Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

Kommunista alefiivci Csepegőn Kádár János hoszédo Kedves elvtársnők, elvtár. sak! — Szívből köszöntőm önö­ket, a budapesti aktíva min­den résztvevőjét és az önök személyében Budapest kom­munistáit, a főváros dolgozó népét, átadom pártunk Köz­ponti Bizottságának szívé­lyes üdvözletét.. • Örülök, hogy részt vehetek ezen a tanácskozáson, amelynek olyan fontos napirendje van, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt * XII. kongresszu­sára való felkészülés. Az az álláspont, amf az előadói be­szédben és a felszólalásokban kifejezésre jutott, minden tekintetben összhangban van pártunk politikájával és azzal a szándékkal, amellyel a kongresszus előkészítéséhez hozzáfogtunk. — A kongresszusnak rend­kívül nagy jelentősége van pártunk, népünk és országunk életében. Nálunk a párt a tár­sadalom irányító ereje. A fel­készülés menetében minden szervezete — az alapszerveze­tektől a Központi Bizottságig — majd maga a kongvesszus is mérleget készít a végzett munkáról, eleget tesz beszá­molási kötelezettségének. Ez — a tapasztalat szerint — minden előző kongresszusun­kon a párt politikájának to­vábbfejlesztését, a gyakorlati munka megjavítását ered­ményezte. Bízunk abban, hogy így lesz ez a XII. kongresz- szuson is, amely kijelöli a párt feladatait és az ország további fejlődésének útját, s így a nép sorsára is hatással lesz. — A kongresszusi felké­szülést bizonyos tekintetben megkönnyíti a Központi Bi.' zottság múlt év áprilisi ülé­se, amely —, mint emlékeze­tes — a XI. kongresszus ha­tározatainak végrehajtását vizsgálta. Hasonló vizsgála­tot végzett ebben az időszak­ban a párt minden szerveze­te, ami ma is segíti a mun­kát. Ezért ajánlom, hogy az akkori megállapításokból ki­indulva folytassuk a mostani vizsgálódást és felkészülést is. — Ügy gondolom, nyugod­tan tekinthetünk a kongresz- szus elé. Az egész párt a XI. kongresszus által meghatá­rozott úton halad, s az el­múlt időszakban minden ere­jével az ott hozott határoza­tok végrehajtására töreke­dett. Azt is megállapíthat­juk, hogy mind pártunk te­vékenysége, mind a szocializ­mus magyarországi építése megfelel a párt hosszú távú törekvéseit magában fogla­ló programnyilatkozat céljai­nak is. — A párt tagsága, minden szervezete, s a párt szavát követve egész dolgozó népünk hatalmas munkát végzett. Igaz, nagy nehézségeket ' is le kellett küzdeni, de a mun­ka eredményei így sem cse­kélyek. Kádár János ezután hang­súlyozta, hogy külpolitikai tevékenységünket szintén a XI. kongresszuson megjelölt célok határozzák meg. Ezek sommázata nemcsak hazánk­ban, hanem határainkon túl is köztudott: mindent meg kell tennünk egy új világhá­ború megakadályozásáért. Küzdünk tehát az enyhülé­sért, az enyhülés elmélyíté­séért,- a tartós békéért. Mivel pártunk kommunista párt, és népünk szocializmust épft, külpolitikai tevékenységünk­kel ugyanakkor világmére­tekben hozzá kívánunk járul­ni a népek szabadságküzdel­méhez, nemzeti szabadságuk kivívásához és megőrzéséhez, a társadalmi haladás előmoz­dításához. jük, s valószínű, hogy a jö­vőben még tovább bővülnek e kontaktusok. Országunk, né­pünk képviselői már ma is több száz nemzetközi szerve­zetben vannak jelen és fejtik ki .álláspontunkat a béke, az enyhülés és a haladás érdeké­ben. Részt veszünk például a genfi sokoldalú leszerelési tárgyalásokon és jelen va­gyunk a bécsi tárgyalásokoú is, ahol a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzetek köl­csönös csökkentése a cél. Ál­lamunk, országunk, népünk szerepe van népeink barátsá­gának elmélyítésében, a bé. kéért, a haladásért folyó vi­lágméretű küzdelemben. — Hasonló céllal' és ugyan, ebben a szellemben került sor a magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatására Szófiában, erősítve a magyar és a bolgár nép hagyományos baráti érzelmeit, egységét és együttműködését, amely a történelmileg új . viszonyok között, új alapokon teljesedett ki. — Fontosnak tartjuk Hel­mut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság kancel­lárjának budapesti látogatá­sát is. A tárgyalások, talál­kozók természetesen a két or­7eret hódított az enyhülés ' — Országunk egyedül nem tudja döntően befolyásolni a nemzetközi helyzet alakulá­sát Mégsem szabad lebecsül­nünk a magyar külpolitika hatékonyságát és lehetősége­it. Mi is ott vagyunk a né­pek „kórusában” és nem mindegy, hogy mire adjuk le szavazatunkat a nemzetközi élet kérdéseiben. — Erőinket természetesen megsokszorozza, 'hogy kül­politikánk szocialista törek­véseket fejez ki; hogy együtt haladunk, közös külpolitikai főirányt követünk legközvet­lenebb és legjobb szövetsége­sünkkel, a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival. Ezeknek a törekvéseknek az érvényre Juttatásáért össze­fogunk minden szocialista or­szággal. minden haladó erő­vel a világon. — A XI. kongresszus óta végzett külpolitikai tevé­kenységünk eredményeinek összegezéseként elmondhat-' juk: mindvégig minden erőpkből nemes céljaink el­éréséért, az enyhülés folya­matának erősítéséért dolgoz­tunk. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az enyhülés az elmúlt évek során teret hódított. En­nek sokféle ténybeli bizonyí­téka van. Maga a helsinki ta­nácskozás is sok-sok évi nagy erőfeszítés eredményeként jött létre. Az ott elfogadott ajánlások nemzetközi vissz­hangjából is megállapítható, hogy Helsinki nem befejező­je, hanem elindítója volt egy olyan folyamatnak, amely azóta is bontakozik, szélese­dik, elmélyül. — Országunk kiveszi ré­szét a helsinki ajánlások mind hatékonyabb és teljes érvényesítéséért .vívott küz­delemből. Ez jellemezte szö­vetségeseinkkel együtt vég­zett külpolitikai munkánkat és a kétoldalú kapcsolatok építését célzó saját kezdemé- nvezéseinket egyaránt. így és ebben a szellemben lépünk fel minden nemzetközi fó­rumon és így készülünk a madridi tanácskozásra is. — Minden lehetséges alka­lommal hangsúlyozzuk, s min­den partnerünk figyelmébe ajánljuk ' a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisz­tereinek tanácskozásán szü­letett legutóbbi ajánlás jelentőségét. Meggyőződésünk, hogy ha javaslatunknak megfelelően a helsinki ta­nácskozáson részt vett valamennyi fél megvizsgálná; mit tudna már most, késleke­dés nélkül tenni a bizalom­erősítő intézkedések területén és azért, hogy katonai téren, is éreztesse hatását az enyhü­lés, ez újabb kedvező válto­zást eredményezne Európa s a világ politikai helyzetében. A helsinki tanácskozás nem a résztvevők egyes csoportjai­nak hozott előnyt, hanem va­lamennyi ott képviselt ország érdekeit fejezte ki. Ugyanígy Varsói Szerződés javaslatai is valamennyi érintett nép ér­dekeit, az emberiség közös cél­jait szolgálják. — A szocialista országok tö­rekvéseinek más — kézzel fogható és látható — eredmé­nyei is vannak az enyhülés kibontakoztatásában. Becsben nemrégen aláírták a Szovjet­unió és az Egyesült »Államok második megállapodását a stratégiai támadó fegyverrend­szerek korlátozásáról. Ennek ratifikálása és hatályba lépé­se önmagában is óriási jelen­tőségű lenne és feltétlenül po­zitív hatást gyakorolna az összes nyitoft nemzetközi kér­dés megoldására. — Eredménnyel folyik te­hát a küzdelem a hidegháború maradványainak felszámolá­sáért, az enyhülés előmozdí­tásáért. Európában, és a világ különböző térségeiben kézzel fogható realitás a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Akkor is, ha azzal jelentős erők állnak szemben, ame­lyekkel meg kell küzdenünk. — Álláspontunk konkrét, vi­lágos és egyértelmű. Célunk a nagyarányú fegyverkezési verseny lefékezése, korlátozá­sa és csökkentése. Azért küz­dünk, hogy a fegyverzet ala­csonyabb fokán jöjjön létre az egyenlő biztonság. — A széles körű nemzetkö­zi kapcsolatok korszakát él­mi viszonyok megváltozásá­nak, a népek ébredésének kö­vetkezménye, nem pedig a kommunista agitációé. A népek törvényes jogaikért, szabadságukért, a gyarmati rendszer maradványainak megszüntetéséért harcolnak, azért, hogy saját maguk vá­laszthassák meg fejlődésük további útját. Az afrikai kér­dés akkor oldódik meg, ha Afrika népeinek törvényes jogai maradéktalanul ér­vényre jutnak. Erről sohasem fognak lemondani. És igazuk van! — A bonyolult nemzetközi helyzetben a harmadik neu­ralgikus pont Délkelet-Ázsia. Amikor erre a térségre gon­dolunk, elsősorban Vietnam jut eszünkbe. Álláspontunk következetes és világos. A vi­etnami néppel teljes mérték­ben szolidárisai: voltunk ak­kor is, amikor a gyarmatosítók ellen harcolt, akkor is, ami­kor az amerikai agresszióval szemben védelmezte szabadsá­gát és a függetlenségét és ak­kor is, amikor Kína intézett agresszív támadást ellene. Szolidaritásunk. továbbra is töretlen, mert a vietnami nép­nek igaza van. Igazságos ügyért,-törvényes jogaiért har­col. Ugyancsak szolidárisak vagyunk Kambodzsa demok­ratikus erőivel és Laosszal. Kívánjuk, hogy Vietnam, Kambodzsa és Laosz önálló, szabad országként élhessen, hogy népeik békében építhes­sék drszágukat, szebb jövőjü­ket. — Az olyan manőver azon- bap, mint amilyen a napok­ban, az ENSZ-ben is történt, ugyanúgy nem segíti elő Dél­kelet-Ázsia • problémáinak megoldását, mint a vietnami menekültek ügye körül csa­pott lárma. Az ENSZ-ben, a mandátumvizsgáló bizottság jelentése alapján, közgyűlési határozat született arra, hogy a Pol Pot-rezsim képviselői foglalják el Kambodzsa he­lyét. Nem sokkal ez előtt Ha­vannában, az el nem kötele­zett országok úgy foglaltak állást, hogy Kambodzsa he­lyét nem töltik be. Ebből egy­szerű logikával is következ­tethetünk arra, hogy ez a visz- .szás ENSZ-határozat milyen erőknek köszönhető. — A Pol Pot-rezsim rövid, de dicstelen működésének kor­szaka alatt barbár népirtást követett el, mindvégig agresz- szív fegyveres provokációt folytatott Vietnam ellen. Kam­bodzsa demokratikus erői he­lyesen, népük érdekében jár­tak el, s Vietnam is törvényes jogait, védelmezve nyújtott nekik segítséget. A Pol-Pot- rezsim megbukott, s akármi-' lyen határozatot hoznak bár­hol is, ez a rezsim Kambod­zsa ügyeit már soha nem fog­ja intézni. A politikai józan­ság azt diktálja, hogy a nem­zetközi fórumokon is mielőbb a kambodzsai nép törvényes képviselői foglalhassák el az őket joggal megillető helyet. ' — Délkelet-Ázsiáról nem lehet szólni Kína nélkül. A Vietnam elleni kínai, ahogy ők nevezték: „büntető hadjá­ratot”, pontosabban fegyveres agressziót a leghatározottab­ban elítéltük. A nemzetközi küzdőtéren nem keressük az összeütközéseket Kínával. Mi a békéért, az enyhülésért, a népek szabadságáért, önren­delkezési jogáért, a békés egymás mellett élésért, a nem­zetközi kapcsolatok gyümöl­csöző fejlesztéséért küzdünk. Elvi külpolitika képviselői tehát aktívan dol­goznak a nemzetközi politika síkján. Nemzetközi kapcsolataink­kal összefüggésben Kádár Já­nos kiemelte: X — A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének idei magyarországi látogatása nagy jelentőségű esemény volt. Minden ilyen találkozó alkal­mat ad arra, hogy szót ejt­sünk a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Ezút­tal a sokoldalú magyar—szov­jet együttműködés tovább­fejlesztéséről, a közös érdekű nemzetközi kérdésekről tár­gyaltunk. Arról, hogy még jobban összehangoljuk tevé­kenységünket, nemzetközi lépéseinket. Ország-világnak demonstráltuk, hogy a ma­gyar—szovjet barátság meg­bonthatatlan! Jó alkalom volt a találkozó arra is, hogy ki­fejezésre juttassuk népünk őszinte tiszteletét és megbe­csülését Leonyid Brezsnyev elvtárs iránt, akinek óriási szág kapcsolatainak további fejlesztését szolgálták, de ki­fejeztek bizonyos közös nem­zetközi törekvéseket is. Ügy tűnik, mindkét fél érdekelt az európai és általában a nemzetközi enyhülés előmoz­dításában. s gyakorlati példát mutattunk arra, hogy két kü­lönböző szövetségi rendszer­hez tartozó, más társadalmi rendszert képviselő'' ország között is lehetséges, sőt szük­séges és elkerülhetetlen az együttműködés. — A nemzetközi élet leg­frissebb eseménye az Egyesült Nemzetek Szervezetének most megnyílt idei ülésszaka, ahol széles körű nemzetközi kon­zultáció folyik — hiszen már 152 ország tartozik köteléké­be —, s napirenden vannak a világ legfontosabb kérdé­sei. Mi e fórumon is általá­nos törekvéseinket, békeszán­dékunkat. az enyhülés elő­mozdítását, a társadalmi igaz­ság érvényesülését képvisel­jük minden kérdésben. A világ neuralgikus pontjai 2 NÓGRAD - 1979. szeptember 26., szerda T — A világ egyik neuralgi­kus pontja a Közel-Kelet. A helyzet itt változatlanul ren­dezetlen és potenciálisan ve­szélyes. elsősorban a Közel- Keleten élő népek, de Európa népei, s a világbéke szem­pontjából is. Az izraeli— egyiptomi különmegállapo- dás nem mozdítja elő a való­di és igazságos béke megte­remtését Ennek útja: az iz­raeli agresszió — így a Liba­non elleni jelenlegi agresszió — megszüntetése, az Izrael által megszállt területek visz- szaadása az arab népeknek, a Palesztina! nép törvényes jo­gainak— így az államalapí­tás jogának is — elismerése és érvényesítése, éalamenv- nyi közel-keleti állam — köz­tük Izrael — és az ott élő népek biztonságának, békés életének szavatolása. Meg­győződésünk szerint a béke csak akkor lesz igazságos és tartós e térségben, ha vala­mennyi érdekelt fél bevo­násával és közreműködésével születik meg. — A világ másik neuralgi­kus pontja Dél-Afrika. ide értve Namíbiát, Zimbabwét és magát a Dél-afrikai Köz­társaságot. Fekete-Afrika né­pei folytatják igazságos és törvényes harcukat a faji diszkrimináció ellen. Teljes mértékben szolidárisak va­gyunk velük, támogatjuk őket, hiszen egy régi világ visszataszító • és elviselhetet­len maradványa ellen har­colnak, amelyet feltétlenül fel kell számolni. — A burzsoá sajtóban hem­zsegnek a vádaskodások ar­ról, hogy a Szovjetunió. Ku­ba, a szocialista országok be­avatkoznak Afrika ügyeibe. A burzsoá politikusok súlyo­san tévednek, ha nem értik meg, hogy Afrika mozgásba jött. fejlődik, hogy ott harc folyik, ainely a világtörténel­E küzdelmünkben azonban — akaratunktól függetlenül — minduntalan szembe talál­juk magunkat Kína egyálta­lán nem szocialista külpoliti­kai törekvéseivel. Ismeretes, hogy bizonyos nacionalista in­dulatoktól és gondolatoktól, hegemonisztikus törekvésektől vezettetve a szovjetellenesség, s újabban a Vietnam-ellenes- ség áll a kínai politika kö­zéppontjában. Ehhez a világ legreakciósabb köreiben, a NATO-ban és a hasonló he­lyeken keresik és találják meg szövetségeseiket. — Elveink szerint Kínabel- ügyeíbe természetesen nem kí­vánunk — nem is tudunk — beleszólni. A kínai * néphez való alapvető viszonyunkat jól jellemzi, hogy néhány nap múlVa megemlékezünk a Kí­nai Népköztársaság születésé­ről, a kínai forradalom győ­zelmének évfordulójáról. An­nál? idején — a világ más or­szágaihoz hasonlóan —- mi is a világhelyzetben bekövetke­zett új, nagy, pozitív fordu­latként ünnepeltük a kínai forradalom győzelmét, a Kí­nai Népköztársaság megszüle­tését. Kína egy ideig a nem­zetközi helyzetben is pozitív tényefő volt. A kínai vezetés politikájának változása követ­keztében e pozitív szerep is gyökeresen megváltozott. A Magyar Népköztársaság ennek ellenére, ebben a helyzetben is normális államközi kapcso­latokra törekszik a Kínai Nép- köztársasággal, s a kínai nép­nek minden jót kívánunk. Azt kívánjuk, hogy Kína térjen vissza a szocializmus követ­kezetes útjára, s a nemzetkö­■ zi életben ismét pozitív szere­pet töltsön be. Mi addig is elvi, következetes és becsüle­tes külpolitikánkat folytatjuk a Kínai Népköztársaság irá­nyában. Ezután Kádár János így folytatta: — A Varsói Szerződés szer­vezete és a KGST a szocialis­ta országoknak olyan tömö­rülése, szövetségé, amely meg­felel elveinknek, a tagálla­mokban élő népek alapvető, közös érdekeinek és szocialis­ta céljainak. Általános és kö­zös politikánk a békepolitika, a fegyverkezési verseny csök­kentése, az új' világháború megakadályozása, a tartós bé­ke biztosítása. A Magyar Nép- köztársaság e szövetségi rend­szer keretében nagyobb ha­tásfokkal tudja képviselni a szocializmust, építő magyar nép nemzeti érdekeit. — A nemzetközi helyzet je­lenlegi legpozitívabb tényező­jét a Varsói Szerződés általá­nos törekvései, békés szándé­kai jelentik. Közösségünk — akárcsak a Szovjetunió — so­ha nem törekedett és most sem törekszik fegyverzeti fö­lényre, ' s arra, hogy rákény­szerítse akaratát a másik fél­re. De a szemben álló erők fegyverzeti fölényét sem néz­heti tétlenül; mindig megtet­te és megteszi a szükséges lépéseket, hogy az erők ki­egyensúlyozottak legyenek. — Mi egyoldalú fegyverzet- csökkentésre nem szánhatjuk rá magunkat. A történelem arra tanít bennünket, hogy nem szolgáltathatjuk ki népe­inket állig felfegyverzett im­perialisták „humanizmusá­nak”. A fegyverkezés kivétel nélkül minden néptől hallat­lanul nagy anyagi áldozatokat kíván. Ebből csak a hadiipar­ban érdekelt monopóliumok húznak hasznot. Tévedésen, a népek nem ismerésén alapszik az imperialistáknak az a szá­mítása, hogy a Varsói Szerző­dés bármelyik országában po­litikai előnyük származhat a fegyverkezési verseny folyta­tásából. A világtörténelem ke­rekét nem lehet visszafordíta­ni.' A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmével megszületett a szocialista rendszer, s az elmúlt több mint hatvan évben világrend- szerré vált. Számos nép és or­szág lépett saját szabad fej­lődésének útjára. Alkotóerői felszabadultak és óriási ered­ményeket értek el. Ezek a né­pek, köztük a magyar nép is, mindent megtesznek, minden szükséges terhet vállalnak azért, hogy elért vívmányai­kat megvédjék. Igaz, a leg­fejlettebb kapitalista országok bizonyos anyagi területeken még előttünk járnak. De a szocialista országok a törté­nelmi fejlődés rövid időszaka alatt olyan társadalmi vívmá­nyokra tettek szert, amelyek­nek a kapitalista országokban még a csírái sincsenek meg. Ezekből a vívmányokból né­peink nem fognak engedni! Mi így, ezzel az eltökéltséggel dolgozunk az enyhülésért, a béke megszilárdításáért és tartóssá tételéért. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom