Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

A hét 3 kérdése Mi lesz Neto után AngO' Iában? Agostmho Neto halálával pótolhatatlan veszteség érte az angolai népet, Afrikát és az egész haladó világot. Netónak nagy része volt abban, hogy Angola 1975. november 11-én elnyerte függetlenségét, s az országnak ő lett az első elnö­ke, két évvel később az ő kez­deményezésére alakult meg az MPLA-Munlkapárt, amely meghirdette a szocialista orientációjú társadalom fel­építésének programját. A független Angola első kormánya üres kincstárt, fel- perzselt országot örökölt, írás- tudatlan, éhező milliókkal. A külső és belső ellenség a nép­hatalom megdöntésével pró­bálkozott, 1977. május 27-én ellenforradalmi puccsot rob­bantottak ki Luandában. Zaire-ből az FNLA, Dél-Afri- kából az UNITA zsoldosai tá­madták az országot. E nehézségeken is úrrá kel­lett lenni az ország újjáépíté­sének első óráiban. Az első lépések közé tartozott az or­szág természeti kincseinek ál­lamosítása, a földreform, az oktatás és az egészségügy megszervezése. Az ország ve­zetése bölcs előrelátással és körültekintéssel szervezte a nemzetközi kapcsolatokat. A szocialista országokra. min­denekelőtt a Szovjetunióra és- Kubára támaszkodva rendez­te viszonyát a szomszédos Zaire-vel, megállapodásra ju­tott az olajat kitermelő ame­rikai, a gyémántbányákat ke­zelő belga és más nyugati cé­gekkel," gazdasági együttmű­ködést ajánlott a volt gyar­mattartó Portugáliának. Az MPLA-Munkapárt KB politikai bizottsága a Neto ha­lálát követő első ülésen elha­tározta : következetesen ha­ladnak a megkezdett úton. A párt kongresszusán hozott ha­tározatoknak megfelelően folytatják Angolában a szo­cialista társadalom építését, fejlesztik kapcsolataikat a Szovjetunióval a Neto által aláirt barátsági és együttmű­ködési szerződés alapján. Az új típusú társadalom és a gazdaság újjáépítésével pél­dát kívánnak mutatni az af­rikai kontinens valamennyi népének. Kinek jó az Egyesült Ál­lamokban a kubai szovjet jelenlét vitája? Hétfőn a késő esti órákban Washingtonban találkozóra került sor Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter és Dob- rinyin szovjet nagykövet kö­zött. A megbeszéléseken azok­ról a jelentésekről volt szó, amelyek szovjet harci egysé­geket feltételeznek Kubában. Az erről szóló hírt a múlt héten Prank Church, a sze­nátus külügyi bizottságának elnöke dobta be a köztudatba. Azt állította, hogy a leg­frissebb hírszerzőjelentések és a műholdas felderítés ada­tai szerint Kubában 2—3 ezer főnyi szovjet katonai egység állomásozik, páncélosokkal és tüzérséggel ellátott, gyorsan mozgó alakulatokba szervez­ve. A szenátor szerint ez fe­nyegetést jelent az Egyesült Államok biztonságára nézve és azonnali vizsgálatot, illetve a Szovjetunióval szembeni ha­tékony lépésekét követeit. Washingtoni politikai meg­figyelők körében eleve kétke­déssel fogadták a hírt s azt a logikusnak tűnő kérdést tet­ték fel, miként lehetséges, hogy a CIA által állandóan nagyítóval vizsgált Kuba terü­letén éppen most és „várat­lanul” fedezték fel a szovjet katonák jelenlétét. A kérdés­re az amerikai sajtó adta meg a választ. A Washington Post kommentátora szerint a „ku­bai kérdést” felmelegítő ak­cióra Frank Churchnek és a SALT—II megállapodás el­lenzőinek volt szüksége. A sze­nátornak ugyanis nehézségei támadtak az újraválasztása miatt. Ellenfelei a hagyomá­nyosan konzervatív Idaho ál­lomban „a szovjetek előtti meghátrálással” vádolták, mert elvben elfogadta a SALT—II. szerződést. A megbuktatás veszélyétől meg­rettent Church a kubai ügy kirobbantásával válaszolt szélsőjobboldali bírálóinak. A tét tehát a SALT—II ra. tifikálása.' A megállapodás amerikai ellenfelei már ki­fogytak megalapozatlan ér­veikből is, amikor ölükbe hul­lott az újabb érv: a szovje­tek kubai jelenlétével kell ősz. szekapcsolni a SALT ratifiká­lását. A Pravda megállapítja: 17 éve működnek katonai tanács­adók Kubában. Létszámuk és funkciójuk az utóbbi évek­ben nem változott. Aligha vé­letlen, hogy a washingtoni propagandagépezet éppen ak­kor lépett működésbe, amikor Havannában tanácskoztak az el nem kötelezett országok ál­lam- és kormányfői; s a „ku­bai kérdést” újabb eszközként igyekeznek felhasználni a SALT ratifikálásának haloga­tására. Mikor ismeri el Washing­ton a PFSZ-t? A Palesztinái Felszabadítási Szervezet de faoto elismerése Washington által már akkor is megtörtént, há Carter elnök az izraeli lobby nyomására kénytelen volt megválni And­rew Young ENSZ-képviselőtől, attól az embertől, akinek pe­dig a néger választók milliói­nak voksát köszönhette. Tekintsünk el most az em­lített esemény hátterének új­bóli felidézésétől, maradjunk a puszta tényéknél. Ezek kö­zül is mindenekelőtt azt kell az olvasó figyelmébe ajánla­nunk, hogy Joung és a PFSZ ENSZ-megfigyelőjének talál­kozóját megelőzte egy másik. Nevezetesen a bécsi amerikai nagykövet megbeszélése a PFSZ egyik magas rangú kép­viselőjével. Noha erről is azt állították, hogy az „véletlen volt” s .nem esett rajta szó semmilyen komoly dologról, megfigyelők nem mulasztottak el emlékeztetni rá, hogy arra olyan időpontban került sor, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Jasszer Arafat Becsben találkozik a Szocialista Inter- nacionálé két neves személyi­ségével, Bruno Kreisky vei és Willy Brandttal. Amikor e sorok íródtak, a PFSZ elnöke éppen Suarez spanyol miniszterelnökkel tár­gyalt Madridban. A közel­múltban az NSZK egyik kor­mányzó pártjának, az FDP- nek a megbízottja pedig nyolcpontos rendezési tervet terjesztett elő a PFSZ-nek Bejrutban, arról nem is szól­va, hogy a szervezetnek ma már legalább száz fővárosban működnek képviselői. Az Egyesült Államok kormánya tehát azon kevesek közé tar­tozik, akik jogilag még nem ismerték el a szervezetet Washington ugyanakkor nem is akadályozta meg, hogy dip­lomatái tárgyaljanak képvi­selőivel, méghozzá nem ki­sebb kérdésről, mint a Palesz­tinái önállóságról. Ez volt a témája egyébként az elnök különmegbízottja, Robert Stra­uss és a PFSZ-t támogató bet­lehemi polgármester minapi megbeszélésének is. Mindent egybevetve: ha a vezető tőkésországok körében is ma már többé-kevésbé egyenlő félként kezelik a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezetet és Washington is tár­gyalni kényszerül képviselői­vel, akkor csupán idő kérdé­se és bizonyos diplomáciai fej­lemények függvénye, hogy mi­kor következik be a de jure, azaz a teljes elismerés. Kanyó András Koszorúzási ünnepség Pálffy György születésének 70. évfordulója alkalmából Pálffy György altábornagy, a magyar kommunista moz­galom kiemelkedő harcosa, a demokratikus magyar hadse­reg egyik megszervezője -- aki a személyi kultusz idején törvénysértésnek esett áldoza­tul — születésének 70. évfor­dulója alkalmából koszorúzá­si ünnepséget tartottak szom­baton, a Mező Imre úti teme­tő munkásmozgalmi panteon­jának sírsétányán levő nyug­helyénél. A Himnusz hangjai után a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében Korom Mihály, a Köz­ponti Bizottság titkára és Rácz Sándor, a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztra­tív osztályának vezetője, a Honvédelmi Minisztérium ne­vében Czinege Lajos hadse­regtábornok, honvédelmi mi­niszter és Papp Dezső vezér­őrnagy, az MSZMP néphad- seregi bizottságának első tit­kára helyezett el koszorút a síron. A Magyar Partizán Szövetség nevében Úszta Gyu­la főtitkár, valamint Horváth Gyula és Ugrai Gyula, a szö­vetség választmányának tag­jai koszorúztak. Lerótták ke­gyeletüket a sírnál Pálffy György hozzátartozói, s a ró­la elnevezett iskola diákjai is. A koszorúzási ünnepség az Internacionale hangjaival ért véget. Koszorúzási ünnepség volt szombaton Pálffy György em­léktáblájánál az V. kerület­ben, a róla elnevezett utcá­ban. Cukorgyártás Selypen A selypi cukorgyárban szombaton reggel megkezdő­dött a cukorgyártás, míg He­ves megye másik üzemében, a hatvani cukorgyárban 18-án nyitnak. A Mátravidéki Cukorgyá­rak két üzemében az idén mintegy 630 ezer tonna cu­korrépa feldolgozására készül­tek fel. A vállalat 82 mező- gazdasági üzemmel kötött szerződést cukorrépa termel­tetésére, Heves, Nógrád, Pest, Szolnok, valamint Bács-Kis- kun megye területéről veszik át a cukorrépát. Az átvétel minőség szerint történik, azok a gazdaságok járnak jobban, amelyek magasabb cukortar­talmú répát szállítanak. Az idei első vizsgálatok egyébként magas cukortarta­lomról adnak számot. Megkezdődött a munka Észak-Magyarország egyik legrégibb élelmiszeripari üze­mében, a szerencsi cukor­gyárban is, ahol az ■ idén a Hajdúságban, Borsodban és Szabolcsban több mint tizen­egyezer hektáron termelt ré­pából vonják ki a cukrot. A répák cukortartalma már most jobb, mint a tavalyi, átlago­san 13—14 százalékos. A cu­korgyárban folyamatosan, va­sárnap is dolgoznak és a kam­pányt előreláthatóan január közepén fejezik be. (MTI) Népfronttanácskozás Kínában Éliás Béla, az MTI tudósí­tója jelenti: Tizennégy év óta első ízben tartottak országos népfront- tanácskozást Kínában. Az au­gusztus 15. és szeptember 3. között megrendezett értekez­leten 370 ember vett részt a népfront munkájával foglal­kozó központi és tartományi szervek képviseletében. A kínai'sajtóban szombaton hozták nyilvánosságra annak a beszédnek a szövegét, ame­lyet Ulan Fu, a KKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság népfront­osztályának igazgatója mon­dott el az országos tanácsko­zás záróülésén. Ulan Fu egyebek között ki­jelentette: amikor a kínai párt- és állami vezetés a négy modernizálást helyezte az egész társadalom tevé­kenységének középpontjába, alapvető változás következett be az osztályviszonyokban. Ez a változás döntően meghatá­rozza a népfront jellegét, fel­adatait és politikáját. Mivel a kapitalista osztály megszűnt Kínában, nincs többé szükség a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia szövetségére, Kína gazdái az új szakaszban a szocialista munkások, parasz­tok és értelmiségiek, valamint azok a hazafiak, akik támo­gatják a szocializmust. En­nek a minden eddiginél tá- gabban értelmezett népfront­nak döntő feladata, hogy a négy modernizálás valóra váltása érdekében mozgósít­son minden pozitív erőt, vál­toztassa pozitívvá a kínai tár­sadalom negatív tényezőit es egyesítsen minden egyesíthe­tő erőt annak biztosítására, hogy az ezredfordulóra Kína hatalmas és korszerű ország­gá váljék. Szabad kezet kell adni a demokratikus pártoknak ah­hoz, hogy javaslatokkal élje­nek, megvitassák és mégoí- rálják a kommunista párt és a kormány elveit, politikáját az egész társadalmat érintő állami ügyekben — mutattak rá az országos tanácskozás résztvevői. i Strausst záptojásokkal fogadták Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: Botrányba fulladt Franz Josef Straussnak, a nyugatné­met jobboldal kancellárjelölt­jének első választási szerep­lése Essenben és Kölnben. A CSU-elnök a községtanácsi választásokra készülő Észak- Raj na—Vesztfália tartomány­ban főpróbának szánta fellé­pését a jövő októberi orszá­gos választásokat megelőző kampányhoz. Hallgatóságából azonban ezrek tüntettek elle­ne, tojásokkal dobálták és közel fél óráig lehetetlenné tették, hogy elkezdje beszé­dét. Essenben a húszezres tö­megből mintegy másfél ezren hatalmas füttykoncerttel, sza­valókórussal és záptojásokkal fogadták a bajor politikust. Strauss és kísérete esernyők­kel védekezett a tojászápor ellen. A magasra tartott pla­kátokon a tüntetők azt köve­tették, hogy a kancellárjelölt ne lépjen fel többé az NSZK észaíd részén. Strauss magá­ból kikelve hol „náciknak”, hol „vörös terroristáknak” és „baloldali bűnözőknek” ne­vezte a tüntetőket, aki/kkel szemben a legkeményebben kell eljárni. Az események pénteken ké­sőn este megismétlődtek a kölni sportcsarnokban, ahol a tiltakozók hangja ugyan­csak elnyomta az erősítők 6zavát. A rendőrségnek egyik helyen sem kellett közbeavat­koznia, a politikus hívei és ellenfelei megelégedtek a pa­rázs szópárbajjal. A bajor tartományi mi­niszterelnök az északi tarto­mányokban vendégszónok­ként akarta bizonyítani, hogy nem csupán Münchenre és környékére támaszkodhat, másfelől, hogy — korábbi szélsőséges megnyilvánulásait félretéve — „felnőtt” a kan­cellári feladathoz. Az esseni és kölni események mindkét számítását keresztülhúzták. 'S NOCRÁD — 1979. szeptember 16., vasárnap Fokozodo nyugtalansag A rúcaraguai nemzeti újjá­építés kormányzótanácsának képviselői a hondurasi elnök­kel folytattak tárgyalásokat a két ország v határtérségében, miután tendenciózus hírek kel­tek szárnyra a nicaraguai és a hondurasi erők fegyveres összecsapásairól. A sandinista front a leghatározottabban el­határolta magát az úgyneve­zett „sandinista szociáldemok­rata párttól”, amelynek fedő­neve alatt a konzervatív párt jobboldalának volt vezetői szervezkednek. Latin-amerikai megfigyelők e jeleket a nica­raguai belső és külső reakció növekvő aktivitásaként érté­kelik. A sandinista forradalom győ­zelme óta fokozódó nyugta­lanság jelei tapasztalhatók a katonai diktatúra és kormány­zás alatt levő három közép- amerikai államban: Salvador­ban, Guatemalában és Hondu- rasban is. A nyugalom — és természetesen a status quo — fenntartásának szándéka tük­röződött William Bowldernek, az Egyesült Államok ; közép­amerikai megbízottjának a tér­ségben legutóbb tett útjakor. Bowlder azt hangoztatta, hogy Washingtonnak nem érdeke konfrontációk kirobbantása a térségben. Kubai politikai megfigyelők ehhez hozzáteszik: az Egyesült Államok termé­szetesen mindenekelőtt a ni­caraguai forradalmi szellem továbbterjedésétől tartva kí­ván nyugalmat a belső feszült­ségektől terhes három ország és Nicaragua között. Rhodesiái sakktábla A jelek szerint repedezik a rhodesiai fehér telepesek ha­talmát meghosszabbítani hiva­tott Ian Smith—Muzorewa— Sithole által alkotott, eladdig egységesnek kikiáltott front. Erről tanúsítódnak azok az in­formációk, amelyek a London­ban hétfőn megnyílt Zimbab­we—Rhodesia konferenciáról kiszivárogtak. A Lancaster House-ban fo­lyó tanácskozás megkezdése előtt Muzorewa püspök -mi­niszterelnök még nagy hangon jelentette ki, hogy ő képviseli az ország lakosságának több­ségét kitevő feketéket, s ezen az alapon kormányának és hatalmának elismerését köve­tette valamennyi küldöttség­től. A hét közepére azonban kiderült, hogy állítólagos ha­talma nagyon is ingoványos talajra épült. A korábban ve­le egy húron pendülő Sithole lelkész például nyilatkozatban határolta cl magát a püspök­től és kijelentette, hogy szo­rosabb kapcsolatokat kíván ki­építeni a hazafias fronttal. A Salisburyben összeková­csolt szövetség tehát széttöre­dezőben van. Erre utal az is, hogy Ian Smith, aki pedig hét­főn még nagyon tisztelte maga választotta miniszterelnökét, csütörtökön már „gyengélke­désre” hivatkozva nem foglal­ta el helyét mellette a tárgya­lóasztalnál. k. a. Neto temetése A napokban Moszkvában el­hunyt Agostinho Neto elnök temetését szeptember I7-re tűztek ki — közötte szomba­ton az angolai rádió. Az MPLA-Munkapárt határozatot hozott arról, hogy Neto elnök temetésének napjáról minden évben nemzeti gyásznapként fognak megemlékezni. Spanyol nyilatkozat A spanyol kormány „pozi­tívnak ítéli Jasszer Arafat lá­togatását, ez nem jelenti azonban, hogy Spanyolország hivatalos diplomáciai formá­ban elismeri a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet” — közölte pénteki madridi saj­tóértekezletén Jósé Melia spanyol tájékoztatási állam­titkár. Az államtitkár kijelentette: Spanyolország sem az Egye­sült Államokkal, sem más or­szággal nem konzultált Ara­fat meghívása előtt. „Vélemé­nyem szerint az Egyesült Ál­lamok semmilyen álláspontot sem foglalt el ezzel kapcso­latban” — mondotta. A to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy országa mindaddig nem létesít kapcsolatot Izraellel, amíg az el-nem ismeri a Pa­lesztinái népet. , Botrány Három kisgyermek tragédi­ába fűló játszadozása derített fényt az NSZK egyik legsú­lyosabb méregbotrányára Ham­burgban. Az egyik bérház pincéjében a gyerekek egy el­hagyott telken talált lőszerrel játszadoztak. A lövedék fel­robbant, s a kiszabaduló ideg­gáz egy gyermek halálát okozta. A másik kettőt élet­veszélyes állapotban szállítot­ták kórházba. Az/ első hatósági vizsgála­tok egy néhány éve csődbe ment vegyicég raktártelepére vezettek, ahol tonnaszám ta­láltak korhadó faládákban jó­részt a második világháború­ból származó muníciót, ideg­gázt és más mérgező hadi­anyagot. A hamburgi szenátus sze­rint nem kizárt, hogy más vegyszerekkel foglalkozó cé­gek is nagy mennyiségben tá­rolnak világháborús harci gá­zokat, amelyeket most alap­anyagként használnak fel. (MTI) Köasel-Ke\et Tárgyalások Washingtonban Ezer Weizman izraeli had­ügyminiszter pénteken Wa­shingtonban a Pentagon és a külügyminisztérium között „ingázott”: számos megbeszé­lést folytatott amerikai tiszt­ségviselőkkel a közel-keleti „béketárgyalásokról”, vala­mint Izraelnek arról az igé­nyéről, hogy maga gyárthas­son korszerű amerikai típusú vadászgépeket. Amerikai kol­légájával, Harold Brownnal tartott négyórás tanácskozása után tqbb mint egy órán át tárgyalt Cyrus Vance kül­ügyminiszterrel és más ame­rikai közel-keleti szakértők­kel, köztük a térségből most hazaérkezett Robert Straussal. A szintén Washingtonban tartózkodó Hoszni Mubarak egyiptomi alelnök pénteken folytatta Vance-szal kedden megkezdett tárgyalásait. Ké­sőbb Walter Mondale ameri­kai alelnök is fogadta a ven­déget, majd Weizman „udva­riassági látogatást” tett Mu­barak szálláshelyén. Az egyiptomi alelnök és Harold Brown megbeszélésein hírek szerint az egyiptomi hadsereg korszerűsítéséről lesz szó. Kairó és Washington ed­digi tárgyalásain nem tudták kidolgozni az Egyiptomnak szállítandó amerikai fegyve­rek listáját, bár az utóbbi hó­napokban a Pentagon több küldöttséget menesztett Kairó­ba. * • Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom