Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
C 1/ borzalom kezdetét jelentette az a fekete vasárnap, 1944. október 15*e. Horthy Miklós balul sikerült kiugrási kísérlete nyomán ekkor jutott hatalomra Szálasi Ferenc és bandája, megkezdődött és egészen a felszabadulásig tartott a gyilkosok dühöngése. A tragédiából való emlékeimben felbukkan egy kellemes öregúr alakja. Félix bácsié. Az események után jó másfél évtizeddel ismertem meg. ö jelentkezett, s vele mintha a Ferenc József-i kor lépett volna be a szerkesztőségi dolgozószobába. — Bornemissza Félix vagyok! Szervusz, kedves öcsém. Eigentlich, annyit írtál már rólam, hogy gondoltam, eljövök személyesen . . . Meglepődtem. Azóta Félix bácsi már valóban eltávozott az élők sorából, de én már akkoriban is rég halottnak hittem. Hiszen 1944. október 15-én. a nyilas puccs napján, amikor Skorzeny SS-legényei őt és a kormányzó fiát, ifjú Horthy Miklóst tőrbe csalták, s elhurcolták, már nem volt fiatalember. És azután nem találkoztam a nevével. Persze, utánanézhettem volna, él-e még. De különösképpen nem látszott érdekesnek a személye. Bornemissza Félix csak epizódfigura volt „az utolsó felvonás” véres színpadján. Ma már történelem, hogy a jugoszláv partizánok küldöttének álcázott Gestapo- ügynökök az 6 jóhiszemű közbejöttével csalták el az útjukban álló Horthy Miklóst a Duna Tengerhajózási Rt. Eskü téri irodájába. 1944. október 15. baljós napjának reggelén történt ez, s délben a „kis Horthy” és Bornemisz- sza is a Gestapo foglya volt. — Hogyan is történt, Félix bácsi ? — Ö, csúnya malőr volt... Hol is kezdjem? — Hát az elején. Hogyan került be a nagy politikába? — Hát tudod, kedves öcsém, én az első világháború idején tengerésztiszt voltam. Sorhajóhadnagy. Az adriai flottánál szolgáltam, ahol Horthy. Ö admirális volt, épphogy csak ismertem. Aztán a háború után folyami hajóskapitány lettem. Hallom ám, hogy valami Dietrich nevű ember, a Duna Bizottság elnöke volt akkoriban, nagy komphajót akar építeni, ami lemegy egészen a tengerig. Mondom én magamnak akkor, hogy ez nagy szamárság. De ezek a Dietrichék csak próbálkoznak. A Magyar— Egyiptomi Bank meg pénzeli őket. Ott ül az igazgatóságban az ifjú Horthy Miklós. 1944. október 15: Egy kellemes öregúr, mint honmente Tudtam, hogy a lovaspólónál megtaposta a ló, a feje megsérült, de kihez mehettem volna? Elmegyek hozzá, hivatkozom a papára, mondom, hogy ez a terv szamárság. Nem komp kell, hanem hajó... Hát a végén már egész jól megértjük egymást a kis Horthyval. — Szóval, megnyerte a csatát .. . — Eigentlich, igen . . 1 Aber, még sokat vacakoltak. De akkor már tudtam, mit, kell csinálnom. Ha valaki akadékcekodott, mondtam, hogy megyek föl a várba panaszra. Erre gyorsan aláírtak mindent. Tudtam, hogy az öreg Horthy éppolyan tengerbolond, mint én. A fia meg igazán kellemes pofa volt Addig verekedtem, amíg áz MFRT végre megrendelte a „Budapest” Duna- tengerhajót. Négyszázhetven tonnás, kétcsavaros hajó volt. Ezzel kezdődött a Duna-ten- gerjáró hajózás. Tessék, itt vannak a mostanában megjelent cikkek az érdemeimről. A Duna Tengerhajózási RT vezérigazgatója, meg a sza- badkikölő főnöke lettem. — 1944. október 15-ig . . 1 — Addig. Hát persze, kedves öcsém, téged az érdekel... Amikor a kis Horthy elhatározta, hogy valamit csinál, nem is gondolt másra, mint rám . . . — De hát mit akart a kis Horthy? — Amikor bejöttek a németek, és beszemtelenkedtek a várba, sejtette, hogy nem lesz jó vége a dolognak. Valamit csinálni kellene. Beszélt az apjával, az is mondta, hogy jó lenne tapogatózni. Erre a kis Horthy szólt a Peacevicnek, hogy küldessen valakit a jugoszláv partizánoktól . . . — Kinek? — Peacevicnek. Ez valami titkár volt a budapesti hor- vát követségen. A birtokai Szlavóniában voltak, arrafelé tanyáztak partizánok . . . — De hát Peacevic a fasiszta horvát állam külügyi tisztviselője volt! — Az egál. Ök is úgy voltak a németekkel, mint mi. Már régen csak muszájból paroláztak velük. Peacevic el is küldte hozzám az intézőjét. Így beszéltük meg a kis Horthyval, mivelhogy a várban ott voltak a Gestapo-embe- rek. Óvatosnak kellett lenni, nem igaz? Ll í T ami a titoktartást nAI/ illeti... — Titokban tartottam még a saját feleségem előtt is! Eljött hozzám ez az intéző, a Petric. Mondom neki, hogy, valami kompetens ember kéne. Fogok egy névjegyet, kettévágom, odaadom a felét. Aki ezt a fél névjegyet a zágrábi, magyar konzulátuson bemutatja, azonnal kap vízumot, lemegy érte Zágrábba egy testőrtiszt és felkíséri Pestre. Ha meg az illető nem útlevéllel jön, hanem inkognitóban, ezzel a fél névjegygyei jelentkezzék nálam. Csak az a fontos, hogy a dolog titokban maradjon. A kis Horthy azonnal intézkedett is, különfutár vitte Zágrábba a titkos iratot, hogy ha valaki a fél névjeggyel jelentkezik, mit kell csinálni. — És jött valaki? — Natürlich. Mondtam, hogy ez a Petric rendes ember volt. Szeptember közepén jelentkezett nálam a partizánok küldötte. Jaj, de szimpatikus ember volt. Mutatta a fél riévjegyet. Felszaladtam a várba, tele volt németekkel, de én nem féltem tőlük, megbeszéltem, hogy este kilencre megyünk. Akkor hazavittem a szerbet. Ügyvéd volt Zágrábban. Azt mondta, hogy a. K. u. K. hadseregben volt főhadnagy, jól beszélt németül. Brúdert ittunk, aztán felmentünk a várba. Ott volt az öreg Horthy, a fia, a szerb és én. Tárgyalni kezdtünk . . . — A fegyverszünetről? — Nem. A szerb úrnak erre nem volt felhatalmazása. Csak arról tárgyalt, milyen lesz a háború után Délkelet- Európa . . . — De hát ehhez előbb békét kellett kötni, és meg kellett szabadulni a náci megszállástól! — Nem is tudtunk zöldágra vergődni! . . . Abban maradtunk, hogy a zágrábi visszamegy, és küldenek valakit, akinek van felhatalmazása... — Nem tartották furcsának, hogy a jugoszláv partizánok „küldötte” mindenről hajlandó tárgyalni, csak a kézenfekvő és lényeges kérdésekről nem? Nem gondolták, hogy a Gestapo embere? — Ausgeschlossen! Olyan rendes ember volt ... A következő az már nem . . . Az már becsapott bennünket . . . — Ö mikor jelentkezett? — Először Petric jött. Mondta, hogy itt van az új küldött. Na, ez kell nekünk. Értesítettem a fiatal Horthyt, és az én lakásomon összeültünk. Október 10-én. De csak Petric jött el. Mondta, hogy a másik, sajnos nem tudott eljönni. Majd éttesít, ha tudunk tárgyalni. Erre a kis Horthy hazament . . . — Petric hogy került ismét vissza Szlavóniából Budapestre? És mit csinált közben? — Azt nem kérdeztük. Nekünk csak az volt a fontos, hogy itt van. És hozza a teljhatalmú urat. Október 14-én szombat délelőtt Petric feljött az irodámba, az Eskü térre. Mondta, hogy másnap délelőtt az úr ráér. Akkor eljönnek a lakásomra. De én nem akartam. — Miért? — Féltem, hogy a feleségem megtudja. Nagyon kellett vigyázni. Tele voltunk spionokkal . . . Így mondtam, hogy vasárnap reggel, kilenckor az irodámban találkozunk. Így is történt. Reggel kilenckor ott. volt a kis Horthy is, Petric is. Petric magával hozta a partizánok küldöttét is. Bemutatkozott. mint Kovács István főhadnagy. Egész jól beszélt magyarul. — És miről tárgyaltak? —■ Kovács mutatott valamilyen papírost, egy partizánvezér aláírásával. Aztán betörtek a németek. „Hände Hoch!” Olyan pofont kaptam, hogy felrepedt az ajkam. Aztán pokrócba csavartak engem is, meg a kis Horthyt is, levittek és feldobtak egy teherautóra, mint valamilyen zsákot A teherautó odaállt a budaörsi repülőtéren a repülőgéphez, átemeltek bennünket. Aztán Bécsben kiraktak. Délután ötkor már Mauthau- senben voltunk, mint Himmler személyes foglyai. A fogdaépületben voltunk, nem a barakokban. Az I-es számú zárkában ült a kis Horthy, a 3-asban Badoglio fia, az 5-ös- ben én. Aztán később a 7-esbe hozták Kállay Miklóst. Egyszer kihallgattak, aztán békén hagytak. De valahányszor soron kívül nyílt a cellaajtó, annyiszor hittük, hogy ütött az utolsó óra, visznek kivégezni ... A Gestapóval nem lehetett viccelni! — Éppen azért, hogyan lehet, hogy így fogtak hozzá a dologhoz? És miért nem vették észre, hogy már az a bizonyos „zágrábi ügyvéd” provokátor? — Mem, az biztosan partizán volt. Nagyon kemény fickó volt, csak rendes ember lehetett. A Petricet foghatták el, amikor másodszor visszajött ... És őt kényszeríthet- ték . . . — Nem stimmel a dolog Félix bácsi. Hiszen Petric tudott az első küldöttel a várban lefolyt bizalmas találkozóról. Nem tudhatott róla, ha az első perctől kezdve nem a Gestapo szolgálatában áll ő is. a „zágrábi ügyvéd” is, „Kovács főhadnagy” is? — Eigentlich, mindegy, kedves öcsém. A fő, hogy élünk. Dolgozunk. Hatvanhat éves vagyok, végigcsináltam egykét dolgot, de nincs semmi bajom. Gott sie Dank! — Hol dolgozik Félix bácsi? — Hajóskapitány vagyok!..! — Hol? — Hát a hídépítő vállalatnál. Vannak ott olyan pontonok, meg ilyesmik. Most kaptam háromszáz forint jutalmat. Kidolgoztam a munka- védelmi előírásokat, meg megcsináltam a hajótörzs- könyveket. — A hajótörzskönyveket? — Igen, az én écám volt az egész. Eddig volt leltár, de abban nem szerepelt, ami a hajóba be van építve. Asztal, ülőke, ágy, ilyesmi. Most benne van a törzskönyvben. Fogom a leltárt, fogom a törzskönyvet, és tudom, mi van a hajón. Nemcsak pénzt adtak, meg is köszönték. Rendes helyem van, szeretnek, becsülnek . . . — Örülök neki, Félix bácsi .. . — Szervusz, kedves öcsém. És mondd, írsz majd valaha valamit erről? Érdekes, amit meséltem? Érdekes bizony. Félix bácsi megpróbálta legalább menteni a hont, nem rajta múlott, hogy többre nem telt tőle. És persze azoktól, akiknek más nem jutott eszükbe, minthogy hozzá és hozzá hasonlókhoz fórduljanak. íflVlett 1944- október 1 15-e egy nemzet gyásznapja. Nem jó rá emlékezni. Egészen elfelejtenünk azért mégsem kell, mégsem szabad. Pintér István lllllllllllltllllllt Ilii Ilit 1111111111111111111II lllllllllllllllllllllllllilillllll|lll|ltHlllllllllltlllllHllltlllllllllllllil|llllllllllllllMlllltl(llllll>llllll1IIIIIIIIMimi|llll|l||| ll) llllllllltlIIKlHIIIIIIIilllllllllltlIHIMIIIIIIIII Ilii II tllllllll tllll Iliit III IIIIIIIUIIIIIIIIIIIIMIIIII11111111M11111111111111111111111111 111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 jöttek szótlan a föld mé- Jlyéből. A szemük fény- "íett. meg a karbidlámpa hunyorgó lángja. Arcukat agyagos sár lepte, amelyre szénpor ragadt. De jöttek, ha hajlottan is, és sorakoztak tízen, húszán, százan. Aztán érkeztek a külszíniek is. Megtelt a szabad ég alatti osztályozó. Jöttek a faluból is, hallani, mit döntenek a bag- lyasaljai bányászok. É6 jöttek a csendőrök is. Tőlük alább, az út mentén sorakoztak, lábuknál a puska, annak végén a szurony, szemükben ölni készen. De a bányászok nem rettentek. Valaki kiáltott: „Beszélj Jóska”. Felmordult a sáros sereg: „Beszélj Pothor- nik József”. A ledöntött csillére emeltek egy vékony embert. Izzott a szeme, kemény volt a hangja. amikor mondta, hogy a szovjet nép és a béke a munkások legfőbb támasza. Beszéde pillanatnyi , szünetében hallatszott a bányászok izgalomtól feszült lélegzete. Megcsikordultak a fogak, forró lett a levegő az akna előtt, és akkor a sort álló csendőrök egyikének kezében eldördült a fegyver. A bányászsereg meglódult feléjük. A visszafojtott indulatok vad kiáltozásba csaptak. Valaki rázendített: „Fel. fel. ti rabjai . . .” Adorján István, a bányász, az élre ugrott, közvetlen a csendőrök elé. Széttépte a sártól ázott ingét. Verejtékező mellét a szuronyok elé tartotta. Szeme tágra Ötven év múltán csatája... nyílt, túlkiáltotta a zajt: „Ide lőjetek! . . .” Kátainak még napok múltán is hevesen vert a szíve. amikor újból és újból átélte a bányászgyűlést. Ott volt a külszíniekkel. Tudta, hogy tüntetésre készülnek, mert Hován József már értesítette korábban, hogy a fővárosban a Központi Bizottság határozott: mozduljon meg a munkásság és tüntessen az úri rend ellen. Tudta, hiszen a mozgalom embere volt, érezte is minden porci- kájában. hogy nincs más út, csak cselekedni ellenükre. Elégtételt venni munkásvérért, amit a fehérterror ontott ki. Azért a két emberért is, aki a Sára-aknában fulladt, mert semmi biztonságot nem nyújtottak nekik. A bátyjának leszakított kezéért. Elégtételt, elégtételt az éhezésért, a fázásért. a könnyekért. Lázongott, de ilyenkor mindig eszébe jutott Hován intelme. — Vigyázz, Kátai Rezső, nem fej nélkül rohanunk a veszedelembe! Nem halottra, élő emberre van szüksége a mozgalomnak ... — Hideg, számító nyugalom fogta el. Aztán egy darabig ismét csend lett Baglyasalján. Kint, a Brenzen forogtak az ürítők, halk kattogással érkeztek a föld alól a szénnel rakott csillék. Ügy tűnt, a Szánasin minden nyugovóra fordult, még a bányászok munka nélkül maradt tartalék serege is összeszoritott fogakkal, zárt ajakkal hallgatott. De a föld alá kényszerített kommunisták dolgoztak. Kátai Rezsőt ablakának halk kopogtatásával ébresztették. Éjszaka volt Katalinén. Akkor érkezett a fővárosból Kakuk József. a párt baglyasaljai vezetője, akinek utasítására szóbeli felvilágosító munkára kellett indulnia Kátainak, és mentek a többi ismeretlenek is. Mentek a tiszti sorról indulva, fent- ről, onnan Albertról, indultak Karancsaljára. Lapujtőre, ki Etesre. fel egészen Rónáig. Szívdobogtató, a vért melengető utak voltak ezek. Látni az igazság felismerésétől megdöbbent arcokat, a haragtól ökölbe szorult kezeket . az elszántságot. Kátai vére átmelegedett. Erősnek érezte magát a munkások között. Az egyik nap délelőttjén, amikor gondolataiban rendezte a kapott feladatok végrehajtását, Iványi Ferenc állott mögéje. Halk volt a hangja: — Lefogták őket, a csendőrségen tartják . . . Tudta, kikről van szó, a mozgalom vezetőiről: Kakuk- ról, Pothornikról, Epichről és a többiekről. A váratlan kapott hír hirtelen haragra gyújtotta, de parancsolt magának. Senki, csak a munkások tudják kiszabadítani őket. És akkor útrakeltek az agitátorok. Hírül vitték, hogy a csendőrségen mozdulatlanságra ítélték a vezetőket. Éheztetik és családtagjaikat sem engedik közelükbe. Eljutott a hír a bányák mélyére, a kolóniák rejtett szögébe, ki a mezőre, az erdőbe és mindenüvé. Üzenet érkezett a fővárosból: „Leállni a munkával, a fogvatartottak szabadon bocsátásáig”! Megbénultak a bányák. Egy csendőr- tiszt érkezett a baglyasaljai őrsre. De érkeztek az emberek is tízesével, százasával, hangtalanul, elszántan. Bent a laktanyában a foglyok előtt a tiszt: — Miért vannak itt? — Nem tudjuk . f — Szabadok^ indulás! Pot- homik, maga nyugtassa meg a tömeget! Amikor a foglyok az utcára léptek, néma csend lett. Így indultak a Brenz alá, a pályára. Ott álták meg. 'Erő volt bennük, keménység, elszántság. Kiáltottak: „Jóska, beszélj! Beszélj Pothornik!” — Íme, láthatjátok, milyen erő van az egységben — így a szónok. Akkor már érződött a munkások minden cselekedetében, hogy megérett • az idő megmutatni erejét, amely képessé tette követelésekkel fellépni. az uralkodókkal szemben. A Központi Bizottság meghozta a döntését is. Amikor beköszönt a hideg, álljanak le a bányászok, hogy kihűljenek a kandallók, de a gyárak kemencéi is. Budapesten, a szakszervezeti tanácskozáson kettészakadt a szakszervezet. Többségbe kerültek, akik ellenezték a sztrájkot. A nógrádi küldöttek úgy határoztak hogy ennek ellenére a sztrájkot lefolytatják. Kérdi Istvánt indították útra, hogy adja hírül: a bányászok álljanak le. Semmi látható külső jele nem volt annak, hogy mire készülnek a bányászok. Reggel leszálltak a föld alá, este feljöttek. Aztán csend lett. Csak az aknabizottságok álltak készenlétben. Kátai Rezső a műhelyben dolgozott. Ö tudta, mire készülnek. Nem tudott a feszültségtől szabadulni. Türelem, türelem, nyugtatta magát. Aztán az egyik nap délelőttjén Guth László, izgalomtól felhevül- ten, bekiáltott a műhelybe. — Leállni! Leállni . . .! M egremegett Kátai Rezső teste. Tehát elérkezett az erőpróba. Vajon mi történik? Leállnak? Mögötte földre zuhant egy kalapács. Valaki ledobta. Megkönnyebbült. Kinézett a kisvasúira. Alikor állottak meg a csillék, az utolsók nekikoccanva az elsőnek. Sietett a bánya bejárata elé. Egymásután érkeztek a bányászok. Kiléptek a föld alól és elfújták lámpáikat, majd elindultak ki-ki hazafelé. Csend lett, végtelen nagy csend a bánya területén. Kátainak úgy tűnt, nem csend ez, hanem kiáltás, hangos, mindennél hangosabb kiáltás. Indult ő is Katalin felé. Forró volt a teste, akár a könnycsepp, amely végiggördült az arcán. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1979. október 14., vasárnap
