Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

/ Kombájnnal as túl % Magyarnándori Állami Gazdaság kombájnjai a Dobra nivai Csehszlovák—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet táblájában. Vastag záróvonal telezi az állami gazdaságban Jtat, egymást érik a jármű- munkájáért. /ek, Zólyom után is csak lé- Désben haladhatunk. A ka- íyar előtt hirtelen jobbra hú­zódik a személygépkocsi-ka­raván. Szemből kék gépek tűnnek fel, méltóságteljesen. Kombájnok vonulnak, mint 'isszel a költözőmadarak, csak az irány ellentétes, észak felé tartanak. — Megszokott kép az ara­tás dandárjában— jegyzi meg Laló Károly, a pozsonyi „Űj Szó” besztercebányai mun­katársa. — Tavaly még októ­berben is akadt vágnivaló, a hegyek között későn érik a szem... Dobra Niva az úticélunk, a kerület kimagaslóan gazdál­kodó termelőszövetkezete. ☆ A település szívében pom­pázó irodaházban Ukrop Já­nos tsz-elnök már vár. Nem győzzük dicsérni a központi épületet. Homlokzata színes kerámiával díszített, a folyosó, szobák szanatóriumi hangula­tot idéznek. — Tizenegymillió koronába került — mondja a százsze­mélyes tanácskozóteremben, amelyet oktatás céljára hasz­nálnak leginkább. — Ott az ebédlőnk, a földszinten klubok, saját könyvtárunk — mutat ki az ablakon. Nincs nyoma aratási iz­galomnak, pedig a Dobra ni- vaiak hétezer-kétszáz hektár területéből 1720-on termeszte­nek gabonát. — Nálunk már nem sok van hátra, de az ország belse­jében a neheze most követke­zik — magyarázza. Huszon­egy kombájn rója a táblákat, nyolc ebből a sajátjuk, a többi segítségként érkezett. Köztük négy Magyarországról, a Ma- gyarnándori Állami Gazda­ságból. — Még 1972-ben jöttek át az első kombájnok. Nehéz nya­runk volt, ömlött az eső, ned­ves volt a gabona, gépeink nem győzték. Az Ipolyon túl­ról kértünk segítséget, s a ma- gyarnándoriak készségesen fel­ajánlották szolgálataikat. — Azóta? — Minden évben kölcsönö­sen részt veszünk a betakarí­tási munkákban. Az idén tő­lünk négy kombájn százhar­minc vagon szemet aratott. A magyar barátaink egy he­te érkeztek — mondja a gaz­daság elnöke. Régi mondást elevenít fel: szükségben ismerni meg a ba­rátot. A szükség pedig évről- évre jelentkezik. S akikre a feladat vár, derekasan helyt­állnak. Jan Tusim például tavaly magyar miniszteri ki­tüntetést kapott a nándori — A nógrádiak? Hogy bir­kóznak meg a domboldalak­kal? csehszlovák gazdaságok csere­üdültetést is terveznek. Az útról látni a Claas típu­sú kombájnokat. Árpában dol­goznak. Az egyik megáll a vontató mellett. Mészáros László a brigád vezetője na­gyot szusszant, amíg a tartály­ból vastag sugárban zúdul a termés. — Jól érezzük magunkat. Szállásra, kosztra nem lehet panaszunk... A másik gépen Mód József ül. Becsukja a vezetőfülke aj­taját s nekiindulunk a kétki- lométeres körnek. — Nagyon kell ügyelni, sok a kő, baj lehet, ha az ember elfordítja a fejét — jegyzi meg rázkódás közben. Szeme a vá­góasztalon, forog a motolla, a felhordócsiga ezüstösen csil­log simára kopott hat eszten­dő alatt. — Bírja még azért! — szól a kombájnos. Közben a motol­lára rácsavarodik a gaz. Kény­telen megállni a fordulóban. Dósa László és Poroszka Já­nos máris ugranak, szaggatják, tépik a zöldet, de az szívósan ellenáll. — Váltva vezetünk...' Tizenegy körül kezdték el, mert a Tátra lábánál későn szikkad fel a harmat. Addig elvégezték a szokásos napi kar­bantartást. Majoros Antal és Juhász László a Dobra nivai- ak műhelyébe szaladtak be. Az egyik kombájn fékszalagja le­égett, azt reperálják. — Július kilencedikétől egy­folytában aratunk — mondja A kapcsolatok bővülnek, a Mód József. Persze nem pa­végzett — Nagyon jól dolgoznak, csak dicsérni tudjuk őket... közeljövőben a magyar Mészáros László, a brigád vezetője. Bábel László felvételei és nászként, inkább azt jelzi, hogy már volt idejük hozzá­szokni meleghez, porhoz, haj­táshoz. A motollát sikerül vé­gül is megszabadítani a gaz­tól, s ismét nekilódul a gép. Szlovák zetoros érkezik. Nem beszél magyarul, nézi a ma- gyarnándoriakat, mosolyog, bickel a fejével, ami elisme­rést jelent errefelé is. Lenn a völgyben a tsz szá­rítója körül nagy a nyüzsgés. Ismerős épület, bábolnai konstrukció. f A tarlón Jan Sykora áll. Ag- ronómus, szakértő szemekkel vizsgálja a szemveszteséget — Derék gyerekek! — mondja. — Lefogadom, hogy délután kettőre levágják a maradékot... Nem ajánlatos ellene fogad­ni. Mert itt nem csak a tüzes magyar bornak, a finom fala­toknak, a magyar kombájno- soknak is jó híre van. Kísérőnk sorolja, hol dol­goznak magyarok. A pásztói téeszből Prievidzén, a szügyiek Dacsovlonban, Heves megyé­ből Bátkán, Rimaszombaton, Kalinovóban... Elővesszük a „Smer” leg­frissebb számát. A címlapon fényképes tudósítás a baráti együttműködésről. Amelynek minden évben folytatása kö­vetkezik. M. Szabó Gyula Az I\DK-ban Űj iparágak, dinamikus fejlődés A Német Demokratikus Köz- koncentrálták — egyetlen kor- tíz évben a legnagyobb clő- társasúg ipara ma egy hónap szerűtlen kohászati üzemmel rehaladást az elektronika és alatt annyit termel, mint 1949- rendelkezett mindössze. A az elektrotechnika területén ben egész esztendőben. Ennek tervszerű iparpolitika eredmé- érték el az NDK-ban. Ez az megfelelően nő a nemzeti jö- nyeként ma az ország minden iparág 1960-ban az 1950. évi­vedelem is amely 1980-ra már megyéjében arányosan fejlődik nek az ötszörösét termelte, nyolcszorta lesz nagyobb, mint az ipar. így Halle megye a 1977-ben pedig már csaknem az NDK alapításának évében vegyipar fellegvára, Magde- húszszorosát Az elmúlt év- — 1949-ben — volt. Ma 100 burg a nehézgépgyártásé, ben új nagyüzemek egész sora kereső közül 37-en ipari üze- Karl-Marx-Stadt a textiliparé létesült ebben az iparágban, mekben dolgoznak. A Leuna és a textilgyártásé' Er- így többek között a Berlin— Művek 30 000 embert foglal- fúrt az irodagépiparé. Cottbus Treptowi Villamosműszer koztatnak, a 13—18 000 dől- az energetika, Rostock a ha- Gyár, az erfurti Mikroelektro- gozónak munkát adó nagyüze- jóépítés színhelye. Drezda és nikai Üzem, a frankfurti Fél- mek pedig — mint a jénai Berlin pedig az elektrotechni- vezető Gyár, az oppachi Zeiss Művek, a wolfeni film- ka, elektronika központja. Elektronikai Műszerkombinát, gyár, a bitterfeldi Vegyészeti . dinamikus feiiődés nem- A következ° évek beruhá- Kombinat — még gyakorib- } zásaiból is nagymértékben ré­bak. ' csak a hagyományos ipar- s2es{jl az elektrotechnika és A most 9n pvos Ndk n má ágakban, hanem az új, a tu- elektronika. Ebben az iparág­dományos-műszaki forradalom ban a beruházások 80 száza- sodik világháború után — mi- nyomán kifejlődő ágazatokban lékának a hatékonyság nö­vel az ipart a nyugati részre is megmutatkozik. Az elmúlt velése a célja. Látványosságok nélkül N1 jem volt nagy csinnadratta, látványos beharangozás, hanem szerényen, szinte észrevétlenül követelt he­lyet egyik napról a másikra megyénk munkásai­nak, szocialista brigádjainak, műszaki dolgozóinak gondo­latában az a felismerés, hogy a Központi Bizottság júniusi határozatának jó végrehajtása érdekében a jelenleginél va­lamivel többet kellene tenni, sok területen magasabbra szük­séges emelni a mércét. Az előbbi magvas gondolatot feje­zik ki, testesítik meg azok a pótvállalások, amelyeket la­punk előző számaiban közöltünk. Az „észrevétlenség” kellő munkásöntudatról, a felelős­ségvállalás nagyobb igényéről tanúskodik. A korábbiaktól eltérően a pótvállalásokban jobban érvényesülnek az üze­meket, gyárakat jellemző, kizárólagos sajátosságok, az azo­nos feladatok mellett, a speciális, csak arra az üzemre jel­lemző konkrét tennivalók. Ezt a fajta sokszínűséget tükrözi vissza a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a Romhányi Építési- és Kerámiagyár, a salgótarjáni ölbösüveggyár, a salgótarjáni cipőipari szövet­kezet, a Nógrádi Szénbányák, a salgótarjáni bányagépgyártó vállalat munkáskollektíváinak felajánlása. A jó értelemben vett sajátosságok előtérbe kerülése, va­lamint az ebből adódó vállalások konkrétsága egyúttal jel­zi, hogy az üzemekben, gyárakban tevékenykedő párt-, szak- szervezetek, KISZ-szervezetek, az őket magába tömörítő több ezer aktíva sok időt és energiát felemésztő, termelést-gaz- dálkodást segítő agitációs munkájának gyümölcse kezd be­érni. Vagyis a munkásak mostani megnyilvánulásai olyan feladatokra irányulnak, amelyek a hatékonyság, a terme­lékenység növelését, valamint a minőség javítását szolgál­ják az egyetemes érdek elsődlegességének biztosításával. De jól mutatja, hogy a szocialista munkaverseny tartal­mi elemei a szocialista építés előrehaladásával összefüg­gésben változnak, és segítik a munkához való új viszony ki­alakítását, sokakban erősítik azt a felismerést, hogy a fej­lett szocialista társadalom építésének időszakában, a mun­kához való viszony egyúttal a szocializmushoz való viszony tartalmasabb, elkötelezettebb, konkrétabb, tehát kézzel fog­hatóbb kifejezése. Amikor a munkások, a szocialista kollektívák igent mondtak a nagyobb felelősséget, jobb munkát, konkrétabb tevékenységet kívánó feladatok elvégzése mellett, akkor a szocializmus erősítése melleit törtek lándzsát. Ezért a mos­tani helyzetből adódó sokrétű és árnyalt tennivalók jó el­végzése fordulópontot jelenthet a szocialista munkaverseny tartalmi gyarapodásában is. A konkrét felajánlásokat követő konkrét értékelések a vízválasztó szerepet töltik be a tekintetben, hogy melyik kollektíva volt az, amely csak szavakban tudott és akart igazodni a mai követelményekhez, melyik volt képes telje­síteni az ország, a megye javát szolgáló reális, de több élet­revalóságot kívánó elképzeléseket. Vízválasztó a tekintetben is, hol, milyen hatékonyak a közös célt szolgáló intézkedé­sek, milyen mértékben sikerült a társadalmi termelésben résztvevő dolgozók mind nagyobb részét az élenjárók szín­vonalára emelni, hol és mennyiben vették komolyan a köz­vélemény előtt tett ígéreteiket, mennyire van szavuknak er-; kölcsi hitele, megalapozottsága. Vízválasztó a dolgozók egyéni képességeinek, tehetsé-; gük kibontakoztatásának megítélése szempontjából is. Mind­ez vonatkozik a különböző szinten tevékenykedő vezetőkre is. ök is vizsgáznak! Bebizonyítják, milyen a vezetői képes­ségük, készségük, jártasságuk és főleg leleményességük.’ Ugyanis ez az utóbbi eddig is velejárója volt és marad a jövőben is az eredményes, hatékonyabb munkának, a gaz­daságos termelésnek. Elsősorban a vezetői? érdeke, de kötelessége is, hogy a dolgozókban meglevő lendület fokozódjon, hogy az előbb említett módon kinyilvánított politikai hitvallás méltó tá­mogatást kapjon, kedvező hatása jelentkezzen a legégetőbb gazdasági, gazdaságpolitikai feladatok jó megvalósításában. A vélemények- egyeztetése és ütköztetése, a félreértel­mezett gondolatok helyreigazítása során a régi fogalmaknak is új értelmezést kell kapniuk. Ide sorolhatjuk azt a régi gondunkat, hogy mit kell ten­ni az egyenlősdi felszámolása érdekében. Az intézkedést nem fentről kell várni, hanem lent kell a brigádban elkezdeni. Üjfajta értelmezést és gyakorlatot kíván az a korábbi jel­szó, miszerint mindenki egyért, egy mindenkiért. A mai, jól felfogott értelmezése az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodást fe­jezi ki. A munka- és a technológiai fegyelem megszilárdítá­sát is ott kell elkezdeni, ahol a lazaságok keletkeznek: a munkahelyeken. A gyengébbek segítése pedig nem jelentheti munkájuk mások által történő elvégzését. Ellenkezőleg: a munkát, a kötelességek teljesítését mindenkitől meg kell követelni. Csu­pán a többletért jár köszönet és elismerés. Az előbbi változások és új követelmények megyénk szakszervezeteire még nagyobb társadalmi felelősséget ró­nak a szocialista munkaverseny helyes szervezéséért, ösz­tönzéséért és irányításáért. Meg kefl értetniük, hogy a jó minőség, a hatékony, fegyelmezett és felelősségteljes mun­ka biztosíthatja csak az eddig elért életszínvonal megtar­tását, megszilárdítását, jövőbeni megalapozását. Ezért a szakszervezetek a dolgozók megnyerésével, kezdeményezéseik felkarolásával nagy gondot fordítanak a feltételek megte­remtésére. Igénylik a vállalások teljesítésének személyi, anyagi-műszaki és szervezési feltételeit. A sajátosságok viszont kizárják annak lehetőségét, hogy csodatevő receptek alakuljanak ki. Az a jó, ha a sajátos­ságok kerülnek előtérbe az alapvető vonások mellett. Azok,' amelyek jól visszaadják a változás igényében rejlő fejlő­dést, a differenciáltságot, az életképességet. A z ilyen jellegű felfogás és gyakorlat pedig nem tűr meg semmiféle megtévesztő, félrevezető, illúziókat tápláló, kergető megalapozatlan látványosságokat. Venesz Károly ] A barátság palotája Bakuban megkezdődött a szovjet népek barátsága pa­lotájának építkezése. A ter­vek szerint az azerbajdzsán fő­városban alakítják ki az egyik legnagyobb komplex kutató- közpqntot. A tudományos ku­tatók a soknemzetiségű Szov­jetunió népei és nemzetiségei baráti együttműködésének, kölcsönös segítségnyújtásának elméleti és gyakorlati kérdé­seivel, valamint a propaganda- feladatok problémakörével fog­lalkoznak majd. Energiahíd az Amuron Komszomolszk térségében 1700 méter hosszú energiahíd ível át az Amur folyón. A hatalmas folyam két partján állnak a tartóoszlopok. Az egyik 95, a másik 186 méter magas. E hatalmas távolságot folyam- medri tartó nélkül ívelték át. A távvezeték elektromos árammal látja el a környező vidék igen gyors ütemben fej­lődő iparát. Kiemelkedő fon­tosságú e körzetben jelenleg a fakitermelés és a fafeldolgo­zás is. j NÖGRAD - 1979. augusztus 12., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom