Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-23 / 274. szám

Gromiko az NSZK-ban Aifogi eszmecsere Sándor Jutván, az MTI tu• dósitóia jelenti; Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter csütörtökön dél­előtt megkezdte bonni hivata­los tárgyalásait. Elsőként Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszterrel találkozott. A két külügyminiszter szer­dán este ™ egy magánvaeso- ta keretében — előkészítő megbeszélést folytatott. Bon­ni diplomáciai forrásból a vacsora után közölték: a két télnek közös szándéka, hogy a tárgyalások tárgyilagos lég­körűéit és átfogó jellegűek le­gyenek. A szovjet—nyugatnémet konzultáció központi térné­Tanácsülés (Folytatás az J. oldalról) a köztisztasági feladatok meg­oldása. A gépesítés minőségi változást hozott, a lakosság véleményét meghallgatva fel­újították a Tőkési, Úttörő és Nemti utat, sőt még tizenkét másik utcát hozlak rendbe. Mindehhez a lakosság jelen­tős társadalmi munkával já­rult hozzá. Javult a szolgáltatás, kor­szerű körülmények közé ke­rült a női és férfifodrászat, kozmetika és cipészrészleg, az üzletekben bővült az áruvá­laszték, bár ennek üteme még mindig nem megfelelő. A végrehajtó bizottság min­járói, a leszerelésről az NSZK sajtóla csütörtökön óvatos bizakodással fr, A Süddeut­sche Zeitung szerint vitatha­tatlan, hogy a két kormány álláspontja a közép-hatótávol­ságú rakétafegyverek kérdé­sében ellentétes, .Schmidt és Genscher kemény tárgyaló- partnerre talál Gromikóban” írja a lap «r majd hozzá­fűzi: „a szovjet külügymi­niszter azért jött Bonnba, hogy életben tartsa az enyhü­lésről folyó párbeszédet, egy­ben figyelmeztesse a nyu­gatnémet kormányt, hogy a NATO decemberre várható döntését Moszkva nem fogja szó nélkül tudomásul venni”. Kisferenyén denkor arra törekedett, hogy foglalkozzék az időskorúak szociális helyzetének javításá­val, az egészségüggyel kap­csolatos feladatokkal, Az óvo­dáskorú gyerekek elhelyezése jó. Két hetvenöt és egy öt­ven férőhelyes óvoda szolgálja a pedagógiai munkát. Mór el­készültek a huszonöt férőhe­lyes Bákóczi-telepi óvoda tervrajzai is. A vállalatok és üzemek szocialista brigádjai rendszeresen segítik (társadal­mi munkában) a gyermekin­tézményeket, A tanács min­dent összevetve megfelelőnek értékelte a végrehajtó bizott­ság tevékenységét. Fiatalok a termelőszövetkezetekben (Folytatás as 1. oldalról) megtartott ifjúsági parlamen­teken kifejtették véleményü­ket a téeszek gazdálkodásá­ról, munkaterületük fogyaté­kosságairól, az érdekvédelem helyzetéről. Sok szó esett az ifjúsági szervezetekről, ame­lyek sorra alakulnak a mező- gazdasági üzemekben. Gondot okoz a folyamatos szervezeti élet kialakítása, s a KISZ-t, a téeszek vezetői gyakran nem tekintik partnernek. Figye­lemre méltó azonban az az anyagi támogatás, amelyet a téeszek ifjúságpolitikai célra biztosítanak. A termelőszövetkezetek ál­talában igyekeznek jó kap­csolatot kialakítani a helyi általános Iskolákkal, az után­pótlás biztosítása érdekében. Gyümölcsöző módszer alakult ki a palotási termelőszövet­kezetben, ahol rajzpályázat- tal. üzemlátogatással, az úttö­rők szakkörének foglalkozá­sain keresztül igyekeznek be­mutatni a mezőgazdasagl szakmák szépségeit. A termelőszövetkezeti fia­talok szakmai és politikai to­vábbképzése jó mederben fo-1 lyik. Az utóbbi esztendőkben népszerűek lettek a téeszek- beh szervezett tanfolyamok es középiskolai osztályok. A területi szövetség elnök­sége az! ifjúságpolitikai /hatá­rozat végrehajtása során (egyebek között) felhívta a figyelmet a folyamatosságra, a fiatalok arányának növelé­sére a választott testületek­ben. A pályakezdő fiatalok munkahelyi beilleszkedésé­nek, továbbtanulásának segí­tése ugyancsak a tennivalók között szerepel továbbra is. A területi szövetség kül­döttgyűlése ezt követően a nőbizottság munkáiét tár­gyalta meg, majd a TOT mun­kájában részt vevő küldöttek tevékenységéről hallgattak tá­jékoztatót. Magyar—francia közös közlemény a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének franciaprszági látogatásáról Bazar György, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke Kaymond Barre-nak, a Francia Köztársaság miniszterelnökének meghívására 1819. november ‘40-a és 22.e között hivatalos látogatást tett Franciaországban. A látogatás során Lázár György széles körű vélemény­cserét folytatott Raymond Barre-ral. A Magyar Népköztársaság • Minisztertanácsának elnökét fogadta Valéry Giscurd d'Estaing, a Francia Köztársaság el­nöke. Külön megbeszélésekre került sor Veress Péter magyar és Jean Francois Deníau francia külkereskedelmi miniszter, valamint a két küldöttség más tagjai között. A tárgyalások a magyar— francia kapcsolatokra hagyo­mányosan jellemző barátság és kölcsönös tisztelet jegyé­ben folytak. A két kormányfő megtár­gyalta a magyar—francia két­oldalú kapcsolatok helyzetét és megelégedéssel üdvözölte a kapcsolatoknak az utóbbi években bekövetkezett fejlő­dését. Emlékeztettek arra. hogy a két ország kapcsolatainak ki­emelkedő eseménye volt Ká­dár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának 1978. novemberi hivatalos franciaországi látogatása. Hangsúlyozták ennek az első legfelsőbb szintű találkozó­nak, valamint a Francia Köz­társaság elnöke 1980 őszén sorra kerülő magyarországi látogatásának a jelentőségét a magyar—francia politikai pár­beszéd elmélyítése szempont­jából. A két miniszterelnök meg­különböztetett figyelmet szen­telt a magyar—francia gazda­sági kapcsolatoknak. Emlé­keztettek arra a közös elhatá­rozásukra, hogy e kapcsola­tokat szélesebb alapra helye­zik és meghatározzák fejlesz­tésük új irányát. Mindkét fél úgy értékelte, hogy a kereskedelmi forgalom a legutóbbi két évben jelen­tősen fejlődött, de még min­dig nem éri el a Magyaror­szág és Franciaország gazda­sági teljesítőképességének megfelelő szintet. Szükséges­nek tartották, hogy kölcsönö­sen újabb erőfeszítéseket te­gyenek a kereskedelmi forga­lom további növelésére, az 1977. évi megállapodásuknak megfelelően. Elismerték an­nak szükségességét is, hogy az árucserét kiegyensúlyozot­tabbá kell tenni. Lázár György és Raymond Barre megvizsgálta a két or­szág ipari együttműködésé­nek eredményeit és perspek­tíváit aSökon a területeken, amelyekről 1978. novemberé­ben a magyar és a francia külkereskedelmi miniszter megállapodást írt alá. Üdvö­zölték a számítástechnikai, a vegyipari és az elektronikai kooperációban elért eredmé­nyeket és elhatározták, hogy tovább fokozzák az együtt­működést ezeken a területe­ken. Hangsúlyozták a gépipar, különösen a szerszámgépek, járművek és mezőgazdasági gépek gyártása, a vaskohá­szat, az élelmiszeripar és az építőipar területén meglevő együttműködési lehetőségek jobb kihasználásának fontos­ságát. A két miniszterelnök aján­lotta a vállalatoknak, hogy közösen keressék az együtt­működés új lehetőségeit, E tekintetben megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a ma­gyar közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint a francia postaügyi és távközlési állam­titkár közelmúltban lezajlott találkozója lehetővé tette az együttműködés fő irányainak meghatározását a fejlett tech­nika alkalmazását igénylő ágazatokban, Megállapították, hogy á vál­lalatok közötti keretszerződé­sek lehetővé teszik a szilárd és tartós alapokon nyugvó együttműködés és árucsere fejlesztését. Üdvözölték a gaz­dasági és ipari együttműködést szolgáló küldöttségcseréket, rendezvényeket, köztük az ez évben Párizsban és Lyonban rendezett „magyar gazdasági és műszaki napok” sikerét. Kívánatosnak tartják, hogy a jövőben hasonló rendezvénye­ket szervezzenek mindkét or­szágban abból a célból, hogy az érdekelt vállalatok és szer­vezetek együttműködésének új lehetőségeire hívják fel a figyelmet. A kormányfők kifejezésre juttatták elégedettségüket a párizsi és a budapesti doku­mentációs központ, a Magyar Kereskedelmi Kamara, vala­mint a francia kereskedelmi és iparkamarák tevékenysé­gével kapcsolatban. A két fél egyetértőén tudo­másul vette, hogy a vegyes bizottság átszervezte struktú­ráját annak érdekében, hogy hatékonyabban segítse elő a magyar és a francia vállala­tok és szervezetek együttmű­ködését. Jóváhagyták, hogy a közeljövőben Budapesten ál­landó szervezeti keret létesül a szerszámgépgyártás területén felelős magyar és francia in­tézmények együttműködésére. A miniszterelnökök hang­súlyozták a két ország terve­zési intézményei között ki­alakult gyümölcsöző kapcso­latok jelentőségét is. • Kiemelték egymás nyelve, kultúrája,.. tudományos ered­ményei megismerésének fon­tosságát a magyar és a fran­cia nép közeledésében és ba­rátságának megszilárdításá­ban. A két kormány ösztönöz­ni fog minden olyan Intézke­dést, amely alkalmas ' arra, hogy hozzájáruljon e cél el­éréséhez, kiváltképp, ami a magyar nyelv franciaországi és a francia nyelv magyar- országi tanítását, valamint a magyar kultúra franciaorszá­gi és a francia kultúra ma­gyarországi terjesztését illeti. A kormányfők mélyreható véleménycserét folytattak a legfontosabb nemzetközi kér­désekről. Elégedetlen állapí­tották meg, hogy a: két ország álláspontja számos kérdésben hasonló. Megerősítették országaik el­kötelezettségét az enyhülés mellett. Emlékeztettek Ma­gyarország és Franciaország elhatározására, mely szerint minden tőlük telhetőt meg­tesznek annak érdekében, hogy az enyhülést elmélyít­sék, a világ minden térségé­re és a nemzetközi kapcsola­tok minden területére kiter­jesszék. A felek hangsúlyozták, hogy az államok közötti jó viszonyban fontos jelentősége van a helsinki záróokmány­ban kinyilvánított minden elv — mind az alapvető egyéni szabadságok, mind az államközi kapcsolatok elvei — tiszteletben tartásának és a záróokmány valamennyi ajánlása alkalmazásának. A kormányfők kifejezték reményüket, hogy az 1980. no­vemberére előirányzott mad­ridi találkozó lényeges előre­haladást tesz majd lehetővé a helsinki záróokmány valóra váltósában és új távlatokat nyit az enyhülés számára. Kinyilvánították, hogy Ma­gyarország . és Franciaország kész erőfeszítéseket tenni a kétoldalú konzultációk for­májában együttműködni e cél eléréséért. A két miniszterelnök aggo­dalmát fejezte ki amiatt, hogy folytatódik a fegyverzet fel­halmozása a világban. Ismé­telten állást foglaltak a haté­kony nemzetközi ellenőrzés­sel megvalósuló tényleges, ál­talános és teljes leszerelés mellett, beleértve mind a nukleáris, mind a hagyomá­nyos fegyverzetet, figyelembe véve minden ország egyenlő jogát saját biztonságára. A két fél megelégedéssel vette tudomásul a második szov­jet—amerikai megállapodás aláírását a hadászati támadó­fegyverek korlátozásáról. Az európai kontinenst ille­tően a két kormányfő véle* ménveserét folytatott Francia- országnak 1978. májusában tett egy európai leszerelési konferencia összehívását cél­zó javaslatáról, valamint a Varsói Szerződés külügymi­niszteri bizottságának 1979. májusi javaslatairól. A két kormányfő síkraszálR egy, a helsinki záróokmány vala­mennyi aláíróját magában foglaló konferencia összehívá­sáért, amelynek az lenne a célja, hogy konkrét intézkedé­sekéi fogadjon el a bizalom erősítésére és a leszerelésre Európában. A két fél megerősítette, hogy a Közel-Keleten igaz­ságos és tartós békét csak a konfliktus átfogó rendezé­sével lehet elérni. Ilyen rende­zésben valamennyi érdekelt félnek részt kell vennie, be­leértve a palesztin nép kép­viselőit is. A rendezésnek azon kell alapulnia, hogy Izrael kivonul az 1967, júniu­sában megszállt területekről; elismerik a palesztin nép törvényes, jogait és a térség minden államának, köztük Izraelnek is azon jogát, hogy békében éljen, biztos, elis­mert és szavatolt határok kö­zött. A kormányfők az afrikai helyzettel kapcsolatban ki­emelték annak szükségessé­gét, hogy Afrika államai sza­badon alakíthassák fejlődé­süket és választhassák meg rendszerüket. Síkraszálltak a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezése mel­lett. Ez alkalommal is elítél­ték Dél-Afrika fajüldöző rendszerét. A két fél véleménycserét folytatott a délkelet-ázsiai helyzetről is. A két miniszterelnök egyetértett egy méltányo- sabb, igazságosabb nemzetkö­zi gazdasági rend kialakítá­sának szükségességével. Sík­raszálltak a gazdasági stabi­litás helyreállításáért és egy olyan növekedés előmozdítá­sáért, amely ösztönzi a nem­zetközi gazdasági kapcsola­tok bővülését és a fejlődést az egész világon. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és a Francia Köztársaság mi­niszterelnöke kifejezte elége­dettségét azzal kapcsolatban, hogy tárgyalásaik eredménye­sen járultak hozzá Magyar- ország és Franciaország ba­ráti kapcsolatainak és együtt­működésének fejlesztéséhez, csakúgy, mint az enyhülés és a béke ügyéhez. Lázár György magyaror­szági látogatásra hívta meg Raymond Barre miniszterel­nököt, aki a meghívást köszö­nettel elfogadta. (MTI) Kopottas külsejű- borostás Bonni benyomások fiatalember térdei a bonni sé­Á téma az utcán tálóutcán, színes krétával ké­pet rajzol az aszfaltra. Mű­vész, nem művész? Ki tudja. A kép nem remekmű, talán célzatosan nem az, bizonyos politikai hangulatra épít, s így csal ki néhány márkát a járókelőktől egy sapkába, amely mellé ugyancsak kré­tával ezt a szót írták: „Dan­ke”. Köszönöm. A rajz várost ábrázol, amelyet sűrűn borít a gyárkémények füstje. Nyil­vánvaló célzás a környezet- védelemre, amelyre mosta­nában különösen érzékeny a közönség. Szenvedélyek csap­nak össze a sok millió autó kipufogógáza, az erőművektől kiokádott kéndioxid kártevé­se miatt, tüntetések folynak az atomerőművek építése el­len. Erre játszik rá a rajz. Azoknak, legalább is főleg azoknak kíván szolgálni, aki­ket összefoglaló néven igy hívnak: „a zöldek”, lévén ez a megvédendő természet ural­kodó gzine. Néhány száz méterre a mű­vésztől, az ellenlábas verte föl sátrát. Asztal, rajta bro­súrák, újságok. Hasonló korú fiatalember és lány áll ott és meglehetős rámenősen kínál­ja az olvasnivalót, az „Euró­pai Munkáspárt” kiadványa­it Amerikai—nyugatnémet házaspár alapította mozga­lom ez, s az egyik brosúra címe így hangzik: „Amit a zöldek akarnak, az népgyil­kosság”. Első pillantásra azt hittem, valamilyen baloldali szervezettel van dolgom. — Nem kedvelik a termé­szetvédőket? — kérdeztem a fiatalembertől. — Támogatjuk Helmut Schmidtet — hangzott az óvatos válasz. Következő mondata azonban már töb­bet elárult: — Aki ellenzi az atomerő­művek építését, az az ener­giától akarja megfosztani az emberiséget, főképpen a har­madik világot, vagyis meg­akadályozni a fejlődést, a több élelmiszer-termelést, meg akarja őket fosztani az élet­től. Eddig még lenne valami igazság gondolatmenetükben, de belepillantva brosúrájuk­ba elszömyedtem. Kiderült belőle, hogy a környezetvédel­met a* amerikai—brit tőke akarja ráerőszakolni Európá­ra, s mindez egyébként sem más, mint az angolszász arisz­tokrácia természetellenes ál* latszereteté'nek következmé­nye. Miután ezek a frázisok igencsak hasonlítanak vala­mire a múltból (mégpedig a náci tanokra),' hirtelen meg­világosodott előttem a kép: azon a címen, hogy egyetérte­nek Helmut Schmidt és Gis- card d’Estaing (egyébként ésszerű) energiapolitikájával, e maroknyi csoportocska bro­súrái valami fasiszta jellegű ideológiát szeretnének beszi­várogtam] a nyugati közvéle­ménybe. Hadd fűzzem mindehhez, hogy a környezetvédelem fő képviselője nem az aszfalt­művész, támogatója sem ez a „munkáspárt”. Nem vélet­len azonban, hogy éppen ezt a témát ragadták meg. Bonn­ban — élénkebb politikai szél­járások idején- — a szó szo­ros értelmében az utcán he­vernek a témák. Csoportok tárgyalják az aktuális ügye­ket, fölvonulnak, röpcédulá­kat osztogatnak, vagy példá­ul a fent leírt módokon győz­ködik az embereket a maguk igazáról. . Valamennyi pártot foglal­koztatja az atomerő fölhasz­nálása, de nemcsak mint a növekvő energiaigények ki­elégítésének, a fokozatosan dráguló olaj ma még egyet­2 NÓGRAD - 1979. november 23., péntek J hever len ésszerű pótló eszköze, ha­nem mi'nt szenvedélyeket ki­váltó politikai ügy is. A kor­mányzó szociáldemokraták balszárnya el szei-etné érni, hogy ne építsenek több nuk­leáris központot; a koalíciós társ, a Szabaddemokrata Párt olyan többségi határozatot ho­zott, amely szerint más ener­giaforrások után kellene nézni. A jobboldal, a nagyipar leg­közvetlenebb szószólója egy­értelműen további atomerő­mű-építés mellett foglal ál­lást. Mi van emögött? Az embe­rek félelme a sugárzó anyag­tól. Hiába mondják hozzáér­tők, tudósok, hogy a reaktor századannyira se szennyezi a levegőt, mint a * szénre épült hőerőmű, hiába a többszörös technikai biztosítási lehetőség sokak tudatában az atom­bomba rémképe átvetítödik a békés erőművekre. Ezt a hangulatot fejezi ki az a jó néhány politikai áramlat, amely különböző színekben — és nemcsak zöldben — jelenik meg. Főképpen ennek köszönhetik sikereiket az ember jogos természetvédel­mi igényeit zászlójukra író „zöld” pártocskák, akik leg­utóbb a brémai helyi vá­lasztásokon önálló politikai erőként már bekerültek né­hány városi és községi kép­viselő-testületbe. Most egysé­ges párttá próbálnak szerve­ződni és indulni az 198ü-as parlamenti választásokon. Ha ez sikerül és néhány százalé­kot is elnyernek, (elsősorban a kormányzó szociáldemokra­táktól és a szabaddemokra­táktól remélhetik ezt) meg­változtathatják az NSZK ha­talmi képét. A kancellári székbe segíthetik Franz Josef Strausst. Ha pedig elérnék országos átlagban a bűvös öt százalékot, helyet foglalhat­nának a bonni parlamentben. Az egykori barokk föherce- gi palota ma egyetem. „Nem kellenek az AKW-k'” (Ez az atomerőművek rövidítése,) A környezetvédő diákok nem nagy hívei a műemlékvéde­lemnek. Ma már nem krétá­val, hanem lemoshatatlan spréve] írják-fújják a fa­lakra jelszavaikat . A termé­szet épségéért és egészségün­kért őszintén aggódó diákok, valamint ezt a hangulatot meglovagló balos és egyéb csoportocskák róják a falak­ra a jelszót,. Bármily különös, nem lehetetlen, hogy az elkö­vetkezendő hónapokban ez lesz a nyugatnémet politikai élet egyik fő témája, botrány­köve. Kis csoportok dönthet­nek nagy politikusok sorsá­ról. Ezért érdemes néha meg­nézni, mit rajzol az utca asz­faltjára egy-egy „művész”. Imre Nem nyilatkoznak Csütörtökön Washingtonba érkezett a teheráni amerikai nagykövetségről szabadon en­gedett tizenhárom túsz — nők és a nagykövetség őrsze­mélyzetének fekete tagjai. A csoportot — az eredeti ter­vekkel ellentétben — nem Carter elnök, hanem Vance külügyminiszter üdvözölte az Andrews légi támaszponton. A hivatalos magyarázat sze­rint Carter úgy döntött, hogy a még fogságban levő 49 túsz kérdésére összpontosít a Camp David-i elnöki birto­kon, ahol a héten tartózko­dik. Cyrus Vance néhány mon­datos üdvözlő beszédében ugyancsak arról beszélt, hogy a még fogságban levő túszok biztonsága a legfontosabb cél. — Az Egyesült Államok minden lehetőséget fel kíván használni a helyzet megoldá­sára — fogalmazott óvatosan a külügyminiszter. Figyelemre méltó, hogy a szabadon engedett csoport tagjai ezúttal sem találkoz­hattak, beszélhettek a sajtó­val. A kormány álláspontja szerint azért, mert nem is akarnak, illetve, mert meg­viselte idegállapotukat a fog. súg. Azt sem kívánják, hogy a nyilatkozataikkal veszé­lyeztessék még fogj A/ an le­vő társaikat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom