Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-17 / 269. szám

Minőségért — korszerűt X A Ganz-MÁVAG mátrano- váki gyáregységében az utóbbi évek munkái mind több alkatrészt igényeltek, melyek jelentős kézilángvá­egy csehszlovák automatát is állítottak üzembe. így az elő­beszereztek, ám a „leterhe­lést” ez sem bírta. A terme­lékenység javítása, a munka­erő csökkentése, és a jobb mi- gó-kapacitást kötöttek le. nőség érdekében, újabb autó- csoportvezető az új gép mű- Néhány évvel ezelőtt ugyan mata, ' fotocellás készüléket ködését ellenőrzi. gyártók előre is dolgozhat­nak. A képen: Nádasdi Ele­mér lángvágó. Pénzes János művezető és Bakos András, Mezőgazdaság, élelmiszeripar Összhang és versenyfutás MEZŐGAZDASÁG és élel­A lakosság jobb ellátása ér- ség meglevő élelmiszeripari miszeripar jövője egymástól dekében beruházni kellett. kapacitásához igazítani. El­el választhatalan. Régi igaz- A szövetkezeti összefogással sődleges cél továbbra is a ság és a holnap gyakorlata: megépült Karancs húsüzem lakossági igények mind ma- a mezőgazdaság jövőjét az méretét tekintve, nem ver- radéktalanabb kielégítése lesz, élelmiszeriparban kell bizto- senyképes ugyan az ország melyet nem nagyberuházá* sítani. Ehhez néikülözhetet- nagy húskombinátjaival, de je- sokkal, hanem a meglevő len a versenyképesség foko- lenleg közel ötvenféle, a táji üzemek korszerűsítésével, cél­zása, a minőség javítása, a jellegnek megfelelő, ízletes, jó szerű bővítésével a helyi le- nehéz fizikai munka csők* minőségű terméket állít elő. hetőségek jobb kihasználásá- kentése, a szociális és higié- Ésszerű szerkezet- és technoló- val kell és lehet elérni, niai feltételek korszerűsítő- giamódosítással év: negyven- Feladataink egyrészt hoszl ezer sértés feldolgozását vég- szabb másrészt rövid távra t— zilí el K mpllpft. a spr- ,, , , ... , ,, . szólóak. Tovább kell szelesi­se. zik el. E mellett a térség ser­téstenyésztés-fejlesztésére is biztonságot, termelési kedvet adnak. A tervidőszak másik jelentős beruházása is társa lásos alapon jön létre. A ta teni az élelmiszeripari válla­latok és mezőgazdasági üze- * mek együttműködését, amely lehet például hűtőipari termé­kek termelése, A mezőgazdaság és élelmi­szeripar, harmonikus fejlő­dése nem rövid távú folya­mat. A jó összhang verseny- futásban alakul ki. Megyénk­ben ebben az évtizedben a iawS majjuu kek termelése, vagy éppen mezőgazdasági termelés no- karmanykevero üzem a nagy- hüsrnarhatartá^ eszközfeltéte- vekedese változatlan áron a üzemek mellett a háztáji gaz- , , , . ■ ,+á.„ húsz százalékot, az élelmi- daságok biztonságosabb ipari­szeriparé a negyven százaié- takarmány-ellátását is szolgál- A gabonaiparban többek kö- kot haladta meg. Más a ja. \ zött újabb raktárak, a tejipar­számok optikája, ha hozzá- , ban várhatóan egy tejüzem, tesszük: a mezőgazdaság ma GABONAIPAR széies kö- Salgótarján térségében süte­már több mint négy, az élei- ra tevékenységét öt malom- ményesüzem megépítésére ke- miszeripar 1,3 milliárd forint ban, takarmánykeverő rül sor. A húsiparban az termelési értéket képvisel, üzemben és huszonnégy rak- állami és szövetkezeti szektor Az élelmiszeripar állítja elő tártelepen végzi, jó területi fokozott együttműködése mél­áz ipari termelés minden ti- megoszlásban. Az ömlesztett lett a szakosodás megvalósu- zedik forintját, bár ez keve- lisztszállítás feltételeinek meg- lására van szükség. A helyi sebb az országos aránynál, teremtése folyamatban van. sajátosságoknak megfelelően A raktárhálózat azonban burgonya feldolgozására is fejlesztésre szorul. Koszerű lehetőségek kínálkoznak. Már fémsiló az összes kapacitás „csak” jobb üzemi összefogás­aiig egyötödét képviseli. A ra, s a feltételek megteremté- többi tároló túlnyomórészt sére lenne szükség. Önkritikus vámfalatok Különböző Ma a megye élelmiszer- ipara hét szakágazatot ölel fel. Nagyobb súlyt az ál­lattenyésztésre épülő ipar­ágak — hús- és tejipar —, ki sebb részarányt a növényi földszintes, kis befogadóképes­termékeket feldolgozók (ga­bona, sütőipar) — képvisel­nek. A termelés szerkezete olyan, hogy alapvetően a la­kossági igények jobb, vá­lasztékosabb kielégítését biz­ségű, hagyományos raktárépü- SOK A TENNIVALÓ, de let, alacsony gépesítettséggel, eddigi erőfeszítéseink, szerény A megye tejtermelésének 35 eredményeink biztatást, egy- —40 százalékát Pest és Heves ben ösztönzést adnak megyei üzemek dolgozzák fel. Több alapvető tejtermékből hogy céljaink megvalósuljanak. arra. fokról fokra tosítja napi fogyasztási cik- vaj,' tejföl stb — más megyék kékből. E mellett egy kevés biztosítják a lakossági szük- termék exportra is jut, első- ségletek kielégítését. Egyik sorban a szövetkezeti szék- nagy tartalékunk éppen a tej­torban előállított szörp és ipar továbbfejlesztésében van. savanyúság. Számítások szerint a kiszállí­Az élelmiszeripari feldolgo- tás költsége annyi, hogy azt zó- és raktározókapacitás ' az megtakarítva, tíz év alatt egy elmúlt öt évben nem tudta kisebb tejüzem megépíthető követni az árutej másfélszeres, lenne. a búza több mint harmados Nógrád határán túl is ke- növekedését. A zöldség-, gyű- resett cikkek a drégelypalánki mölcsértékesítés mintegy fe- szörpüzem termékei. Ennek lével, a cukorrépatermés 60 alapanyagát a tájkörzetben százalékkal lett több. Élelmi- megtermelt málna és szamóca szsriparunk ilyen profilú léte- adja. A növekvő piaci keres- sítmények hiányában ennek let, és a kedvező exportlehe- előnyét nem érezhette, de ezt tőség a továbbfejlesztés szűk- nem érezheti a jövőben se n. ségességét veti fel. Megyénk környezetében kon- Mivel a megyében is min- zerv- és cukorgyárak épültek, den áruvásárlásra szánt 100 s olyan feldolgozók alakultak forintból 40 forintért élelmi­ki hogy a megyén belüli fej- szert vásárolnak, ezért fontos lesrtéseknek nem lett volna az élelmiszeripari termelés reé’ s alapjuk. sokszínűsége, többszektorúsá­■' - élelmiszer-termelés soha ga. A jövőben megvalósuló se." 'kelődött közigazgatási -fejlesztésekkel az iparág ösz- lv k közé. Több élelmi- szetétele. a gyártmányszer- s, kből beszállítanak, más kezet lényegesen nem mó- fe ozásra váró termékeket dósul. A mezőgazdaság ter- oeúis kiszállítunk a megyéből, melését nem indokolt a tér­Dr. Gyöngyösi István vizsgálatok, szá­mítások és elem­zések egybehangzóan azt mutatják, a hazai ipar árukibocsátásának egyharmada megfe­lelő hasznot hoz, a'zaz gazdaságosan állítható elő. A másik egyharmad esetében — részben jelentős, részben nem túl nagy ráfordítások árán — a gyártás gazdaságossá tehető, azaz van jövője ezeknek az áruknak, termékcso­portoknak. A hátralevő egyharmaddal azon­ban nem lehet mit kezdeni. Sorsa a fölszá­molás, a mással történő fölváltás lehet. Ha az lesz. .. Mert a szóban forgó mérlegeléseket ágazati és népgazdasági irányító szervezetek végezték, maguknak a termelőknek a véle­ménye — elsősorban a gazdaságtalanul ké­szített cikkek előállítóié — ennél optimistább. A gond az, hogy meglehetősen ingatag talajon nyugszik ez az optimizmus; gyakran a puszta reménykedésen. Ne hamarkodjuk el az ítélkezést, ami sze­rint általában hiányoznék a kellő kritika, ön­kritikái hajlandóság a termelőhelyekből, ör­vendetesen gyarapodik azoknak a vállalatok­nak a száma, amelyek — igaz, legtöbbször a piaci, tapasztalatok kényszerének engedve — következetesen használt módszereik közé so­rolták az önkritikus elemzést, termékre, ter­melési környezetre, vállalati mechanizmusra egyaránt értve. Gazdag példatár tanúskodik a nehézipari, a kohó- és gépipari tárcánál ar­ról: a vállalatok egy része teljes tárgyilagos­sággal mérte fel teendőit és lehetőségeit, fel­sőbb utasítás nélkül csoportosította fejlesz­tendők és szinten tartandók, illetve megszün­tetendők minősítéssel terrriékeit, rálelt a vál­lalati szervezet gyenge pontjaira, s nem kés­lekedett a cselekvéssel sem. Érdekes, de alig­ha véletlen módon ezeknek a termelőhelyek­nek a többsége hitelt igényelt és kapott a negyvenötmilliárd forintos exportfejlesztési keretből, s ami a lényeges; kivételektől elte­kintve teljesítik mindazt, amit a hitel fejében kötelezettségként elvállaltak. Szónoki kérdés ugyan, de azért megfogal­mazzuk: aki nem kér hitelt, az mellőzheti az önkritikát is? Minden termelőszervezetnek jellemzője a mozgás, a változás igénye. Amennyiben ez az igény nem érvényesül, akkor megreked a haladás, az eredmények egy ideig ugyan még elérhetők, de azután hirtelenül — az érintettek szerint „váratla­nul” — bekövetkezik a megtorpanás; a szer­vezet képtelen a megváltozott feladatok és követelmények teljesítésére. Ennek tudatában már megfogalmazhatjuk azt a kétségtelenül köznapi igazságot, hogy valójában az önkriti­kus szemlélet sarkköve, nélkülözhetetlen fel­tétele a folyamatos lépéstartásnak, a színen maradásnak, a piacok — az értékesítési po­zíciók — megtartásának. Senki sem tudhatja jobban — s nem tudja — a helyben levőknél, a termelői közösség tagjainál — a vezetőktől a legkisebb tapasz­talad pályakezdőkig, mindenkit beleértve eb­be —, hol vannak, miért vannak a gondok, az ismétlődő akadályok. Ami a meghökken­tő: vállalatszociológiai vizsgálatok — s nem kevésbé: az igénybe vett külföldi szervező­intézetek tapasztalatai! — egyértelműen azt bizonyították, a termelőhelyek túlnyomó többségén a bajokkal tisztában vannak. A következő lépés hiányzik: a bajok okainak elemzése, s a cselekvési készség! Nyersebben szólva: a gondleltár szinte mindenütt készen áll, de nem tudnak — nem akarnak? —mit kezdeni azzal. Várnak. Hátha... A termelés­ben azonban ez a hátha egyenlő az esélyek föladásával, a lépések megalapozásának mel­lőzésével, a remény tervvé avatásával. Ezt a buktatót kerülik el az önkritikus vállalatok. S azért, mert időt és lehetőségeket emésztő várakozás helyett pontosan meghúz­zák a határvonalat, mi az, ami a teendők nagy halmából reájuk tartozik, s mi az, ami átfogóbb intézkedéseket követel, azaz hatás­körükön kívül áll. S mert tudják, hogy az idő termelési tényező, nem úgy .vélekednek, hogy először lépjenek mások, s akkor mi is mozdulunk, hanem amire módjuk nyílik, ab­ban azonnal cselekednek. Eközben sürgetik — olykor: joggal hangosan — a másoktól el­várható intézkedéseket és tetteket, azaz már eredményeik vannak, s úgy küzdenek kifelé és befelé, a holnapi haladásért. Umpt egv elemző vizsgálódásra hi­IdlTleT vatkozunk: pénzügyminiszté­riumi és banki szakemberek végezték. Két­száznál több vállalatnál került mérlegre a ter­melés fejlesztésre érdemes része, s egyebek között megállapíthatták: a cégek jelentős lét­számú csoportjánál olyan intézkedések sora késik, amelyben nincs szükség lényegesebb befektetésre, amelyek valójában csak tisztán­látást, kockázatot is vállaló helyi döntést és szervezést igényelnek. Sokat mond ez arról, milyen a kritikai, önkritikái hajlandóság, készség a termelőhelyeken, s mert olyan, amilyen, szinte törvényszerű: a vállalatok a szabályozók változására, szigorodására pa­naszkodnak, de szót sem ejtenek elszalasztott lehetőségeikről, eredményeket kisebbítő této- vaságaikról, stratégiát mellőző tehetetlenke­déseikről. V. T. A geológusok álmairól „No, nézd csak — mond­ta a fiam: de szép atz a kő!” Szép, válaszoltam, s sokkal, hosszabb ideig meredtem rá a szivárvány szinte minden szí­nét magában foglaló ásvány- rögre. mint, ahogy akkor, ab­ban a pillanatban illett vol- még hetes telepi szén is volt. na. Mert a gyereknek néze- Itt Nógrádban pedig csak, — Nehéz, a mi mestersé- netelt, annak a vállalat egyéb günk. Sokszorosan az. Mind- tevékenysége itta a levét, ez persze, a világ kialakuld- Ment a munkájuk, — nem sának következménye is. Hi- úgy, ahogyan kellett volna szén, ahol elsőként „szolgál- — az önköltség terhére. Azt tam” a mecseki mélyfúrók mondják, ha nem így tettek után: a hidasi bányában, volna, már a tiribesi és a getni — fontosabb volt. Hisz’: ő találta, s a zsákmány jo­gán neki van elsőbbsége a hosszú rácsodálkozásra. Meséltem e történetet dr. Várkonyi Józsefnek, a Nógrá­di Szénbányák főgeológusá­nak és Tamáshídy László ge­ológusnak is, aki szintén ott ült velünk a kicsinyke iro­dában, szinte térképek és kő­zetminták közé szorítva, s nem csodálkoztak rajta. Sőt, a főnök el is mosolyodott, mert mint később szót ej­három adatott meg a szénmű­velésnek. Aztán itt erre az ásványra lelünk, amott meg másmilyenre. S, hogy marad­junk a bányászatnál; roppant szorospataki aknaüzem be­járata fölé is odakerült volna a „Bezárt!” tábla. — Higgye el — mondják mindketten. — A geológus élete állandó vívódás. Mi várható egyes mélységekben, nehéz biztos és és végleges s ha ott. ahol biztosra men. következtetéseket levonni, tünk, később néhány méter- merre lenne célszerű vágató- rel odébb nem-e homlokegye- kat hajtani, frontot fe hajtani, nest más viszonyok van- Olyannyira széttöredezett, nak.. .? geológiai nyelven szólva „za- Pedig ezek, a megkutatott- vart” a megye déli részének, ság nélküli bizonytalanság kö- földtani helyzete, hogy a ne- vetkezményei nehéz perceket hézségek itt szinte meghat­ványozódnak — mondja a tett róla: ő magának is efaj- negyvennégy éves geológus. ta élmény lehetett geológussá válásának indítéka ö egyenes úton haladt a pálya felé, munkatársa azon­ban aki Gyulán született, hol se hegy. se bánya, se gáz, a föld alatt. véletlenül lett a talpunk alatti világ tudója. — Persze, — tiltakozna el­lene, ha ezt írnánk, — nem minden tudója. Hiszen: Akinek életpályájára visz- szatérve, hisz’ az imént elté­vesztettük a gondolat meneté­nek fonalát, arról elmondha­ok óznak. Egy ipari gdplógusnak. mint mi vagyunk itt a megyében, vagy tucatnyian — mondja dr. Várkonyi József — a bá­nya születése előttől a halála után is a munkahelyünkön Vendégek 162 országból A Szovjetunió az összes eu­rópai szocialista országgal, valamint Kubával, Mongóli­ával és több tőkés- és fejlődő országgal kötött államközi szerződéseket a turizmusról. Közel hetven országgal a tu­rizmus feltételeit is szabályoz­útvonalak számát, és új ide­genforgalmi központok léte­sítését tervezik. Jelenleg az Inturiszt útvo­nalai 140 városba vezetnek, — többségük Közép-Ázsiaban. a Kaukázuson, az Uraiban és a Baltikumban található. A ták. 1978-ban 162 országból távlati fejlesztési tervek kö­4.6 millió turista látogatott a Szovjetunióba, I ugyanakkor 3.7 millió szovjet állampolgár járt 142 országban. A szov­jet türistacsere közel 40 szá­zaléka a tőkés- és fejlődő or­szágokra jut. Az utolsó hároni évben csaknem megkétszereződött a szovjet szállodai férőhelyek száma. Kidolgozták már az 1990-ig szóló szálloda- és kempinghálózat-fejlesztési terveket is. Növelik a türista­zött szerepel a Bajkál-tó meg­nyitása az idegenforgalom előtt. Már eddig is évente, közel 400 ezer ember töltötte itt szabadságát, köztük több tízezer külföldi túrista A szakemberek most tanulmá­nyozzák. hogyan lehet bőví­teni az idegenforgalmat anél­kül. hogy kárt tennének a Bajkál egyedülálló növény- és állatvilágában. A tervek szerint a közeli években a tó partján számos új szállo­da és kemping épül. tó: a vegyészmérnökjel öltből kellenne lenni. Hogy ismerjük, lett effajta szakember nem cserélne most senki mással. Még akkor sem — ha ismé­telten leíródik ez a szó: ne­héz most Nógrádban! Tamáshidy mérnök akkor jött ide Nógrádba — éppen '.izenöt esztendővel ezelőtt — amikor a Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt a csúcsponton volt. Kitermeltek valamivel több, mint 3,8 millió tonna szenet, igaz az aknák, bányák száma a húszat meghaladta, most meg négy van mindösz- sze, és igencsak jól „állt” ak­koriban a megkutatottság. Vá­gatok, fúrólyukak sokasága adott akkor „bizonyítékot” a föld mélyének tartalmáról. Most meg... Dr. Várkonyi József is erő- sítgeti, s szaporán rábólintgat munkatársa, hogy az ama hí­res-nevezetes. s az azóta sok­szor megkérdőjelezett bányá- szat-visszafejlesztési „akció” meglehetős keménységgel ár­tott Nógrádnak. Szerintük itt mi várható ott. s ha bezár­ták. tudjuk: mekkora szén- vagyon rejtőzik még ott a föld alatt. Lehetőségeink viszont erősen behatároltak. — Bosszantja önöket — kérdem, bár szinte sejtem a választ — a szinte „sötétben előre haladás?” — Hogyne! Nézze! A leglo- gikusabb célkitűzés az egv. aknaüzem-egv front téma. S ha ez besikerül, akkor egv helyre tudjuk koncentrálni az erőket: .Javul a hatékonv- ság, több szén jut a felszín­re. De ha már egy-két hét- nvi munka után is előre nem várt — mert a meg nem ku* tatottság végett nem is volt várható — vető állja a front előrehaladásának útját, hát, akkor az lenne a logikus, hogy akkor kezdje meg üzemelését egy másik, már előkészített munkahely. No. erre a jelen­legi állapotok nem nyújta­nak garanciát. Azt mondják: nemcsak bá­csattant az ostor, s, hogy van n .vásznak. geológusnak is ne- szavaikban igazság, bizonyít­ja: 1968 után csak 1976. vé­gén kaptak valamicske pén­zecskét a szén utáni kutatá­sokra. S. hogy ebbéli tevé­kenységük azért mégsem szü­héz mostanság Nógrádban len­ni. Nehezen ad zöld jelzést a föld mélye. S fent is botladozó az elő» rehaladás... k. gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom