Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

Carter a SAL T-ff-rö/ és a kubai „ Heltai András, az MTI tu­dósitója jelenti: Carter elnök hétfő esti be­szédében lényegében vissza­kozott a kubai szovjet kato­nai személyzet körül felszított amerikai kampányban. Carter büszperces országos rádió- és tv-beszédében közölte: bizto­sítékai vannak a Szovjetunió­tól, hogy a kérdéses egység feladata a jövőben is csak a kiképzés lesz, s az sem most, sem a jövőben nem fenyege­ti az Egyesült Államok vagy más ország biztonságát. Car­ter viszonylag alárendelt je­lentőségű katonai intézkedé­seket jelentett be, támadta Kubát — majd beszédének jelentős részét a SALT—II. méltatásának szentelte. Az elnök beszédét nagy ha­zai és nemzetközi érdeklődés előzte meg azután. hogy Washington augusztus vége óta nagyszabású hírverést folytatott. Állításuk szerint szovjet „harci egység” tartóz­kodik Kubában, s ez az Egye­sült Államok számára „elfo­gadhatatlan, az adott helyze­tet meg kell változtatni”. Carter ezúttal már csak „komoly ügynek” nevezte a kérdést. Megismételte ugyan­azt az állítást, miszerint a két-háromezer főnyi szovjet személyzet „harci egység”, de hozzátette, hogy ez az egység „nem nagy és nem támadó jellegű”, ezért nem is fenye­geti az Egyesült Államok biz­tonságát. Az elnök részletesen ismer­tette a Szovjetunió álláspont­ját, amelyet (amerikai mi­niszterek szerint) a kormány­fők között váltott üzenetek­ben is kifejtettek. Eszerint — az egység kiképző alakulat, más tevékenységet nem foly­tat, arra nincs is módja, — az egység e jellegét nem is fogják megváltoztatni, lét­számát, kapacitását nem bő­vítik, — a kubai szovjet katonai személyzet nem fenyegeti és nem is fogja fenyegetni az Egyesült Államok vagy más nemzet biztonságát, — a Szovjetunió változatla­nul tartja magát az Egyesült Államokkal 1962-ben kötött megállapodáshoz. A fentiek ellenére különbö­ző intézkedéseket tesz, közöl­te az elnök. „Figyelemmel kí­sérik” a kubai szovjet erőket, s általában világszerte erősí­tik a katonai felderítő tevé­kenységüket. A haderő külön­böző fegyvernemeiből törzs­kart állítanak fel Florida^ dé­li szegélyén, s a jövőben rendszeres, kiterjesztett had­gyakorlatokat folytatnak e térségben (elsőként a követ­kező hetekben 1500 tengerész- gyalogos gyakorlatozik majd a Kuba területén fekvő quan- tanamói amerikai támaszpon­ton, közölte a Pentagon). Két megnyilatkozás Régi igazság, hogy az enyhülés, a béke sorsa rendkívül jelentős mértékben a két legerősebb nagyhatalom, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok lépéseitől függ. Sajnos, újra és újra bebizonyosodik, hogy kettejük közül csak a Szovjet­unió érzi át minden megnyilvánulásában ezt a mérhetetlen felelősséget, míg Washington részéről — a jószándékok han­goztatása ellenére — sok a felemás, veszélyes gesztus. A legutóbbi órákban a világ ismét bizonyságot szerez­hetett a felelősségnek, a kulcskérdések megközelítésének e kétféle mértékéről. A két legnagyobb hatalom első embere a jelenlegi, nagy veszélyekkel és nagy lehetőségekkel terhes, bonyolult nemzetközi helyzetben szinte egyidőben nyilatko­zott meg korunk alapvető kérdéseiről. Leonyid Brezsnyev szavainak építő jellegét már a sajá­tos közeg is aláhúzza, amelyben elhangzottak. A szociálde­mokrata, szocialista pártok nemzetközi csúcsszerve, a Szo­cialista Internacionálé leszerelési kérdésekkel foglalkozó munkacsoportját maga a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára hívta meg Moszkvába. A meghívás szintje, ténye és jellege önmagában is jel­képesnek tekinthető. Nem titok, hogy a Szocialista Intema- cionálé álláspontja a társadalommal, a jövő kialakításával kapcsolatos számos fontos kérdésben lényegesen eltér a kom­munista pártok — köztük az SZKP — véleményétől. Ez azon­ban — és ezt Brezsnyev ezúttal is hangsúlyozta — nem le­het akadálya annak, hogy a kommunisták és a Szocialista Internacionáléhoz tartozó pártok ne működjenek együtt az emberiség legfőbb feladatának megoldásában, a béke bizto­sításában, az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná té­telében. Az SZKP főtitkára a munkacsoporttal folytatott meg­beszélésen tömör, világos programot adott, amikor kijelentet­te: „A leszerelés terén a szavakról át kell térni a tettekre. Mi készek vagyunk arra, hogy ennek érdekében cselekedjünk.” Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy ennek legfőbb akadálya a hidegháborús erők megélénkült tevékenysége. Sajnos, Carter elnök ugyanakkor elhangzott beszéde több szempontból is igazolni látszik Leonyid Brezsnyev megálla­pítását. Carter ugyan kénytelen volt beismerni, hogy a jelen­legi amerikai propagandakampány fő témáját képező, „Ku­bában tartózkodó szovjet katonai egység” léte és tevékenysé­ge évek óta közismert tény és ebben az ügyben semmiféle változás nincs; valamint azt is, hogy ez az egység „nem fe­nyegeti az Egyesült Államok biztonságát” — mégis bejelen­tett bizonyos „ellenintézkedéseket”, beleértve az amerikai provokatív hadgyakorlatok számának és a katonai felderítés intenzitásának növelését. Mindezek után az elnök nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen fontos a SALT—II. szerződés ratifikálása. Beszédének groteszk, majdnem tragikomikus kulcsmondata így hangzik: „Nem szabad a politikai játékba bevonnunk az Egyesült Ál­lamok biztonságát, a SALT-szerződést”. Pedig pontosan ez történt! Igenis bevonták a politikai — méghozzá belpolitikai, választási — játékba a SALT-ratifiká- lást és ezzel az Egyesült Államok, sőt az egész világ bizton­ságát. Az egyik, a moszkvai, megnyilatkozást átható felelős­ségérzettel sajnos, a gondolkodó ember kénytelen szembe­állítani a másik megnyilatkozás — mondjuk ki — felelőt­lenségét. .. Harmat Endre 4 pápa az E^SZ-ben TI. János Pál pápa hétfőn este Írországból az egyesült államokbeli kőrútjának első állomására, Bostonba érkezett, s parkjában misét pontifikáit. kozatban méltatta a pápa lá­togatását: „Az a tény, hogy II. János Pál pápa megválasz­tását követően mindössze egy esztendővel meglátogatja az Az egyházfő kedden New Egyesült Nemzetek Szervezetét, Yorkba utazott, ahol mintegy bizonyítja, hogy mily nagy je- egyórás beszédet mond az lentőséget tulajdonít őszentsé- ENSZ közgyűlésének 34. ülés- ge az egyesült nemzetek mun- szakán, Kurt Waidheim, az kájának és a nemzetközi béke ENSZ főtitkára hétfőn nyilat- biztosításának.” (MTI) *> NGGRAD — 1979. október 3., szerda Carter szerint tovább erő­sítik a nemrég felállított, kü­lönleges katonai egységet, amelynek célja, hogy a világ bármely részén készen álljon földi, légi és tengeri egységek­kel gyorsan beavatkozni. Meg­erősítik az indiai-óceáni ame­rikai flottát is. Az amerikai elnök ez alka­lommal is támadta, rágalmaz­ta a szocialista Kubát, a szov­jet—kubai viszonyt — a hang­súlyt a Kuba elleni támadá­sokra helyezve. Carter beszédének csaknem egynegyedét a SALT—II. szer­ződésnek szentelte. Nyomaté­kosan sürgette a szenátust, hagyja jóvá az egyezményt, amely „a legfontosabb lépés, amelyet valaha is tettek a nukleáris hadászati fegyver­kezés korlátozására”. Elutasí­tása „súlyos kárt okozna nem­zetünk békéjének, biztonságá­nak” — mondotta. A két nagy­hatalom nézeteltérései, viszá­lyai új, veszélyes jelleget öl- tenének, hiszen mindegyik magában hordaná a nukleáris konfrontáció csíráját. Wa­shington szövetségesei egyhan­gúan támogatják a SALT-ot, s ha a szenátus nem hagyná jó­vá az egyezményt, ez „zava­róan, igen riasztóan” hatna rá­juk — mondotta. Az elnök beszédében, amely­re rendkívül behatóan, sereg­nyi mindkét pártbeli tanács­adó bevonásával készült, meg­lehetősen valósan mérte fel a .'.elyzetet, mutatnak rá megfi­gyelők. Carter félreérthetetle­nül feladta korábbi, szélsősé­ges álláspontját és közvetet­ten elismerte a Szovjetunió kezdettől hangoztatott nézetét: Kubában nem harci egység, hanem szovjet kiképzők tar­tózkodnak. Carter beszédének elhang­zása után a kongresszusi ve­zetők a várakozásoknak meg­felelően nyilatkoztak. Robert Byrd, a szenátus demokrata ta­gozatának vezetője (aki újab­ban határozottan1 kiáll a SALT mellett) dicsérte Car­ter „mérsékelt, de szilárd” nyilatkozatát, „ akárcsak Alan Cranston, a szenátus másik demokratapárti hangadója. Frank Church, a külügyi bi­zottság elnöke ugyanakKor azt mondotta, hogy a szovjet biz­tosítékok „elégtelenek”. Olyan jobboldali republikánusok, mint Robert Dole és John To­wer szenátor azt mondották: „Carter nem tartotta magát ere­deti ígéreteihez, állásfoglalása nem volt meggyőző”. Oskar Fischer fogadása Oskar Fischer, az NDK kül­ügyminisztere hétfőn este fo­gadást adott New Yorkban az ENSZ székhelyén az NDK megalapításának 30. évfordu­lója alkalmából. A fogadáson rész vett Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, Salim Ahmed Salim a közgyűlés 34. üléssza­kának elnöke, és számos or­szág külügyminisztere is. Barátaink életéből • ■■■■■■• •«■■■«■•■■■■■■■■■■■■■■■A » !■■■■■■■■■'■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■Maaaaaaaaaaiaaaaaaaaaa Rövid információk a Szovjetunióból ÚJ SUGÁRÚT MOSZKVÁ­BAN A moszkvai tanács végre­hajtó bizottsága döntése alap­ján a Dzerzsinszkij kerület­ben egy nagy sportkombinát építkezésének közelében hú­zódó főútvonal, az Olimpiai proszpekt nevet kapta. Az elegáns, zöld növények­kel övezett sugárút a Szado- vo-Szuharevszkaja utcáról indul és a Szuscsevszki utcá­nál ér véget. A tervek sze­rint az út a város gépkocsi- forgalmának új ütőere lesz, és várhatóan számos közleke­dési probléma megoldásához is hozzásegít majd. MUNKÁBAN EKIBÁSZTUZ ÓRIÁSA A Szovjetunióban megkez­dődött a kitermelés a világ legnagyobb szénmezőjének nyolcadik bányájában, a ka­zahsztáni Ekibásztuzban. Ez­zel a vállalat egy év alatt el­érte a 42 millió tonnás kiter­melést, ez több, mint ameny- nyi szenet Oroszországban 1929-ben felszínre hoztak. A szovjet szénbányászat .ta­valy 724 millió tonna fűtő­anyagot adott. Arra számíta­nak, hogy az idén ez további 28 millió tonnával, növekszik. KÍMÉLETES MŰTÉT A gyomor egy részének el­távolítása nélkül gyógyítják a gyomorfekélyt, azzal az új módszerrel, amelyet észtor­szági orvosok dolgoztak ki. A sebész a gyomor külső olda­lán elköt néhány — a gyo­morsav kiválasztását végző mirigyeket szabályozó — idegvégződést, így küszöböli ki a betegség okát. Az észtországi sebészek ed­dig közel 600 műtétet hajtot­tak végre. Az új eljárással nagyobb lett a sebészeti be­avatkozás hatékonysága és szükségtelenné vált a műté­tek utáni szigorú diéta. SZINTETIKUS DRÁGAKÖ­VEK Szintetikus smaragdot állí­tottak elő a Szovjet Tudo­mányos Akadémia szibériai tagozatának geológiai és geo­fizikai tudományos kutatóin­tézetében. Nemes opált is si­került már kapniok, amiből nem sok van a világon. A mesterséges és a természetes drágaköveket csak a legfino­mabb fizikai kutatási mód­szerekkel lehet megkülönböz­tetni egymástól. ÉSZAK MŰVÉSZEI A Komi Autonóm Köztár­saság fővárosában, Sziktiv- kárban ötödik alkalommal rendezték meg a Szovjet- Észak című kiállítást. A tár­laton az északon élő népek: szobrászainak, festőinek, gra­fikusainak és iparművészei­nek mintegy 3 ezer munká­ját ismerhették meg az ér­deklődők. A forradalom előtt a ko­miknál csakúgy, mint a többi északi népnél nem volt hiva­tásos képzőművészet. A köz­társaságban ma a Szovjet Képzőművészek Szövetségé­nek 23 tagja dolgozik. „A tűz csiholója” Sok látogatót vonz az NDK-beli Bad Dürrenberg híres Borlach Múzeuma. Itt látható a híres tűzszerszám- kiállítás. Az emberiséget ős­időktől foglalkoztatja a tűz csiholása, tűz mellett mele­gedtek őseink és tűzön sü­tötték meg az elejtett vad hú­sát. Az 54 éves Rolf Jarschel, eredeti foglalkozása motor- szerelő, 30 éve gyűjti a sok­féle tűzszerszámot, tűzcsiho- ló eszközt és öngyújtót. A gyűjtemény több mint 1000 darabból áll, jó részüket a mester hét végeken maga szer­kesztette eredeti rajzok, le­írások alapján. A látogatók szívesen hallgatják hangsza­lagról a mester ismertetőjét, a tűzszerszámok történetét. A kiállítás bemutatja a tűzgyújtás sok ezer éves mód­szereit, amikor az ember kü­lönböző anyagokat. dörzsölt egymáshoz, amíg a keletke­zett hőtől a fa vagy a tapló tüzet fogott; azután a kova­köves „öngyújtót”, amely csaknem háromezer évig, a trójai háborútól a francia forradalomig volt a tűzcsiho- lás legkorszerűbb eszköze — ezekből két eredeti darab is a kiállított tárgyak között van. Egy másik vitrinben lát­hatóak a mai elektromos ön­gyújtók és közülük is a leg­modernebb, a távolról vezé­relhető lézer- és szolárön- gyújtók. Minden generáció megtalálja ebben a múzeum­ban a számára leginkább ér­dekes tűzszerszámot. A dür­renbergi mesternek sikerült megszereznie az 1920-ban ké­szült „Waldi” nevű dakszli­kutyát, amelynek egyetlen mozdulatra lángot lövel a fe­je és itt látható az a fényké­pezőgép is, amely exponálás­kor lángot vet ki magából. Rolf Jarschel igen büszke rá, hogy megszerezte a vilá­gon valószínűleg elsőként ké­szült gázöngyújtót. A gyártás éve: 1823. A mester technika- történeti segítséget kap az NDK több műszaki egyete­métől. A gyűjtemény további bővítésének legfőbb forrását mégis azok az idős polgárok jelentik, akik rég elfelejtett, de a sublód mélyén megőr­zött darabjaikat szívesen át­adják a múzeumnak. Jarschel ezeket a múzeumműhelyében felújítja és aztán üzemképes állapotban kerülnek a régi tűzszerszámok végleges he­lyükre, a kiállítás vitrinéibe. Képünkön: Rolf Jarschel, a tűzszerszámok gyűjtője, a „tűzszállítás” ősi módját mu­tatja be. A faállványokon ke­resztbe rakott csontokra pa­razsat raktak, táborhelyről a őseink... melyet egyik másikra vittek (bermann) Csehszlovák kezdeményezések Szervezéssel a takarékosságért Csehszlovákia a szocialista közösség legmotorizáltabb ál­lama, így nem csoda, hogy az egy főre eső kőolaj fogyasztás­ban is élen járnak északi szomszédaink. A cseh és szlovák utakon kétmillió (fő­ként személyi tulajdonú) sze­mélyautó fut, a tömegközlés kedés szolgálatában 27 ezer autóbusz áll. Nagy kőolajfo­gyasztó a villamosenergia­ipar és a háztartások százez­rei is sok millió liter fűtőola­jat égetnek el évente. így az­tán érthetően igen sok em­bert érzékenyen érintett az az intézkedés, amellyel a nyáron 50 százalé kkal emel­ték a benzin és 100 százalék­kal a fűtőolaj árát. Az áremelés azonban ön­magában nem elegendő. A csehszlovák gazdasági szak­emberek tisztában vannak az­zal, hogy az import már alig növelhető. Az ország jelenleg évente 18,6 millió tonna kő­olajat vásárol (hazai termelés nincs), ennek’ 95 százalékát a Szovjetunió szolgáltatja, a többi a Közel-Keletről szár­mazik. A fejlett petrokémiai ipar, a műanyagipar és a műtrágyagyártás szintén nagy fogyasztója a „fekete aranynak”. Igen nagy szük­ség van tehát a takarékos­ságra ! Ä számítások szerint jelen­tős üzemanyag-megtakarítás­ra lehet számítani az au­gusztusban bevezetett sebes­ségkorlátozás eredményeként. A szövetségi belügyminiszté­rium rendelete az autópályá­kon 110 kilométeres, ország­utakon 90 kilométeres órán­kénti sebességet engedélyez a személygépkocsik számára. A motorkerékpárok óránként 80 kilométerrel haladhatnak, a tehergépkocsik maximális sebessége is ennyi. Csehszlo­vákiában úgy számolnak, hogy csupán ez a rendelet több tízezer tonna benzin és gázolaj megtakarítását jelen­ti majd. Kormányrendelet írta elő a különböző vállalatok és hiva­talos szervek számára, hogy csökkentsék a szolgálati gép­kocsik számát, illetve a meg­levőket cseréljék ki olcsóbb, kisebb fogyasztású típusokra. Döntés született arra is, hogy 1979-ben a szocialista szektor üzemanyag-fogyasztása nem haladhatja meg az 1975. évit, s a jövő esztendőben ezt is további húsz százalékkal csökkenteni kell. Az üzemanyag-takarékos­ságot szervezési intézkedések­kel is elősegítik. Így például Prágában összevonják a ki­sebb vállalatok autóparkjait nagyobb egységekbe. A gép­kocsik a vállalat tulajdoná­ban maradnak, de a közpon­ti telep diszpécsere gondos­kodik arról, hogy az autók és sofőrjeik ne vesztegeljenek ak­kor sem, amikor a tulajdonos éppen nem veszi igénybe őket. M. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom