Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-05 / 207. szám

Megkezdődlek a magyar—NSZK tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) Ezt követően az MSZMP Központi Bizottságának szék­hazában Kádár János és Hel* • műt. Schmidt megbeszélésével megkezdődtek a hivatalos tár­gyalások. Ezzel egyidejűleg zajlottak a partnertárgyalások. Púja Fri­gyes. Szalai Béla külkereske- aelmi államtitkár, Timmer József, a Magyar Szakszerve­zetek Országos Tanácsának tit­kára és Márta Ferenc, a Ma­gyar Tudományos Akadémia főtitkára folytatott eszmecse­rét az NSZK külügyi, külkeres­kedelmi, szakszervezeti, vala­mint tudományos és kulturá­lis vezetőivel. * Losonczi Pál. a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke délután a Parlament­ben fogadta Helmut Schmidtet. A szívélyes légkörű beszélge­tésen részt vett Púja Frigyes és Kővári Péter. Ezt követően a szövetségi kancellár szálláshelyén talál­kozott a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának vezetőivel, élükön Sarlós István főtitkár­ral: * Kádár János és felesége es­te vacsorát adott Helmut Schmidt és felesége tisztele­tére az Országház Vadász­termében. Részt vett a vacsorán Lázár György, Huszár István. Mar­jai József, Péter János. Sar­lós István, Púja Frigyes, Ve­ress Péter. Szépvölgyi Zoltán, Kővári Péter, s politikai, tár­sadalmi, gazdasági, kulturális és- tudományos életünk több más vezető személyisége, va­lamint az NSZK kormányfő­jének kísérete. A szívélves hangulatú va­csorán Kádár János és Hel­mut Schmidt pohárköszöntőt mondott. Kádár János pohárköszöntőic A Magyar Népköztársaság vezető testületéi és a magam nevében őszinte tisztelettel köszöntőm körünkben a kancellár urat, kedves felesé­gét, kíséretének valamennyi tagját, minden kedves vendé­günket, Öröm számunkra, hogy el­fogadták meghívásunkat és ellátogattak hozzánk. Látoga­tásuk módot ad korábbi hasz­nos véleménycseréink folyta­tására. Ugyanakkor alkalmat nyújt arra is, hogy viszonoz­zuk azt a szívélyes vendég­szeretetet, amelvben a Német Szövetségi ■ Köztársaságban tett látogatásunk során ré­szünk volt. A kancellár úr személyé­ben annak a kormánynak a vezetőiét köszöntjük, amely elismerésre méltó módon hoz­zájárult a hidegháború falai­nak lebontásához Európában, az enyhülés további elmélyí­tését vallja céljának, s or­szágaink viszonylatában pe­dig ezzel a kormánnyal együttműködve építettük ki a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság politikailag rendezett, korrekt kapcsolatait. >• Két évvel ezelőtt, bonni ta­lálkozásunk alkalmával biz­tosítottam a kancellár urat. hogy közvéleményünk, a ma­gyar nép1 helyesli találkozá­sunkat, egyetért kapcsolataink fejlesztésével. Külön örülök annak, hogy ezt most szemé­lyesen is tapasztalhatják. Kí­vánom, érezzék jól magukat Magyarországon. Megelégedéssel mondhatom, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatai ren­dezettek. Együttműködésünk bonni találkozásunk óta to­vább bővült. Ez a fejlődés teljes mértékben megfelel az 1977. július 6-án aláírt közös nyi­latkozatunknak és a helsinki záróokmány szellemének. Jelentősen fejlődtek, sokré­tűvé váltak politikai kapcso­lataink. A törvényhozó tes­tületek közötti közvetlen érintkezés létrejöttén túl a magas szintű politikai talál­kozók egész sora valósult meg. Meggyőződésem, hogy mostani jó légkörben folyó tárgyalásaink tovább erősítik ezt a folyamatot, népeink és az enyhülés javára. A két ország kapcsolatai- bah különösen fontos helye és szerepe van a gazdasági együttműködésnek. Az e té­ren elért eredményeink nem csekélyek. Az árucsere évről évre dinamikusan fejlődik. Nőtt a kooperációk száma, és tettünk már kezdeti lépése­ket a harmadik piacon való együttműködésben is. Az áru­csere kiegyensúlyozottabb fejlődésének biztosítása azon­ban további és közös erőfeszí­téseket követel. E cél eléré­séhez új, az eddigieknél ha­tékonyabb együttműködési formák kialakítására van szükség egymás országaiban, ugyanúgy, mint a harmadik piacokon. Meggyőződésünk, hogy ez kölcsönös érdek, és a ma még meglevő akadályok leküzdhetők. Nagy jelentőséget tulajdo­nítunk tudományos és kul­turális kapcsolataink fejlesz­tésének, a turizmus bővítésé­nek. Egymás értékeinek, ered­ményeinek és tapasztalatainak megismerése nagyban hoz­zájárul a kölcsönös megértés­hez, együttműködésünk el­mélyítéséhez. A magyar nép, amely szo­cialista építőmunkát folytat, a népek barátságának híve, szilárd és tartós békét kíván. Ennek megfelelően a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége egyértelműen és következetesen a béke megőr­zésére, a társadalmi haladás szolgálatára, a kölcsönösen előnyös együttműködés fej­lesztésére irányul. Országunk külpolitikai törekvéseiben központi helyet foglal el, hogy aktívan hozzájáruljunk a bé­kés egymás mellett élés politi­kájának kibontakoztatásához, az enyhülés folytatódásához. Ez a törekvésünk szocialista társadalmi rendszerünk lénye­géből fakad, és egybeesik, a más társadalmi rendszerhez tartozó országok népeinek, és reálisan gondolkodó vezetői­nek azzal a felismerésével, hogy a békés egymás mellett élés politikájának nincs ész­szerű alternatívája. A történelmi jelentőségű helsinki záróokmány aláírása óta nagy utat tettünk meg az európai politikai légkör javí­tásában, az államok kétoldalú kapcsolatainak fejlesztésé­ben. Az elmúlt négy évben — az eredmények mellett — az enyhülést hátráltató nem kívánatos jelenségekkel Js ta­lálkozhattunk. Az enyhülés ellenfelei aktivizálódtak: nem tudják, vagy nem akarják megérteni, hogy az enyhülés nemcsak néhány, hanem min­den ország és minden nép alapvető érdekeit és óhaját testesíti meg. Ezek az erők sem képesek azonban alapjai­ban megingatni az enyhülést, amely mély gyökereket vert, nem törölhetik ki Európa né­peinek és nemzeteinek tuda­tából a békés jövő lehetőségé­nek reményét. A helsinki ajánlások végre­hajtásának meggyorsításához, az európai biztonság és együtt­működés megszilárdításához is elengedhetetlennek és egyre sürgetőbbnek tartjuk, hogy konkrét leszerelési intézkedé­sekkel támasszuk alá a poli­tikai enyhülést, o v ‘ Meggyőződésűnk, hogy a Varsái Szerződés külügymi­niszteri bizottságának Buda­pesten tett javaslatai az euró­pai államok közötti bizalom erősítését, a katonai enyhülés előmozdítását célozzák és ez­ért hasznos lenne azok mi­előbbi megvitatása. Biztosak vagyunk abban, hogy a le­szerelés ügyének előbbre vi­tele jótékonyan hatna a hel­sinki ajánlások további meg­valósítására is, politikai, gaz­dasági, kulturális, humanitá­rius és más területeken. Ez, valámint a bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgya­lások elmozdulása a holtpont­ról — amiben bízunk — mél­tó előkészítése lenne a madridi találkozónak, nagyban előse­gítené annak sikerét. A Magyar Népköztársaság üdvözöl minden olyan kezde­ményezést és lépést, amely a fegyverkezési hajsza megféke­zésére. a konkrét leszerelés elősegítésére irányul. Különö­sen kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk és üdvözöljük a hadá­szati támadó fegyverek korlá­tozásáról szóló második szov­jet—amerikai szerződés bécsi aláírását. Tárgyalásainkén sok szó esett kontinensünk békéjéről, biztonságáról. Tudatában va­gyunk azonban annak az Ösz- szefüggésnek, amely Európa ps a világ más részei között fennáll. A magyar népet ag­godalommal tölti el a békét Pozitívan alakuló kapcsolatok Helmut Schmidt nyugat- tovább mélyíthetők” — a a közös piaci rendtartásból fa­német kancellár budapesti nyugatnémet hírügynökség kadó és még tapasztalható látogatása alkalmából a nyu- fontosnak tartja és kiemeli, kereskedelmi megkülönböz- gatnémet sajtó pozitív módon hogv „az elmúlt években a tetések mielőbbi felszámolá- értékeli a , magyar—nyugat- magyar—nyugatnémet gazda- sát. német kapcsolatok eddigi ala- sági kaocsolatok is probléma- A Westdeutscher Rundfunk kulását. mentesen fejlődtek, jóllehet a Budapestre küldött tudósító­A DPA hírügynökség Buda- magyar fél kereskedelmi ja — a kétoldalú kapcsolatok pestről keltezett beszámolóié- mérleghiánnyal küszködik”. A kedvező alakulásának méita- ban kiemeli, hogy a két or- nyugatnémet tudósító éDDen tása mellett — arra hívja fel szag viszonyában „semmifé- ezért valószínűnek tartja, a figyelmet, hogy Helmut le probléma nem mutatkozik, hogy a tárgyalásokon a ma: Schmidt elsősorban nemzel- de a kulturális csere és a gyár fél sürgetni fogja az közi érdeklődésre számot tar­tudományos együttműködés NSZK-ba irányuló magyar tó kérdésekről táréval majd területén a kapcsolatok még export feltételeinek javítását. Kádár Jánossal. (MTI) veszélyeztető feszültséggócok' létezésé. Jót ^enne Európának és az egész emberiségnek,’ ha újabb erőfeszítések történné­nek a feszültséggócok felszá­molására, a konfliktusok tar­tós, az érintett népek alapve­tő érdekeit és jogait valóban figyelembe vevő rendezésre a Közel-Keleten és a világ más- térségeiben. ' Már a ma délutáni első megbeszélésünk is újólag meg­erősítette, hogy változatlanul kölcsönös a szándék kétoldalú együttműködésünk fejleszté­sére. Egy irányban tudunk dolgozni a népeink, s az egész emberiség sorsát érintő nagtf kérdésekben. E gondolatok jegyében kö­szöntőm önöket Budapesten. Szívből kívánom, hogy láto­gatásuk magyar földön hasz­nos és emlékezetes legyén — mondotta Kádár János, majd a magas rangú vendégeket még egyszer köszöntve, a Né­met Szövetségi Köztársaság népének boldogulását, orszá­gaink kapcsolatainak fejlő­dését, a békét éltetve fejezte' be pohárköszöntőjét. Lapzártakor Helmut Schmidt pohárköszöntője még nem érkezett meg. Beszédé­nek ismertetésére azonban visszatérünk. Tanácskozik az el nem kötelezett csúcs Fort Péter és Nyárádi Ró­bert, az MTI tudósítói jelen­ük: Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár üdvözlő szavaival és Jo- szip Broz Tito jugoszláv ál­lamfő felszólalásával folytat­ta munkáját kedden az el nem kötelezettek havannai csúcsér­tekezlete. Fidel Castro kubai állam- és kormányfő elnökletével folytatódó tanácskozás első fel­szólalója kedden Kurt Wald­heim, az ENSZ főtitkára volt. A világszervezet nevében és képviseletében kijelentette: a jelenlegi nemzetközi helyzet­ben az el nem kötelezett or­szágok nagyon fontos szerepet játszanak. Az a tény — mon­datta —, hogy a mozgalom Hegyekbe Mahabadban az iráni had­sereg egységei ellenőrzésük alá, vonták a város laktanyá­ját is, amely február óta a kurdok kezén volt — jelentik kedden a hírügynökségek. Mint ismeretes, vasárnap kezdődtek meg a súlyos har­cok a kurdisztáni Mahabad környékén az autonómiát kö­vetelő kurdok és a hadsereg egységei között. A fegyveres erők hétfőn a délutáni órák­ban vonultak be a városba, gondosan átfésülve minden mostani csúcsértekezletét Ku­bában tartják, Latin-Amerika fontos hozzájárulása az el nem kötelezett mozgalom egyre nö­vekvő szerepéhez. A nemzet­közi helyzetei taglalva az ENSZ főtitkára elsősorban az Afrika déli részén — Namí­biában, Dél-Afrikában és Zim- babwéban — kialakult hely­zet bonyolultságára hívta fel a figyelmet. Emlékeztetett to­vábbá az ENSZ felhívására, amely az új nicaraguai kor­mány támogatására szólított fel. Ezután hangzott el Joszip Broz Tito felszólalása. A ju­goszláv államfő meggyőződé­sét fejezte ki, hogy a csúcsér­tekezlet az egész emberiség ? l/l menekültek egyes házat. A hírügynökségi jelentések szerint azonban a kurd harcosok — valószínű­leg fegyvereikkel együtt — visszavonultak a várost öve­ző hegyekbe, és elmenekült a polgári lakosság is. Egyes je­lentések szerint még a városi kórház- betegei is eltűntek Khalkhali ajatollahtól, az iszlám forradalmi bíróság ve­zetőjétől való félelmükben. Az iráni televízió hétfőn es­te bemutatott . egy filmet, amely a kurdisztáni harcok számára sikeres és hasznos lesz! „A béke és a nemzetközi egyensúly szempontjából az el nem kötelezett mozgalom va­lós nemzetközi tényezővé vált. Jelentősen hozzájárultak az el nem kötelezettek a békés egy­más mellett élés elveinek ér­vényesüléséhez. A tagországok energikusan fáradoznak új, nemzetközi gazdasági rend megteremtésén, ugyanakkor szembeszállnak az erőszak, il­letve a külföldi befolyás min­denfajta alkalmazásának po-> litikájával. Az enyhülés kérdését érinti ve Tito méltatta az eddig el­ért eredményeket és hangsú­lyozta a nagyhatalmak kü­lönleges felelősségét. Üdvözöl-; te a SALT—II.-szerződést. (MTI) a kurdok egyik helyszínén készült, és amely egy Szadegh Khalkhali által folytatott bírósági tár­gyalásról számol be. A kurd vádlottak között több orvos volt, akik orvosi segítséget nyújtottak a felkelőknek. Abdulrahman Ghasszemlu, a Kurd Demokrata Párt fő­titkára és Ezzedin Hosszeini sejk, a kurdok vallási veze­tője a hivatalos teheráni je­lentések szerint nem került a hadsereg kezére. (MTI) — Felelnék, papa, de most sérthetetlen szabad akaratá- fontosabb dolgunk van. Félix ’ ból, neki is kifizetem a négy­úr, maga következik. Mindent úgy, ahogy megbeszéltük. (31.) Burján Péter torkát a fel- indultság és a csömör szo­rongatta. Amikor a keserű­ség a szájáig emelkedett, for­ró görcs rázta meg. Megvető tekintettel fogadta az erkély­ről visszatérő fiát. — Undorító. Emberhúst nem akartok a lakomához? Dezső ügyet se vetett rá. Helyette Edit könyörgött az öregnek: — Édesapám... Bíznia kell bennünk... Az apa már annak sem lát­ta értelmét, hogy legyintsen. Ha megvetést nem is érzett mémöklánya iránt, de kiáb­rándultságot igen. Már csak félig volt józan az eszére tá­madó fejleményektől. A tisz­ta öntudat ott vergődött a ré" szegítő kínjai alatt. De ezt a tiszta öntudatot még sikerült felcibálnia a mélyből. Nem is érvnek, hanem nyomorúsága bizonyítékának szánta szava­lt; — Holnaptól egy másik Burján Pétert fognak ismerni az emberek. Egy olyan Bur­ján Pétert, aki szemétre dob­ta az egész múltját. Olyan múltat, ami ma még ér va­lamit, de holnap a guberálók is odébb rúgják. Ezt akarjá­tok? Harácsolok apjává szé- gyeníteni? Magából kikelve lármázott Paula: — Mór megint ezek a le­hetetlen frázisok! Riadtan fogta fel a bizsus, hogy az üzlet kútba eshet, ha megint kirobban a vesze­kedés. Paula pörölését ellen­súlyozva, egyedül ő próbálta méltányolni a nyugdíjas kő­műves véleményét. — Én kérem mindig a leg­nagyobb tisztelettel hallgatom Burján bácsit... Átnézett rajta az "öreg. Va­lami azt súgta neki, hogy Edit nincs oly végletesen az ő felfogása ellen. Hozzá be­szélt, szikrányi reménybe Ka­paszkodva: — Legalább te érts meg. Tudnod kell, érezned kell, hogy nem hazudhatunk ma­gunknak a pillanatnyi érde­keink szerint!... Edit megkeményedett. Bár­mennyire sajnálta az apját, érzelmeit határozottan háttér­be szorította. ' — Édesapám képtelenül szigorú mércét kötelez magá­ra. Ilyesféle mércét már rég nem köve Lelnek meg egymás^ tói az emberek. Különben sem felelős édesapám a mi állítólagos harácsolásunkért. Amit cselekszünk, azért mi vagyunk a felelősek. Csakis mi, a felnőtt-gyermekei. Ma­ga meg ezt értse meg. Szépen kérem... Először rúgta mellbe a nyugdíjas kőművest a teljes bizonyosság, hogy csatáját végképp elvesztette. Félixet kikergethette volna, de mire megy vele? Tusájában csasis az számított, hogy a családja győzte le. A sérthetetlen Hi­tében megbántott ember vá­doló panaszával pörölte iga­zát: — De hiszen én neveltelek benneteket! A múltam szerint neveltelek!... Ebben a város­ban mindenki úgy néz rátok, hogy Burján Péter gyerekei vagytok. Ma még rátok néz­hetnek. Senki meg nem bot- ránkozhat. De holnap is Bur­ján Péter gyermekei marad­tok! És én mit mondjak hol­naptól?! Mondjam azt. hogy semmi közünk egymáshoz, hogy csak az anyakönyvi ada­tok szerint vagytok a gyer­mekeim?! Gond nélkül nvitott a szo­bába Zoltán. Olvan aprósá­gokra, hogy előre engedte volna feleségét, vagy hogy komolyan vegye apja kétség­beesését, egyáltalán nem fi­gyelt. Menet közben intette le az öreget — Igenis — hajolt meg Zoltán felé a készenlétben ál­ló fémdíszműves. Dezső elismerő álmélkodás- sal vette ki a pipát a szájá­ból. — Isten bizony, az öcskös olyan jól beszél, hogy kez­dek rá féltékeny lenni. Több dumát nem akarok hallani. Lássunk hozzá. A fontoskodó Paula szük­ségesnek erezte közbevetni: — Remélem, Félix úr, pon­tosan emlékezik minden fel­tételünkre. Szándékos tétovasággal nyert időt a szomszéd arra, hogy fölmérje a jelenlevők viselkedését. Mindenekelőtt Burján Péterre volt kíváncsi. Előnyösnek ítélte meg a helyzetet, mert az öreg ma­gába roskadva várakozott a háttérben, semmi jelét nem adta annak, hogy ismét közbe kívánna avatkozni. Félix Elek tehát biztonsággal folyamo­dott régről bevált, udvaria­san tárgyilagos üzleti modo­rához. — Szíves engedelmükkel úgy gondolnám, hogy meg­veszek három lakást. Egyen­ként négyszázezerért. Burján bácsit pedig ne sürgessük. 1-Ia majd jónak látja a saját százezret. Ha nincs hozzá kedve, itt élhet háborítatla­nul, tiszteletünk és figyel­mességünk légkörében. Azt hiszem, ennél korrektebb már nem lehetnék. Dezsőt ez nem hatotta meg. Sőt, olyan mozdulatot tett, mintha legyet hajtana el az orra elől. — Azért ne képzelje ma­gát jótékonykpdónak. Meny­nyit óhajt most fizetni? — Lakásonként százötven- ezer forint előleget. Szent borzongással, ugyan­akkor a csodát hallók ámu­latával kérdezte Paula: — Lehetséges, hogy csak .úgy... négyszázötvenezer fo­rintot áthozott a táskájár ban?!... Inkább mentegetőzve, sem­mint a dicsekvés szándéká­val próbált humorizálni a milliomos szomszéd. — Pillanatnyilag csak eny- nyi készpénz áll rendelkezé­semre. Vasárnapra elég. A többi a bankban van. Már nem hessegette Dezső az ofra elől a képzeletbeli legyet. Nagy teste előbbre görnyed a' siettetéstől: — Ne lamentáljunk már annyit. Ideje a lettek mező­jére lépni. (Folytatjuk) <■ NÖGRÁD - 1979. szeptember 5., szerda | )

Next

/
Oldalképek
Tartalom