Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
/ .Kr Úgy szántják : Frédi Az igazgató mondja r Mondom Poszuk Józsefnek, a , szorospataki aknaüzem-ve- zetőnek, hogy szeretnék Kiss Alfréddal, a villanyszerelő csoportvezetővel beszélni. Helybfenhagyólag bólint kérésemre, s máris kurblizza a telefont. „Lehet, nem lesz szerencséd — mondja —, meg kell járnod valamelyik frontunkat. mert a Frédi igencsak keveset tartózkodik a napon '. Nem tartottam szerencsének, hogy Frédi bácsival mégsem a fronton találkoztam. Szerettem volna ott lenni — bár ezt meg az üzembeliek nem vették volna jónéven, mert hogy azt jelentené: all valamelyik gép, nem megy a termelés úgy, mint’kéne — a mérőhenger mellett, vagy az elővájást segítő F—6-os gépek valamelyikénél, de hát — hál’ istennek, nem volt hi-, fca seholsem. Bár így is" várni kellett a találkozásra, mert miként Kiss Alfréd villamoscsoportvezető elmondta, éppen csak néhány tíz perccel ezelőtt jött fel valamelyik munkahelyről; „Biztosabb az, ha az ember akkor is ott van, ha nincs baj” — mosolyodik el. „Az észnek, a ßzemnek mindig ott kell lenni a masinákon, fél- . tőn-óvón tekintve üzemelésükre. Hiszen mi is tudjuk —, s voltaképp azért vagyunk —, hogy folyamatos működtetésüket biztosítsuk. Hát, igen: de sokat is szólítottak már ki az ágyból, hogy „gyere Frédi, csináld meg, mert baj van!” — Eszerint ma sem találkozunk Bátonyban a bányásznapi ünnepségen? — Hát, ha valami közbejön, bizony elképzelhető, hogy nem. Mert azt tartom, mindenféle bosszankodás, káromkodás nélkül, hogy: első és legfontosabb a munka. Poszuk József és Szarvas József, a párttitkár, szakmai hozzáértésére jellemző epizódot elevenítettek fel róla, Hogy egymás közt sértődés ne essék, nem kívánták megnevezni azt . az aknaüzemet, ahol' két hetet is elkinlódtak az új, a Szovjetunióból érkezett 2—K—52-es típusú ma- róhenger üzembe helyezésével, amit — „a” Kiss Frédi két. nap alatt „helyretett”. ☆ Az éppen harmincadik esztendeje bányász, s ebből huszonhatodik éve fronti villanyszerelő és huszonnegyedik éve csoportvezető, háromszor kapott már Kiváló dolgozó kitüntetést. Kérdem tőle. számít-e most valamilyea elismerésre? Azt mondja: „Nem”. ö semmi különöset nem csinált mostanában. Hát tényleg nem . . ", Csak tette azt, amit az üzem érdeke megkövetelt. Munkaidő alatt, s ha szükség volt rá. azon kívül is. Bármikor. Vélem, ezek elismeréseként veszi ma délelőtt át a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést ... Zsuffo Miklóst, a Nógrádi Szénbányák igazgatóját arra kértük: értékelje a vállalat eddigi munkáját, s vázolja az esztendő még hátralevő időszakának feladatait.- Bár idei termelési feladataink az előző évekhez képest számottevően nem emelkedtek, mégis, gazdálkodásunk eredményei eddig a várttól elmaradtak. Szigorúbb feltételek mellett - főként az utóbbi évek gyenge megkutatottsá- ga miatt — már terveinkben is több volt a bizonytalansági tényező, mint az előzőekben. Sajnos, az eddigi időszak azt bizonyítja, hogy még a vártnál is több nehézséggel, előre nem láthatott eseményekkel kellett megküzdeniük bányászainknak. Kányáson a frontmezőben észlelt erős tektonikai zavargás, Ménkesen a művelés alatt álló bányamező fejtési területének továbbrom- lása okozott nagy gondokat, Tiribesen pedig rendkívül szeszélyes kettes telepi szén fejtésére kellett átállni, ami a feszített erő ellenére sem járt a várt eredménnyel. Azokon a területeken, ahol a körülmények jók voltak, kiemelkedő sikerek születtek. Jól dolgoztak a szorospataki frontbrigádok, s most, a napokban, a szervezett, hozzáértő munka eredményeként, Ménkesen és Kányáson is, határidő előtt történtek meg az önjárófront-átállások. Éjjel-nappal jönnek-mennek a csilleszerelvények Liptagerge, Fülek, Kisterenye, Jiribes Ü mm intesz majd biztos a házkörüli bíbelödés, a sok napfény. Kemény a szorításé még Fekete Lászlónak, a tiribesi aknásznak, aki a Bányász Szolgálati Érdemérem valamennyi fokozatát megkapta már, kétszer volt Kiváló dolgozó, egyszer pedig Kiváló .bányász éremmel kitüntetett. Most' pedig a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést kapja... Hányáson, először Igen, ott a kányási fronton jártam elsőként a nógrádi bányák közül, hat-hét évvel ezelőtt talán. Nehéz bányajárás volt: víz áztatott felülről, térdközépig tapodtuk a sűrű-marasztaló, sokszor elátkozott iszapot, s ki sem tudta már a vége felé, „bányaeső’’, avagy verejték csordogál alá arcukon. Mondom, nehéz volt az ottani első „bemutatkozás”, s azóta is, bár jó néhány esztendő eltelt már azóta, járja az ember ugyanolyan körülmények között a kányási munkahelyeket. És — találkozik ugyanazon arcokkal, akikkel akkoriban. Nem vágynának könnyebb helyre? — kérdeztem egyszer valamelyik elővájó brigád tagjától, Nem! — válaszolta. Mi már kányá- siak tvagyunk. Ha van sár, ha nincs . . . Liptagerge, Fülek, Kiste- renye, Tiribes. Igen, e helységnevek — előbbi a mostani Egyházasgerge — a főbb állomásai Fekete László aknász életének. A nagy öregének, aki, ha jól számol, kilenc hónap múlva megy nyugdíjba. Gergén született. Füleken a zo- máncg.várban dolgozott, betanított munkásként, aztán kőművestanuló lett, s sza-. badult fel 1944-ben, s kezdte bányászsorát 1946-ban, Kis- terenyén, csillésként. — Hát, megjártam az én utamat. Csináltam sok mindent, de ha még egyszer kezdeném, csak -a bányászat mellett tartanék ki. Ez az én életem, nem szeretek ennél mást jobban. Pedig, tudja, nehéz a fai munkánk. Néha kemény, keserves. De ebben éreztem jól magam. És most majd, lassan elmegyek. Négy nehéz műtéten estem át életem során, meg igencsak érzem már a föld alatt töltött harminckét esztendőt. A reuma, az ízületek, bizony gyakran fájnak a porcikáim. Nehéz lesz elmenni, de megteszem. Jót Most - néhány gondolatban az esztendő képét előre vetítve - úgy tűnik: a következő hónapokban a termelés olyan fejtési területeken folyhat, ahol újabb, váratlan nehézségekkel nem kell számolni. Márpedig ha így lesz, bizton számíthatunk arra, hogy a . szocialista brigádok, tartva eddigi lendületüket, kiemelkedő munka- sikerekkel fogják ünnepelni az MSZMP XII. kongresszusát, becsülettel teljesítik a vállalati tervek megvalósítását. A szénen kívüli -termelőtevékenységet folytatók, ahol a munka nem a természet függvénye, eddig minden lényeges területen jobb eredményeket értek el.a tervezettnél, és jelentős segítséget adtak a vállalati gazdálkodás feltételeinek javításához. Szocialista brigádjaink erejét ismerve, a javuló körülményeket jól kihasználva, bízunk abban, hogy sikerül behozni széntermelési lemaradásunkat. S ezt az alkalmat is megragadva mondok köszönetét a vállalat vezetősége nevében mindazoknak, akik nehéz körülmények között, áldozatos munkával, szabad idejüket is feláldozva dolgoznak az ország energiaellátásának biztosítása érdekében. Mostantól kétezerrel több Hát vidámnak éppen nem mondható mostanság Kaszás József, a ménkesi aknaüzemvezető, mert volt bajuk ebben az évben épp elég. De lemondass beletörődés sem érződik ki szavaiból. Azt mondja: — Most, hogy sikeresen befejeztük ebben az évben a második frontszerelésünket, megkönnyebbültünk. Azt szeretnénk, ha mostantól minden hónapban kétezer tonnával több szenet hozhatnánk a felszínre, — ellensúlyozva némiképp lemaradásunkat, s kissé „besegítve” a vállalati eredmények alakulásába. Tényleg nehéz volt Ménkesen az idén. Hiszen megkuta- tottság tekintetében igen csehül álltak — állnak — dolgaik: ha jó az emlékezet, akkor tíz esztendő óta először van most fúrótorony a hozzájuk tartozó területeik felett...’ De már az idei tervek készítésekor sem álltak rendelkezésükre olyan fejtési mezők, melyekből fedezni tudták volna az éves szükségletet. S, ami megvolt, azzal sem mentek egyről a kettőre. Jó néhány munkahelyet ott kellett hagyni, a széntelep nagyfokú dőlése, a termelvény minőségének komoly csökkenése végett. És — hogy jelentősen megnyúlt a szállítási útvonalak hossza, távolabbi helyek művelésére kerítettek sort, csökkent le ezzel, egyidejűleg a munkára fordítható idő is. — Tűi sok volt * a „jóból” 1979-re — mondja, mérgelődik az üzemigazgató. — A vigasz már csak az, hogy a következő évre történő átmenet bizonyosan zökkenőmentes lesz. Az alfaereszkében és a tizenhetesben már most előkészítjük azokat a munkahelyeket, amelyek lehetővé teszik majd — számításaink szerint hogy az 1980. évi terveinket mindenképpen teljesíthessük. — Nem bántja a dolgozókat az idei — viszonylagos,— sikertelenség-’ — . . .Mindennapi tetteikkel bizonyítják. hogy ők akarnak ..., s tudnák is, ha . a körülmények olyanok lennének, igazolni, mjre képesek. Hiszen nem rossz munkásgárda ez. És a vezetők között sincs „megtorpanás-’. Hígyje el, mindenki szeretné a jobbat. — Ami — miként említette — meg is lesz 1980-ban. — Minden törekvésünk az, hogy így legyen. Nehéz, aki nem látta, annak el nem képzelhető kemény körülmények között szerelték ki a minap a ’efogyott nyolcas- számú frontot s tették termelésre alkalmassá a kilencest. Az új munkahelyet. Ahonnan a kaparószalagra dől már a szén. Az átkok, s örömök „okozója”. , Néhány nappal ezelőtt rekordidő alatt fejezték be a ménkesi aknaiizemben a frontátsze- relest. A Nagy Pál Máté vezette brigád azóta már jelentős mennyiségű szén kitermelésével járult hozzá a vállalati eredmények jobbításához. A képen: Kun Tibor lakatos ,és Orosz Ferenc vájár, a maróhenger mögött. Az oldalt készítették: Karácsony György (szöveg) Bábel László és Krekáes Miklós (kép) A buszon- kilencedik Azt bizonygatja az öreg: „Igaza volt Rákosinak, öt- venben, amikor azt mondta: No, van már ilyen nap, olyan nap, még a madaraknak és a fáknak is ünnepe, s csak azokról feledkeznénk meg, akik ^ széncsatákat vívják?! Remélem, nem mondja maga sem azt, hogy nem volt igaza, hiszen nélkülünk nemigen indulhatott volna meg azután az istenverte nagy világégés után az élet.” Nem, , dehogy, is kérdóje- leztem meg az Öreg szavair nak igazát. Hiszen — már akkor, ám napjainkban mindinkább valós: energia nélkül nincs élet. Vagy ha van is, hát... A minap ismét kezembe került Gorbatovnak a Do- nyeci bányászok című könyve, a legelsők egyike, amely a felszabadulást követően tán először lett — ha szabad mostani szóhasználattal élni — az akkori Szikra Kiadó bestsellére. Írás a javából, ahol első ízben jelent meg nyomtatásban Sztaha- nov neve. Azé, akiről mozgalmat neveztek el, s akinek itt, NógrácTban is nagy számmal akadtak követői. Igen, az energia, a szén," az Élet is ... S haj, mennyien, meg mennyien tartották életük értelmének azt a munkát,- amelyet — esetenként — napjainkban is,, valamiféle hétköznapi értelmű, miszticizmus leng ,körül, tán’ a még mindig bennünk megrögződött sok-sok hős jelző miatt. Pedig csak egyféle munka ez is, a többi között, bár meg kell hagyni: ezért mégsem mindennapi! És Fülöp Pál. a szorospataki híres elővájási brigádvezető is azt mondja, hogy feleslegesek számukra a megdicsőülést jelentő-jelentendő titulusok, amikkel még a mai napig is lehet „találkozni”. Aki a bányában dolgozik, az ugyanolyan természetesnek veszi munkahelyét,’ mint mondjuk aá az esztergályos, aki kinézhet a műhely ablakán — "vélekedett ő. így. S osztják szavainak igazát még nagyon sokan. Ha hajlanánk arra, hogy egyetértsünk „kinyilatkoztatásaikkal”. sorolhatnánk mi is be a bányászkodást a többi szakma közé szemrebbenés nélkül. S hogy mégsem tesszük, a műit idők tapasztalatai vezetnek erre. „Nem hivalkodó, melldöngető a bányásztársac^alorn. bizonygatta nemrégiben egy Kossuth-díjasunk. „Sosem büszkélkednek azzal, hogy no. én vagyok a legnagyobb ember, mert én bányász vagyok. Ugyanolyan csendesen dolgoznak ők is, mint mondjuk a vasasok, vagy a kőművesek. De ha valamikor, valami mellett ki kell, vagy ki kellett állni, hát akkor ott voltak mindig az első sorokban. Mozgalmunkban sem lehetett volna oly any- nyi jelentős eseményt papírra vetni, ha nem álltunk volna ki az Igazság mellett ...” Igen. Senki, soha nem felejti el azt a bizonyos tatabányai csendőrsortüzet. Ami akkor dördült el, amikor a legnehezebb volt... Igaz, nem könnyű most sem. Hiszen a természet — hiába rejtelmeinek úgv- ahogv kiismerése — gyakran hozza nehéz helyzetbe« föld alatt dolgozókat. Mindennap veszéllyel kell szembenéznie annak, aki műszakkezdéskor veszi a menekülőkészüléket .... hogy nyolc órán át aztán ne lássa a napvilágot. A vízbetörést, a metánt, -az omlást nehéz féken tartani. Am a hajdan heroikusnak — s ismételten — hősiesnek titulált munka azért megköny- nyebbedett már. Mind több föld alatt dolgozo "gép jelenti a korszerűsödő bányászkodást, s megújult a szellem is. 'Ami ismét bizonyítja: igencsak szükség van valamennyi, gazdaságosan kitermelhető tonna szénre. Ezt tartják szem előtt a nógrádi szénmedence dolgozói is, akik az idei, roppant nehéz körülmények között is mindent megtesznek célkitűzéseik eléréséért.' S ünnepük gondok-örömök közepet- . te a huszonkilencedik bányásznapot.
