Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
Buliarai séta Avicenna városában A Buhara Szálloda belső udvarában egy kis szökőku- tacska próbálja enyhíteni valamelyest a hőséget. Negyvenkét fok van árnyékban, s az árnyék itt Közép-Ázsiában igen keresett cikk. Nyakken- dős japán úr lihegve legyezi ma^át, a klímát ő is nehezen viseli el. De áldozatokat kell hozni: aki meg akarja ismerni a mesés Kelet kincseit, az ősi kultúra emlékeit, s a vendégszerető üzbégeket, annak el kell viselnie a sivatagi klímát is. A szállodaudvaron feltűnik Valerij Mominov, a megyei Komszomol-bizottság titkára, hogy városnézésre vigyen. A séta közben derült ki, hogy Buharáról nem 6ok jut a közép-európai ember eszébe. Jómagam is csak annyit tudtam róla, hogy megfordult itt Naszreddin Hodzsa; fogalom a buharai szőnyeg és szovjet kalandfilmek sora szól a buharai emír bukásáról, akit Frunze űzött el 1920-ban. Valerijjal a hajdani híres •rany- és rézművesek műheAz óváros, háttérben a Kalján mecsettel és minarettel mecset szent zarándokhelynek számított, ami különösen nagyobb mohamedán vallási ünnepek idején vonzotta a hívők tömegeit. Ma inkább a turisták keresik fel. Az óvá- <; rosban már néhány évvel ez- ' Iszmail Szamanl síremléke lyébe tartunk, s ő városáról, mesél. Buhara kisváros, 185 ezer lakosainak a száma. A műemlékeké 250. Tekintve a város kis területét, mondható műemlék városnak. Valaha az 1127-ben épült és ma is erep detl formáját őrző Kalján előtt építési tilalmat hirdettek, hogy a hagyományos építészeti stílus megmaradjon. A világhírű óvárost járva, hihetetlen értékeket csodálhat meg az ember, s nem is elsősorban az Ulugbeg, vagy A híres buharai rézművesek mai utódja a Mii-i Arab med rés zérói van szó. Például bekukkantva egy külsőre semmitmondó, sárral tapasztott ház kapujában csodálatos íaragású grádicsot fedezhet fel, gyöngyházat imitáló kagyló- és kavicsberakással. Másutt faragott, vasalt kapu látható: egy letűnt évszázad ismeretlen mestereinek remekbe szabott műve. A város több, mint kétezer éves. Nemzetközi karaván- utak csomópontjában, hatalmas sivatagban fekszik. Hányattatott történelme során többször volt hatalmi, tudományos, művészeti központja Közép-Ázsiának. Olyan, szellemi nagyságok éltek és alkottak itt, mint Firdauszi, Ruda- ki. Különösen büszke Buhara a filozófusra, korának nagy orvosára: Avicennára. Eredeti nevén: Abu Ali Ibn Sina 999 éve született. Jövőre Buhará- ban ünnepük meg a kerek évfordulót, az ünnepségek középpontjában egy nagyszabásúnak Ígérkező nemzetközi szimpozion lesz. Ebből az alkalomból készül el Buhara új repülőtere, amely alkalmas lesz a nagy, korszerű utas- szállító repülőgépek fogadására is. Valerij elvezet Iszmail Sza- mani mauzóleumához. Az égetett téglából készített épületet a X. században emelték. Csodálatos architektúráját és ornamentikáját egyszerű eszközzel a tégla rakásának érdekes módjával alakította ki az ismeretlen mester. Iszmail Szamanl, a szamanida uralkodóház alapítója a IX—X. században élt. Nevéhez fűződik Buhara felszabadítása az arab elnyomás alól. A történelem és a népemlékezet ezenkívül nagy, bölcs és mindenekfelett igazságos uralkodóként tartja számon. Amolyan közép-ázsiai Mátyás királyként emlegetik. Sírhelye évszázadok óta zarándokhely. Most is találtunk friss virágot és koszorút a helyszínen. Látom Valeríjon, hogy mindenáron mondani akar valamit. Az óvárosról van szó. Az építési tilalomról. Nehogy azt higyjem, hogy bárki is konzerválni kívánja a nem éppen ideális életkörülményeket. Mert hiába találunk fridzsi- dert a szűk, alacsony épületekben, komfortban a régmúltat idézik. Szaid Alim Khan, az utolsó emír idején, tehát 1920-ban még nem tartottak számon ipari üzemet Buharában. A híres buharai kézművesek ősi módszerekkel állították elő — igen kis számban — méltán híres termékeiket. Ma mész* sze földön nevezetes a buharai karakülgyár, a Szovjetunió legnagyobb prémfeldolgozó üzeme, ahol az Üzbegisztánban hagyományosan tenyésztett és igen kiváló minőségű karakül juhok prémét készítik ki. A frissen született, sőt még az anyajuh hasából kivágott bárányok bőréből készül az ismert perzsaszőrme. (A perzsa jelző magyarázata: iráni kereskedők juttatták el valaha a világ nagy szőrmepiacaira). A textilfeldolgozó üzem hatezer embert foglalkoztat. A selyemüzemben az Igencsak híres és nagy múltú buharai selyem hagyományait őrzik. Ugyancsak itt készítik az üz- bégek Vjellegzetes sapkáját, a négyszögletű tübitejkákat. Az üzem kézműveseinek arany- és ezüstszállal átszőtt termékei díjakat nyertek Párizsban, Damaszkuszban, Izmirben és Montrealban is. Erőteljesen fejlődik a turizmus, a japán úr nem az egyetlen külföldi utazó, Buharában az ember lépten-nyomon amerikaiakba, franciákba, nyugatnémetekbe botlik. A szocialista országokból érkező csoportok száma is folytonosan nő. A vendégeket az üzbégek hagyományos barátsággal fogadják, ami a keleti ember talán legvonzóbb tulajdonsága, s az idegen számára felejthetetlen emlék. Búcsúzáskor hosszan elkísérik a vendégeket és megköszönik, hogy megtisztelte „méltatlan hajlékukat”. Hahn Péter „Frici bácsinak jelentem.." Portrévázlat egy népművelő pedagógusról SOROLNI IS NEHÉZ len- szakkörvezetői munkára. Pélne, hány és hány szállal kap- dául Bognár Erika Mátraszől- csolódhat össze a pedagógia lősről — és sok Ilyen Erikánk és a népművelés. Amikor a van! kulturális értékek felismerésé- A legutolsó levél Nagylóc- re és élvezetére, az onma- ról érkezett — a küldője hígunk fejlesztésének fontos- rül adja, __ most kapta meg a ságára vezetnek rá tanáraink; felvételéről szóló papírt az amikor egy-egy művészeti ág esztergomi tanítóképzőből, gyakorlásához, amatőr művé- Tavaly még nem mert ielent- szeti csoport alakításához ad- hezni sem több tanárának nak alapot és útmutatást; buzdítására, a tőlük kapott isamikor elültetik bennünk a vágyat, hogy környezetünkmeretek. eszmények birtokosaként végül mégis sikerrel próbálkozott. Ami bántja: mi ben terjesztői legyünk a művetődésnek. Pemze. nem egy- lesz az ott haRyott °vodasokformák a lehetőségek pedagógus egyénisége szakja, a diákközösség «». H , .. szetétele nagy hatással lehet ^ ' arra. hogy nyitott, embert for- .. „ _ máló, gazdagító nevelés folyik-e, vagy sem. Bizonyára Balassagyarmaton — de szerte a megyében sem nem éri meglepetéskai Rimócon, nincs a láthatáron szakképzett utód.... Addig is, a tanévnyitóig velük Nem mellékvágány ez a ki- arra kérem Kalocsay Frigyest, beszéljen magáról is! — Huszonhat éve, ifjúkorom óta foglalkozom zenével. , , , „ , A városban tevékenykedő kent Kalocsai Frigyes ismerő amat6r szinte seb, volt tanítványait hogy a mindegyikében iátszottam, a nepműytíők napjan Szoc-.ahs- kórusmunka mellett a réz_ ta kultúráért kitüntetést ka- £úvós hangszerekke]. Tizenöt pott. Az a tanártípus, amelyik ha hiányzott diákéveinkből, valóban hiányérzetünk lehet. A tanításon kívül is érdeklik a diákok — világlátásuk, gondolkodásuk, eszményeik, célévig még tánczenét is játszottam... Az indíttatás? Olyan közegben nőttem fel. amely inspirált a zeneszeretetre — szülők, iskolai, baráti» kör. Egy ideje már nem játszom —, amikor a történelem szajaik alakulása, alakítása nem kot végeztem, alig jutott idő U-n7nmhnc c-7amoro FVt a fi- , . _ _ ' k özömbös számára. Ezt a fi atalok nagy biztonsággal megérzik a pedagógusokról!... Amikor a csöndes kertes utcában rátaláltunk a házára, épp egy tanítványt kísért ki, aki problémáival pár nappal a tanítás kezdete előtt is felkereste. Mások levélben tudóvalamire. Most pedig a nevelést elkezdhetem, mint gyakorló apa — háromhónapos kisgyerekünk itt van a másik szobában. Ahogy az első hangadásokból megállapítottam: szopránhangja lesz. Az iskolai kórusmunkáról, zenei sítiák sorsuk alakulásáról életr°1:. van naeykórus. kasit.iaK sorsú« ^ aiaKul^arOK marakoruSi kamaraegyüttes Legszívesebben róluk beszél — de hiszen ez az igazi eredmény. siker egy pedagógusnak!. ,. (hangszeres csoport óvónőképzésben használatos hangszerekből). Jó a kapcsolatunk SOKFÉLE ISKOLÁT!versenyeinek állandó hallgatói vannak diákjaink között. PUSBAN tanítottam már néhány éve a Szántó Kovács Janos Szakközépiskola ovo- Évente közös fellépjünk van ndr^zos hdlMtoinak enek- a Balassi kórusával, sokszínű zene anára vagyok. Nemreg programokat hoznak a Szán- szereztem egyetemi diplomat tós-naook. járunk üzemekbe, történelemből is — a fő pro- a szociális otthonba, kórház- filom azonban a zene marad. ba is zenés-irodalmi másóiig vekszem minél alaposabban rai. Volf már rádiófc-Wé^- megfertozni a tanítványaimat b;nk. részt veszünk az Ének- a zene es a kultúra szereteté- lő Ifjúság mozgalomban — a vei — hiszen nekik egy kissé tanév során mindig adódik népművelőnek is kell lenniük valam, Fitosnak tartom van így érthető2 törekvőé hT ™inűen, leendö óvdTl6 olyanokat Snk Ä ré^ T sorban, akikben érezzük a hl- EuSrtnnk !^u» a vatastudatot, azt a vágyat, közéletnek. hogy az iskola elvégzése után óvónő vagy tanító legyen, HŰ5Z ÉVE DOLGOZIK oe- községébe visszatérjen. Ezt dagóglai pályán Kalocsay Fri- igazoliák a végzettek í Ami- gyes és vallomása szerint kor ide kerültem, kaptam egy nem tudia megunni. Felesé- harmadillos osztályt — a ta- ge 'hinten tanár, az ének—zene n ülőimtől ma is jön egy-egy őt sem kerülte el —. de most levél. Sokukról tudom, ott* 6 nem lén katedrára. Férie hon az ^ ifjúsági klub vezetői, viszont igen — nemsokára a község fiataljainak „ama- újra hallhatja a diákok íelen- tőr népművelői” — vagy ép- tését: Frici bácsinak jelen- pen tiszteletdíjasként vállal- tem... koznak is könyvtári, kultúros, G. Kiss Magdolna Ö NÓGRAD — 1979. szeptember 9., vasárnap Korán elment ő is. Nagyon korán, mint már előtte annyian jelenkori költőink közül. Idén októberben lenne 58 éves. De kezdjük a végén. A vasmozsár törő je alatt címmel 1976-ban írt „prózai” vallomását ezzel a mondattal fejezte be: „A tárgyakat régóta nem misztifikálom, nincs tulajdontudatom, de mivel írok, mondani szeretnék valamit valakinek, akár egy embernek csak. »Adjon az Isten hozzá erőt« — mondaná nagymama’’. Viszonylag korán lezárult életműve bizonyítja, nemcsak egy embernek adott valamit. Sokat adott és sokaknak. Sőt, ad még ma is. Például tiszta, fegyelmezett költészetet. Hitet a költészetben, a költői szó megtartó erejében, amelyet bizony, gyöngít itt-ott a sok gubancos vers, éretlen gondolat, szomorúan pontatlan «ép. Adott egy új Yorickot, századbeli magyar Yorickot, végül csak „szegény Yorickot”. Szegény Yorick című versében írja: „ . . .senki nem tudja rólam, hogy én valék Yorick . . .” Még nem telt el a halál utáni félezer év, de mind többen tudják az értők közül, hogy ő volt az. Igen, ő, aki családnevét anyjától örökölte. Jobban lehetett volna figyelni a költőre, amíg élt, Könyvekről Kormos István versei hiszen ő minden emberre — maradjunk a szakmában, még a névtelen költőkre is — szeretettel és finom tapintattal figyelt. Mert tudta, kell a szeretet. Adott a jövőnek, vagyis a legkisebbeknek Is. Hogy mást ne mondjak, Vackort, a piszén pisze kölyökmackót, aki világot látni Is elindult a me- sé’"'n A mesében, amely maga is világgá ment, sok nyelvre lefordították. Adta a szigetközi Dunát, amelynek partján nem hevertem, pedig^nincs messze tőlünk — mi van messze ebben a kis hazában? —, de versei által lehet már Igaz élménye e tájról annak is, akinek nem szűkebb hazája. Kormos István Mosonszent- miklóson született, a Duoa- ágaktól körülölelt, holtágakból behálózott földön, amely* hez közel van a magyar történelem két gyötrően különböző pontja, egyiket Lébény, másikat Abda jelzi, a románkori faragott kövek, s a ml századunk barbár tömeggyilkosságai. Abdán Radnóti Miklóst ölték meg. ö adta a mi nemzedékünknek Normandiát, az Atlantióceánt is, amely fölénk küldi ciklonjaival az esőt. Az óceánt, amelyről lehet fogalmunk, de amelyet csak ő látott aranyszobornak, amely egy folyón feküdt keresztben álmában. Ezt az óceánt ő hozta be a jelenkori magyar költészetbe, hogy most már mindig benne hullámozzon. Hogy mindig lássuk a házat is Normandiában. amely a „gauguinsárga” parton áll, „szemben kék bálna Jersey szigete”, s van ott egy Jerome nevű szamár is. A mondhatatlant próbálta mondani ő is, miközben —, mint mindannyiunknál — alámerülnek az Atlantiszok, életünk meghatározó részei, s „vonszolnak piros delfinek". Ez adta a Kormos-legendát, amelyhez nincs adalékom, Pesten kívül élvén. S természetesen, fordításokat is adott, Chaucer, Burns, Tu-Fu, Puskin műveit és így tovább. Dehát nem leltár ez. Kormos István verseit olvasom csupán. Köztük az Eltűntek az égen címűben esküdöző mecséri cigányokról, a Búcsú« metszet a mecséri Villonokról című versben az elszeletelt testvérszentekről, a Szegény Yorickot és a többit, a maradandónak ígérkezőket. Sír Philip Sidney angol reneszánsz költőt szokták idézni, egyik szonettciklusának nyitóverséből a sorokat — belenézni a szívünkbe és írni —a mesterkéletlen őszinteség irodalmi programjaként. Kormos István mesterségbeli hatalmas tudása ellenére is megvalósította ezt a programot. Belenézett a szívébe és a mi szívünkbe. És írt. És mindenekelőtt szeretett. A világot féltőén szerette. (Szépirodalmi Könyvkiadói Budapest, 1979.). Tóth Elemér
