Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-11 / 212. szám

( Kampány elüti Tili i cukor a nógrádiban A Mátravidéki Cukorgyá­rak selypi és hatvani gyárá­ban főpróbára készülnek. Ősim Imre gyáregységveze­tő elmondta, hogy a normál karbantartási munkákat szep­tember elejére elvégezték. A mindkét gyáregységben le­zajlott korszerűsítések egy­aránt szolgálják az energia­takarékosságot és a hatéko­nyabb cukortermelést. Korszerűsödött a fűtőrend­szer: Selypen elvégezték a 3. számú GO kazán túlhevítő­jének cseréjét. Hatvanban nagy munkát jelentett a be- páríó állomás átalakítása. Ez­zel várhatóan a fajlagos ener­giafelhasználás javul. Foly­tatják az utótermék pépkeve- rők felújítását, a pépkeze­lés automatizálását módosít­ják, megteremtik a lehető­séget a több féle automatikus cukorfőzés összehasonlításá­ra. Befejeződött az ülepítőtó kotrása és a mésziszap-kiter- melés, amelyet a talajjavító vállalat végzett. A gyártele­pen 8000 négyzetméter tér­burkolást végeztek, ezzel is segítve a közúton érkező ré­pa fogadását. A gyár műszaki kollektí­vájának az elmúlt években Is komoly gondot okozott a szennyezett répa. A gaz és föld meghibásodásokat, du­gulást/ üzemállást, jelentős költségráfordítást okozott. Ezt említve nem véletlenül felhősödik el a gyáregység­vezető arca, hiszen a mező- gazdasági főosztály tájékoz­tatása szerint a terület több mint fele gyomos. Ezt erősí­ti meg Nagy István főosz­tályvezető is. — Még ott is probléma le­het — mondja —, ahol a gazolást elvégezték, mert nem gyűjtötték össze a kivágott erős gyomot, ami a betakarí­tásnál géphibákat, az átvett répánál minőségromlást, a gyárban dugulást. törést okozhat... Az idei kampányban az au­gusztusi előzetes termésbecs­lés alapján 16147 hektár te­rületről 361,7 mázsás hektá­ronkénti átlagterméssel, 584 ezer tonna cukorrépa átvéte­lére számítanak. — Nógrád megyéből 1386 hektárról 4100 vagon répát várunk, 296 mázsa/hektáron­kénti átlagterméssel — jegy­zi meg a főosztályvezető. A betegségek, kártevők idáig nem jelentettek bajt, viszont a száraz, meleg idő­járás miatt zsugorodott a répa levélfelülete. Ezt bizo­nyítják a legutóbbi érési kí­sérletek is. A leveles répafej súlya csak 82 százaléka a gyökér súlyának. Az augusz­tus 21-i gyári átlag-cukortar­talom 13,9 százalék volt, ami jó érték, a Nógrád megyei Az idei esztendőben 56 millió darab különböző kondenzá­tort gyártanak a Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati üzemében. A dolgozók a kongresszusi munkaversenyhez csatlakozvá, pótfölajánlásként vállalták, hogy a korábbinál jobb minőségű terméket és kevesebb selejtet gyártanak, va­lamint takarékoskodnak az energiával. Az évközben beér­kezett pótrendeléseket a kívánt határidőre elkészítik, és az ötszázezer darabos NSZK exportot is időben legyártják. A képen Gömze Istvánná áruminősítő, a Tyereskova brigád tagja, — aki 19 éve dolgozik az üzemben — a kondenzáto­rok kapacitásosztályozását végzi. Polimerekkel a fagy ellen Szovjet kutatók megállapí- vállalatok már sikerrel al- tották. hogy polimerhab al- kalmazzák ezt a találmányt, kalmazása esetén a fagy a és így az év folyamán az ed- szokásos mélységnek csak az diginél több időt tudnak a »gvtized részéig hatol be a földmunkák elvégzésére for1 talajba. A szibériai építő- dítani. átlag 15,05 százalék. Az el­múlt napok meleg időjárása várhatóan kedvezően hat a minőségre, és a közelmúlt csapadéka a mennyiségre. Jelentős szállítási felada­tot jelent a répa mozgatása. A vállalat egyeztette a szállí­tási feladatokat az illetékes MÁV- és Volán-szervekkel. Évek óta jelentős segítséget kap a salgótarjáni 2. számú Volántól. Az idén a tarjáni- ak 26 ezer tonna répa fuva­rozását végzik és emellett 23 ezer tonna répa rakodására kötöttek megállapodást Most vezetik be az új cu­kortartalom szerinti átvé­telt, amit az ipar több éves felkészülése előzött meg. — A Nógrádban termett répa cukortartalma mindig a gyári átlag felett volt, az elmúlt évben is jelentős pré­miumot fizettünk a nógrádi termelőknek. Reméljük az idén sem fognak csalatkoz­ni. Gyárunk felkészült a cu­kortartalom szerinti átvé­telre. Selypen és Hatvanban holland gyártmányú Vene- ma automata gépsorokat épí­tettünk be. Az állomásokon vett répa mintákat másnap reggelre a laboratóriumba szállítjuk, ahol így 48 órán belül eredményt kapunk. Je­lentősebb állomásainkon gé­pi mintavevőket állítottunk fel, ilyen van Rétságon és Ácsán is... Az esetleges reklamációk elkerülését szem előtt tart­va a mintaszállítást, értéke­lést igyekeznek pontosan vé­gezni. Az eredményeket a gazdaságok ellenőrizhetik, ugyanakkor a területi szö­vetségek megbízottai is fo­lyamatosan a helyszínen fi­gyelemmel kísérhetik. A gazdaságokkal közösen egyeztetett igényeket figye­lembe véve, a felügyelők kö­tik a szállítási-átvételi meg­állapodásokat. melyeknek betartása mindkét fél szá­mára fontos. A betakarító­gépek kijavítására, tartalék alkatrészek beszerzésére, az üzemek ügyeltek. Nagy fi­gyelmet kell fordítaniuk a betakarítógépek beállítására, a minőség javítására és a veszteség csökkentésére. — Ebben az ' időszakban végzik a jövő évi répaterüle­tek előkészítési munkáit, ajánlatos idejében és gon­dosan végezni — mondja a főosztályvezető és még hoz­záteszi : — Közel a termelés kezdete: szeptember 15—20. körül tervezzük. A még hát­ra levő napok kemény mun­kát jelentenek a gyár dol­gozóinak, hogy felkészülten fogadhassuk a várhatóan jó cukrot adó répát... Beszélgetés F. V. Popovval A kemerovói tanácsi delegáció nógrádi útjáról Miként arról rendszeresen beszámoltunk, az elmúlt hé­ten — szeptember harmadi- ka és nyolcadika között — évtizedes testvéri barátság hagyományain tovább lépve, először tartózkodott kemero­vói tanácsi delegáció Nógrád megyében. A delegáció veze­tőjével Filip Vasziljevics Po- povval, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának tagjával, a Kemerovói területi Tanács elnökével balassagyarmati programjuk alatt folytattunk beszélgetést az utazás céljá­ról, tapasztalatairól. Első kér­désünk arra vonatkozott, hogy megismerjük azokat a legfontosabb célkitűzéseket, amelyek elérésében a Keme­rovói területi Tanács az SZKP XXV. kongresszusának szellemében munkálkodik. — Dolgozóink, szakembe­reink, tudósaink önfeláldozó munkája, pártunk Központi Bizottsága és kormányunk ál­landó gondoskodása eredmé­nyeként Kuzbassz ma hazánk egyik leghatalmasabb ipari központja. A tizedik ötéves terv első három éve alatt az ipari termelés megyénkben 10,3 százalékkal nőtt, terven felül 56,6 millió rubel érték­ben termeltünk. Széntermelé­sünk az 1975. évit 11,2 millió tonnával, nyersvas-terrnelé- sünk 97 ezer tonnával, acél- termelésünk egymillió tonná­val múlta felül. Üzemek, sze­relőcsarnokok, termelőegy­ségek egész sorát építettük fel — harmincezer iskolai he­lyet, több mint 13 ezer böl­csődei, óvodai helyet létesí­tettünk. Űj művelődési háza­kat, kórházakat, üzleteket ad­tunk át a lakosságnak. Meg­valósítottuk a bioszféra, a környezet védelmének nagy­szabású programját. Mind­ezt dolgozóink a kongresszus útmutatásai alapján érték el, akik tízezrével kapcsolódnak a termelés hatékonyságáért, a munka minőségének javításá­ért folytatott erőfeszítésekbe.1 — A két megye — Ke­merovo és Nógrád — test­véri kapcsolata az idén kiterjedt az államigazga­tási, tanácsi ' munkaterü­letekre is. Milyen benyo­másokat szerzett a dele­gáció első nógrádi útján? — Először is szeretném megköszönni a Nógrád me­gyei pártbizottság és a me­gyei tanács vezetőinek azt a lehetőséget, hogy megtekint­hettük Nógrád megyét, s megismerkedhettünk Salgó­tarjánnal, néhány üzemmel, többek között a síküveggyár­ral. Megismertük azokat a terveket, amelyek a városfej­lesztésen belül, a lakásépítés keretében valósulnak meg. Jártunk mezőgazdasági ter­melőüzemekben is, nagyon ér­dekes és gyümölcsöző beszél­getéseink voltak a Salgótarjá­ni városi ■ Tanácson. Ezeknek az új kapcsolatoknak a jövő­beni eredményeit nehéz vol­na meghatározni. űrülünk azoknak a sikereknek, ame­lyeket elértek, és hogy ebben élenjárnak a megye dolgozói. Erre bizonyíték a statisztikai adatokon túl mindaz, amit mi is tapasztaltunk. Salgótarján az utóbbi évtizedekben nagy változáson ment át, építésze­tileg mély benyomásokat gyakorol az emberre. Nagy örömünkre szolgál, hogy egyik lakótelepüket Kemerovóíél nevezték el. Kemerovóban is felépül egy lakókerület, ame­lyet Salgótarjánról neveznek el: az alapkőletételnél jelen voltak a salgótarjániak is. Nagyon erős benyomást tet­tek ránk a fejlődésre vonat­kozó tervek, amelyeket meg­ismertünk. Kívánjuk, hogy ezeket a terveket sikerrel tel­jesítsék ! — Maradandó élményt je­lentett az a látogatás is, ame­lyet Pásztón, az ottani me­zőgazdasági üzemben, szövet­kezetben tettünk. Megismer­kedtünk egy tehenészettel, ahol nagyon jó eredménye­ket értek el, meglátogattunk egy sertéstelepet is, ahol iparszerűen állítják elő a ser­téseket. Nagyon tetszett az a lelkesedés, amely az ottani, dolgozókat erősen jellemzi. Meglátogattunk egy termelő­szövetkezeti dolgozót is, aki megmutatta gazdaságát, meg­ismerkedtünk a pásztói gaz­daság szőlőtermesztési munká­jával, terveivel. Mindebben megnyilvánul a 'ítelyi taná­csok munkája, a tanácstagok eredményes tevékenysége, akik mindent megtesznek azért, hogy a helyi lakosság élet- és munkakörülményei a jövőben is tovább javulja­nak. Balassagyarmat város Ta­nácsának munkájával ismer­kedve, ott ahol most meg­született egy új testvéri kap­csolat Novokuznyeck és Ba­lassagyarmat városok között, örömmel hallottuk és láttuk, hogy ebben a szép várasbán az emberek boldogan élnek. Megismertük a helyi bútor­gyár munkáját, részt vettünk egy munkásgyűlésen, betekin­tettünk a város fejlesztési ter­veibe. Mindezekben nagy munkát fejtett ki a városi ta­nács. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy azok a tervek, ame­lyek a város lakosságának életét hivatottak tovább javí­tani — teljesülni is fognak. — Miként látja a két megye tanácsi kapcsola­tának jelentőségét és jö­vőjét? — Nehéz lenne röviden szólni mindarról, ami a két megye közti delegációcserék eredményeit jellemzik. Min­denesetre elmondható, hogy a tervszerűség is meghatározza ma már a kapcsolatokat, éá minden esetben, amikor • köl­csönös delegációcserére ke­rül sor, jobb, teljesebb bete­kintést nyerünk egymás dol­gaiba. mindabba, ami a két megyét érinti. Ezeket a ta­pasztalatokat kicseréljük és mindketten otthon hasznosít­juk. A látogatások segítenek abban, hogy teljesítsük azo­kat a feladatokat, amelyeket pártjaink elénk tűztek. De ami a legfőbb: mélyül és erő­södik népeink közötti kap­csolat, a testvéri barátság. Barátságunk új tanúbizony­ságaként június elején hiva­talos baráti látogatáson a Magyar Népköztársaságban tartózkodott Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöke. E ta­lálkozás népeink egységé­nek megbonthatatlanságát, a magyar és a szovjet nép barátságát tovább erősítette. Leonyid Iljics Brezsnyev te­levíziós beszédében többek között a következőket mond­ta: „Bennünket egy gondolat mozgat: meg kell őriznünk és erősítenünk a békét, lehe- sőséget kell adni népeinknek, hogy erőiket az alkotó épí­tésre összpontosítsák.” TPL Van-e önöknél „Akikre büszkék vagyunk” — tábla? hangzott a kérdés a telefon­ban. — Hirtelen nem is tu­dom — így a válasz —, vár­jon, kapcsolom a szakszerve­zetet. Egyik üveggyárunk telefon- központosának válaszából már egy elhamarkodott kö­vetkeztetést le lehet vonni arról: mekkora tekintélye van az üzmekben itt-ott ki­függesztett, népszerűsítő táb­láknak. További érdeklődés megerősíti az első válasz hi­telességét: „Ügy tudom, van”, „Mintha volna”; „A múltkor még volt” — mondják á kü­lönböző gyárak dolgozói. A következtetés már nem is nagyon elhamarkodott: túlságosan nagy rangnak ezek a tábláik nem örvendenek. A BRG salgótarjáni gyárá­ban két helyen is áll hason­ló népszerűsítő alkalmatos­ság. Egyik az udvaron, másik — itt három is egymás mel­lett — a lépcsőföijáró falán függ. A fotográfiák részint sikeres brigádokat, részint ki­váló dolgozókat ábrázolnak. Volt több is — tudjuk meg a gyár munkaverseny-felelő- sétől, Gáka Józseftől. — De azokon nem volt üvegborítás és tréfás kedvű dolgozók ba­juszt, szakáit, dülledt szeme­ket rajzoltak, meg különböző szövegeket írtak a fényké­pekre. Csak azokat hagyták érintetlenül, amiken üveglap védi a fotót. Glória vagy pellengér / Egy másik üzemben az üveg mögé dugott képek el­csúfítására is leltek módot. A nerrf túl barátságos művezető fizimiskája elé fölragasztot­ták Dali A polgárháború elő- érzete című képének szörny­fejét Nagyobb hahotától rit­kán harsogott az ebédlőfolvo- só. mint másnap reggel, mi­kor a „montázst” fölfedezték a dolgozók. Mi indokolja ezeket a tré­fákat? Csupán a vicces kedv? Ez közrejátszik, de alkalma­sint vegyül még irigységgel, esetleg stréberpukkaszíó szándékkal is. Mi a fő motí­vum. jószerivel mindegy. A népszerűsítő táblák „dekorá­lása” inkább csak kuriózum, mintsem általános szokás. így az egy-két vicces kedvű dol­gozó tettleges állásfoglalása mellékes. Ám az aligha mindegy, hogy maguk a „kirakatba” tett munkások örülnek-e ek­ként szerzett dicsőségüknek, vagy sem. „Régebben az öcsé­met kitettók az SZMT-szék- ház előtti táblára — hallom ismerősömtől. — Nagyon szé­gyell te szegény; alig várta, hogy levegyék”. Van ilyen is. Ám akad olyan is, mint Mor­va János, a BRG Univerzál brigádjának tagja, aki a táb­lára tett fotón brigádvezető gyanánt szerepel. „Mikor ki­tették, örültünk neki. Akkor még kevés brigád képe került oda. Brigádvezetői tanácsko­zásokon éreztem, hogy tekinté­lye van a mi nevünknek...” A brigádvezető szerint sem csu­pán a másfél-két éve kint függő fotó alapozta meg a tekintélyt, de hozzájárult az is. Ezek szerint figyelik az em­berek az effajta ritkán meg­újuló faliújságokat. „Az ud­vari táblán viszonylag friss képek és cikkek vannak — mondja Gáka József —, de őszintén szólva én még nem láttam, hogy tolonganának előtte”. Morva János szerint figyelik a táblát, bár ő ma­ga is úgy emlékezett- rá: Csak egy brigádfotó van kitéve rá, holott már több mint két hónapja három kollektíva fényképe feszít a vitrinben. Ebből inkább az világlik ki: ha figyelik is, meglehetősen távolról figyelik, mi minden díszük az üveglapok mögött. Van-e értelme tehát, hogy —, ha hébe-korba is — ösz- szeállítsanak efféle dicsőség­táblákat? Igen. maga a cél életképesnek látszik. Ám a ki­vitelezés gyakran épp a kí­vánttal ellentétes hatást vált ki. A beállított, mesterkélt amatőrfotók szinte ösztökélik a nézőt arra, hogy az esetleg ülődnek ható ábrázatot még blődebbé változtassa néhány ceruzavonással. S a dicsőség­lajstromnak beillő képaláírá­sok egy csapásra stréberré sematizálják a gazdag sze­mélyiségű, becsületes, hús­vér munkásembereket. Ez megint csak arra buzdít, hogy egy-két móndáttal megtold­ják az angyallá magasztosító erénylistát. S, ha ez ellen üveglap védi a képet, akkor gondolatban egészítik ki a fotót, vagy a szöveget — ez majdhogynem csak formai kérdés: Szó sincs arról, hogy le kell szedni a falról a jó munkást,. vagy a sikeres brigádot nép­szerűsítő ismertetést. Ám, mint a gazdasági munkában, ebben is több gondot kell for­dítani a minőségre, a haté­konyságra. Inkább legyen Ke­vés az effajta tabló, ám az váljon frissé, élővé, tartal­massá; legyen rajta, ami oda­vonzza a szemet, az érdeklő­dést. Csak így válik értel­messé a vele való fáradozás. Molnár Fát NÓGRÁD — 1979. szeptember 11., kedd * 3 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom