Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

Á múzeumi és műemléki hónapról Nógrádban I Szovjet drámák szemléje I Biberach Szibériából A múzeumok ünnepi ese- kegyűjtemény egy része, és ménysorozata Nógrádban is így tovább, eredményesen zajlott le. Dr. — Jelentősnek tartjuk azt a Horváth Istvánnal, a Nógrád pályázatot, amelynek legszebb megyei múzeumok igazgatójá- munkáiból kiállítást rendez- val az idei múzeumi és mű- tünk a balassagyarmati Palóc einléki hónapról beszélgetünk. Múzeumban. Ezen a Salgótar­— Idén mindenekelőtt né- ján, Balassagyarmat, Szécsény hány gondolatkör köré csopor- tanulói által készített rajzo- tosítottuk az eseményekét, kát állítottuk ki, a gyermekek programjainkat — mondja. — a múzeumban szerzett élmé- Egyrészt a gyermekév méltó nyeiket rajzolták le. Nagyon megünnepléséhez kívántunk a színvonalas volt a Tóth Ilus magunk lehetőségein belül által vezetett bábegyüttes mű­hozzájárulni, másrészt arra sora, amelyet a gyermekeknek kívántunk emlékezni — fő- mutattak be ugyancsak a Pa- ként aZ új múzeumba való át- lóc Múzeumban. Érdekesnek költözés jegyében —, hogy tartjuk a palóc népi játékok- húszéves a Salgótarjáni Mun- ból rendezett kiállítást is kásmozgalmi Múzeum. Ez ugyancsak ezen a helyen. If- utóbbira szolid eseményekkel júsági és gyermekprogra- emlékeztünk. Ügy vélem, munkban jelentős volt a hon­programjaink jól sikerültek, ismereti és helytörténeti pá- további híveket szerezve a lyázaton díjazott tanulók szá- múzeumügynek. mára rendezett konferencia, — Említene ezek közül né- bár sajnos, a történelemtaná­hányat? rok érdektelensége számunk­— Valóban csak néhány do- ra is meglepő volt. Távol is Jogról lehet szó, hiszen prog- maradtak e rendezvényünktől, ramsorozatunk ennél lénye- Itt a tanulók saját dolgozata- gesen gazdagabb volt. Különö- ikból tartottak felolvasásokat sen, ha figyelembe vesszük, s újabb ösztönzést kaptak a hogy a képzőművészeti neve- munkára. Jó lenne, ha a ta- léssel kapcsolatos munkánk is nítók és tanárok is tudnának folyamatos. A tervezett prog- arról, hogy saját tanulóik az ramok csaknem kivétel nélkül iskolán kívül mivel foglalkoz- megvalósultak. Ami nem va- nak és milyen jó színvonalon, lósult meg, az a testvérvárosi Szécsényben az általános is- kapcsolatból eredő feladatunk kolások részére irodalmi és volt, a kemerovói képzőmű- helytörténeti vetélkedőt ren- vészeti tárlatot későbbi idő- deztek. pontban rendezzük. Megyei — Milyen érdeklődést vál- múzeumainkat a múzeumi és tott ki a két évtizedes Salgó- műemléki hónap során mint- tarjáni Munkásmozgalmi Mú- egy 25 ezren látogatták, nagy- zeum kiállítása, jából annyian, mint tavaly. — Az érdeklődés nagy volt. Tehát tartós közönségérdeklő- A kiállítással egyébként elő- désről van szó. Üjabb múzeu- szőr is azt szerettük volna el- mi kiállítóhellyel is gazda- érni, hogy a salgótarjániak, godtunk, a szécsényi műemlék akik még nem szokták meg, jellegű bástyában a Termé- hogy múzeumuk is van — s szettudományi Múzeummal főként, hogy új múzeumunk együttműködve megnyitottuk a lesz —, fokozottan érdeklőd- „Mozaikok Nógrád megye tér- jenek a múzeumi gyűjtemé- mészeti világából” című álian- nyék iránt. Gondoljanak aZok- dó kiállítást. Ezt ma még ke- nak az értékeknek a megőrzé- vésbé fedezte fel a közönség, sére, amelyek a salgótarjániak Ugyanakkor például olyan vi- életét jellemezték. Gondolata- lágviszonylatbsn is értékes inkát formailag is szerencsé- emlékek láthatók ott, mint az sen sikerült megvalósítani, a ipolytarnóci ősfenyő kövületé, megyei művelődési központ vagy a híres Liptay-féle lep- segítségével. A győri balett első bemutatója : „A NAP SZERETTEI" Az ország harmadik önálló balettegyüttese november 2-án tartotta első bemutatóját „A nap szerettei” címen. A ba­lettesten Markó Iván három koreográfiáját: Richard Stra­uss: „Stációk”, Wagner: „Aloméj”, Orff: Carmina Burana zenéjére „A nap szerettei” című balettet, valamint Krámer György tervezte: „Pygmalion” című tánckettőse látható. Mű­vészeti vezető: Markó Iván. Táncjelenet a „Stációkéból — Milyen rétegeket mozga­tott meg a múzeumi hónap ünnepi eseménysorozata? — Az érdeklődés általános volt. Mégis kiemelném, hogy az idén a korábbiaknál is több szocialista brigád és fiatal for­dult meg a múzeumokban. Szervezetten jelentek meg a tárlatainkon is. A vendég­könyvek tanúsítják, hogy kü­lönösen azokból az üzemekből jönnek a brigádok, akikkel már szocialista szerződésünk van. így elsősorban a salgó­tarjáni Kohászati Üzemekből, az öblösüveggyárból, a ZIM- ből. Ezek a brigádok nemcsak Salgótarján, hanem az egész megye területén múzeumokba, tárlatokra járnak. Az is ked­vező, hogy az iskolákban az őszi tanulmányi kirándulások megszervezésekor nagyobb fi­gyelem fordul a megyei múze­umok felé. A salgótarjáni Ma­dách Gimnázium és Szakkö­zépiskola tanulói gondosan ápolják a csesztvei Madách- hagyományt. De a Bolyai Gim­názium és a Táncsics Szakkö­zépiskola egy-egy osztályával is találkozhatunk a múzeu­mokban. Az idei múzeumi hó­nap egyik sikeres rendezvé­nye volt Farkas András sal­gótarjáni gyűjteményes kiállí­tása. Elsősorban a megyén kí­vüliek részéről volt nagy az érdeklődés a szécsényi múze­um csendéletkiállítása iránt, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria anyagából rendez­tünk. Figyelemreméltó volt az a kezdeményezés, amelybe mi utólag kapcsolódtunk be. A Salgótarjáni Kohászati Üze­mek Pesti Barnabás KISZ- alapszervezete olyan üzem- és helytörténeti kiállítást rende­zett, amelynek anyagát a fia­talok gyűjtötték össze. Közü­lük néhány múzeumi szem­pontból is értékes tárgy, do­kumentum. Ez nem volt ter­vezett program, de annál in­kább örültünk neki. — És aminek nem örültek? — Valóban nagy figyelmet szerettünk volna fordítani a műemlékekre is. Ezért külön örültünk annak, hogy a szé­csényi bástyát ekkor nyitot­tuk meg. Ezt mintegy kiegé­szítette Barcza Géza előadá­sa Szécsényben a műemlékvé­delem időszerű feladatairól. Szép számú voít a hallgató­ság, de bizony nagyon sokan nem voltak ott, akiknek ott kellett volna lenniük nem hi­vatalból, hanem hivatásból I Ügy látjuk, hogy Nógrád me­gyében a műemlékügy még igen sok erőfeszítést igényel. Évek óta gond, hogy a múze­umi hónap csak múzeumi és nem műemléki hónap. A me­gyei kultúrpolitikának erre jobban figyelnie kellene. T. E. Interjú Jevgenyij Solan kemerovói A „Szovjet drámák szem­léje" alkalmából szovjet mű­vészdelegációk látogattak november első hetében Ma­gyarországra. Köztük — J. A. Zubkov, a „Színházélet” cí­mű lap főszerkesztőjének tár­saságában —, Jevgenyij So­kin, a kemerovói Drámai Színház színművésze, ök ket-< ten a színházművészeti szö­vetség vendégeként érkeztek hazánkba. Kérdezni sem kell, Jevge­nyij Sokin mindenekelőtt ma­gyarországi színházélményei­ről beszél. Nem csoda. Itt- tartózkodása alatt több mint tíz előadást tekintett meg... — A „szovjet drámák szem­léjén” idén is számos szov­jet színművet mutattak be a magyar színházak. Külön öröm számunkra, hogy a „klasszikusok” mellett a mai szovjet szerzők darabjai­ból is láthattunk néhányat, ami azt jelzi, hogy a magyar rendezők lépést tartanak szín­házi életünkkel. Ügy tűnik a közönség is nagy érdeklődéssel és figye­lemmel kíséri a bemutatókat — Önnek személy szerint melyik előadás tetszett leg­inkább és legkevésbé? — Gorkij Éjjeli menedék­helyének nemzeti színház­beli előadása rendkívül nagy hatással volt rám. Kis túlzás­sal azt is mondhatnám —, odahaza sem láttam jobb ren­dezésben. Ugyanakkor volt né­mi ellenérzésem Kazimir,Ká­roly rendezésével szemben, aki Bulgakov regényét a „Mester és Margarétát” állí­totta színpadra a Thália Szín­házban. — Vajon a szovjet színhá­zak is figyelemmel kísérik a magyar dráma fejlődését? — A közelmúltban rendez­ték meg a Szovjetunióban a „magyar dráma hetét”, mely­nek keretében az ország 128 színházában (!) játszottakma­| gyár darabokat. A szám ön­magáért beszél, de azt hi­szem — túl azon, hogy a legjelentősebb magyar szín­műveket bemutatják nálunk — fontosabb, hogy a közön­ség nemcsak ismeri, de sze­reti is ezeket az alkotásokat. A legtöbb magyar drámának sikere volt, s ez egyben azt is mutatja, hogy a szovjet né­zőket közel azonos problémák foglalkoztatják. — Gondolom ez elsősorban a mai témájú darabokra ér­vényes. Mégis ön szerint melyek azok a konkrét prob­lémák, amelyek mindkét or­szág drámaíróit és közönségét foglalkoztatják? — Ügy vélem, ma az em­ber „erkölcsiségének” vizsgá­lata került előtérbe. Napjaink­ban a problémák sokkal ösz- szetettebbek, nehezebb meg­találni a mindenkori helyes utat — A színháznak természe­tesen nem kötelessége megol­dani a problémákat. Nem ad­hat receptet arra, hogy az egyes ember hogyan éljén. De a színházinak igenis köteles­sége nyíltan feltárni a prob­lémákat, bemutatni az ellent­mondásokat! — A „magyar dráma hete” alkalmából a kemerovói Drá­mai Színházban Katona Jó­zsef „Bánk bán” című drá­máját mutatták be. A ma­gyar színházi szakemberek közül sokakat meglepett a bemutató sikere, hiszen a „Bánk bánt" sajátosan ma­gyar, „nemzeti drámaként” tartjuk számon... — Tény, hogy még Nógrá­di Róbertét az előadás ren­dezőjét is meglepte a minden várakozást felülmúló siker. Természetesen Kemerovó- ban nem egy „teljesen” ma­gyar drámát vittünk , f szín­re. Az előadásban azok a gondolatok kaptak nagyobb hangsúlyt, amelyek általá­nos — mi több, aktuális — problémákról szólnak. — A „Bánk bán” kemero­vói előadásán Jevgenyij So­kin alakította Biberachot. Hogy érezte magát intrikus- szerepben? — Nógrádi nem egy go­nosz Biberachot akart, és Bi­berach számomra sem egyér­telműen negatív, intrikus fi­szinművésszel aura. Hanem egy olyan aki mintegy kívülről £f*yeli a körülötte zajló drámái fej leményeket gyűjt. Látja ennek a világnak a tökéletlenségét es ez neki is fájdalmat okoz. — Jevgenyij Sokin nem­csak egyik főszerepe, de egyben segedrendezoje coli az előadásnak, önállóan « próbálkozott mar rendezes­sei? __ Mindössze egy gyermek­d arabot rendeztem onalloam Azt hiszem könnyebb jatsza ni, mint rendelni. Felteve, ha van jó szerep... _ És van jó szerep? _ Eddig még volt. Egyik nehéz és szép feladatom volt M Karin „Holdfogyatkozások éjszakája” című drámájában a „megszállott” figura meg­formálása. de szívesen emlek szem vissza a „Windsor! víg nők” Fort szerepére. Jelenleg Eldar Rizanov „Egy erkölcs­telen történet” című komédiá­jában játszom, ami azért ked vés számomra, mert nem is igazi komédia... __ Nem volt szándékomban, d e ezek után mégis megkér­dezem, van-e dédelgetett sze* repálma? — Féltem ettől a kérdéstől, mert nálunk, a babona sze­rint ezt nem szabad elárulni. Mivel azonban most nem ott­hon vagyok, bevallóin igen; Shakespeare ,„IH. Richard című drámájának címszere­pét szeretném egyszer elját­szani. — jevgenyij Sokin művészi hivatásának gyakorlása mel­lett szűkebb hazájának szín­házi életét is irányítja. A kuz- basszi terület színházművésze­ti szövetségének vezetője. Mit jelent ez a munka? — Erről még nem sokat mondhatok, mivel csak a közelmúltban kerültem a szövetség élére. Hat felnőtt és egy ifjúsági színház tartozik hozzám. A szakmai felügyelet mellett módszertani segítsé­get adunk ezeknek a társu­latoknak. ."Szűkebb hazam, a kuzbasszá terület egyébként alig nagyobb Magyarország­nál. .. _ Végezetül, szeretném megkérdezni, miben latja a színház legfontosabb felada­tát? __ A művészet fegyver. A színház is az, mert a szó ha­talmas erő. A színésznek a szavak segítségével a Jo pel dák propagandistájava kell válnia. A művészetnek — WT a színháznak is — a "epet kell szolgálnia! — pintér — Üres bölcsőnk járása Pápáról Celldömölk felé tartva egy útmenti jelzőtáb­lán Iszkáz nevét pillantottam meg a minap. Mutatta a táb­la, itt balra kell fordulnia an­nak, aki Iszkázba tart. To­vább mentem, az én falum ki­csit nyugatabbra va'n, Vas­ban, amelynek határát nem­sokára elértem, már bólint is az útonjáró felé a kéklő Ság, Berzsenyi Dániel hegye. Ágh István Pestről hama­rabb hazaér. Üres bölcsőnk járása című könyvével pe­dig azt hiszem, végképp itt­hon maradt, ha ugyan egyál­talán valaha is elment innen. Ügy értem — Keresztury De­zsővel szólva — a lélek szü­lőföldjéről sohasem távozhat az ember, éljen mégoly kü­lönböző tájak szorításában. Mert hiszen igaza van Ágh Istvánnak abban, hogy a ro­konság nemcsak vérbeli. Azt írja: „Az is rokonná tehéti az embert, ha ugyanazt a tájat látja, ugyanannak a földnek kenyerével, gyümöl­csével él, ugyanaz a szél csap­ja meg, ugyanazt a levegőt szívja”. Ezért tudja átérezni vallomásos könyvében Pápát és mai diákjait. Sorai által ezért tudom átérezni én is ezt a tájat, amely fölött egy szél jár az enyémmel, ame­lyet egyetlen nap érlel. Itt már én is hazafelé járok, szaporodik a rokonság. Mint hallom, Vérbeli rokon is él Pápán, a többiről nem is szól­va. Beszél róluk Ágh István szeretettel, amikor első váro­sáról, Pápáról ír. Arról a városról, amely a dunántúli reformáció köz­pontja volt, 1531-ben már állt iskolája. Kocsi Csergő Bálint, a messzeföldön híres refor­mátus kollégium egykori igazgatója Séllyel István pá­pai prédikátor márvány em­léktáblája előtt nemrég tisz­telegtem, mindkettő a refor­mátus templom szép belső te­rében van. Idézi Ágh István Kocsi Csergő Bálint Rab pré­dikátorok éneke című ver­sét, 1674-ből. Igen, hiszen a kollégium története valóban a vallási türelmetlenség pél­datára. Nem maradhat ki a rokonok közül Petőfi, Jókai de Eötvös Károly sem. aki mind­máig a legtöbbet adja a múlt századi világról, a Bakonvról és a Balatonról, különösen Utazás a Balaton körül és A Bakony című könyveiben. Aztán a kuruc verseket * író Thaly Kálmán sem, húes nyelvészek sem, mint Ballagi Mór és Marczali Henrik, vagy sok mai híresség, köztük a költő testvére, Nagy László. Mindez csak pár lap a könyvben, amely a közeli szü­lőfaluval, Iszkázzal kezdődik és azzal is fejeződik be. (Az Ezerszínű Magyarország so­rozatban jelent meg.) De közben gyermeki bakonyo- zás részese lehetek. Kipil­lantva a vonatablakon jól lát­szik az ösküi „Kerek temp­lom” a XI—XII. századból. Autóval az inotai hőerőmű tornyai mellett megyünk éi. Nagyvázsonyban Kinizsi Pál­ról, Magyar Begináról és 1494 előtt készült imádságos könyvéről, a kódexmásoló ba­rátokról. a veszprémi apácák­nak itt írt Gömöry-kódexről, iparosokról és mesterségekről „beszélgetünk”. Üjra elme­het az ember Ágh Istvánnal az ajkai timföldgvái^a — gyerekkoromban már jár­tam ott —, vagy Bobán, a vasúti központon át Berzse­nyi Dánielhez Vasba, Hettyé- re, föl a Ságra, jó borok kö­zelébe, a Boreas, az északi szél útjába, Tapolcára, Veszp­rémbe, a Badacsonyra, a Szent György-hegyre, Kisfa­ludy Sándorhoz és Károlyhoz Sümegi-e Egry Józsefhez, vagy Szigligetre. Vagy Tihanyba, Fenékpusztára, Reguly Antal szülőházába Zircre, Felsőőrs­re, aztán meg Hévíz mellé az egregyi román kori temp­lomba. És természetesen Keszthelyre, Füredre, min­denüvé, ahova csak visz a vonat, az autó, de leginkább az üdvözítő emlék, az iroda­lom, a tudomány, a művészet, a gazdálkodás és ipar, a ma­gyar múlt e tájakon hatal­masan sugárzó vonzása. Ágh István megringatta a bölcsőt. A képzeletbeli böl­cső tovább ring, ő pedig né­zi, meddig jár. Azt üzenem még 'neki — talán örül a hír­nek —, hogy a pápai Esz- terházy-kastélyban, ahol most gazdag kis múzeum van, bi­zonyára jobban ismeri nálam, ottjártamkor az egyik kék ru­hás asszony, a múzeumőr ke­zében az Üres bölcsőnk já­rását láttam. Kétszer is meg­szólítottam, mire föleszmél­ve mentegetőzve útbaigazí­tott. Nem haragudtam érte. Jelezte, Ágh István könyve haza talált. (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1979.) Tóíh Elemér

Next

/
Oldalképek
Tartalom