Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-11 / 187. szám

A Led Zeppelin és a Who nyomában ? Frenreisz Károly az Ui Skorpió együttesről — Fáradtnak érez­tem az együttest, és egyébként is irtó­zom a monotóniától — emlékezik a ta­vasszal történtek mozgatórugóira Fren­reisz Károly, aki hat évig vezette az egyik legsikeresebb magyar popegyüttest, a Skorpiót. A nem­zetközi élmezőnyben általános tapasztalat, hogy 4—5—6 év el­teltével feltétlenül frissítés következik. Vagy kicserélnek egy-két tagot, vagy néhány hónapig pihennek, hogy fel­frissüljenek. A Skorpió — anyagi lehetőségek hiányában —. az utóbbi lehetőséggel nem élhetett, így maradt az átszerve­zés, megalakult az Új Skorpió. Érdekes­ség: az új együttes­nek mindössze három tagja van. Corál egykori dobosa, Papp Tamás kapott helyet. — Tátrai Tibor Magyaror­szág kimagaslóan legjobb gi­tárosa, régi vágyam valósult meg, amikor kiderült: együtt dolgozhatunk. Az ő 27 éve mellett az abszolút fiatalsá­got’ képviseli a 22 éves Papp Tamás, akiről szakberkekben az a vélemény, hogy a ke­ményrock stílusú dobolás legígéretesebb hazai képvi­selője. Frenreisz Károly — aki az új zenekart megelőzően két- két évig a Metróban és a Lo- comotív GT-ben, hat éven át pedig a Skorpió tagjaként ze­nélt — elmondta azt is, hogy június 10-től naponta hat órát gyakorolnak, s július közepé­ig 12 új számot is kompo­náltak. Az új trió első kisle­mezét előreláthatólag már augusztus közepén hallhatják a rádióhallgatók, november­ben pedig az első nagyleme­züket is elkészítik a hangle­mezgyárban. — Július 25-től augusztus végéig 40 fellépéses hazai koncertkörúton veszünk részt, rockmuzsi- m^jd két külföldi turné kö- zene- vetkezik: szeptemberben Len' — A nemzetközi popéletben Az alapvetően nem egyedülálló ez a felállás, kus-felállást választott _____________________ A Led Zeppelin és a Who is karban a basszusgitáron, szak- gyelország, októberben pedig csak három-három zenészt szafonon és billentyűs hang- az NDK az úticél. Ha jó roc­foglalkoztat, a negyedik em- szereken egyaránt játszó ze- kot tudunk játszani, úgy a bérük nem játszik hangszeren, nekarvezetö mellett a Gene­csak énekel. Nálunk — a ... hangszeres játék mellett - r<»bó1 -átigazolt” szólógitaros, én is énekelek. Tátrai Tibor, valamint a Űj könyvek A Magyar Századok című rülhettek a magyar olvasókö- sdrozat a Szépirodalmi Kiadó zönség elé. Volt néhány, me- vállalkozásaként 1955-ben in- lyeknek eredeti magyar kéz- dult s évente egy-két kötettel irata elveszett, és úgy fordí- jelentkezett, olyanokkal, me- tották vissza magyarra. Ezek, lyeknek megjelenése esemény valamint a kiegyezés után volt a történelmi emlékiraté- itthon megjelent emlékiratok kát, emlékezéseket szerető legnagyobb része ma már csak olvasóközönség, s nem utolsó- nagykónyvtárakban hozzáfér- sorban az ifjú történésznem- hétő. E kiadványokból, kéz­védők számára. Az emlékirat- iratokból készített válogatást irodalom „...a szellemi élet, Tóth Gyula, jó érzékkel ki- a gondolati haladás szükség- választva a legtöbbet mondó, szerű igényedre, vagy éppen- forrásértékű szövegeket. A seggel egy búcsúzó nemzedék legismertebbek Kossuth ira- belső gyón ás kényszerére épül” tál, többé-kevésbé ismertek a — írja Balogh Edgár, s hang- szakmai közönség előtt. Dem- súlyozza, hogy -aa emlékira- binskié, Madarász Józsefé, tok garmadájának mely ér­telme van, történelmileg és °«8ré Alajosé kevésbé, hogy bölcseletiig is felmérhető és Potemkin Ödön huszárhad- megokolható igazsága”. Aztán nagy memoárjait ne is emlft- jó pár évre elsorvadt, szinte megszűnt ez az értékes könyv nemzetközi elismerés további sikerekhez segíthet bennün­ket. Frenreisz nem titkolja,.hogy Amerika, Anglia, Skandiná­via, Japán, Kelet- és Nyugat- Európa után ismét el szeret­ne jutni az Egyesült Álla­mokba, a popzenészek Mekká­jába. Anglia és az NSZK kü­lön méltatása mellett szívesen emlékezett arra a tucatnyi fellépésre is, melyek szín­helye Jugoszlávia — Belgrád, Növi Sad, Zrenjanin, Szabad­ka — volt. — Igazságtalan lennék, ha nem szőlnék négytagú techni­kai személyzetünkről is. Ok mozgatják a két és fél tonna súlyú szerelésünket. Előadá­saink közben egy kollégánk a hangkeverés teendőit látja el, két világítástechnikai szak­embert foglalkoztatunk, míg az egyéb, váratlan nehézségek elhárítása a színpadi ügyelő feladata. Az ő jó munkájuk eredményeként nekünk valóban csak zenélnünk keli. Remé­lem, az Idő igazolni fogja az Új Skorpió életképességét.* Jocha Károly sorozat sokak sajnálatára. Na­gyon örvendetes, hogy a soro­zat megújult, s ez évben már másodszor * jelentkezik: Az aradi vértanúk című kötet után ismét egy kétrészes vá­logatással „Küzdelem, bukás, megtorlás” címen. A Tóth Gyula által válogatott és szer­kesztett két bő terjedelmű kö­tet az 1848/49-es szabadság- harc végnapjairól közöl em­lékiratokat, naplókat. Attól az időtől kezdve, amikor Haynau táborszernagy főpa­rancsnoksága alatt 83 ezer katona vonult fel, s időköz­ben I. Miklós cár seregei is megindultak Magyarország felé. 1849. június végén a mintegy 170 ezer főnyi magyar erővel szemben közel 400 ezer főnyi ellenséges haderő állt szemben. Görgey az osztrákok ellen harcolni, az oroszokkal kiegyezni kívánt. Kossuth más véleményen volt. A had­vezetésben s a kormányban is ellentétek robbantak ki, vé­gül is persze nem ez döntötte el a forradalom ügyét, hanem a túlerő, a számok törvénye. A bukás, a világosi fegyver- letétel körülményei ismerete­sek, a megtorlás is, melyet egy névvel szoktuk jelezni: Haynau. Akit nem végeztek ki, nem vetettek börtönbe, nem soroztak be idegen had­seregbe az menekült: Török­országba, Itáliába, Francia- országba, Amerikába, Angliá­ba. A toliforgatók közül so­kan. az ebbéli mesterségben kevésbé járatosak közül sem kevesen, megírták emlékeiket, közrebocsátották naplóikat. Jó részük külföldön jelent meg könyvalakban, jószerint idegen nyelven, melyek aztán csak néhány évtizeddel később ke­(11.) Paula felismerni vélte, hogy apósa megingott. Biz­tos előrenyomulásuk tudatá­ban megengedhette magá­nak, hogy türelmesebben pu­hítsa az öreget. — Sokkal okosabban ten­né a papa, ha a gyerekeire bízná magát. Dezső például már több évtizede nagykörű. Ne tessék lépten-nyomon szembeszállni a természet rendjével. Szakmai tapasztalatból tud­ta ’ a nyugdíjas kőműves, hogy a legszilárdabb fal is megroggyan, ha alul, a sar­koknál kilazítják a legfonto­sabb téglákat. Így támadták róeg ezen a délutánon mind­eddig vita felett álló tekin­télyét. Befelé, a romlásnak kitett méltóságára figyelt, kí­nos meglepettséggel. NÖGRAD - 1979, augusztus 11., szombat — Értem. Aggastyán va­gyok, élvezzem hát a második gyermekkor örömeit. A sarokfal, amely minded­dig szilárdan állt, megrogy- gyant. Aljából kiütötték a leg­fontosabb téglát. Láthatóan összeroskadt a nyugdíjas kő­műves, de óvakodott attól, hogy észrevegyék megrendü­lését. Egyfajta jókedvűséggel húzta ki magát, élénkség vil- lanyozta fel. — Megyek a Sárga csikó­ba. Az öregek óvodájába. Hintalovat kérek a sör mellé a pincér bácsitól. Remélem ad­ni fog. Mert ha nem, akkor buta helyzetbe kerülök. El­romlik ez a nagyszerű jóked­vem, ez a csupa-csupa öröm, amit most kaptam tőletek. De hallgatni fogok róla á nyugdí­jas pajtások között. Hátha megirigyelnének... Vonaglott a nevető szája, és a messzire indulók magányá­val elhagyta u szobát. Noha látszat szerint Dezső rendelkezett azzal az előnnyel, Pánik nélkül (I.) A kezdd: rendcsinálás TÖBB, MINT FEL éve már, hogy a szécsényi járás meg­szűnésével jó néhány közsé­get, települést a balassagyar­mati járáshoz csatoltak. Elő­készített, tudott változtatás volt ez, ennek ellenére az átállás nem könnyű, sokaknak még szokni kell az új helyzetet. A változás nem csupán az­zal jár, hogy máshol vannak a hivatalok — a művelődés területén a csatolt községek könyvtárosainak, népművelői­nek űj emberekkel kell is­merkedni, a módszertanilag irá­nyító intézmények munkatár­sainak pedig felmérni a te­rület helyzetét, élő munkakap­csolatot kialakítani velük. A balassagyarmati Madách Imre járási-városi Könyvtár­ban Oroszlánná Mészáros Ag­nes igazgatóhelyettestől érdek­lődöm, hogyan sikerült ez, mi­lyenek a feltételek hozzá, miiyen változásokat hozott a megduzzadt terület. — Huszonkilenc helyett negyvennégy könyvtári egy­ség tartozik hozzánk — tar­ka a kép, hiszen nyolcféle kategóriába tartoznak... Nézem az iroda falán a térképet, ahol a különböző jelzések mutatják, milyen stá­tusúak az egyes intézmények: városi-járási, mint a balassa­gyarmati, nagyközségi, mint a Szécsényben működő Krúdy Gyula Könyvtár, községi kör­zeti, községi, klubkönyvtár, fiók stb. Számos helyen csu­pán heti néhány órában, 1—2 alkalommal kölcsönöz a tisz­teletdíjas könyvtáros, másutt a klubkönyvtárban egyéb köz- művelődési programok is van­nak. S akik' eddig rövid bu­szozással Szécsénybe jártak be módszertani tanácsért, könyv­táros-továbbképzésekre, most Balassagyarmatra kell menni­ük, ami sokszor bonyolult utat jelent, sok időt igényel. Gondolom, azért ha tanácsra szorulnak, bekopoghatnak Szécsénybe is. .. — MEGMARADT valami a korábbi módszertani felada­tokból, és ha nem is hivata­losan, de szívesen segítenek Szécsényben a tőlük távol eső kis községek könyvtárosainak. Ami a mi területünkön is na­gyon fontos: a munkakapcso­latok gyakran baráti együtt­működést is jelentenek, a ta­nácskérés sokszor eszmecsere, szakmai vita. A hivatalos se­gítséget, irányítást természe­tesen mi adjuk — így a fel­szerelés, az átvételek, selejte­zések, továbbképzési alkalmak biztosítása a mi feladatunk. — És van ehhez megfelelő szakember, státus a könyv­hogy nem terhelték fölösleges lelki finomságok, apja viselke­désétől ő szeppent meg a leg­jobban. Az erkélyre iődörgött, hanyag mozdulatokkal kiverte pipájából az üszköt, újratöm­te és a friss dohányból szip- pantgatva tért vissza. — Szerintem már megadta magát, csak röstelli bevallani. Paula újra a kötni valójával bajlódott. — Mi mást tehetne? Nincse­nek igazi érvei. A mérnöknő inkább köte- lességszerűen, mint munka­vágyból babrált ferde rajz­asztala mellet. — Érzelmi érvei vannak. Veszélyesek lehetnek. — Attól függ, kire nézve — kommentálta Paula talányo­sán. Edit késedelem nélkül tisz­tázta magát. — Mindannyiunkra. Meg­eshet rajta a szívünk. Ilyen fordulattól legkevés­bé Paula félt: — Az enyém aligha. Ez a társalgásnak szánt hi- deglelkűség felhúzta Dezsőt. A nőkre pörölt. — Mit szóltok hozzá, én nem szégyellem, hogy sajná­lom az öreget! — Akkor sajnáljuk együtt —. ajánlotta enyhe lenézéssel Edit. — Mert ugye érzelmileg roppant gazdagok vagyunk. — Csak méltóbb környezet kell hozzá — látta b4 Dezső, hogy mégsem kell oly nagyon érzelgősnek lennie. — Ott hagytuk abba, hogy űj házat építünk. Az a kérdésem, vég­legesnek tekintsem-e az elha­tározást. Edit a mérnöki tárgyilagos­sággal felelt: tárban? Korábban még olyan helyzet is volt itt, hogy csu­pán két főnek volt felsőfokú végzettsége... — Kaptunk a megyétől egy státust, módszerta'nos foglal­kozik a járási feladatokkal Gellén Zoltán személyében. Ez nagyon sokat jelent! Nincs könnyű dolga a kollégának — mind a régi, mind az új területen vannak olyan könyv­tárak, ahol évek óta rende­zetlen az állomány, nem se­lejteznek, korszerűtlen a mű­ködés. De igényekkel, követe­léssel csak akkor léphetünk fel, , ha segítséget adtunk szakmailag a „rendcsinálás­ban”. A másik komoly gond: könyvtárosvonalon különö­sen sok az olyan eset, hogy gyermekgondozási szabadságra megy a könyvtáros, el kell végezni az étadás munkáját. Aki a helyébe áll, legtöbbször szakképzetlen, nincs még tisz­tában- a teendőkkel. — Hogyan folyik a tovább­képzés? — Itt tartjuk Balassagyar­maton. A múlt hónapban az olvasószolgálatról, katalógus­építésről, raktári ügyekről volt szó. Ilyenkor a kialakuló be­szélgetés során fel lehet mér­ni, hogy állunk. Korábban az állománygyarapításról, a könyvtárügyi szervezésről be­szélgettünk, legközelebb a közművelődési programok lesznek a középpontban — mi mindent lehet tehni annak érdekében, hogy ne csak „könyvkölcsönző hivatal” le­gyen a könyvtár, hanem való­di közművelődési intézmény. A nevelés folyamata össze­tett és bonyolult művelet, olyan társadalmi funkció, amelyre minden társadalom­nak szüksége van. Ebből kö­vetkezik, hogy igen nehéz a nevelés munkája mind a szü­lőknek, mind a pedagógusok­nak. Most a nyári szünet alkal­mával több időt tölthetünk a gyermekeinkkel és mélyebben foglalkozhatunk nevelési kér­désekkel. Jelen írásunk — csak töredékben — ehhez próbál segítséget nyújtani. A vakáció alatt — de más­kor is — igen sok gyermek a nagyszülők védőszárnyai alá kerül és a vajszívű nagymama — A lényeget kell nézni. Végtére is az egész család ér­dekeiről van szó. Nem szabad eltűrnünk, hogy az ésszerű­ségbe bárki bármiféle mellé­kes teóriákat belekeverjen. Kétkedve nyomkodta De­zső húsos ajkához a pipa csu­toráját. — Ez így nagyon katonás. Csak aztán ilyen is maradj. — Miattam ne aggódj. — Nem Is miattad. Még csak nem is Zollék miatt. Jelét adta a mérnöknő, hogy hevesebb hőfokú a természete, mint amilyenre kiegyensúlyo­zottságából következtetni le­het. Ha a férjére emlékeztet­ték, jelentkezett a hőemelke­dés. — Károlynak csak imponál a határozottság. Eleinte ta­lán csökönyösködni fog, de szépen beáll majd a sorba, ha látja, hogy az egész család egyet akar. — Különben is álmodozó lélek — mondta Paula a két­szerkettő nyilvánvalóságával, s szerette volna, ha elhiszik ne­ki, amit ő sem hitt. — örül, ha ránk bízhatja magát. Dezső gyönyörrel állapítot­ta meg, hogy mekkora hülye a felesége. — Hogyne! Valósággal el­várja a gyámkodást! Már többször kétségbeesett, hogy a rendőr nem kísérte át az úttesten. — Légy nyugodt, én átkí­sérem — ígérte Edit megfel­lebbezhetetlenül. Csak épp a iábán futott vé­gig a gyengeség, amelynek okától igazi félelem szállta meg. <Folytatjuk) — A balassagyarmati járá­si könyvtártól jönnek be min­dig a leggazdagabb rendez­vénynaptárak az ünnepi könyvhét, a mezőgazdasági könyvhónap és a többi köny­ves „akció” idején. Nem le­het könnyű a megnövekedett járásban ezek szervezése... — Nem olyan régi a példa, hogyan is csináltuk az ünne­pi könyvhéten. Levelet írtunk minden könyvtári egységnek, milyen programokat tervezze­nek, milyen író-olvasó talál­kozókra van lehetőség. Kér­tük. egyeztessék a községi ta­nácsokkal, vonják be őket a szervezésbe. Sok helyen ala­kult operatív bizottság, amely valóban operatívan is dolgo­zott, óvodáskorúaktól a fel­nőttekig minden korosztálynak volt rendezvényük. HOSSZÚ IDŐT igényel még a „rendcsinálás”, a helyzetfel­mérés — de ebben a Járási könyvtár nem marad teljesen egyedül. A járási hivatalban a közművelődési felügyelő ko­rábban a könyvtár munkatár­sa volt, a területen — a volt szécsényi járásban is — sok stabil Intézmény alakult ki. A feladatokat tisztán látó körze­ti könyvtárosok segítenek a tiszteletdíjas kölcsönző könyv­tárosoknak, vannak már szép számmal olyan tanácsi veze­tők is, akik nem tekintik huszadrangúnak a könyvtár ügyét. És a művelődési házak körében hogyan áll mindez? (11. rész: Gazdálkodni az „örökséggel”.) szinte mindent megenged az „aranyos” unokának. Ilyen túlzottan engedékeny nagyon sok anyuka és apuka is. Ezt Igen hamar észreveszi a cse- mete, mondanom sem kell,' visszaél vele, mert hisz nem rendelkezik még elég kritikai érzékkel. Értékítélete nincs kifejlődve. Nem tudja, meddig szabad elmenni a megengedett dologban. Nem tudja, hol a h'atár a Játékosságban. Tor­kosságát is gyomorrontás kö-' veti. A nagymama túlzott kényeztetése, a gyermek Indo­kolatlan kívánságainak a teljesítése Önzéshez vezet. En­nek következménye, hogy a gyermek udvariatlan, figyel­metlen. a mai korban élő nagyszülők ne tévesszék szem elől, hogy a ma gyermeke (if­júság) más. A szülők nevelése már kor­szerűbbnek mondható, csak itt meg több türelemre lenne szükség. Mi legyen tehát a nevelési feladatunk, eljárá­sunk? Ne engedjünk meg mindent, fegyelmezzük a gyermekeket. Ha szabad úgy mondani, a gyeplő a mi ke­zünkben legyen. Hogyan? Alakítsuk 1:1 a kölcsönös bi­zalmat, a kölcsönös megbecsü­lést. Érezze a gyermek, hogy a szüleihez, a nagyszüleihez áll legközelebb, azok az első­számú barátai, ha kell ját­szótársai. Ez az együvétarto- zás, a szereteten alapuló bi­zalom biztonságot, határozott­ságot ad, mely a cselekvések helyes végrehajtásában nyil­vánul meg, illetve a cseleke­detek értékmérője lesz. Érez­ze azt, hogy a családban neki is vannak feladatai. A kapott feladatok megoldásánál adjunk a gyermekeknek önállóságot, érdeklődjünk munkájuk után — óvatosan ellenőrizzük —, és tartsuk tiszteletben a leg­csekélyebb ^ tevékenységüket is (udvar, folyosó, konyha felsöprése, edények eltörlé­se. bútorok leporolása, por­szívózás, levél megírása a nagyinak stb.). Munkájukról inkább elismeréssel nyilat­kozzunk. És ezzel már a gyer­mek ’ tiszteleténél tartunk, ahogy Gorkij mondotta: „Leg­főképpen a gyermeket kell tisztelni”. Embert kell benne látnunk, önálló lényt, akit okos irányítással, neveléssel, megértéssel kell bevezetnünk a felnőtt társadalomba, hi. szén: „A gyermeknek joga van együttérzésre, szeretetre és megértésre” — mondja az ENSZ-nek a gyermeki jogok- ról szóló deklarációja. Korsós Nándor G. Kiss Magdolna Nevelésről — szünidőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom