Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

I A bét eseményei képekben Walter Guevara Arzc lett Bolivia új elnöke. A politikus első nyilatkozata szerint „kö­zépbal irányzatú” kormányt luván alakítani. A hét elején Franciaor­szágban is drágább lett az üzemanyag. Képünkön: új ártábla kerül a benzinku­tak» Párizs­ban. Mexikóban változatlanul dolgoznak egy hetekkel ez­előtt eltört tengeri olaj­kút rendbe­hozatalán. Ké­pünkön: a munkások spe­ciális felsze­reléssel igye­keznek elfoj­tani a komoly szennyező­dést okozó olajömlést. Tollhegyen Egyenlítői Guinea most megbuktatott elnökét el­lenfelei „néger Nérónak” nevezték, ö maga viszont „örökös elnöknek, főpa­rancsnoknak, a tudomány és a kultúra nagymesteré­nek, a dolgozók nemzeti egységpártja elnökének” szólíttatta magát, össze­gezve: „Guinea egyetlen csodájának”. Francisco Macias Nguema a koráb­ban Fernando Póonak is­mert szigetet „az egysze­rűség kedvéért" saját ma­gáról Macias-szigetre ke- reszteltette át. A spanyol gyarmatosítók ellen valóban harcolt a most 55 éves fangtörzsbéli férfiú, akit a 60-as évek elejéig a nép fiának tekin­tettek, meggyőződéses an- tikolonialistának és anti- imperialistának. A hata­lom szédítette meg és egész sor baj, betegség vett erőt rajta: megsüketült és ká­bítószeren kezdett élni, s a skizofrénia és az üldö­zési mánia lett rajta úrrá. A spanyol gyarmatosítók visszatértétől tartva csak a saját családtagjaiban bí­zott, azokat ültette minden vezető tisztségbe. Csupán a saját törzsére, a fan­gokra támaszkodott, a más törzsbelieket módszeresen üldöztette. „Nem fogunk senkit agyonlőni, mert drága a lőszer" — hajtogatta, aztán utasította a fang törzsből toborzott milíciát, hogy botokkal verjék agyon mindazokat, akik Macias szerint a nép ellenségei. De másképp is gyilkoltak, a kivégző osztagok: vízbe öltek, ablakon dobtak ki, élve megnyúztak, betonba nyomtak embereket, akik szót mertek emelni a „né­ger Néró” módszerei ellen. Egyenlítői Guinea egy­szer már felszabadult a gyarmati uralom alól, most megszabadult egy törzsi diktatúrától és egy elmebeteg diktátortól. v. j. Brezsnyev—Cedenbal találkozó Baráti megbeszélésre került sor szombaton a Krímben Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov- jetúnió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Jum- zsagijn Cedenbal a Mongol Népi Forradalmi Párt KB el­ső titkára, a Mongol Nép­köztársaság nagy népi hurál- ja elnökségének elnöke kö­zött. A mongol pártvezető és államfő Bulgáriából hazaté­rőben szakította meg útját a Szovjetunióban. Leonyid Brezsnyev és Jum- zsagijn Cendenbal megelége­déssel állapították meg, hogy a sokoldalú szovjet—mongol együttműködés jó gyakorla­ti eredményekkel jár. (MTI) Ä hét 3 kérdése Melyek 3 SALT—II. washingtoni vitájának ed- gi tapasztalatai? Egy hónapja már, hogy a washingtoni capitoliumon vi­ta folyik a SALT—II, azaz a szovjet—amerikai hadászati fegyverzetkorlátozási megálla- podás tartalmáról, jelentő­ségéről. Egyelőre csak bizott­ságokban folytak „meghallga­tások”, a külügyi és a had. ügyi bizottságokban ülő hon­atyák kérdezgették a szakér­tőknek számító minisztereket és volt minisztereket, diploma­tákat és katonákat. Ugyanak­kor, persze, a sajtóban, a te­levízióban, gyűléseken és ér­tekezleteken sokat és sokan beszéltek a SALT—II ratifi­kálásáról, a megállapodás mel­lett vagy ellene hozva fel ér­veket. Észrevehető, hogy a SALT— II megállapodást elfogadó sze. mélyiségek száma lassan nö­vekszik, de még mindig nem jutott el a szenátusban a szükséges kétharmados több­ségig. (A napokban Toon, a Moszkvából távozó eddigi amerikai nagykövet is kijelen­tette, hogy már szükségesnek tartja a SALT—II szenátusi elfogadását. Robert Dole sze­nátor, aki a republikánus párt egyik lehetséges elnökjelöltje, szintén a SALT—II mellett nyilatkozott.) Ugyanakkor az is figyelmet érdemel, hogy a SALT—II el­lenfelei még mindig igen han­gosak, a „szovjet veszély” a ,.szovjet fölény” jelszavait sza­kadatlan szajkózzák, a SALT —II. ma a szenátusban még 30 biztos nem szavazatot kap­na, 12 szenátor még nem dön­tött — s tudni kell, hogy a szenátusban 100 honatya ül... Újnak számító jelenség, hogy egyre nagyobb nyoma­tékkai sürgetik a „kemény vo­nal” hívei a SALT—II esetle­ges megszavazásáért cserébe a — fegyverkezési erőfeszíté­sek fokozását. Sam Nunn sze­nátor azt akarja elérni, hogy előbb az 1981-es költségvetést szavazza meg a szenátus, 6 milliárd dollárral többet for­dítva az űj fegyverekre. Car­ter elnök maga is hajlik arra, hogy az MX-rakétarendszert még a SALT—II ratifikálása előtt elfogadtassa a szenátus­sal, ez a fegyverkezési prog­ram későbbi időkre szól, de máris biztosítana potom 30 milliárd dollárt erre a célra. Moszkvából ezen a héten több kommentárban lehetett választ olvasni azokra az- amerikai kísérletekre, hogy a washingtoni „héják” a szerző­dést új fegyverkezési tervek keresztülhajszolásával szeret­nék „ratiftkálhatóvá” tenni. A Szovjetunió tiltakoznék az ellen, hogy ez legyen a SALT —II ára. Láthatók-e új elemek az iráni útkeresésben? Mitagadás, az egész világ lélegzetvisszafojtva figyeli az iráni eseményeket, amelyek mindegyikéből következtetést szeretne levonni: milyen úton halad tovább az olajkincse és a stratégiai helyzete folytán egyformán kulcsfontosságú ország? Az egyik héten Kho­meini ajatollah és Bazargan miniszterelnök látszólagos el­lentéte köti. le a figyelmet, a másik héten az új alkotmá- nyozó testület megválasztása, különösen azért, mert egyes vallási és politikai vezetők a szavazás bojkottálására szólí­tották fel a népet. Ezen a héten néhány más eseményt próbáltak jelzés­ként értelmezni a hírmagyará­zók. Elsősorban azt, hogy lát- nivaló: Irán valóban az el nem kötelezettek táborába akar felsorakozni. Erről tár­gyalásokat folytattak Kubá­val, az el nem kötelezettek őszi konferenciájának házi­gazdájával. E tárgyalások kap­csán megállapodás született a két ország közti diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. (A sah Iránja annak idején az amerikaiak kedvéért megsza­kította ezeket a kapcsolato­kat...) Vita folyik Teheránban a sajtó szerepéről. A nyugati polgári (és Khomeini vonalát bíráló-támadó) tudósítókat egyre-másra kiutasítják az országból. Űj sajtótörvény ké­szül, amely a lapok, a rádió, a televízió iszlám ihletésű irá­nyítását írja elő. Tüntetések és ellentüntetések zajlottak le Teheránban egy baloldalinak mondott újság betiltása miatt, ezt a betiltó határozatot ké­sőbb visszavonták. Kavarognak az események Iránban, értékelésük, elem­zésük nagy adag türelmet és még nagyobb óvatosságot igé­nyel. Mit jelent Nyugat-Afrl- kában a Polisario cs Mau­ritánia kibékülése? Sokan úgy értékelik, mint az afrikai antiimperialis'ta gyarmatosításellenes, haladó erők győzelmét, hogy Nyugat- Szahara felszabadítás! szerve­zete és Mauritánia kormánya között Algírban megegyezés jött létre. Ez véget vet a köz­tük majdnem négy éve tartó ellenségeskedésnek. Amikor 1975-ben Spanyol- ország kénytelen volt feladni nyugat-afrikai gyarmatát (ad­dig úgy hívták: Rio de Oro), hozzájárult ahhoz, hogy a te­rületet felosszák Marokkó és Mauritánia között. A helyi la­kosságot nem kérdezték meg.,.' Marokkó királya, II. Hasz- szán, jó alkalmat talált arra, hogy belső gondjairól elterel­je a figyelmet, megszervezte a „zöld menetet” és megpró­bálta megnövelni az ország területét. Gazdaságilag aa volt a háttérben, hogy a ko­rábbi spanyol gyarmat földje-! nek mélyén foszfát van, érté­kes és keresett, a műtrágya­gyártásban és a hadiiparban egyaránt használható nyers­anyag. Politikailag pedig azt céloz-, ta a marokkói területfoglalás,' hogy délnyugat felől új fenye­getés érje Algériát, amelynek: haladó politikáját nem bocsá­tották meg Rabatban. A szaharai nép nemet mon­dott az imperialista mester­kedésekre. Fegyverrel harcolt! önrendelkezési jogáért, ame­lyet a végén az ENSZ is el­ismert, legutóbb ’ pedig, mon- rovai csúcsértekezletén, az Afrikai Egység Szervezet is.1 Most a Polisario és Mauritánia megegyezése mauritániai rész-: ről szintén megadja az elis­merést. Az aláírt szöveg „a gyarmati korszakból örökölt határok közötti nemzeti jo­gokról” beszél, tehát nemcsak az eddigi Mauritánia által el­foglalt térségben, hanem a korábbi Rio de Oro északi ré­szen is, amelyet marokkói ka­tonák tartanak megszállva. II. Hasszán — sok jel mu­tat erre — Washington és Pá­rizs támogatására számít. A Polisario mögött a haladó erők sorakoznak fel. Pálfy József Leszerelésről — Géniben és Becsben Sikerek és kudarcok A lig két hónapja, hogy a bécsi Hofburgban alá­írták a hadászati támadó­fegyverzet korlátozásáról kö* tött második «zovjet—ameri­kai egyezményt. A SALT—II körüli vita azonban tovább tart, egészen az őszi hóna­pokig folyik a washingtoni szenátusban a szerződés rati­fikálása körüli huzavona. A katonai enyhülés ellenfelei utóvédharcukat folytatják az Egyesült Államok törvényho­zásában. Céljuk: a jelentős kompromisszumok árán létre­hozott egyezmény megtorpe­dózása, vagy legalábbis olyan korlátozó kiegészítések elfo­gadása, ami nehezíti a to­vábbi leszerelési lépéseket. A Carter—Brezsnyev talál­kozón természetesen nem­csak a SALT-ról folytattak megbeszéléseket. A két ál­lamférfi megtárgyalta a szov­jet—amerikai viszony meg­annyi problémáját, s a lesze­relés további lehetőségeit is- A csúcstalálkozóról kiadott közös közleményben pedig ál­lást foglaltak amellett, hogy előre kell lépni a közép-eu­rópai csapatcsökkentésről fo- lvó tárgyalásokon és a vegyi fegyverek teljes betiltásában. Bebizonyosodott az, amire ko­rábban már oly sokszor hi­vatkoztak: a SALT-ban elért eredmény kedvezően befolyá­solhatja a többi leszerelési megbeszélést is. Egyelőre azonban sikert csak a Genfben folyó tárgya­lásokon értek el. Itt. a svájci városban tanácskozó Leszere­lési Bizottság keretében a szovjet és az amerikai kül­döttség ugyanis megállapo­dásra jutott a vegyi fegyver­zet betiltásának ügyében. Érdemes emlékeztetni arra, hogy az első világháború éve­iben tömegesen alkalmazott vegyi fegyvereket már 1925- ben betiltotta egy nemzetközi konvenció. Ez a megállapo­dás azonban nem tartalmazta e rendkívül veszélyes tömeg- pusztító fegyver előállításá­nak és felhalmozásának ti­lalmát. S az utóbbi évtize­dekben a vegyipar fejlődésé­vel mind több olyan anyagot fedeztek fel, amelynek harci alkalmazása elképzelhető. A vegyi fegyverekkel kap­csolatos tárgyalások többek között azért Is voltak igen bonyolultak, mert (olyan anyagokról Is szó van. ame­lyek közforgalomban vannak az iparban) igen nehezek az ellenőrzés lehetőségei. Koráb­ban már sikerült megállapod­ni a legveszedelmesebb bio­lógiai fegyverek és toxinok betiltásáról és a készletek megsemmisítéséről. de igen nehéz ellenőrizni olyan ioari anyagokat, amelyek önma­gukban ártalmatlanok, de egy másak ilyen anyaggal együtt már veszedelmes tö­megpusztító fegyverré válhat­nak. A Genfben nyilvánosságra hozott szovjet—amerikai nyi­latkozat azért is biztató, mert jelzi a már elért megállapo­dásokat, s azt az utat, ame­lyen a két nagyhatalom kül­döttei a kölcsönösen elfogad­ható megállapodás felé ha­ladnak. A vegyi fegyverekkel kap­csolatos tárgyalások eredmé­nyei jelzik azt is, hogy lehet­séges kompromisszumokat el­érni igen bonyolult katonai kérdésekben is. A bécsi csa­patcsökkentési tárgyalásokon azonban még várat magára a siker. Ennek oka az, hogy a nyugati tárgyalófél nem haj­landó valódi előrelépésre. Pe­dig a szocialista országok több kompromisszumos indít­ványt tettek az elmúlt egy évben „elébemenve” a nyuga­ti kívánságoknak. A jelenleg tárgyalóasztalon levő szocia­lista javaslatok azt indítvá­nyozzák, hogy a megbeszélé­seken résztvevő NATO-orszá- gok (NSZK. Benelux-államok. Kanada. Nagy-Britannia és az USA), valamint Csehszlo­vákia. az NDK, Lengyelor­szág és a Szovjetunió csök­kentsék szárazföldi erőik lét­számát 700—700 ezer főre a NÖGRÄD - 1979. augusztus 12., vasárnap | tárgyalt térségben. (Ez az NSZK, Hollandia, Belgium, illetve az NDK, Csehszlová­kia és Lengyelország terüle­te.) A szocialista országok el­fogadták a Nyugat által ja­vasolt . korábbi csökkentési menetrendet, javasolták, hogy harckocsicsapatokat vonnak ki, s elfogadták azt a NATO- indítványt is, amely első lép­csőben csupán az amerikai és szovjet alakulatok távozását írta elő. A nyugati tárgyalófél azon­ban nem válaszol érdemben ezekre a javaslatokra, s meg­alapozatlan követelésekkel lép fel. Ezeícnek lényege: a szocialista országok ismerjék el, hogy az általuk korábban beterjesztett adatok nem fe­lelnek meg a valóságnak, s csapataik 180 ezer fővel na­gyobb létszámúak. Ezt a szo­cialista államok delegációi következetesen visszautasítot. ták, hiszen a különböző hír­szerzőszámításokra alapozott „adat” nyilvánvalóan hamis, s az erre való hivatkozással a nyugatiak csupán fékezni akarják a csapatcsökkentés megkezdését Közép-Európá- ban. I elenleg nyári szünet van Bécsben, az őszi hóna­pokban ülnek ismét a tár­gyalóasztalhoz a küldöttségek. A szocialista országok arra számítanak, hogy végre éssze­rű válaszokat kapnak kezde­ményezéseikre, s a nyugatiak belátják: ilyen bonyolult kér­désben csak a kölcsönös komp­romisszum hozhat eredményt. * Miklós Gábor Az Építőipari Gépesítő Vállalat 1979. szepientbet* 17•löl 10 beles bentlakásos* torenydaru-kezelői tanfolyamat szervez. A tanfolyamra jelentkezhet minden 8 általános iskolai vég­zettséggel rendelkező férfidolgozó, aki a munkakör ellátá­sára hivatást érez. A JELENTKEZÉSI KORHATÁR: 18—40 év között. A tanfolyam Idejére vállalatunk munkabért fizet. Biztosítja az építőipari változó munkahellyel kapcsolatos egyéb pénzben! térítéseket Jelentkezni lebet: írásban, vagy személyesen, a vállalat munkaügyi osztályán CÍM: Budapest, XX., Marx Károly út 255. , MEGKÖZELÍTHETŐ: Budapest, Boráros térről 23-as, 66-os autóbusszal. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom