Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-21 / 272. szám

Kern vaskalaposság RENDNEK mindenütt muszáj lenni! Azt mondják a vasúira: ve­szélyes üzem. S aki ezt ál­lítja. egyáltalán nem téved szemernyit sem. Hiszen robog n gyorsvonat, a külső szem­lélőnek ' kiszámíthatatlanul haladnak lefelé a gurítóról az értékes rakományokkal meg­rakott vagonok tucatjai, mik­ről aztán kiderül: megfogha­tók. s irányítottak, s hiába a nagynak tűnő sebesség: hogy szerelvényt mozdít ki helyé­ből a vagon, s nincs úrrá a gvors mozgáson az ember. .. Nem így van... A váltókezelő mondja: — Itt, kérem, mindig ész­nél kell lenni az embernek. Ebben a beosztásban otthon kell hagyni a gondolatokat és csak a szolgálat foglalkoztat­hatja az embert. A fegyelem itt, mindenek előtt. Hová is jutnánk, ha mondjuk elbá­mészkodnék. rosszra váltanék, s aztán, néha. milliókban mér­hetnék az okozott kárt. Ná­lunk ilyet az ember nem en­gedhet meg magának. Nézze! Én is lehúztam a vasútnál már több mint harminckét esztendőt, s mióta szolgálok, egyetlenegy baklövésem sem volt... Mi, öregek ilyenek vagyunk. Ha szolgálat, akkor — szolgálat. Se ital, se el- bóbiskolás, se semmiféle be- üzenés a főnöknek, hogy: no, beteg vagyok! Arcunkról sül­ne le a bőr, ha valamelyi­künket akár csak meg is dorgálnák hanyag munkavég­zés végett...! A Magyar Államvasutak salgótarján-külsői csomó­pontján mindenkit a létszám­ba véve, kétszáztízen dolgoz­nak. Közülük javarészt idő­sebbek, ámbár jócskán akad a névsorban fiatal, harminc év alatti is; Mert jönnek ők is a vasúthoz — megfelelő már a pénz, bár az, hogy itt nincs se ünnepnap, se va­sárnap, se névnap, se mű­szak „elszalasztását” kiváltó történés, némiképp visszatart­ja a jelentkezőket. Mert aki egyszer a MÁV szolgálatába állt, — vonatkoz­hatna ez egyébként más munkahelyre is —, annak la­zítani nem lehet. S mégis... — Valóban. S bár csak egyikőjüket ismertem igazán­diból. de állítom: megérde­melték. — Ha a fentebbieket és a létszámot vonja párhuzamba az ember netán az is kide­rülhetne: rossz a fegyelem a vasútnál! — ... Hát, nem a legjobb Főképp a végrehajtó szol­gálatban van emberhiányunk s a munkaközvetítő olyan „pacienseket” is hozzánk küld. akiknek tíz-tizenöt munkahelye volt már. vagy idekerülve nem állják meg a helyüket. De a törzsgárda, az aztán... juk, ez mivel jár. Éppen ezért, függetlenül attól, hogy ide­gileg roppant elfárad a szol­gálat végére az ember, az észnek ott kell lenni a he­lyén. — És sem ital, sem lazítás, se doppingszer...? — ... Ha nem értette vol­na jól, megismétlem: én er­re a munkára szegődtem egy életre. Érti? Egy életre!!! A forgalmi szolgálattevő huszonnyolc esztendős. Mond­ják. ezt a felfokozott szellemi tevékenységet negyvenöt-öt- ven éves korig lehet csak teljes intenzitással, úgy, ahogy a szabályzat is előírja, s míg az ember s jól érzi magát, csinálni... A rendelkező forgalmi szol­gálattevő kilencedik éve szol­gál a vasútnál. Kisterenyén kezdte, vonatfékező volt, s aztán került Miskolcra for­galmi-kereskedelmi segéd­tiszti tanfolyamra. Hetven­kettőtől van Salgótarján-kül- ső pályaudvaron. A tizenkét vágány „térké­pét” jelző integra-dominó be­rendezés előtt ül, tizenegyedik órája immár. Apró, a szak­mát nem ismerő ember szá­mára érthetetlen fények vil­lognak a „radaremyőn” — pi­rosak, sárgák, mozdony indul ki innen, rájár a másik a Somoskőújfaluba menő sze­relvényre, ami fontos, hogy időben a határállomásra el­jusson, aztán az acélgyári iparvágány áramköre gyújtja ki a lámpák sorát a szolgá­lattevő előtt. Szól közben a telefon, a külső hálózaton levő forga­lomirányítók felhangosított szövegétől visszhangzik a he­lyiség, szóbeli utasításokra váró emberek állnak meg a „vezérlőpult” előtt. — Magának sem irigylésre méltó a munkája...” — Hát, ha még azt is tud­ná, hogy a szolgálat itten ti­zenkét óra. Néha úgy érzi az ember, becsavarodik, de — nem. Csak roppant észnél kell lenni! Ennyi idő alatt sem lankadhat, percnyit sem az ember figyelme, mert ha ez megtörténne csodás ka­tasztrófafényképeket lehetne készíteni. De hát mi erre a munkára szegődünk el, s tud­M. I. a napokban kapott írásbeni, szigorú megrovást. Nemigen akar erről beszélni, hisz’ nemrég óta alkalma­zottja a MÁV-nak, friss a munkahely. De hát... — No, szóval, ittunk egy keveset. Alig volt az valami. De hát itt rendszer, hogy a legváratlanabb helyzetekben és időpontokban megjelenjen valamelyik főnök a szondá­val. És... — Lebukott.. 1 — Ne legyen már szóban ilyen kíméletlen! Attól én még nyugodtan tudtam volna dolgozni. — Érez valamiféle bűntuda­tot? — Nem! Semmi baj nem lett volna a munkában! Az állomásfőnök-helyettes azt mondja: — Fegyelem van nálunk, de „mellékhajtások” is akadnak. Ha ezeket le tudnánk nyese­getni, nem lenne semmi prob­léma. Egy azonban vígasztal: se baleset, se a vasút forgal­mát veszélyeztető esemény nem történt nálunk az utóbbi esztendőkben. Ám, mégis, mindezek ellenére is... Salgótarján-külső vasúti csomóponton Vas István fő­nökhelyettessel, Fodor Sán­dor forgalmi szolgálattevővel, M. I.-vel és Csépe György vál­tókezelővel beszél getett: Karácsony György Az állomásfőnök-helyettes nézi, olvassa, s tollba diktál­ja a mostani év fegyelmezet­lenségeiért kirótt büntetése­ket. Eszerint tizenkilenc fe­gyelmit „osztottak ki” ittas­ság, igazolatlan hiányzás vé­gett, négy dolgozótól vonták meg a nyereséget és tizen­nyolcuktól a prémiumot egyéb szolgálati vétség miatt, tizen­öten kaptak szigorú dorgá­lást a védőeszközök haszná­latának mellőzéséért és —ami a legsúlyosabb: két embert bocsátottak el azonnali ha­tállyal. — Ennek már komoly in­dítéka lehetett — mondom. Hírek az üvegházvárosból Szedésre érett a paprika, pi- roslik a paradicsom a Sár- szentmihályi Állami Gazda­ság üvegházvárosában, ahol az idén harminchétmillió fo­rint értékű primőr zöldséget és szegfűt termesztenek- Az úgynevezett holland ériás paprika szedését megkezdték. A tizenöt-húsz dekásra nőtt, külsőre is tetszetős pirosló paprika még a közismert pri- tamin paprikánál is húsosabb és fűszeresebi? ízű. A sár- szentmihályiak úgy számítják, hogy másfél hektárról 2,2 va­gonnal leszednek belőle. Sze­désre érett a 3 hektáron ter­mesztett őszi paradicsom is. A pirosló bogyókból gondos osztályozás után 12 vagonnal szállítanak a kereskedelemnek Az őszi paprika- és paradi­csomidény december végéig tart. Ezt követően — a pri­mőrmenetrend szerint — ha­marosan beérik a kígyóuborka, amelyből februártól kezdődően a nyár elejéig négy és fél hektáron körülbelül hétszáz­ötven vagonnal termesztenek. Esztendők óta sikeresen biztosítják a szakmunkások utánpótlását a Salgótarjáni Ruha­gyárban, ahol jól felszerelt tanműhelyben, üzemszerű körülmények között tanulják a mesterség fortélyait a fiatalok. A nyáron végzett ifjú szakemberek már beálltak a „sor­ba”, brigádokba szerveződve a szalagok mellett végzik teendőiket. Az „A” jelű szalagon is elégedettek Mede Éva és társaik munkájával. Molnár Zsuzsanna gyártásközi ellenőr segítő tanácsaival mind nehezebb feladatokat látnak el. — kulcsár fotó — Először tárgyalta a tanács X A törvényesség helyzetéről Pásztón A járási hivatalok és első­sorban a városi tanácsok, va­lamint a területükön működő ügyészségek kapcsolata régóta kiterjed a kölcsönös tájékoz­tatásra, s ezen belül arra, hogy időről időre az ügyész­ségek vezetői az érintett terü­letek törvényességi helyzeté­ről tájékoztatót adnak a ta­nácsnak. Pásztó nagyközség közös Tanácsának fennállása óta az idén először a közeli múltban megtartott tanácsülé­sen hangzott el első ízben a nagyközség törvényességi helyzetéről és a járási ügyész­ség ezzel kapcsolatos tevé­kenységéről átfogó értékű tá­jékoztató. A legutóbbi tanácsülésen Pásztón dr. Nagy Lajos járá­si vezető ügyész adott tájé­koztatót erről a kérdésről. Ennek nyomán megállapítha­tó a legfontosabb: a nagyköz­ség igazgatási területének tör­vényességi helyzete alapvető­en megegyezik a járás, a me­gye törvényességi helyzetével. Ugyanakkor azonban a járá­si összkép kialakulásában minden területen döntő és meghatározó szerepe van. A járási vezető ügyész tájékoz­tatójából érdemes idézni a következő megállapítást: a nagyközség területén is tör­vényes rend érvényesül, a Minden rászoruló kisdiák napközis elhelyezését megoldották Mátranovákon. A hetvenhét sz;;’M a Ganz-M.ÁVAG gyáregységében, a fehérneinűgyárban és bányákban dolgoznak—, regi kastélyépületben kialakított otthonban (• fiú és leány, — akiknek szívesen töltik idejüket a - kj ­közrend és közbiztonság jó, az állami, társadalmi és gaz­dálkodó szervek működése alapvetően megfelel az előírá­soknak, az, állampolgárok döntő többsége tiszteletben tartja törvényeinket, becsü­letesen él és dolgozik. Az elmúlt években a társa­dalmi, gazdasági életben be­következett változások (ipari üzemek létesítése, a munká­sok szám szerinti növekedése, a mezőgazdasági dolgozók lét­számának csökkenése), s az ennek nyomán megindult ur­banizációs folyamat nem ron­totta a törvényesség helyzetét. Ugyanakkor azonban a törvé­nyesség szempontjából is ér­deklődésre számot tartó né­hány új problémát vetett fel. Az ismertté vált bűncselek­mények száma a járásban 1975-höz viszonyítva némileg emelkedett, a kétszáztizen- négy közlekedési bűncselek­ményből ötvenhetet a nagy­község területén követtek el. Csökkent, de még mindig vi­szonylag magas a cigány la­kosságnak a bűnözésben való részvétele, s ezek között sok a visszaeső, magas a veszé­lyes bűnözők részaránya is. A járásban, és így a nagyköz­ség területén is, kiegyensú­lyozott büntető ítélkezés fo­lyik. A járási ügyészség az utóbbi két esztendőben sike­resen fokozta általános fel­ügyeleti tevékenységét. Más­fél év alatt harminc esetben került sor érdemi ügyészi in­tézkedésre. Valamennyi in­tézkedés eredményes volt, az érintett szervek elfogadták az ügyészség jogi álláspontját és minden alkalommal megtet­ték a szükséges intézkedése­ket a jogsérelem orvoslására. A vizsgálatok és azok alap­ján tett intézkedések jelentős részé érintette a nagyközségi közös tanács-vb szakigazga­tási szervének munkáját. En­nek során a járási ügyészség vizsgálta a szabálysértési ügyek intézésének törvényes­ségét, az adóügyi, a gyám­ügyi munkát és a telekalakí­tási eljárások törvényességét. Megállapítható, hogy a tanács igazgatási és pénzügyi szakte­rületein csak elvétve fordult elő kisebb jelentőségű hiba, ugyanakkor a műszaki cső* port -tevékenysége többször is kifogásolható volt. Éppen ez­zel kapcsolatban emelte ki a járási vezető ügyész, hogy ezen a területen is tapasztal­ható a javulás, de szükséges­nek látszik a csoport személyi és tárgyi munkafeltételeinek további javítása. A Pásztói Járásbíróság előtt évente 450—500 polgári peres ügy indul. A peres ügyek túl­nyomó részét az ügyészség fi­gyelemmel kíséri és szükség esetén, ha azt a közérdek megkívánja, a polgári peres ügyekben is fellép. Elsősorban a kisajátítási pereket és a szervezetek egymás közötti pe­res ügyeit kíséri megkülön­böztetett figyelemmel. Érthe­tően ezek túlnyomó része a nagyközség igazgatási terüle­téről származik. Figyelemre méltó tapasztalata a járási ügyészségnek az‘is — miként a tájékoztató erre rámutatott —, hogy a nagyközség igazga­tási területén elég sok az alaptalan és notórius perleke­dők száma, akik feleslegesen zaklatják és terhelik az igaz­ságszolgáltatás szerveit. Ezek a perek általában birtokhábo­rítással, vagy telekhatárvitá­val, esetleg építési kérdéssel állnak összefüggésben. A járási ügyészség cselek­vőén részt vesz a TIT és a népfront munkájában. A két társadalmi szerv adta kerete­ket felhasználva közreműkö­dik a jogi ismeretterjesztés­ben, az állampolgári nevelés­ben és az ifjúság közéletiség- re való nevelésében. A jogi is­meretek bővítését szolgálja az ügyészség dolgozói által meg­tartott évente mintegy 10—12 jogpropaganda-előadás. Az előadások általában a na­gyobb horderejű új jogszabá­lyokhoz, a bűnözés társadalmi okainak feltárásához, a de­mokrácia és a közéletiség kér­déseihez kapcsolódnak. Jelen­tős részt vállaltak a népfront­tal közösen a pásztói gimná­ziumban kísérleti jelleggel el­kezdett állampolgári alapis­meretek elnevezésű tantárgy fakultatív oktatásában, amely­ről megállapítható, hogy nagy az érdeklődés iránta. TPL NÓCRÁD — 1979. november 21., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom