Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-29 / 228. szám

Nógrádi megyei múzeumok évkönyve, 1979 Megjelent a Nógrád me. gyei múzeumok évkönyve. (1979). Külön öröm, hogy a kiadvány időben, az idei mú­zeumi és műemléki hónap nyitására már napvilágot lá­tott, alkalmat adva mind a szakembereknek, mind pedig az érdeklődőknek a múzeu­mok tudományos tevékenysé­ge áttekintésére. Az évkönyvet, amelyet Do­monkos Alajos szerkesztett, a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága adta ki, rend­kívül gazdag tartalommal. A kiadvány nagyobbik telét a 'tanulmányok foglalják el. Horváth Istváné például az 1918—1919-es forradalmak nógrádi eseményeit vizsgálja a visszaemlékezések tükrében. A szerző bevezetésként a visszaemlékezés szó és foga­lom többrétűségére hívja fel a figyelmet. Ezután szól azokról a korszakra vonatko­zó emlékezésekről, amelyek­ből a Salgótarjáni Munkás- mozgalmi Múzeum sokat meg­őrzött. Mint közli, huszonhá­rom tételen írásban rögzített, kutatásra alkalmas forrás ki­fejezetten 1918—1919. nógrá­di eseményeivel foglalkozik. Negyvennégy dolgozat más történelmi időszakra is kiter­jed, de ezekben is megjelen­nek a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköz­társaság eseményei. A múzeu­mi adattárban elhelyezett visszaemlékezések zöme Sal­gótarjánra és környékére vo­natkozik. Ezután a szerző több visszaemlékezésből idéz bő részleteket. Ugyancsak e korszakkal foglalkozik Vonsik Ilona A forradalmak időszakának írott és tárgyi emlékei a Sal­gótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban, 1918—1919. című tanulmánya. A Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum 1959-es létrejötte óta termé­szetesen alapvető feladatának tartja a munkásmozgalom megyei vonatkozásainak, do­kumentációjának mind széle­sebb körű gyűjtését, megőr­zését és bemutatását. A for­radalmi hagyományok köz­kinccsé tétele a marxizmus— leninizmus eszmei térhódítá­sát segíti elő, szolgálja a szo­cialista hazafiságra és prole­tár internacionalizmusra ne­velést. Vonsik Ilona tanul­mányában széles áttekintést nyújt az időszak írott és tárgyi emlékeiről, gazdag kép­anyaggal illusztrálva. Szvircsek Ferenc Nógrád megye vasúthálózatának ki­épüléséről (1867—1939) ír, Balázs László adatokat és összefüggéseket közöl a Ri- mamurány—Salgótarján Vas- priű Részvénytársaság salgó­tarjáni (acélgyári) nép-, (ele­mi) iskolájának történetéhez (1920—1948), Krunák Emese pedig Kondor Béla grafikai munkásságát ismerteti. He­rényi Ferenc tanulmánya a Madách-család osztályegyez­ségéről szól. Közli annak tel­jes szövegét, majd pedig a következtetéseket és a kuta­tási feladatokat határozza meg. Zólyomi József a Mai- láth-uradalom cselédeinek vi­seletét dolgozza fel tanulmá­nyában a két világháború kö­zött, korabeli fényképfelvéte­lekkel illusztrálva az anya­got. Praznovszky Mihály a megye sajtójának vizsgálatát végzi el, a XIX. század idő­szakában. A lapok megjelené­si helyei akkor Balassagyar­mat, Losonc, Salgótarján és Szirák voltak. Az Arcképcsarnok című ro­vat követi a tanulmányokat. Ebben Leblancné Kelemen Mária Bérczy János életét és munkásságát mutatja be. s összefüggésben Nógrád megye egészségügyi viszonyait is tár­gyalja a múlt század első fe­lében. Változatos a Múzeumaink életéből című rovat. Horváth István, a húszéves Salgótarjá­ni Munkásmozgalmi Múzeum feladatairól szól napjainkban. Tárgyalja a múzeumalapítás nehézségeit, s szól az épülő salgótarjáni múzeumról is. Szvircsek Ferenc az ipartör- téneti-muzeológiai kutatás módszertani problémáiról ír, különös tekintettel a bányá­szattörténeti kutatásra Nógrád megyében. Kutatási tervezetet ad közre Praznovszky Mi­hály, a Nógrád megyei kö­zéprétegek kutatására a feu­dalizmus kései és a kapitaliz­mus korai szakaszában. Kovács Anna a Nógrád me­gyei múzeumok könyvtárai­nak gyűjtőköri tervezetéről, Domonkos Alajos a múzeumi szervezet kiadványairól, Soós Virág a Nógrád megyei régé­szeti kutatásokról (1976— 1978), Simán Katalin a litkei kőeszközökről, Veres György egy bronztál restaurálásáról ír. Végül Horváth István be­számol a Nógrád megyei mú­zeumok tevékenységéről az 1978. évben. T. E. Villamos jegyei - múzeumba megoldhassák. Múzeumok, műemlékek Az idei október tizennyolcadik alkalommal a múzeumok és műemlékek hónapja Magyarországon. Igaz — s erről a Kulturális Minisztérium múzeumi osztálya, valamint az Or­szágos Műemléki Felügyelőség által rendezett minapi sajtó- tájékoztatón is esett szó az OMF rusztikusán kialakított té­likertjében —, a múzeumi és műemléki hónap csak a nevé­ben hónap. A múzeumok és a műemlékvédelem szakembe­rei valójában az egész év, vagy inkább egy időszak folya­matos tevékenységéről adnak számot ezekben a hetekben, ünnepi külsőségek közepette. A múzeumi hónap szerves ré­sze azon tevékenységnek, amelyet ezen intézményeink egész évben folytatnak. Célja, hogy az ünnepi események fokozot­tan hívják föl a figyelmet mind szélesebb körökben a mú­zeumokra és műemlékeinkre. Idén sem várunk mást, mint azt, hogy az élményszerű ismeretterjesztés ünnepi körülmé­nyei közepette, a magyar múzeumügy és műemlékvédelem még fokozottabban a társadalmi figyelem homlokterébe ke­rüljön. Szükség van-e erre? Hiszen például, ami a látogatottságot illeti, a magyar múzeumok előkelő helyen állnak a nemzet­közi összehasonlításban. Hogy csak egy számot említsünk, ta­valy négy és fél millióan csoportos ifjúsági látogatáson jár­tak a hazai múzeumokban. Ugyanakkor azonban azt is ér­demes időnként vizsgálni, hogy mennyire elmélyült, vagy hiányos a múzeumokban elénk tárt világ ismerete. S persze, azt sem árt tudni, hogy sokhelyütt még nem a legkielégí- tőbb a múzeumok és a lerpielői közösségek kapcsolata, vagy annak aktivitása. Az idei múzeumi és műemléki hónapban is fokozott figyelmet fordítanak mindenekelőtt a munkás­művelődésre s a fiatalok aktivizálására, kapcsolódva a prog­ramokkal, többi között, a nemzetközi gyermekévhez, illetve a nemzeti programokhoz. A tizennyolcadik országos múzeumi és műemléki hónapot tegnap nyitották meg Nyíregyháza—Sóstógyógyfürdőn. Ez alkalomból a sóstói múzeumfalut Ábrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési miniszter avatta fel. A hónap me­gyei megnyitó ünnepségét ma rendezik Balassagyarmaton, a Palóc Múzeumban. Délután Csesztvén megkoszorúzzák Ma­dách Imre szobrát. A nógrádi eseményekről majd külön alkalommal szólunk. Ezúttal, a teljesség igénye nélkül néhány új állandó kiállí­tásra és múzeumra hívjuk föl a figyelmet. Budapesten a Bu­dapesti Történeti Múzeumban és a Postamúzeumban nyílik új állandó kiállítás. Előbbiben a Budapest két évezrede cí­mű tárlat csak decemberben nyit. Vidéken az egri vármú­zeumban rendezik újjá a vár történetét bemutató tárlatot. Gömörszőlősön galéria- és tájnéprajzi gyűjteményt, Győrben Borsos Miklós életművének állandó kiállítását nyitják. Nagy­kőrösön az Arany János Múzeumban a Duna-Tisza köze fej­fáit állítják ki, Öfaluban német tájházat nyitnak, Szentend­rén, a szabadtéri néprajzi múzeumban a mándoki görögka­tolikus templom és temető várja a látogatókat, a Szentend­rei Képtárban újjá rendezték az állandó kiállítást. A tisza- földvári Tiszazugi Múzeumban is új, állandó kiállítás nyí­lik, Vajszlón pedig a Kodolányi Emlékmúzeum. Várpalotán, Zalában, Zalaegerszegen és Zalaszentgróton szintén új mú­zeumok és kiállítások nyílnak. A múzeumok több dimenziós, sajátos társadalmi szerepének várható erősödésén túl jó lenne, ha a műemléki rendezvé­nyek pedig tovább bővítenék közös történelmi örökségünk védelme szélesebb körű társadalmi segítésének gondolatát és szükségességének tudatát. Tóth Elemér Vonzó a színház Nő a színházi előadások iránti érdeklődés Mongóliá­ban. A hivatásos színházi tár­sulatok mellett a kultúrköz- pontok színjátszó együttesei is színvonalas előadásokkal vonzzák a nézőket. Különö­sen a mai tárgyú hazai da­rabokat kedvelik a színházlá­togatók, de szívesen nézik meg a szocialista országok új színdarabjainak a bemutatóit is. A klasszikusok közül a legtöbbet szereplő szerzők mongol színpadokon Lope de Vega, Goldoni, Moliére, Shakespeare, Schiller, Gogol, Csehov és Gorkij. A föld alatti múzeumból. A metrónak nevezett föld munkát, s így az ünnepségek- nált különféle tárgyak, doku- alatti vasút első kelet—nyuga- re látogatók szállítását is mentumok, különböző emlé. ti vonalát összekötő szaka­szát 1970-ben, teljes hosszá­ban pedig 1972-ben adták át a forgalomnak. A tömegköz­lekedés korszerűségét jelen­tő föld alatti vasút azonban ye; nem ilyen rövid múltra te­kint vissza hazánkban. Mindez immár egy évszá­zada történt, a föld alatti vasút azóta is — korszerűsít- fölújítva, hosszabb pá­lyán — üzemel, fontos része a tömegközlekedésnek. kék, modellek teszik érde­kessé, szemléletessé a kiállí­tást. Ostor, omnibuszlámpa, villamoscsengő, az utazásra jogosító szakaszjegy, bérlet­jegyek, a közlekedésben dol­gozók használati tárgyai idé­zik föl a múlt század végi A millennium évében 1896 A múlt, jelen, s a jövő jei.. fijld alatti közlekedést. A pet­it millennium eveoen, r»»o .. . * találkozik- a föld ro «Piteset is nyomon követ­SSa SS ÍSu “«StÄft t*5 >i h'“ » '“OS»“- * “‘“«“í" iSS . BudisS Földalatti főpontján. Képail.tbeli, f‘ MW»*»» ki. Villamos Közúti Vasutat a ugyanakkor valóságos kis föld alatti utazásra csábítja az embert a modem aluljá­róban található föld alatti vasúti múieum. A múlt szá­zad végi Budapest hangulata árad a metszetek, a színes térkép, a korabeli könyvek, levelezőlapok, fotók láttán. Az akkori Budapest közle- alátti vasút vonalkorrekcíó- kedésébe enged betekintést ja. ezért választották le egy az állandó kiállítás, amely íves alagútszakaszát. A Deák természetesen keretül szol- téri aluljáró építésekor pedig gál a föld alatti vasutak múlt- — a Közlekedési Múzeum ja. Lassan száz éve már, hogy iához, jelenéhez és jövőjéhez. vaslatára — a 60 méter hoszj fölavatták a kontinens első . ...., , , szú alagútszakaszt múzeum-; föld alatt közlekedő vasútját, , .? ., a , .1 ,Yas^ - , "í®8?- má alakították ki. Gizella (ma Vörösmarty) té­ri végállomástól az Állat­kert megállóig. Az ezredévi ün­nepségeken részt j vevő ural­kodó „királyi kocsin” utazva megtekintette a föld alatti vas­utat, s ebből az alkalomból ..legkegyelmesebben megen­gedte”, hogy a korábbi elne­vezés helyett fölvegyék a Ferenc József Földalatti Vil­lamos Vasút Rt nevet. bemutatva a metró építésének újabb állomása­it, eredményeit. Az „apróságokon” kívül eredetiben látható az 1896—. 1973. között közlekedő moJ torkocsik egy-egy típusa is.' A metró építése miatt koráb­ban szükségessé vált a föld amelyet „csak” azért építet- nek.,ide^Y készült fényképek, tek, hogy az „elegáns Sugár mal^ az üzemeltetéskor hasz­utat” (ma Népköztársaság út ________________________________ j a) ne „csúfítsák el” sínekkel. A föld alatti vasút építésének ötlete Balázs Mórtól szárma­zott. Munkásságáért nemesi rangot is kapott, s címerpaj­zsára a föld alatti villamos stilizált motívuma került. Feltehetően az egyetlen olyan címer a világon, amelyben a villamosság jelképe látható. Babrik Gáspár 1 A vasút építésére, fölsze­relésére mindössze 20 hónap állt rendelkezésre. Az enge­délyezést ugyanis föltételhez kötötték: a vasútnak el kell készülnie a millenniumi ki­állításra. Ennek érdekében az akkor legkorszerűbb gépekéi használták az; építésnél, min­den erőt megmozgattak, hogy időben befejezzék a nagy 4 tavai miniatűr [Xógrádmegyeri látogatás Több kiscsoport — hatékonyabb közművelődés 4 NÓGRÁD — 1979. szeptember 29., szombat Horváth József, a nógrád- megyeri művelődési ház ve­zetője, ha nem is fogalmazta meg, de szavaiból érződött, hogy gondjai vannak. Nem megy úgy a község közműve­lődési élete, mint ahogyan szeretné. A különböző köz- művelődési szolgáltatásokkal nincs baj. Különösen nincs, hogy bekapcsolódtak a me­gyei közművelődési szervek központi szolgáltatási rend­szerébe. Megnövekedett a la­kosság felé az ajánlat. Olyan színvonalas képzőművészeti kiállítást sikerült rendezni, amilyent eddig Nógrádme- gyerben nem látott a falu la­kossága. Az érdeklődés? Nem panaszkodott a fiatal igazgató. „Többen már csak kíváncsiságból is bejöttek és megnézték”. Élénk vitát vál­tott ki a szemlélők körében a szécsényi múzeum: ősi nyers­anyagok, ősi eszközök kiállí­tása. Elismerő hangon beszélt a könyvtár gyermekfoglalko­zásairól, amelyet a szécsényi nagyközségi könyvtár dolgo­zói tartottak a nógrádmegye- ri gyermekek részére. Hason­ló véleménnyel volt a Palóc- föld-ankétról, amelyet a vas- tömegcikk-ipari szövetkezet­ben rendeztek. Az elmúlt év­ben a nógrád megy eriek közül többen megkérdezték: miért nincs színházi előadás a falu­ban. Az idén a szolnoki Szig­ligeti Színház társulata bemu­tatta: „Én és a kisöcsém”-et. Bizony, több ülőhely üresen maradt. A megyei szervek kulturális szolgáltatása megnövelte a faluban azt a „felületet”, ahol a lakosság a művelődés kü­lönböző formáival találkoz­hat. Bizonyára több embernek a történelem tárgyi emlékei­vel való első találkozását je­lentette a szécsényi múzeum anyagának a megtekintése. Ha kevesebben , is ültek a nézőtéren, minden bizonnyal voltak közöttük, akiknek a szolnoki színészek előadása jelentette az első színházi él­ményt. Hogy hol kell az. em­berek érdeklődését felrázni; melyek azok a művelődési formák, amelyet a lakosság egyik, vagy másik rétege igé­nyel ; milyen tevékenységi for­mákon keresztül lehet a falu­ban élőkre hatni, gondolko­dásmódjukat alakítani, azt a helybeliek tudják. A műve­lődési ház igazgatója ennek megfelelően választ és kér a megyei szervek műsorájánla- tából. A közművelődési élet egyik formája az élményanyag passzív befogadása. Az em­berek gondolkodásmódját, életvitelét, személyiségét az aktív, cselekvő tevékenység A.Szoyjetunió_ délkeleti ha- A leginkább figyelemremélj tarvideken található a Tu- tó a kőfaragás. Az altáii elő.' ^ai. ^fZfZK' Az itt élők ősi hegységben nagy számban taJ foglalkozása az allattenyész- lálható a faragáshoz csodáJ tes ami világosán tükröződik latos alapanyag: az agálmaj a tuvaiak népművészetében tolit. A tuvaiak ezt az ásj is- ványt napkőnek nevezik.1 Széles körben elterjedt itt a Számos meleg színű árnya, díszített bőrből való eszköz- lata van: rózsaszín, lágysár. készítés: edényeket, lőszer- ga, szürkésbarna. A mesterele, számokat, táskákat csinálnak mielőtt faragáshoz kezdené- belőle. A csont-, fa- és kőfa- nek, a követ néhány napra ragás mintáit szokás szerint vastag, nyers szövetbe cső. Tuva állatvilága szolgáltatja, magolják. Ettől lágyabb, elasztikusabb lesz a kő, köny- nyebben megmunkálható. A mesterek egyszerű eszközök­kel formázzák a figurát. A legnépszerűbb kőalkotások, a 10 centiméternél nem na­gyobb szoborminlatűrök. leg. többször állatfigurák. A kőfaragók népművészek^ akiknek eredeti foglalkozá­suk a mezőgazdaság. Nincs művészi képzettségük. A mes­terség hagyományait nemze­dékről nemzedékre örökítik. Az itteni művészek néme­lyike kifogástalan plasztikai formaérzékkel rendelkezik. Ilyen például Toibuhaa, idős mester, a tuvai miniatűr szob­rok klasszikusa. Munkáiért megkapta az orosz föderáció állami díját. Vannak olyan alkotásai, amelyek mindössze 3 centiméter magasak. De ezeknek a szobroknak töké­letes arányai, harmonikus formái lenyűgözőek. Dorzsu és Hartek idős mesterek mű. veit viszont éppen a monu­mentalitás, a masszivitás jel­lemzi. Munkáik erőt, feszülő energiát tükröznek. A népi kőfáragásban jelenj tős sikereket mondhatnak ma­gukének a fiatalok is. így például Okaancsik fiatal so­főr munkái szokatlan dinami­kus formáikkal ragadják meg a figyelmet. Tojbuhaa fia, Donduk nemrégiben kap­ta meg a Komszomol díját miniatűrjeiért. A tuvai népi mesterek mun­káiból mindig látható néhány az össz-szövetségi kiállításo­kon. Az ország múzeumai szí­vesen gyűjtik ezeket az al­kotásokat, mivel a miniatű. rök tükrözik Tuva történel­mét, a tuvai természetet, az itteni emberek életét és mun­káját. formálja igazán. Ennek bázi­sai a különböző alkotó kis­csoportok. Amikor ezekről be­szélgettünk, a művelődési ház vezetőjének szavai elszíntele- nedtek; hanghordozásából érezni lehetett, hogy e terü­leten elégedetlen. Pillanatnyi­lag ott tartanak, hogy egyet­len művészeti csoportjuk sincs. „Sajnos, a tánccsoport vezetője egyéb elfoglaltsága miatt nem tud az együttessel tovább foglalkozni” — pa­naszkodott Horváth József. Az ifjúsági klub tevékenysége is akadozik. Amit dicsérni lehet, az a fotószakkör, melynek vezetője Géczy Gyula. Jelen­leg ez a 15 fős kollektíva a művelődési ház aktív alkotó közössége. A gyermekcsopor­tok közül egyedül a képző- művészeti kör tevékenykedik. Hogy a művelődési tevé­kenység hatékonysága Nóg- rádmegyerben emelkedjen, a kiscsoportok mennyiségét és minőségi munkáját legalább arra a szintre kell emelni, ahol jelenleg a közművelődés szolgáltatása áll. Ezen fára­dozik a művelődési ház ve­zetője. Egyedül nehéz a szer­teágazó feladatokkal megbir­kózni. Reméljük, ha a társa­dalmi vezetőség megalakul, ez a folyamat Nógrádmegyerben is felgyorsul. Sz. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom