Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

Első a gyerek érdeke!

Legyőzni a zsúfoltságot

L ndán\jhalászi látogatás

Bővül az olvasók tábora

A HOSSZÚRA NYÚLT ülés „végeredménye” a kívülálló számára néhány adat csupán. Az érintettekhez eljut maid a döntés: a fellebbezését figyelembe- tudták-e venni vagy sem, óvodás lesz-e gyermekük, vagy otthon marad. Az. óvodavezetők sem tudnak közömbösek maradni — a kérvények. levelek mögött gyermekarcokat, sorsokat látnak, szívük szerint senkit nem utasítanának el. Csak ne súlyosbítaná a zsúfoltságot minden igenlő válasz!,.

Mezőfi Zoltánné salgótar.iá- ni óvodai felügyelő egy energikus mozdulattal szinte letörli a fáradságot az arcáról — nem, nem vagyok alkalmatlan a háromórás tanácskozás után sem. ha óvodai dolgokról érdeklődöm, szíve* sen „rendelkezésre áll”.

— Sajnálhatja, hogy nem jött el délelőtt — láthatta, hallhatta volna, hogyan tudnak „harcolni” egy-egy ügyért a kolléganők, mindig a gyerek és csakis a gyerek érdekeit szem előtt tartva. Igaz, hogy gyermekgondozási szabadságon van az édesanya, de több gyerekes a család, állandóan beteges a pici. ne tegyük ki a középső csoportos kislányt, mert a rossz családi körülmények miatt visz- sza fog esni a szépen induló személyiségfejlődése. Sorolhatnám az eseteket sokáig. Végül persze gondolni kell arra. hoav egyetlen óvoda falai sincsenek gumiból. a nevelés feltételeit rontjuk a túlzott jószívűséggel akármelyik ujjúnkat harapjuk, mindegyik fái...

Különösen a lakótelepekén jelentkeznek évről évre a gondok — bár most a Beszterce- lakótelepen megvalósul egy 50 fős tagóvoda — lakásból alakították ki. Baglyasalján és Vizsláson 25—25 gyermekkel tudnak többet fogadni. A 2551 jelentkezésből így is csak 2509-et tudtak elfogadni. A feltételeknél maradva!

az nagyon jó dolog, hogy az elmúlt tíz esztendőben sok gondot fordítottak a régi épületek korszerűsítésére

(hozzáépítéssel, fűtéssel, különböző felújítási munkákkal) és a nevelés legjobb végrehajtásához szükséges eszközök a legkisebb peremkerületi óvodától az újabban létesített belvárosiig mindenütt megvannak. Hatalmas minőségi változás történt a személyi feltételekben: óvónői munkakörben nem alkalmaznak már képesítés nélkülit, csoportonként biztosított a két óvónő — jelenleg három üres állás van a megyeszékhelyen. de folyamatban van a betöltésük. Gondozónői pályára is csak olyanokat vesznek fel. akik pedagógus- hivatásra készülnek, nappali tagozaton szeretnének maid továbbtanulni.

— A JOBB FELSZERELTSÉG ellenére nem vált könv- n.yebbé a munka az óvodákban. Az úi nevelési terv. az iskolaelőkészítés feladatait nehéz ilyen zsúfoltság mellett megvalósítani, ön milyenek látja a tartalmi tevékenység színvonalát?

— Nem tartom magam elfogultnak — bár aki ismer, tudja szenvedélyes híve vagyok az óvodai nevelésnek — bátran mondhatom, hogy nincs szégyenkeznivalónk! A város régi hagyományokkal rendelkezik a nedagóglai kísérletezés terén, vezető óvónőink nem zárkóznak el az új eljárásoktól. Nincs egészségtelen rivalizálás — átadják egymásnak, ami kipróbált és megvalósítható. Tíz esztendeje vezették be a bázisóvodai rendszert — folyamatossá váltak a tapasztalat- cserék. továbbképzések. a bázisóvodák nyitott napjait kihasználják a kolléganők, a gyermekgondozási szabadságon levőket is bekapcsolják a rendezvényekbe. Hét bázisintézményünk van: orosz

és ének—zene a 15-ös, matematika a 10-es, irodalmi a 16-os, játékkültúra az 1-es, ábrázolás a 9-es testnevelés a 7-es és környezetismeret a miénk, a 19-es. Egyre inkább erősödik a kisugárzó hatásuk. Nem csak az új dokumentumok megvalósítása érdekében fontos az alanos felkészültség, folyamatos önképzés, hanem, mert az anv- nyiszor emlegetett zsúfoltság ellensúlyozását, a tevékeny- kedtetést. a személviséefor- málást* elavult módszerekkel nem tudjuk becsülettel megoldani.

— Az óvónőkről szólva gyakran bukkan fel: szívvel, kedvességgel, meleg légkörben formálják a rájuk bízott gyermekeket. Az iskolákban ritkább az igazi otthonosság — így akarva-akaratlan, a tanítónők legnagyobb igyekezete és hivatástudata ellenére a legtöbb gverek ecrv kis szorongással lépi ' át a küszöböt. Mit tudnak tenni ennek a csökkentésére?

AZ ÖVÖD A 18 NEVELÉSI

intézmény — az Iskolákkal való együttműködés sok feladattal jár mindkét részről. Az utóbbi években pozitívan alakult ez. szaporodtak a közös továbbképzések, cserelátogatások, vezetői megbeszélések. A tanítónők személyiséglapokat kapnak a gyerekekről. részt vesznek óvodai évzárókon. megismerkednek a szülőkkel. A következő évben tovább folytatjuk a két intézménytínus kölcsönös nyitottabbá tételét, a személyiségfejlesztést középpontba állítva és ahogy tavaly is. az új dokumentumok alkalmazását figyelemmel kísértük. I^het. hoev most ismétlem magamat: minden munkánkban a gyerekekre kell gondolni — hoirvan tehetjük minél gazdagabbá, érdeklődőbbé. boldogabbá őket.

G. Kiss Magdolna

Félve és remegő kézzel bontotta fel a várva-várt levelet. Többször is elolvasta, nem akart hinni a szemének: magyar—könyvtáros szakra felvételt nyert.

— Akkor, azokban a per-, cekben nem volt nálam boldogabb ember — újságolja Oravecz Katalin, a ludányha- lászi könyvtár vezetője. — Örülök, hogy sikerült a felvételim. Tisztában vagyok vele, hogy levelező tagozaton a munka mellett nem lesz könnyű a tanulás. Sokat jelent az a belső erő,, hogy szeretem ezt a pályát, így a munkámat is, a tanulást is meggyőződésből végzem.

Csendes a könyvtár. Az olvasótermében Mester Anikó a Film'—Színház—Muzsikát tanulmányozza. '

— Gyakran bejövök Ide olvasni, különösen nyáron, amikör tanítási szünet vaft.

— Milyen iskolába jár?

— A vendéglátóipariba, Balassagyarmaton.

Puszta Zoli a könyvek között válogat.

— KI a kedvenc íród?

— Természetesen Verne Gyula.

— Sokat jársz ide?

— Igen. Nagyon szeretek olvasni. Itt megtalálom azokat a könyveket, amelyek engem

érdekelnek.

A könyvtárnak megvannak a törzsvendégei. Olyanok, akik rendszeresen olvasnak. Olyanok is akadnak, akik ritkábban nyitják a könyvtárosra az ajtót. Míg mások az is- merősüket kísérik el, megakad a szemük a sok-sok könyvön, beiratkoznak. Lu- dányhalásziban is egyre többen veszik kezükbe a szellemi táplálékot, a könyvet. Bővül azoknak a tábora, akik felismerik, hogy az ismeret, a tudás forrása a könyv.

— Annak örülök, hogy emelkedett a felnőtt olvasók száma — vélekedik a könyvtáros.

— Milyen könyveket keresnek?

— A fiatalok műszaki éa szépirodalmi alkotásokat, az idősebbek a klasszikusokat kedvelik. Viszonylag sok ember érdeklődik a mezőgazdasági szakkönyvek lránt.

— Milyen a kínálat?

— Könyvtárunk tízezer kötetes. A mezőgazdasági könyveink eléggé elavultak. Ezt a részleget folyamatosan felújítjuk. Évente 14 ezer forintot kapunk könyvek vásárlására.

— A könyvtáros mit ajánl az olvasóknak?

— Meglepő, hogy a mai magyar ■irodalmat milyen Kevesen olvassák. Talán azért, mert nem ismerik. Főleg ezeket a könyvekét ajánlom és népszerűsítem.

— Hány olvasójuk van?

— Több mint 200 beiratkozott olvasónk. Havonta átlag 550 ember kölcsönöz ki könyvet. A havi kötetforgalmunk kétezer körüli. Itt jegyzem meg, ho^y 35-féle újság, folyóirat jar a könyvtárba. Nagyon sokan olvassák ezeket

is.

Az olvasást nem lehet elég korán elkezdeni. Ezt tudják és vallják Ludányhalásziban is. Épp ezért a gyermekfoglalkozások kiemelt helyet kapnak a könyvtár munkatervében. Jó a kapcsolatunk az általános iskolával. Sőt, a legkisebbek, az óvodások részére is rendeztek foglalkozást. Több gyermekösszejövetelt tartottak a könyvtárban. Ősszel megalakítják a rejtvényfejtök klubját, valamint a „Bölcs bagoly” klubot. Mindkét közösségnek az a célja, hogy a gyermekeket közelebb hozza a könyvhöz, az olvasáshoz.

— Sz. —

A Neoton a tévében

A fiatalok népszerű együtteséről tévéfllm készül KcnyeJ rés Gábor, rendezésében. A IV-cs stúdióban felvételre kéé rülő műsor operatőre: Haraszti Zsolt.

(28.)

Sértődött panaszosság vo- naglott Paula púderes arcán. Az volt a rögeszméje, hogy jelentőségét, tényleges kiválóságát mindenáron kisebbíteni akarja a mérnöknő.

— Fölöttem nem uralkodhatsz. És a szeszélyeiddel se próbálj kibillehteni az egyensúlyomból.

— Miről beszélsz?

— Arról, hogy megy minden sfmán, szegény Dezsőm kiteszi a lelkét, te #meg úgy fanyalogsz, mintha' áldozatot hoznál. Még nem késő beval- lanod, hogy megbántad!

— Más megbánni Valamit, . és megint más úgy lelkendezni, ahogy a gyerekek teszik, ha fagylaltot , kapnak! Ezt az egész felhajtást csak szükséges rossznak tekintem. Az én kiindulási pontom csak ezen túl kezdődik.

— Engem meg ez nem érdekel. Tudomásul veszem, hogy fenntartod magadnak a jogot az örökös különcködésre.

— Mindig fojtogatsz, ha csak teheted. Ez a te legfőbb különcséged.

összerezzentek, amikor

meghallották az öreg testetlen hangját:

— De nagyon szánlak benneteket, ti szegények ...

Lúdbőrösek lettek a váratlan szótól, s Ijedelmük akkor változott méreggé, . • amikor megpillantották a sarokban üldögélő Burján Pétert. Sírásra görbült szájjal rikácsolt rá Paula:

— Mit rémisztget itt, mint a hazajáró lélek! ízetlen viccei Vannak a papának!.

Nem lehetett rá haragudni a pörölésért, mert csakugyan megijedt. Engesztelőn sétált feléje az öreg.

— Nyugodj meg. *A fene sem akart elbújni. Jjöttem rendesen, de annyira belemerültetek egymás szapulásába, hogy észre se vettetek. Ne civakodjatok...

Edit már ráncba is szedte magát.

— Nem civakodunk. Különcködünk.

Kérőn ajánlotta Burján Péter:

— Azt se tegyétek. Az ilyesmit hagyjátok meg a magamfajta vénülő embernek.

A mérnöknő illedelmes és szelíd volt apjához, ezért nem hangzott sértőn a megállapítása :

— Ami azt illeti, édesapámnak is van épp elég különcsége. Most melyik aktuális?

Úgy tett a nyugdíjas öreg, mintha hálás lenne a kérdésért. Hibátlanul sikerült mímelnje a mókára készülő jókedvet.

— Most például az a különc ötletem támadt, hogy

lakást akarok venni. Vagy akár egy egész házat. Állítólag jó helyen járok, mert az

NŰGRAD - 1979. sieptember 1., szombat

újság szerint ez a ház eladó.

Szeretettel, kímélettel figyelmeztette Edit:

— Édesapám... Vendég van a háznál...

Jámbor és Jókedvű maradt

Burján Péter, de egyúttal csökönyös is. Ráfoghatták volna, hogy kissé megártott neki a sör a Sárga Csikóban. Pedig olyan józaij volt, mint a tűzszerész, aki aknát akar közömbösíteni.

— Ö csak vendég. De én igazi vevő vagyok — folytatta az alakoskodást, amely a mímelt jókedvből bármelyik

, pillanatban sírásba ficamodott. — Idegen vevő az idegen háznál. Engem senki nem Ismert itt. Illik hát, hogy bemutatkozzam. A nevem Burján Péter.

Paulára visszatért a lúdbőr- zés. Félt az öregtől, aki pedig soha nem volt ártalmatla- ' nabb, mint most. Félig könyörgöm félig követelőn kiabált apósára:

— Hagyja mér abba ezt a lehetetlen komédiát!

Még nem láthatták, hogy 'visszatérőben van Velem! doktor és Dezső, de a kőfaragó előre küldte szélesen szárnyaló hangját a nyitott ajtókon ót.

— Egyúttal az egész házat megtekintette a főo'rvos úr. Még a falakat is megkopogtatta. Átvizsgáltam pincét, lemérte a garázst, hogy befér-e a kocsija. Hiába, hiába. Az alapos ember mindenben alapos. Amilyen komoly a szándék, olyan indokolt az alaposság. Igaz, papa?

Epés. kérdésével adta apja tudtára Dezső, hogy alkalmatlannak találja az öreg jelenlétét.

— Igaz — hagyta rá békésen Burján. — Az alaposságról nekem is vannak tapasztalataim. Mostanában például alaposan rám jár a rúd.

Úgy állt Dezső, hogy eltakarja az orvos elől az öreget, mint teljesen lényegtelen jelenlevőt'.

— Nos, kedves főorvos úr,

a’tüzetes vizit megfelel a várakozásának? >

Doktor Velemi Edgár számára nyilvánvaló volt, hogy az öreg jelenlétével rendellenessé vált a légkör. Nem

akart sokáig Időzni itt, szorosabbra igyekezett fogni a

tárgyalást.

— Ideje, hogy az árról is beszéljünk. Mit kérnek a két lakásért?

Dezső viszont adta a ráérősét. Flegmán csücsörítette száját a pipa csutoráján, aprókat szippantgatott és kis pamacsokat löködött ki a pipaszár mellett.

— Teljesen objektív becslés szerint két és fél milliót ér az egész ingatlan telkestől, mindenestől. Mivel főorvos úr a ház felére tart Igényt, az árat is felezni kell.

Mindenképpen előkelő benyomást keltett a gyertyaegyenes, krémsárga öltönyd főorvos, de az volt rajta a legelőkelőbb, ahogy álmélkod- ni tudott. Spanyol arcán a jóindulatú megvetés épp úgy hozzátartozott ' ámulatához, mint finnyás nemtetszése.

— EgymiUió-kétszázölven- ezer?!

Rettegve figyelte az öreg, mint alakul az alku. Nekilódult zaklatott szándéka, hogy közbe avatkozik, de mert a tűrést sokat gyakorolta, sikerült fékeznie magát. Most elfogyott az önuralma. Várhatóan és mégis váratlanul előlépett.

— Tiltakozom! Én is vevő vagyok, méghozzá előjogokkal!

Megrökönyödésében magasabbra nyúlt Velemi Edgár, és behúzta a mellét, mintha leöntötték volna.

— Mit jelentsen ez?...Tudtommal ...

Dezső félretorzuló arcáról, ívesen forduló szeméről azt lehetett leolvasni, hogy nehéz káromkodást temet el magában.- Jó ösztönnel mellőzte a gorombaságot, és a doktor megnyugtatására klcslnylő- haqyagul biccentett apja felé.

— ö csak az öregem.' Néha csupa tréfa a fater. Most is a humorral próbálkozik szegény, de vasárnap ritkán van formában.

Komoly gyanút fogott Velemi doktor. A hirtelen megváltozott helyzet alkalmat adott neki, hogy Ismét hasznát vegye hűvös előkelőségének.

—. Itt semmi olyasmi ‘nem történik, ami ok lehetne a tréfára.

Tanult előkelőség, tudatos tekintélytartás nélkül Is Burján Péter jelenlétének volt a legnagyobb súlya, ahogy a nyugdíjas ’minden sallang, minden sietség nélkül lépett fia és Velemi Edgár közé.

— ön jól érzékeli a helyzetet, főorvos úr. Részemről mindössze annyi a tréfa, hogy vevőnek titulálom magam. Holott lakástulajdonos vagyok. Itt, ebben a házban. És én nem akarom eladni a lakásomat. De mint afféle nyugdíjas embert, erőnek erejével kiskorúsítanak. Oda se figyelnek a véleményemre.

— Ez azért hallatlan! — kelt ki magából Paula. — Ráerőszakolni a főorvos úrra 4' mondvacsinált panaszait!

Velemi Edgár most nem volt előkelő úr, vasalt modorú diplomás, vagy más efféle. Egyszerűen csak emberi volt; és ez állt neki a legjobban.

— Orvos vagyok. Megszoktam a panaszokat.

Türelmesen, tagolt beszéddel hívta fel a figyelmet a tévedésre Burján Péter:

— Csakhogy én nem paJ naszkodom.

Dühében tüntető finomkodással. kiabált apjára Dezső:

— Ha állítása szerint nem panaszkodik, akkor mégis mit méltóztctik csinálni, kérném tisztelettel?!

A sértő hang még nyugod- tabbá tette Burján Pétert. Sajnálkozva nézte fiát.

— Mondtam már. Tiltakozom. Tiltakozom az önveszélyes mohóság ellen. Nem nyugszom bele, hogy vásárt csapjanak ott, ahol a család sérthetetlen -érdekeire kell vigyázni. Ami már megvan, aa ezerszer fontosabb a pénznél. Ebből következik; hogy csakis mi fizetünk rá, ha eladjuk.

Végig lobbant a doktoron a felismerés," hogy innen menekülnie kell. Egyetlen pillanat alatt összeszedte magát.

— Tekintsük úgy, hogy látogatásom merő tévedés. Volt szerencsém.

Most vette igazán hasznát gyakorlott lélekjelenlétének. Ügy fordult sarkon, hogy semmi kétséget nem hagyott afelől: elérhetetlen magasságokban áll a házhoz tartozók indulatai- fölött. Mire észbekaptak, már el is tűnt. Senkinek nem jutott eszébe kikísérni.

Edit nem hitt a szemének és a fülének. S azt sem akarta elhinni, hogy ekkora szégyenkezésre képes önmaga előtt. Elszédült, ha belegondolt, mily sokára lesz vége ennek a napnak. Billegett a drótkötélen, ahova a saját elhatározásából jutott. Le nem zuhanhatott, vissza nem hátrálhatott, csak előre mehetett, akkor is, ha utálkozva viselte megalázó helyzetét.

(Folytat)uK)