Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-23 / 274. szám

Karancslejtős, 1944 A Nógrád megyei ellenállási mozga­lom, az antifasiszta harc az ország német megszállása után bontako­zott ki erőteljesen. A mozgalmi munká­ban a fellendülés 1943 őszétől fokozato­san érzékelhető. A szénmedence munká­sainak szervezését Petőfálvi Lajos és Go­lub Rudolf irányította, a bányászbizott­ság budapesti illegális központjának meg­bízásából. Sikerült felvenniük a kapcsola­tot a baglyasi illegális központ kommu­nistáival. Tevékenységük hatására 1944 őszétől meggyorsult a bányászok közötti szervező, felvilágosító munka, az ellenál­lási mozgalom röplapjainak terjesztése. Az illegális KMP sztrájkra, majd fegy­veres harcra szólító felhívásai eze'n az úton váltak ismertté Baglyasalja, Etes, Karancsalja, Karancslapujtő. és Salgótar­ján bányászai között, akik közül sokan a karancsaljai bányában dolgoztak. A bányá­szok hozzáfogtak a lőfegyverek, robbanó­anyagok beszerzéséhez: partizánharcra készülődtek. Kozik Ferenc, Monostori Já­nos, a Lavaj testvérek az átvonuló kato­náktól élelemért fegyvereket szereztek, melyeket a bányában rejtettek el, hogy „az adott időben használni tudják”. 1944. november 2.3-án a Salgótarjáni Kőszénbánya RT-hoz tartozó karancsaljai lejtaknán jelentős, politikai szempontból is kiemelkedő eseménysor kezdődött. Ezen a napon mintegy háromszáz bányász el­határozta, hogy nem teljesíti a nyilasok által kiadott rendeletet. A német parancs­nokság 1944. november 22-én Apc—Zagy­vaszántó környékén létesítendő védelmi vonal építéséhez Gusztáv-aknai és karancs- lejtős-aknai bányászokat akart kirendelni, ámi nyílt ellenállást váltott ki. A rendelkezést nemcsak a bányabejá­ratnál, hanem a környező falvakban: Bag- Iyasalján, Etesen, Karancsalján, Karancs- lapujtőn is kihirdették és főbelövéssel fe­nyegették a rendelet megtagadóit. A bá­nyászok a bányába vonultak azzal a tu­datosan megfogalmazott céllal, hogy szem­beszegüljenek a nyilasok és bérenceik pa­rancsával és ha szükséges, fegyveresen harcoljanak a környék német és magyar katonai egységei ellen. A fegyveres ellen­______________________________________ á llás vezetését Kozik Ferenc és egy öt tagból álló csoport látta el. Sulyok And­rás az illegális KMP helyi vezetője Bag- lyasalján maradt, hogy megvárja a felsza­badító szovjet csapatokat és kapcsolatot építsen ki velük, illetőleg a határ mentén tevékenykedő partizáncsoportokkal. Az ellenállás egy hétig tartott; az akció vezetőinek sikerült rést robbantaniuk a bánya eltömött részén, s a Karancs erdő­ségeiben várták meg a felszabadító szov­jet csapatokat. A nyilas hatóságok, az SS katonai egységek a föld alól kijött bá­nyászok közül Páles Jenőt, Laczkó Má­tyást és az akacióhoz csatlakozott — a frontról megszökött — katonák közül egyet november 28-án a helyszínen, Ma- chinyák Józsefet, Lukács Sándort és Tóth Miklóst december 6-án Salgótarjánban ki­végezték. A bányászok tervüket nem tudták tel­jesen megvalósítani. Tevékenységük azon­ban már ekkor nagy jelentőséggel bírt. A környék bányásztelepülésein élőket forra­dalmi irányba mozgósította. A Karancs- lejtősön történtek az antifasiszta harc, a hakafiság megjelenésének konkrét tényei. Ezért vésődött be mélyen nemcsak az érintett falvak lakóinak tudatába, de a Nógrád megyei munkásmozgalom haladó hagyományai között is jelentős esemény­ként tartjuk számon. Az ellenállás 15. évfordulóján került felavatásra a karancs- lejtősi akna bejáratánál az ellenállás em­lékét megőrző emlékmű. Ugyancsak em­léktáblát avattunk a mártír ellenállóknak a kivégzés színhelyén. A karancsberényi Nógrádi-partizáncsoport emlékmúzeuma történeti kiállítása —, melyet hazánk fel- szabadulásának 35. évfordulója alkalmá­ból felújítunk — kapcsolódik a hősi küz­delem eseményeinek megismertetéséhez. 1 975-ben Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikusművész 25 képben örökítet­te meg az ellenállás történetét. Történeti irodalmunk és történeti tuda­tunk a megyében méltó értékeléssel adó­zott A 35 évvel ezelőtt történt hősies-tra­gikus ellenállás körülményeire. Kriskó Lajosné muzeológus Szabályozók —1980 (2.) Jk termelői árak Xz elmúlt időszakban, vilá­gossá vált, hogy mi'nden irá­nyítási rendszer alapkérdése: hosszabb távon versenyké­pessé tudja-e tenni a gazda­ságot — nemzetközi mércé­vel mérve? Nyilvánvaló te­hát a rugalmas alkalmazko­dás, s így az árak meghatá­rozó — orientáló — szerepe iránti igény is. A módosuló szabályozó rendszer egyik leg­fontosabb ég leghatásosabb változásai ezért a termelői árak körében lép'r.ek élet­be. Méghozzá úgy, hogy alap­jaiban átalakul az árképzés módja, s az ármechanizmus. Ma már talán elég utalni a közismert elléntmondásra: termelői áraink sok esetben fölülmúlták a fogyasztói ára­kat. a termelőtevékenység fönntartása ezért csak támo­gatásokkal volt lehetséges. Ám e támogatások elfedték a gazdálkodás minőségét és ne­hezítették hatékonyságának biztonságos megítélését — egyszerűen szólva abban nem lehetett mindig biztos a nép­gazdaság, hogy kire,- milyen vállalatra fizet rá, s kire, mi­re nem. Nem lehet csodálkoz­ni azon, hogy mindennek ha­tására sokszor a hatékonyan dolgozók nyeresége fedezte a nehezen boldogulok vesztesé­geit. Az áraknak emiatt alig volt értékmérő funkciója, nem közvetítette a világpiaci folyamatokat és értékítélete­ket a vállalatok irányába. Egy vállalat sem tudta pontosan, hogy milyen világgal áll szemben. Az „itthoni” lénye­gesen különbözött számára a határon túlival —, s nyil­vánvaló, hogy ilyen konflik­tus esetén milyen megoldást választott. *" Az 1980. január elsején az iparban alkalmazott terme­lői árak többsége —, ame­lyek összemérhetők a nem­zetközi piacon is — verseny­ár lesz. Mit jelent ez? — Részint az árképzés teljesen új rendszerét, másrészt azt, hogy az alapvető e'nergia- hordozók, nyers- és alapanya­gok, féltermékek termelői ára szorosan a világpiaci árak szerint alakul. Az Or§zágos Am-ag- és Árhivatal elnöké­nek 6/1979. számú rendeleté például félreérthetetlenül ki­mondja, mellékelve a részle­tes termékjegyzéket is, hogy . .a felsorolt alapanyagot, vagy félkész terméket forga­lomba hozó vállalat a termék árát — függetlenül attól, hogy az hazai előállítású, vagy mi­lyen viszonylatból importál­ják — az 1. számú melléklet­ben foglalt megkülönböztetés szerint, a nem rubel elszámo­lású tartós import-, illetve exportárak — ideértve azok emelkedését, illetőleg csök­kenését — és a belföldi pia­ci viszonyok figyelembevéte­lével alakítja ki”. Némi egyszerűsítéssel — az energiahordozó és alapanyag­árak lényegében annyiba ke­rülnek a: vállalatnak, mint a népgazdaságnak, ^ mint amennyiért azok a világpia­con kaphatók. Tehát a ter­melő nem kap külön támoga­tást azon a címen, hogy szá­mára elviselhetetlenül drága —, mondjuk — a villamos áram, vagy a szénhidrogén, a kőolaj. Másik oldalon a ver­senyár hatása így érvényesül: a termelő nem háríthatja át indokolatlan költségeit a vevőire, mert árainak alapja az exportár. Az az ár, ame­lyért a vállalat képes ter­mékeit eladni a világpiacon. Megint némi egyszerűsítés­sel: az új árképzés csak a társadalmilag indokolt rá­fordításokat ismeri ei a vál­lalatnak — a pluszköltségeit — a termelés alacsony szín­vonala, gazdaságtalansága, korszerűtlensége miatt —, nem. Egy példával élve: ed­dig egy vállalat termékének árába valamennyi költségét belevehette: ha túl sok anyag­ból, nagy veszteséggel dol­gozott — lényegében e vesz­teséget a vevő fizette. Ugyan­úgy, ha a vállalat tűi sok embert foglalkoztatott, túl­zott energiafelhasználással működött; ha túl sokat köl­tött adminisztrációjára, szál­lítására stb. E költségeket 1980. január 1-től korlátlanul nem számolhatja el, hiszen nem annyiról állíthat ki számlát, amennyibe neki ténylegesen belekerült ily módon a termék! Hanem csak arról állíthat ki. amennyit az a termék valójában, reáli­san a társadalomnak ér — nemzetközi megítéléssel is hitelesítve! Az árak folyamatosan ala­kulnak, változnak a vállala­tok számára a jövőben —, ahogy alakúknak — /Változnak a világpiacon. Tehát emel­kednek és csökkennek. Ugyan­akkor az új szabályozó rend­szer kivédi az árváltozások spekulációs, pillanatnyi in­gadozásának ezt a káros ha­tását. Persze a fő szabály alól vannak kivételek — így pél­dául kivétel a mezőgazdasági termelés, ahol a versenyár­elvet nem lehet érvényre jut­tatni. Ugyanígy kivételt ké­peznek ez alól a szolgáltatá­sok, vagy az építőipar terü­letei. Ám az árképzést e szek­torokban is szigorúbban vizs­gálja az új szabályozó rend­szer, s csak azokat a költsé­geket ismeri el az árakban, amelyek indokolhatóak. Az­az: irányadók lesznek a jól dolgozó, hatékony termelők árai. Hogyan szolgálja e célokat az új szabályozó rendszer? Alaposan elolvasva a megje­lent árhivatali rendeleteket. kiderül belőlük, hogy az ár- mechanizmus automatizmu­sai rugalmas működése gón- doskodik a világpiaci árak fo­lyamatos érvényesítéséről. Az iparban a szabad árforma vá­lik általánossá, csak az ener­giahordozók és energetikai árakat, valamint néhány alap­vető cikk árát rögzítik. Az árképzés szempontjából kom­pé ti ti vnek (összehasonlítható­nak) minősített iparágakban a belföldi árakat a külkereske­delmi árak változásához iga­zítják. Érmek megfelelően módosulnak a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos szabá­lyok. Fölmerül a kérdés a terme­lői árakkal kapcsolatban: ho­gyan érinti ez az árszabályo­zás a vállalatok munkáját, nyereségét? Mit jelent a normativitás, s miként diffe­renciálódnak versenyár ha­tására a jövedelmek? E kér­désekre, a következő folyta­tásban visszatérünk. Matkó István (Folytatjuk) Szurdokpüspökiek a veszteségek pótlásáért Elhatározás után tettek Átmenet az ősz és a tél között. Hideg esőcseppek ko­pognak az ablakpárkányon, olajkályha lángja duruzsol kellemesen langyossá téve a levegőt a falakon belül. Kinn a határban szünetel a gépek birkózása. A latyak, a csapa­dék elég vesződséget okoz. Ho- lecz Béla homlokán felhők szállingóznak. A szurdokpüs­pöki termelőszövetkezet párt- alapszervezetének titkára beszámolót készít a taggyűlés elé. Holecz Béla: „A gazdaság kommunistái élen jártak” — Figyelembe véve adott­ságainkat úgy határoztunk, hogy 1976—80 között a mező- gazdasági termelést 22—24 százalékkal, az átlagosnál na­gyobb mértékben növeljük — tekint fel jegyzeteiből. — Sikerült? — A tavalyi év végéig minden rendben ment. Az idei esztendő azonban ke­resztülhúzta számításainkat. — Szurdokpüspökiben sem kedvezett az idő? — Nem. — válaszol csen­desen s félidős értékelést ha­lászik elő, amely rögzíti, hogy több mint ötmilliós árbevé­teli kieséssel kell számolni a növénytermesztésben. Muzsik Kálmán főágazatve- zető idézi fel a részleteket. — Már évek óta negyven­öt mázsás átlagtermeléssel fi­zetett a búza. Űj fajta, az N.’ Rána mellett döntöttünk, de a körülmények ismert alaku­lása folytán megrekedtünk a harmincöt mázsánál. Az olaj­len, a mák, a borsó alacsony hozamai fokozták a nehézsé­geket — magyarázza. Sokat enyhített a kertészet. Harmincöt hektáron termesz­tettek paprikát, uborkát és tisztes hozamot értek el. Emellett 360 kilogramm elit minőségű paprikavetőmagot is előállítottak. A több ter­més máris felcsillantotta a le­hetőséget, hol tudnak hozni még. — A savanyítóüzemben dol­gozókra hárul a nagy feladat. Tervükben 11.9 milliós ter­melés szerepelt, s az év vé­géig ajánlkoztak rá, hogy túl­teljesítik, legalább négymil­lió forinttal — újságolja a pártszervezet itkára. A többi pótlása az állatte­nyésztőkre maradt. Az ága­zatban szorgoskodók kitettek magukért. Az előirányzotthoz képest november elejéig ti­zennyolc százalékkal teljesí­tették túl a tejtermelés elő­irányzatát, s az egy tehénre jutó tejhozam várhatóan meg­haladja a 3400 litert. A jelek tehát arra mutat­nak, hogy a növénytermesz­tés. veszteségeinek zömét si­kerül ellensúlyozni. — A kertészetben a szocia­lista brigádok derekasan munkálkodtak. A palántane­velést, kiültetést pontosan vé­gezték, ügyeltek rá, hogy a tőszám meglegyen. A gyor­sabb betakarításhoz már gé­pi szedésű fajtát is meghonosí­tottunk. A szárazságban pe­dig a rendszeres öntözés se­gített — sorolja Muzsik Kál­mán. Az állattenyésztésben a fej­lődés rohamos. Tavaly 2900 literről 3307 literre emelték a hozamot. A fajtaváltás, a ja­vuló munkafegyelem ered­ményezte» — Korábban a fejősök bé­rezése csupán a mennyiségre ösztönzött. Ezen is változtat­tunk. Ügy alakítottuk ki, hogy az első osztályú tej aránya növekedjen. Nincs is baj a tej tisztaságával — teszi hozzá Holecz Béla. —Egyéb­ként a tartósítóüzemben is módosítottunk a bérezésen. Kidolgoztuk az átlagnormákat azok számára is, akik koráb­ban órabérben dolgoztak... Amikor már látták, hogy a határ nem sok jóval kecseg­tet, a szurdokpüspöki terme­lőszövetkezet szocialista bri­gádjai felülvizsgálták válla­lásaikat, még újabb pótfel­ajánlásokat tettek. — A gazdaság kommunistái élenjártak ebben, sikerült a cél érdekében a termelőszö­vetkezet minden dolgozóját mozgósítani — mondja az alapszervezet titkára. A növendékjószágok súly- gyarapodásánál az abrakfel­használást például átlagosan öt dekagrammal csökkentet­ték, ősszel kiváló minőségben készítették a traktorosok a magágyat. Sorra születtek az Muzsik Kálmán: „A palán­tanevelést, kiültetést ponto­san végezték” okos gondolatok, amelyek bölcsője a nehéz helyzet volt. — Távol a jobb szántóktól kétszáz hektárnyi területtel rendelkezünk, amely növény- termesztésre nemigen alkal­mas, s ha hasznosítottuk is, a művelés költségei magasak voltak. Arra gondoltunk, hogy belevágunk a juhtenyésztésbe — említi Holecz Béla. Az elhatározást gyorsan kö­vette a cselekvés, mert a ket­tő közötti idő elhúzódása ma­ga is veszteségek forrása le­het, amennyiben az elmaradt haszon valamilyen kimutatás szerint a meg nem valósult vállalkozásnál is kárnak szá­mít. Anyajuhokat vettek, amelyeket egy régi épületben helyeztek el. Legelőt telepí­tenek, s a kétszáz hektáron jövőre ezer juhot tartanak. — így alakultak a dolgok! — mondja a párttitkár vala­mivel derűsebb arckifejezés­sel, mert végül is az időjárás nem fogott ki, rajtuk. Idejé­ben térképezték fel, mit te­hetnek a sikeresebb évért. M. Sz. Gy. A savanyítóüzem dolgozói a tervet több mint négymillió forinttal teljesítik túl Bábel László felvételei került kimutatni a földbe fektetett öntöttvas csővezeté­kek korróziójának. így: új cső régi mellé fektetése ese­tén az új cső feltűnően gyor­san korrodálódik a régi cső korróziója miatt; hamar tönkremegy a cső akkor is, ha a csővezetéket befogadó talaj nem egységes (pl. ho­mok és agyag keveréke), vagy salak, szemét, téglatörmelék kerül a talajba; végül a ta­lajban levő baktériumok is meggyorsítják a korróziót az oxigén elhasználásával, ille­tőleg savtartalmú anyagcse­retermékek kibocsátásával. A csövek korróziója tulaj­donképpen elektrokémiai reakció, ahol a talajban —, mint elektrolitban — a cső­vezeték egyik pontjából a másik pont felé folyik az áram. Az öntöttvas cső pusztu­lása pedig igen érdekes for­mában : a gráf itosodásban nyilvánul meg. Ez azért jön létre, mert az eredendően grafittartalmú csőben a vas pusztulásával a grafit kerül túlsúlyba. Az elgrafitosodott cső látszólag ép, szilárdságát azonban elveszíti. A korrózió létrejöttének alapos megismerése a véde­kezés lehetőségét is feltárta. Jelenleg a legeredményesebb védekezés az ún. katódos vé­delem. Mivel a korrózió gal- vanikus folyamat, korrózió csak az anódon jön létre, a katód ép marad. Ezért a felszínen elhelyezett speciális anódokról egyenáramot vezet­nek a talajba, a cső felé. Ma­ga a cső a katód, tehát korró­zió nem lép fel. A felszínen levő, lassan pusztuló anódo- kat kis költséggel és legfel­jebb 10 évenként kell kicse­rélni. Az évszázados élettar­tamra tervezett csővezetékek védelmének költsége kb. 10 év után már megtérül. J NÓGRÁD — 1979. november 23., péntek 3 Csővezeték korrózióvédelme Több különleges okát is si-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom