Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

Szembesítés Megköveteli a kötelességet... A CSÍPŐS, hidegedé regge­lek, a szokásosnál jobban megpirosítják a naptól meg­bámult, a széltől cserzett Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalat nagybátonyi la­kásépítkezésein dolgozó, GÖ- böly József vezette munka­brigád tagjainak arcát. Kora reggel már talpon vannak, hogy Pétervásáráról, Ivódról, Mátraderecskéről, Kutasóról és Salgótarjánból időre beér­kezzenek a munkahelyükre. A szikár termetű, barátsá­gos Göböly József, a kilenc­tagú kőművesbrigád vezetője közvetlen egyszerűséggél szól: — Munkánk bőven van. Csupán az a baj, hogy nem tudjujc magunkat ellátni elég malterral. A brigádból nyol­cán vagyunk kőművesek, egy pedig a Segédmunkás. Holott ebből jóval több kellene. De ha nincs, hát nincs! A munka emiatt nem állhat meg. Én helyettesítem most a segéd­munkást. A gépbe pakolom a már elkészített maltert. Ide nem engedek mást, nehogy baj legyen. Ugyanis ha bal­eset történik, engem és a művezetőt vesznek elő. Ott fönnt — mutata magasba nyű-, ló épületre — én is értéke­sebb munkát tudnák végezni. De ahogy mondják, magad uram, ha szolgád nincs. Így hát amikor megpakolom a maltert továbbító gépet, fel­szaladok, megnézem miként haladnák a kollegák. Aztán újra visszajövök. A gépet egész nyáron át jól kihasznál­tuk. Most sem panaszkodha­tunk! Igyekszünk, mert a nagybátomyiak, főleg azok, akik abban reménykednek, hogy itt jutnak új otthonhoz, figyelő szemekkel kísérik munkánkat. Hol tartanak most? — A héten szeretnénk a ne­gyedik épület harmadik eme­letén a vakolási munkát be­fejezni. Teljesítésének nincs különösebb akadálya. Apróbb, munkát hátrálható gondok mindig adódnak. Olyan, hogy a gépkezelő busza munka­kezdés után érkezik be Gyöngyöspatáról, s emiatt nem tudunk időben kezdeni. Meg­történik, hogy elromlik a gép, mint most, — mutat egy fél­tetős helyen álló malterkeve­rő gépre. — Hol folytatják? — Az ötös épületen, ahol a külső és belső vakolás a mi dolgunk. Ha az idő is ked­vez, egy-egy lépcsőházzal há­rom-négy hét alatt végzünk. Sietünk, mert a program sze­rint még az idén át akarják adni az épületet. Szavainak igazságát a mel­lettünk álló művezető is bizo­nyítja. — A kollektíva 104— 105 százalék között teljesítette eddigi kötelezettségét, és meg­felelő minőséget adott — így a művezető. masinát, az már kilenc óra. megfelel egy ember napi munkájának. Ilyenkor eseten­ként más jellegű munkát vég­zünk, de előfordul, hogy csak az eget nézzük — vélekedik Gáspár István. A brigádban nemcsak a munkaszellem, hanem a mun­kamorál is jó. Kidobja ma­gából az oda nem valókat. Erről a brigádvezető nem szí­vesen beszél, csupán annyit mond: — Két kőműves kol­légáiéi vált meg a brigád, mert fegyelmezetlenkedtek. Engem és vezetőimet félre akartak vezetni, olyan mun­ka után kívántak bért, amire nem járt nekik. Amikor ezért szóltam, még nekik állt fel­jebb. Bejelentettem, hogy ve­lük többé nem dolgozom. Ve­zetőim méltányolták indokai­mat. Tudomásul vették elha­tározásomat. Ezután arról váltogattuk a szót, hogy a brigád tagjait csalták e máshová dolgozni. — Igen. Én biztos, hogy a képességeim, én is isme­rem a vezetőimet. Nem pa- naszkodhatom. Eddig minden tekintetben megbecsültek. Egyébként ez a második mun­kahelyem. — A többiek is így véle­kednek? — A fiatalabbik, ha nem találják meg a számításukat, hamar lelécelnek, abban a re­ményben, hogy a szomszéd rétje, kívülről nézve, mindig zöldebb. Tudomásom szerint jelenleg mindegyikük elége­dett. De tudja, hogy van ez? Máról holnapra is megváltoz­hat a véleményük. Akinek több pénz kell, az szabad szombaton és vasárnap is dol­gozik. IDŐKÖZBEN a gépkezelő kijavította a szivattyút, s megteremtődtek a feltételek a folyamatos, lendületes munká­hoz. Göböly József, amikor el­végezte a maltert továbbító gép melletti feladatát, kimért léptekkel indult fel az épü­letbe. Szikár alakját pillana nem megyek el. mert 24 éve tok alatt elnyerte a sokak dolgozom a vállalatnál. Is­mernek a vezetőim, tudják mi­lyen ember vagyok, milyenek számára boldog otthont je­lentő új, nagy lakóház. (venesz) A Kecskeméten működő Gépipari Automatizálási Műszaki Főiskola harmadéves hallgatója a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáregységének dolgozója Baksa Róbert, aki forgácsológé­pén a Szovjetunióba kerülő olajmérő állomás turbinás áramlásmérőjének alkatrészét készíti Felkészülten, felelősséggel A beszámoló taggyűlések előkészületeiről mm a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben Az ötesztendős mozgalmi munkát, a kommunisták te­vékenységét értékelik a párt­csoportok ezekben a napok­ban a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Az őszinte, szó­kimondó véleménycserék ta­pasztalatairól, a beszámoló taggyűlések, a gyári pártérte­kezlet előkészületeiről, a párt­vezetőségek újjáválasztásáról beszélgettünk Szilágyi Dezső- val, a nagyüzemi pártbizott­ság titkárával. — A kongresszus mindig fontos politikai akció a párt életében. Pártmunkásként most ötödik alkalommal ve­szek részt a beszámoló tag­gyűlések, a pártértekezletek előkészítésében, amelyek a pártkongresszust megelőzik. A számvetést mindenütt a napi munka mellett kell elvégezni­ük a párttagoknak, a pártcso­portoknak, az alapszerveze­teknek, a pártbizottságoknak. S a jelenlegi helyzetben ép­pen a gazdasági feladatok maradéktalan • megvalósítása jelenti a XII. pártkongresszus előkészületeinek lényegét — mondotta bevezetőül a nagy­üzemi pártbizottság titkára. — Hogyan jelentkeznek a tennivalók a kohászati üze­mekben? — A vállalat elmúlt öt esz­tendejével alapjában véve elé­gedettek lehetünk. A tervsze­rű és folyamatos beruházás­sal, a korszerűsítéssel tovább javultak a termelés, a feldol­gozás feltételei. Ma már a ha­gyományosak mellett több olyan új terméket is gyár­tunk, amelyek gazdaságosan, jól exportálhatok. A termelé­si érték hárommilliárd fölé emelkedett. Nőtt az expor­tunk és emellett javultak a gyári dolgozók munkakörül­ményei, életkörülményei. Ám úgy tűnik, hogy 1979 nehe­zebb lesz minden korábbi esz­tendőnél. A termelés, az ex­port növekedett ugyan, sőt a 17 millió dolláros ‘ ■ tőkésex­port hosszú évek óta a leg­jelentősebb. Nyereségünk azonban kevesebb a terve­zettnél. A 220—240 millió fo­pártcso port-beszélgetéseken, de korábban a műszaki, a termelési tanácskozásokon is megfogalmazódott, hogy a hátralevő hónapok, a követ­kező évek nagyobb szerve­zettséget, fegyelmet, példa- mutatást követelnek a nagy­üzemi pártbizottságtól, a pártszervezetektől, a gyári ve­zetőktől, a párttagoktól, az egész kollektívától. A hideg- hengerműben, a huzalműben, az öntödében és a kovácsoló gyárrészlegnél a pártalap- szervezetek, a kommunisták azok, akik támogatják, végre­hajtják a belső tartalékok fo­lyamatos fel tálcására, haszno­sítására hozott intézkedéseket, az anyag- és energiatakaré­kosságot, a munkaerő-átcso­portosítást, a technológiai fe­gyelem szigorítását, az értékes gépek, berendezések ésszerű hasznosítását. A kommunis­ták, a szocialista brigádok kezdeményezték a XII. párt- kongresszus tiszteletére in­dult, s azóta egyre szélesedő munkaversenyt. — Hol tartanak a beszá­moló taggyűlések előkészí­tésével? A 19 alapszerve­zetben dolgozó kommunis­ták mennyiben értik a be­számoló taggyűlések lénye­gét, célját? Milyen tapasz­talatokat hoztak az eddig megtartott pártcsoport- megb eszél ések ? — A pártalapszervezetekben tervszerű munka folyik a tag­gyűlések előkészítésére, lebo­nyolítására. Erre az alapszer­vezeti titkárokat, pártcsoport­vezetőket egyaránt felkészí­tettük. Mi a nagyüzemi párt- értekezlet, a beszámoló tag­gyűlések előkészítése során igen fontosnak tartjuk a.párt- csopórtok tanácskozásait Olyan fórumoknak tekintjük, ahol minden párttag őszintén, kritikusan véleményt mond az alapszervezeti vezetőség, a pártcsoport és saját munkájá­ról is. S természetesen az adott gyáregység, üzemrész gazdasági munkájáról. — Arra külön felhívtuk az alapszervezeti titkárok. a rint, amelyet várunk, nem kis pártcsoportvezetők figyelmét, pénz: 4 ezer dolgozónk mun­kája van benne. Mégis többet szerettünk volna. Azért, hogy kiegyensúlyozottabbá tegyük a jövő évi munkát, a gazdál­kodást, a jövedelmet, jól ala­pozzuk a következő éveket. — Az a tapasztalatunk, párttagságunk jól érti, mind­ez nemcsak gazdasági, hanem a legfontosabb politikai kér­dés is. Az eddig megtartott hogy ezek a fontos pártren­dezvények ne legyenek azo­nosak a termelési tanácskozá­sokkal. A beszámolók politi­kai közelítéssel elemezzék, el­lenőrizzék az alapszervezetek tevékenységét. Elsősorban azt vizsgálják, hogy a politikai munka eszközei mennyiben voltak célravezetőek, milyen hatékonyan segítették a ter­Arra ösztönözzük az alap­szervezeteket, hogy a beszá­molók mindenütt kollektív munkával készüljenek, s kap­janak benne helyet a pártcso- port-beszélgetések tapasztalar- tai. Ügy gondolom, így lesz­nek igazán jó, vitázó, őszin­te taggyűléseink. — A beszámoló taggyűlé­sek után sor kerül a veze­tőségek újjáválasztására. Hogyan készül erre a nagy­üzemi , pártbizottság, mit ’ tesznek a pártalapszerveze- tek? — A kohászati üzemekben az 1120 párttag mellett a vállalat szinte egész kollek­tívája nagy várakozással te­kint a pártkongresszus elé. Bi­zonysága ennek, hogy a' pár- tonkívüliek is élénk figyelem­mel kísérik a pártcsoportülé- seken zajló vitát, s érdeklőd­nek a beszámoló, a vezető­ségválasztó taggyűlésekről is. Nincs ugyan szavazati joguk, de számukra sem közömbös, hogy kik irányítják a párt- munkát, az alapszervezetek hogyan segítik a XII. kong­resszus határozatainak meg­valósítását. Pártbizottságunk a közelmúltban áttekintette az alapszervezetekben folyó káderpolitikai, kádernevelési munkát. Az a tapasztalatunk, hogy az alapszervezeteket irá­nyító pártmunkások nagy többsége felkészülten, nagy politikai tapasztalattal, hozzá­értéssel látja el feladatát, megfelel a taggyűlés bizalmá­nak. Ott azonban, ah<A erre szükség van a választások során erősíteni kell a pártve­zetőséget. Tervszerű szakmai és politikái képzéssel, a párt- alapszervezetek az elmúlt években megfelelő feltétele­ket teremtettek ehhez. Szinte minden alapszervezetünkben külön figyelmet fordítottak a fizikai munkások képzésére, közéleti tevékenységére. Jő! mutatja, hogy a pártbizottsági tagok fele munkás, de meg­felelő a képviseletük a vég­rehajtó bizottságban is. Az alapszervi titkárok és a ve­zetőségi tagok zöme ugyan­csak fizikai dolgozó. Ezért ar­ra hívtuk fel az alapszerveze­tek figyelmét, hogy a további­akban is gondoljanak a mun­kás testületi tagok képzésére. Teremtsenek olyan feltétele­ket, hogy közülük valameny- nyi érdemben képviselje, se­gítse feladatainak valóra vál­tását — fejezte be a beszél­getést Szilágyi Dezső. Vinczc Istvánná melési tervek megvalósítását. — NEM KELL senkit sem noszogatni, mert minúegyi- künk azért jön ide, hogy pénzt keressen a családnak. Igen, mindennap kiszámoljuk mennyit kerestünk — egészí­ti ki az előbbit a brigádveze­tő. Valószínű azért szól elis­meréssel munkatársairól, mert régen együtt dolgoznak. Tóth Istvánnal, Varga Sán­dorral, Bíró Józseffel és Gás­pár Pistával 1956 óta járják a megyét. Ismerik egymás gon­dolatát. Elég egy-egy szem- villanás, máris tudják kinek, mit kell tenni. Két éve vall­ja magát a brigád tagjának Huszár István. Egy évet töl­tött a kollektívában Liki Gyu­la, akit a brigád nevelt szak­munkássá. — Józsi bácsi megköveteli a kötelességet. Szereti a rendes munkát. Bizony előadódik,, nem úgy haladunk, ahogy szeretnénk, ahogy elterveztük, ahogy kellene. Most például a másik szivattyú a rossz, — kapcsolódik a beszélgetésbe Gáspár István. — Gyakori az ilyen kény­szerpihenő? — Hetenként kétszer. Ha­csak egy órát állunk, amíg kijavítják a működésképtelen fülének ágják a fát a szentkú­ti völgyön. Csúnya, göcsörtös öreg fák és inkább veszélyt jelentenek az emberre, mint hasznot. Nem kár értük. A völgyön, ahol egy kis patak fólydogái, ott a patak fölött a sziklás ol­dalban éltek ezek a fák. Még X A hídkarfánál dulatlan. A frissen vágott fa illatától Rákos szinte megszé­dült. Bizsergett a marka, hogy kézbe vegye a fűrészt, hiszen olyan finoman megy a fába, mintha erő sem kéne tartásá­kább kézi fűrészhez szokottá sem hallotta, csak a csendet Tényleg frissnek tűnt még, hoz. Kibökte végül: füle. Meg a baltacsapások- fogta fel és akkor a hídkar- pedig 'nagyon régi fa lehe- . hoz. Alig reggelizett meg, fára támaszkodva olyan büf. tett Feketéék mintha zavar- — már lde> haSy pro­megkapaszkodni sem tudhat- elindult hát a zaj irányába, fentés módra odaszólt a fa. ba jöttek volna, hol a fát, bál jam! úgy igazából, azért let- Minden reggel elindul vala- vágóknak: hol az öreget nézték. Rákos Amazok nevettek. Már oda — Miért vágjátok ki...? pedig kezdett magára talál, sem figyeltek többé az öreg­Azok néztek rá nagy cső- ni. Már fölényes is volt a re. István vette a fűrészt és a völgyön akár a kéményen hallgatni a bányazajt. Ezt dálkozva egy pillanatig az- hangja: tak ■ tek olyan göcsörtösek. Ami- merre, mert kívánja teste a kor pedig feltámadt a szél és mozgást. Megy Kányás felé, rázúdult a kolostorra, akkor szereti a leginkább, mert ez tán látván, hogy öregember — Van rá engedély? meg nyögött, recsegett a fa. Ha netán valaki arra járt ilyenkor, ment onnan, de a környékről is. Jó hát, hogy kivágták. Verebélyből jöttek fel a Feketék a szomszéddal, meg a gyerekkel és Istvánnal a fűrészkezelővel. Nem kézi- Ezen fűrészről van szó, hanem iga­zi, a mai korba illő motoros fűrészről. Végtelén nagy zajt zotta, hanem felfelé a tud csapni, amikor bekapcsol- lyáson. ják. Borotvaéles fogsora va­lósággal belemart a fába. áll hozzá legközelebb. Bányász az érdeklődő, ipár csak kö- — Hogyne volna. Az volt jómaga is, méghozzá esi- zömfoösen elfordultak, hogy désztql-. gakúti. Ott ember volt a tál- tegyék dolgukat. De. az öreg — Ahá., pán, aki megbirkózott a saén- Rákos szúrós tekintettel kő­fallal. És a sok ácsolattal. Fű- vette mindén mozdulatukat rész, meg balta a bányász- és rájuk fprmedt: szerszámokhoz tartozott. — Nem halljátok? — De, halljuk. — Nohát! a napon a völgyről ér­kező motorfűrész zaja tehát nem lefelé, a bánya felé vón- vízío­elindult. Akkor látta Rákos, hogy nem is lehet az olyán er- könnyű. Csak azért tűnik annak, mert ez az ember érti ^ tartását. Ismét visszaros- Kezdte már jól érezni ma. kadt előbbi állapotába. Rá- gát Rákos József. Megcsillant könyökölt a hídkarfára. Bo- a szeme, élénkült a mozgása zontos szeme összeszűkült, és folytatta a beszédet, ö is száját keményre fogta és né­ért a favágáshoz. Mert igaz, zett. A fűrész pedig vonított, hogy bányász volt, de amikor harsogott tőle a völgy. Rákos A fűrészes szippantott egyet elbocsátották, akkor men- lassan hátat fordított nekik a cigarettából és nekifeszítve tek az erdőre, meg ahová lát- és indult haza. Csapongtak magát, odakiáltotta az öreg- tak, dolog után. Hanem az gondolatai, hogy a hét végén Szépen, lassan megfontol- nek: erdőn, amikor a bérlő vágat, jön a testvéröccse látogatóba, va ballagott. Amikor, a ledőlt — Mert öreg már... ta a fát, akkor szólt a fű­Belemart? A vajba nem ment fát meglátta, megsajdult a Kár volt ilyen nagy han- rész, csattogott ám a fejsze, puhábban a kés. István pedig szíve. Az arca viszont érzé- gon mondani, hiszen Rákos Nem ilyen fűrész, hanem ké­szakavatottan kezel- ketlen maradt. A híd karíá- értette, hogy öreg és ki kell zi, amihez ember kellett. Hat­nézett szótlan. vágni, mert még kárt tesz va- derékhyi fát is azzal kellett fűrész, lakiben, ha rádől. De azért kivágni. Az volt az igazi! Mi- ... , bozon- csak megcsavarodtak szíve lyen jól érezte magát, ahogy vágták, meg kart tett volna tos szemöldöke. István, a fű- felett az erek. Ha öreg akkor beszélgetett. Észéibe jutott valakiben. Aztán elnyelte ot A szentkúti völgyön szokat- részes elfáradt, megállt egy ki kell vágni? Indulat fogta minden abból az időből. És az öregek otthonának kapu. lan az ilyen zaj. Érthető, hogy cigarettára. Hirtelen csend el: olyan jóízűen mondta, hogy ia­Rákos József, az ottani szó- lett a völgyön. Széltelen nagy — Nem olyan öreg még az, amazok csak hallgatták moz- Bobál Gyula ciális otthon egyik lakója csénd Legfeljebb a patak nézd csak a derekát — fejé- j_____________________________________________________ felfigyelt rá. Szokatlan volt csörgése maradt, ha »•£ zaj- vei biccentett a fűrész nyo. * a lárma, mert in. nak számít. De Rákos azt mán fehérlő fára. nagyon te a masinát. így. hát dőlt az jának dőlt és öreg fa, nagy robajjal, át a Amikor felüvöltött a patakon, akár egy robbantott akkor rándult meg a híd. V isszafordult még egy­szer megnézni Feketé- éket. Azok már siettet: a munkával. Rákos József pedig bickelt. Jó is hogy ki­NÓGRÁD - 1979. októbei 28., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom