Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-14 / 189. szám

Békemozgalmunk tovább küzd a teljes leszerelésért

Tolnay Lászlónak, az OBI teszerelézi bizottsága elnökének

nyilatkozata

— Békemozgalmunk, egész közvéleményünk nagy örömmel fogadta a SALT—II szerződés aláírásának hitét, s most nagy érdeklődéssel figyeli a megállapodás ratifikálásának amerikai szenátusi vitáját, valamint a nemzetközi politikánk egyéb, a leszereléssel kapcsolatos rezdüléseit — hangsúlyozta Tolnay László, az Országos Béketanács leszerelési bizottságának elnöke az MTI munkatársának adott nyilatkozatában.

— Ugyanakkor az is világos előttünk, hogy az általános leszerelés folyamatában határkövet jelentő SALT—II a jövőre nézve egész sereg olyan kérdést vet fel, amelyek megoldásához, a haladó nemzetközi erőkkel karöltve, a magyar békemozgalomnak is hozzá kell járulnia.

Az aktívák, a tudománvos konferenciák és a nagygyűlések tapasztalatai, valamint a gyári, a szövetkezeti és a lakóhelyi közösségektől a béketanácshoz érkezett számos távirat, állásfoglalás alapján az is nyilvánvaló, hogy lakosságunk messzemenően tisztában van azzal: ami például Genfben. a leszerelési bizottságban vagy más leszerelési fórumon történik, az kihat földünk, Európa, tehát Magyarország helyzetére is. Közvéleményünk jól tudja, hogy a Szovjetunió békepolitikájának, a nemzetközi enyhülésnek a megvalósulása és hazai építőmunkánk távlata egybeeesik. Ezért sem közömbös békemozgalmunk

számára, hogy a SALT—III — amely már konkrét csökkentést is előírhat a hadászati fegyverrendszerek területein — felé vezető úton a tárgyalások milyen ütemben haladnak tovább. Mindenekelőtt a most folyó amerikai szenátusi vitára gondolok, amely az ország belügye, ám a döntés földünk valameny- nyi népét, az egyetemes béke ügyét érinti. Egyértelmű ugyanis, hogy az egyenlő biztonság elvén alapuló, a kompromisszumokon keresztül kimunkált szerződés szövegének esetleges egyoldalú megváltoztatása visszavetné a jelenlegi kedvező folyamatot. A SALT—1!^ életbe lépése, viszont — túl az atomháború veszélyének csökkentésén — utat nyit egyéb fontos kérdések tisztázásához, újabb megállapodások kidolgozásához.

— Tökéletesen tisztában

vagyunk azzal, hogy a végsó célként előttünk álló általános és teljes leszerelés hirtelen, egyik évről, a másikra nem érhető el. Ezért nem is várunk es nem is ígérünk csodákat. Viszont világosan latjuk, láthatjuk, és jelentőségének megfelelően értékeljük a már megtett utat és a még előttünk álló teendőket Már az eddig hatályba lépett szerződések is — hozzájárulnak stratégiai célunk eléréséhez, a hadi arzenálok végleges felszámolásához. Ennek természetesen elengedhetetlen a politikusoknak, a társadalmi és a tömegszervezeteknek és a nemzetközi közvéleménynek a jövőben sem megtorpanó, kitartó erőfeszítése.

— Nyugodtan mondhatom, biztos alapokra, a Szovjetunió és a szocialista országok hé- kepolitikájára. a nemzetközi, és a hazai békemozgalom három évtizedes eredményeire építhetünk.

— A magyar társadalom, békemozgalmunk a nemzetközi méretű sikeres békeharcból kivette a részét, és a jövőben is jelentős akciókkal kíván hozzájárulni a politikai és katonai enyhülés elmélyítéséhez.

Nagygyűlés Békéscsabán

<Folytatás az 1. oldalról.) több mint a tele külkereskedelem útján realizálódik. Már ahhoz is lényegesen többet kell nyújtanunk, hogy megtarthassuk jelenlegi helyünket, s még ennél is többet, hogy előbbre is léphessünk.

Az előbbrelépés magasabb követelményeit megfogalmazva szót kell ejtenünk arról, hogy a béreket az eddiginél erőteljesebben, jobban kell differenciálni, a jövedelmet a tényleges eredményektől kell függővé tenni. Annál is Inkább, mert az egyenlősdl törekvések az utóbbi Időben sem csökkentek, sőt valamelyest még erősödtek is. Persze megvannak ennek is az okai. Többek között, hogy annak idején, amikor minden embernek munkát, megélhetést kellett biztosítanunk, s az ellátásban mennyiségre kellett törekednünk, valóban-nem a jövedelmek közötti differenciálás állt előtérben. S az akkor kialakult szemléleten bizony nem könv- nvű változtatni. Szólt az Elnöki Tanács elnöke a vállalatok közötti együttműködés zökkenőiről is. Hangoztatta: a nagyfokú koncentráció, szakosodás közgazdasági előnyeit senki sem vitathatja el. Azonban arról sem hallgathatunk. hogy a vállalatok együttműködése korántsincs összhangban azzal, amit a korszerű termelés megkövetel.

Losonczi Pál ezután a mezőgazdaság időszerű kérdéseivel foglalkozott. Szólt arról, hogy mezőgazdaságunk eredményei önmagukért beszélnek. Személyes tapasztalataink és a statisztikai adatok egyaránt a szocialista nagyüzemi gazdálkodás hatalmas fölényét bizonyítják.

A magyar mezőgazdaság gvors fejlődését igazolja az is, hogy az egy főre jutó gabona- és hústermelésben, s a búza, kukorcia, a cukorrépa terméshozamaiban, a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok eredményeivel is állja az összehasonlítást. Ezt tükrözi a belső ellátás, továbbá az, hogy 1960. óta hatszorosára növekedett a mezőgazdasági termékek exportja. Ez azért is sokat jelent számunkra. mert az egész népgazdaság fejlődéséhez nélkülözhetetlen nversanyagok, gépek és berendezések behozatalának fedezetét teremti meg a mezőgazdaság kivitel többlete.

Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink dolgozói p-r idén is áldozatkész munkával ellensúlyozták a mostoha időjárást, keniénv küzdelmet vívtak sz elemekkel, a korán iött májvei pczál'»'»', majd a hűvösre fordult mostoha nyárral, s derekasan helyt álltak a legnagyobb

nyári munkában, az aratásban is.

— Emlékszem rá, annakidején azzal hívtuk a paraszt- embereket a szövetkezetbe — folytatta —, hogy a nagyüzem jóvoltából kevesebb munkával többet termelhetünk és olcsóbban. Az első kettő azt hiszem megvalósult, mert kevesebb munkával többet termel a magyar mezőgazdaság. Ma már falun sem kell lá- tástól-vakulásig dolgozni, • azt is nyugtázhatjuk, hogy a munka termelékenysége megnégyszereződött. A magyar mezőgazdaságban feleannyian kétszerannyit termelnek, mint az átszervezés előtti időben.

— Hatalmas erőfeszítés van ebben. A parasztságé is, de

nemcsak a parasztságé, hiszen a mezőgazdaság dolgozói a népgazdaság más ágainak támogatásával oldják meg a feladataikat. Segítik őket -a munkások, a tudományos intézmények szakemberei, mindazok, akik ellátják szövetkezeteinket, állami gazdaságainkat gépekkel, műtrágyával, gyomirtó szerekkel; ellátják mindazzal, ami ma már nélkülözhetetlen az eredmények javításához. Csakugyan elértük, hogy hazánk nagyüzemeiben szinte múzeumi tárgy lett a kapa, s a közelmúlt jó- néhány más falusi munkaeszköze.

— A kevesebb munka és a nagyobb termés tehát megvalósult. Az olcsóbb termeléssel azonban még sok területen adósak vagyunk. Ehhez az is hozzájárult, hogy szocialista mezőgazdaságunk fejlődésének egyes időszakaiban hiányokat kellett pótolnunk: nem az számított, hogy mi mennyibe kerül, hanem az volt égetően fontos, hogy egyáltalán legyen hús, tej, tojás, burgonya — mikor mi hiányzott. Ugyanakkor arra is akadt példa — nem is kevés — hogy korszerűsítési törekvéseink közepette háttérbe szorultak a gazdaságosság szempontjai. Lemondtunk sok olyan módszerről és eszközről, ami korábban javára vált a mezőgazdaságnak és a jövőben is hasznos lehet, ha nagyobb gondot fordítunk alkalmazására.

— Mai viszonyaink, gondjaink és lehetőségeink ismeretében éppen ezért felül kell vizsgálnunk az elmúlt években kialakított, meghonosított termelési eljárásokat, mód szereket. Most, amikor az energiahordozók árai gyors ütemben nőttek és nőnek, az eddiginél lényegesen jobban meg kell becsülnünk mindazt, amit szinte készen kapunk a természettől, s amivel okosan éltek, bántak elődeink.

—1 Közös érdekünk az is, hogy jobban kihasználjuk a háztáji és a kisegítő gazdaságok lehetőségeit. A mezőgazdaság termelésének egyhar- mada még jelenleg is ezekből származik.

— Mi tagadás, nem kevés az, ami falun a ház körül megterem. Ez Is közrejátszott abban, hogy a legutóbbi áremelések ellensúlyozására a mezőgazdaságban dolgozók kevesebb jövedelemkiegészítést kapnak, mint a népgazdaság más ágaiban foglalkoztatottak. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy leértékeljük a parasztemberek munkáját, hogy „másodrangú” állampolgároknak tekintjük őket. Egyszerűen azt a tényt kellett és kell tudomásul venni, hogy aki közelebb van a mezőgazdasághoz, az sok olyan portékát maga termelhet meg, amit a városi embernek mostantól drágábban, magasabb áron kell megvennie.

— Meggyőződésem, hogy itt Békés megyében is tudják, hogy milyen tartalékok várnak kiaknázásra. Abban is biztos vagyok, hogy ismerik, értik és vállalják is a mező- gazdaság előtt álló mai feladatokat.

Losonczi Pál ezután hangsúlyozta:

— Jelenlegi helyzetünk és további fejlődésünk egyaránt azt kívánja tőlünk, hogy következetesebben hajtsuk végre eddigi határozatainkat. Teremtsünk szigorúbb rendet, fegyelmet a termelésben, az élet minden területén.

— Népünk az elmúlt hetekben is gazda módjára vetett számot az ország helyzetével é* az előttünk álló feladatokkal. Bizonyságát adta annak, hogy kész odaadó munkával hozzájárulni a gondok enyhítéséhez. népgazdaságunk- versenyképességének növeléséhez, s fejlődésünk új szakaszának megalapozásához. Nagyszerű példái ennek a párt XII. kongresz- szusát és a felszabadulásunk 35 évfordulóját köszöntő vállalások. amelyek nyomán megszületett a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a KIS'Í központi bizottságának közös állásfoglalása a kongresszusi és jubileumi munka- verseny kibontakoztatására. Eddig is a dolgozó kollektívák felelős munkájával jutottunk előre, most és a jövőben is ez a fejlődés kiapadhatatlan forrása és legfőbb biztosítéka.

Ezután a Békés megveiek több képviselője kért sztt.

(M fi)

II havannai csúcs elült

Már csak néhány hét van hátra az el nem kötelezett országok havannai csúcsértekezletéig, érthető hát, hogy az utóbbi napokban mind több hír érkezik a jelentős találkozó előkészületeiről. Kuba fővárosa több mint száz állam* és kormányfőt lát majd vendégül. Megfigyelők már most egyetértenek abban, hogy a mozgalom további sorsára nézve minden bizonnyá] meghatározó lesz ez az értekezlet. Ennek oka: megerősödött a polarizálódás folyamata az el nem kötelezett országok között, a tömbönkívüliség közös ismérve ellenére is.

Az elmúlt években élesen kirajzolódott az a három szárny, amelyre ma ez a nagy országcsoport oszlik. A mozgalomban képviselt haladó államok meg akarják őrizni a korábban kialakított antümperiaUsta és békeszerető Irányzatot, azt vallják: a fejlődő országok, az el nem köte* lezettek bizton számíthatnak természetes szövetségeseik, a szocialista országok támogatására. A jobbszárny. a , konzervatív, sőt reakciós államok egyszer, s mindenkorra szakítani akarnak az antiimperialista vonallal, azt szeretné!:, ha a mozgalom „egyenlő távolságot tartana” a szocialista közö«ságtő4 és az imperialista hatalmaktól. Ez a csoport jelentős támogatást kap Kínától, a pekingi „három világ” elméletének igen megfelelő ez a program. Annál is inkább, mivel a maoisták magukat a „harmadik világ” fő képviselőjének akarják feltüntetni. A haladó és a konzervatív el nem kötelezett országok között létezik egy eléggé jelentős „középutas” csoport is, amely átmeneti álláspontot követ, s amelynek hangadói mindenképpen szeretnék elkerülni • a szakadást

Ha szakadási-ól ma még nem is lehet beszélni, az tény,’ hogy számos olyan kérdés van, amely szembe állíthatja majd az értekezlet résztvevőit. Ilyen például az egyiptomi —izraeli különbéke ügye, Kambodzsa képviseletének kérdése és a Vietnam elleni kínai agresszió megítélése. Több reakciós afrikai állam valószínűleg ismét előhozakodik a ha-’ ladó erőknek nyújtott internacionalista kubai segítség álproblémájával, s aligha kétséges, hogy általában is szó esik az el nem kötelezett mozgalom jövőjéről.

A tagországok egy jelentős része ugyanis szeretné egyértelműen „gazdasági” jellegűvé alakítani, s egyben „harmadik erővé” tenni a mozgalmat. Ezzel akarnak további megerősítést adni az „Észak—Dél'dialógusnak”, amelynek keretében a szocialista országokat a volt gyarmattartó imperialista hatalmakkal azonosan kívánják megítélni. Ha á vitát sikerülne így irányítaniuk, az elvonná a figyelmet a nemzetközi biztonság, a gyarmati és neokolonialista politika és gazdasági kizsákmányolás alapvetően fontos kérdéseiről.

Vannak azonban biztató jelek is. New Yorkban, aa ENSZ székhelyén jó ütemben folyik a csúcsértekezlet dokumentumainak szövegezése, s további államok — Irán és Nicaragua — nyilvánították ki a mozgalomhoz való csatlakozásukat. Ennek a két országnak a történelme is bizonyítja, mivé teszi a fejlődő országokat az imperialista befolyás, a neokolonialista gazdasági kizsákmányolás. Az iráni és nicaraguai események azt is szemléletesen bizonyítják, milyen erőt jelent a szabadságáért küzdő népeknek aa antiimperialista szolidaritás. Miklós Gábor

Éleibe lépett nz iráni sajtótörvény

Összecsapások Teheránban

Az iráni sajtótörvény közzététele után tömegmegmozdulások voltak Teheránban. A tüntetők több haladó újság betiltása ellen tiltakoztak.

Politológiai

világkongresszus

Pék Miklós, az MTI tudósítója. jelenti:

Moszkvában vasárnap a

Szakszervezetek ' Házának oszlopcsarnokában ünnepélyesen megnyílt a Polltikatu- dománjr Nemzetközi Társaságának (AISP) XI. kongresszusa. Az 52 országból, köztük Magyarországról érkezett több mint 1500 politológus egy hétig tartp szekcióüléseken vitatja meg a békepolitika sikereit, a fegyverkezési hajsza megfékezéséhez vezető utakat, a nemzetközi konfliktusok megelőzésének módszereit és más külpolitikai kérdéseket.

Leonyid Brazsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a világ- kongresszus résztvevőihez

intézett üdvözletében megállapította, hogy a nemzetközi tudományos együttműködés az elmúlt években korábban soha nem látott méreteket öltött. — Szemléletesen jut kifejezésre ebben a nemzetközi feszültség csökkenésének kedvező hatása, a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatainak mind aktívabb fejlődése — állapítja meg Leonyid Brezs- nyev üdvözlete, kiemelve, hogy a tudósok széles körű együttműködése fontos tényezője a kor égető globális problémái megoldásának, a népek közötti bizalom megszilárdításának.

Különösen értékesek a tudásoknak azok a javaslatai, amelyek segítik a politikai vezetőket a nemzetközi kapcsolatok legkiélezettebb kérdései, mindenekelőtt a fegyverkezés korlátozása és a leszerelésre történő áttérés, az új világháború veszélyének megelőzése megoldásában — hangsúlyozza Leonyid Brezsnyev üdvözlete, amely sikereket kíván a világkongresszus munkájához.

Pjotr Fedosiejev akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának al- elnöke Leonyid Brezsnyev üdvözletének felolvasása után megnyitotta a világkongresz- szust. Fedoszejev akadémikus beszédében hangsúlyozta: számunkra különösen kellemes, hogy a moszkvai világkongresszus egyik fő témája a békepolitika, hiszen éppen Moszkvából ered az egyetemes békét és a népek biztonságát célzó számos eredményes kezdeményezés. — Emelte ki Fedoszejev akadémikus, rámutatva: ahhoz, hogy további fordulatot érjünk el a hidegháborútól a kölcsönösen előnyös együtt- működésig, le kell küzdeni a konfrontáció kategóriáiban való politikai gondolkodás hagyományait.

Fedoszejev felhívta a figyelmet arra, hogy ma még terjednek olyan elméletek, amelyek nem elősegítik, hanem akadályozzák a béke megszilárdítását.

— Meggyőződésünk — mutatott rá Fedoszejev akadémikus —, hogy az emberiség számára nincs más alternatíva, mint a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése, a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a leszerelést célzó hatékony intézkedések megtétele.

A Politikatudomány Nemzetközi Társaságának XI, világkongresszusán Lakos Sándornak, az MSZMP KB tagjának, a Társadalomtudományi Intézet Igazgatójának vezetésével magyar küldött, ség vesz részt.

A nicaraguai kormányzótanács vasárnap szabadon bocsátott 288 volt nemzeti gárdistái. A megbuktatott Somoza egykori hadseregének tagjai előtt Tomas Borge, a kormányzótanács belügyminisztere tartott beszédet a fővárostól délre levő Tipitapa város börtönében.

Iránban vasárnap életbe lépett a már bejelentett új sajtótörvény, és alkalmazásaként betiltottak tíz újságot, illetve hetilapot, mert korábban együttműködtek a megdöntött volt rendszerrel. A most hivatalosan és törvényesen, betiltott lapok közül nyolc már régebben beszüntette a megjelenést. A betiltott újságok listáját a tájékoztatási minisztérium illetékes főigazgatója közölte a Kayhan című lappal.

A törvény második cikkelye kimondja hogy nem folytathat lapkiadói tevékenységet senki, aki 1983 (KhomeiKifejtette: a szabadon bocsátott foglyok iránt az új hatalom nagylelkű. A nieara- guai börtönökben még mintegy 5000 személyt tartanak fogva, akik hamarosan ugyancsak amnesztiában részesülnek. — mondotta.

ni külföldre száműzésének éve) után tisztséget viselt a sah rendszerében, a parlamentben, a kormányban, vagy a közigazgatási szervekben, a hadseregben, vagy az igazságügyi szerveknél. A törvény ezen kívül is számos korlátozást tartalmaz. így betilthgtó minden kiadvány, amely „sérti az iráni iszlám forradalom vezetőjét” és börtönbüntetés szabható ki arra, aki támadja vagy sérti aa iszlámot és elveit.

A polgári nemzeti demokratikus front vasárnap tüntetést és felvonulást hirdetett a sajtótörvény ellen. A mintegy tízezres tüntető menet a nheráni egyetemről a minisz- ;3relnökség el# vonult. Az épületet őrző forradalmi gár* disták a levegőbe lőttek és könnyfakasztó gránátokkal oszlatták szét a tüntetőket. Közben összecsapások robbantak ki. kövekkel és palackokkal, az iszlám rendszer hívei és a sajtótörvény ellen tüntetők között: ebben igen sokan, egyes jelentések szerint legalább százan megsérültek, ez volt a forradalom győzelme óta a legnagyobb .T’.nbás'í utcai megmozdulás Teheránban.

Amnesztia Nicaraguában