Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

I íz ujjal zongorázni könnyű, de meg lehet és meg kell tanulni. Akár tetszik, akár nem, akár akarják, akár nem megyénk termelő-gazdál­kodó egységei. Mert kényszerpályán vannak. Erre ösztönzi őket a szigorúbb közgazdasági környezet, a gyorsan változó és növekvő vi­lágpiaci igények^ s ennek objektív visszatük­röződése: saját munkánk gyengesége. Ame­lyik kollektíva létezni, élni, folyamatosan ter­melni akar, annak minél előbb meg kell ta­nulnia tíz ujjal zongorázni. A két ujjal való úgynevezett pötyögtetés ma már a gazdasági életben sem fogadható el. Régebben elég volt, ha teljesítették a tervet, eleget tettek a minőségi követelményeknek. Bocsánatos bűnként szerepelt a termékek ön­költségének túllépése, a készletek nagyobb arányú növekedése, a kooperációs és szállítá­si fegyelem be nem tartása, a nyereség ked­vezőtlen alakulása. Egy kis magyarázkodás­sal, egy látszólagosan szigorúbb, vagy eny­hébb ejnye-ejnyével még meg is lehetett úsz­ni. És ma? A salgótarjáni öblösüveggyár dolgozói ez év első hét hónapjában öt százalékkal ter­meltek többet mint egy évvel korábban, és csaknem tizenegy százalékkal növelték a ter­melékenységet. Régen elég volt ennyi is a dicsérethez. Ma pedig megvonták az első szá­mú vezetőktől a prémiumot, mert a tervezett 59 millió forint nyereség helyett csak 44 mil­liót hoztak, mert az engedélyezett készlet­normákat 40 millió forinttal túllépték. Vajon miért következett be ez a helyzet? Mert azokból a termékekből, amelyeket leállításra ítéltek, amelyek az átlagosnál ke­vesebb nyereséget hoztak, 30 százalékkal töb­bet .gyártottak a tervezettnél. Nem érte el az időarányos nyereséget a salgótarjáni síküveggyár kollektívája sem. Az egyébként imindig, majdnem minden te­kintetben példamutatóan dolgozó Salgótarjá­ni Kohászati Üzemekben is valamelyest el­maradtak a tervezett nyereség előteremtésé­től. Nem mindenütt azonos okok miatt követ­kezett be a tervtől való elmaradás. Az elő­idéző tényezők között azonban több olyan van, ami csaknem minden gyárunkban visz- szahúzó erőként jelentkezik. Ilyenek: a ter­melési költségek túllépése, pocsékolás az alap- és segédanyagokkal, a tervezettnél na­gyobb arányú selejt és ésszerűtlen munkaerő­gazdálkodás, a minőségi követelmények hiá­nyos teljesítése. Hátráltató tényező lehet a vagonhiány, a kooperáló partnerek fegyelmezetlensége, az exports?állítmányok okmányokkal való ké­sedelmes ellátása. Az objektív okok elisme­rése mellett a gazdálkodás hiányosságait nem lehet a felsőbb szervek nyakába varrni, mert a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a gondok, problémák megoldása a vállalati vezetés min­dennapos tevékenysége közé sorolhatók. Igaztalanok lennénk, ha elhallgatnánk, hogy esetenként csak hallatlan szemfülesség, talpraesettség, gyors felismerő- és döntőkész­ség, elfogadható huncutság, bizony esetenként a fennálló törvények és rendelkezések bizo­nyos fokú megsértése menti meg a vállalatot a nagyobb kellemetlenségtől. Az elmondottak ismét annak'a létjogosult­ságát bizonyítják, hangsúlyozzák, hogy bárme­lyik termelőkollektíva csak akkor képes fennmaradni, létezni, ha sürgősen megtanul tíz ujjal zongorázni. Másképpen szólva ez a sokatmondó kifeje­zés a következőket jelenti: a vezetőknek a nap minden órájában ugyanúgy kell figyelni a termelés ütemességére, mint a tervezett készáru-kiszállítási elképzelések' megvalósí­tására, a nagyobb arányú selejtképződés megelőzésére, ugyanúgy, mint esetleg a gyen­gébb minőségű termékek arányának emelke­désére. Napi információt kíván az alap- és segédanyag-felhasználás alakulása éppúgy, mint az import csökkentése, vagy a termelé­kenység alakulása, hogy szükség esetén meg­szülessenek az operatív intézkedések. Az előbbiek együttes, jó megoldása tükrö­ződik a nyereségben. Ez fejezi ki legegyér­telműbben, félreérthetetlenül a végzett mun­ka hatékonyságát. A nyereség teremti meg a feltételeket a gyár, az üzem továbbfejleszté­séhez, a gépi rekonstrukciókhoz, a licencek, a know-howok megvásárlásához, a termelési szerkezet előnyös, gyorsabb ütemű megvaló­sításához, ad garanciákat a szociális, egész­ségügyi és egyéb kiadásokhoz, feltételeket a munkaverseny legjobbjainak jutalmazásához. Magyarán szólva: mindig csak azt szabad gyártani és csak olyan mennyiségben, amit kérnek, amit keresnek, amit gyorsan és jó áron el lehet adni. Ehhez kell igazítani a fel­adatokat, a mindenkori követelményeket, en­nek függvényében kell kialakítani a gazda­ságos termékszerkezetet, megoldani a nagy teljesítményű gépek kihasználását, leterhelni folyamatosan a kapacitást, értelmesen fel­használni a rendelkezésre álló munkaerőt. Cn a fajta vezetői, irányítói, ellenőrzői "ö tevékenység sokak számára nem je­lent új kívánságot, mert az előző évek ta­pasztalatait jól feldolgozva, messzemenő kö­vetkeztetéseket vontak le, s ennek birtoká­ban alakították ki a vezetés színvonalával kapcsolatos új előírásokat. De az előbb em­lített vezetői stílus, felfogás, gyakorlat még nem kizárólagos! S ez a baj! A gazdálkodás mai, s főleg jövőbeni követelményei nem tudják elviselni az olyan vezetői, irányítási gyakorlatot, amely megelégszik egy vagy több részterületen elért eredménnyel. Egy­szerre, egyidőben kell mindent jól megolda­ni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha minden szinten a vezetők tíz ujjal zongoráznak. T. K. Ti a alkalommal Egyetértésben Ma már nélkülözhetetlen A társadalmi munka helyzete Nógrádban Interjú dr. Körmendy Józseffel Vízi sztráda a Dnyeperen A Dnyeperen hajókaravá­nok vonulnak, északról délre, délről északra, és útjukat csak a második dnyeperi ví­zi erőmű gátjánál szakítják meg rövid időre. Az első ví­zi erőművet a folyam jobb partjának szikláira építették. Nemsokára megkezdődik ap- nak a hatalmas gátnak az építése, amely kétirányúvá teszi a Dnyeper, vízi útjának forgalmát, akár az autósztrá­dán: az egyik hajó az egyik zsiliprendszeren felfelé, míg a másik az új zsiliprendsze­ren lefelé mehet egyidőben. A dnyeperi vízi út jelentő­ségéről már sokan megemlé­keztek. Az egyik első írásbe­li híradás már az i. e. V. év­században kiemelte e hatal­mas és bő vizű folyam jelen­tőségét. A XVIII. századig a hajózás mégis csak tavasszal, és akkor is csak .kis hajókon volt lehetséges. Nyáron es télen lehetetlen volt a vízi­közlekedés. Igen jól jellemzi az akkori helyzetet, hogy Za- porozsje előtt mintegy 70 vereztával az áruk és embe­rek á szárazföldön folytatták útjukat, és csak ezután a kényszerű szárazút után szánhattak újra hajóra. A révkalauzi szolgálatot a Krím Oroszországhoz való csatlakozása után szervezték meg. Az idő tájt nagy épít­kezések kezdődtek Nyikopol- ban, Nyikolajevban, Her- szonban, Szevasztopolban és Odesszában. Az építkezések­hez igen sok fára volt szük­ség, és nagyon sokba került. Így aztán először a tutajosok úsztattak le fát a. Dnyeperen. Vállalkozásuk sikerült. 1785- ben már negyvenketten lát­tak el révkalauzi munkát. Fennállása óta összesen tiz alkalommal nyerte el a szo­cialista címet, egy alkalom­mal a bronz fokozatot az OTP pásztói fiókjának Egyet­értés brigádja, mely idei egész éves vállalásait, vala­mennyi betétfajtában az év első felében teljesítette. Je­lentős mértékben emelték a ta­,4 munkavégzés körülmé- nyeit öt tényezővel le­het jellemezni. Ezek a kö­vetkezők: az erőkifejtés mér­téke; a munka közbeni test­helyzet; a hőhatás és az egészségi ártalom, valamint az a veszély, amelyet ma még védőberendezéssel sem lehet teljesen kiküszöbölni. Ezen ismérvek szerint, ha skálán akarjuk ábrázolni a fizikai munkát, illetve a fi­zikai munkát végző dolgozó­kat, akkor négy szakaszt —, illetve csoportot — lehet el­különíteni. Vegyük a két szélső esetet: ha nem szüksé­ges a normálisnál nagyobb erőkifejtés, és ez is átlagos körülmények között végezhe­tő (például: sem vegyi hatás, sem veszélyhelyzet nem fe­nyegeti a dolgozót), akkor könnyű munkáról beszélünk. Ha a nagy erőkifejtést még kedvezőtlen munkakörülmé­nyek is kísérik, akkor biztos, hogy az ilyen tevékenység ne­héz fizikai munkának minő­sül. De mit találunk a skála két közbülső szakaszán? Nos, itt vagy az erőkifejtés nagysága, vagy a munkakö­rülmények kedvezőtlensége haladja meg a normális mértéket, Tef*át ezek is nehéz karéklevél-betétállományt, mely eredményükkel megerő­sítették a fiókok közötti ver­senyben elért első helyezést. Ugyancsak jó eredményt értek el az ifjúsági betét takarékos- sági forma terjesztésében. Ne­kik köszönhető, hogy új KST- csoport jött létre a jobbágyi ÉPSZERV-nél. fizikai munkának minősülnek, még, ha kevésbé nehezek is ahhoz képest, amikor a kö­rülmények egyaránt a lehető legkedvezőtlenebbek. Hazánkban a fizikai dolgo­zók kisebb hányada, de még így is több mint negyven százaléka végez az előbbi ér­telemben vett nehéz munkát. Közülük minden harmadik, tehát mintegy 360 ezer mun­kás nagy erő kifejtése közben többféle ártalomnak kitéve tevékenykedik. Hol találha­tók ők és melyek ezek a legnehezebb munkakörök? Még ma is a bányászok munkája a legnehezebb, őket követik az építőipari és az építőanyag-ipari dolgozók, a mező- és erdőgazdaságban tevékenykedők, a villamos- energia-ipar, a kohászok és a szállítás fizikai dolgozói. Hogyan lehetne könnyíteni ezeknek az embereknek a munkáján? Kézenfekvőnek tűnik a válasz, hogy a nehéz fizikai munkát kiküszöbölő gépek alkalmazásával, vala­mint egészségvédő- és bal­esetveszélyt csökkentő beren­dezések felszerelésével meg­oldódik ez a gónd is. Az egy­másfél évtizede megvalósult beruházások — és nem uípl­Az önkéntes társadalmi munka gazdasági haszna mellett igen fontos, társadal­mi-politikai jelentőségű kér­dés. Része a községek, váro­sok szellemi és anyagi gyara­pításának, mércéje az egyé­ni és közösségi érdekek egy­beesésének, kifejezője az ál­lampolgárok közéleti aktivá fásának, a lakóhely szerete­ttnek. Jelentős nevelő hatása van, s egyben megnyilvánu­lása a társadalmi és politikai céljainkkal való egyetértés­nek, azonosulásnak. Az irányító pártszervek ezért folyamatosan figyelem­mel kísérik, ösztönzik e te­vékenység fejlődését. A Köz­ponti Bizottság 1979. március 28-i ülésén felhívta a figyel­met arra, hogy a társadalmi munka jelentősége a lakosság életkörülményeinek javításá­ban a jövőben tovább növek­szik. „Az önállóság lehetővé teszi a tanácsok számára, hogy jobban feltárják az anyagi és szellemi erőforrá­sokat, mozgósítsák a lakossá­got olyan feladatok elvég­zésére, melyeket nem tudunk, vagy nem is célszerű köz­pontilag megoldani. Megnö­vekedett a jelentősége an­nak, hogy szervezettebben, mint eddig, vegyék igénybe a lakosság társadalmi munká­jában rejlő erőforrásokat” — hangoztatta az előadói beszéd. Augusztus 30-án a megyei ta­nácson megrendezték a tár­sadalmi munkások megyei aktívaértekezletét, melyen a jelenlegi helyzet értékelése, a jó tapasztalatok terjeszté­se, a további célok meghatá­rozása után a résztvevők csatlakoztak az MSZMP XII. kongresszusa és felszabadu­lásunk 35. évfordulója tiszte­letére kezdeményezett mun. kaversesnyhez. A tanácskozás kapcsán kértük fel dr. Kör- mendy Józsefet, a megyei ta­nács vb-titkárát, értékelje a társadalmi munka szerepét, eredményességét Nógrád me­gyében. — Megyénkben is egyik je­lentős forrása lett a társa­dalmi munka a lakossági igények mind magasabb szin­ten történő kielégítésének. Mindenekelőtt a tanácsi ter­vek végrehajtását segíti, gyorsítja a települések kom­munális, kulturális és szoci­ális fejlődését, s olyan fontos feladatok megoldására is le­hetőséget teremt, melyekhez nincs meg a tanácsok kellő anyagi fedezete. Jó példa er. re jelenlegi gyermekintéz­mény-hálózatunk, mely tár­sadalmi összefogás nélkül nem épülhetett volna meg. — Jelentősnek tartjuk, hogy az illetékes szervek jobb ter­vező és szervező munkájának eredményeként az elmúlt év­ben számottevően nőtt a la­kótelepeken a társadalmi sósorban á rekonstrukciók —, valamint a korszerűbb tech­nológiák már eleve növelik a működtetésükhöz szükséges szellemi munka arányát a fi­zikai rovására. Somogyi Mik­lós, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője azon­ban egy nemrég megjelent tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy „a fejlesz­tés túlnyomórészt a nehéz fi­zikai munkát könnyítette meg, az emberi izomerőt pó­tolta, és sokkal kevésbé ja­vított a munka más feltétele­in. Ezzel szemben igen gya­korinak mondható az, hogy a gépesítéssel, a villamos és a vegyi folyamatok térnyerésé­vel fokozódtak az olyan ár­talmak, mint a zaj-, a por-, a gáz-, a fény- és a hőhatás, a rezgés, az áramütésből, a ve­gyi anyagok okozta fertőzés­ből továbbá a bőrfelület szennyeződéséből adódó ve­szélyek, a munka kötött rit­musából fakadó idegfeszült­ség, a különleges figyelmet, koncentrált , gondolkodást, vagy akaratmegfeszítést kö­vetelő szellemi állapot (pél­dául az egyhangú munkák, az állandó irányítási feladat, a tartós figyelő tevékenység esetén). Márpedig egy munka munkában résztvevők szá­ma, vállalati kollektívák is nagyobb értékű munkával támogatták közcélú feladata­ink megvalósítását, mint ko­rábban. Mindent összevetve, lakosságunk az elmúlt évben az önkéntes községfejleszté­si hozzájárulással együtt 49 millióval, a vállalatok mun­káskollektívái 34 millióval gazdagították a megyét. Ez számottevő eredmény, bár az országos adatokat figye­lembe véve nem lehetünk elé­gedettek. Hiszen míg Nóg- rádban 1978-ban 352, addig országosan 437 forint az egy lakosra eső társadalmi mun­ka értéke. — A társadalmi munka­mozgalom 1976-tól fejlődik dinamikusan. Egyenletes-e a fejlődés? — Sajnos, a munka értékének folyamatos növekedése a ter­vezés, szervezés színvonalának, hatékonyságának emelkedése a települések egy részében nem vált jellemzővé. A megye két városa közel azonos eredményt érj el. A legjobb községekben 5—600 forint az egy főre eső munka értéke, vannak azon­ban községek, ahol a százat sem érik el. Különösen ked­vezőtlen volt az elmúlt évben, hogy az 54 községi tanács kö­zül csak 18 haladta meg a megyei átlagot. Sajnos ez az indokolatlan eltérés, ba ki­sebb mértékben is, de az idei első fél évben szintén tapasz­talható. A pásztói járásban 196 forint, a balassagyarmati­ban 116 az-átlag. A csúcsot Nagybárkány tartja 352 fo­rinttal. Karancskesziben vi­szont a nyilvántartás szerint nem végeztek társadalmi mun­kát az év első hat hónapjá­ban. — Mi az oka ennek a nagy szóródásnak? — Több ok is mutatkozik. Az érintett tanácsok egy ré­sze nem készített kellően át­gondolt éves társadalmi mun­katervet. Több helyen még ma is kampánynak tekintik, és a második fél évre hagy­ják a társadalmi munkát, nem gondoskodnak megfelelően a feltételekről, elhanyagolják a társadalmi munka nyilvántar­tását. Előfordult, hogy nem vették figyelembe a lakosság közvetlen érdekeit, kezdemé­nyezéseit, elégtelen volt a ko­ordináció. Szemléletbeli prob­lémák is jelentkeznek. Példá­ul él olyan nézet, mely sze­rint csak ott érhető el jelen­tősebb eredmény, ahol na­gyobb fejlesztés, beruházás valósul meg. Pedig a társadal­mi munkának nemcsak az új létesítmények létrehozása, ha­nem a. meglevő értékek meg­óvása, karbantartása, felújítá­sa is feladata, sőt ez utóbbi nehézségi fokát ezek a körül" mények is erősen befolyásol­ják. Hogyan lehet ezen segíte­ni? Pérdául a munkaidő- rend kedvezőbbé tételével. A statisztikai adatok már most kimutatják, hogy minél nehe­zebb egy munkakör, annal rövide'ob az ott dolgozók heti munkaideje, illetve ahol le­het, a műszakok számát — és idejét is — igyekszenek ked­vezőbbé tenni. így lehet napi 8 órás munkaidőből 6 órai, a három műszakból egy, vagy kettő; és a heti hat munka­nap ötre csökken. De előfor­dulhat, hogy az adott mun­kakörben alacsonyabb a nyugdíjkorhatár, vagy éppen hosszabb a fizetett szabadság. Természetesen sokkal köz­napibb összetevői is vannak a nehéz fizikai munka köny- nyebbé tételének. A dolgo­zóknak csak akkor kell ke­vesebb erőt kifejteniük, ha mindig működnek azok a gé­pek és segédeszközök, ame­lyek megkönnyítik a munká­jukat. Ugyanez vonatkozik az elszívókra és a ki tudja még hányféle védőberendezésekre. szerepkör kerül egyre inkább előtérbe. Az elmúlt évben a megyében teljesített társadal­mi munka értékének 60 szá­zaléka fenntartási feladatok­hoz kapcsolódott. Akik csak az új objektumok megépítését tekintik célnak, leszűkítik a társadalmi munka kereteit. Ide tartoznak az előbbieken kívül a települések szépítését, tisztasági, környezetvédelmi helyzetének javítását, a lakó­hely kulturáltságának növelé­sét szolgáló munkák. — Milyen lehetőségek van­nak a társadalmi munkaak­ciók hatékonyságának jobb kihasználására? — Az utóbbi években a tár­sadalmi munkában elért ered­ményekhez nagyban hozzájá­rult a tanácsok, a társadalmi és tömegszervezetek, üzemek, intézmények összehangoltabb együttműködése. Ezt fokozni kell. Egyeztetni a célokat, fel­adatokat, elhatárolni a tenni­valókat. Erre a legalkalma­sabb a tanácsi koordinációs értekezlet, mely több helyen már rendszeres. Az augusztus 30-i aktívaértekezleten erre is felhívtuk a figyelmet. — A versenyek, munkana­pok, -hetek és -hónapok meg­határozott feladatra mozgósító konkrét akciók szervezésével erősíthetjük a társadalmi mun­ka mozgalmi jellegét. Ezeket úgy kell megszervezni, hogy a lakosság minden rétege részt vehessen. A hatékony­ság növelhető a munka kon­centrálásával, a testre szabott feladatokkal. Jobban ki kell használni a szellemi, társadal­mi munkában rejlő lehetősé­geket. Azokat kell mozgósíta­ni egy-egy adott feladatra,’ akik abban közvetlenül érde­keltek. Tovább kell fejleszte­ni a mozgósítás módszereit. Legeredményesebbnek a sze­mélyre szóló felhívás, az egyé­ni vállalási lapok szélesebb körű alkalmazása mutatkozik. Ugyanakkor javítani kell a kiváló társadalmi " munkások erkölcsi elismerését is. Ennek érdekében többek között ta­nácsrendelet alkotását kezde­ményezzük. — Elérendő célunk, hogy az összefogás eredményeként ala­kuljon ki olyan közéleti pezs­gés kivétel nélkül minden községben, a városokban, amely áthatja a települések egész lakosságát, valamennyi kollektíváját; a közös célok, a közös feladatok megvalósí­tásáért folyó munkában. — Ügy véljük, a kongresz- szusi felhívás újabb lendüle­tet ad e munkának, s egyben jó hagyományainknak megfe­lelően méltóképpen ünnepel­hetjük vele pártunk XII. kongresszusát, hazánk felsza­badulásának 35. évfordulóját. Gáspár Imre Kérés nélkül kell megkapni­uk'a védőételt és a védőitalt, valamint az egyéni védőesz­közöket (bár az utóbbi hasz­nálata gyakran a dolgozókon is múlik). Ugyancsak ilyen „egyszerűbb” munkakönnyí­tést kínál a szervezés javítá­sa. Az egyenletes munka­ütem, a zavartalan anyag- és segédeszköz-szállítás, a mun­kahelyi rend, költséges beru­házás nélkül is javítja a munka körülményeit. í T tolj ára marad a mun- kabér. Talán azért, mivel a nehéz fizikai munkát végzők elismerése kapcsán er­ről esik szó leggyakrabban. Az érv persze igaz, hiszen a munka nehézségi fokának emelkedésével a hozzá kap­csolódó bérek is nőnek, de —, mint ahogy az eddigiek­ből is kitűnik — csak ezzel nem lehet könnyíteni a dol­gon. Már most kimutatható, hogy a majdani foglalkozás és a munkahely megválasz­tásánál a fiatalok gyakran második helyre sorolják a keresetet, és inkább a munka jellege és körülményei kerül­nek előtérbe. n. gy. NÓGRÁD — 1979. szeptember 16„ vasárnap 3 MS cr ZMUN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom