Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-24 / 249. szám
Egy kollégiumi közgyűlés margójára Lavírozni az érdekek határán HOSSZÜ LIBASORBAN bevonultak a matrózblúzos, sötétkék szoknyás, mosolygós arcú kollégista lányok, körbeülték az ebédlő asztalait, csevegtek egy keveset,, majd ének, zászlóbevonulás, köszöntés, munkatervjavaslat következett, nyúlfarknyi ki-, egészítésekkel, egyhangú szavazással, aztán újra ének és elvonulás. Különösebb izgalom, konfliktus, eszmei hadakozás nélkül, a legnagyobb egyetértéssel zajlott le az idei kollégiumi év első közgyűlése. Mindez a megyeszékhely . Furák Teréz nevét viselő kollégium közgyűlésén, amelyen a nevelőkön, meghívott vendégeken kívül mintegy két és fél száz diáklány vett részt. Mielőtt a közéletiség eme fórumáról szólnánk, néhány mondat erejéig ismerkedjünk meg a kollégiummal. Nem titok — bár az ünnepélyes aktus még hátravan —, hogy a középfokú kollégiumi verseny idei győztese a Furák Teréz kollégium lett, ami azt jelenti, hogy a megye hasonló intézményei között — az indoklás szerint — a nevelőmunka tartalmi követelményeinek kiemelkedően tesznek eleget, és hasonló jelzők illetik a diákönkormányzatot, az öntevékeny közösségi életet is. Hosszasan sorolhatnánk, h'ogy az elismerést mivel érdemelték ki, hány és milyen politikai, kulturális, sportegészségügyi rendezvény színesítette a kollégiumi életet, kiknek sikerült feljebb lépni. a tanulmányi ranglétrán, köszönve az itt indított mozgalomnak. Komoly munka van az elismerés mögött, még, ha a kollégium múltja idestova három évtizedre nyúlik is vissza, s „használható” hagyományokkal rendelkezik. ☆ Ezek után a közgyűlésről. A szeptembertől érvényes Rendtartás 8. paragrafusának 5. bekezdése szerint a közgyűlés ..a diákönkormányzat legfelsőbb fóruma”, amely egyebek között „megvitatja és jóváhagyja a diáktanács évi programját, a házirend és a helyi minősítésrendszer tervezetét, értékeli a kisebb diákotthoni közösségek tevékenységét”. Ezúttal a házirend és a minősítésrendszer nem szerepelt a napirenden, csupán a munkaterv, valamint a diáktanács tagjainak a megválasztása. Miközben ez utóbbi esemény zajlott odafordultam szomszédomhoz, egy elsőéves diáklányhoz: Szerinted mi történik most? — kérdeztem. — Juj, nem is tudom — válaszolta, s szavazásra emelte kezét. Jóllehet, messzemenő következtetést e villanásnyi epizódból semmiképp sem lehet megfogalmazni, mégis az eset gyakorisága — másutt és máskor is bőven előfordul — arról árulkodik,1-nem kevés azok száma, akik • a közömbösség A műveltség vivője... Mátraverebélyben, a termelőszövetkezet központi irodájában dolgozik Báldi Istvánná. De a neve arról ismertebb, hogy tagja a pártvezetőségnek, és mint gazdaságvezető végzi társadalmi munkáját öt 'alapszervezet gazdasági ügyeit irányítja. Ez alkalomból mégsem erről szólunk, mert a mindennapi munkája mellett lelkes végzője a könyvterjesztésnek. Így nyilatkozott a napokban: — A pártvezetőségben teljes az egyetértés, hogy szükséges a könyv és folyóiratok terjesztése. Nekem pedig örömet okoz, amikor látom az emberek arcán az érdeklődést a szép és okos dolgok iránt... Aztán sorjázta, mennyi Pártéletet olvasnak, hogyan fogy as Nemzetközi Szemle, milyen érdeklődést vált ki az olvasókból a közkedvelt Dióhéjban és így tovább. Pontosan, szám szerint fejből sorol- ta az olvasók számát. Majd kis szünet után így folytatta: — Természetesen a könyvterjesztés is az én munkám... Nem múlhat el évforduló, névnap, vagy valamilyen nevezetes esemény, hogy ne jutalmaznának valakit szép könyvvel. Így lett Báldi Istvánná, a nagybátonyi egyesült tsz pártvezetőségének tagja a Kossuth Könyvkiadó egyik legeredményesebben dolgozó könyv- és folyóiratterjesztője. Ezen munkájáról ismert leginkább a közös gazdaságban, azon túl messze a környéken. Kérdezték, hogyan csinálja, mivel győzi meg az embereket az olvasásra. Nagyon szerény a válasza: — Elsősorban jómagam Is lelkes olvasója vagyok az okos írásoknak. Azonkívül természetesen szeretek ezzel a munkával foglalkozni . . . Igen, a foglalkozás, de még inkább a lelkiismeretes foglalkozás, ez az amivel megragadja Báldiné az embereket. Nem hangzatosán, hanem egyszerűen, ismeretei meggyőző erejével viszi el vásárlóit a könyvek megszerettetéséhez. Amikor az öt alapszervezet gazdaságvezetői felkeresik, nem felejt a folyóiratokról, könyvekről is szólni. Ebben rejlik a sikerének titka. S abban, hogy ez az asz- szony nagyon lelkiismeretes mindenféle munkájában. A közös gazdaságban a munkaügyi dolgokat végzi. Nagy gonddal járó tevékenység. De ott a család is, ellátásra szorulnak, amit senki, csak az édesanya tud elvégezni. És a napi utazás Kisterenyéről, a lakóhelyről a munkahelyre, Mátraverebélybe, valamint a napi társadalmi elfoglaltság, az értekezletek, a kisebb megbeszélések, egyszóval a mindennapravalók. — Mindenkinek van munkája — mondja ő erre. Valóban munka nélkül nincs senki, de nála a mindennapitól való eltérés, hogy a bizonyos többletet is elvégzi. Ebben ott a könyv- és lapterjesztés, ami nem a munkát jelenti csupán, hanem egy jóleső érzést, mert minden betűvel az emberek műveltségét szolgálja. B. Gy. A világ első eszperantó gyermekszínháza A burgaszi Adriana Budevszka Színházban két éve működik gyermekszínház-stúdió. A járási úttörőház színjátszó köréből alakult syermekegyüttes szombatonként tartja előadásait. A színház vezetői nagy figyelemmel kísérik az ifjú művészek próbálkozásait. Előadásokat tartanak számukra, megtanítják őket a szakma fortélyaira, megismertetik az ifjú színjátszókat a színháztörténettel. a maszk- és díszletmesteri és a rendezői feladatokkal. A gyermekszínház-stúdió tagjai az őszi idényben meglepetéssel is szolgálnak. Mivel a gyermekek eszperantóul is tanulnak már egy ideje, megszületett az a gondolat, hogy ezt a stúdiót eszperantó gyermekszínházzá alakítják. A világ első eszperantó színháza az őszi évadban kezdi meg működését. Az eszperantó nyelvű előadásokon kívül természetesen folytatják a bolgár nyelvű előadásokat is szombatonként. Jelenleg 40 tíz-tizenöt éves gyermek a stúdió tagja. Nem mindegyikükből lesz majd hivatásos színész, de a legtehetségesebbeket szívesen látja majd tagjai sorába a burgaszi „nagy** színház. NÓGRÁD — 1979. október 24., szerda páholyából szemlélik azon eseményeket, melyek főszereplői értük és mellettük küz. denek. A^ a tíz-egynéhány fős diáktanács, amely az egész intézmény diákságát, pontosabban annak érdekeit képviseli, erőtlen és gyönge marad, ha nincs mögötte „tömegbázis”. Hozzátéve: a Furák-diáktanács valóban kiemelkedő munkája legalább az érdekeltek „odafigyelését” megérdemli. Mert, legyünk őszinték, a kollégiumi élet rendtartása, fegyelme “a diáklakók jó részének szigorú. Szabadabb, kötetlenebb házirendet szeretnének, még több kimenőt, gyakoribb hazautazást, és még hasonlókat; szerényen viszonyítva azon normatívákhoz, melyeket a szülői házban megkapott, s hazautazáskor, hetente, kéthetente most is élvez. Csakhogy egészen más dolog egy család és egy kollégiumi közösség életét irányítani, szervezni, szabad idejét programokkal dúsítani, követelményeket megszabni, jutalmazni, megróni stb. A két nevelési módszer közös hangját — a harmóniát — megtalálni nem könnyű dolog, s nem mindig irigylésre méltó nevelői munka. (Főként, ha hozzávesszük, hogy a kollégiumi nevelők egy része csupán ugródeszkaként vállal ilyenféle állást, reménykedve, hogy nemsokára felsőfokú tanulmányainak megfelelő területen ..aníthat). De térjünk vissza a diáktanácshoz, amely egy ilyen konfliktusteremtő viszony határán húzódik meg. Felelősséggel tartoznak például akkor, ha egy kollégista lány netáh a fiújával kimarad, egyórányit told a kimenőhöz, de ugyanakkor számon kéri a kollektíva tőlük, ha ez esetben nevelői intézk i lést kezdeményeznek. Egyszóval lavírozniuk kell az érthetően különböző érdekek, felfogások között. Egyébként a közgyűlés pillanatai néha meglehetősén unalmasak voltak. Éppen, ezért, mert olyan szépen zajlott, mintha igazi gondok, kívánságok, óhajok nélküli diákok ülték volna körül az asztalt — PERSZE, AZ IS LEHET, az év eleji elégedettség „ülte meg” a diákokat. Vagy éppen a most kapott jogos elismerés „gond nélkülisége” hatotta át őket. Utóbbit, remélem. (tanka) Miről híres Mátészalka ? Á magyar elektrotechnika emlékei Mátészalkán állítólag arra a legbüszkébbek, hogy a mai Magyarország területén ennek a városnak volt először közvilágítása, 1888-ban. S, akinek erről dicsekednek, meggyőződhet, e jelentős datum hitelességéről a Budapesti Elektromos Művek Kazin. czy utcai bemutatótermében, ahol a Magyar Elektrotechnikai Egyesület gazdag gyűjteménye vonultatja lel az elektrotechnika fejlődését, 1875- től. a hazai villamos energia bevezetésétől, 1935-ig. A Jedlik-teremben a magyar elektrotechnika nagy alakjaival, így többek között Jedlik Ányos István. Ganz Ábrahám, Mechwart András, Déri Miksa, Bláthy Ottó, Kandó Kálmán, Puskás Tivadar és Bródy fmre munkásságával ismerkedhetünk meg. A Ganz-teremben pedig a villamos gépek fejlődéstörténetét szemléltetik a korabeli fotók, különböző rendeltetésű gépek, motorok, transzformátorok, generátorok és áramváltók. Ugyancsak itt mutatják be a mai Beloiannisz Híradástechnikai Gyár és az Egyesült Villamosgépgyár hajdanvolt elődjét a Villanyvilágítási és Munkaáttevő Gyárat, ahol 1886-tól a világon az elsők között már szénszálas izzólámpákat gyártottak. A múlt század nyplc. vanas ^veitől kezdve gyorsan terjedt a városi közúti villamosközlekedés. Budapesten sokáig, féltették a városképet a felsővezetékektpl, ezért a vágányok alatti csatornákban helyezték el a munkavezetékeket, melyekkel a kocsik által vontatott áramszedők érintkeznek. A felső vezetéktől való idegenkedésnek azonban volt előnye is. Ezért építették meg nálunk először a kontinensen az első föld alatti vasutat, mely nagy vi- -lágfeltűnést keltett a millenni. um idején. ' Ki gondolná például, hogy már a század elején felvetődött a gondolat, hogy a villa1- mos energiát ne csak fűtésre, ha’nem hűtésre is használják. Pedig a Déri-teremben bemutatott korabeli Bosch abszorpciós rendszerű hűtőgép erről tanúskodik, s ugyancsak a Déri-teremben látható az a forróvíz-tároló, mely alig különbözik a - mai, modern utódaitól, pedig 1931-ből lyKHHHHHi 11 Korabeli metszet a Puskás-féle telefonközpontról származik. S ezek után azon sem lehet csodálkozni, hogy egy század, eleji villamosított konyhát is berendeztek a terem egyik sarkában, s hogy a bemutatott készülékek tanúsága szerint már a húszas években megtervezték a ka-_ putélefon elődjét. A Bródy-teremben a köz- és díszvilágítás kezdeti korszakával és fejlődésével ismerkedhetnek meg a kiállítás látogatói. Különösen a fiatalok érezhetik magukat a régi filmek világában, amikor láthatják az ezerkilencszáztízes. és -húszas évek különböző típu-i sú légüres, szénszálas izzólámpáit, ugyancsak a századelőt idéző, szecessziós közúti lámpákat és a különböző kapcsolóval ellátott fali és tal- pasfoglalato’kat. Az 1920-as években azonban már megjelentek a mai értelemben vett világító reklámok. Amikor pedig a francia Claude feltalálta a neoncsövet, az 1920-as évek végén teljesen forradalmasítva a reklámvilá. gítást, s ezzel megalapozva a mai, korszerű közvilágítás alapjait is. S a kiállítás utolsó állomásaként a villamosság fejlődését a Bláthy-teremben így foglalják össze a tablók adatai: a közhasználatú villamos- e’nergia-szolgáltatás 110 V feszültségű egyenáram-rendszerrel kezdődött. Később tértek át a kétszer 110, majd a 150 és a 220 V feszültségű rendszerre. Budapesten az 1920-as évek végén már any- nyira megnövekedett a vil- lamosenergia-fogyasztás, hogy 30 kV-os alaphálózatot kellett építeni.. A Tatabánya—Tokod közötti energiaátviteli rendszer számára épültek az első hazai 60 kV-os kapcsolóberendezések. A bánhídi erőműből két 110 kV-os feszült, ségű. kétrendszerű szabadvezeték szállította a villamos energiát Budapest és Győr meglevő erőműveinek. valamint biztosította a Budapest —Hegyeshalom közötti villamos vasútvonal energiaszükségletét. A Bánhida—Budapest közötti 110 kV-os távvezeték a későbbi országos há. lózat első vezetékeként épült 1929-ben, s ma is üzemben van. A kiállítás anyagából kitűnik, hogy az országos távvezeték-hálózat állandóan fejlődik és minden irányban csatlakozik a KGST egyesi, tett energiarendszeréhez. A hasai hálózat gerincét és a jelenlegi nemzetközi kooperációs összeköttetéseket 400 kV-os távvezetékek alkotják, de már épül a Szovjetunió déli energiarendszeréhez csatlakozó 750 kV-os távvezeték is, mely a Szovjetunió után a második lesz Európában. így mutatja be ez a magát . szerényen gyűjteménynek nevező kiállítás'-a magyar elektronika múltját ég ismerteti a jövőbe előretekintő jelenét. A. T. Filmjegyzet Dráma a tengerparton A faji előítéletekről — az emberek közötti ellenségeskedés eléggé el nem ítélhető tébolyáról — már jó néhány filmet készítettek. Talán Kramer drámája, a Megbilincseltek volt a legemlékezetesebb: a fehér és a néger gyűlölködésének, kiszolgáltatottságának, majd egymásra utaltságának ábrázolása révén egyetemes érvényű tanulságokat is megfogalmazott. Röviden szólva: a humánum nevében tiltakozott a rasz- szizmus ellen. A téma — sajnos — még ma is időszerű. Nem tehető „ad acta”, hiszen a világ számos részén 1979-ben is származásuk és bőrük alapján ítélnek meg gyerekeket és felnőtteket — s ilyen emberellenes „szempontok” szerint rekesztenek ki milliókat a javakból és a jogokból. Yves Boisset francia művész a Dráma a tengerparton című fiimbén nemcsak a jelenségről, hanem annak végzetes következményeiről is beszél. Elképzeléseiről a következőket mondotta: „Érdekelt a tragédia filmrevitelének lehetősége, amelyet olyan emberek okoznak, akik azt hiszik magukról, hogy a lehető legtávolabb állnak az efféle dolgoktól. Együtt töltik a vakációt feleségükkel, gyermekeikkel és kutyájukkal, becsületes honpolgároknak tartják magukat, és ha valaki azt mondaná nekik, hogy néhány órán belül gyilkosságot követnek el — bizonyára felháborodottan tiltakoznának. És mégis — ezek a feddhetetlen emberek, akik délután 5-kor még keresztrejtvényt fejtenek, este 10 órakor gyilkosokká lesznek. Ennek a változásnak a mechanizmusa érdekelt engem. A „RAS” film óta (mely az Algériában harcoló fiatal francia katonák elembertelenedésének problémáját taglalta) szándékomban állt forgatni valamit a rasszizmus témájáról. És ha egy algériai meggyilkolásának esetét választottam, ezt azért tettem, mert 1974-ben Franciaországban, a rasszizmus mindenekelőtt az arabokkal szemben nyilvánult meg. így lojális és — voltaképpen — rendes embereket (ez fontos, és véleményem szerint szokatlan dramaturgiai momentum) akartam bemutatni, akik maradi előítéleteik következtében hirtelen a gyűlölet rabjai lesznek, amely gyilkos ösztönöket ébreszt bennük más emberek iránt, akiket egyedül azért gyűlölnek, mert „mások”. Fontos eszme, figyelemreméltó művészi koncepció. > A francia kispolgár — Dupont úr — családi nyaralásra indul a tengerparthoz. Az úton a szokásos bosszúságok veszik^ el a kedvét, de aztán minden jól folytatódik: az ismerősök már várják őket és a megérdemelt pihenés önfeledt órákat ígér. Valami mégis megzavarja a felhőtlen örömet: arab vendégmunkások dolgoznak a közelben. A különböző manipulációknak bedűlő franciák nem veszik jó néven a szomszédságot. Valami már ekkor van a levegőben: érezni, hogy rövidesen robban a bomba. Robban is. Dupont úr — a mintaférj és mintaapa — meg-' kívánja barátja lányát. Miután az ifjú hölgy védekezik, a férfi — nem szándékosan! — megöli. Aztán alibit kell keresni. Az arabok kapóra jönnek. Meglincselik a sötétbő- rűeket: rájuk fogják a gyilkosságot, s „bosszút állnak”. Brutális kegyetlenséggel „számolnak le” a vétlenekkel. egyikük életét ki is oltják. És még mindig nincs vége a tisztességtelenségnek. Az igazságszolgáltatás emberei eltussolják a tényeket és az összefüggéseket. A hivatalos jelentés a vendégmunkásokat ma. rasztalja el. Dupont úr pedig büntetlenül — sőt, emelt fővel! — távozhat. A meggyilkolt arab fiú testvére nyújtja be neki — már otthon — a számlát... Yves Boisset tisztességes filmet készített, a egyben-más- ban követett is bizonyos dramaturgiai sablonokat (az expozíció kicsit késleltetett, néhány jelenet túlságosan „kitartott”), egészében véve konstruktív tárgyilagossággal és ugyanakkor lélektani hitelességgel tárta fel a vesszőfutás társadalmiemberi gyökereit. Alkotása nem egyszerűen krimi, több annál: a fajgyűlölet megsemmisítő kritikája. Kitűnő színészek játéka hitelesíti az élményt. Dupont meg-' személyesítő je Jean Carmet, míg az áldozat: Isabelle Huppert, aki a Dráma a tengerparton óta a világsztárok sorába emelkedett. S. L i
