Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-21 / 272. szám
Népszínházi esték Pázmán lovag ÍUÖT, MÜVET fedezett fel vánhatna egy színház, egy Lényegében itt érkeztünk el a Népszínház, pontosabban színész; a sikerhez minden a Pázman lovag előadásának Csongrádi Mária rendező. Po- együtt áll. alapvető problémájához. Mert rosodó drámáink közül ki- Miképpen élt a kínálkozó hiába a rendezői igyekezet, a emelte Hollós Korvin Lajos alkalommal a Népszínház? megújulás dicséretes, elszánt 1958-ban bemutatott verses Elsőre szembetűnik az törekvése, ha elpártolnak komédiáját, a Pázmán lova- igyekezet. Csongrádi Mária mellőle a végrehajtók. Nem got, s fényesre tisztítva állí- színpadi látványra törekszik, csak a versmondás tisztasá- totta színpadra napjaink kö- s ennek megfelelően rene- gának fogyatékosságát hibáz- zönségének. Valljuk be: a szánsz zenére koreografált, tatjuk, nem csak a lendületes mai nézők derékhada aligha dévajkodó mozgássorokkal in- dialógusokat, az esetenkénti emlékszik a hajdani előadás- dítja az előadást, s a későb- modorosságot, külsődlegesséra, s magát az írót is aligha biek folyamán ugyanígy él a get, hanem a színpadi fegye- tartja színpadi szerzőink kö- mozgás beépítésével minden lem fellazulását is. Több izzóit számon. Hollós Korvin lehetséges résznél. Szimpati- ben láthatta ugyanis a néző, Lajos nevét inkább regényei, kus törekvés, jelzi a rende- hogy némelyik szereplő — ki másodsorban versei után ző megújulási szándékát, ké- tudja, milyen segítségre vár- jegyzi a köz, -lemény, mint- pességét; egyben veszélyes va, hiszen némajelenetekről sem drámái szerint. Nyilván is. Csongrádi színészei ugyan- van szó — a színfalak mögé nem is teheti, hiszen az író is Déryné Színházas múltjuk- kandikál, mások nevethet- a színház világába csupán ki- kai nem képesek teljességgel nékjükkel viaskodnak, koc- kiruccangatott, otthonosabban megvalósítani elképzeléseit, káztatva általa a közönségha- érezte magát a bibliotékák- a feladat teljesítése olyan tást. A legelfogadhatóbb, leg- ban. Pedig őszintén sajnál- erőfeszítésre készteti legtöbb- egységesebb alakítást Kutas hatjuk, hiszen a két észtén- jüket, hogy a nézőtér sorai- József (öreg jobbágy). Téren dővel korábbi Hunyadi című ból kitűnően érzékelhető a Gizella (jobbágylány)', Bajor drámáját ugyanolyan kedve- különleges koncentráció. Imre (udvarmester), Koldus zően fogadta a színházi köz- A RENDEZÉS Hollós Kor- Nagy László (udvari bolond) vélemény, mint a most felújí- vin művének reneszánsz, né- nyújtotta. Köti Kati (öreg tott Pázmán lovagot. pies szellemét árasztja szét a dajka) kezdeti túljátszás után Hollós Korvin Lajos ked- színpadon, ötletei érdekesek, nemes játékot produkált. A véli a magyar reneszánsz ko- merészek, a szövegből, a jel- többi főszereplő nem tudott rát, annak is a Hunyadiak lemből, a helyzetből nyílado- motorja lenni az egyébként által fémjelzett időszakát. En- zók. Ezért is örültünk volna remek szórakozást magában nek tulajdoníthatjuk, hogy annak, ha sokkal szabadab- rejtő előadásnak. Hajdú End- Arany János témáját, a Páz- ban engedi működni fantáziá- re Pázmán lovagja jelenték- mán lovagét Mátyás király ját a rendező, s mindvégig télén, Botár Endre Mátyás kiuralkodásának idejébe helye- egységesen komédiaként szer- rálya csak játékos uralkodó- zi át, s jót mulat az ifjú ki- vezi meg a játékot. A roman- ként hitelt érdemlő, lángoló, rály szoknyapecér kópéságón tikus idill betétjei különösen lehengerlő szerelmes ifjúként meg az öreg gavallér felfu- az első felvonásban zavarnak erőszakolt. Az elhanyagolt, valkodott. üres handa- bennünket, s a rendezést sem ifjú Pázmánnét pedig a kelbandázásán. Mindezt teszi szé- mentesítheti az a valós érzé- léténél idősebb színésznő, pen hangzó nyelvezettel, per- sünk, hogy egynémelyik szí- Somfai Éva játssza, aki a gő riposztokkal, fordulatos nész eredendő hajlandósága korbeli eltérés ellenére lehet- cselekménnyel, mértéktartó, felerősíti ezt a darab szöveté- ne ugyan illúziót keltő, csak de reneszánsz korian ..vaskos” tői tökéletesen idegen stílust, ahhoz sokkal kevesebbet pajzánsággal. Mi mást ki- hangulatot. kellene szenvelegnie. A szí-nészek játéka között Csongrádi Mária — mint ahogyan az egész előadásban sem — nem tudott egységet teremteni Somfai, Botár, Orosz István időnként mintha elfeledkezne, hogy komédiát játszanak, ope- rettes gesztusokkal, mimiká val operálnak, Köti bohózatként „indít”. Filmjegyzet \ A vágy titokzatos tárgya Luis Bunuel Magyarországra. A MEGYE településein vándorló előadást a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban láttam. Hibáival együtt is si kert aratott. Érdemes volt hát Hollós Korvin Lajost és Pázmánt újra felfedezni, azt azonban tudnunk kell, hogy a szándék, az igyekezet. Sulyok László Szaíontai Mihály: megérkezett idősíkokat. A Bunuel-filmek többek között ezért olyan fiatalosak. Frissek. Ötletesek. Nagyon sokan, nagyon sok- szellemesek, szór szóvá tették a hiányát, hi- Mint A vágy titokzatos társzen az idős mester a film- gya jSművészet megújításának él- a mese elcsépelt, mint álharcosa és alkotásai a mo- tálában a háromszög-históriák, deroség fontos fejezetét ké- De mit is beszélek: Bunuelpezik. nél még ez a megszokott képNéhány Bunuel-mű megele- let sem „stimmel”. Elcvenít- venedett korábban nálunk is sük fel néhány mondatban a (a mozikban, a filmklubok- főbb cseíekményelemeket. j ez nern az az előadás, ami le- ban vagy a televízió képér- Mathieu úr egy vonat utasai- ■: betett volna. Ahhoz elégtelen nyőjén), ez a mostani ősz nak elmeséli végzetes szenve- 1 —2 1 * azonban a spanyol rendező délye kibontakozásának fejlőlegfrissebb munkáinak való- déstörténetét. Belehabarodott ságos fesztiválját kínálja. A egy nőbe, aki — ahogy ez rehabilitációnak egyébként ilyenkor lenni szokott: az úr prózai a magyarázata. A Bu- idős, a hölgy fiatal — ujja nuei-jogtulajdonosok koráb- köré csavarja gavallérját, ban csak árukapcsolással voi- Megalázza, hitegeti, becsapja, tak hajlandók eladni a világ- kineveti a megszédült Don szerte nagy érdeklődés mel- Jüant, önérzetes férfi ilyenlett játszott alkotásokat. Az kor a sarkára áll — ám akit akadályok nemrégiben elhá- a vágy epeszt, tehetetlen, rultak, tehát végre a magyar Mathieu úr is az. A veresé- közönség is megtekintheti A gek sem nyitják fel a szemét, burzsoázia diszkrét báját, A összeveri ugyan a kísértő szabadság fantomját és A Conchitát, aztán azonban vágy titokzatos tárgyát. mégis megbocsát neki. Ezt Az alábbiakban a harmadik már az utazást követően lát- filmről szeretnék szólni — juk. A vonaton is lejátszódott előtte azonban érdemes rövi- egy kis közjáték (a harmin- den jellemezni Bunuel vilá- cas menyecske vizet zúdított gát: témáit, eszméit, stílusát, felháborodott barátja fejére), eszközeit. Ha valaki „készü- ám a kerék változatlanul fo- letlenül” megy moziba, ami- rog tovább: megint egymás kör A vágy titokzatos tárgyát mellett lépked a furcsa pár. vetítik, csalódásban lehet ré- Milyen különös dolog ez: csak sze. Bunuel ugyanis rendha- az ő vonzásuk és taszításuk gyó élményt kínál. Filmjei- állandó a bizonytalanság inben fittyet hány az elfogadott goványára épült világban, szabályoknak. Látomásait nem ahol nemcsak az érzelmek szabad és nem is lehet a reá- robbannak, hanem — a ter- lizmus megszokott mércéjével roristák akciói nyomán — mérni. sokminden egyéb is ... A kísérletező kedvű alkotó Bunuel meglepetése ezúttal a polgári világ széthullását az, hogy a női főszerepet két ábrázolja fanyar hangvételű, színésznőre osztotta. Conchi- hallatlanul összetett és poko- tát hol Carole Bouquet, . hoi lián mulatságos műveiben, meg Angela Molina személye- Megcsipkedi az erőszakszer- siti meg. „Miért furcsa, hogy vezet fő pilléreit: az államot, két színésznőt választottam az egyházat. Az úgynevezett ugyanarra a szerepre?” — nyugati civilizáció minden el- kérdezi a rendező. „Talán nem lentmondásossága feltárul tör- születik minden nőn belül téneteiben, melyek a szemé- legalább egy másik?” lviság csődjét is megjelenítik. Mit feleljünk erre a ma- Humora magával ragadó, nyi- gyarázatra? Számomra min- lait ugyancsak sűrűn záporoz- denesetre nem zavaró a ket- tatja. Ugyanakkor arról sem tősség, ellenkezőleg: az Örök szabad megfeledkezni, hogy Nő változékonyságát, játékos- Bunuelnél a hétköznapok lo- ságát, megkettőződését érzé- gikáiával nem sokra me- kelteti. gyünk. Nála valóság és fantá- A vágy titokzatos tárgya zia egybemosódik: „hogyan egy híres könyvbestseller történt” átúszik a „hogyan filmváltozata. Többen megkf- történhetne” szférájába. Az sérelték „lefordítását”. de agg tréfacsináló olykor elmet- csak Bunuel birkózott meg szí :i cselekvések szálait, más- sikerrel a feladattal kor meg merészen keveri az -s. -f. Rend és fegyelem Mikor a szülők hazajöttek ez a rendszeresség, a munkából, a lakás a kövei- szoktatás következménye, kező képet mutatta: az iskola- Azzal kezdődik, hogy a eye a helyes szít a gyerek napirendet, illetve heti beosztást magának, a szülőkkel megbeszélve a tatáska ledobva a szoba köze- rek idejében lefekszik. Bár- nulás, edzés, a szabad idő he- pére; a füzetek, tankönyvek milyen izgalmas film van is lyét, módját, idejét a ferve* széthagyva az asztalon, a kö- a tévében. Általános iskolás zetben peny és a levetett ruhák a esetében ez a kortól függően fotelba dobálva, a hatodikos 8 és 9 óra közé esik. így reg- Jancsi pedig valahol a ház gél is pihenten ébred, nem mögötti parkban rúgta a láb- mulasztja el a tornát, az ala- dát. Pos A szülők felében többször jndu] e| az iskolába. Táskájá- megfordult mar, hogy eide- ban otl iapuinak az eiőző esmes-e ilyen csekélységért, mint a rendrakás, újra és újra konfliktushelyzetbe kerülni a gyerekkel. Hisz ez az egy szem fiuk van. semmiből nem áll utána elrakni a ru-. hát, rendbe tenni a holmijait. Majd, ha rákényszerül Az okos időbeosztás szintén fegyelemre nevel. Egy általános iskolás legtöbbször „elúszik”. semmire sincs ideje, mosakodást, nyugodtan küszködik a rátornyosuló felel reggelijét. Idejében adatokkal. A helyes időbeosztás eligazítja, mindig tudja belőle, hogy mit kell tennie, hogy a leckével is elkészülte bekészített könyvek, füzetek és a hűtőszekrényből reg- jön. és elegendő szabad ideje gél kivett tízórai. Az a gye- is maradjon. Ha négykor az órára pillant a gyerek. s azt látja, még egy órája van a tanulásra. akkor jobban igyekszik, jobban odafigyel, mintha vé- idő áll renrek, aki az utolsó percben esik be az osztályba, nem reggelizett, vagy csak futtában kapott be valamit, olyan ,, ,, , , , zaklatott lelkiállapotban van, eleiben, akkor gondosabb hogy nem tud rendesen fi- ge-hossza-nincs lesz. Érdemes-e újra és ujta gyeinj az órán. Az előző nap delkezésére elmondani, hogy kisfiam ha megtanult anyagot is csekély hazajössz az iskolából «tolta- mértékben tudja visszaadni, zol. s a ruháidat szépén oszszehajtva beteszed a szék- nos id6bon ebédelne a gyerek, renyhe. Érdemes-e szólni erte De napi órák száma válto- újra es újra? Felhívni a ja- zik s éb okok mlatt tekbol, rendet rakatni vele. megvalósíthatatlan. Azt vagy azzal büntetni, hogy másnap nem mehet le addig, míg a szülők haza nern jönnek. s nem ellenőrzik.' mit. hogyan tett a lakásban. Érdehogy csemeténk húzza-ha- Az íróasztalban mit. hol kell Rendtartás a tanszerek, iskolai holmijai között, ez szin- Az lenne jó, ha mindig azo- tén a fegyelmezett életmódra nevelés része. A rendetlen gyereknek sok ideje megy el zik. s egyéb okok miatt is ez azzal, hogy hol valamelyik füvi- zetél, hol a könyvét keresi, szont többnyire meg tudjuk Legyen meg mindennek a heoldani. hogy egyazon időben lye. Akár egy kis rajzot is üljön le a könyvei elé. Ez na- készíthetünk róla, hogy hol gyón hasznos beidegzés, hisz vannak a szekrényben az in- nemegyszer tapasztaljuk, gek, nadrágok, zsebkendők. mes-e ezzel megrontani a hangulatot, mérgezni a jő' vi jasztja az jddt sehogy sincs tartani ... és ne sajnáljuk a szonyt, hisz úgyis 'ey s kedve hozzákezdeni a tanú- cvereket Rnkío vissza a kktvannak együtt akkor se orul- Ha beidegződött, hogy jenek felhőtlenül egymásnak? például három Sórakor’ A fegyelmezett iskolai magatartás, a gyerek kötelességkell kezdenie a feladatokat, akkor ezzel az örökös noszotudata, rendszeretete szorosan gatást és a „bemelegedési” összefüggő fogalmak, s mind- holtidőt elkerüljük. Jó, ha kégyereket. Rakja vissza a kétéves is a polcra a játékait vacsora előtt. A megfelelő korban elkezdett fokozatos szoktatással válik a rend vérévé. Átányi László November 21. Szerda, 2. műsor 21.20: Tavasz van, őrmester úr. Lengyel film.' Az utolsó nap Mélyen aludtak, Miki Is, pedig neki mindenféle rossz álma volt, visszatérően egy olyan képsor, hogy rázzák, rázzák, ahogy fekszik Juszti mellett, fel az alvásból. Egy katona, meg még valaki állt ott felette. Ám ez az álombéli katona nem Robi volt, hanem az egyre fokozatosan visszatérő álomképekben egyre csillogóbb egyenruhájú, sok kitüntetésű tábomokszerűség állt előtte, szigorú arccal, és mégis valahogy arctalanul. Mert amikor már az ébrenlét első töprengésében megpróbálta azonosítani — egyáltalán nem sikerült neki. Csak a saját Idegenül csengő álomhangja kísértett ébren-élve is a fülében, az, amit oly sokszor ismételt az álom ritmusában ismétlődő képekben, hogy most már stilizálttá csiszolódott, de sem az értelmét, sem a történés helyét nem tudta. Csak zengett benne a mondat: „Amikor most beszámolok az életről és a halálról, szaggatottan teszem azt, néha talán összefüggéstelenül, de összefűzi azt egy élet és egy halál!” Zengett, szólt benne a mondat, mint üres székesegyházban elhaló harangszó. Aztán ahogy felerősödött a konkrét, a valóságos, a cselekedetet, s a készültség teljes odafigyalését igénylő, úgy halt el benne a meditativ, a később félfejtendő. Bőven volt még idejük, lement, megnézte, anyja itthon van-e. Már nem volt, talált is egy levelet az övé helyett: ..Ha megjönnél, az ennivaló a spájzban van a tálcán”. Anya jellegzetes ákombákomjaival. írásjel nélkül, pusztán a meztelen betűk. Együtt a szavak karaktere, betűk dűlése-formája utánozhatatlan utalással arra, aki írta őket. Fölment Jusztiért, megmosakodtak, ettek, még mindig több mint két órájuk volt indulásig. Ültek a konyhában, itták az erős, de jellegtelen ízű teát, és nézték egymást. Az idő lassan szállt körbe a hangosan ketyegő kredeneórán, de azért egy szót sem szólva, egyszerre kezdtek el szedelőzködni, mintegy előlegezve annak az együttes szorongásnak a ritmusát, amiben majd eztán létezniük kell. Villamossal mentek, Miki óvatosságból egy megállóval előbb leszállította Jusztit, leültette a Vérmezőn egy veréb-galamb piszok szennyezte piros padra, s bement a pályaudvarra. Jegyet váltott, pontosabban csak akart, mert a pénztáros kérte a határsávbelépőt, avval együtt ő odaadta az idézést, mire a pénztáros mondta, hogy ahhoz nem is kell jegy. — Lepecsételte a hátulját, s mondta, hogy ez jegyként szolgál majd. Kicsit dühös volt magára, hogy ezt a jegydolgot nem tisztázta Robival, megkereste a vonatot, megnézte, még meglehetősen üres volt, kiment Jusztiért, s egymásba karolva beandalogtak a pályaudvarra, föl a szerelvény utolsó kocsijára, s úgy vagonról vagonra kerestek egy kellemes árnyas kupésarkot. Hosszú türelmetlenség után indult velük a vonat, s habár gyorsként volt jelölve a menetrendben, egy-két percre, pillanatra sűrűn megállt, lassan ment, szinte vonszolta őket, hogy még jobban feszítődjék türelmetlenségük és a mozgás realitása közti távolság. Késő délután lett, mire Győrbe értek, közben keveset beszéltek, s noha egyedül voltak, teljesen úgy viselkedtek, mintha mások szeme előtt lennének. Várakozás volt ez és felkészülés a ki tudja mire. 26. Mikor megérkeztek a pályaudvarra, Miki kihajolt az ablakon, nézte a nyüzsgést, nem értette, hogy eddig senki, se kalauz, se utas nem jött. „Itt várj, ne mozdulj!” — ültette vissza Jusztit a sarokba, ő maga leugrott, egy csapnál kicsit megmosta a fejét, homlokát, lehűtötte lüktető halántékát, aztán belevágott a tömegbe, kereste Gézát. Nemsokára meglátta, a forgalmi tiszt irodája előtt állt egy másik rendőrrel és négy határőr-kiskatonával, akiknek egyenruháján még valami karszalag is volt, nyakukban géppisztoly, kesztyű — nyáron kesztyű — a hivatalosságon belül még valami egyéb funkció jelzésére. Tétovázott, nem tudta, hogy most mi a teendő, odamen- jen-e Gézához, vagy várja meg, amíg az megtalálja, amikor érezte, hogy egy kéz keményen megfogja a vállát. Abba az irányba fordult, de szinte beleütközött egy szorosan eléje álló, kövér, nagy testbe, amely az ő szeme fölött tíz centivel két apró vizenyős kék szemmel is (rendelkezett, s talán egy szájjal is, mert valahonnan a magasból a pályaudvari zajokon át, mintha hallotta volnr ezt a suttogást: „Rendőrség”. Két civil ruhás ember fogta szorosan össze, szinte ősz szepréselték gusztustalanul közel állva, a melegben érezte izzadságukat, oroszlánszagukat, érzékelte, súlyosan, tömegből kiváló egyedi jelenlétüket. (Folytatjuk)
