Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-27 / 252. szám
/ ,ill . § ■ H;l it## Ml |W| i £4 MR wtm ,91; 1 ji! ^ H M Líé* lar* W W f*W*'*Nr7- jÍ-'-i, . *»11 ,fl1 I «liMail i Mindinkább kevésnek bizonyult Pásztón az a 38 általános iskolai tanterem, melyben az 1322 diák oktatását jelenleg végzik, ezért újabb 12 tantermes intézményi építenek a járási székhelyen. Ugyancsak megvalósul egy 200 férőhelyes kollégium és a diákok mozgásigényének kielégítésére egy korszerű tornaterem. Képünkön a Dózsa György úti Általános Iskola diákjait és az intézmény falán levő, névadójuk tiszteletére emelt emléktáblát láthatjuk. — kulcsár fotó — J Váci György kiállítása A könyvkötészet múltja és jelene Shakespeure-idézet áll a kiállítás meghívóján: „Ragyoga könyv a világ szemében, aranyos tanítást tart* arapykere- tében.” Az „aranykeret” Jobbára a múlté. A könyvkötészetnek azonban, bár ismeretesek a gondjai, ma is léteznek, élnek és dolgoznak mesterei az országban. Közülük egyéni ízlést tükröző köttető- se, különösen, ami a tömeghasználatú könyveket illeti. Minden könyvbarát tud azonban olyan könyvekről beszélni, amelyek tartalma egyéni kötést igényel, vagy igényelhetne. Váci György nem egyszerűAforizmálc Ha valaki mindig mások nyomdokában halad —, akkor sohasem marad el a kollektívától. Eugenie Sovtare, francia humorista ☆ Az szeret inkább az árnyékban marad?ii —, aki ott is közel van a tűzhöz. Kanadai eszkimók tréfája Ne siess levezekelni bűneidet: idővel ugyanis erényekké válhatnak. Rudi Mill osztrák filozófus Hol vannak a katonák ? Eifunt népművelők nyomában egyik legismertebb Váci könyvkötő, foglalkozik a György, kétszeres aranydijas könyvek restaurálásával, meg- könyvkötőmester. Az 6 kiállí- kötésű es lapu konytását rendezte meg az SZMT vek javításával. Mondhatni: a központi könyvtára Salgótar- könyvek „muemlekvedoje . jánban, az SZMT székházé- Munkásságára országos intézten A könyvkötészet múltja "lények, tudományos intézete jelene címmel. Az ünnepé- tek számítanak, igénybe véna ■ szik szolgáltatását. Hol vannak a katonák? A katonák: azok a kultúrmun- kások, népművelők, akik mögöttünk hagyott évek, évtizedek során legáldozatosabban vállalták a nemes irányt,! ízlésnevelést, -fejlesztést, irodalmi. színházi kultúránk szélesítését, fogékonyságunk erősítését —, s kiket cezért az idők során ..A Szocialista Kultúráért” kitüntetéssel jutalmaztak. Hol vannak közülük sokan a megyében is? Mert beszélgetések közben fel-felbukkan ennek vagy amannak neve. akikről ma is tudunk, hallanunk kellene, de egyre-másra eltűntek kulturális életünk köztudatából. Hol vannak az érdemes, kipróbált katonák? Nem feszítem tovább a kérdést, Nyomába eredtem néhány uknak; a legérdemesebbeknek a sok-sok érdemes közül, megtudni: miért a „hűtlenség” a „zászlóvivők” élseregéhez? A legérdekesebb történet talán ama öreg barátomé, aki igen magas közhivatali tisztségből Jó esztendeje ment nyugdíjba. Több jeles —, közöttük a Szocialista Kultúráért — kitüntetéssel. A kul- túraktávitással — játszással, rendezéssel — viszont már korábban felhagyott. S miért? — Azt mondta a főnököm: csak nem képzeled, hogy funkcióddal összeegyeztethető ez a társadalmi bohóckodás! — vallétta most kesernyésen induló beszélgetésünkön — Hát abbahagytam az egészet, nehogy „rossz fényt vessek” a hivatalra. De ezután új szelek kezdtek fúj- dogálni kulturális politikánkban. Megnőtt az irodalmi színpadok rangja, becsülete. Főnököm akkor azt kérdezte: miért hagytam abba? Hát nekem ezek után már semmi kedvem nem volt újrakezdeni. — fis most, mint „szabad" nyugdíjas? Elmosolyodott a kérdésen. — Tudod — kezdte bizalmasra fogva — most az üzemben, ahol félállásban vagyok, összehoztam egy csoportot, megpróbálok velük valamit. Mégsem lehel, ibbahagypi. ezt egészeá ☆ « Az u barátom, .akiről a következőkben szólok. egyik igen nagy megyei vállalatunk színjátszórendezője volt sok éven át. Munkájáért Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott ő is. Amikor megvált együttesétől, azt mondták rá: túl anyagias volt. így igaz vajon? ■ — Igen. az voltam — felelte higgadtan a kérdésre. — De ngm magamért! Hogy szebb, igényesebb legyen a produkciónk. Ebből nehezen engedtem, végül is kenyértö- résre került, sor. — És ma? — Ügy érzem. legulabbis a jelek 'azt mutatják. nincs szükség ránk. Kiöregedtünk a szakmából. Eljárt “ölöttünk az idő. Most a kultúr*-,unka helyett jó nagy nyugdíjassétákat teszek öreg barátokkal a városban. — És nem hiányzik? — Bevallom: nagyon! ' ☆ Harmadik beszélgetőpartnerem a nagy hírű megyei gyár színjátszó együttesének irányítója volt' a felszabadulás napjaitól jó harminc éven át. Szinte egyik napról a másikra köszönt el együttesétől, umellyel az évtizedekben eredményt eredményre halmozott az országos ranglistán. Ez az együttes évtizedekig színházpótló szerepet vállalt és töltött be a megyeszékhely életében; a rendező, akiről szó vun, országosan ismert — és elismert — szaktekintély. számos szakmai tanulmány, könyv szerzője, több. ma már jól ismert hivatásos művész útjának $lihdí- tója. Szocialista Kultúráért kitüntetéssel a birtokában miért fordított hátat több évtized utári együttesének? A kérdésre így felelt, meg: I — Az intézmény utóbb olyan feladatokat is munkakörömbe sorolt —, s ezekért felelőssé tett —, amikhez végeredményben semmi közöm nem volt. s ellátását jó lelki- ismerettel nem vállalhattam. Jobbnak láttam, ha megválunk egymástól. A helyzet a későbbiekben sem szelídült, mert ajánlko- zását a segítségnyújtásra kikerülték, vagy éppenséggel elhárították. — Szerencsére — mondja —. a művészeti mozgalom mellett van egy másik nagy szerelmem: a sport. Itt szívesen- fogadtak aktívának, így nem üresek a nyugdíjasnapja- ím. Meg aztán a gyári jszínjátszás történetén Is dolgozgatom. t 1 íme, hárman a katonák közül. Kiknek tudását, tapasztalatait ma is kamatoztatni lehetne. Nemrégiben hallottam, hogy a balassagyarmuti művelődési központ kísérletet tett régi kultúrmunkásai tömörítésére. Hogy eredményes lesz-e a próbálkozás, a jövő dönti el. De, hogy e munka emberi értékeit nem pazarolhatjuk könnyelműen, az egészen bizonyos. ^ 1 Barna Tibor A tiszta levegőért Egy óriási porszívóhoz ha- rumban jóval tisztább a leve; sonlít az a berendezte, ame- gö, mint korábban volt. A lyet a szovjet szakemberek szovjet ipar megkezdte az új szerkesztettek a szennyezett elektromos szűrő gyártását is, levegő megtisztítására. A be- amely egy óra alatt több mint rendezés óránként 330 000 I millió köbméter gázt szűr ■köbméter levegőt szűr meg. meg. Ha ezt a berendezést Az utóbbi éveden a Szovjet- megfelelően üzemeltetik, a-*» ‘.«rr4“ “t “»“ä“"1: zódott a tisztítóberendezések építőanyag-gyártásban tudnak gyártása. Számos ipari cent- felhasználni. A könyvkötészet múltja és jelene című kiállítása két részből áll. Mindenekelőtt egy részből, évszázudra lyes megnyitás, mint hírül adtuk, október közepén zajlott le, maga a kiállítás november 1-ig várja az érdeklődőket. A tárlatból egy szőkébb méretű ‘^tmatörténetí kiállítást állítanak majd ősz“mÄ iiÄn visszamenően mutatja be a te ^ üzemben k t<jrténetét. ,E rész mutatnak be. anyaga Váci György saját Maga Váci György Vácott gyűjtéséből származik. Mégis- él. a Géza király téren. Eddigi merkedhetünk, többi között, a kiállításai mindenkor nagy sl- könyvkötés munkaeszközeivel, kert arattak. Több tucat tár- 8 legalábbis részben a íelhasz- latról lévén Szó, nem vállal- "ált anyagokkal, az aranyo- kozunk felsorolásukra. Mun- záshoz használt anyagokkal, kósságát hazánkban s a hatá- bőrökkel, és így tovább. Mindrokon túl is Ismerik és becsű- ezeken túl, bepillantást kap- lik. Életútjéról Szl.1 Rezső írt, hatunk a szakmatörténetbe is. aki kiállításait is figyelemmel évszázadok könyvkötészetének kísérte és méltatta. Az igazi értékeivel, jellemző darabjai- könyvbarátok szintén ismerik V&1. ■f—\ Szalontai Mihály: Áz utolsó nap — fis elvitte később? Váci György munkásságát, ha megrendelőként — más országrészben élvén — ritkábban, vagy egyáltalán nem kereshetik is föl. A könyvek tartalmához méltó külsőt, kötést stb. nemcsak a bibliofilek tartják lényegesnek, hanem minden bem kevésbé szenvedélyes könyvbarát is. Igaz, sok jele van. ma némiképp sl- várabb az ízlés e vonatkozásban, mint a korábbi századokban volt, vagy akár pár évtizeddel ezelőtt. Az is igaz viszont, hogy a könyvbarátok száma hatalmas mértékben megnőtt, s jelentős rétegük anyagi lehetőségei is megszabják a szép könyv — köztük a szépen kötött könyv — iránti igényük mértékét. Nem is szükséges valamennyi könyv A kiállítás másik része pedig Váci György munkásságáról szól. Természetesen, csak ízelítőt kapunk tevékenységéről, amely oly gazdag, hogy több tárlatot kitenne érzékeltetése. Munkásságának elsősorban művészi eredményeit láthatjuk örömmel. A kiállítás egyébként már bejárta az országot. A szakmatörténeti bemutató érdekességén túl, szól a fiataloknak is, akik egy becses szsflemát szerezhetnek meg általa. Másrészt, hiányt is pótol a tárlat, hiszen hazánkban még nincs könyvkötészeti múzeum, így a szakma történetét a kódexkötésektől napjainkig Váci György kiállításán kísérhetjük végig. T. E. Hát, egy félóra múlva el,' mert ugye kérem, eb. bői a szobából jö^t ki. De ugye, 'nem én adtam neki oda, hanem a második emeleti szobaasszony. -De ő most lakodalomban van, mert esküszik a keresztlánya, a Bori. Az öreg sóhajtott. — De, ha tetszik akarni, tudok mesélni róla is, meg Boriról is. .— És mikor ment el az a férfi ? — Hót azt kérem, én nem tudom, mert nekem hat órakor letelt. — Én se kérem, mert én meg rítottam. — És mire emlékeznek akkor? harmadikon taka- \ 10. — Hát, ugye... A két ember tanácstalanul nézett egymásra. Oda- kintről az építkezés tompa moraja, mint egy afrikai Jókaii dob üteme üzent, s csak sokára ragyogott föl a nő arca: — Hát... hát... tetszik tudni, háromszor is össze, csukódott a liftajtó. mert olyan udvarias volt a fiatalember, hogy mindig előre akart engedni. Aztán mikor egy kisasszonyka be akart menni előttünk az ajtón, mert hogy parasztnak nézett minket, akik nem tudjuk a fotocellát —, hót nem mondom, először, na de most már öt éve járok vele... — még meg is fogta a karját és nyersen mondta neki: „Vársz a sorodra!" Meg is lepődött ám nagyon, pedig egy nagyon puccos kurva volt. Már bocsánat. —• És azzal a lánnyal volt? — Á, nem, biztos nem. Mert az a lány már fiújával, vagy kivel, egy hete már itt lakott. Avval biztosan nem. — Meg akart vele ismerkedni? — Á, a lány előbb mérgesen nézte, de a férfi ügyet sem vetett rá. Engem betuszkolt, mondta: „Menjen néni, maga anyánk lehetne”. Aztán jött ő és csak aztán a lány. De altkor már az inkább kíváncsi volt, mint ha. rágós. — Honnan tudja? — Ö, érzem én azt, kérem. — Mondja, és nem tudná ah'nak a lánynak a címét? — Ö, hát annak kérem nem, de a férfinak-igen. — Akivel együtt volt? — Mert, hogy én kérem bodrogi vagyok és ismerek ott mindenkit. És tudom, hogy a férfi a bodrogi tanácsnál dolgozik. Sukorónak hívják, kérem szépen. Az apja még ^itéz Sukoró volt. De ő már tanácsi főelvtárs, kérem. ö biztosan meg tudja mondani, ha karja. Az öreg szürkületbén szállt ki a kocsiból, a bodrogi tanács előtt, A téren egy lí)-es emlékmű állt. Az ominózus honvéd tartotta, csillogástól mészkő-üres szemei, vei, a mészkövet vérző másik sebesült honvédet és ha négy évtized galambüledéke nem kristályosította volna szürke guánobronzzá a gicpshalmazt, az eső már régen elmosta volna. — Sukoró elvtársat keresem — mondta a portásnak, és szinte mechanikusan, nyújtott át neki egy húszast. Kövér, 'nagy darab ember volt a portás, olyan máié, kósza bajusszal, ősi török eredetű vérforrásokkal, de nem a vérengző, anatóliai janicsárok emlékszalagával, hanem az évtizedek óta puha háremben kövéredő ősbasák dohónylllatával. Csongorszivar szaga volt. „Valószínűleg ez Európa legbüdösebb szivarja” — gondolta magában az öreg. — Ne tessék már viccelni kérem. Sukoró elvtárs nem a lakásosztályon van. — De nekem beszélnem kell vele, most rögtön. Mesz- sziröl jöttem. Pestről. — 0, kérem, persze, hogyne. — Csodálkozás volt és tisztelet az öreg hófehér hajának. — Elment mór, de hót segítek én, mert tetszik tudni az elvtárs, mindig be szokott nézni ide a presszóba. Mert, hogy van presszó itt. Mert hogy régen kocsma volt. Mert hogy a népek most is úgy hívják, betérek a „Bakaujjába”, a szobornak pont odamutat az a része, rá a kocsmára. Aztán, hogy eszpresszó lett, rajta maradt kérem. Most már csak úgy mondják, hogy betérek a „Bakába”. Tessék csak jönni, megmutatom én Sukoró elvtársat, én is hatósági ember volnék, osztón az ember mindent megtesz a hivatalos kollégáknak, — Menjünk —, mondta az öreg, nagyon fáradtan, szavát nem Is hallotta 'a törökivadék. Csak a feje rezzenését tudhatta bólintásnak. A nagy darab ember kijött a kuckóból, ráfordította a kulcsot a kapusfülkére, azzal szelíden, könyéknél. irányította az Öreget a sárga épület sarka felé, ahol a szürkületben már valami homályos neonfénynek igyekvő portál is feltünedezett. , (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD ■» 1979. október 27, szombat
