Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-24 / 249. szám
l'élkülözheletlen gyógyszer SEGÍTIK EMBiRTARSAIKAT JV • \ i - . / Kerekasztal-beszélgetés a térítésmentes véradásról Az önzetlen segítséget jelképező rajz alatt a nyomtatott kártyán kézzel írott szöveg: „Nagyon köszönöm az életmentő vért..őszinte emberi szavak, amelyeket gyakran kapnak — megérdemelten — a véradók. Nógrád megyében közel húszezer az önkéntes véradók száma. Az elmúlt két évtizedben ■ amióta gyakorlattá vált a térítésmentes véradás, mintegy kétszázötven-két- száznyolcvanezer alkalommal nyújtották oda karjukat a tű alá. férfiak és nők. A véradók •között van pedagógus, mu'n- kásnő, üvegfúvó, kovács, orvos, lakatos, védőnő. A-társadalom minden rétegét képviselik. Véradónak len'ni megtisztelő. Szeretet, s megbecsülés övezi . valamennyiü- ket, mert a legdrágábbat, saját vérüket ajánlják fel beteg embertársaiknak. A véradás jelentőségéről, a gyógyító munkában betöltött szerepéről, a véradók társadalmi megbecsüléséről, a Vöröskereszt szervező mun-, kájáról váltottunk szót a napokban Salgótarjánban. a Nógrád megyei Vértranszfúziós Állomáson. Kerekasztal - beszélgetésünkön jelen volt Szoó Béláné. .a Vöröskereszt megyei titkára. Daróczi Sándor a kohászati üzemek csoportvezetője. 1 Németh Sándor, a nagybátonyi gépüzem véradófelelőse, Salók Józsefné, a kohászati üzemek nagyüzemi vöröskeresztes titkára, Barják Istvánná a kohászati üzemek esztergályosa, Király Györgyné a jánosaknai Páva Ruhagyár és Fodor Miklós, az öblösüveggyár vöröskeresztes titkára. A házigazda tisztségét dr. Hglász József, a megyei vértranszfúziós állomás főorvosa vállalta. — Nógrád megye országo. san első a térítésmentes véradásban. Hogyan szervezte az ezzel kapcsolatos feladatokat a Vöröskereszt, amíg a megye a megtisztelő rangot elérte? Szoó Béláné: — A vöröskeresztes munkában egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük a véradómozgalom szervezését. Mindezt az elmúlt harminc esztendő igazolja. Húszezer ember Nógrád- ban rendszeres véradó. Nyugodtan mondhatom, emberileg is előnyére formálódik, aki a véradók táborába lép. Jól tudja, hogy ma ő segít másoknak, holnap talán a saját családja szorul erre. A szervezés első évei természetesen gondokkal is jártak. A munkatársaimmal együtt mentünk községről községre, üzemekbe, munkásszállásokra, előfordult az is, házról házra jártunk, hogy a véradás fontosságát megértessük. Lépésről lépésre haladtunk. Nagy segítséget adott a Szoó Béláné Daróczi Sándor Király Györgyné Fodor Miklós Barják Istvánné véradókat övező társadalmi megbecsülés. A sokszoros véradók kitüntetéseket, emléklapokat kapnak, a községi Vöröske reszt.ázervezetek évről évre ünnepségre, megemlékezésre hívják valamennyinket. Ami a íövöt illeti, a továbbiakban a legnagyobb feladatot abban látom* hogy a régi véradók mellett a fiatalokat bátorítsuk, lépjenek ők is soraikba. A másik, hogy az eddiginél több készenléti véradóbrigádot szervezünk, akik bármikor, a nap bármelyik órájában tudnak segíteni. — A véradás fontos és tiszteletet érdemlő mindenképpen. Mi az, ami egy embert arra késztet, hogy rendszeres véradó legyen? Daróczi Sándor: — Mielőtt erre a beszélgetésre jöttem, a mai napon harmincharmadik alkalommal adtam vért. Évekkel ezelőtt kórházba kerültem. Ott láttam, egy beteg hozzátartozói miként aggódnak, hogy idejében megérkezzék az életmentő vér. Akkor határoztam el, hogy megpróbálom én is. Embert menteni, szép dolog. így kezdődött, ma már a véradás szervezése, a vöröskeresztes munka, a Németh Sándor véradónapok szorosan hozzátartoznak az életemhez. A hideghengerműbén, ahol dolgozom, belépésem idején tizenkét tagja volt a vöröskeresztes szervezetnek. Ma már az üzem ezen a téren is példát mutat. Az emberek hét. óra előtt sorakoznak, várják,' hogy a véradás megkezdődjék, ha véradónap van a kohászati üzemekben. Személyes pélSát szeretnék elmesélni, Kétgyermekes apa vagyok. Amikor a kisebbik fiam a világra jött, koraszülött volt, és azonnali vércserére szorult. Az én fiamnak is adott vért valaki, mint ahogy én adok másoknak. Kell-e en'nél több magyarázat, vagy bizonyga- tás? — A nagymúltú, régi 'gyárakban hagyománya van a vöröskeresztes munkának, a véradásnak. Miként szervezik meg egy „fiatal” üzemben a tennivalókat? Király Györgyné: — A jánosaknai Páva Ruhagyár valóban rövid múlttal rendelkezik, bár már nálunk is vannak törzsgárdatagok. Tizenhárom esztendeje vagyok munkásnője a varrodának. Akkoriban nyolcvanan kezdtük, most hétszázan vagyu'nk. Salók Józsefné Az asszonyok, lányok szívesen vállalnak részt a Vörös- kereszt munkájában, tanácsokat adnak, szerveznek, így értük el, hogy száz rendszeres véradónk van, akik köT) zott örvendetesen s°k a fiatal. Valamennyien asszonyok, lányok. Va'n tizenötszörös véradónk. Én magam is — vöröskeresztes titkár lévén — igyekszem személyesen példát mutatni a véradásban. Mert, hogy néz ki, ha egy titkár csak a többieket bátorítja, ő meg a háttérben marad? Szép emlékeim között őrzöm azokat a lapokat, amelyeken számomra ismeretlen emberek megköszönik az életmentő vért. — A véradás különösen a nagyüzemekben a brigádvállalások között szerepel. Az öblösüveggyáriak mindig az elsők között vannak a véradásbán. .. Fodor Miklós: — Több dossziét tölt meg az elmúlt húsz év története, minden véradásról, véradóról egész „regényt” vezetett Oswald Győző bácsi, aki ezen a téren úttörő volt. 1961-ben az eiső térítésmentes véradáson negyvennégyen jelentek meg. Dr. Halász József (Bábel László felvételei) A közelmúltban megtartott véradónapon négyszázhetvenen. Három olyán brigádunk van, amelyben mindenki rendszeres véradó. Az sem ritka eset, hogy rendkívüli véradásra hívnak embereket. Ilyenkor a munkahelyekről a kemencék': mellől, a csiszolókból azonnal indulnak. Ha kettőre van szükség, bizonyára hat-hét is jelentkezik. A gyár vezetése támogatja és segíti az önkéntes véradást. Külön engedély már nem is kell egy-egy sürgős behíváshoz. „Ha szükséges, menjen a dolgozó...” — mondják. Bizonyára ez is hozzájárul ahhoz, hogy az öblösüveggyárban eddig kétszázötvenen kaptak kitüntetést sokszoros véradásért. — A térítésmentes véradásban az asszonyok, lányok is részt vállaltak. A kohászati üzemek esztergályosából hogyan lett véradó? > Barják Istvánné: — Véletlenül. Annak idején kaptam egy levelet, hogy szívesen látnak véradáson. Gondoltam, elmegyek megpróbálom, • az ember egy alkalommal igazán nem hal bele. Ma már a huszonötödik véradáson is túl vagyok. A Béke Szocialista Brigádban dolgozom, ti„KISZERELÉS” Így mondják bikfanyelven a kereskedelemben az áruk csomagolását. ötdekás, tízdekás, félkilós, egy-két kilós kiszerelésben kapjuk a paprikát, cukrot, lisztet —, ha kapjuk. Például a lisztet, a cukrot. Nénike sorjázik előttem a pénztárnál a kis önkiszolgáló boltban. A pénztárostól kérdezi: — Tessék mondani, szét lehetne mérni? — és nylonzacskós, kilós, kristálycukrot mutat a kosárból. — Mert nekem csak fél kiló kellene. — Nem, nénike, sajnos nem. — hangzik az elutasító válasz. Mert akkor fél kilő egy forinttal olcsóbb lénne. A különbözet nyilván a nylon „kiszerelésből” ered bár hasonló a helyzet a papírzacskós csomagolás esetén is. Az árrendezés óta eltűntek a boltokból, a kisebb „kiszerelésű” áruk sorából a félkilós kristálycukrok, a kilós finomlisztek — rétesliszt minHétköznapi dolgok den mennyiségben —, pedig nap nap után tapasztalom, hogy a kisebb pénzű embereknek gyakran ezekre volna szükségük. Mert ígf engedi a bukszájuk. Nem lehetne az igényekhez rugalmasabb az a fránya „kiszerelés?” HŰTLEN CÍMKÉK * — Milyen sör ez? — hallom a kérdést a boltban. Egymás melletti lakkokban Kinizsi és Kőbányai sörök. Sokukról . a láda mellett, vagy alján hever a minőséget mutató címke. Felveszem az egyiket; Kőbányai világos — hirdeti a* felirat. Igen ám, de melyikét a ' két választékból ? A címke hátlapján, a tökéletesen tiszta papíron két inggombméretű ragasztószer nyoma fénylik. Nyilván valami takarékossági újító agy. szüleménye. Ezáltal megspóroljuk a sokszorosan nagyobb felület enyvezését. A baj csak az, hogy a két inggomb kutyafülét sem ér, egy irgalmas sóhajtást sem. A minőségjelzés halomban a ládák környékén, csak ott nem, ahol kellene. Szemlélődve arra az összegzésre jutok: ha már újításról van szó a csirizzel, legyünk egészen következetesek. Szerintem nemcsak a ragasztót lehet megspórolni, de a nyilván száz- és százezerszám készülő, s újra meg újra ragasztandó címkéket is. Ahogy a különféle üdítő italok zárókupakjai jelzik származásukat, úgy a sörzárók szintén jelzői lehetnének az üveg tartalmi hovatartozásának. Kérem a javaslat újítási díját a lentebb meg nem jelölt címre. KINEK VAN ERRE ENERGIÁJA? A nénikének, aki Jobbágyiból jött a megyeszékhelyre, s aki hűsé&ss követőmmé lett minap az ÉMÁSZ székházig, közös utunkon elsírta útja súlyos indokát: — Képzelje lelkem, már muszáj vagyok végére járni a dolognak . . . — Mi a baj) mama? Hát az, hogy sok a villanydíjam. Pedig alig világítunk, van egy rossz kis rádiónk, tévénk —, mégis . . . S mondja, milyen irdatlan összeget rótt rá az a szívtelen jobbágyi óraleolvasó, holott, többen is mondták: nem igazság ez! Amikor alig használnak . . . — Van-e más villamossági szerszám a házban? — inger- kedem, csak úgy, unaloműzőnek a közös baktatásban. — Van í í 1 hát van! De mikor használom én azt a kis mosógépet?! Alig használom... A gyerekek is este kerülnek haza, hát mit fogyaszt az a magnó egy órában, kettőben? A hűtőről, a vasalóról kár is beszélni. — A kávéfőző csak akkor kerül elő, ha mindnyájan együtt vagyunk. — Ugyan, mit fogyaszthat az a kis daráló, amit a jószághoz használunk. Percekig, ha forog. — És? — Az meg aztán már iga. zán a szomszédasszony rosszmájúsága, hogy volt lelke beárulni azt a villanysütőt. Pedig igazán, higgye meg, csak a gyerekek miatt sütök néhanapján. í — Akkor sok szerencsét, néne! — és elválunk az ÉMÁSZ előtt. (b. t.) zenkét férfi között egyedüli nő. Egyedüli véradó is vol. lám. Aztán mindig mondogattam a munkatársaimnak, jöjjenek ők is. meglátják milyen jó dolog véradónak lenni. Azóta ott tartunk. _ hogy szocialista brigádvállalásunkban is szerepeltetjük, a kis kollektíva minden egyes tagja rendszeres véradó. A napokban kaptunk elismerő oklevelet || —, A hagyományosan ló véradóüzemek közé tartozik a nagybátonyi gépüzem. Miképpen szervezik a véradást? Németh Sándor: — Száz- _ húsz rendszeres véradónk 13 van. akikre mindig lehet számítani. Tapasztalatom, hogy aki egyszer, vagy' kétszer már adott vért, azon túl mindig meaielenik. Az sem ritka, mikor férj, feleség együtt érkezik. Mi is Így szoktuk a feleségemmel. A példamutatás. a véradásra való buzdítás a legjobb meggyőző érv. — Ha a kohászati üzemekben jelennek meg a vér- transzfúziós állomás gépkocsijai. mindenki tudja. hogv sikere« véradónapra lehet számítani'. Milyen tapasztalatokról adhatunk számot? Salók Józsefné: — Tizenki. le'nc vöröskeresztes alapszer. vezetünk dolgozik ezerhatszáz taggal. Évente nyoicszáz véradót tartunk számon, emel. lett sok a behívásos véradás. Van negyvenszeres véradónk, harmincszoros nem is egy. Nagyon jó kapcsolatot tartunk a vértranszfúziós álló. mással. A kohászati üzemek véradóira a gyógyítók mindig számíthatnak. Noszogatni ' senkit sem kell Sokan ’nem is tartanak igényt a négy óra, pihenésre, azonnal mennek vissza dolgozni. Természetes emberi kötelességüknek érzik amit tesznek. Segít ,a gazdasági vezetés, a kitüntetett véradókat megjutalmazzuk. Azt különösen sokat hangsúlyozza a Vöröskereszt, ■ hogy az emberek megítélésében vegyék jobban figyelembe, ha sokszoros véradók. \ — A véradás legfontosabb célja a gyógyító munka segítései az emberek életének, egészségének visszaadása. A gyógyászatban mit jelent mindez? Dr. Halász József: — Joggal mondjuk, hogy a vér a legdrágább, ma már nélkü. iózheietien gyógyszer. Gon. dolok a baleseteknél, opera, dóknál, szüléseknél szüksé. ges vércserékre. A vér jelentősége azonban nem csak ennyi. Alkotóelemeire bontjuk, különféle gyógyszereket készítünk. A beteg csak azt az alkotóelemet kapja a vérből, amire szüksége van, fölöslegesen nem terheljük a szervezetét. Húsz esztendeje veszek részt a szervezett térítésmentes véradásban. Rengeteget fejlődött, az már nem fordulhat elő, hogy valamelyik beteg ne kapja meg azon- ' nal a szükséges vért. A Vöröskereszttel közösen szervezzük a véradónapokat, naptár szerint beosztjuk a kiszállási időket, mikor melyik üzembe, községbe, gyárba megyünk. Emellett be is hívjuk a vértranszfúziós állomásra az embereket, a ké. szenléti véradókért pedig kocsit küldünk, hogy mihamarabb érkezzenek. A véradás ma már kiegészítő, szerves része az orvosi gyógyító munkának. A véradás jelképezi az emberi összefogást. A sokszoros véradók a szó nemes érteimé, ben valóban életet mentenek. Tisztelettel fejet hajtunk előttük. megérdemlik. De jusson eszünkbe a vérellátásban dolgozó sok-sok orvos, asszisztens, ávolónö is, akik lehetővé teszik, hogy mindig legyen készenlétben és elegendő a gyógyító vérből. Csatai Erzsébet NÓGRÁD - 1979. október 24., szerda
