Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-08 / 210. szám

\ Új „évad” Szécsényben Szakkörök, klubok, művészeti ^ 1 A művelődésben dolgozó szakemberek a nyári hóna­pok egy részét a szervezés­re, az új „évad” előkészítésé­re fordítják. Balogh Ferenc* cel, a szécsényi művelődési ház igazgatójával az új fel­adatokról, célokról, elképze­lésekről beszélgettünk. — Melyek azok a közössé­gek, amelyek az elmúlt éy- hez hasonlóan az idén is to­vább működnek? — Kezdjük talán azzal, hogy több klubunkban, mű­vészeti csoportunkban a me­leg hónapokban sem volt nyá­ri szünet. Kirándulás, tábor, találkozó, bemutatókon való részvétel szerepelt a program­juk között. A nyugdíjasok klubja Bállá Károly irányításá­val évek óta jól működik. Szí­nes, változatos program várja a munkában elfáradt, idősebb embereket. Az elmúlt évhez hasonlóan tovább működik a kertbarátok köre, melynek vezetője Sümegi János. Ugyanezt mondhatom el az amatőr képzőművészkörről. Az ifjúsági klubunk, mely­nek vezetője Bod.a Tibor, szeptembertől bázisfeladato­kat is ellát. Ez azt jelenti, hogy módszertani segítséget nyújtunk a környék telepü­lésein működő, hasonló típu­sú kluboknak. Egy-egy mű­csoportok sorral tájolni fogunk, progra­mot ajánlunk a hozzánk tar­tozó szervezeteknek. Kor­nyék Erzsébet pedagógus irá­nyításával ismét indül a nyolcadikosok klubja. A fo- tószakkörben annyi változás történt, hogy a vezetést Fa­lud! László középiskolai ta­nár vállalta. Ott, ahol a nyá­ron abbahagyták, folytatják tovább a munkát a modelle­zők és a TjT-klub tagjai. A művészeti csoportok közül a tánccsoportjaink, a fúvósze­nekar és a vegyes kórus to­vább erősíti a hagyományo­kat. — Milyen új aktív, tevé­keny közművelődési formák várják a nagyközség lakóit? — A gyermekeknek négy új közösséget hozunk létre. Megalakítjuk a diákszínpadot, a furulvaszakkört, a termé­szetjárók körét és a gyer­mek-képzőművészeti szak­kört. Foglalkozunk társas­tánc-tanfolyam beindításával. Terveink között szerepel a szabás-varrás. tanfolyam megszervezése, valamint a hímző-, kézimunkakor újjá­élesztése. A HNF nagyközsé­gi bizottságával közösén lét­rehoztuk a honismereti kört. A' sfiort egyesülettel „kopro­dukcióban” , működik a spor­tolók klubja. — Az említett közösségek­ben az ismeretszerzés, szóra­kozás, aktív szellemi tevé­kenység ötvözetében alakul, formálódik az emberek szemé­lyisége. A szabad idő eltölté­sének igen jó formái ezek. Szervez-e a művelődési ház olyan tanfolyamok amelynek fő célja az ismeretszerzés? — Természetesen. Az idén is megszervezzük az általános iskola nyolcadik osztályos anyagából, a magánvizsgára előkészítő tanfolyamot. Sze­retnénk, ha a szervezésben a vállalatok vezetői segítsé­günkre lennének. A fiatalok­nak zongoratanfotyamot indí­tunk. Ide maximum 40 sze­mélyt tudunk „beiskolázni”. Igény esetén nyelvtanfolya­mot is indítunk. — Milyen színházi előadá­sokat láthat a nagyközönség lakossága ? / — A Népszínház öt elő­adásira bérletet adunk ki. Ezeket a darabokat erre a naptári évre kötjük le. Hogy mikor, milyen előadásra ke­rül sor, azt még nem tudom megmondani. Havonta egy­két alkalommal fogadjuk az ŐRI műsorait. Az eddigiekhez hasonlóan a gyermekek ré­szére az Állami Bábszínház és a Népszínház tart előadá­sokat. sz. f. „ Worafka tanácsos úr” A Baeh-kor^ak a televízióban Ma már történelmi tény — kutatás^ eredményei .igazol­ják, hogy az 1859.—60.—61-es évek gyorsén változó, politi­kailag labilis időszakának ese­ményeiben kell keresnünk az 1067-es kiegyezés gyökereit. Ennek a történelmi folyamat­nak a menetét kíséri végig Száraz György, aki direkt a televízió számára írt groteszk, humoros művet. A tévéjáték központi figu­rája Worafka tanácsos úr, a korszak tipikusan groteszk hi­vatalnoka, aki minden erőfe­szítésével azon munkálkodik, hogy a gyorsan- változó világ­ban eleget tudjon tépni a ha_ sortló tempóban megújuló kö­vetelményeknek. Worafka — a Béesből Pestre kinevezett ren­dőrfőnök, Protmann helyet­tese — tökéletes besúgórend­szert épített ki, melynek se­gítségével ellenőrizni tudta az újságokat, a színházakat. Te­vékenysége során egy tényle­gesen létező színházi darabot állandóan átírt. „A 6véd ki­rály és az alattvalók kapcso­lata azonban meghaladta erőit. Mivel a politikai veze­tés oly gyorsan változott — gyakran havonta cserélődtek a miniszterek —. hogy Woraf­ka folyamatosan a darab átírásával kényszerült foglal­kozni, ám nyugvópontra még­sem jutott. Az. állandóan betiltott szín­darabban Esztergályos Cecília alakítja a művésznőt, aki egyfolytában a betiltás és Sándor ezekben a napokban újabb átírások ellen küzd. fejezi be Rideg Sándor „Indul Worafka tanácsos úr-szerepé" a bakterház” című kisregé­ben Haumann .Pétert láthat- nyéből készülő, hasonló című ják majd a nézők, míg Frot- színes tévéfilnrkomédia fel- mann megformálója Inke vételeit. László. A rendező: Mihályfi Jocha Károly Bolgár filmnapok Salgótarjánban Alkalom szüli a tolvajt Georgij Djulgerov, a sal­gótarjáni bolgár filmnapok alkalmával vetített Alkalom szüli a tolvajt című tragiko­mikus hangvételű film rende­zője a bolgár filmművészet első vonalába tartozik. A bolgár filmgyártás friss haj­tását gazdagítja e munkája is, melyet egy középkorú zsebtol­vaj szerelmi kalandozásainak ürügyén az emberi jellem és egyéniség erejéről, változásai­ról forgatott. A harmincöt éves Lázárt kigályként tisz­telik a „szakmabeliek”, s hosszú ideig akként is él — halála azonban teljességgel hétköznapi, egy haszontala­nul töltött, oktalanul elfecsé­relt élet méltó befejezése. A főszerepet Ruszi Csanev ala­kítja, mellette három szép színésznő kap jelentős felada­tot. A salgótarjáni bolgár film­napok alkalmából csütörtök este bemutatott filmet vasár­nap játssza utokjártra Novem­ber 7 Filmszínház. A királyként tisztelt zseb­metsző: Ruszi Csanev oa.) Danka Károly ezen a va­sárnapon értette meg a ván- dorkocsmázókat. Azokat a szerencsétlen foglyokat, akik szökni próbálnak bánatuk fantomja elől. Akik bonyolult útvonalakon keresik szabadu­lásukat, s kocsmáról kocsmá­ra osonva élik bele magukat a menekülés sikerébe, hogy aztán tetőző mámorukban hangoskodva dicsekedjenek bilincstelen kezükkel. Józanul értette meg ezeket a béklyós szánandókat. Egyet­len kortyot sem Ivott: De a menekülést megkísérelte. Sodródó csavargással, vélet­len találkozásokkal, futó be­szélgetésekkel. Elüldögélt a rakparton, bámulta a horgá­szokat, egy festőművész ba­rátjával a helyi piktorok gyű­lölködéséről váltott szót, játszott néhány sakkpartit a városi tanács csónakházában, meghallgatta egyik tanártár­sa különös elméletét a szel­lemi munka értékcsökkenésé­ről. Benézett a gobelinkiál- lításra is, de zaklatott szét­szórtsága megakadályozta ab­ban, hogy kapcsolatot talál­jon a faliszőnyegek zárt szép­ségével. Napszálltakor Dan- kát hazaűzte a magánya. Po­csék állapota ellenére semmi elesettség nem látszott rajta. Rugalmasan lépdelt a juhar­fák alatt, hátrakanyarított zakóját egy ujja tartotta a vállán. Aki látta a karcsú, hullámos hajú fiatalembert, azon se csodálkozott volna, ha fütyörészni hallja. A szembe jövő nők rajta felej­tették a szemüket. Pedig zsibbadt volt a rette­géstől. Van-e még otthona? — ez a kérdés dobolta tele a mellkasát. Kapujuknál csend és moz­dulatlanság fogadta. Békés nyári árnyékok bugyolálták körbe a házat. A diófák lan­gyos lombjai között már az este hallgatott. Danka Ká­roly szorongó kíváncsisággal nyitott be a lépcsőházba. Megseokott helyén, a jobb sa­rokban látta a hosszú lábú asztalkát, amelyre apósa ár­nyéktűrő dísznövényt készült szerezni. Papírlap »fehérlett rajta. önkéntelenül érte nyúlt, de a homály miatt ne­hezen tudta kíbetűzni, hogy mi áll rajta. Csak Burján Pé­ter kezeírását ismerte fel azonnal. Villanyt gyújtott, hogy jobban lásson. Nem tudta mire vélni a rejtelmes szöveget. Átjárta valami for­ró gyengeség, ennek ellenére hajszoltan robogott fel a lép­csőn. Odafent aztán megtor­pant. Tétova, puha léptekkel érkezett lakásukba. A belső szobában, a nagy asztal körül javában beszél­gettek. Az asztal közepén ott látta a rengeteg papírpénzt, családtagjai között Félix Ele­ket. Mindent értett. — Szervusz. Karcsikám! — fogadta Edit felragyogó öröm­mel. Dezső flegma dörmögéssel, ám teljes jószándékkal bosz- szantotta: — Hazajött a készre a só­gor. A maga bajába zárt ember közönyével reagált Danka a kétféle fogadtatásra. Mivel nyugtalanságát csak növelte a homály, itt is villanyt gyúj­tott. A könyörtelen fénytől meghökkentek a többiek, s egy pillanatra sértőnek érez­ték. Kérdőn meredtek Danka Károlyra, aki szintén kérdőn, merengő tanácstalansággal mutatta fel az irodai géppa­pírt, amely szárnyaszegetten elhajolt ujjai között. — A lépcsőházban talál­tam. .. azon a hosszú lábú asztalkán. Furcsa írás van rajta. Nem értem, mit jelent. — S olvasta, rejtélyt kutató, tagolt halksággal: — Fel­akasztottam a kutyát, hogy ne ugasson... Rózsitól mozdonysípként jajgatott elő a cérnavékony 6ikoly: — Istenem, segíts Ml A többiek egymásra me­redtek eszelős rémülettel. — Mire vársz! — ordított Zoltán a kőfaragófa, teli to­rokból. Választ nem várva, kirohant törő-zúzó lendület­tel. Dezső a nyomába hágott. Danka Károly fölfogta, mi történt. A padlóra ejtette za­NŰGRAD - 1979. szeptember 8., szombat kőjét, és a sógorai után ro­hant. Rózsi fogvacogva, szája kö­rül hideg verejtékkel, rán­cosra kékült ajakkal mondo­gatta; — Éreztem... láttam a sze­mén. .. S "mivel éppen Paulára né­zett, a fonnyadó asszony fel­dúl tan nekitámadt: — Engem vádolsz?! Bomlottan, rángatózva mondogatta a lágy asszony. — Láttam a szemén... 1 sza táskájába az ötszázasok kötegelt, 6 eközben érthető szavakká formálódott viny- nyogása. — Kérném tisztelettel... én igazán... én igazán ártat­lan vagyok. Abszolúte ártat­lan vagyok... semmiről nem tehetek... abszolúte semmi­ről. .. Most, hogy táskájában tudta pénzét,» kapkodása is gyor­sasággá rendeződött. Egyszer­re az lett neki a legsürgő­sebb, hogy eltűnjön a hcly­Edit csak állt, mint a gipsz­ből öntött szobor. Tömörre fagyasztotta a bénaság. Szép arcának vonásai is hidegre dermedtek, s csillogó szemé­ből ömlött a könny. Anélkül, hogy megmozdult volna, a félrebeszélők révetegségével mondta: — Félix úr..i hordja el magát... A bizsus a bekerített üldö­zött rémületével hajolt hol erre. hol arra, de talpa mint­ha a padlóhoz ragadt volna. Végre el tudott mozdulni a kísérteties pontról. Lihegve az asztalhoz ugrott. Míg rán­gó ujjaival a táska zárján babrált, különös vinnyogó és nyüszítő hangok szakadtak föl belője. Kapkodva rakta visz­színről. A rágcsálók sebes illanásával osont ki a szobá­ból. Paula nekivadultan riká­csolt: — Nem leszek bűnbak! Még mindig a bénaság jegé­be dermedve állt Edit. Köny- nyei egyre hullottak, s mint a szobor, amely képtelen moz­dulni, egyenes tartással sut­togva könyörgött sógornőjé­nek: — Hallgass.. De P^ula nem akart bele- szakadni a bűntudat terhé­be: Rémült örömmel mutatott a mérnöknőre. — Felelősek vagytok!. Igen! Ti vagytok a felelősek! A gyerekei. Ekkor leszakított magáról minden önfegyelmet Edit és fájdalmas,, vad, fenyegető ki­áltás süvöltött belőle: — Hallgaaaaass!... Kiáltása után hajmeresztő csend támadt. Aztán összeom­lott, elmerült a zokogásban. S mint aki önmagát vonszolja partra az örvényből, aléltan ocsúdott. Kitámoiygott a la­kásból, letántorgott a lépcsőn. Odakint már besötétedett. Annyi ereje már nem ma­radt, hogy az udvarra lépjen, megkapaszkodott a bejárati fal élében. Közel hozzá, vala­hol a földszinti terasz sarká­nál, a fal tövében, földre kuporodva csúnyán sirt egy férfi. Zoltán volt. Keleti gyásszal verte a fejét a fal­hoz. Csak most látta meg a rette­nettől kábult Edit, hogy sar­kig tárva a garázsajtó mind­két szárnya. Arról közeledett feléje Dezső kibírhatatlanul, lassú, csoszogó léptekkel. Odavánszorgott a közelébe a kőfaragó, ájult fordulattal a falnak dőlt, megtámasztotta a hátát. Félig eszméletlenül mo­tyogta : — Ott van a garázsban.:: Késő... minden késő... Danka Károly, a diófa alatt állt, szemben a nyitott ga- • rázzsal. Nézte a sötétet, hall­gatta a csendet, érezte a ha­lált. Elborzadt Józansággal fi­gyelte odaátról az életet. Szá­nalommal és haraggal, szere­tettel és megvetéssel nézte azokat, akik a falba kapasz­kodva sírtak. A hozzájuk tar­tozás együttérző utálatával vágta a fejükhöz: — Megöltétek az apáto­kat! A boldog tárgyak — a Pan­nónia motor szétszedett da­rabjai, a bádogasztal, a vesz- szőszékek ott derengtek kö­rülötte a diófa lombjai alatt, A boldogtalan Danka Károly “kimozdult közülük, hogy visz- sza térve a túlsó partra, kai* jaiba vegye feleségét. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom