Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

CA M PIN A múlt napok egyikén mun­kahelyemre igyekeztem Balas­sagyarmaton. A járda helyett — szabálytalanul — az or­szágúton mentem, amikor há­tulról mellém húzódott egy személygépkocsi. A vezető a lehúzott ablakon keresztül élénken érdeklődött: „Wo ist. hier camping im Nächsten?” Hol van itt legközelebb kem­ping?... Előszedtem még a gimnáziumban szerzett német nyelvtudásomat és magya­rázkodtam: — Nem messze, körülbelül kétszáz métemyi- . re, jobbra, a vágóhíddal szembep. — Illedelmesen megköszönte az eligazítást és tovább hajtott a jelzett irány­ba. ™ Én is tovább ballagtam. De már felmentem a járdára. Nem azért, • mert újabb ,.le- szólítéstól” tartottam, hanem mert a szembejövő forgalom egyre élénkebb lett. És, ha egyszer van a gyalogosok szá­mára kiépített út, minek ve­gyek magamra különböző hangos és csak elgondolt megjegyzéseket ? Ahogy elhagytam a városi strandfürdőt, láttam, hogy az a bizonyos gépkocsi ponto­san a kemping bejáratánál áll, éspedig keresztben a jár­dán . . . Boldogan nyugtáz­tam, hogy segíthettem, hiszen megértették eligazításomat, íme ... és azt is, hogy ezek szerint negyven év múltán is maradt még bennem valami. Nem hiába voltam hót ebből a tantárgyból Is „jeles”. Mi­közben- így morfondíroztam, szorgalmasan róttam a méte­reket. De ej'yre inkább felfi­gyeltem arra, hogy a német vendég a gépkocsiból kiszáll­va, hogy úgy mondjam: fi­gyelmesen mustrálja a kem­pinget. Hol feszülten előre, hol jobbra, majd balra for­gatja tekintetét. Egy Ilyen balra fordulásnál meglátott, észrevett, és határozottan, egész testével felém fordult. Mintha rám várt volna. Mi tűrés-tagadás, kicsit megle­pett. Tévedni nem tévedtem. Hiszen megtalálták a kem­pinget. Vagy valami mást is akar még kérdezni ? . . . Igen! Nemcsak akart, hanem kér­dezett is. Még egészen köze­lébe se értem, néhány méter­ről hangzott felém a kérdés: „Es ist das Camping?” —, s ujjaival szaporán bökdösütt a kerítés mögötti terület irá­nyába. — Ja, ja — bizonygat­tam meggyőződéssel. Annyi már nem maradt a német tudásomból, hogy azt is megértsem, amit a kocsi­ban ülőknek mondott. A sze­mem azonban aránylag -még jó. Így észrevettem, hogy hosszúkás arcgt a gúny éles vonulatai hálózták be.. Kikerültem a gépkocsit és elsiettem a környékről. Leg-1 alább ne halljak többet, ha már ennyit láttam. Mert ak­kor fénycsóvaként pásztáztam át a kemping területét. Aztán pedig többször is alaposan megszemléltem. És azóta is boncolgatom a német kérdé­sét, mit mondott: „Ez a kem­ping?”, avagy azt, hogy „Ez kemping?” Mindegy, hogy melyik fordítást fogadjuk el hitelesnek. 'Akkori állításom­nak ellent 'kell mondanom: „Nicht . . . Nicht” Ha a ked­ves vendég nem is hallja, má­sok csak megértik: „Nem . . . Nem!” . . . Mert a kemping lényegét nem három faház és néhány előre felállított sátor alkotja. Legalább annyira hozzátartozik ahhoz a környe­zet is. Márpedig a kóróval, giz- gazzal benőtt gidres-gödrös talaj, amit nemcsak vad bo­zótok, akáchajtások nőttek be, hanem itt-ott még a múlt év­ben lekaszált fű Összeroskadt, poshadó boglyája is ékesít, s amelyet nemrég ásott és bete­metett árok feszes vonala szel át —, nem éppen biztató, megnyugtató látvány. A kem­pingező pedig nyugalomra vá­gyik, megnyugvást óhajt ar­ra a néhány órára is . . . Kis áruház — naq\/ elismerés „Legnagyobb érték a bizalom” r — Nagyon tetszik az öltöny, jó az anyaga, színe, fazonja, kár, h.ogy a nadrág derékban bő, — magyarázz^ a vásárló. — Keresek egy hasonlót ki­sebb méretben — nyugtatja meg Mester Lászlóné bolti el­adó a vásárlóját. Az esetet figyelve azon gon­dolkodom, milyen is egy jó bolti eladó. Rövid töprengés után arra a kurta megállapí­tásra jutok: ilyen. De mi a véleménye erről magának az alanynak, Mester Lászlónénak. — Egy szakmabeli miről is­meri meg a jó eladót? — Csak rá kell nézni és azonnal meg lehet állapítani. Pillanatok alatt emberi kap­csolatot tud teremteni a vevő­vel. Mosollyal, udvariassággal, kedvességgel megnyeri a vá­sárló bizalmát, őszintének kell lenni az emberekhez. Nem szabad mindenáron, mindent eladni. Ne vegye tőlem az olvasó szerénytelenségnek, ha azt ál­lítom, hogy munka közben megfigyelve Mester Lásziór.éi, a szécsényi 15. sz. ruházati bolt eladóját; az általa elmon­dottakat megállapítottam. SC általánosíthatók. A bolt mind a tíz dolgozójára a szakma Ilyen irányú szeretető jellemző. Hiába fűti hivatásszeretet a dolgozókat, ha a munkatársi 'légkör torkot szorongató, szí­vet facsaró. Ha a főnök intri-. kus megjegyzéseitől, fölösleges molesztálásaitól kell folyton tartam. — Nem jut jobb hasonlat eszembe, az üzlet a második otthonunk, ahol jól erezzük magunkat. Itt mindenki, min­denkinek jó barátja — így Varga Sándorné. Többen közülük itt ismer­kedtek a szakmával, itt vol­tak tanulók és idekerültek vissza dolgozni. — A munkatársak között a legnagyobb emberi érték a kölcsönös bizalom. Kis kollek­tívánkban ezt a légkört sike­Univerzális nukrotraktor % A legutóbbi években a vi­lág sok országában egyre több mikrotraktormodellt gyárta­nak. Ezek a két-, vagy négy- tengelyes gépek gyakorlatilag ugyanazokat a műveleteket végezhetik el, mint nagyobb teljesítményű társaik. A Cseh­szlovákiában gyártott egyik ilyen mikrotraktor a TZ—4K —14-es típusú. Fő paraméte­rei: hosszúsága 2,75 méter, súlya 870 kilogramm, motor­jának teljesítménye 14 ó- erő. A gépet elektromos indí­tóval, hidraulikus irányítási rendszerrel működtetik. rült megteremteni. Bízom a dolgozókban, tudom, hogy mun­kájukat a lehető legjobban el­látják akkor is, amikor nem tudok közöttük lenni, — véle­kedik Horváth Béla, az üzlet vezetője. ' . Hogy ez így van, a népsze­rűség mellett olyan tény . is bizonyítja, hogy leltárhiányuk még nem volt. — Miért van az, hogy Szé- csényben és a környékén nép­szerű* az üzlet, ahogy itt ne­vezik, a kis áruház? — Talán azért, mert a vá- .sarl0( többé-kevésbé megtalál­ja azt, amire szüksége van — vélekedik Horváth Béla. Toldjuk meg a szerény nyi­latkozatot azzal, hogy ahol az embert kedvesen fogadják, oda szívesen visszatér. És a kis áruház ilyen. Az üzlet profil­ja: méter-, lakástextil- és össz- konfekció-áruk. Hogy a vásár­lók áruház jelzővel illetik, az a széles áruválasztékkal, a ki­szolgálás színvonalával magya­rázható. Népszerűségüket iga­zolják a számok. 1961-ben 6 millió forint volt a forgalmuk. Az elmúlt évben 25 millió. Szécsényben gyakran lehet hallani: „az áruházba klassz, divatos holmi érkezett, nézzél be”. — Állandóan figyelemmel kell kísérni az igényeket, a divatot. Az emberek sokat ad­nak az öltözködésükre. Nem szeretnek „önmagukkal” az utcán találkozni. Az unifor­mist senki sem kedveli. Az árukészletnél ezt nekünk fi­gyelembe kell venni. A szécsényi ÁFÉSZ vezető­sége anyagilag és erkölcsileg is elismeri a kis áruházban dolgozók lelkiismeretes mun­káját. Többen közülük kiváló dolgozók. Viczián Jánosné, Ocsovai Antalné, Kaszás Jó- zsefné, Vladór Lajosné és a többiek nap'mint nap a pult mögé állnak, hogy választott szakmájukat a legjobb tudá­suk szerint műveljék; a kis áruháznak, a szécsényi ÁFÉSZ- nek, az egész kereskedelem­nek jó hírnevét növeljék. — Szenográdi Ferenc — FORINTOK VALAHOGY úgy vagyunk a borravalózás­sal, mint a gyerek mandulájával: amikor már túlságosan gyakran bépirosodlk — szö­vődményt okoz —, orvoshoz visszük fiunkat vagy lányunkat és kivetetjük. A műtét nem veszélyes. A borravalózásnak is hasonló a menete: amíg nem túlságosan szembeszökő, amíg nem sért közvetlen érdeket,.-elnézzük. Hanem ami­kor színét váltja, s adakozójának jogtalan előnyöket biztosít, fellépünk ellene: nemcsak megálljt mondunk, hanem tételes cselekvést, rendszabályt sürgetünk. Igaz ugyan, hogy a borravalóból „elszármazott” csúszópénz — nevezzük előnyforintoknak — törvénybe üt­köző, s kiszorítására már számos rendelke­zés is született, azért mégsem hihetjük, hogy sikerült felszámolnunk teljes "egészében. És a borravalóé? Ügy általában teljes az egyetértés közöttünk: mindennapjaink káros és kivetendő kísérőjelenségének tartjuk, ám elég, ha az ember nyitott szemmel ül be egy taxiba, a fodrászhoz, foglal helyet a vendég­lőben vagy éppen állja sorát a benzinkút előtt, máris ráeszmél, hogy a fennhangon hirdetett ige a gyakorlatban csorbát szenved. Sokan, túlságosan is' sokan tetézik a számlát fölös forintjaikkal, oly annyira sokan, hogy ma már szinte kötelezőnek tartjuk, s majd­hogynem jogos a részesülők elvárása is. Ka- punk-e plusz szolgáltatást vagy sem: tartják a markukat. És általában nem hiába, mert innen is csurran, onnah is cseppen. Meny­nyi? Elképzelhetetlenül sok. Egy felmérés szerint sok millió forint cserél így gazdát évente. Tudományos igényű megfogalmazások a másodlagos elosztás fogalomkörében tárgyal­ják a borravalót. Tény, hogy valóban más ez, mint a havi fix, vagy mondjuk a teljesít­ménybér. Van azonban a borravalózásnak olyan kí­sérőjelensége is, amelyről kevésszer esik szó. Csak magyarázatképpen kezdem távolabbról: ma Magyarországon az általános, illetve a középiskolát befejező tizenévesek csaknem 160 különféle szakma között választhatnak. Bőséges a kínálat, nem érheti vád a köz­zétevőket, hogy akár csak egyet is eltitkol­balkézből nak a lehetőségek közül. A fiatalokat azon­ban nem túlságosan érdekli a kínálat egé­sze, sőt egyes szakmákra majdhogynem le­hetetlen beiskolázni bárkit is. A hivatalos felmérések szerint az Ide) nyáron 43 szak­mát kellett a „nehezen beiskolázható” kate­góriába sorolni, mert olyan csekély volt a je­lentkezés. Nincs nagy érdeklődés például a hegesztő, ács-álványozó, kőműves, gépi for­gácsoló vagy éppen a vájár szakma iránt. Annál nagyobb a tülekedés viszont az autó­szerelő, női szabó, kozmetikus vagy a pin­cér szakmunkásképzéssel foglalkozó taninté­zeteknél: az idén is kétszer annyi jelentke­ző volt, mint ahány helyet biztosítani tud­tak. Aligha járunk messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk a kijelentést: ez utóbbi fog­lalkozási körök ' borravalós jellege az, ami különösképpen vonzóvá teszi a fiatalok előtt. Illetlen kifejezés ugyan, de helytálló: nem az' ujjúkból szopták a sejtést. Szüleik vagy éppen környezetük elmondása csillagászati jövedelemlehetőségeket nyitott meg képze­letük előtt, s azért igazán nem lehet megor- rolni gyermekeinkre, mert*ők is sok pénzt szeretnének keresni. Csakhogy ez a „keresni” nagyon sok ifjú kobakjában egybeforr a mellékesen szerzett jövedelemmel: olyan munkát akar tehát ta­lálni, ahol számíthat a balkézből származó forintokra. Félreértés ne essék: ezek a fia- 1 talok nem a munkától húzódoznak. Tudják, hogy a megélhetés alapja a mindennapi hasz- nős tevékenységért járó illetmény, ám fél szemmel arra a pluszra kacsintgatnak, amit közszóval borravalónak szokás nevezni. HONNAN veszik a példát, a mintát fiaink, leányaink? Alighanem tőlünk, felnőttektől: azt is tőlünk látják, hogy tetézzük a szám­lát, azt Is, hogy szemrebbenés nélkül elfo­gadják, s azt is, hogy valóban tekintélyes jövedelemhez lehet így jutni. Egészségtelen gondolkodásuk éppen koruk miatt szembe­ötlő: mert fiatalok, mert tiszta és nyílt szem­mel nézik a világot, s benne a felnőtteket — a példát. Meglehet, hogy éppen mi rontjuk el gyer­mekeinket. Sáfrán István A vezető jobb keze: a titkárnő Ügy tartja a közhit, hogy a titkárság intézményét Inkább csak a főnökhöz bejutni kí­vánók bosszantására talál­ták ki. A titkárság — jele­sül: a titkárnő — cerberus­ként őrzi a hivatal ilyen, vagy olyan rangú vezetőjé­nek szobáját; a titkárnő még a főnökhöz eljutó leveleket, beadványokat is megszűri (lásd: postabontás); a titkár­nő élő határidőnapló, s jó­részt tőle függ, hogy a főnök ráér-e, vagy sem. Továbbá: a titkárnő afféle telefonközpont is, saját belátása szerint kap­csolja a vonalat a főnöki szo­bába; s a titkárnő „fedezék” is, aki mögé "elbújhat a főnök a nemkívánatos személyek élői (lásd: „szobán kívül van...”). S persze nem utolsó, sorbán a titkárnő" a reprezen­táció része, tartozéka is, ki­nek célszerű fiatalnak és csf- nosnak lennie, értenie kell a kávéfőzés tudományához, és Egyre több paradicsom érkezik ló, javarészt sűrítménynek, rijsi Konzervgyárban az idén szezon elején 6000 vagonnál a Nagykőrösi Konzervgyárba. A paradicsom minősége kivá- kisebb hányadát pedig darabosan konzerválják. A Nagykő- 5700 vagon paradicsomra számítottak, de már most a is többre becsülik az idei feldolgozandó termésmennyiséget az Italok felszolgálásához, bi­zonyos — és nem mindig szi­gorúan hivatalosnak minősít­hető — tennivalók elvégzésé­hez, programok^ megszerve­zéséhez. .. Mindezek mellett az sem árt, ha a titkárnő nincs híján némi adminiszt­rációs ismereteknek, gép. és gyorsírói tudásnak. Ha ebbé­li Ismeretei netán hézagosak lennének, akkor sincs különö­sebb baj: a titkárság létszá­ma könnyűszerrel szaporít­ható adminisztrátorral. gép. és gyorsíróval, s egyéb, az irodai ügyvitelben nélkülöz, hetetlennek számító munka­erővel. A vezetők munkaidő-beosz­tását elemző különböző vizs­gálatok rendre arra a meg­állapításra jutnak, hogy a vezetők tú’terheltségének el­sőszámú oka a szétaprózott­ság, az érdemi vezetői tenni­valóktól idegen rutinfelada­tok sokasága. Az egyik Ilyen vizsgálat szerint — több mint fél száz állami vállalat ada­tai alapján. — a vezetők na­pi munkaidejének átlagos hossza majdnem tíz óra, s ennek alig egyharmadát for­díthatják csak a vállalati stra­tégiát és taktikát eldöntő ve­zetői tevékenységre. A mun. kaidő nagyobb részét olyan feladatok elvégzésére kényte­lenek fordítani, amelyek tu­lajdonképpen nem rájuk, ha­nem a beosztottaikra tartoz­nának. A titkárság — ideális esetben — egyfajta „szűrő” le­hetne, amelyen fennakadná­nak a szakszerűtlenül előké­szített és a vezetői döntésre váró anyagok, a merőben fe­lesleges jelentések, kimuta­tások. Ezen a „szűrőn” el­akadhatnának a különböző, az operatív tevékenységet he­lyettesítő értekezlettervek, vagyis a titkárság — adott esetben a titkárnő — megfe­lelő szakképzettség esetén na. gyón sok tennivalótól mente, síthetné a munkahelyek ve­zetőit. Mondom: megfelelő szak- képzettség esetén... S ez fel­tételezné, hogy a mainál lé­nyegesen komolyabban ve­gyék nálunk a titkárnőkép­zést, amelynek abból az alap­elvből kell kiindulnia, hogy a titkárnő —, túlzás nélkül — a vezető legközelebbi munka­társa, ha úgy tetszik: a ve­zető jobb keze. Nem a kávé­főzésben, nem a diktátumok gépelésében, nem is a főnöki dolgozószoba nyugalmának őr­zésében. Mondhatná erre bárki: „Ugyan kérem! Speciális tit­kámőképzés ?!” S ' válaszol erre a.korszerű vezetéstudo­mány; "„Igen, speciális, az adott szakterületnek megfe­lelő ismereteket nyújtó tit­kárnőképzés. ..” Nem szabad csak arra hagyatkozni, hogy a titkárnők, hosszú évek alatt, tapasztalatból szerzik meg az adott munkahelyen nélkülözhetetlen szakmai is­mereteket. Ha egyszer a tit-. kárnő a vezető „jobb keze’, akkor miért lenpe elképzel­hetetlen — a Vezetői tovább­képzéshez hasonlóan — a tit­kárnők Utólagos képzése, s miért lenne elképzelhetetlen, például iparvállalatok eseté­ben vagy a kereskedelemben, pénzügyi intézeteknél és az állanjigazgatásban a szakirá­nyú iskolai végzettség megkö­vetelése? Végtére is: szak­képzett emberekkel — és fő­leg pályakezdőkkel — a tit. kárnői munkánál .lényege­sen alacsonyabb rangú, majd- hogynerfi semmiféle szakkép­zettséget sem kívánó munka­köröket töltenek be. Fia ilyen esetekben megkövetelik a szakképzettséget, akkor ez sokkal Inkább elvárható len­ne olyan munkavállalók ese­tében, akiknek tevékenysége szorosan kötődik a munkahely irányításához. A megfelelő szakképzettség­nek persze megfelelő mun­kakörülményekkel kell — ke’, lene — párosulnia. A titkár­női munkahely legfontosabb berendezési darabja ma is az íróasztal. De hiányzanak a legfontosabb iratok, a veze­tői munkához nélkülözhetet­len dokumentáció tárolásá­hoz szükséges korszerű be­rendezések, sőt: sok esetben még az olyan egyszerű eszkö. zök is, mint a diktafon, egye­bekről — például a számító­gép — nem is beszélve. Ha semmi mást, csak a munka­feltételeket és a körülménye­ket nézzük, akkor máris meg­kérdőjelezhető, hogy a tit­kárnő valóban /a. vezető köz­vetlen munkatársaként dol­gozik-e? A közvélemény értékíté­lete mégis hamis: aki ezt a munkát igényesen, lelkiis­meretesen akarja ellátni, az korántsincs irigylésreméltó helyzetben. S mert sokan és egyre többen vannak, akiket, úgymond, a „hivatásos” tit­kárnők kategóriájába sorol­hatunk, éppen ezért munkáju­kat, és munkavégzésük kő. rülményeit, feltételeit a mai- nál sokkal komolyabban kel­lene kezelni. Vértes Csaba NÖGRÁD - 1979. szeptember 1., szombat 5 V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom