Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-25 / 250. szám
Pontos szállítók Taggyűlésre készülve A jelentős külföldi megrendelések teljesítése mellett a hazai vegyiparnak is szállítanak különböző berendezéseket a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáregységéből. A szigorú minőségi előírásoknak megfelelően elégítik ki partnereik igényeit, a szabványok szerint küldik vevőikhez a tartályokat, szerkezeteket. , — kj — Kevesebb abrakkal — értékesebb termék Az állattenyésztés, illetve állatitermék-eíoállítás „energiabázisa” • a takarmány s annak koncentráltabb formái a szemes és ipari abrakkeverék-takarmá- nyok. Az abrak méltán sorolható az energiahordozók körébe — tekintettel arra, a, hogy az abraktakarmányok keményítőértéke a legmagasabb. Hazánkban az egy év alatt felhasznált >takarmányok értéke kereken 50 milliárd forint, ezért a vele való takarékosság nagyon fontos, hiszen egy ezrelék megtakarítás is 50 millió forintot eredményez. Ez a tény annál is inkább jelentős, mivel az állattartás költségének 60—75 százalékát takarmányozásra fordítják. Országos érdek tehát, hogy minél kevesebb takarmányból (főleg abrakból) és minél kevesebb költséggel a piaci igényeknek megfelelő minőségű, értékesebb állati terméket állítsanak elő. Mivel a zsíros hús, valamint a szalonna az. egyre kevésbé keresett élelmiszerek közé tartozik, más részről exportja sérti gazdaságos, a termelés, azaz a sertéshízla- lás célja csakis a több hús és kevesebb zsír előállítása lehet. Ezzel takarmány is megtakarítható. Így például 95 kg 48,0 105 kg 47,5 115 kg 46.0 125 kg 44,0 A szarvasmarha-hizlalásban is hasonló problémák vetődnek fel. A hizlalásban itt is a legnagyobb költséget a takarmány jelenti, tehát itt sem mindegy, hogy milyen a hízlalási súly. Szarvasmarha-hizlalásban a fejlődés ellenére még jelentős az abrakra alapozott hizlalás aránya, melynek oka a tömegtakarmányok mennyiségi és minőségi hi- ányr, 'gaival, valamint az ezzel összefüggő gépesítés 105 kg-ra hizlalva, egy sertéshez 308 kg abrakra van szükség. Ha tovább csökkentjük a hízlalási végsúlyt, 95 kg-ra — ez most kívánatos —, akkor egy sertés meghízlalásához 265 kg abrak felhasználása is elegendő. Megjegyzem azonban, hogy ezeknek a jellemzőknek az eléréséhez jó minőségű takarmány és megfelelő technológia is szükséges. Megállapítható tehát, hogy a súlynövekedéssel párhuzamosan — és mind fokozottabb mértékben. romlik a takarmányhasznosulás. A 95 és 125 kg közötti 30 kg súlytöbblet eléréséhez 135 kg takarmány szükséges, ami 4,5 kg abrakigényt jer lent egy kg súlygyarapodáshoz. Ezzel szemben a 95— 100 kg-ig hizlalva 3,8—3,9 kg abrak is elegendő az egység- pyi súlygyarapodáshoz. Az esetben tehát, ha a sertéstartó 100 kg súly elérésekor befejezi a hizlalást, azaz nem törekszik a 125 kg elérésére, sertésenként 115 kg abrakmegtakarítást érhet el. Az alacsonyabb súlyra való hizlalásnak ezen kívül egyéb előnye is van, ez pedig a minőség, a jobb kitermelési arányok. Néhány adatot bemutatunk az előző okfejtés bizonyítására. 29.5 31,0 33.5 36.5 alacsony színvonalával függ össze. A szarvasmarhák abrakkal hizlalt aránya jelenleg mezőgazdasági nagyüzemeinkben 55—60 százalék. Célunk az, hogy ezt az arányt csökkentsük, fokozatosan megteremtve a feltételeket a tömegtakarmány felhasználására. A nagy súlyra történő szarvasmarha-hizlalásnál — különösen 570 kg fölött — erőteljesen romlik az abraktakarmány hasznosulása. Ugyanakkor a súlygyarapodás csökken és intenzíven, növekszik a faggyútermelés, melynek energiaigénye 3—4- szerese a hústermelésnek. összefoglalva, a sertés- és marhahízlalásban mind a korszerű táplálkozási igények kielégítése, mind pedig a gazdaságosabb takarmányozás szükségszerűen megköveteli az alacsonyabb súlyra történő hizlalást. Dr. Németh Lajos Állunk a szinte fölénk öt- ven-hatvan méternyire magasodó kőfal alatt, tőle nem több mint húsz-harminc méternyire. Ö nyugodtan, a sorok írója némiképp félsszel magában. Mert hiába nyomták fejébe a nagy ütéseket is kibíró, műanyag sisakot, hátán végigborsózik a hideg, ha belegondol: mi lenne, ha megszaladna, s felénk dőlne a hegy . . . ? — Nem fordul itt ilyesmi elő — mondja a keszegi bányamester: Szátoczki László. — Néha, egy-egy nagy robbantás után még bosszankodnunk is kell, hogy hiába a sok „beleölt” robbanóanyag, mégsem jött le annyi kő, amennyit vártunk. Olyan meg, hogy csak fentről magától meginduljon, elképzelhetetlen. Lövés után mindig- mindig végigkutatjuk a homlokot, s a kötélen a mélybe ereszkedő munkatársaink megszabadítanak minket az instabil fekvésű, ma, holnap, vagy később „lerohanni” akaró kődaraboktól . . . Látta már bizonyára: a pesti Gellérthegyet is ezzel a módszerrel mentesítik a váratlan omlásoktól. A bányamester fiatal: harmincegy éves múlt alig néhány hónappal ezelőtt — és lakatos volt. Vácott dolgozott a SZIM-ben. — Milyen indíték vezérelte a kőbányászathoz? — Az, hogy az üzem helyben van. Vácra, ha buszoz- íunk, naponta négy-öt órám is elment ezzel a kényszerA fehér hússertés termelési arányai Az élő sertésből kitermelhető Élősúly vágáskor Csonthtis % Szalonna, zsír % Van miről számot adni Az üzemből, valamelyik szalag mellől jön Nagy Erzsébet, a pártalapszervezet titkára. Szabadkozik, nehéz év a mostani a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában. Gondjuk ma sem kevés, van miről beszélni' az asszonyokkal. így aztán ideje nem kis részét az üzemben tölti. Mindössze egy. esztendeje titkára a pártszervezetnek. Azelőtt műszakvezető volt. azt mondja, most „hazajár” az asszonyokhoz. MINT A FEHÉR HOLLÓ... Mindenesetre a beszámoló taggyűlésen, amelyet november elején tartanak, nem kell kölcsön vennie a példákat.' Meríthet bőven a saját tapasztalatából. Meg aztán a legfo'ntosabb tennivalókat rendszeresen megbeszélték a vezetőségi üléseken, a taggyűléseken. — A legtöbbet talán a gaz- daságpolitikai feladatokkal, a cselekvési program végrehajtásának tapasztalataival foglalkoztunk — magyarázza Nagy Erzsébet. — Teljesítését negyedévenként számon kértük a gazdasági vezetőktől. Ugyanakkor nem mulasztottuk el, hogy meghatározzuk, mit tehetnek a kommunisták a tervek megvalósításáért... Helyzetük nem volt köny- nyű az elmúlt hónapokban, és nem egyszerű most sem. Az exporttervvel, az * árbevételi tervvel egyaránt elmaradtak az esztendő első felében. S a folyamatos munkát ma is sűrűn akadályozza anyaghiány. Gyakran megtörtént, hogy egyik nap állt, vagy alig-alig dolgozott a gépek jelentős rész«, a másik nap pedig annyi volt a munka, túlórával sem győzték. — Mit tehettünk? Próbáltuk magyarázni az asszonyok, nak, ha késünk a mu’nkával, a nyakunkon marad a sok blúz, ruha... S ráadásul még nyöghetjük a kötbért, mert pontatlanok voltunk — emlékezik az elmúlt hónapokra a párttitkár. Azért nemcsak magyarázkodtak. A gazdasági vezetőkkel egyetértésben, egy sor olyan döntést hoztak, amely a gyári rendet, a munkafegyelmet erősíti. — Valamennyi közül a legfontosabb volt a munkaerő ésszerű átcsoportosítása. Hogy egy-egy asszóny több gépen is dolgozni tudjon — mondja Nagy Erzsébet. — Ez volt a feltétele annak, hogy ha a szükség úgy hozza, s bizony gyakran hozta, viszonylag gyorsan átálljunk más termékek készítésére. így tudtuk megvalósítani a termelési folyamatok szakosítását, megszervezni az értékesebb gépek folyamatos munkáját. .. Ám a szokatlan munkarendet fenntartással, méghozzá nem is kicsivel, fogadták a gyáriak. Néhány mu'nkásnőt elküldték ugyan. tapasztalat- cserére,. ők hozták magukkal az ötleteket. Ám mi tagadás, eleinte nem igen hittek nekik. Ahogy aztán múltak a napok kiderült, hogy a 100 százalék alatti teljesítmény ritka mint a fehér holló. A munka gyorsabb, termelékenyebb lett, mert a létszámot a hozzáértés pótolta. S a gyárban több mint hatszázötvenen dolgoznak. a munkásnők jó 60 százaléka szakmunkás. A kereset pedig senkinél sem csökkent. Az univerzális pótlékka,, amelyet azok kapnak, akik több gépen is dolgoznak, 200 —400 forinttal is emelkedik havonta. — Az egyenetlen, anyagellátás gondjait csökkentettük ugyan, de egészen elkerülni nem tudtuk — mondja őszinte mérleget vonva Nagy Erzsébet. — Amit tehetünk,, természetesen a vállalati központ segítségével, az, hogy hazai alapanyaggal próbáljuk helyettesíteni a tőkésimportot. Két éve még á feldolgozott alapanyag 70 százaléka tőkésimportból érkezett Balassagyarmatra. Tavaly már 30 százalékra szorították, s az idén, meg a következő években is tovább csökken az importanyagok aránya. STATISZTIKA NÉLKÜLI Azt mondják a gyáriak, hogy az intézkedések lényegét. szükségességét elsőként a párttagokkal beszélték meg. Ók segítettek abban is, hogy a dolgozók elfogadják és végrehajtsák a döntéseket. Alapszervezeti taggyűléseken, párt csoport-beszélgetéseken, de a gépek mellett is sokat vitáztak, érveltek az új módszerek mellett. Ám a legékesebb szónál is többet nyomott a latba'n a párttagok munkája, példája. .Közülük csaknem valamennyinek van valamilyen pártmegbízatása. Tanácstagok, a népfrontbizottságban tevékenykednek, tanulnak. A legtöbben a termelést, a minőségi munkát segítő megbízatást kaptak. A pártalapszervezet titkára mondja: — Mozgalom indult nálunk a brigádok segítésére, támogatására. .. A párttagok kö. zül néhányan olyan feladatot kaptak, hogy szakmai felkészültségüket, politikai tapasztalataikat • hasznosítva segítsék a 28 brigádot,.. Tennivalójuk van bőven! A munkát ’ egyszerűsítő szakmai tanácsokat, a brigádvállalások kialakításához nyújtott támogatást éppoly szí. vesen veszik a brigádtagok, mint a szakmai és politikai képzéshez kapott segítséget, vagy a társadalmi munkalehetőségek felkutatását, szervezését. Nem készült külön statisztika arról, hogy a párttagok munkája, mozgósító ereje mennyivel növelte a gyárban a termelési értéket, csökkentette a hibás, a klío- gásolt termékek számát. Any- nyi azonban bizonyos, hogy az elmúlt három év alatt a termelési érték, s az árbevétel is 600 millió forint fölé emelkedett és 94—95 százalékra „tornászta magát” , az első osztályú, a kifogástalan termékek aránya. Ebben pedig nem kis része van a hozzáértésnek, a fegyelmezettebb, a szervezettebb munkának, s a párttagok példaadásának. HÉTKÖZNAPI, MÓDON — Mi egészen hétköznapi módon döntünk arról is, hogy kit veszünk fel az alapszervezetbe. A munka, a közösségért végzett tevékenység a legfőbb mércénk — magyarázza meggyőződéssel a párt- titkár. — Őszintén beszélünk azokkal, akik szívesen jönnének közénk. 1. Csak azért, hogy többen legyünk, nem engedünk a követelményekből ! Évente két-három új párttagot vesznek fel. Többnyire fiatalokat, hiszen a gyárban dolgozók átlagos életkora sem magas. Csaknem valamennyit a KlSZ-alapszerve- zet ajánlja párttagnak, az ifjúsági szervezetben végzett munka alapján. A pártszervezetben azután tovább élesztgetik felelősségtudatukat! a gyárért, a munkáért amit végeznek. Mindezeket a tapasztalatokat összegezi a beszámolóban Nagy Erzsébet a novemberi taggyűlésen, visszapillantva az elmúlt esztendőkre. V. G. * A bánya döntött Vallomás — kövek között tétlenséggel. Számolja ki: nyolc óra munka, mondjuk négy óra utazás, az már tizenkettő. A nap fele. S, ha úgy vesszük, hogy az embernek nem árt, ha nyolc órát alszik, akkor még négyszer hatvan perce sem marad másra. Pedig, hogy a feleségem is itt dolgozik, a bányában, a szállításnál, otthon is elkel a segítség. — Az egész család itt dolgozik Keszegen? — Dehogy! Rajtunk kívül senki sem próbálkozott, még a tágabb famíliából sem ezzel a mesterséggel. Mondom, nálam is csak az utazás döntött a kőbánya mellett. Szátoczki László tizedik esztendeje dolgozik ezen a munkahelyen. Majdnem azóta, mióta megnyitották a bányát. Az pedig ezerkilencszáz- hatvapnyolcban volt. Persze, miként mondja, már két évvel azelőtt tudtak róla, látva a munkálatokat, hogy az ÉSZAKKŐ, az akkori Pestvidéki Kőbányák készül valamire Keszegen. Csak hát hosszadalmas művelet az. amíg megkezdhetik a művelést. Ö kivárta az indulást, s néhány hónapig mérlegelte: érdemes lesz-e idejönni, s csak aztán vette ki Vácott a munkakönyvét. — Nem bánta meg? — Nem, dehogy. Nagyon jól érzem magam itt. Jó a csapat, akikkel együtt dolgozom, s a tíz év ugye, megváltoztatja az embert . . . — Hogyan lehet a vas után megszokni a követ? — . . .Nem csak megszokni^ megszeretni is lehet. Bár igaz, bányamester csak második esztendeje vagyok. Előtte itt is kitartottam eredeti szakmám mellett; lakatoskod- tam, s csak azán kerültem még szorosabb kapcsolatba a kővel. Kemény anyag 'ez is... néha széttörhetetlenebb a vasnál. A bányamestérnek harmincöt embere van, akik éjjel-nappal művelik a „külszíni frontot”. Közülük néhányan a robbantásokat előkészítő fúrásokon dolgoznak, a jövesztők pedig gondoskodnak arról, hogy folyamatos legyen az üzem munkája. Elszállítható kőnek mindig kei lennie! r — Mondta: megszerette ezt a munkát. — Igen. Mert igaz, roppant kemény, nagy erőfeszítéseket követel, meg kitartást, s hogy szabadeges munkahely: birkózást is széllel-faggyal-eső- vel, de szép. — Mi adja a gyönyörűséget? — Higgye él, egy jól sikeredett robbantás is lehet szép. Az igencsak jó érzéssel járja át az embert, mikor látja, hogy megemelkedik a hegy, s dől, dől, lefelé a kő. S a munka egyfajta biztonságát is adjaj mert tudjuk, miattunk nem lehet fennakadás a termelésben. — Nem vágyik hát sehová? — Istenemre mondom: nem! Bár előbb belekóstolhattam volna a kővilág életébe. Homlokára tolja fején a kobakot, mert összegyűlt alatta az izzadtság. Tényleg: még az őszi napsütés is szinte ontja a kövekből a meleget. Mellettünk dübörög a hosszú szárú fúrógép. a spiráljából messze fröccsen a kőpor. Odamegyünk a gépkezelőkhöz. * akik bányászszokáshoz híven Jó szerencséttel köszöntenek. — Jó szerencsét! —felelem, s orromban érzem az égett kő szagát . . . Karácsony György NÖGRÁD - 1979. október 25., csütörtök 3
