Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-14 / 189. szám

Végzetes villanykapcsoló Sokasodó bajtermés Ügy tetszik: a megelége­dettség is gyarapíthatja a sé­rülések számát. Legalábbis a salgótarjáni bányagépgyái baleseti statisztikája, ezt mu­tatja. Az üzemben 1974 óta tavaly év végéig egyenletesen csökkent a munkahelyi sebe­sülések száma. Míg 1974-ben mintegy félszáz baleset tör­tént az üzemben, addig ta­valy — nagyjából ugyanakko­ra létszám mellett — huszon­négy dolgozót ért kisebb-na- , gyobb baj. A kiesett műsza­kok száma ezerkettőről há- romszázhetvenkilencre csap­pant a négy év során. Noha balesetből egy is sok, a bányagépgyár illetékesein néminemű jogos elégedettség egyedi gyártmányokat előállí­tó üzemben nem lehet speciá­lis szállítóberendezéseket al­kalmazni. mert ami jó az egyik termékhez, használha­tatlan a következőhöz. Ám van megoldható — sőt meg­oldandó! — gond is. Több baj történt a szállítási útvo­nalak hevenyészett állapota miatt. Számos területen még földúton közlekednek a szál­lítóeszközök. Ezeken a he­lyeken mielőbb szükséges a betonút kiépítése. A korszerűtlenség, elavult­ság szinte „klasszikus” ve­szélyforrás. A régi javítómű­ta azt leszerelni. Mire a töb­biek segíteni bírtak volna raj­ta, már késő volt. Bár a baj egyéni hiba következménye, az eset után megvizsgálták a a gyár összes villamos beren­dezéseit, több helyen fölújí­tották azt; az eset színhe­lyén, a görgőüzemben teljes rekonstrukciót hajtottak vég­re az elektromos berendezé­sekben. Ám az apa nélkül ma­radt gyerekeken ez már nem segít. MŰSZAKI FÖLTÉTELEK Az életet kioltó esetet föl­dolgozták a balesetelhárítási műhelyek fölött eljárt az idő zsúfoltságuk bonyodalmakat lehetett úrrá balesetelhárítási okoz. Ugyanez mondható el a helyből maradt ósdi épületek, oktatások során a szakembe­ténykedésüket illetően. Ám az elégedettség idén pár hó­nap alatt elillant: a sérülések száma hirtelen magasba szö­kött. Fél év alatt huszonné­gyen szenvedtek — ezek közt egy munkás halálos — bal­esetet, éppen kétszer annyi­an, mint a múlt év első felé­ben. A kiesett műszakok szá­ma ennél az ütemnél kisebb mértékben gyarapodott. NEMCSAK PÉNZKÉRDÉS A baleseti mutatók „meg­ugrásának” okai mérhetetle­nül összetettek. Kézzel fogha- töan lehetetlen kimutatni, mennyire játszott közre fá­radtság, családi baj, munka­helyi összetűzés, időjárás, le­vegőszennyezettség stb. a sé­rült figyelmetlenségében. A gyári elemzés konkrét oko­kat keres. Ezek szerint a hu­szonnégy sérült közül a leg­többen — tízen — „berende­zés, gép, kézi szerszám rossz kívánják a szigorúságot a bal­állapota” miatt szorultak se- esetelhárításban. Ügy véljük, bészeti kezelésre. Négy em- a szigorúság a munkavédelem- ber testi épsége „helytelen ben áttetszőén példázza munkaszervezés (rendetlen- „érted haragszom, nem elle- ség, zsúfoltság)” következité- ned”-elvet, hiszen épp annak ben károsodott. Két-két em- (is) az érdekében történik, bér baját okozta a „dolgozó akivel szemtíen érvényesül, szakképzetlensége”, az „utasí- Ezért magával a szabályszegö- tásellenes magatartás” és a vei szemben felelőtlenség a „más személyek helytelen fegyelmi eljárás elmulasztása, magatartása”. Egy dolgozó szenvedett sérülést „munka- Nagyobb fegyelemmel — helyi hiba (nem elegendő vi- tálán — elkerülhető leit vol- lágítás, szellőzés)” folytán. na a gyárban idén bekövet- Három esetben pedig „egyéb kezett végzetes baleset. A gépek egy részéről is. A bá­nyagépgyár masináinak negyven, százaléka „nullára leírt”. Az állandó toldozga- tás-foltozgatás ellenére ve­szélyt rejtenek magukban. Érted, nem ellened Mint már szó esett róla: kereken tíz baleset történt műszaki hiányosságok követ­keztében. Idesorolták az il­letékesek az ésszerűtlen mun­kaszervezést is. Ezek miatt összesen kétszáztizenkét mű­szak esett ki a termelésből. A fogyatékosságok kiküszöbö­lésére intézkedtek az illeté­kes vezetők. Hibázó irányító beosztású dolgozó ellen a fél év során mindössze egy eset­ben indítottak fegyelmi el­járást. Holott — maguk a gyáriak is elismerik — több­rek. Még filmvetítéssel is gyarapították a dolgozók elektromosságra vonatkozó ismereteit a gyárban. A sérü­lések megelőzésének egyik módja az oktatás színvona­lának emelése: részint a kel­lő tudás gyarapításával, ré­szint a figyelem ébren tartá­sával. Erre adottak a lehe­tőségek az üzemben, jobbá­ra élnek is vele az illetéke­sek. A baj megelőzésének má­sik, költségesebb módja: a munka műszaki föltételeinek javítása. Ebből a célból köl­töztették új, megfelelőbb hely­re a darabolóműhelyt, evé­gett szerelték föl daruval, s vonták be szilárd burkolattal a rakodóteret. Azóta ebben az üzemben a korábbiakhoz képest egyötödére csökkent a sérülés miatt kieső műsza­kok száma. Pénz pénz és pénz kell a Boríték és kés fogás szőr is indokolt volt egyes balesetveszély minél kisebb­vezetők felelősségre vonása. Állítólag a jövőben fokozni re való csökkentéséhez is. E „három” tényező sok min­denhez elég, ám a munkásvé­delemhez más is kell: figye­lem, óvatosság, helyes ráng­sz sorolás a veszély elkerülése és a termelési érdek között és így tovább. Ezekben egyaránt akad javítanivalója a bánya­gépgyári irányítóknak és két­kezieknek. \ Molnár Pál AZ EGYIK kikötőüzem­ben néhány évvel ezelőtt fel­figyeltek arra, hogy nagyon sok — főként importból szár­mazó — tű, fogy, törik el az indokoltnál hamarabb. A tű­felhasználás mérséklésére el­ső lépésként mindössze any- nyit tettek, hogy minden gép mellé kiírták, ott mennyit használnak fel. Már ez az egy, aprónak tűnő, ám korántsem jelentéktelen mozzanat —■ a tűfogyasztás nyilvánossá té­tele, a dolgozók munkájának összehasonlítása — érezhető­en csökkentette a fogyasz­tást, és az ehhez kapcsolt köz­vetlen ösztönzés már csak ki­sebb hatást váltott ki. Ismerek olyan fiatal, pá­lyakezdő közgazdászt, aki — noha egykori évfolyamtársai többségénél kevesebbet keres, — mégis jól érzi magát mun­kahelyén. Titka egyszerű: olyan munkája van, amit szeret csinálni, olyan felada­tokat kap. melyek alkotó fan­táziáját képesek működésbe hozni. Főnökei partnerként kezelik, s minden lényeges kérdésben kikérik a vélemé­nyét. Pedig — felmérések is kimutatták — különösen a pályakezdőknél a bér, a borí­ték vonzása — érinthető okok folytán — igen erőteljes, s az esetek nagy részében erő­sebb, mint az erkölcsi meg­becsülés, az elismerő kézfo­gás. Gyakran még szakmai előmenetelüket is feláldozzák, vagy egyszerűé-« hátat for­dítanak a választott hiva­tásnak, hogy anyagilag minél előbb rendezett viszonyok kö­zé kerülhessenek. Az eddigi példák főként az erkölcsi megbecsülés fontos­ságára mutatnak rá. Azt azon­ban senki nem mondja, hogy csak ez a lényeges. Szocialis­ta fejlődésünk során jól meg­figyelhető az a folyamat, ahogyan egyre inkább fel- és elismerjük az anyagi ösztön­ző fontosságát. Azt, hogy bár áldozatkészségre, odaadásra, öntudatra ma is szükség van, de a jutalomosztásnál még­is először a borítékot adják át, s csak ezt követi a jó munka elismerését kísérő kézfogás. A párt Központi Bizottsá­gának elmúlt évi december 6-i határozata a népgazdaság helyzetét feltárva és az idei feladatokat körvonalazva, többek között megjegyzi: a keresetek jobban kapcsolód­janak a teljesítményekhez és azok fokozására ösztönözze­nek. Szűnjön meg a káros egyenlősdi, a jobb munka, nagyobb anyagi és erköl­csi megbecsülésben része­süljön. Nem új gondolatok ezek, hiszen évtizedek óta alapel­vünk, az egyenlő munkáért, egyenlő bér. csakhogy mos­tanában mind égetőbb szük­ségszerűség, hogy ehhez hoz­zágondoljuk: különböző mun­káért pedig különböző bért fizessenek! Érdekes módon, a jövedel­mek, keresetek differenciá­lásával elvben általános az egyetértés. A problémák in­kább a megvalósításnál je­lentkeznek. Sok helyen a pré­miumot még mindig „egyen­lően” osztják el, máshol a ve­tésforgó módszerét alkalmaz­zák: a jutalmak osztásánál, egyik vezérlő szempont, hogy mindenki sorra kerüljön. Ért­hető, ha nem is mindig ment­hető a munkahelyi kollektí­vák gyakori húzódozása a különbségek megtételétől. A pénzkérdés — kényes kérdés, és egy adott kis kollektívában különösen az. Nehezíti a dol­got az is, hogy a különböző fajta munkák csak nagyon áttételesen mérhetők össze. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne megállapítani, ki dolgozik jól és ki rosszul. Tudják ezt pontosan azok akik évek óta együtt dolgoz­nak, egymás mozdulatait is jól ismerik. Csakhát az eg;«;n- lősdi nagyon sok helyen gya­korlat. S ami hosszú ideje gyakorlat, abból szokás lesz, s a szokásokon — főként ha azok károsak — köztudottan nem könnyű változtatni. Az eddigieknek csak lát­szólag ellentmondó megálla­pításokra jutottak a Társada­lomtudományi Intézet mun­katársai egy üzemben vég­zett vizsgálatuk során. Az ál­taluk megkérdezett dolgo­zók közül a jelenlegi jöve­delmi különbségeket hetven- százalék tartja igazságtalan­nak, 72 százalékuk túl nagy­nak, 73 százalék szerint ma is fontos célkitűzés a társa­dalmi egyenlőség megvalósí­tása. S míg az utóbbi időben a jövedelmi különbségek — indokolt — növekedését ál­lítjuk előtérbe, jelentős vív­mányként tartjuk számon, hogy nálunk — ellentétben a tőkésországokkal — nincse­nek „túl nagy” jövedelmi kü­lönbségek. A két dolog nem ellentétes, bár a leegyszerű­sítésre hajlamos közfelfogás számára ez nem könnyen el­fogadható. Igaz, az ésszerű, igazságos differenciálás objektív fel­tételei gyakran hiányoznak. Az egyén „jó munkája” ugyanis csak a vállalati ered­ményen keresztül mérhető le. Hiába ad ki valaki a ke­ze közül bármilyen csodála­tos munkadarabot, ha a termékre sem itthon, sem kül­földön nincs megfelelő keres­let, vagy csak veszteséggel értékesíthető. Hiába dolgozza végig valaki becsületesen a nyolc órát, ha a vállalat ve­zetésének esetleges hibás dön­tése folytán a gazdasági te­vékenység egésze kerül ne­héz helyzetbe. S persze, igaz ennek az ellenkezője is: ki lehet dolgozni ragyogó terve­ket, szárnyaló elképzelése­ket, de ha nincs munkáskéz, akkor a tervek mit sem ér­nek. Mindez pedig azt igazolja, hogy az egyéni jó munka és a vállalat munkája között szo­ros kapcsolat van. A „külön­böző munkáért különhöző bér” elv csak úgy érvényesít­hető, az egyes dolgozókra, ha a vállalatokat is tevékenysé­gük eltérő hasznossága sze­rint értékelik. Az egyenlősdi ugyanis nemcsak az egyé­nek közötti béremeléskor, ju­talmazáskor uralkodik. Ugyanúgy létezik ma még vállalati szinten is. A kiugró, jó eredményeket elérő válla­latok nagy jövedelmét az ál­lam elvonja, s — bár idén je­lentősen csökkenő mérték­ben — a kevésbé jól gazdál­kodók támogatására használ­ja fel. A BORÍTÉK és a kézfogás az anyagi és erkölcsi ösztön­zés nem egymást kizáró vagy éppen egymással ellentétes fogalmak. Mindkettő egy­aránt és együtt fontos. Föld S. Péter ok” játszott közre. Akárcsak más üzemekben: itt is az anyagmozgatás kü- lönfajta nehézségeiből szár­mazott a balesetek hatvan százaléka. Gépesíteni! Gépe­síteni! — mondhatnák erre következő munkanap kiese sokan. Ám a bányagépgyár- rélik a villanykapcsolót, s ab- bán ez nem „egyszerűen” ban a hiszemben, hogy már pénzkérdés. A túlnyomórészt áramtalanították, megpróbál­szerencsétlenül járt dolgozó szabad szombaton ráadáske­resetért ment be dolgozni. Kevesen voltak bent, nem volt kijelölt vezető. így az eszter­gályos szinte egy perc alatt bajba került. Tudta, hogy a Ij bányaszint Keszegen Az „Északkő” Pestvidéki Kőbányák Üzemigazgatósága keszegi üzemében a jelenlegi bányaszint anyaga lassan el­fogy. Tekintettel arra, hogy a folyamatos üzemelés igen fontos a DCM mészkővel való ellátásához, egy új szint megnyitását kezdték el a je­lenleginél mintegy 20 méter­rel mélyebben. A föld- és zetésére, amelynek célja a robbantás kiküszöbölése a technológiából. Mint Takács György ter­melési osztályvezető elmond­ta, az új eljárás a környezet- védelem és a munkavégzés biztonságát szolgálná. Alkal­mazásával elkerülhető lenne a robbantásokkal járó re­sziklamunkákat — melynek peszhatás, rengéskeltés, ami során körülbelül 13 ezer köb­méter anyagot mozgattak meg — egy japán Komatsu típusú szaggatóekés buldózer­rel végezték el. így biztosítható, hogy a kö­vetkező években a bányaüzem saját eszközeivel, a fúrási és robbantási munkák elvégzé­sével a szintet teljesen kiala­kítja, így mintegy 10—15 év­re elegendő mennyiségű kő áll majd rendelkezésre. Ezzel a munkával párhuza­mosan kísérletek folytak az a közeli lakott terület miatt volna kívánatos. Kísérletek folynak az Or­szágos Bányaműszaki Főfel­ügyelőség megbízása alapján a Miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem bányamérnöki karának bevonásával a kőzet- jövesztő robbantások káros hatásának csökkentése érde­kében is. Az öt robbantásból álló kísérletsorozat után az egyetem szakvéleményt ad a legmegfelelőbb és legbizton­ságosabb robbantási techno­új jövesztési módszer beve- lógiára vonatkozóan. A szél energiát ad ' A Szovjetunióban a közép­ázsiai sztyeppéken villamos áramot termelnek a szél se­gítségével. A szélmalmokkal előállított áramot az öntözés­ben használják fel. Jelenleg tesítenek. a Bajkál—Amur vasútvonal építésénél is üzemeltetnek csaknem 100 szélmalmot. 1990-ig a Szovjetunióban 150 ezer ilyen „szélaggregátot” lé­l\em mondható új embernek Mérnök — a föld alatt Mikor a beszélgetés közepe táján lehetünk, rácsodálko­zom: de sokat is megért ily’ fiatalon ez az ember. Hiszen volt már a másnak életpá­lyája csúcsát jelentő funkció­ban, fogták rá rossz szájízű­gonban — négy ember is csak igen kényelmetlenül fér el benne —, zötykölődünk vál­tókon, kitérőknél, s amikor nem erőlködik annyira a kis Diesel-mozdony, beszél ma­gáról a nem régi szorospata­ek, hogy lebukott, s éli vilá- ki mérnök. Akinek nevét há- gát most — saját elmondása romszor is megkérdem, s hogy szerint — ott, van ahová vi- biztos legyek dolgomban, le­iág életében kívánkozott. íratom inkább vele. Erhardt Ha még mindemellett pa- Miklós harmadik hónapja pírra vetjük, hogy mindössze mérnökösködik itt, Szoros- harminckét éves — az is csak patakon, de előtte megjárta lesz néhány hónap múlva —, már a „hadak útját”. Tíz- s hogy új munkahelyén sem éves korától Várpalotán élt; akarta megváltani a világot, ott, ahol minden második osz­tálytársának voltak bányász­szülei, s ahol igazán nem volt nehéz eldönteni, mely’ pályát válassza érettségi után... Ki­lenc esztendővel ezelőtt vég­zett a miskolci műszaki egye- szakán, s hogy velük kötött társadal­mi, szerződést, került a Bá­nyászati Aknamélyítő Válla­lathoz. Rövid másfél hóna­pot töltött munkával Várpalo­irányítóstábbal egyetemben. csak úgy tette, hogy minden „besikerült” neki, hát... — Boldog ember? 1 — Az. És most rettenetesen fáradt. Éjszaka is órákon át töprengtem azon, hogyan le­hetne javítani a Novákiék tem bányaművelési munkakörülményein. A — gondolom megyeszerte is­mert — Nováki' József ve­zette elővájóbrigád helyze­tén. Akik még tavaly orszá­gos szinten is igen-igen jó tán, majd átkerült _ Recskre, eredményeket produkáltak, az idén meg, hiába a nagy iparkodás, sehol sincsenek... Kifogtak egy olyan munka­helyet, amelytől rosszabbat már elképzelni sem lehet; mennek a Mátra alatti ke­mény, vulkanikus kőzetben, és ömlik befelé a víz leül, sár­ban küszködik az F—6-os vá­gathajtó gép. A helyzetükön szeretnénk műszaki megol­dással változtatni-könnyíteni, s talán, vélem, meg is talál­tuk már a „betegség elleni gyógyszert”. — Mi az? — . . .Ha megmondanám, túl egyszerűnek tűnne. Pedig mennyi időn át törtük rajta a fejünket kollégáimmal. — Szóval, egyből bekerült a mélyvízbe itt, Nógrádban? — Ahogy mondja... Ülünk a szénszállító szerel­vényhez kapcsolt utolsó va­Lent, a föld alatt. Paulich József brigádvezetővel vált szót Erhardt Miklós (bal oldalt) Krekács Miklós felvétele — Megtette ezt már Szo­rospatakon is? — Igen rövid ideje vagyok csak itt. De úgy érzem, egy­ahonnan üzemvezetőként volt néme1/ területen már a jobb kénytelen elmenni, az akkori >ra^ba haladunk. A hozzam tartozó brigádoknál minden­Kilencvenmillióért NSZK-bóí ,de sikeresen együttmű szereztünk be gépsort, at­tól vártuk a csodát, ami nem jött. A mi körül­ményeink között félelmetes gyorsasággal ment tönkre a masina, s hogy följebb ne le­gyen kellemetlensége senki­nek, ment onnan a „vezér­kar”. A bakonyi körzetbe ke­rült, Baldnkára, ahol techni­kusi státuszból nyolc hónap tői? ködünk a műszaki gárdával is. Csak itt a hangulatot kell megváltoztatni, s emberibb kapcsolatokat kialakítani... Sok a sértődésre hajlamos munkatárs, aki zokon veszi a kritikát. Pedig el kell visel­ni egy-egy rossz intézkedés következményét. — Tartanak, az új ember­múlva területi főmérnök lett. — Gyors „visszakapaszko­dás” volt — mondom neki. — .. .Az — Szó sincs róla! Azonnal befogadtak. Tudja, mikor ér­tesültek arról, hogy kilenc tem a szakmát, azóta egy nyel­ven beszélünk. Dicsérik tudása, újat adó tapasztalatai, embersége mi­att Erhardt Miklóst. Aki itj. lent, a „népesben” mindvégig arról ejt szót, hogy mi min­dent kell még tenniök, hogy az elkövetkezendő esztendők termelése még zökkenőmen- tesebb legyen. Hogy soha. egyetlen feddő szó se érhesse a szorospataki aknaüzemet. Dologgal tele a fiatal mérnök. — És így a jó. Mondtam már: a tétlenség nem bizo. nyitásra, hanem csak találga­tásokra ad okot. És érzem, nagy szükség van a munkám­ra. Ennél nagyobb kedvben tartó és éltető erő pedig nincs! Leveszi megtörölni bepárá­ember figyel- éven át ugyanazt a munkát sodo" t szemüvegét, s ránevet-men kívül hagyva az intriká- végeztem az általuk is nagy lókat '— munkával tudja becsben tartott aknamélyí- bizonyítani, ki is tulajdon- tőknél, s néhány nap alatt képpen! Ha érti a dolgát, mi- meggyőződhettek arról: ér­nek révén „bejönnek” az eredmények, kiállítja a ga bizonyítfványát. az egyik dolgozóra, aki jé szerencsét kíván neki __ K arácsony György j NÓGRÁD - 1979. augusztus 14., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom