Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

' Látogatóban Erőpróba élőit a művelődési bizottságok Élesdy István n ál i. Ifc-W.. Jj *“ I Pl esd y István: Közepi őri lakó" épületek az Or­szágház utcá­ban (akvarell) tmm Élesdy István, a Firenzei Művészeti Akadémia tiszte­letbeli tagja, „a Vár festő­je” — Koroda Miklóstól kap­ta e jelzőt a Népszavában hatvanadik születésnapjára — a Bécsi kapu tér 8. számú házában lakik. „Jó Budában" tehát, Bornemissza Péterrel szólva. Ez a XVIII. századi épület is ] középkori alapokon nyugszik, kapualjában don­gaboltozattal. Élesdy-akva- rellről ismert udvaron me­gyek át — Hangulatos udvar a címe —, a padlástérben épült lakásból és műterem­ből pedig a párábavesző Du­nára, a zöld Margitszigetre, a Fortuna utca házaira, tá­volabb a Mátyás-templom fe­hérlő tornyára látni. Perehá- zy Károly A Vámegyed című könyvének megjelenése óta, amely Élesdy István látvány­közeiben maradó, finoman részletező akvarelljeit is tar­talmazza (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Buda­pest, 1979), különösen sokan keresik föl' a művészt ott­honában. Mint, ahogyan én is, mások is mindig munká­ban találják. Most éppen ki­állításra készül, Szolnokon, a Képcsarnok Aba Novák Ter­mében lesz tárlata november 1-től 15-ig. A Cegléden 1912- ben született művészt Szol­nokhoz sok szál köti. — Amikor egy nyári reg­gelen átmentem Szolnokra, 14 éves voltam, mindjárt kimentem a Tisza partjára és akvarellt csináltam — em­lékezik. — Tudtam, hogy Szolnokon nagyon híres mű­vésztelep van, fölkerestem azt. Az ajtóra ki volt írva, hogy „Idegeneknek tilos a bemenet”, mégis szétnéztem a kertben. És láttam egy fes­tőt festeni, éppen a szolnoki Tabánt festette, megmutat­tam neki az akvarellt, a mű­vész Szüle Péter volt. Még aznap több művésszel meg­ismerkedtem, többek között Pólya Istvánnal és Pólya Ti­borral. Akkor sok híres mű­vész dolgozott ott, Fényes Adolf, Zádor István, Szlányi Lajos, Zombory Lajos. Pólya Tibor a világ egyik legked­vesebb embere volt, nála mindennap ott voltam a mű­teremben, sokat segített. Érettségi után Pestre mentem fölvételizni. A főiskolán Glatz Oszkárhoz kerültem, végül tanársegéde is lettem. Tanítványa voltam Varga Nádor Lajosnak, is. 1939-ben egy évet töltöttem ösztöndí­jasként Kómában, a Magyar Akadémián. Jött a háború, a helyzet rossz volt, elmentem tanítani Marosvásárhelyre, ott két évet töltöttem, majd visszajöttem Pestre, és 1945- ben hózzákezdtem a romba- dőlt város rajzolásához. Na­gyon sok rajzot csináltam a szétrombolt Pestről, főként Budáról, csaknem kilencven rajzom van a fővárosi mú­zeumban. A Várnegyed érde­kes utcáit, házait azóta is festem, tulajdonképpen ide­kötődött az életem. 1954-től az Országház utcában volt egy kis műtermem, várbeli rézkarcaimnak se szeri, se száma. Minden kövét isme­rem a Várnak. Bensőséges kapcsolatát a Várral nem gyengítik euró­pai tanulmányútjai, ame­lyekről gazdag zsákmánnyal tér haza, anélkül, hogy az éppen dívó divatokat követ­né. Hogy csak néhány kül­földi sikerét említsük, 1960- ban Firenzében, 61-ben Ró­mában, 66-ban San Mariná­ban nyert nemzetközi díjat 1964 óta a Firenzei Művésze­ti Akadémia tiszteletbeli tag­ja. Rézkarcsorozatai, akva- relljei Európa-szerte kedvel­tek és keresettek. Miben rej­lik sikerének titka? — Azt hiszem, ha valaki őszintén kifejezi azt, ami benne van. Alföldi vagyok, hozzánőttem az alföldi ta­nyákhoz, általában pedig a realitásokhoz. Ügy érzem, hogy az én fölfogásomnak is van helye a nap alatt. Nem jártam külföldi példaképek után, bár jól ismerem őket. Több mint tízszer voltam Olaszországban, ott is végez­tem, jártam Párizsban, Né­metország sok helyén. A leg­több európai múzeumot szin­tén ismerem Koppenhágától, Stockholmtól kezdve a legna­gyobb európai gyűjteménye­kig. Sok érdekes dolgot lát­tam. Azért festek így, mert azt mondom, hogy én festek és nem — mondjuk — ipar­művészetet csinálok. Magyar festőként járom az országot is. Például Bujákon is fes­tettem, bujáki menyecskét ünnepi viseletben, bujáki leányfejeket, bujáki tájat. Sze­retem a hazámat, szeretem a színes népviseleti megjelenést is az egyes vidékeken. Én csak azért megyek külföldre, hogy újabb dolgokat lássak. Utána pedig jövök haza, hogy itt aztán azokat is, ami­ket láttam, fölhasználva itt fessek és éljek. Boldog va­gyok, hogy itt lakhatom a Várnegyedben, mert az or­szágnak ez az egyik legszebb helye. A másik nagyon szép hely pedig Szigliget, a bala­toni vidék legszebb partja. Ott van egy kis házam, oda minden hónapban egyszer- kétszer lemegyek, ott is sok képet festettem, sok rézkar­cot csináltam. Röviden, ez az, amit én gondolok ezekről a dolgokról. Tóth Elemér Matteo Bandello neve nem teljesen ismeretlen a ma­gyar olvasók előtt. Már Bo­lyai Farkas lefordította egy novelláját, Kisfaludy Károly pedig drámáját, a felszabadu­lás után pedig két novella­gyűjteményben is szerepel­tek művei. (Régi olasz no­vellák. Itália virágoskertje.) Első önálló kötetét most ad­ta ki az Európa Kiadó „A pajzán griffmadár” címmel. Szántó Piroska rajzaival. Bandello az olaszországi hu­manizmus és reneszánsz gyermeke. Abban a korban élt. amikor Itáliát egymás után érték a támadások. Bandello szerzetesként jár­ja végig az olasz udvarokat, menekül a spanyolok elől, s igyekszik kikerülni a frart- ciákat is, de a két idegen ha­talom közül, mégis inkább az utóbbit választja. A társa­dalmi változásokkal alig törődik, őt inkább a történé­sek. a megtörtént dolgok ér­deklik. Olyannak próbálja leírni őket, amilyenek. Nincs benne lázadás, sőt til­takozik minden lázadás el­len, mely csak még rosz- szabbnak szülője lehet vé­leménye szerint. Ábrázolás- módja mégis realista, csak éppen a mozgalmas rene­szánsz kor módján. Témái, ahogyan a címadó elbeszélé­se is, pajzának, sikamlósak. „Nem tagadom, hogy van­nak olyan novelláim is szép számmal, melyek nemcsak, hogy nem erkölcsösek, ha­nem készséggel elismerem, hogy mélységesen erkölcste­lenek. . . azt azonban nem vagyok hajlandó elismerni, Új könyvek hogy ezért megrovást érde­melnék. Megróni, megbélye­gezni azt kell, aki e bűnöket elköveti, nem pedig azt, aki ír róluk” — írja a hivatása sze­rint „jámbor” szerzetes. Ban­dello, a Boccaccio utáni olasz próza első igazi képviselő­je. Stílusa élvezetes, nyelvi fordulatokban gazdag, a si­kamlós témák körülírásán is jól szórakozhat az olvasó. Mindezekből persze azt hi­hetnék, hogy csupán egy Boccaccio-utánzóról van szó, holott elbeszélő • művészete eredeti, színes, mentes a Boccaccióra néhol még jel­lemző latinos bonyolultság­tól. Történetei mind „igaz történetek”, e bájos, ke­gyetlenül kifigurázó novellák ma már világhírű történetek tárházává váltak. Bandello novellái között találhatjuk Rómeó és Júlia történetét. Heltai Jenő Néma leventéjé­nek eredetijét. A kötet egy magyar vonatkozású novellát is tartalmaz. A póruljárt magyarokat. A történet Má­tyás uralkodása alatt ját­szódik, s két hetvenkedő ma­gyar felsüléséről szól akik fogadásból próbálják meghó­dítani egy cseh udvaronc fe­leségét, de végül minden va­gyonukat elvesztik. A kiváló olasz írónő Nata­lia Ginzburg egyik legjobb regényével ismerkedhet meg a magyar olvasó a Magvető Kiadó jóvoltából. Natalia Ginzburg a háború utáni írónemzedék egyik nagy egyé­nisége, az ötvenes évek ele­jén megújuló olasz próza megteremtői eként szokták emlegetni Pavesével együtt. Ginzburg még a legnehezebb években is bátran szállt szem­be Mussolini rendszerével. Férjét Leone Ginzburg iro­dalomprofesszort a németek végezték ki. Valamennyi teg­napunk című regénye egy észak-olaszországi kis város­ban játszódik, áttételesen fiktív szereplőkkel az olasz fasizmus éveiben. Az írónő az ügyvéd legfiatalabb lányá­nak szemével ábrázolja az eseményeket, a száműzetés éveit. Ginzburg regényét át­átszövik az önéleti szálak. Anna, a kislány az, aki fi­nom és szellemes képet rajzol baráti és családi körük tag­jairól, az észak-olaszországi kis faluról. Ginzburgot mint ízig-vérig „urbánus” írót szok­ták emlegetni, de a regénye jó bizonysága annak, meny­nyire otthon van a paraszti világban is. Szinte minden mondatán érezni a személyes élmény frisseségét és köz­vetlenségét „... Natalia Ginz­burg egyik fő erénye a kímé­letlen, de az emberi értéke­ket mindig felfedező éleslá­tás, amely mély humánumá­ból fakad, és amelynek a mindig eleven és hiteles em­beralakok sokasága köszönhe­tő. Erénye még az eszköz- telen. szellemes és elegáns stílus, melvet ebben a reeé- nyében is megcsodálhatunk”. Az utóbbi időben a magyar könyvpiacon ritkábban lát­ható az olasz irodalom két különleges újdonsággal és értékkel gazdagodott. Akik felismerték a lehetőségeket A munkahely minden em­ber életének alapvető szín­tere. Hétköznapi beszélgeté­seinkben olyan sokszor em­legetjük második otthonunk­ként munkahelyünket, hogy bárki mindenféle külön bi­zonyításként elfogadhatja az előbbi állítást. A mun­kahelyen szerzett élménye­ink, benyomásaink meghatá­rozóak gondolkodásunkra, magatartásunkra, követke­zésképpen nem lehet közöm­bös senki számára a munka­végzés körülményrendszere, a személyiségre gyakorolt eszmei, morális hatása. Mindezek pozitív alakulá­sában fontos szerepet játsza­nak . a művelődési bizottsá­gok, melyek az Országos Közművelődési Tanács elnök­sége és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége 1976-os közös határozata alapján születtek meg or­szágszerte. Igaz, a végrehaj­tási utasítások a szakigazga­tási minisztériumokból és szakszervezeti központokból az alaphatározatot általában féléves eltéréssel követték, s ezért eddig semmiféle konk­rét intézkedés nem történt Aztán az üzemek számára is szükség volt néhány hetes felkészülési időre; így me­gyénkben a művelődési bi­zottságok többsége 1977 vé­gén, illetve 1978 elején ala­kult meg. Az SZMT és a szakmai szakszervezeti me­gyebizottságok egységes ál­lásfoglalása alapján vala­mennyi 200 személynél töb­bet foglalkoztató munkahe­lyen. * Másfél-két éve működnek a bizottságok. Milyen tapasz­talatok halmozódtak fel eny- nyi idő alatt a megyeszék­helyen, ahol a kisebb üze­mek mellett számos nagy­üzem tevékenykedik? Erről Balogh Mihályt, a Szakszer­vezetek Nógrád megyei Ta­nácsa kulturális, agitációs és propagandaosztályának vezetőjét kérdeztük, aki részt vett a megyeszékhelyen kö­zelmúltban lefolytatott népi ellenőrzési vizsgálatban is, amely a munkásművelődés helyzete alakulásának feltér­képezésekor különös figyel­met fordított a munkahelyi művelődési bizottságok ösz- szetételére, mindennapi tevé­kenységére. Átfogó tapasztalat szerint a megyeszékhelyen működő gazdasági egységek vezetői és dolgozói többségükben egyetértéssel fogadták a mű­velődési bizottságok megala­kulását. Elvétve lehetett hal­lani csak arról, hogy már megint mit akarhatnak ezzel az új bizottsággal, nincs ta­lán elég belőlük? Ezek a hangadók gyorsan elcsende­sedtek. A megalakuló bizott­ságok tagjai közé fogadták ugyanis a szocialista brigá­dok, a KISZ-es fiatalok kép­viselőit is, akik a maguk környezetében tapintatos fel- világosító, meggyőző munká­val ismertették és elfogad­tatták az új testület lényegét, létének szükségességét. Vol­tak ugyanis, akik nem értet­ték azonnal, hogy miért van szükség a helyi kulturális te­vékenységet koordináló bi­zottságra akkor, amikor a szakszervezeti bizottságok mellett is tevékenykednek többé-kevésbé hasonló fel­adatokat végző kulturális, agitációs és propagandabi­zottságok. Fokozatosan értet­ték csak meg, hogy a műve­lődési bizottság szélesebb ha­táskörű, főként elvi irányító és orientáló szerepe van az egyénekre, a közösségekre, valamint a társadalmi szer­vekre vonatkozóan egyaránt. Azóta már a kétféle bizott­ságok között a legtöbb he­lyen megfelelő munkakap­csolat alakult ki. és senki sem tartja fölöslegesnek a másikat. A salgótarjáni munkahe­lyek művelődési bizottságai­nak összetétele, tevékenységi rendje az előírás szerint va­lósult meg. Az elnöki, társ­elnöki és titkári funkciókat, olyan személyek kapták, akiknek általában munkakö­ri kötelességük is az üzemi művelődés szervezése.1 Van olyan hely, ahol a gazdasági igazgatóhelyettes, a személy­zeti és oktatási vezető tölti be az elnöki tisztet, társelnö­ke fizikai dolgozó. A tagság körében — kezdetben nem volt minden termelőegységre jellemző — helyet kaptak a szocialista brigádok képvise­lői. Ily módon a bizottság összetétele az adott kollektí­va összetételének kereszt- metszetét adja, s a testület lényegében birtokába jut mindazoknak az igényeknek, követelményeknek, amelyek a dolgozókban és a vezetők­ben szükségszerűen megfo­galmazódnak. Ez a sokszínű összetétel eredményezi a bi­zottság munkájának változa­tosságát, teljességét és kü­szöböli ki azt a korai idő­szakban szintén tapasztalt gyakorlatot, amely egyolda- lúsítja a tevékenységét, kizá­rólag az oktatás területére. A művelődési bizottságok tevékenysége kiváltképpen az utóbbi hónapokban telje­sedett ki, kap egyre határo­zottabb formát és kívánt tar­talmat. Különösen szép ered­ményeket ért el a síküveg­gyári, a kohászati üzemekben, a VEGYÉPSZER-i és a BRG- beli művelődési bizottság. Nem marad el mögöttük a bányagépgyáré sem. amelyik a Magyar Tanácsköztársaság hatvanadik évfordulója al­kalmából máig tartó négy- fordulós szakmai, politikai és kulturális vetélkfedőt szerve­zett. Ezen a szocialista bri­gádok nyolcvan százaléka vesz részt, olyan aktivitással, hogy az ifjúsági és művelő­dési ház munkatársai elmon­dása szerint — egyébként örömmel újságolták —, a vetélkedők valósággal kifosz­tották a felkészülés idején a könyvtárat, s tömegesen jár­tak el az ismeretterjesztő előadásokra, filmvetítésekre. Azok a művelődési bizott­ságok, amelyek felismerték a lehetőségeket, érik el — a fenti felsorolás is mutatja — a legnagyobb sikereket. In­tézménnyel nem rendelkez­nek, ezért minden eszközzel keresik a kapcsolatok kiala­kításának módozatait, ötle­tekkel, javaslatokkal keresik fel a népművelőket. Itt a bi­zottság tagjai között arányos a munkavállalás mértéke is, hasonló az igyekezet, jó a kapcsolat a munkahelyi ve­zetéssel és a dolgozókkal. Egy-egy program megterve­zésekor mindig a lehetősé­gekből, körülményekből és az igényekből indulnak ki. Min­dennapi gyakorlatukat érde­mes követni másoknak is. * A népi ellenőrzési bizott­ság felmérése és a szakembe­rek tapasztalata igazolja: a művelődési bizottságok mun­kája az eltelt közel két esz­tendőben sokat fejlődött. Tisztázódott helyük a mun­kahelyi szervezetben, kikris­tályosodott működésük for­mája, tartalma, s egyre ma­gabiztosabban és céltudato­sabban végzik munkájukat.' A művelődési intézmények­kel való együttműködés mó­dozatain, a szakértelmen, az aktivitás folyamatosságán azonban javítani kell. A te­vékenység továbbfejlesztése szükségszerű folyamat, me­lyet elsősorban a gyári kö­zösségi érdek követel meg. Művelődési bizottságaink a megyeszékhelyen általában a határozatnak megfelelően, el­ismerésre méltóan tevékeny­kednek. Ezt bizonyíthatják majd jövő tavasszal, azon a nagy erőpróbán, melyet a harmadszor megrendezésre kerülő salgótarjáni munkás kulturális hetek jelentenek majd. A programsorozat ope­ratív bizottsága megalakult; az eredményesség érdekében a művelődési bizottságoknak is már most célszerű elkép­zeléseit és erejét az esemény­re összpontosítani. így jövőre az egy évvel ezelőttinél na­gyobb sikerre számíthatunk. Sulyok László Kovács Imre; Változatok egy Picasso-kcpre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom