Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-18 / 244. szám

Főként a lakosságnak nyújt szolgáltatásokat a Pásztói Építő, Szerelő és Szolgálta­tó Ipari Szövetkezet. A szövetkezet dolgozói kellő minőségben készítik cl a megren­delt „alkatrészeket”, többek között ajtókat, ablakokat. Képünk az asztalosmühelyben készült, ahol Fazekas Imre, Kaszás István és Lengyel István asztalos végzi a munkát. Kilenc hónap a rétsági járás üzemeiben Bizakodó hangulatban Az első háromnegyed év si­kerei, vagy kudarcai többé- kevésbé sejtetik; mennyire sikerült az ez évi elképzelé­seket megvalósítani, milyen tennivalók elvégzésével le­het közelebb jutni a gazdál­kodás minőségi követeimé-' nyeinek teljesítéséhez. VÁLTOZTAK A FAZONOK A Favorit Cipőipari Szö­vetkezet nagyoroszi telepé­ről eddig ötfajta modellben előállított papucscipők ke­rültek a megrendelőkhöz, el­sősorban belföldi ellátásra. Jelenleg három modell fut a szalagokon, különböző szín­variációkban. Az utóbbiak kapcsán került szóba, hogy az idén belföldre, elsősorban sötét színű papucscipőket gyártottak, exportra viszont a világos színekből állították össze a különböző szállítmá­nyokat. / A nagyoroszi cipőipari munkások jól zárták az első kilenc hónapot. A tervezett 402 750 pár helyett 425 000 pá­rat gyártottak. Ebből a meny- nyiségből 141 ezer párat ex­portáltak a Szovjetunióba. Az újabb kilencezer pár előállí­tását decemberre tervezik. Az éves terv teljesítése ér­dekében októberben naponta 2500 párat kell gyártaniok. Október 10-ig mindennap si­került a napi előirányzatot teljesíteni. A mennyiségi előírások tel­jesítése mellett a megrende­lők elégedettek a minőséggel is. Az ez évben gyártott mo­dellek Lődi Jánosné tervező nevéhez fűződnek. MEGVANNAK A FELTÉTELEK A Fémmechanikai Szi­vattyú- és Anyagmozgató-gép* gyártó Szövetkezet rétsági 2. számú gyáregysége az idei 66 millió forint, értékű ter­melési tervéből 'október 1-ig 48 millió forintot teljesített. A negyedik negyedévre ma­radó 18 millió forint teljesí­tése nem lesz könnyű dolog, újabb erőfeszítéseket követel a szövetkezet minden dolgo­zójától, annak ellenére, hogy jó az anyag- és alkatrészel­látás, s bíznak abban, hogy a szerszámok beszerzésénél is kedvezőbbre fordul a hely­zet. Mivel az állományi lét­számnak csupán a 65 száza­léka dolgozik, ez a helyzet a szövetkezet vezetésére hárít nagy felelősséget, előrelátást. Igyekeznek megelőzni a nem várt hibákat, apróbb munka- •í szervezéssel pedig segítik a folyamatos termelést. Az üzemvezető Gura Pál elmondta, hogy az év végéig még 3800 különböző szi­vattyút kell előállítaniuk. Ez azt jelenti, hogy naponta 80 —100 darabnak kell elhagyni a . szövetkezetét. Teljesítésé­nek megvannak a szubjektív feltételei is. A fiatalokból ál­ló kollektíva lelkesedésére, hozzáértésére és szorgalmára vall, hogy október első felé­ben mindennap túlszárnyal­ták eredeti elképzeléseiket. HATÄROZOTTAN állítják A Romhányi Építési Kerá­miagyárban az idei év ter­melését a kettősség jellem­zi: a régi. gyárban meg kell oldani a termelési feladato­kat, méghozzá gazdaságosan, ugyanakkor biztosítani kell az új gyár, a Romhány III. próbaüzemének sikerét. Az első kilenc hónapban a termelésben nem mindenütt sikerült teljesíteni a koráb­bi elképzeléseket, a vállalt feladatokat. A falicsempe- gyártásban- például több mint hat százalékkal csökkent az első osztályú termékek ará nya. Ugyanakkor növekedett a selejtes termékek mennyi­sége. A padióburkolólap-gyár- tásnál nem sikerült eleget tenni a mennyiségi követel­ményeknek, a sei ejt csökken­tésének, elmaradás van a mi­nőségben is. Figyelembe véve a Rom­hány III. próbaüzemelésével kapcsolatos gondokat, a gyár vezetői határozottan állítják, hogy az év végéig teljesítik az előírt termelési értékter­vet és az előirányzott nyere­séget. Együttműködés a KGST-országokkal Vietnam együttműködése a szocialista tábor országai­val szinte egyidős a függet­len Vietnam kikiáltásával. A szocialista országok és el­sősorban a Szovjetunió je­lentős segítséget nyújtanak Vietnam ipari és gazdasági fejlesztéséhez. A kapcsolatok új szakasza kezdődött 1978. júliusában, amikor a Vietná­mi Szocialista Köztársaság KGST-tagország lett. Szovjet segítséggel fejezik be a Vörös folyón átívelő „Thanlong”-híd építését. A híd Haiphongot és az ország északi tartományait köti össze a fővárossal és Vietnam szá­mos más tartományával. Az északi Quang Yeng tarto­mányban átadták azt az új hajógyárat, amelyik felépíté­séhez a Lengyel Népköztár­saság adott jelentős segítsé­get. Az építkezés^ még 1971- ben kezdték el. de a soroza­tos amerikai bombázások mi­att a munkálatok egy ideig szüneteltek.- A hajógyárban ötezer tonnás tengerjárókat fognak építeni, ezenkívül itt végzik majd a hajók karban­tartását is. Az elmúlt évben a hajógyár már elkészült üzemrészeiben 30 új hajót bo­csátottak vízre. Az építkezés befejezése után a gyár éven­te 80 új hajót ad a vietnami népgazdaságnak. Ugyancsak lengyel segítséggel épült fél Thanh Hoa tartományban az a téglagyár, amelyben éven­te ’több mint 20 millió darab tégla készül. A gyár jelenleg az ágazat legkorszerűbb üze­me: a technológiai folyama­tok mintegy 70 százalékát gépesítették. Vietnam déli részén most adták át az NDK segítségével épült fafeldolgozó üzemet. Ez a gyár egyike azoknak a nagyberuházásoknak, ame­lyek a déli ’ országrészben va­lósulnak meg KGST-segít­séggel. Nem kevésbé jelentős se­gítséget nyújtanak a KGST- tagországok Vietnam termé­szeti kincseinek feltárásá­hoz. E célból közös földtani kutatóexpedíciókat szervez­nek. Ugyanakkor Vietnam részt kíván venni a legutóbbi KGST-ülésszakon elfogadott hosszú távú mezőgazdasági - és élelmezésügyi program megvalósításában; kész bőví­teni a tea, kávé, déligyümöl­csök és értékes, fafajták ter­melését é& exportját a szoci­alista országokba. Ezenkívül tervbe vették olyan feldolgo­zó ágazatok fejlesztését, ame­lyek munkaerőgondok miatt kevéssé fejlettek a többi szocialista országban. KÍSÉRLETET vezettek be nyáron a KARANCS Húsipa­ri Szövetkezeti Közös Válla­lat csontozórészlegében. ■ A dolgozók minden műszak után rangsorolják magukat: ki volt aznap a legszorgalma­sabb, kinek ment kevésbé a munka? A hónap végi ösz- szegzés alapján osztották fel a többlettermelésért járó bért, hogy valóban azok kapják a legtöbbet, akik megérdemlik. A differenciált bérezés é formája két hónapig bevált, a harmadikban szinte haj­szálpontossággal „egyeztek” a teljesítmények. — A csontozok nehezen értet­ték meg, míg a legjobb szak­munkások is ódzkodtak, akik­nek érdekében kezdeményez­tünk. Az egyenlőség mel­lett vannak, mondván: né­hány száz forint miatt ne te­gyen senki megjegyzést — dohog Sándor László, a szak- szervezeti bizottság titkára. A példát azért hozta szóba, hogy igazolja, áz okos ötle­tek megvalósítása nem megy máról holna'pra. Márpedig ők azon vannak, hogy a megye- székhelyet és környékét mi­nél jobb minőségű és nagyobb választékú hússal, húskészít­ménnyel lássák el, s ehhez szükség van néhány változás­ra. Mert, ha valahol a mi­nőség fontos, az élelmiszer- iparban különösen. A fo­gyasztó érzékeny, mint a ba­rométer, ha hiba akad, már kéri a vásárlók könyvét az üzletben. — Hogy kevesebb kifogás legyen termékeinkkel szem­ben, két dolog szükséges: mű­szaki fejlesztés, jó és bizton­ságos gépek, valamint olyan szemlélet, amely a technoló­Nem biztos, .hogy tapsolnak, s mégis... K Kényszer, vagy folyamat? A norma, amiről sokat beszélnek Hej, de püfölték is még hat-hét évvel ezelőtt, olyan tíz-tizenöt kilós nagykala­páccsal, órák hosszú során át a girbe-gurba, gyártás alá nem vehető vastag acél­lemezeket. Nem egyedül, s nem ketten. S igencsak sok idő eltelt addig, amíg az „alany” kezelhetővé vált. Mindez persze magán hordozta egy újonnan tele­pített gyáregység kezdetle­ges, sajátságos vonásait Mert: kevés volt, nagyon ke­vés Mátranovákon 1969- ben a munkát segítő, meg­könnyítő, hatékonnyá tevő gép. S ráadásul az újfajta szakmához hozzá nem ér­tő volt a munkásgárda is... Hogyan lehetett volna más­ként. hiszen a bezárt bá­nyák legénysége, s nem is mind lakatos, hegesztő, ko­vács, villanyszerelő, forgá­csoló alkotta a Ganz-MÁ- VAG új gyáregységének ak­kori magját... — Mi — mondja Molnár Mihály igazgató — Szabó Lászlóval a jelenlegi főmér­nökkel Pestről, a törzsgyár­ból kerültünk ide. S mond­jam...? Akkor legalább tíz­szer a'nnyi időt kellett for­dítani egy-egy nem minden­napi alkatrész előállítására, mint most... Ami nekünk furcsa volt, de mégis érthe­tő. Hiszen a normaidők tartásának, beszabályozásé, nak alapfeltétele: s szakmai hozzáértés, a gépesítés, a jó munkafeltételek biztosítása. Mindez — természetesen — akkoriban csak elképzelés volt nálunk. Aztá'n telt az idő. A no- váki volt bányászok megta­nulták az új szakmát, vál­toztak a munkavégzés kö­rülményei s ezzel párhuza­mosan csökkent — csökken­tették — azt á normaidőt is, ami egy-egy munkafázis el­végzéséhez szükséges. — Tudom, a normakar­bantartás. amit mi évenkén­ti rendszerességgel és szigo­rú következetességgel vég­zünk, főleg a teljesítmény­bérben dolgozók -körében nem okoz nagy örömet. De függetlenül attól, hogy talán senki sem tapsol, hogy most ugyanazt a munkát a múlt esztendeinél rövidebb idő alatt kell elvégeznie, mégis jók a teljesítményeink. Ami azt jelenti, hogy nem va­gyunk túl szigorúak — így sem. Persze, figyelembe vesz. szűk, hogy az ember — nem gép. Teljesítőképessége ha­táros, a „húr” túlfeszítése viszont a selejt növekedését idézné elő. Ami aztán vég­képp nem célunk. Nem is lehet! Ám an'nak a fizikai tartaléknak, ami még jelenleg is van, mutat­koznia kell a napi felada­tok végrehajtásában. (Mind­erre bizonyíték is lehetne annak leírása, hogy a Ganz- MÁVAG mátranováki gyár­egység® immáron kétféléi is híres-nevezetes a „nagy Ganz.családban”: sokadszor Tettek elsők a gyáregységek közötti versenyben, s tőlük átvevő még nem távozott el egyetlen alkalommal sem úgy, hogy mondta: ezt meg ezt nem vesszük át, mert...) Ahogy korszerűsödik, fej­lődik tovább a gyáregység, s ahogy még hozzáértőbbek lesznek a munkához a dol­gozók — csökken az ugyan­azon munkadarab gyártásá­ra fordítható normaidő. Ab­ban a gyárban, ahol a kézi munka hányada igen jelen­tős. Hiszen az emelőbere'n- dezések, a hidak, a darupá­lyák kivitelezésében csak alapműveletek elvégzését biztosítják a gépek, beren­dezések; hegeszteni, szege­cselni, sorjázni, szerelni már nem tudnak,.. — Eszerint, a dolgozók bőrén csattan a normakar­bantartás ostora? — Igen. Muszáj nálunk is odáig srófolni a munka tem­póját, mint a budapesti törzsgyárban. Ezt az idén szeretnénk először elérni. Hiszen tűrhetetlen állapot lenne, ha többszörös kiváló gyáregység létünkre sem tudnánk azonosulni a „fen­tiek” munkaeredményeivel. — Ehhez viszont nem csak emberi hozzáértés, hanem a feltételek biztosítása is szük­séges. — Valóban. Említettem már, hogy a mondjuk öt év­vel ezelőttivel sem lehet összehasonlítani a gépesített­ség szintjét. Nagy értékű be­rendezések, kisgépek, ké­szülékek szériáját állítottuk munkába: néhány hete üze­mel például egy olyan láng­vágó automata, amivel a leg­jobb munkások tucatja kel­hetne versenyre. Korszerű, nagy teljesítményű forgá­csológépeket szereztünk be. Javítottunk az anyagmozga­tás, a szállítás nehézségein, mostanság stabilnak mond. ható az anyagellátás, jó kö­rülmények között' dolgozhat mindenki (akármelyik mun­kahelyen, a „legvadabb” hi­degben is biztosítani tudjuk a tizenöt fokos hőmérsékle­tet), úgyhogy... — Ügyhogy, a szűkebb idő is még szűkebbé válik. — Természetesen! S ez főleg az előkészítő munka intenzitását növeli. Biztos, ■ hogy ha beérkezik a revét- lenítő gépsor, könnyebben, hamarabb dolgoznak a láng­vágók is. Mitöbb: a jó szer­vezési „tippek” megvalósí­tása is találkozik azon tö­rekvésünkkel, hogy — mondjuk — egy daru gyár­tásához ne x idő, hanem csak bizonyos hányada kell­jen. — Említette: normakar­bantartás ügyben senki sem, tapsolt — Nem. S intézkedéseink ellenére sem csökkent a dol­gozók bére. Ami azt jelenti, hogy messze vagyunk még a határtól. — Nem vált ez ’ki elég­telenséget, feszültséget? — ... A lehető legmesz- szebbmenőkig betartjuk a demokratizmus „játékszabá­lyait”. Az idei nagy norma­rendezési akció szükségessé­gét is elsőként a szocialis­ta brigádvezetőkkel beszél­tük meg, s kértük a szak- szervezet véleményét. Csak a rosszul dolgozó, a munká­jában tehetetlen elégedetlen, kedett. S a szellem változá­sát bizonyítja, hogy szocia­lista brigádjaink tagjai, a szorosabb követelmények ellenére is kimagasló sike­reket érnek el. Zúgolódás nélkül, a munkára koncent­rálva. S reméljük. így lesz jövőre is. — Mikor újólag „hozzá­nyúlnak” a normákhoz? —’ Igen. Ez folyamat. Amit az egyre javuló, változó kö­rülmények indokolnak. Mostanában majdnem fe­leannyi idő alatt készül egy csarnoki futódaru a nováki Ganzban, mint hat évvel ez­előtt... Karácsony György n/ Húsipariak a minőségért Kártérítést fizet a vétkes is jelzi: a mércét magasra emelték saját maguk előtt. — Az elmúlt hat hétben 480 mintát vettünk az üzem­ben, ebből mindössze egy volt „tűrhető”, a többi meg­felelt — említi drV Tóth Ár­pád városi élelmiszer-higiéni­kus szakállatorvos. A higiéni­ával sincs probléma: a taka­rítók, ládamosók tisztasági pótlékként fizetésük tíz szá­giai fegyelem szigorú betar- azonban mindenféleképpen zalékát kaphatják, ha minden tását eredményezi — mondja mérsékelni igyekszünk az rendben, s általában zsebükbe Pécsi István főmérnök. Az arányt — magyarázza Bíró is kerül a pénz. utóbbiról beszélgetünk in- Miklós. Évente a vállalat 48-50­kább, hiszen a KARANCS- Válogatják például a hasi- féle terméket állít elő. HŰS új üzem, berendezései tott sertéseket, melyik tőke- — Egyenletes minőséget sze- is a korszerűbbek közé tartóz- húsnak, melyik készítmény- retnénk biztosítani. Üjabban nak. nek való, s máris kevesebb kidolgoztuk a tájjellegű ízek­— Ügy érezzük, sokat tét- a panasza a boltok vezetői- hez szükséges fűszerezettséget tünk a minőség javításáért, nek. Elvétve még előfordul, is, hamarosan tájékoztatjuk Fokoztuk a gyártásközi el- hogy a tőkehúson több a zsír róla a vásárlókat. Lesz eny- lenőrzést, második éve, hogy a megengedettnél. Legutóbb hén, közepesen és erősen fű­saját laboratóriummal rendel- például Pásztóról szóltak, szerezett készítmény, s ez kezünk, amely nem csupán hogy 15 mázsa húson nyolc újabb feladatot jelent dol- a szállítandó árut nézi, az kiló zsírt találtak. Az üzem gozóinknak — jegyzi meg alapanyagot, keverékeket is visszavette a hús árában, s Bíró Miklós, szigorúan szemmel tartja, a felületes munkát végzők elemzi — hangsúlyozza Bíró megkapták érte a magukét. Miklós, a vállalat igazgatója. Előveszik a külső szervek Még az üzem kapuján be- ellenőrzési tapasztalatairól A KARANCSHŰS-NÁL az elmúlt években sokat tettek azért, hogy munkásaik ismé­iül igyekeznek megakadályoz- szóló feljegyzéseket. Vizsgál reí.e Syarapodjon. Rendszere- ni, hogy a kereskedelembe ne az üzemben az állategészség- sek a.21 versenyek, a szak- kerüljön olyan termék, amely ügyi állomás, a KÖJÁL, az P}a 1 )ulmestere országos dön- a vásárlónak bosszúságot élelmiszer-minőségvizsgáló in- ton ket-en‘ 18 ott voltak, ti­okoz. S a szigorúság nem tézet, s persze saját laborató- zeneSy betanított munkás csak divatból emlegetett ki- riumuk. Tavaly csaknem öt­most is tanul. Jövőre szak­fejezés. A csontozóbrigád ezer mintából mindössze 8,2 munkás-bizonyítványt kapnak késlekedett munkájával, százalékot kifogásoltak. Az ^ Az ■ g?nT emiatt elkoboztak néhány idén első fél évben ettől is dolva üzemlátogatásökat bőrössertést. A követkéz- kevesebbet. Hozzá kell ten- szerveznek a környező telepü- mény: a vétkesek kártérí- ni: ezek a termékek is alkal- , e . hetedik-nyolcadik osztá­tést fizettek. A füstölőben masak voltak fogyasztásra, 1y°sainak. Jelenleg egyete- az egyik dolgozó megsértette de bajok akadtak olyan apró ™er? ot ósztöndijasuk tanul, a technológiai fegyelmet, őt dolgokkal, mint a címkézés, a r'zek az* .^ . . biztosítékok, is kötelezték a kártérítésre, s külcsín... A KARANCSHŰS a huslPan termekek mi­át is helyezték. laboratóriuma a ’felsoroltak- nose§e kifogastalan legyeh. — Azt nem ígérhetjük, hogy nál több kifogást talált, ez M. Szabó Gyula ezentúl szabványtól eltérő hús nem kerül ki az üzemből! | -------------------------------­A z ellenőrzés fokozásával j NÓGRÁD — 1979. október 18., csütörtök 3 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom