Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

SA Üli

Ma pihennek a vegyes mesterverseny

résztvevői

Eresztvényben, a Hotel Sal- góban a 4. illetve 5. forduló küzdelmeivel tovább folytatódott a Salgó ’79 vegyes mesterverseny. A 4. fordulóban az alábbi eredmények születtek: Dr. Eperjesi—

Szarvas 1—0. Frink—Szabolcsi 0—1, Szirmai—Tóth L. 0.5—0.5. Palla—Kánya 0.5— 0.5, Tóth J.—Tóth P. 1—0, Káposztás—Szőllősi, 0.5—0.5, Szürovszky—Ponyi 1—0- Az 5. fordulóban, amelyet pénteken játszottak a sakkmesterek és mesterjelöltek, színvonalas küzdelmek után a sötéttel játszók nyertek egy kivétellel. Ezek után az eredmények: Ponyi—Dr. Eperjesi 0—1, Szőllösi—Szürovszky 0—1, Tóth P.—Káposztás

0—1, Kánya—Tóth J. 0—1, Tóth L.—Palla 0—1, Szabolcsi—Szirmai 1—0, Szarvas— Frink 0—1.

öt forduló után Dr. Eperjesi mester vezeti a Salgó '79. sakkverseny mezőnyét, 4,5 ponttal, öt követi Káposztás, valamint Tóth J. egyaránt

4—4 ponttal- Majd Szabolcsi mester következik 3 5 ponttal, és a két STC-sakkozó, Tóth L., valamint Frink 3—3 ponttal.

A Salgó ’79 vegyes mesterverseny résztvevői vasárnap pihenőnapot tartanak. Ez jó alkalmat nyújt a kikapcsolódásra, túrák, kirándulások megtételére, s a további küzdelmekhez erőgyűjtésre. A

találkozókat hétfőn délután 15 órakor, a 7. forduló összecsapásaival folytatják. Ekkor a következő párosításban ülnek majd asztalhoz a mesterek, mesterjelöltek: Szőllő- si—dr. Eperjesi, Tóth P.— Ponyi, Kánya—Szürovszky, Tóth L.—Káposztás, Szabolcsi—Tóth J., Szarvas—Palla, Frink—Szirmai. A versenybíróság tagjaival, illetve rendező bizottság szakembereivel folytatott beszélgetésből megtudhattuk, hogy a 7. forduló nagy jelentőségű lesz a további sorrend, illetve az élmezőny kialakulása szempontjából- Éppen ezért a hétfőn délutáni küzdelmekre Eresztvényben, a Hotel Salgóban várják az érdeklődőket.

...Megy a gőzös, megy

a gőzös,

Kanizsára...

Az STC NB I-es labdarúgói kiadós edzéseket tartanak. Egy-egy nap programjából! a futó és gimnasztikái gyakorlatok mellett nem hiányzik a technikakészség, valamint erőnlét fejlesztése sem. A változatos edzesprogram egyik pillanatát kaptuk lencsevégre.

(Herbst Piudolf felvétele)

rjöhéaxüieii labdarúgó-merköxé»

Kézilabda

. Atlétika

Salgótarjáni TC—Nagybátonyi Bányász

Salgótarján, 200 néző, v-: Ágoston. STC: Kun — Csékl, Csíki, Varga, Kovács J., Farkas, Földi, Valuch, Szoó (Fáb- ri), Bíró, Kajdi. Edző: Dr. Varga László: Nagybátony:

Szikora (Reviczki) — Sütő, Bordás (Nágel), Antal, Simon, Dóra, Szabó J„ Nagy B. (Bocsi), Orosz L., Szabó L. Tóth. Edző: Baranyai Gyula.

Szemerkélő esőben, csúszós talajú pályán indult a játék. Az első nagy helyzet az NB I-esek kapujánál adódott, de a vendégek csatárai elhibáz3-0 (2-0)

ták a kínálkozó gólszerzési alkalmat- Ezután feljöttek a hazaiak, és a 15. percben Földi révén megszerezték a vezetést. 1—0. A gól után hosszú percekig mezőnyjáték folyt a pályán- A vendégek inkább védekeztek, és ritkán próbálkoztak gyors elfutásokkal. A 40. percben Varga nagy erejű kapáslövését, mely a kapu bal oldalába tartott, Szikora bravúros vetődéssel hárította. A kapusról levágódó labda azonban Bíró elé került.

aki néhány méterről nem hibázott. 2—0.

Szünet után először a Bányász-csapat jutott szabadrúgáshoz. Nagy B. által jól, eltalált lövést Kun vetődve védte- Az ellentámadás során az egyik báto'nyi védő rosz- szul fedezte a labdát, melyet a szemfüles Kajdi elcsípett és közelről nagy erővel küldte azt a kimozduló kapus mellett a hálóba. 3—0. A mérkőzés további részében az STC játékosai egyre több távoli lövéssel is próbálkoztak, de nem sikerült bevenni a vendégek kapuját. A 70. percben Kajdi hozta magát jó helyzetbe, de végül 8 méterről a kapus kezébe lőtt. A hátralevő időben inkább mezőnyjáték folyt, egyik kapu sem került különösebb veszélybe. Jó: Csíki, Farkas, Kajdi, illetve Antal, Dóra.

Az STC NB I-es labdarúgói legközelebb augusztus

15-én játszanak majd újabb előkészületi mérkőzést. Ezt a találkozót Gyöngyösön vívják majd az NB II-esekkel szemben.

Neve: Bátka Zoltán, születési helye, ideje: Pásztó, 1964. május 26. Foglalkozása: a nagybátonyi 209. sz- ISZI elsőéves tanufója. Sportága, birkózás. Magassága: 155 cm, testsúlya: 42 kg. Edzője: Illés Rudolf, egyesülete: Pásztói SE.

Kicsit félszegen ül velem szemben, a hangja is mintha halkabb lenne. Hiába, nyilatkozni is rutinra van szükség. Bezzeg a szőnyegen! Ott minden másképpen megy Bátka Zoltánnak. Erről nagyon sok ellenfél mesélhetne.

— Készültél? — kérdem tréfásan.

Mosolyog összeráncolja a homlokát, aztán bólint.

— Négy évvel ezelőt* a kit'aluai sportkörök

Nógrádimarcali látogatás

’ Kovács P. István, a nógrád- marcali sportkör elnöke előbb kételkedik szavaimban — az újságtól jött? Rólunk eddig nem nagyon írt a sajtó. Mi, itt, a Cserhát lábánál, eldugva a nagyvilágtól, csendben dolgozunk. Mondhatnám azt is, magunkért és magunknak. Ha már meglátogatott minket, aminek örülök, biztos hogy nem marad üres a jegyzetfüzete.

Igaza volt a fiatal egyesületi elnöknek. A nógrádi kisközségben pezsgő a sportélet. A •nyilvántartó könyvbe 120 sportoló nevét jegyezték be. Az aktív sportolók mellett sok pártoló tagot tartanak nyilván. Ezeknek az embereknek a tagdíja kiegészíti a tanács 6000 forintos éves támogatását; a sportkör más irányú bevételét. A községben még mindig szóbeszéd a labdarúgócsapat sikere.

— A járási B csoportban játszottunk. Tavasszal száz- százalékos eredményt értünk el. A tabella élén végeztünk, s így ősztől a kiemelt járási csoportban küzdünk a bajnoki pontokért — újságolta jogos büszkeséggel Kovács P. István.

— Egy ilyen kisközségben hogyan lehet egy jó labdarúgócsapatot összekovácsolni ?

— Szeretik a fiatalok a futballt. Tudnak érte áldozatot hozni — rövid szünet után mosollyal az arcán így folytatja — Csinosak a nógrád- marcali lányok. Két remek játékos nősült be a faluba, akik a csapat erősségei.

Vincze István edző jegyzetfüzetében ott sorakoznak azoknak a játékosoknak a nevei, akik a legtöbbet nyújtották: Loksa János, Rubovsz- ki János, Széles István, Jamrik Zoltán, Varga Mihály.

Nógrádmarcalban nemcsak a fiatalok szeretik a labdarúgást. Egy-egy hazai mérkőzésen több százan biztatják a csapatot. Az idegenbeli mérkőzésekre is sokan elkísérik kedvenceiket.

— A járási A csoportban magasabbak a követelmények. A vezetőség milyen célt tűzött a csapat elé?

— Az a véleményünk, hogy ez a kollektíva ebben a csoportban is megállja a helyét. Szeretnénk az első tíz között végezni.

Igaz, a községben a labdarúgás viszi a prímet, de tömegsport szintjén foglalkoznak a kézilabda, atlétika, asztalitenisz, sakk sportágaakal is. Legutóbb a női kézilabdacsapatuk részt vett a járási spar- takiáddöntőn. Tóth Mária, Percze Katalin, Varga Katalin, Baráth Eszter, Pálfi Mária és a többiek a kézilabda mellett atlétizálnak, ha kell röplabdáznak.

— Elképzeléseink között szerepel, hogy a női kézilabdacsapatot nevezzük a járási bajnokságba — újságolta az egyesület elnöke.

Ha kisebb is a táboruk azoknak a férfiaknak, akik az atlétikát kedvelik, azért a sportok királynőjének megvannak a hódolói a községben. Vincze István például igen figyelemre méitó 11,5 másodperces idővel nyerte a járási spartakiádon a 100 méteres síkfutást.

— A községi tanácstól, a pártszervezettől a szükséges támogatást megkapjuk. Érezzük segítő szándékukat, az anyagiak mellett az erkölcsi támogatást, ami jelentősen megkönnyíti munkánkat — zárta szavait az egyesület elnöke.

Nógrádmarcalban a fiatalok és az idősebbek komoly cél érdekében fogtak össze. Űj labdarúgó-, kézi- és röplabda- pályát építenek minden bizonnyal sikerrel.

— sz. —

Ö NÓGRÁD — 1979. augusztus 12., vasárnap

Ma élre kerülhet az SIC csapata

Az STC NB Il-es férfi kézilabdacsapata vasárnap délelőtt sorsdöntő mérkőzést vív a listavezető Egri Finom- mechanika együttesével. A délelőtt tíz órakor kezdődő találkozónak a bajnokság kimenetele szempontjából van nagy jelentősége. Ugyanis a tarjáni kézilabdázók csupán egy ponttal maradnak el a jelenleg élen tanyázó egriektől. Ha ma délelőtt sikerül két vállra fektetni a finom- mechanikásokat, akkor az STC átveheti a Keleti csoportban a vezetést.

Érthető az izgalom tehát nem csupán a játékosok, hanem a kézilabda-szurkolók körében is. Nagy érdeklődéssel várják az építők pályán sorra kerülő összecsapást. Bizony jó lenne már, ha végre a salgótarjániak is bajnokságot nyernének az NB II-ben és egy osztállyal — az NB I. B- be feljebb juthatna a csapat.

Ennek jegyében zajlik majd e nagy fontosságú mérkőzés, amelyen a játékosok most különösen számítanak a lelkes közönség buzdítására.

Az STC—Egri Finommechanikai kézilabda-találkozón ünnepi eseményre is sor kerül. Ez alkalommal búcsúztatják a csapat népszerű játékosát, Kovács II. Lászlót, aki évekig ott küzdött a tarjáni színekért.

A tét tehát nagy. Ugyanis ha sikerül átvenni a vezetést, akkor a sorsolás alapján már több lehet a reménye az STC férfi kézilabdázóinak a bajnokság megnyerésére, mint az egrieknek. Éppen ezért teljes szívvel vetik küzdelembe magukat a játékosok, hogy bizonyítsanak a jó felkészültségű ellenféllel szemben. Reméljük, a sorsdöntő mérkőzésen hazai siker koronázza a piros-feketék lelkesedését.

Visszavágó: Szolnokon?

sebbik bátyámmal, Istvánnal kezdtem. Mindig is vonzott a birkózás, ez a kemény, férfias sportág — kezdi a visszaemlékezést a PSE ifjú versenyzője.

— Volt ösztönző példa is — vetem közbe.

— Ez igaz, hiszen a legidősebb testvérem, József, ekkor már szép eredményekkel dicsekedhetett, az IBV-n is szerepelt. Tőle sokat tanultam, sportolása nagy hatással van most is rám.

— Az első verseny? — ismétli a kérdést. — Még 1975 márciusában volt, Szolnokon. Második lettem. A túrkevei Kállai Ottótól kaptam csak ki, mindössze két ponttal. Még abban az évben emlékezetes siker volt számomra egy országos kötöttfogású verseny Salgótarjánban, amelyen első lettem.

— Sok viadalon szerepeltél már, s úgy hírlik, nem igen hagyod a szőnyegen „aklima- tizálódni” az ellenfeleket.

— A legjobb gyorsan döntésre vinni a dolgot — mondja mosolyogva. — A támadó taktika híve vagyok, s igyekszem mór az első menetben meglepni a vetélytársakat. Az 1977-e,s területi úttörő-olimpián volt egy olyán mérkőzésem az egri Siket ellen — ő lett a második mögöttem —, amely csak 20 másodpercig tartott, akkor tussal nyertem.

Az az év nagy sikert hozott Bátka Zoltán számára. Úttörő-olimpiai bajnok lett Kazincbarcikán. Kitűnő formában versenyzett, s egyetlen kivétellel — a budapesti Danit pontozással győzte le — mindenkit tussal vert meg. Azután újabb szép eredmények következtek: első helyezés egy sor országos versenyen. Az elmúlt esztendőben többek között a Kozma István-emlék- versenyen 35 kg-bán, kötöttfogásban lett aranyérmes. Bizonyítva, hogy szabadfogású létére ebben a mezőnyben is otthonosan mozog.

Az idén kilenc versenyből hat első, három második hely a mérlege. A KISZ Kupa-viadalon kötöttfogásban a tatabányai Simontól, magyar bajnoki 5. helyezettől kapott ki tussal, így lett ezüstérmes. Legyőzőjének, nagy ellenfelének visszavághat a serdülő szabadfogású magyar bajnokságon novemberben, Szolnokon, de addig...

— Addig még túl kell lennem a területi döntőn, amelyre októberben Pásztón kerül sor. Az első három közé kerülés a cél, akkor utazhatok Szolnokra. Eddig három területi versenyt nyertem, mindhármat Miskolcon. Bízom abban, hogy Pásztón, hazai környezetben sem lesz másként —

Kristály Kinn

Salgóiar jártban

A megyeszékhelyen harmadízben kerül megrendezésre a Kristály Kupa atlétikai verseny. A küzdelmeket vasárnap délután 15 órakor bonyolítják le a Kohász-stadionban. Az elmúlt évben férfimagasugrásban Jámbor J. (TFSE) jóvoltából magyar csúcs született. A mind népszerűbb versenyre az idén is meghívták a férfimagasugrás élmezőnyét, színe-javát.

Az érdeklődők láthatják majd Széles, Major, a volt tarjáni Gibicsár, Kelemen, Kovács, Jámbor J., Jámbor P., valamint Társi, a jelenlegi ifjúsági magyar bajnoknak párharcát. A szakemberektől megtudtuk, hogy a magasugrók a magyar csúcs megdöntésére készülnek Salgótarjánban. Igv minden bizonnyal nagyszerű versenyt láthatnak majd a jelenlevők.

A Kristály Kupa küzdelmein természetesen a nők és férfiak több számban is rajthoz állnak. Éppen ezért érdemes lesz kisétálni vasárnap délután a Kohász-stadionba, és megtekinteni az izgalmasnak ígérkező sportcsemegét.

reménykedik a tehetséges birkózó.

— Minden rajtad múlik — jegyzem meg.

Gondolkodás nélkül válaszol.

— Szeretek edzeni. A gyorsasággal úgy érzem nincs baj, de a fogásokat még sokat kell gyakorolnom. Kedvelem a gimnasztikát, a tornát, a súlyzózást és szeretek futni is. Ez utóbbinak különösen sokat köszönhetek: kitartást, állóképességet.

— Terveid?

Mély sóhajtás hallatszik. Egy pillanatra csend lép közénk, aztán így válaszol:

— Pásztóról még nem sikerült senkinek sem magyar bajnokságot nyerni. Igaz, volt klubtársam. Robotka István elérte ezt, de már piros-feher színekben. Nagyon szeretném, ha Szolnokon kijönne a lépés. Az egyesület, Illés Rudolf edzőm ehhez minden segítséget megad. Távolabbi célom? Kiharcolni a válogatottba kerülést — mondja végezetül.

A birkózás keménységet, állhatatosságot, nagy szorgalmat igényel. Tehetség kell hozzá, lelkesedés, úgy érdemes dolgozni. Akkor viszont sokat, mert versenyben maradni csak ilyen eredmények árán lehet. Bátka Zoltánból mindezek az adottságok nem hiányoznak.

Ö és a birkózás: szerencsi* találkozás.

Adorján Lás-filft

(Herbst Rudolf felvét«**