Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-05 / 207. szám
A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységének dolgozói is csatlakoztak az MSZMP, XII. kongresszusának és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyhez és pótfölajánlásként vállalták, hogy tíz nappal az év vége előtt teljesítik exporttervüket, s december 29-re az árbevételi tervüket. A véghulladékanya- gokat ésszerűen, más alkatrész készítésére használják föl, a selejtcsökkenéssel és -föl- használással mintegy félmillió forint megtakarítást kívánnak elérni. A képen Mosonújvá- ri Frigyes műszerész a rádió adó-vevő készülékek végmérését végzi. Cél as iparban Alacsonyabb termelői ár Mitől irreálisan magas jelenleg az ipari termelői ár? Röviden: túlzottan előtérbe került a költségszemlélet. Ha minden költségemelkedést a további feldolgozók automatikusán tovább háríthatnak, akkor a termelői árak emelkednek. Irreálisan magas 1 506 329 + közvetlen munkabér x 4 906 329. Az előbbi példában felhozott 100 forint anyagköltséget, 20 forint bérköltséget figyelembe véve a termelői ár = 254,45 forint, kereken J254 forint. súlyzavarok eddig elért többek között lesz szükség. veszélyeztessék eredményeinket, az alábbiakra az ár. amely nem a költség- EíTV kirívó eset (költ- t?-' valódiság elvére épül (költségvalódiságon a műszakilag indokolt költségeket kell érteni.) A bírság több! Ha a költségvalódiság. elve nem érvényesül: vagy veszteséges lesz a gyártmány, vagy tisztességtelen haszon keletkezik. Az utóbbinak követe kezménye a gazdasági bírság, mely mindig több, mint a tisztességtelen haszon összege. Az erkölcsi veszteség is jelentős. Vegyünk egy gyakorlati példát, hogy bebizonyítsuk: ha a revízió nem fedi föl, akikor sem érdemes magas ár- szinten dolgozni! Példánk legyen egy szabad árformába tartozó gépipari acélszerkezet, melynek termelői árát döntően a közvetlen anyag- és bérköltség határozza meg. Legyen az egyszerűség kedvéét az anyagköltség 100 forint és ez feleljen meg A 254 forintos termelői árat vizsgálva azt látjuk, hogy az 1 kilós acélszerkezet termelői árá 25,4 forint. Ez az egységár nagyjából megfelel a mai átlagnak, de alacsony termelékenységi szintet mutat. A helyzet akkor lesz még rosszabb, ha rosszul ítéljük meg az időszükségletet, tehát a közvetlen munkabért, és így alakítjuk ki a termelői árat. Vegyünk egy kirívó esetet: Az anyagköltség maradjon 100 forint. Az időszükséglet legyen két óra: Ha a képletbe helyettesítünk, a termelői ár 347 forint lesz. Ebben az esetben 1 kilogramm acél- szerkezet termelői ára 34,7 forint. Ez az egységár már indokolatlanul magas, még alacsonyabb termelékenységi szintet mutat. Mikor jár jól a gazdálkodó egység? Ha 25,4? forintos egységáron ad el terméket, vagy ha 34,7 forintos egvségáron? Van-e értelme irreálisan maFöl kell számolni azt a szemléletet, mely szerint a fizetéseket azért kell emelni, mert mindnyájan a piacról, élünk. Ezt legalább úgy kell helyesbíteni, hogy mindnyájan a piacra termelünk és a magunk területén olyan hatékonyan dolgozzunk, hogy a termelői árak ne emelkedjenek. A feldolgozóiparnak legalább 15—20 százalékkal kell saját erőből — költségcsökkentéssel, termékszerkezet- váltással, az alapanyag- és energiaárak emelkedése ellenére — termelői árszintjét csökkenteni. Iparcikkeink drágák és nem versenyképesek a külpiacon. Ma még talán igen, holnap már szinte bizonyosan nem lehet eladni hazai piacon sem a jelenlegi alapanyag késztermék arány fenntartásával. Varga László árszakértő A műszaki értelmiség munkájának hatékonysága AZ El.MÜLT 30 ÉV folya- személyek mán a hazái társadalom gaz- 1970-ben dasági fejlődése és strukturális átalakulása nem csak az értelmiség számszerű növekedését eredményezte, hanem az értelmiségi szakmastruktúra meglehetősen nagymértékű átrendeződését is maga utón vonta. 1945 után a múltban meglehetősen elhanyagolt szakmák léptek előtérbe a gazdasági fejlődés igényeinek megfelelően, és főleg a műszaki, a mezőgazdasági pályákon működők száma növekedett. Alapvetően megváltozott a diplomások szakmai struktúrája is. Ismeretes, hogy Magyarország 1945 előtt „jogásznemzet” volt. A két világháború között a felszámát a KSH 120 000-re becsülte (beleértve a mezőgazdaságiakat is), viszont az e munkahelyeken dolgozók , közül 58 000-nek. volt csupán felsőfokú végzettsége. Ezekből az adottságokból két dolog következik: egyrészt legalább 44 000 mérnöki munkahelyet középfokú, vagy annál alacsonyabb képzettséggel rendelkezők töltöttek be; ugyanakkor legalább 38 000 mérnöki diplomával rendelkező személy, az összes mérnöki diplomások kereken 40 %-a nem dolgozott mérnökinek minősített munkakörben. A budapesti Műszaki Egyetem néhány munkában eltöltött év után megvizsgálta 13 egykori sőfokú végzettségűek körében évfolyamelső hallgatójának az állam-. jogtudományi végzettségűek aránya volt a legmagasabb, az összes értelmiségi egyharmada, ezzel szemben a műszakiak aránya csupán 13 %. 1970-ben viszont már a műszakiak a pedagógusok után az értelmiség legnagyobb csoportja. Még részletesebben szólva a műszakiak számszerű növekedéséről: 1949-ben 12 000,-1963-ban 43 000, 1971-ben körülbelül 96 000 aktív kereső rendelkezett mérnöki, vagy azzal fogalmilag közel azonos diplomával. E létszám körülbelül 25—30 °/o-a mezőgazdasági szakképzettségű volt." pályafutását. Problémáik nem szakmai, hanem egzisztenciális jellegűek, hárman kutató- intézetbe kerültek, a vállalatokhoz helyezett 10 fiatal mérnök közül négyen olyan beosztásba kerültek, amely sem szakismeretüknek, sem érdeklődésüknek nem felelt meg, és ezért kénytelenek voltak megválni munkahelyüktől. További 4 foglalkozik ilyen értelmű döntés gondolatával. Van aki építőipari vállalatnál kábelfektetési adminisztrációt végez, yan aki a tv-gyártás egyik problémájáról írta diplomamunkáját, de a rádiórészlegben alkalmazMagyarországon 10 000 fog- ták ügyintézői beosztásban. lalkoztatottra körülbelül 130 mérnök jut, ami igen magas arány. Ezzel az aránnyal a nemzetközi élvonalba tartozunk, hiszen csak olyan országok előznek meg, mint az Valamennyien a rutinmunka robotját végzik. EGYIK NAGY gyárunkban végzett szociológiai vizsgálatból néhány interjúrészlet. „A jelenlegi fejlettséghez mérUSA (204), és az NSZK (139). ten, igen sok felesleges dipA létszám kedvező alakulása után az a kérdés vár válaszra, hogy milyen módon értékesíti a nemzetgazdaság ept a kvalifikált munkaerőt, vagyis szaknyelven, szólva, milyen a mérnöki munka hatékonysága. Sajnálatos módon jtt a kép távolról sem olyan kedvező. A különböző számítások szerint Magyar- országon g mérnöklétszám a létrehozott összgazdasági termékhez viszonyítva kiugróan magas és a mérnöki munlomás van. Azonban ez a fejlettségi fok megengedhetetlenül alacsony. Megfelelő fejlettségi fokon véleményem szerint hasznosan lehet fogtehetségesek és szorgalmasak lennének, mint más országok mérnökei. A mérnöki munka hatékonysága szorosan összefügg az.összes többi, másféle munka hatékonyságával, kezdve az Összgazdasági tervezőmunkától a karbantartó fizikai munkáig. A mérnökimunka nem lehet lénvegesen hatékonyabb, intenzitása és fegyelme nem lehet lényegesen magasabb, mint mák területeké. Meg kell abban egyeznünk, hogy a műszaki munka szélesebb értelemben vett hatékonyságát nagyon nehéz megragadni; ilyen jellegű mérésekhez, mennyiségi megállapításokhoz egyelőre még az elvi szintű kiindulási alap is hiánvzik. Mindenesetre több olyan tényezőt is fel tudunk sorolni, amely kétségtelenül akadálya a hatékonyságnak. Mindenekelőtt, a‘ vállalatok közötti kooperáció alacsony színvonala, az anyag-. és termékminőségek változékonysága. Ezek következtében a mérnököknek sojc „tűzoltó” munkát kell végezni. A kooperáció fogyatékosságai, a szűkös készletek, a bizonytalan és elhúzódó szállítási határidők. a vásárló vállalat kiszolgáltatottsága az eladóval szemben, a műszaki szolgáltatások problémái gyakran arra késztetik a termelés irányítóit, a tervezőket és a szerkesztőket, hogy „házilag”, vállalaton belül állítsák elő mindazt, amire szükségük és lehetőségük van; tervezzék újra, amit másutt már megterveztek, törekedjenek vertikális önellátásra, maximális függetlenségre a bedolgozó, szállító vállal átoktól. A következmény az anyagi és személyi erőforrások felaprózása, pazarlása, még akkor is, ha a munkahelyen magas fokú a lalkoztatni a diplomásokat,- tervszerűség, a munka- és számuk esetleg még kevés- technológiai fegyelem. nek is mutatkozhat...” „Négyéves tapasztalatom azt mutatja, hogy a gyárnak nincs szüksége ennyi diplomásra. Ha szükség lenne, megbecsülné az itt dolgozókat. Sok példát tudnék felhozni, hogy rövid idő-alatt ka így értelmezett összgazda- hány kiváló képességű diplo- sági hatékonysága a velünk más ment el." összemérhető országokhoz — például Finnországhoz. Csehszlovákiához, az NDK-hoz — hasonlítva is alacsony. Mi az oka ennek a helyzetnek ? A mérnöki funkciót betöltő Amikor megállapítjuk, hogy hazánkban a műszakiak munkájának hatékonysága elmarad más országokéhoz viszoÖSSZEGEZÉSKÉPPEN el-mondható; a jól képzett szakemberek tapasztalata és ■ munkaképessége jelentős erőforrás, szinte közhelyszerűen úgy szokás emlegetni, hogy a nemzet ereje és gazdagsága a kiművelt emberfők sokaságában rejlik. Azt azonban látni kell. nem elég kiképezni a sokaságot. Ügyelni kell arra is, hogy képességeiket a legmegfelelőbb módon hasznosíthassák. Ezen a területen nyitva, mindjárt hozzá kell — mint a gyakorlat mutatja tenni, hogy ez nem azért van, — rengeteg a tennivaló, mintha mérnökeink kevésbé m. 1. Iskolák és iskolások Mongóliában a közoktatás lényegében 1921 augusztusában kezdődött, amikor megnyílt az első világi általános iskola. Megkezdődött a küzdelem az analfabétizmus, a feudális múlt „kulturális örökségének” felszámolásáért. Az út napjainkig — az álta10 kilós terméknek. Legyen Sas időalappal dolgozni; és a a közvetlen munkabér 20 fo- termék^ egységárát magasia rint és ez ugyancsak feleljen meg 1 óra bérének. közvetlen költséget a mai viszonyok között (lehet, hogy holnap már nem) általában •az alábbiakra lehet fölosztani: közvetlen munkabér közterhekkel, egyéb kiegészítő fizetések. üzemi általános költségek. vállalati. gyári, gyáregységi általáhos költségek, nyereség' műszaki fejlesztési költségfedezet. Fogadjuk el; hogy jelenleg egy közepes nagyságú vállalatnál. ha elkészítjük egy ipari termék árvetését, a termelői ár az alábbi ké^ett^l megkapható: termelői ár = közvetlen anyagköltség x c w kalkulálni? Aligha. Mert E két arni'S a viszonylag elfogadható 25.4 forintos egységáron 1 óra alatt 254 forint termelési értéket 50,8 forint nyereséget érünk el, addig az indokolatlanul magas 34.7 forintos kilónkénti egységár .2 óra alatt 347 forint termelési értéket, 69.4 forint nyereséget hoz. Most már könnyebben válaszolhatunk a kérdésre: indokolatlanul magas egvségáron termelni tisztességtelen és meg sem éri! Mi a teendő 1980-ban első lépésként, ha nem akarjuk, hogy egyenBölcsődék, óvodák összesen 73 000 gyereket lát megvitatták és jóváhagyták a el 6000 nevelő Novoszibirszk bölcsődék és óvodák további 499 bölcsődéjében és óvodájá- építésére vonatkozó tervekét, ban. Ezek az adatok a városi melyek szerint az idén 13 új tanács küldöttértekezletén bölcsőde és óvoda nyílik, 3500 hangzottak el. A küldöttek férőhellyel. Szabászati egységet hoztak létre a közelmúltban a Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói telepének bőrdíszmű részlegében. Ezt kiváltképp az tette szükségessé, hogy a korábbi időszakban a kiszabott anyagot Budapestről szállították, s bizony gyakran előfordult, hogy több napos késéssel érkezett meg Pásztora, s így termeléskiesést okozott. A képen Szőke Sándorné szabász — aki Budapesten tanulta a szakmát — munka közben. lános iskolák, szakmunkásképző iskolák, technikumok, felsőoktatási intézmények rendszerének kialakulásáig — hosszú volt. Kiemelkedő jelentőségű volt az 1942-es év: ekkor alakult meg a mongol állami egyetem, az ország első felsőoktatási intézménye. A 60-as évek végére Mongólia minden állampolgára elvégezte az általános iskolát, éys napjaink feladata már a középfokú képzettség általánossá tétele. A tervek szerint ezt 1980-ra sikerül megoldani. Ma 573 általános iskolába mintegy 350 ezer tanuló jár. Minden negyedik mongol állampolgár régzt vesz a szervezett oktatásban. Napi feladat a tanítás minőségének, hatékonyságának növelése, az oktató-nevelő munka színvonalának javítása, a tanszerekkel, oktatási segédeszközökkel -való ellátottság színvonalának emelése, az iskolák szakmai tájékoztató hatásának fejlesztése. Ez utóbbi feladat — a fiatalok munkára nevelése — igen fontos helyet foglal el az iskolai életben. 1978-ban a diákok által végzett munka — városrendezés, faluszépítés, mezőgazdasági betakarítás, eróőülte- tés stb. — értéke elérte a 7,5 millió tugrikot. Az oktatásban is számít Mongólia a testvéri szocialista országok segítségére. Á mongol iskolákban az ország minden táján mintegy 100 kitűnően képzett szovjet tanár dolgozik. Átadják gazdag tapasztalataikat mongol pedagógus kollégáiknak, akik igen jól hasznosítják ezt a segítséget. Minden évben mongol tanárok népes csoportja látogat tanulmányútra a Szovjetunióba, ahol „élőben” tanulmányozzák a szovjet Iskola- rendszert és megismerkednek az oktató-nevelő munka gazdag, több évtizedes tapasztalataival. A szovjet pedagógiai szakirodalom is minden mongol pedagógus rendelkezésére áll. A személyi feltételek mellett nem hanyagolható el az anyagi bázis megteremtése sem. Még ebben az évben felépül 47 bentlakásos tanintézet. 2444 férőhellyel. Emellett számos iskola és óvoda építkezése fejeződik be 1980 szeptemberéig. ‘ Nyaranként olyan iskolai építőtáborok szervezését tervezik, amelyek felett egv-egy üzem. gyár vállal védnökséget. Jelentősen megnőtt azoknak a diákoknak a száma, akik külföldi úttörőtáborokba utazhatnak, és javulnak a belföldi turizmus lehetőségei is. Filmfesztivál, gyermekművészeti szemle és sportversenyek várják nyáron a mongol diákokat. A fővárosban is igen sok a tennivaló. .Sűrű az iskolahálózat, és a gyermekek étkeztetése sem kis gond. Intézkedések születtek az iskolai étkeztetés műszaki színvonalának fejlesztésére, az iskolák és óvodák egészségügyi-higiéniai ellátásának javítására. NÓGRÁD — 1979. szeptember 5., szerda
