Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-02 / 230. szám
Szia a jövő útján . Országos tanácskozás Nógrádban Roppant aggasztó: egyébként is egyre szűkülő szabad terüle' teink tovább apadnak, s hiába a nagy igyekezet; természetünk tisztasága, környezetünk szépsége tovább veszít igazi- ságából. Mindehhez, az egyéb tényezők között, ' hozzájárulnak erőműveink melléktermékeinek egyre magasabbra tornyosuló hegyei. Szerény becslések szerint is évenként csaknem négy-ötmillió tonna erűművi pernye képződik, minek elszállítása drága, tárolása körülményes, s kezelése — kötelező lenne vízzel locsolása — nagy energiát vesz igénybe. . Ezek után más csodaszerként, „megmentőként” is titulálhatnánk azt a francia találmányt, amely hosszú esztendők óta az útépítés alapanyagaként alkalmazza az előbbi anyagot. A recept — miként a szakemberek elmondják — viszonylag egyszerű: pernye-f kötőanyag (egyes helyeken mészhidrát, másutt cement)+ kőbányai meddő. Ennek meghatározott arányok szerinti ke. veréke ad olyan útburkolatot, amely olcsóságában és tartósságában szinte „forradalmasíthatja” az útépítést. Vagy, ha nem is, akkor '„csak” meggyorsítja a szilárd burkolattal ellátott útjaink hosszúságát. Hiszen a jelenlegi, harmincezer kilométerre tehető közúthálózatunkból mindössze tíz- tizenegyezer kilométernyire tehető az, amely aszfaltburkolatú, s hiába fordít a népgazdaság évenként hatalmas összeget (1978-ban például 23 milliárd forintot) az utak korszerűsítésére, ha e tekintélyes summa 65—70 százaléka ,,elmegy” a felújításokra. E szám is híven érzékelteti, hogy a 18—19 ezer. kilométernyi, ma- kadám, itatásos hengerezéssél készült, s egyéb technológiával kivitelezett útjaink aszfaltozása csak több tervidőszak alatt valósítható meg. A népgazda, ság teherbíró képességét, s jelenlegi helyzetét figyelembe véve került előtérbe a „francia tipp”, amellyel hazánkban elsőként a tatabányai közúti igazgatóság kísérletezett. S amely — bevált! Hiszen az úgynevezett^ — már megtaláltuk rá a műszót — pernyebeton, tényleg tartó- sabb, tényleg olcsóbb az aszfaltnál. S mitöbb, használatba vétele még egy igencsak jelentős szempontból gazdaságosabb, mint az a mindenek fölötti titulust megérdemelt. (?), olvasztott keverék: nem igényli a gépjárműforgalom elterelését. addig ugyanennyi mennyiségű pernyebeton előállításához mindössze 50—70 kiló körüli mészhidrát szükséges. A kettő közötti árkülönbség... nem szakértő is olcsóbbnak mondja a meszet. S ez így igaz. A KPM osztályvezetője is azt szeretné, s mondotta: tárca elé viszik annak utasításba adását^ hogy azon helyeken, ahol szinte helyben találhatók ezen útépítési technológiához szükséges anyagok, vagy a szállítás távolsága nem nagy, éljenek az új útépítési mód lehetőségével. Nógrádban a megyei közúti igazgatóság tavaly kezdte az ez irányú kísérleteket, s az idén, aztán a továbbiakban is folytatja. Hiszen az erőművi pernyét a tőlünk 88 kilométernyi távolságra levő Gagarin Hőerőműből hozzák — a technológiát kidolgozó franciák szerint a szállítás száz kilométerig gazdaságos —, a kötéshez szükséges meszet a dorogi üzemből szerzik be — távolsága tőlünk 92 kilométer —, s az adalékanyag további részét biztosító keszegi kőbányában jelenleg több mint 300 ezer köbméternyi meddő áll rendelkezésre, ami szinte sosem fogy el. Évenként 40—50 ezer köbméternyi „képződik” belőle. Így hát a megyében a „jövő útjának kivitelezése” előtt kü. lönösebb nehézségek nincsenek. Véljük, s a felettes hatóságok is így vélekednek: nem is lesznek. Most már csak megszokni, betanítani, s — al. kalmazni kell az újat. Az olcsóbbat, a tartósabb utakat eredményező technológiát. Amelynek kifejlesztésében jelentős részük volt — alkalmazkodva a sajátságos viszonyokhoz — a «KPM megyei közúti igazgatóságának: S ami a következő ötödik ötéves tervben másutt is a még jobb, korszerűbb utak megvalósításának egyik fontos motívuma lesz... Karácsony György Szállítóeszközök, targoncák, tehergépkocsik karbantartását látják el a Magyar Kábel Mű- vek balassagyarmati gyárában Németh Gábor vezetése mellett a Március 21. Szocialista Brigád tagjai. Miklecz József, Erdélyi Bertalan, Pongrácz István és munkatársaik az arany, koszorús cím büszke birtokosai, a munkahelyi feladatokon túl jelentős társadalmi munkát végeznek városukban is. Balassagyarmat egyik iskoláját támogatják rendszeresen. A diá. koknak több tízezer forint értékben játszóteret alakítónak ki, padokat, hintákat szereltek fel, festettek, tüzelőt hordtak fűtéshez, s egy televízióval is megajándékozták a tanulókat. A jó együttműködés eredményeként az iskolások a gyári rendezvényeken klubmüsorokat biztosítanak. Képünkön a Németh Gábor vezette szocialista brigád tagjai a kompresszor javítását végzik. — kulcsár — Művezető — köpeny nélkül Mióta visszajött a tanfolyamról, . megint fölpezsdült az élet a villanyszerelőműhelyben — mondta a gyár energetikusa Melihercsik János művezetőről. A huszonkilenc éves, zömök fiatalember a tmk-villanyszerelők munkáját irányítja. A VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyárába hét esztendeje került; az utóbbi három évben tölti be a művezetői beosztást. — A vezetői követelmények között — mondja — sajnos, a harmadik helyen van a szakmai felkészültség. Van, aki azt mondja, elég, ha egy vezető csak harminc százalékban ért a szakmához. Szerintem ez nem igaz. A szakmai tudásnak ennél nagyobb a szerepe. — Mihez kell a tudás? A tekintélyhez, vagy a helyes döntéshozatalhoz? — Is-is. A fiatalember most elsős a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. Korábban is képezte magát; a munkáját taglaló szakkönyveket forgatta. Nem azért, mintha a fizikai munkának szeretne búcsút inteni. — Mióta művezető lettem, ezt a ruhát nem cseréltem köpenyre — mutat végig olajos munkásöltözékén. Vezetői módszerben a példamutatást tartja a legmegfelelőbbnek. Látogatásunk napján egy csarnoki darun dolgozott, a hiba földerítésében segédkezett. Kiváltképp akkor avatkozik be a kétkezi munkába, ha egy nagy termelékenységű gép áll, vagy ha túl sokáig akadt el egy javítás. Művezető lévén, ilyenkor ki kell rukkolni tudásával. — Papíron egyik napról a másikra főnök lehet az ember. De a gyakorlatban csak akkor főnök, ha az emberei elismerik vezetőnek . . . Mi kell ehhez? Például: — Ha kérdezik a munkások, ne kitérő, hanem konkrét válaszokat adjon! A mellébeszéléstől az is jobb, ha bevallja, nem tud felelni . . . Tizenöt ember dolgozik a keze alatt. Kedvezőnek érzi helyzetét amiatt, hogy korábban villanyszerelőként együtt dolgozott — csaknem — ugyanezekkel az emberekkel. Más alkatú ember ezt inkább hátránynak vélné az azonos közegben való szerepváltás okán. Ö azonban így talált rá hamarabb a megfelelő stílusra: mint mondja, fél év kellett az új beosztásba való megállapodáshoz. Megemlíti a köpenyt ' is: szerinte illúzió- romboló, ha egy munkásból kinevezett művezető örömmel dobja sutba az overált, s kinevezése napján már ropogósra vasalt köpenyben feszít a munkapadok közt. A jó emberi kapcsolatot számok is demonstrálják. A vele együtt dolgozni kezdő villamos szakemberek közül egy sem fordított hátat . a VEGYÉPSZER-nek; fegyelmit egyet sem adott, írásban csupán egy-két embert figyelmeztetett a három év során. Igaz: az átlagostól könnyebb a helyzete — valamennyi beosztottja szakmunkás. — Ilyen kis közösségben nem érdemes fegyelmivel próbálkozni, az csak ellenségeskedéshez vezet. Beosztottnak, vezetőnek alkalmazkodni kell egymáshoz. ' Van olyan dolgozó nálunk, akihez csak én alkalmazkodom, mert ő erre képtelen volna. De így mindent elérek vele, jól dolgozik. \ Soha nem tanult vezetés- elméletet. Mint mondja: „Szerintem vezetést nem lehet tanulni. Legföljebb jól lé lehet vizsgázni belőlé”. Elégedett a' mostani beosztásával; ha végez az iskolával. akkor sem vágyódik magasabb beosztásba. Első hallásra ez nem éppen egészséges fölfogás 1 . . — Nem a létrán akarok följebb kerülni. Ahhoz nem kell a tanulás, elég egy jó keresztapa. Hanem a képzettségemet akarom fejleszteni, hogy a munka eredményességében jussak előbbre. A fiatalember két kislány édesapja. Kertes házban laknak a megyeszékhelyen, mindig akad tennivaló a ház körül. Este, ha a csemeték lefeküdtek, akkor ül le a könyv mellé — sok a házi föladat. Az utóbbi időben egyéb otthoni teendői is vannak: fölújítja az épületet. Mint mondja: „Csak az' anyag kerül pénzbe, én vagyok a kőműves, a parkettás, a festő...” Molnár Pál Folyó vízcseppekből A nyugati Tiensan Kura- minszki hegyláncának lejtőin szokatlan vízvezetéket helyeztek üzembe. A fővezetéket sok-sok forrás táplálja, amelyeknek vize ősidők óta elveszett a - homoksivatagban. Ügyes öntözőmesterek mindegyik forrás mellett vízgyűjtőt építettek, ahol összegyűlnek az értékes nedű cseppjei. A víz innen kis csövekbe kerül, amelyek azután egyesülnek a fővezetékkel. A forrásokból származó első vízfolyam már öntözi á környékbeli földeket és legelőket. Ami igen nagy szó. Hiszen — miként Törőcsik Frigyes, a Közlekelés- és Postaügyi Minisztérium közúti főosztályának osztályvezetője is elmondotta, hazánk úthálózata, egykét megyétől eltekintve, igen ritka. Hatalmas összegeket és — roppant pénzt emésztene fel egy-egy nagy forgalmú közútról a huzamosabb ideig tartó elterelés. A pernyebeton viszont— Fáklya Károly, a KPM megyei közúti igazgatóságának igazgatója, Szakos Pál főmérnök, valamint az effajta technológiát alkalmazó Komárom, Heves, Szolnok és Borsod megyebeliek arról tájékoztattak a minapi, e témát boncolgató országos értekezleten, ahol hetvenhat ez ügyben illetékes szakember —, közöttük egyetemi tanárok, tervezőmérnökök — vett részt, hogy a pernyebetonos felületmegerősítés a forgalom elterelése nélkül alkalmazható. Sőt: kifejezetten jót tesz a fentebbi recept szerint készülő útnak a járműforgalom; tömöríti az új anyagot. Amely — e sorok írója is tapasztalta az országos értekezlet résztvevői között, a Nógrádsáp—Legénd közötti útszakaszon — olyan, mint a be. ton. Sőt, még olyanabb: hiszen amíg egy köbméternyi „soványbetonba” százötven ■fciló cement bekeverése kell, Ha valaki olyan megjegyzésre szánná el magát a Páva Fehémeműgyár 2-es számú jánosaknai gyárában, hogy itt nem versenyeznek a dolgozók, hamar megkapná magáét, mondván: Jd mert ilyent állítani, ki meri feltételezni, hogy az itt dolgozók tétlen szemlélői saját életük előnyös formálásának. Korábban a gyárba érkezőket megállásra, szemlélődésre késztették azok a versenytáblák, aníelyek a nagyterem előtt és a szalagokon hírül adták, hogy milyen eredményt értek el. melyik kollektíva miié képes, mit tud. Ezek most rejtve maradnak. Miért? Erre kerestem választ néhány szocialista brigádvezetőnél. Torják Antalné kiváló dolgozó, a nyolctagú Martos Flórra brigád vezetője így kezdi: — A kongresszusi versenyben az araríy fokozatot szeretnénk elérni. Hogy folyik ná. lünk a vállalások értékelése? Nem brigádonként, hanem szalagonként. Ezen kívül a brigádok is értékelik saját munkájukat. Hónap végén ösz- szeadjuk a teljesítményeket és elosztjuk a brigád létszámával. "Egy pillanatra megszakítja gondolatait, noteszt vesz elő, aztán így folytatja: — 'Januárban 116. februárban 110,2, Sehol egy tábla, sehol egy felirat 90TitokbanP* tartott versenyzők? márciusban 116,8, áprilisban 103,6, májusban 113,5, júniusban pedig 118,4 százalékot értünk el. Mindezeket feljegyeztük a brigádnaplóba is. Amikor idekerültem, akkor mindig ki volt írva a versenytáblára, melyik kollektíva mit ért el. — Miért maradt abba? — Nem tudom. Szerintem jó lenne, ha nemcsak szalagonként, hanem brigádonként- is értékelnék a versenyt és tudatnák velünk az eredményeket. — Hogyan? — Versenytáblára kiírva. — Más módszerre nem gondolt? — De igén! Időnként alkalmazzák is. Ha jól emlékszem mostanában hetenként egyszer a hangoshíradóp közük, hogy melyik brigád hány százalékot ért el, kinek mennyi volt a visszavetése. Nem tudom. ki hogy van vele. de én mindig odafigyelek a közlésre. Biztos, hogy lendítene versenyző kedvünkön, ha rendszeresen hallanánk, olvashatnánk arról ki hol tart. Tőle Kajtor Vincéné, az Arany János nevét viselő brigád vezetője veszi át a szót. — Mi az arany fokozatért versenyzünk. Nem tudom, si- kerül-e, mert sok brigád méri össze tudását, sokan vagyunk akik ilyen célt tűztünk magunk elé, s előadódhat, hogy legyőznek bennünket. De nem igen hagyjuk magunkat. — Honnan tudja, hogy a versenytársai hol tartanak vállalásaik teljesítésében? — Harminchát brigád dolgozik a gyárban. Tevékenységüket átfogni, precízen . értékelni rövid időközönként nagyon nehéz. Ezért erre csak fél évenként kerül sor. Nekem például nem hiányzik a gyakoribb értékelés. — Miért? — Gyakran változnak az általunk gyártott fazonok. Mindegyiknek más és más a normaideje. A mi versenyértékelésünk eléggé bonyolult, elért pontokból 1 tevődik össze. Azért sem tartom szükségesnek a gyakori értékelést, mert én mindennap ellenőrzőm, hogy a brigád egésze és egyénenként ki. mit ért el. — Ha lenne a szalag végén. egy versenytábla, ami tájékoztatja önöket az eredményekről, fokozná a versenykedvet? — Lehet, hogy jobb munkára ösztönözne. Talán azért is, mert az ember szégyellené, hogy esetleg elmaradt és igyekezne bebizonyítani, hogy többre is képes. — Jó lenne, ha havonta értékelnék munkánkat. Így legalább tudnánk, hol állunk, miben előztek meg a versenytársak, kik vannak mögöttünk. Bár a teljesítmény alakulása attól is függ, hogy milyen fazont gyártunk. Itt van például a sárga-fekete anyagból készült ruha. Senki sem keresett vele. Az egész szalag 40 —50 százalékos teljesítményt ért el. Mégis azt mondom, hogy a jobb versenynyilvánosság eredményesebb munkára ösztönözne. Bár ha van munkánk, akkor itt mindenki igyekszik. Igen, a hangosbemondóban időnként közük velünk. melyik szalag, mit teljesített, mennyi volt a visz- szavetése. Bevallom, én nem mindig figyelek oda, így hát most nem tudnám megmondani, melyik szalag hol tart. — Ha önt bíznák meg a verseny értékelésével és a nyilvánosság biztosításával, mi. lyen módszereket alkalmasma, mit tenne másként? — Jobban én sem tudnám megoldani, — mondja Su- sán Gézáné szakmunkás, a 13 tagú Május 1. brigád vezető- je. Mivel a munkaverseny értékelése és nyilvánosságának biztosítása gazdaságvezetői feladat, megkértem Angyal Bélát, a gyár üzemvezetőjét, mondja el ezzel kapcsolatos véleményét: — ' Az utóbbi időben valóban ellaposodott a versenyértékelői munka és a nyilvánosság biztosítása. Ez ügyben a tennivalókat megtanácskoz- tuk az üzemi párt- és szak- szervezet vezetőivel. Ügy látszik nehéz belelendülni a végrehajtásba. A dolgozók vetélkedő kedvének segítése céljából a versenyfelelősnek célprémiumot tűztem ki. Szerintem is szükség van a rendszeres értékelésre és a nyilvá-, nosságra, mert ez ösztönzőleg hat ,a versenyzőkedvre. Reméljük, hogy rövid i múlva már nem versenyezn „titokban” az ideseregli ügyes kezű, szorgalmas assz nyok és lányok. V. K. NÓGRÁD - 1979. október 2., kedd 3 /
