Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

„Ki pártolja az Öreget ?” Amire nincs törvény ÖZVEGY L. Istvánná utolsó lehetőségként fordult a* új­sághoz. Ahhoz szeretne hozzá­jutni, ami az övé. — öt évvel ezelőtt megörö­költem az édesanyám házát, öreg vályogház, szoba, konyha, kamra, öten lakjuk. A fiam, menyem és két unokám. A fiam, azonban épített magá­nak a község más részén egy szép nagy új házat. Már több mint egy éve megkapta rá a lakhatási engedélyt, mégsem költözik oda. Igaz, többet van­nak ott, mint nálam. Sokszor ott is alszanak, de még min­dig nem jelentkeztek ki tőlem, s a szobát, az egész lakré­szüket zárják előlem. Én be­teg, öreg asszony vagyok — teregeti az asztalra a sok or­vosi leletet — tessék, nézzék meg, hogyan kell élnem a sa­ját házamban. Folytatódjék a beszélgetés a helyszínen, F. nagyközség­ben. Aki belép a kapun, ka- cattal teli udvart pillant meg. Egykori játékok, kerékpár föl­di maradványai, az udvar sar­kában nyúlól. Mellette ösz- szerótt épületben ugyancsak nyúlketrecek, még hátrább drótfonattal keretezett baromfi- udvar. A nyulak rezidenciája előtt kutyaházikó. Lakója nem épp házőrző módra viselke­dik. Csak némi noszogatásra, pár falat reményében óvako­dik elő. Látnivalóan szenved. Mikor megfordul, kiderül, mi­től. Beteg. Hátsóján tenyér­nyin kivirít az élő hús. — Ha csak ránézek a ku­tyára, a rosszullét kerülget. A sok, állat mind az övé. Nekem csak kényelmetlenség. Ilyen­kor melegben büdös is, meg jönnek rá a legyek. Az óllal szemben nyílik az az ajtó, mely mögött a régi parasztház kamrája volt. Ez L. néni „rezidenciája”. Fé­nyes délben is félhomály uralkodik benne. Nyilván­valóan nem lakhelynek ké­szült. Világítani petróleummal, vagy gyertyával lehet. A he­lyiség különben szobányi. Asz­tal, székek, két heverő — „né­ha meglátogat a lányom és a vejem, ók nem P.-n élnek” — s egy konyhaszekrény a berendezés. Ez utóbbi fiókja félig kihúzva, tele gyógyszer­rel. Még egy helyiség áll az idős asszony rendelkezésére, egy toldalék, födém nélküli, eternittetős, kívülről vakolat­lan épületrész, mely tüzelő- taktárul, kamrául és minden egyéb célra használatos. A ház utca felől eső, ablakos he­lyiségei lelakatolva. — Szeretném bevezettetni a villanyt. A fal vályog, azt is rendbe kellene hozatni, de még csak nem is láthatom, nem eresztenek be. Elmentem a tanácshoz, hogy segítsenek rajtam, hogy költöztessék át. Arra hivatkozik, hogy azért nem megy, mert még nincse­nek lefestve az ablakok. Tes- sék mondani: lehet erre hivat­kozni? A TANÁCS — a szabályok­nak megfelelően — azt vála­szolta, hogy mivel L. néni fia az édesanyja házában van állandó lakosként bejelentve, nem illetékes az ügyben, for­duljon a néni a bírósághoz, pereskedjen a fiával, ö azon­ban sem egészségileg, sem ide­gileg nincsen abban az álla­potban, hogy egy efféle pert végigvigyen. — Fordulhatok én akárhová, ki pártolja az öreget? A fiam meg haragos ember. A lá­nyom férje próbált vele be­szélni, de rögtön kiabálni kez­dett vele, az meg halk szavú ember, nem szereti a hangos­kodást, nem tudta meggyőzni. — Szép a fia háza, L. né­ni? — Biztosan szép, én nem tudom, nem jártam benne. Nem hívott. Nem vagyunk jó­ban. Néha úgy érzem, azért csinálja az egészet, hogy még jobban tönkretegyen. A ház valóban szép. Fehér vakolatán csillog a napfény. A kapuba két kisfiú. — Itt laktok, gyerekek? — Még nem! — hangzik a konok válasz. Vélhetően nem először. A tulajdonost általá­ban itt lehet megtalálni... A fiai hívására most is azonnal előkerül. Sötéthajú és szemű, indulatos, 35 év körüli férfi. — Nézze, az anyámmal nem lehet kijönni, mindenkivel piszkálódik. Szegény jó nagy­mamával, akié az a ház volt, vele is mennyit pöröltl Azu­tán, amikor meghalt, én te- mettettem el! Ezzel biztosan nem traktálta!. Mindezt a leendő előtérben mondja, ahol egy felbakolt aj­tón szárad a festék. A két szoba közül az egyikben a fal mellé támogatva száradó, fris­sen festett ablakok. A másik­ban egy mini televízió, dia­vetítő egy halom filmmel, le­mezjátszó és rádió, valamint a szoba közepén a parketten kabátokból, takarókból heve­nyészett derékaljak. — Itt is alszanak? — Nem! Illetve megesik, amikor nem vagyok éjszakás. Meg munka közben is le kell dőlnöm valahol, ha elfáradok. Nem? — Egy éve van engedélye rá, miért nem költözik ide? — Láthatja, hogy nem va­gyok még kész! Festenem kell az ajtókat, meg vUlupálozom itt az ablakkeretet, -tokot, be­menne a szobába is a szag! Meg van még itt munka. Mi­nek porozódjon a bútor. Erre a helyiségre pedig a festéshez feltétlenül szükség van, addig le sem parkettázom. Egyszer próbáltam kinn a szabadban festeni, jött egy kis szél, min­den poros lett. — önt egy hónapja behívat­ták a tanácsra, hogy megkér­dezzék, mik a szándékai. Ak­kor. úgy nyilatkozott, hogy a parkettázás már kész, a fes­tést elvégzi és hamarosan költözik. Megmondaná egy kicsit konkrétabban, mit jelent önnél, .hogy hamarosan? Mi­kor szándékozik átadni az édes­anyjának azt, ami végső soron az övé? — Most már azután hagyjon békén! Én annyit dolgozom, amennyit csak bírok! A vas­úton is sok a munka. Hol nappal, hol éjjel van szolgálat. Jöjjön ide segíteni, ha magá­nak olyan sürgős! Mit gondol? Én a napot lopom? Még itt van hátul a kert is! Abba is kellett ültetni, kapálni. Majd kész leszek a festéssel! NEM KÉTSÉGES, nagyon sok munkába kerül, míg elké­szül egy ház. Aki az utolsó simításokkal maga akar vé­gezni, az nincs irigylésre mél­tó helyzetben. Az sem előírás, hogy anya és fiú köteles egy­mással jó viszonyban lenni, bár ennek hiánya emberileg szomorú. Mégsem hiszem, hogy mindez csak így történ­hetett volne, Egy kis jószán­dékkal, rugalmassággal a fiú a lakás egy részét — sőt na­gyobb részét — hónapokkal ezelőtt lakhatóvá tehette vol­na. A jószándékra azonban nem kötelez a törvény. —g.— Novoszibirszkben is épül a metró Az első metró építését kezdték meg nemrégiben a Szovjetunió keleti részén, Novoszibirszkben. Az Ob menti város jelenleg Szi­béria legnagyobb ipari, tudomá­nyos és kulturális központja, la­kosainak száma meghaladja az 1 millió 300 ezret. Novoszibirszk egy­úttal fontos tranzitállomás: két repülőterére, vasút! és autóbusz­pályaudvarára, folyami kikötőjé­be naponta mintegy 100 000 utas érkezik. Az Ob két partját jelen­leg két közúti, két vasúti híd és a vízi erőmű gátján épült autó­út köti össze. A tömegközlekedés iránti igények növekedése in­dokolttá tette a metró építését is. Az első, 13 kilométer hosszú metróvonal 1985-re készül el, és az Ob sűrűn lakott bal- és jobb­parti kerületeit köti majd össze. 11 állomása lesz. A munka nagy részét üzbeglsz- táni metróépítők vállalták. Ez­zel viszonozzák azt a segítséget, amelyet a taskenti földrengés után Novoszibirszk nyújtott az üzbég főváros lakóinak. Taktikázó friss diplomások • Lesz-e orvos vidékre ? ;,A napi gyógyítási gyakor­latban lépten-nyomon meg­győződik róla az ember, mennyire hiányzik vidékről az orvos. Sokszor olyan baj­jal hoznak a klinikára gyere­ket, amit otthon is meggyó­gyíthattak volna. Ha lett volna hozzá szakorvos”. A kijelentés a budapesti Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem II. számú gyer­mekklinikájának ifjú tanárse­gédjétől ered. Nyomban hoz­záteszi: nem is akad olyan medikus, aki kétségbe vonná ezt. Sőt, mondja is, hogy kell vidékre is az orvos, de — nyomban hozzáteszi — miért éppen én? Az idei pályázatok első ta­pasztalai ugyancsak erről a felfogásról árulkodnak. íme, néhány példa: Bács megye meghirdetett 45 állására 1, a borsodi 05-re 5, a zalai 32-re 3, a vasi 27-re összesen 2 je­lentkező volt. A többség bu­dapesti állást, lehetőleg úgy­nevezett nagy szakmában — belgyógyászaton, gyermekgyó­gyászaton, sebészeten, szülé­szeten — igyekezett elnyerni. Egy-egy állást — például az épülő dél-pesti kórházban — olykon hetvenen is . Hasonló látszómú jelentke­zőre akad példa vidéken is. De egészen más indítékkal. Egy Békés megyei fogorvosi állás tömeges pályázóinak ese­te már tavaly is élénk sajtó­visszhangot keltett. Hasonló furcsaságban az idén sincs hiány. Előfordult, hogy 40—50- en pályáztak meg egyetlen ál­lást. Félreértés ne essék: az elutasítás biztos tudatában. A felmentés reményében. Kö­zelebbről: a Bács megyei Har- tán hirdetett állásra 32 fog­orvos jelentkezett. Odamenni azonban csak egyetlenegy akart. A többi tehát a kine­vezés veszélye nélkül pályáz­hatott. Hogy mi ebben a „pláne”? Három visszautasított pályá­zattal a tarsolyában elérheti a friss diplomás, amit akart: felmentést a pályásat alól. És akinek van megfelelő anyagi kitartása, képes kivárni az időt, amikor elnyelheti a ki­szemelt állást. Ennek az ügyeskedésnek két tényező kedvez. Az egyik — ez érthető — a jelölt szociá­lis helyzete. Érthető, ha a fő­városban végzett családos me­dikus viszolyog feladni laká­sát és két gyerekkel, esetleg nem orvos házastársával nya­kába venni az országot. Nem beszélve arról, hogy a vidéki állások közül csak a körzeti Űj otthonba költöztek „Lakásfoglalók” a Besztercén Több mint száz család „boldogsága". Az ablakokra felkerültek a függönyök, az erkélyeken vi­rág. A lépcsőházakból ki- és berohangálnak a gyerekek, kismamák babakocsit tolnak. A nemrég átadott házba a la­kókkal együtt „beköltözött” az élet. A salgótarjáni Beszterce- lakótelepen az elmúlt kót-há- rom hétben egymás után álltak meg a teherszállító ko­csik, cipekedték a bútorokat, Ismerkedtek a jövendő szom­szédok. Űj házat adtak át, több mint száz család érezte legboldogabbnak magát a költözködés, a „honfoglalás”, a rendezkedés, bútortologatás óráiban. * Toporgunk a harmadik lép­csőházban, aztán találomra becsengetünk az első emelet négyes számú ajtaján. Bajszos fiatalember nyit ajtót. — A feleségem éppen le­szaladt a boltba, rögtön jön. Tessék, fáradjanak beljebb. Gasparln János, az Ingatlan- kezelő vállalat főenergetikusa. Nevét mégsem innen ismerik sokan, hanem abból, hogy az STC vívója. Nem is akármi­lyen. Tizennégy esztendeje forgatja a tőrt, sok nagy ver­seny hőse volt már, Zagyvapálfalván laktak, a férfi szüleinél. Külön szobájuk volt, az igaz, de a két kis­lánnyal, Zsuzsival és Orsolyá­val mégis szűknek bizonyult. A felesége tanárnő a Mali- novszkij úti iskolában. Mind­ketten hazaviszik a munkát esténként. Szinte művészet volt összeegyeztetni, hogy dolgoz­ni, aludni, kikapcsolódni is lehessen. — Saját lakásra vágytunk, ez természetes, öt évig vártunk a kiutalóra. Amikor megkap­tuk, a feleségem, én is azon* nal szaladtunk a lakáshoz. Sze­reztünk egy tehertaxit, még A vívótőr is a „berendezéshez” tartozik. aznap felpakoltuk minden cuccunkat, aztán irány a Besz­terce-lakótelep. Lakásukhoz nincsen erkély, így mindkét szoba szép, tá­gas, Az egyik a szülőké, a má­sik a két kislányé. A szek­rénysort még várják, szeptem­ber elejére ígérték. — Addig a feleségem még ötvenszer készít költségvetést, szerinte miként tudjuk leg-' jobban kigazdálkodni a vá­sárlást. — Elégedettek? — Igen, Két szép kislá­nyunk van, mindketten sze­retjük a foglalkozásunkat, túl­zottan nagy igénveink nin­csenek. Most, hogy szép la­káshoz jutottunk. valóban elégedettek lehetünk. * Ha nem is ezekkel a sza­vakkal, de hasonlóként véle­kedik Berta Jánosné is, ök az ötödik lépcsőházban a har­madik emeleten kaptak é la­kást. Az erkélyeset választot­ták. Baglyasaljáról költözködtek.' Ugyancsak a szülőknél kap­tak helyet, amíg nem volt sa­ját otthonuk. A fiatalasszony a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál fény­másol, a férje gépkocsivezető. Az anyuka jelenleg a kétéves Edinával gyermekgondozási szabadságon van. Már úgy érkeztek, hogy jó­formán minden bútort meg­vettek. — Ennek ellenére mennyi minden hiányzott. A függö­nyök, konyhaasztal, szőnyegek. Ettől lesz igazán otthonos a szoba. Meg a sok zöldnövénytől. A fiatalasszonynak hobbija a „kertészkedés”, egyik cserép növény szebb mint a másik, — A városközpontba ritkán megyek, csak ha a heti be­vásárlást intézem. A tejet, ke­nyeret, kisebb dolgokat meg­veszem itt, a boltban. Annyi­ra örülök az új lakásnak, hogy legszívesebben mindig benne ülnék. Nevetünk a tréfán, aztán Bertóné készülődni kezd. Edi­na ugyanis állandóan nyúzza az édesanyját, menjenek már hintázni a játszótérre.,, Csatai Erzsébet í és a fogorvosi beosztás ga. rantól lakást. Ez a szempont, a családos helyzet az idén megfelelő — a tanulmányi eredménnyel azonos — értékű lett a rangsorolásban, A másik tényező — az egyetemi rangsorolás sernfni- bevétele. Mert erre Is akad példa, olyasmi, hogy az egye­tem által javasolt első három helyett a 15. vagy a 20. hely­re soroltat alkalmazzák. Az igazsághoz tartozik, hogy az idén a rendelet szerint a mun­kahely köteles elfogadhatóan indokolni, ha nem az első há-; rom közül választ. Az utóbbi körülmény — amennyiben következetesen érvényesül is — valamelyest helyreállíthatja a pályázati rendszer megtépázott tekinté­lyét. Mert a gyakori kivéte­lek, a protekciógyanús eltéré­sek a szabályoktól könnyen elaltatják a kötelességtudatot azokban is, akik értve, érezve a társadalmi szükségletet vi­déken is szívesen gyógyítaná­nak. L. M. Edinát öltözteti az édesanyja. (Bábel László felvételei) | NÓGRÁD - 1979, augusztus 12., vasárnap 5 f

Next

/
Oldalképek
Tartalom