Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-17 / 269. szám

Nyilatkozat Az izraeli megszálló ható­ságok újabb megtorló intéz­kedései a nabluszi palesztin polgármester tisztségéből tör­tént elmozdítása, letartóztatá­sa és kiutasítása nyomán, pén­teken nyilatkozatot tett közzé az Országos Béketanács és a Magyai- Szolidaritási Bizottság. A magyar közvéleménnyel együtt határozottan elítéljük a Begin-kormány újabb ter­veit, amelyek a megszállt arab területeken izraeli településhá­lózat bővítését célozzák, el­ítéljük' az izraeli hatóságok­nak az arab lakosság ellen elkövetett terrorista akcióit, házak lerombolását, a lakosság elűzését, földjeik elrablását, ezreknek törvénytelen börtön­ben tartását. A világ haladó erőivel együtt további szolidaritásunk­ról biztosítjuk a megszállt arab területek lakosságát és támogatjuk a Palesztinái arab !néo egyetlen törvényes képvi­selőjének, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezetnek a ve­zetésével az önrendelkezésért és az önálló államalapítás jo­gáért folytatott harcot. Követeljük az összes meg­szállt területről az izraeli csa­patok azonnali kivonását, a közel-keleti kérdés igazságos rendezését, a térség valameny- nyi állama szuverenitásának és területi integritásának bizto­sítását Támogatásunkról biztosít­juk Nablusz és Ciszjordánia más városainak arab polgár­mestereit. akik saját földjükön törvényes jogaik gyakorlásáért harcolnak — fejeződik be a nyilatkozat. (MTI) Megalakult az új iráni kormány Khomeini konfraintézkedései Az iráni iszlám forradalmi tanács kijelölte az ország új kormányát — jelentette csü­törtökön este a teheráni rá­dió. Az új, 16 fős kabinet, a Bazargan-kormány helyére lép. amely — mint ismeretes — a múlt hét elején nyújtot­ta be lemondását. A teheráni rádió nem tett említést új miniszterelnökről, jelezve, hogy az iszlám forradalmi ta­nács legalábbis ideiglenesen továbbra is kollektív kor­mányfőként tevékenykedik. A testület szóvivője egyébként bejelentette, hogy a kabinet miniszterei a tanács „képvi­selői” lesznek. Az iszlám forradalmi ta­nács csütörtöki ülésén nem vett részt Khomeini ajatollah. aki — mint Qumban hivata­losan közölték — „kimerültség és kisebb betegség” — miatt december 5-ig pihenés céljá­ból visszavonul, s erre az időre valamennyi találkozó­ját lemondták. A síiták szent városában Khomeini még fo­gadta azt a teheráni küldött­séget, amely átadta neki az elkészült új iszlám alkot­mánytervezetet. A főpap eb­ből az alkalomból rövid be­szédet mondott, amelyben először foglalt állást a hiva­talos iráni bankbetéteket zá­roló amerikai döntéssel kap­csolatosan. Az ajatollah éle­sen elítélte az Egyesült Álla­mok kormányát, és az iráni pénzek kiadásának befagyasz­tását „rablásnak” minősítet­te. Az iráni vallási vezető hangsúlyozta, hogy az Egye­sült Államok magatartása semmilyen körülmények kö­zött sem gyengíti meg Irán „határozottságát”. Khomeini nyilatkozatát su­gározta csütörtökön este a francia televízió is. Az ajatol­lah kijelentette: amennyiben az Egyesült Államok nem vál­toztat Iránnal szembeni ma­gatartásán, úgy országa továb­bi, „Washington számára ár­talmas” intézkedéseket foga­natosít. A főpap ismét meg­erősítette: a teheráni amerikai nagykövetségen talált doku­mentumok arról tanúskodtak, hogy az amerikaiak számos Irán ellen irányuló szabotázs-, illetve provokatív akciók ki- tervelői. Nyilatkozatában Khomeini ajatollah „termé­szetesnek” tartotta, hogy iráni diákok a megbuktatott sah kiadatásának kikényszerítése céljából amerikaiakat tehe­ráni nagykövetségükön túsz­ként fogva tartanak. Egy libanoni lapnak adott nyilatkozatában Baniszadr külügyminiszter is annak a nézetének adott hangot, hogy — noha ő személy szerint ellenzi idegen országok nagy- követségének megszállását — a diákok akciója megfelel az iráni nép akaratának. A kül­ügyminiszter közölte ugyan­akkor, hogy a fogva tartott túszoknak nem esik bántódá- sa. Hírügynökségi jelentések szerint az iráni állami bank­betétek befagyasztását köve­tően Irán bezáratta négy egyesült államokbeli kon­zulátusát. a washingtoni nagykövetség ugyanakkor to­vább működik. Washington­ban ugyanakkor bejelentet­ték hogy a Pentagon — te­kintettel az iráni—amerikai viszony jelenlegi állására — tanulmányozza a helyzetet azzal a szám szerint 273 iráni állampolgárral kapcsolatosan, akik jelenleg katonai kikép­zésben részesülnek az Egye­sült Államokban. A hadügyminisztérium szó­vivője közölte, hogy a jövő­ben esetleg felmerülhet a ki­képzés beszüntetése. New York-i hír: az ENSZ szóvivőjének közlése szerint Irán hozzájárult ahhoz, hogy Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár teheráni képviselője fel­keresse a muzulmán diákok által megszállva tartott te­heráni amerikai nagykövet­séget. Sok, sok pénz 15—20 milliárd dollárt is ki­tehet a volt iráni uralkodó „magánvagyona”, amelyet a Chase Manhattan bankház őriz — jelentette pénteken a The Washington Post. A lap emlékeztetett rá, hogy az egyik legnagyobb amerikai pénzinté­zetnek nagy érdekeltségei is voltak Iránban, amelyeket azonban a forradalom után megszüntettek. Míg ezekről a műveletekről vannak adatok, sűrű homály fedi a volt ural­kodócsalád kapcsolatait a Cha­se Manhattannél. (MTI) Ismét letartóztatások Dél-Koreában A „nyugalmas politikai for- kényszerszünet után hétfőn radalómként” reklámozott po- ismét megnyitják az egyete- litika jegyében a dél-koreai meket és főiskolákat, ame- hatóságok egyrészt bizonyos lyeket a Pák Csöng Hi diktá- korlátozások megszüntetésével tor meggyilkolása után elren- enyhítik a kivételes állapot delt kivételes állapot beveze- szigorát, másrészt azonban le- tésekor zártak be. Szöuli for- tartóztatják bármiféle ellenzéki rások ugyanakkor arról szá- politikai tevékenység kezde- mólnak De, hogy a hatóságok ményezőit — állapítja meg ellenzéki személyeket vettek a Reuter hírszolgálati iroda őrizetbe. Azzal vádolják őket, szöuli jelentésében. hogy megsértették a kivételes Ocsung Szung Hva tábor- állapotról szóló törvényt, amely nők, a hadsereg vezérkari fő- tiltja a „csoportos tevékeny- nöke, a statáriális hatóságok séget”. Korábban újságírókat parancsnoka pénteken beje- vettek őrizetbe hasonló vádak lentette, hogy háromhetes alapján. Prágában Gustáv Husák csehszlovák elnök (jobbra) fogadta Willibald Pahr osztrák külügyminisztert. Dél-Korea: „Bűvös kzárva Nemrég megszületett Szö­ulban a végsőnek tekintett variáns Pák Csöng Hi dél-ko­reai diktátor meggyilkolásá­nak körülményeiről. A hiva- ta’os jelentések szerint Fák élesen bírálta Kim Dze Kju* nak, a KCIA, a hírszerzés volt főnökének erélytelenségét, az egyetemisták és munkások ál­tal szervezett októberi tünte­tések elfojtásában. A szöuli dokumentum gondolatmenete szerint a hírszerzés vezetője pedig „preventív lépésként” követte el merényletét az el­nök ellen, azzal az alig tit­kolt reménnyel, hogy ő követi majd áldozatát a legfőbb köz­jogi méltóság megszerzésé­ben. SZÖULI KÖZÁLLAPOTOK Érdekes kuriózum az a hír, amelyet a japán Kyodo hír- ügynökség röppentett fel. Eszerint a hírszerzés főnöke a szöuli kormány rendkívüli ülésén, órákkal az elnök ha­lála után bevallotta: „Én öl­tem meg Pakot. Az Egyesült Államok mögöttem áll. Wa­shington azt kívánja mind­annyiunktól, hogy feltétlenül kövessenek engem”. Ha az utóbbi hír valóságtar­talma roppant nehezen is el­lenőrizhető, a Pák Csöng Hi haláláról kiadott jelentés hi­hetőnek tűnik. S noha nem szorul bizonyításra, hogy az erély, illetve az erélytelenség másként ítéltetik meg egy dik­tatúra vagy mondjuk egy pol­gári demokratikus rendszer optikáján át, az egész vita, a maga tragikomikus ellentmon­dásaival nagyon jellemző a szöuli közállapotokra. Ha igaz, Pák erélytelennek tar­totta a rendőrség fellépését a nagy iparvárosokban, Maszan- ban, Puszanban, miközben a civilizált világ brutális ter­rornak minősítette a dél-ko­reai hatóságok akcióit a tö­megmegmozdulások elfojtása során. Mi jellemzi ma, három hét­tel a diktátor halála után Dél- Korea belpolitikai helyze­tét? Minden politikai bizony­talanság ellenére az az erő, nevezetesen a hadsereg, amely az elmúlt negyedszázadban is szilárdan kezében tartotta a gyeplőket, változatlanul az ország egyedüli és tényleges irányító szerve. A hatszáz­ezer fős amerikai mintára ki­képzett, amerikai (és ultra­modern) fegyverzetű hadse­reg vezérkari főnöke Csüng Song Hva jelenleg a legfőbb hatalmasság, megelőzve ter­mészetesen az állam névleges vezetőjét, Cső Kju Ha ügyve­zető elnököt. Öt egyébként a legtöbb regionális megfigyelő ugyanolyan átmeneti figurá­nak tekinti, mint azt a Csan Mjong miniszterelnököt, aki­nek kérészéletű kormányza­ta előzte meg 19 évvel ez­előtt Pák Csöng Hi katonai puccsát. ELLENZÉKI LÉPÉSEK Három héttel a diktátor ha­lála után a szöuli politikai csatározások középpontjában a jövő alakulása áll. S ez ter­mészetesen több, mint szemé­lyi kérdés. Ha elfogadjuk azokat a nyugati értékelése­ket, amelyek szerint Pák Csöng Ki diktatúrája, szemé­lyi hatalma, s terrorisztikus kormányzati rendszere ellent­mondásra került Dél-Korea gazdasági fejlődésével, s tu­lajdonképpen a tőkés alapo­kon való megerősödés, politi­kai stabilizálódás fékezőjévé vált, úgy logikus az a követ­keztetés is: szükségszerűen valamifajta liberalizálásnak kellene végbemennie Szöul­ban. Mindez, külön hangsúlyozni sem kell, hogy tökéletesen egybevágna a polgári ellenzék évtizedes követeléseivel. Az ellenzék vezető ereje, az új demokrata párt figyelemre méltó gesztusokat tett az el­múlt napokban. Képviselői visszavonták korábbi lemon­dásukat és előzetes feltéte­lek nélkül visszatértek a par­lamentbe. Távozásuk — mint ismeretes — szoros összefüg­gésben állt a Pák halálát meg­előző belpolitikai válsággal. A hatvankilenc ellenzéki hon­atya a múlt hónap elején nyújtotta be lemondását til­takozásul amiatt hogy vezető­jüket Kim Jung Szamot, a párt elnökét koholt vádak alapján kizárták a törvényho­zásból. Nos, a szöuli vezetés első reagálása — enyhén szólva, — rövidlátásról tanúskodik. CsÖ Kju Ha ügyvezető elnök rádióbeszédében jelentette be az ország nyilvánosságá­nak, hogy január 25-ig meg­választják az új államelnököt, mégpedig az eredeti módon, a Pák Csöng Hi által erő­szakkal életbe léptetett al­kotmány előírásai szerint. Homályosan kilátásba helyez­te az ideiglenes államfő az alkotmány esetleges felülvizs­gálását, továbbá új választá­sok kiírását. DIKTATÚRA — FÁZISKÉSÉSBEN Szöul a jelek szerint fázis­késésben van. Az ellenzék egyik tekintélyes vezetője, Jun Bo Szun, akit a diktátor idős kora ellenére több évi börtönbüntetésre ítélt, nyilat­kozatban foglalta össze köve­teléseit. Ezek a következők: 1. Három hónapon belül dolgozzanak ki újabb alkot­mányt, s annak alapján tart­sanak általános választásokat. 2. A jelenlegi ügyvezető el­nök haladéktalanul mondjon le és alakítsanak olyan átme­neti kormányt, amelyben he­2 NÓGRÁD — 1979. november 17., szombat RENDHAGYÓ FOLYTATÁS Úgy tűnik, a bolíviai dráma újabb felvonása előtt gördül fel a függöny. Lehet, hogy mire e sorok megjelennek, a ha­talmas területű (több mint egymillió négyzetkilométer!), de rendkívül ritkán lakott és magas hegyekkel megtűzdelt or­szágban már új államfő ül a bársonyszékben. Az enyhén szólva más kérdés, hogy ha ez — az előze­tes elképzeléseknek megfelelően — bekövetkezik, meddig ül az új államfő abban a bársonyszékben, arról nem is beszél­ve, hogy kikre támaszkodva, milyen bel- és külpolitikai irányba próbálja fordítani a zaklatott sorsú ország hányódó hajóját. A tény minden esetre az. hogy Bolíviában, sakknyel­ven szólva, valamiféle sajátos patthelyzet alakult ki. Az előzmények közismertek. Törvényesen megválasztottak egy polgári politikust — Walter Guevara Arze személyében — az állam elnökévé. Ellenfelei különböző érvekkel-ürügyekkel megkérdőjelezték e választást és olyan kavargó belpolitikai helyzetet teremtettek, hogy valósággal tálcán kínálták a ré­gi jó latin-amerikai „megoldást”, a katonai puccsot. Mint ismeretes, ez a „megoldás” nem is váratott magára sokáig: Alberto Natusch Busch, a főtiszti kar nevében, sza­bályos katonai államcsínnyel átvette a hatalmat. Az első pillanatban úgy tűnt, minden a hagyományos forgatókönyv szerint történik: a polgári államfő eltűnt a horizontról, meg­kezdődtek a letartóztatások. A folytatás azonban rendhagyónak bizonyult. Az or­szág történetében először volt kénytelen olyat tapasztalni a hatalomra jutott katonai junta, hogy a lakosság egyszerűen nem nyugszik bele a tényékbe — nemcsak véleménye van, de elszántsága is a cselekvésre. Nem túlzás az az állítás, hogy a puccs pillanata óta szüntelen tömegmozgalmak tet­ték lehetetlenné Natusch Busch országlását és vezettek el csütörtöki lemondásáig. Igaz, lemondott Guevara Arze is, ezzel — legalábbis elméletben—„tiszta lapot” nyitva, le­hetőséget teremtve egy „pártatlan harmadik” megválasztá­sához. Bolíviában kuszák a frontok. Nehéz lenne megmondani, melyik politikai erő. vagy akár a hadsereg egv-egy fegyver, neme, tiszti csoportja kül- és belpolitikai értelemben pon­tosan kit, kiket képvisel. A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy egy sikeres katonai puccs nem telepedhetett rá babérjaira — országlása meghiúsult a népi ellenálláson. Ez az új jelenség Bolíviában — és nemcsak Bolíviában —, egy olyan üzenet, amelyet Washington címére adott fel a történelem. Harmat Endre Arab külügyminiszteri tanácskozás Dél-Libanon rendezéséről , Az arab külügyminiszterek egynapos késéssel megnyitott tanácskozásán csütörtökön Fuad Butrosz libanoni kül­ügyminiszter ismertette a dél­libanoni rendezéssel kapcsola­tos hivatalos libanoni állásr pontot. A libanőni kormány azt követeli, hogy távolítsák el Dél-Libanonból az ENSZ-erők kivételével az összes fegyveres alakulatokat. A tervezet alap­ján a palesztinoknak a Litani folyón túlra kellene visszavo­nulniuk Dél-Libanonból. Fuad Butrosz, a külügymi­niszteri tanácskozáshoz közel­álló források szerint előre el­lyet kapnak a demokratikus erők is. 3. Azonnal és feltétel nélkül bocsássák szabadon az ösz- szes politikai foglyot, s reha­bilitálják a Pák Csöng Hi ide­jén meggyilkolt ellenzékieket. 4. Biztosítsák a háborítatlan politikai tevékenységet. Hogy a fennálló hatalom és az ellenzékiek újabb összecsa­pásának mi lesz a végső ered­ménye, ma még nem mondha­tó meg pontosan. Az eredő azonban nagyban függ majd az Egyesült Államok állásfog­lalásától is, amely döntően be­folyásolja a dél-koreai politi­ka alakulását. Megosztott országról lévén szó, nagy súllyal esik latba Észak, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság állás­pontja a déli fejleményekkel kapcsolatban. Phenjan a kö­zelmúltban ismételten kijelen­tette, hogy „kész bármikor, bárhol, bárkivel találkozni” a két országrész közötti párbe­széd felújítására. Ugyanakkor Északon nem táplálnak illú­ziókat a lehetőségeket illető­en. A Koreai Munkapárt köz­ponti lapja a Nodong Szín­műn a napokban vezércikk­ben mutatott rá. „A kulisszák mögötti mesterkedés, amely Pák Csöng Hi meggyilkolása után kezdődött, azt jelzi, hogy a dél-koreai diktátor halála nem szolgált megfelelő tanul­ságul a rezsim politikusai­nak. Céljuk az, hogy a báb­kormány segítségével, új cé­gér alatt megőrizzék a fasisz­ta rezsimet, s fenntartsák a kettéosztottságot, illetve az amerikai befolyást Dél-Kore­ában”. Győri Sándor utasított minden oly ah, a li­banoni tervezettel kapcsolatos módosítást, amely nem csök­kentené a PFSZ dél-libanoni mozgásszabadságát. A palesztin ellenállási moz­galom ezt a tervezetet koráb­ban már elutasította. Á PFSZ- szel szövetséges, a libanoni baloldali erőket tömörítő ha­ladó nemzeti mozgalom figyel­meztette a bejrúti kormányt, nehogy olyan álláspontot fog­laljon el a tuniszi arab csú­cson, amelyben egyfelől behó­dolna az izraeli jobboldali sza- kadár nyomásnak, másfelől magáévá tenné a dél-libanoni rendezésre vonatkozó ameri­kai kezdeményezést. Nagy vitát váltott ki a Ií- biai küldöttség azon javaslata, hogy válaszul Carter amerikai elnök azon döntésére, hogy befagyasztja Irán amerikai bankokban levő betéteit, az arab országok hozzának közös megtorló lépéseket. A líbiai küldöttség javaslatát a tanács­kozáshoz közelálló források szerint elutasították. Líbia ko­rábban bejelentette, hogy nem pótolja az Egyesült Államok számára az iráni kőolajszállí­tások kiesésével keletkezett hiányt. Az arab külügyminiszterek pénteken a libanoni dokumen­tum vitájával folytatták a tanácskozást. (MTI) Castro fogadta Jepisevet Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt KB első titkára, a Kubai Köztársaság Állam­tanácsának és Minisztertaná­csának elnöke csütörtökön fo­gadta Alekszej Jepisev hadse­regtábornokot, az SZKP KB tagját, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta poli­tikai főcsoportfőnökét, aki ka­tonai küldöttség élén hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik Kubában. A szívélyes, baráti légkörű találkozón nemzetközi kérdé­seket vitattak meg. Alekszej Jepisev átadta Fidel Castró- nak az SZKP, illetve a Szov­jetunió kormánya és fegyvere« erői vezetőinek szívélyes üd­vözletét. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom