Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

Kormányátalakítás Iránban A hét végén két arab férfit Végeztek ki Khorramsharban „külföldi hatalmakkal fenn­tartott kapcsolatok és az iszlám kormány elleni felfor­gató tevékenység” vádjával. Az iráni titkos forradalmi tanács vasárnap .néhány mó­dosítással jóváhagyta a Ba­zargan miniszterelnök által pénteken benyújtott kormány- átalakítási indítványt. Az eddigiekhez képest új­donságot jelent a 22 tagú ka­binet összetételében a kőolaj­ipari miniszteri tárca, amelyet Hasszán Nazih. az Iráni Nem­zeti Olajtársaság (NIOC) el­nökének lemondatása után létesítettek. Nem fogadták el Bazargan javaslatát „vidéki ügyekkel foglalkozó, utazó miniszteri” tisztség létrehí­vására. Az erre a tárcára ja­vasolt Darius Foruhar, volt munkaügyi minisztert tárca nélküli államtitkárrá nevez­ték ki. Mehdi Bazargan iráni mi­niszterelnök Orians , Fallaci olasz író- és újságírónőnek adott nyilatkozatában értékel­te az iráni kettős vezetés kap­csolatát. Saját szerepét a kormány élén ..gyengének” ítélte. Hangoztatta: felismerve, hoty nem rendelkezik elegendő ha­talommal a kormányzáshoz, többször benyújtotta lemon­dását Khomeininek. Az aja- tollah azonban — arra hivat­kozva, hogy nem talál helyet­te mást — mindannyiszor maradásra bírta, s megígérte, hogy nem avatkozik be a kor* mánvtigyeibe. „Hivatalos szempontból úgy fogalmazhatnánk, hogy a ka-, binet kormányoz, de ideoló­giai és forradalmi értelemben az ország Khomeini és a for­radalmi tanács irányítása alatt áll.” A kivégzésekkel kapcsolat­ban Bazargan elmondta, hogy ezek miatt többször volt sú­lyos nézeteltérése Khomeini- vel. A nyilatkozat — az Oriana Fallaci által múlt héten Kho- meinivel készített interjúhoz hasonlóan — a milánói Cor­riera Della Sera című olasz lapban jelent meg. Musztafa Csamran, Irán új hadügyminisztere a Kayhan című lapnak adott nyilatkoza­tában közölte: a hadsereg megerősítését és sorainak meg­tisztítását tervezi. Cáfolta a hadsereg létszámának csök­kentéséről elterjedt korábbi híreket. Arra nem tért ki, hógy a 285 000 fős hadseregben vég­rehajtandó szelektálás kiket fog érinteni. Szőv e! pari- és Kormányküldöttség utazik az NOK-da Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága főtit­kárának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége el­nökének vezetésével október 4-én szovjet párt- és kormány- küldöttség érkezik hivatalos, baráti látogatásra az NDK-ba, a Német Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. A szovjet küldöttséget a Német Szocialista Egységpárt Közpon­ti Bizottsága és az NDK Ál­lamtanácsa hívta meg. Vance fogadta Dobrinyint Keltái András, az MTI tu­dósítója jelenti: Cyrus Vance, amerikai kül­ügyminiszter, vasárnap hiva­talában tanácskozott Anatolij Dobrinyin, washingtoni szov­jet nagykövettel. A váratlan megbeszélésről, amely ötne­gyed óráig tartott, egyik fél sem nyilatkozott. Az újabb szovjet—amerikai tanácskozás nyilvánvalóan az úgynevezett kubai üggyel függött össze, mutatnak rá megfigyelők. A vasárnapi ta­nácskozás 24 órával előzte meg Carter tv-beszédét, amelyben az amerikai elnök a „kubai ügyről” készült tá­jékoztatni. Carter a hét végén beható ta­nácskozásokat folytatott a kérdésről, az e célra magához kéretett tanácsadókkal, ko­rábbi demokrata és republi­kánus kormányok tisztségvi­selőivel. Közöttük volt há­rom egykori külügyminiszter, Dean Rusk, William Rogert, s Henry Kissinger is. Az elnök — az előzetes ér­tesülések szerint — bizonyos „ellenintézkedéseket” készül bejelenteni, feltehetően a ka- rib-tengeri amerikai katonai erő • növelését. Walter Mondale alelnök, a kormány más tagjaihoz ha­sonlóan a hét végén nyilvá­nosan elismerte: a kubai szovjet katonai személyzet „valószínűleg” már a hatva­nas évek elején is akkora volt, mint most. Mipt isme­retes, Washington mintegy 2600-ra teszi számukat.) Az amerikai kormányférfiak elis­merik, hogy a kubai szovjet erőnek „lehetnek” kiképzési feladatai — írja vasárnap a The Washington Post Karamanlisz Moszkvában Hétfőn 'délben megérkezett Moszkvába KorSztantin Ka­ramanlisz. A görög miniszter­elnököt és kíséretét a repü­lőtéren Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná* csának elnöke, Andrej Gro- miko külügyminiszter, Pjotr Gyemlcsev kulturális minisz­ter, . Vlagyimir Kirillin mi­niszterelnök-helyettes, vala­mint a szovjet politikai és társadalmi élet számos kép­viselője és a diplomáciai tes­tület tagjai fogadták. Koszigin és Karamanlisz el­lepett a katonai díszszázad előtt, majd a görög kormány­fő szálláshelyére hajtattak. A Pravda hétfői számában ismerteti a görög kormányfő életrajzát. A lap —, amely Karamanlisz fényképét is közli — kifejezi azt a remé­nyét, hogy a jelenlegi látoga­tás hozzájárul a két ország hagyományosan jó kapcsola­tainak továbbfejlődéséhez — a két kormány, a két nép és nemzetek közötti együttmű­ködés érdekében. (MTI) Cordobai közjáték Argentína második legnagyobb városában, a haladó evők egyik központjaként ismert Cordobában különös közjátékra került sor. Menendez tábornok, a városban állomásozó har­madik hadtest parancsnoka beszédében „a kommunistákkal szembeni lágysággal” vádolta a vezetést, elsősorban Vioiá tá­bornokot, a szárazföldi hadsereg főparancsnokát. Mivel a beszéd kimerítette a fegyelemsértés fogalmát, Viola leváltotta a renitens generálist. Ezután jött a meglepetés. Menendez kijelentette: nem fo­gadja el a döntést és azzal fenyegetődön, hogy katonáival megszállja Cordobát. Ez bizony már több volt, mint fegye­lemsértés: zendülésnek is tekinthető. Buenos Aires azonnal és félreérthetetlenül reagált. Központi parancsra elit ejtőer­nyősök zárták körül Menendez főhadiszállását és arra kény- szerítették a tábornokot, hogy menjen velük a fővárosba. Kétórás tárgyalás után Menendez közölte, elfogadja Viola döntését. Az incidens háttere: Menendez Suarez Mason tábornok­nak, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnökének, a „héják” vezérének híve. Ez a tábornoki csoport élesen szembenáll Videla államfő és Viola tábornok mérsékeltebb csoportjával, akik „a terrorizmus elleni háború megnyerése után!’ (ők fo­galmaznak így, nem egészen alaptalanul) úgy érzik, meg­engedhetnek maguknak néhány viszonylag liberálisabb lé­pést. A Casa Rosadaban, az elnöki palotában ebben a helyzet­ben felismerték, milyen veszélyes folyamatot indíthatna el Menendez és hatékonyan, csírájában elfojtották a megmoz­dulást. Mik a.héják által nehezményezett lépések? 1. Videláék beengedték az országba az Amerikai Államok Szervezetének vizsgáló bizottságát, amely a biztonsági szer­vek által őrizetbe vett és „eltűnt” személyek ügyében tevé­kenykedik. 2. Az utóbbi hetekben érezhetően csökkent a letartózta­tások, rajtaütésszerű razziák száma és a korniányzat kisebb tüntstáseket is engedélyezett. Bár legalább 1934-ig szó sincs a katonai hatalom meg­szüntetéséről a Videla—Viola csoport némi kapcsolatot épí­tett ki a még mindig hatalmas erőt képviselő peronista szak­szervezetekkel. 4. Ezeket is bevonja egy, a kormányzat által készítendő „hosszabb távú politikai tervezet” ki- úgozásába. Ez a terve­zet 1935 táján tenné legalábbis lehetségessé a visszatérést f 'síri kormányzathoz. Távoli és nem is túlságosan ko- r 'e-üpekHva! A hadsereg héjáinak azonban a jelek sze­ri.« ez is sjU. fl nemzetközi jogot és az egyetemes humánumot egyaránt sérti az ENSZ- közgyíiiés határozata Dr. Antaltfy György nyilatkozata Az ENSZ-közgyűlés 34. ülés­szakának a Pol Pot-rezsim el­ismerésével kapcsolatos dön­téséről dr. Antalffy György professzor, a Magyar Jogász Szövetség elnöke, a Béke-vi- lágtanács emberi jogokkal foglalkozó bizottságának tagja nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. — A határozat az egész ha­ladó emberiség, a világ álla­mai többségének ö lháborodá- sát, egyet nem értését váltot­ta ki. — Ma már köztudottak azok a tények (Kambodzsa lakos­ságának csaknem a telét ki­tevő hárommillió ember — köztük gyerekek és öregek — megsemmisítése), amelyeknek már csak az egyetemes humá­num alapján is a Pol Pot- rendszer támogatásának a iffegvonását kellett * yolna ki­váltaniuk, mint ahogy tényle­gesen ki is váltották a világ nagyobbik részében. — Az ENSZ. közgyűlésének határozata figyelmen kívül hagyja az államok képvisele­tére vonatkozó nemzetközi jogi szabályokat is. A nemzet­közi jog ugyanis azt a kor. mányt ismeri el az állam kép­viseletére jogosultnak. ame­lyik a tényleges hatalmat gya­korolja az ország területén. Az pedig korántsem ismeretlen tény, a Pol Pot-rezsimet tá­mogató áliamok körében sem, hogy lényegileg Kambodzsa egész területén a népi forra­dalmi tanács gyakorolja a tényleges hatalmat. — Ennek megfelelően a fej­lődő országok havannai csúcs- értekezletén félre nem érthető módon kifejezésre jutott az államok többségének vélemé­nye: a Pol Pot-rendszer el nem ismerése, elítélése. —• Mégis az ENSZ. közgyű­lésének a ‘határozathozatalra vonatkozó szabályai lehetővé tették, hogy relatív többség­gel, azaz a tulajdonképpeni ki­sebbségi döntéssel a Pol Pot- rendszer képviselői ülhessenek az ülésterem Kambodzsa ré­szére fenntartott székein. — Az ENSZ-közgyűlés ha­tározata természetesen nem változtattá és nem is változ­tathatja meg az államok több­ségének — a népi kormány elismerésére irányuló akara­tát. Nem változtathatja meg, hiszen közgyűlési határozattal csupán Kambodzsa és az gNSZ mint szervezet közötti viszony »minden-bizonnyal átmeneti —- „rendezéséről” van szó. Ez a határozat sem ténylegesen, sem jogilag nem pótolhatja az egyes államok elismerő aktu­sát. — A népi kormány támoga­tását kifejező. egyre hagyobb számú elismerés minden bi­zonnyal arra fogja késztetni az ENSZ közgyűlését is. hogy revidálja döntését s azok ré­szére biztosítsa az ENSZ fó­rumain a részvételt, akik nem hárommillió halott ..kénvi­selői”. hanem az újjáépülő Kambodzsa küldöttei — fe­jezte be nyilatkozatát dr. An­talffy György professzor. értéktartó mlékezés Kína lakossága mértéktar­tóan emlékezett meg a nép- köztársaság kikiáltásának 30. évfordulójáról. Megfigyelők ebbe a keretbe illesztik bele azt a pohárköszöntőt, amelyet 'Hua Kuo-feng, pártelnök és miniszterelnök mondott a nemzeti ünnep előestéjén tar­tott parlamenti fogadáson. Hua Kuo-feng ezúttal úgy értékelte az elmúlt három év­tizedet, hogy nem szólt 'Mao Cetungról. Eltűnt az idei po­hárköszöntőből a kulturális forradalom is, amelynek leg­főbb szószólói — a szónok szerint — ellenforradalmár összeesküvők voltak, és csak megdöntésük után vált lehe­tővé, hogy Kína politikai és gazdasági életét ismét nor­mális vágányra tereljék. Pohárköszöntőjének külpo­litikai részében Hua Kuo- feng azt húzta alá, hogy Kí­na népe fejleszteni kívánja baráti kapcsolatait és együtt­működését a világ országai­nak népeivel. A megfigyelők­nek feltűnt, hogy ezúttal el­maradt a „hegemonizmus” ostorozása az ünnepi beszéd­ben. (MTI) Nyerem én y be tét kön y v-sorsold s Az Országos Takarékpénztár hét­főn Törökszentmiklóson tartotta a nyereménybeíétkönyvek III. ne­gyedévi, sorrendben 113. sorsolá­sát. A húzáson szeptember 29-ig váltott és a sorsolás- napján for­galomban levő nyereménybetét­könyvek vettek részt. Mindazok a betétkönyvek, amelyek sorszá­mának utolsó három számjegye (számvégződése) megegyezik az alább felsorolt számokkal, az 1979. III. negyedévi átlagbérük­nek a számok mellett fetlüetetett százalékát nyerték: A nyereményösszeget a betét­könyvet kiállító OTP-fiók, posta, hivatal vagy takarékszövetkezet októb«r 18-tól fizeii ki. (MTI) xn 'ti 3 'S »© Pb T3 •© N U> C 'V & fl •flj 'ti > fl ti 'ti > s s N V) u ti Pb C s N (A fli i & 043 23 .468 50 038 25 578 25 196 50 584 50 218 25 647 25 268 50 654 25 279 250 699 25 331 50 705 25 359 j;*o 743 25 370 25 19% 25 4C3 100 815 25 Japán t&lasztái o\ Ohira adui Ohira minisz­terelnök — a start és a ccl között. A japán politikai naptár eredetileg csak 1980 végére jelzett általános választáso­kat, de Ohira Maszajosi mi­niszterelnök döntése alapján már az idén szeptemberben feloszlatták a parlamentet, s október 7-re kiírták az or­szágos választásokat. CÉL: A KÉNYELMES TÖBB­SÉG Az évtizedek óta megszakí­tás nélkül kormányzó liberá­lis demokratapárt köreiben nem is titkolják: „kényelmes többséget” akarnak biztosíta­ni maguknak az alsóházban. Nem kis célkitűzés — bizo­nyos előrejelzések- szerint azonban reália A konzerva­tív, nagytőke irányította párt népszerűsége a 60-as évek végétől a- 70-es évek közepé­ig megállíthatatlanul csökke­nőnek tűnt, de az elmúlt pár esztendőben ismét szilárdabb talajt érezhet a lába alatt. A politikai megfigyelők számá­ra nem kétséges az LDP győ­zelme; a vélemények csupán az elérhető mandátumok szá­ma, illetve az ellenzéki pár­tok lehetséges eredménye kö­rül térnek el. (A sok milliós példányszámú japán napilap, a Jomiuri Simbun egyik friss közvélemény-kutatása szerint az LDP az utolsó, 1976-os választásokon szerzett 42 szá­zalékkal szemben, most leg­alább 46 százalékra számít­hat.) Az LDP optimizmusára alapot ad a választások mes­teri időzítése is. Ohira dönté­sét mindenekelőtt a gazdasá­gi megfontolások diktálják. Japán inflációs és munkanél­küliségi rátáját, ugyanis (4— 6, illetve 2 százalék körüliek) jó néhány fejlett tőkésország irigyelhetné, s az életszínvo­nalon még nem vált érezhe­tővé a kőolaj idei áremelke­dése sem. Ez a helyzet vi­szont hónapok alatt megvál­tozhat. A kormánypárt így meg akarja őrizni lépéselő­nyét, különösen, hogy jövőre más — népszerűségének alig­ha kedvező — lépéseket is ter­vez: többek között az általá­nos fogyasztási adó bevezeté­sét fontolgatják. A gazdaság növekedési ütemének 5—6 százalék körüli stabilizálódá­sa sem jelenti azt, hogy Ja­pán' túljutott a szűkülő ex­portlehetőségek és az ipar­szerkezet átalakításának ne­hézségein. „A kormányzatot, jelenleg az izgatja leginkább, hogyan tartsa életben az üz­leti fellendülést anélkül, hogy elszabadulna az infláció” — idézi a Far Eastern Econo­mic Review című honkongi lap egy tokiói szakember vé­leményét. ELLENZÉKI ESÉLYEK A politikai elemzések ke­vés sikert jósolnak a japáa ellenzéknek. Emlékeztetnek az áprilisi helyhatósági vá­lasztásokra, ahol — főként a baloldali pártok akcióegysé­gének hiánya miatt — sorra a jobboldali, nacionalista je­löltek arattak győzelmet. A szocialista párt ennek elle­nére sem fogadta el a kom­munisták együttműködési ajánlatát. (A kommunista párt az alkotmány háborúel­lenes törvényeinek védelmére valamennyi haladó erő össze­fogását sürgette.) A szocialis­ták helyzetét gyengíti, hogy nem nyújtanak valódi alter­natívát a japán belpolitika számos problémájára, így pél­dául a környezetvédelem, a* energiafelhasználás, vagy az adóügyek kérdésében. Nem aknázták ki kellő határozott­sággal az amerikai repülő- gépgyárak megvesztegetési botrányait sem, amelyek pe­dig alaposan megtépázták az LDP vezetésének jóhírét. A többi, középutas párt (Komeito, demokratikus szo­cialista párt stb) szintén bel­ső nehézségekkel küzd. Hosz- szú idő óta a kormánypárt felé hajlanák; elhatárolódá­suk a baloldaltól többek kö­zött a Kínával való szövet* ség és a „szovjet fenyegetés” rémképével indokolt katonai kiadások terén mutatkozik meg. TÄGABB horizonton Ez a mozzanat már a szé­lesebb, nemzetközi viszonyok­ra is kiható következmé­nyekre utal. Az LDP remélt sikere ugyanis nem pusztán a japán belpolitika kisebb- nagyobb módosulását, még csak nem is csupán Ohira személyes pozíciójának meg­erősödését jelentené. Abszolút parlamenti több­ség birtokában a miniszterel­nök gyakorlatilag komolyabb ellenzéki akadály nélkül va­lósíthatja meg ^ külpolitikai elképzeléseit is. Márpedig 10 hónapos vezetése alatt Ohira elsősorban az Egyesült Álla­mokkal való együttműködés fokozását helyezte előtérbe. A kereskedelmi kapcsolatok mellett — álról a 12 milliárd dolláros japán többlet válto­zatlanul érzékeny vitapont — szorosabb formákat keresnek a politikai és katonai kapcso­latokban X is. Rendszeressé válnak a közös hadgyakorla­tok, és sűrűn hivatkoznak a szigetország „szérepvállalási szükségességére”, amelyet mindenekelőtt a csendes-óce­áni térségben kellene fokozni. Szegő Gábor Szobádon engedték elrablói Andrea Zenesini dús­gazdag milánói üzletembert, az utóbbi idők egyik leghosszab- ban tartó emberrablás! akció­jának áldozatát. Zenesinit 10 hónappal ezelőtt rabolták el, és eredetileg 10 milliárd lírát követeltek érte. A családnak végül sikerült a váltságdíjat 1,5 milliárdra lealkudni, így az üzletembert hétfőre virradó éj­szaka egy otthonától 50 kilo­méterre levő vasútállomáson szabadon engedték. Az „em­berséges emberrablók ”a vált­ságdíjból mindjárt neki is ajándékoztak 60 000 lírát, hogy taxit hívhasson. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom