Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
Brigád a közösségért A pásztói „ // nyitottsága A fentebbi ellentétpár — mi tagadás — bizony nem más, mint „újságíró-lelemény”. Hiszen semmilyen igazi kötöttségről nem lehet szó, ha a Vád Kötöttárugyár pásztói gyáregységét nézzük, s ezen belül is a női üzem egyetlen talpig férfi munkabrigádját, a Kun Béla csapatot. Mert csapat ez abban az értelemben is, hogy — miként ezt mások is megfogalmazták — „rájuk épül” a gyáregységi sport, de csapat legfőképpen úgy, hogy teljes az összmunka és a gólokat is közösen rúgják. Az eredményeket együtt érik el. Milyen eredményeket? Ne kezdjük a végén! A brigádról beszélgetünk két taggal, a legfiatalabb, alig néhány hónapja ide tartozó Serfőző Istvánnal és az alapító tagok közül való Bélák Józseffel. A kép ilyenformán rajzolódik ki: heten tagjai a tavaly kiválóvá minősített munkabrigádnak, de heten bármenynyire is két területről — lakatos és vízszerelő — verbuválódtak brigáddá, ennek a sokszorosát képviselik. Ahány tag, annyiszor két- három szakma, 6 annyiféle szakképzettség, okleyél. A nyitottság már ebben is megnyilvánul; a fűtéstakarékosságban éppenúgy „otthonvannak”, mint a karbantartó munkában, a gépek gondozásában, a berendezések javításában, a víz- gázszerelésben, hegesztésben, kazántüzelésben. Serfőző Isaván csak a nyáron került a Kun Béla munkabrigádba, amelynek azonban a legfőbb profilja mégis a tmk, a karbantartói munka. Miként fogadják? — Nem estek a nyakamba. de minden segítséget megkaptam ahhoz, hogy ha akarok, dolgozhassak, bizonyíthassak. Ha van hozzá erőm, kitartásom. Az első napok nehezek voltak. Más munkahelyről érkeztem ide, egy összeszokott csapatba, érthető lett volna talán még a fenntartás is — ezt azonban nem éreztem. Ellenkezőleg. Nyitottságot, baráti segítséget, munkatársi megbecsülést — már az első napokban is. — Pista rajzol. Régen tanai már grafikai dolgokat, s ezt hamar felfedeztük, biztattuk — mondja az idősebb tára, Bélák József, aki maga is három szakmát képvisel ebben a főként nőket foglalkoztató gyáregységben. — Lerajzolt minket is. Sokan csodálkoztak: „Ezt a Pista gyerek készítette?” örülünk neki, hogy rajzoló is van közöttünk. A kiállítását itt rendeztük meg a . gyáregységgel közösen a vállalat irodaépületének előcsarnokában, a házi galérián, igazán szép sikerrel. Serfőző Pista néhány hónap leforgása alatt úgy „be- dolgbzta” magát a brigádba, hogy régen nem érzi már — tulajdonképpen új munBelák József: — Az épülő pásztói bölcsődénél, a betonozásnál a Hámán Kató brigáddal közösen dolgoztunk. Hét munkanapot teljesítettünk. ka társnak számit. Ami legalábbis például Kanyó Sándorhoz képest mindenképpen igaz: ő a brigád legidősebb tagja, ami azonban nem azt jelenti, hogy bármiből is kivonná magát. Miért, lenne miből? A Kun Béla munkabrigádról készülő vázlathoz hozzátartoznak ezek a vonások: gyáregységen belül mindenhez közük van, keresik is, de ahogy mondani szokás — „megtalálja őket mindig a nekik való feladat”. Részt vesznek a házi, területi sportversenyeken, asztaliteniszben, másban, de hagyományosan megün népük közösen, családtagokkal, régi munkatársakkal azokkal, akik más területre kerültek, a legnépszerűbb névnapokat: a Sándort, Lászlót, Józsefet. A Hámán Kató brigáddal olyan szoros a munkakapcsolatuk, mintha nem is két brigád lennének. így volt ez az egyik legjelentősebb munkánál, a közösséget, Pásztó* gazdagító társadalmi vállalásnál is. Tavaly négy műszakot teljesítettek. Az. idén is volt már két ilyen műszakjuk. A közeli múltban végeztek jelentős értékű munkát a pásztói épülő bölcsőde alapjainak betonozásán. Tavaly a hasznosi óvodát segítették különféle munka elvégzésével. Nem maradtak el a vállalati munkavédelmi vetélkedőben sem, és tulajdonképpen még nem voltak szervezett munkacsapat, amikor a gödi fészekben egy sportversenyt megnyertek. Miért fontos ez? Mert az önkéntes, egymást becsülő támogatás, a munka közös megszervezése, elvégzése, csak erősödik mindazzal, ami esetenként a gyárkapun kívül is összetartja a jó hangulatú kis csapatot Az idén nyáron égett a közeli hegyoldal. A Kun Béla brigád a tűzoltókkal együtt érkezett a tűzhöz, ol-- tották a lángokat mintha „fizetnének érte”. Pedig az Nyitás november 5-én Új áruház Szécsényben Megtörtént a műszaki át- nagykereskedelmi vállalatok- adás, a hét közepén az ÁFÉSZ tói. Leszák Ferenc, az ÁFÉSZ vezetői átvették Szécsényben elnökhelyettese arról tájékoz- a megye legnagyobb szövet- tatott, hogy a több mint 50 kezeti áruházát a kivitelező- millió forintos létesítményt tői, a helybeli ÉPSZÖV-től. november 5-én délelőtt 10 óra- Az épület környékén az utol- kor dr. Szivasán Pál, a SZÖ- só csinosítást, szépítést vég- VOSZ elnökhelyettese adja át zik a szakemberek. Bent a raktárban, az eladótérben lázas tevékenység folyik. Ahogyan Horváth Béla, az áruház igazgatója elmondta, kedden megérkezett az első szállítmány és a következő napokban az előzetesen beütemezett terv szerint folyamatosan érrendeltetésének. November 6-án este a művelődési központban a Skála Áruházzal közösen, amely egyébként patronálja szécsényi „testvérét”, divatbemutatót tartanak. A bemutatott ruhák az áruház konfékcióosztályán Serfőző István: — Néhány nap múlt csak el, amikor idekerültem. és már régi társaknak éreztem a brigádtagokat, akik közül majd mindenki törzs- gárdista. önkéntes gyári tűzoltók fi- zettsége itt sem más, mint a tisztelet és a köszönet. Mindebből kiderülhetett, hogy a gyáregység „tűzoltósága” is a Kun Béla brigádban testesül meg. — A gyáregység sokat áldoz, saját érdeke felismeréseként is, a gyermekintézmények támogatására. Itt, helyben, nyáron óvoda működik. Abban az időben, amikor a kinti óvodák felújítása javában tart. A gyáregység gyermekenként évente háromezer forintot fizet támogatásként az óvodáknak. Segít a fenntartásban. Érthető, hiszen jelenleg is 140-en vannak tőlünk gyermekgondozási segélyen — mondja Bélák Jár zsef. Ami fontos a gyárnak, az itt dolgozó asszonyoknak — ugyanaz fontos ennek a hét férfinak is. Gazdaságosan, hatékonyan, jól dolgozni a gyárfalakon belül, és közös erőfeszítéssel, vállalással és közhasznú munkával segíteni kiút, a nagyközségben, Pasztán, Hasznoson az óvodát, bölcsődét. A nyitottsággal mindez együtt jár. T. Pataki László lubileumi hangverseny előtt Legöregebb" népdalkórusunk a Ünnepre készülnek a né- zsaiak — ez az év kiemelkedő a községben működő kórus számára. Tíz esztendővel ezelőtt alakították meg az éneklést szerető, a hagyományok ápolásáért tenni kész asszonyokból a pávakört avagy asszonykórust. Idén elnyerték a Szocialista Kultúráért kitüntetést, a tagság egy- harmada a tízesztendei éneklésért járó emléklapot, plakettet. A tizedik évfordulóval egybeesik a 75. fellépés ez ünnepi eseménynek ígérkezik, meghívták rá a megye több* kórusát. Először erről a november 3-i rétsági estéről érdeklődöm Szarka Lajosné- nál, a nézsaiak kórusvezetőjénél. — Ritka lehetőség adódott számunkra: meghívhattuk azokat, akiket szeretünk, meghívhattuk a járásbeli csoportokat és egy olyan együttest is, amellyel még sohasem énekeltünk együtt. A járásból biztosra ígérte felléDését a legéndi és a nógrádsápi kórus, eljönnek a karancskesziek, akikkel olyan sokszor és szívesen léptünk fel együtt a különböző szövetkezeti találkozókon. minősítőkön. Jön a Guthy Éva vezette kamarakórus. a József Attila megyei Művelődési Központból és először lesz alkalmunk együtt szerepelni a balassagyarmati vegyes karral, ügy tervezzük, egy számot összkarral is előadunk. A rétsági Asztalos János Művelődési Kőznontban a program ideje alatt az együttesünk életét, fellépéseit bemutató fotókból és a ^trófeáinkból” minikiáriiTást rendeznek. Nagvon készülünk erre az estéret — És mivel"? — Sok íntmlent fiaTfcrfTttnlt már magunkról, de azt, hogy unalmas lerme a műsorunk,, szerencsére még nem — rrto- soIyudTfc el Szarkáné. — Igaz, a műsorok összeállítása néha több estét Is igénybe vesz, de igvekszem mtndrg színesen, több faltából választva a számokat szerkeszteni. Most z magyar rténdalcsokrot adunk elő — felelgetős tréfás hangulatú: Fasang Árnád karnagy az udvarunkon tartott ^.évzárón" hallotta.' nagyon 'dicsérte. Nem marad a szlovák csokor sem. Á műsor többi száma háromszóiomú: Bárdos Tiszai dallamok, a Donna nobis pácén és a Tavaszköszöntő. — Azt, hogy a pávakörtől hogyan jutottak el a három- szólamú éneklést is magas színvonalon művelő népdalkórusig, a kórusmunka iránt érdeklődő, a minősítő versenyeken részt vevő megyei közönség figyelemmel kísérhette. De mi történt közben itt helyben, miként alakul elismerésük? — Volt olyan eset, hogy Nézsán rendeztek kórustalálkozót — idegenek kérdeztek rá, vajon miért marad el az ováció amit „hazai pálcán” természetesnek tartanánk. Nem szeretnek minket? Nem fogadták el még mindig, hogy ez a 32—34 ember énekléssel tölti a szabad ideje egy részét? Magam is rákérdeztem a közönség soraiban ülő helybeliek közül néhányra — az derült ki, nagyon hatott rájuk a műsor, visszaidézte a régi idők hangulatét — de valahogyan furcsamód természetesnek tartják már, hogy ezt csináljuk, ezért kapnak az idegenek; több tapsot. Jól tudom, nem könnyű eljutni addig, ne kifogásolják a próbákra járást, a fellépések miatti távollétet a családtagok. Nálunk az édesanyámnak köszönhetem, hogy csinálni tudtam e munkát — hisezri amikor tíz éve indultunk, kettő, négy- és hatévesek voltak a gyerekeink, mégis, a férjemmel együtt énekelhettünk, édesanyám vigyázott rájuk. — Nem tűnik soknak a 75 fellépés tíz esztendő alatt.. Melyek voltak a legemlékezetesebbek? — Az évi 7 alkalomnál bizony, többször szeretnénk pódiumra lépni! Nagyon sok dalt, kórusszámot megtanultunk az eltelt évek alatt, mindig frissítjük a repertoárt. Nagyon emlékezetes marad mindnyájunknak a legelső fellépés; itt helyben. Akkdr még megvolt a művelődési házunk — egy ünnepélyhez adtunk műsort Este, titokban lopakodtunk a kultúrház felé — furcsa volt még a fehér harisnya a lábunkon, a már levetett viselet. A fainban tudták, beöltözve énekelünk, mégis meglepetés volt. 34 dalt énekeltünk el és mindenki kapott egy-egy szál virágot. Sok szép emléket őr- zünk a kétnapos utakról is — hallottunk másokat, tapasztalatokat gyűjtöttünk, egymást is közelebbről megismertük, jól összerázódtunk. Nem mondom, hogy bem volt néha válságos időszak, de megszakítás nélkül dolgozunk tíz éve. Egy kórus korábban alakult mint a mienk, a Aógrá- di, de az szétment egy időre — így bennünket számítanak a legöregebb népdalkórusnak a megyében. A\tól, hogy kórusműveket is előadunk, a háromszólamúsággal megismerkedtünk, nem szakadunk el a hagyományápolástól, nem válik kamarakórussá az együttes, csak új utat keresünk, újítani akarunk. — A jubileumi hangversenyen kívül milyen terveik vannak a közeljövőben? — A Magyarországi Szlovák kok Demokratikus Szövetsége egy kóruslemezt készít — azon hatperces műsorral mi is szerepelni fogunk. Decemberben Ajkára készülünk' a szövetkezeti népdalkörök bemutatójára. És van egy dédelgetett, régi vágyunk, amit a jövő évben jó lenne valóra váltani; szeretnénk eljutni a „szomszédba”, ellátogatni egy szlovákiai kórushoz. G. Kiss Magdolnái Javuló ellátás Közel húsz százalékkal nőtt a salgótarjáni vásárcsarnok idei forgalma az 1978-as évhez képest. A májustól októberig tartó zöldség- és gyümölcsszezonban havonta 26—27 millió forint forgalmat bonyolítottak le. Az eddig eltelt időszakban nem voltak a piacon hiánycikkek és az árak is arányban álltak a kereslettel és a kfná^ lattal. Az évről évre növekő felhozatal mellett az eladásra kínált termékek minősége is javult. A fejlődésben nagy szerepe van a kulturált környezetnék és a biztos értékesítési lehetőségnek. Ez vonzza ide más megyék kistermelőit is mind nagyobb számban. kezik az áru a különböző megvásárolhatók. [Szalonfai Mihály: Az utolsó nap Hogy közelebb érték, a hiányos neonsor azt mutatta, hogy a Bazsarózsa eszpresszóba igyekeznek ami még mindig jobb, gondolta az öreg, mintha teszem azt „a 1543. számú vendéglátóipart üzemegységnek” híviiák. Olyan fél áll ópultos, félasztalos, egyhelyiséges, sűrű füstű terem volt ez a Baka-Bazsarózsa, sok hanggal, kevés melegséggel, hányásszaggal, cigarettaízzel, s lámpa körül kerengő légyzümmögéssel. Az ott, tessen látni, a puha barnakalapos, az ottan a Sukoró elvtársi — mutatott egy magához hasonló, de fiatalabb emberre az Öreg kísérője —, de. ha lehet, ne tessék már mondani, hogy én mondtam," hogy ő az. Mert, ha kellemetlenbe tetszik járni, tetszik tudni, hogy van ez! Csak megorrol’nak arra is, aki ha ártatlan is, de csak mutatja az utat. — Hát persze —. mondta az öreg. Bement, s mielőtt megérintette volna a pulton könyöklő, felhevült arcú ember vállát, elnézte, s az jutott eszébe, hogy mikor Káldyval azt a deportálásos filmet csinálták, pont ilyen vérbő, zsírtól feszülő tarkójú csendőröket írtak és képzeltek el, de akkor, persze, egyet se találtak. Ügy, hogy a kövér színészlányokat csupa gyomorbajos kakastollas statiszta kísérte filmjükben. 11. Embere két nővel is beszélgetett, akik a pult túlsó oldalán álltak, egyszerre évődve és bizalmaskodva, az otthonosság magabiztosságával. — Bocsásson meg — és mondta a hevét — Na, de kérem, nem látja, hogy beszélgetek a hölgyekkel? Hanem az egyik hölgy elsikkantotta magát.' — Jé. tényleg az tetszik lenni? Józsi, nézze! Teghap este a televizióban. ő volt az! Aki arról a fotózásról beszélt. Olyan szépen, hogy majdnem úgy. mint a Kellér a Honthyról. Józsi zavarosan és bizalmatlanul vizslatta az öreget aki még egyszer mondta a nevét s mindjárt hozzá, tette hídként: — Ne haragudjon, hogy zavarom és itt, de Pestről jöttem, újságíró vagyok, s tényleg, ahogy hallotta néha a televíziónál is dolgozom... — Azért kérem csak mutassa meg az igaaoiváínyát. Az Öreg elmosolyodott. — Melyiket kérem? Van fotóművészek szövetségi, újságíró-szövetségi, partizánszövetségi, kutyatenyésztők_szö- vetségi, amatőrfilmesek klubja tagsági igazolványom... — A személyi igazolványát mutassa meg... — És miért mutassam? — kérdezte az öreg. — Hátha csak azt akarom megkérdezni magától, hogy hány óra van? — Ö, fotóriporter elvtárs, ne tessék haragudni rá. Józsi már mindig ilyen hivatalos. Az öreg közben már elővette a személyi igazolványát, odaadta az előtte álló embernek, aki most a megtestesült és két lábon járó Sukoró József volt, a hivatalos hivatalosság hivatalnoka. Semmi Józsi-szerűség nem volt benne. Sukoró József elvtárs visszaadta az öreg személyi igazolványát, de úgy látszik, a tekintélyes intézmény pecsétjétől a munkahelyrovatban, egy kicsit zavarba jöhetett, mert valamivel Józsi-szerűbben mondta: — .. .hát ha kérem, ebben a Császár kontra Rátkay- ügyben tetszett jönni, akkor abban ugye kérem, én csak a tanácselnök elvtárs engedélyével adhatok felvilágosítást — Sukoró úr, azt se tudom, hogy ki az a Császár, azt se, hogy ki a Rátkay, pláne azt. hogy kontra. Nyomozok. Sukoró úr, nyomozok, fáradtan, öregesen, betegesen. Tudja, ez olyah megszállottság. Biztos maga is volt már így dolgokkal. Egy barátom nyomát keresem. Ha lehet az embernek nyoma itt a földön. — Hát én azt kérem nem tudom. De biztoß nem Császár kontra Rátkay? — Józsi, ne izélj már! A hang tulajdonosa generalisszimusz volt Sukoró úr lelkében, mert azonnal és véglegesen Józsivá, sőt Józsikámmá szelídült. — Hát ha meghívhatom az író elvtársat egy Kőbányai világosra, mert az a legjobb itt kérem, s nekem mindig van itt rezelválva. — Elfogadom, Sukoró úr, de csak ha viszonozhatom, és ha természetesen a hölgyek is megengedik... — Nekünk szolgálatban inni nem szabad, riporter elvtárs, de rabicot természetesen... _ ??? — A rabic — álfal, tetszik tudni! Namármost egy féldecis pohárban — tea, az álkonyak, tiszta víz álcseresznye. Az ára a mienk, a vendég kedves volt. kiszolgáló józan marad, mindenki jól jár. (Folytatjuk) 4 NÓGRAD — 1979. október 28., vasárnap
