Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-11 / 187. szám

Mi fér egy Trabantba ? Balassagyarmaton a nyírjcsi úttörőtáborban az őrsvezetők a napi foglalkozások szüneté­ben, illetve a foglalkozások befejeztével jókedvűen énekeinek, játszanak — s mint ké­pünk is mutatja —, sportolnak — bábel-felv. — I\agybátonyi beszélgetés Előtérben a társadalompolitikai feladatok Nagybátonyban a nagyköz­ségi tanács ez év tavaszán tanácsülésen tárgyalta a tár­sadalompolitikai feladatok végrehajtását. A beszámoló­ban részletesen 6zóltak a munkások, a nők, a fiatalok helyzetének javításáról, a közéleti aktivitás fokozásá­ról, a szolgáltatás színvo­nalának javításáról. Ha szá­mot vetünk eddigi munkánk eredményeiről — mondta Ke­nyeres Pál tanácselnök'— ha­tározottan és egyértelműen kimondhatjuk: eredménye­ket értünk el. Itt évek óta kiemelten fog­lalkoznak a társadalompoliti­kai célkitűzések végrehajtá­sával, szervezésével. Ezt bi­zonyítja, a nagyközségi ta­nács és a végrehajtó bizott­ság munkaterve is- Az el­múlt két év során a vb elő­terjesztésében, tanácsülés napirendjén szerepelt: az if­júságpolitikai határozat, az ifjúságról szóló törvény he­lyi végrehajtásának tapasz­talatai ; a munkásrnűvelődés helyzete, a munkásosztály helyzetéről szóló párt- és ál­lami határozat; a tankötele­zettségi törvény végrehajtá­sa stb. A NEM TANÁCSI SZERVEK A MUNKAKÖRÜLMÉNYEK JAVÍTÁSÁÉRT A nagyközség területén mű­ködő üzemekben kedvezően alakultak a munkakörülmé­nyek. Sokat tettek annak ér­dekében, hogy egyre több, a fizikai munkát megkönnyí­tő gépet állítsanak be. De ezen túl pozitív hatást vál­tott ki a munkások körében az évenként végrehajtott, a munka szerinti differenciált bérfejlesztés, az egyedülálló nők és többgyermekes csalá­dok a’nyagi támogatása. Nagybátonyban megfelelő feltételeket teremtettek a családi házak építéséhez. Ma­gánerőből az elmúlt három évben 91 családi házat épí­tettek fel, s 136 építése fo­lyamatban van- Erre bizony Nagybátonyban szükség van, mert jelenleg a tanácsnál mintegy 400 lakásigénylőt tar­tanak számon. Valamelyest előrelépett a lakásépítés isi Az 1979-es célkitűzések sze­rint 132 lakás megépítésével számolnak év végére. Az OTP-lakásokat is figyelembe véve 1980. végére, mintegy 300 lakásba költözhetnek be. Ezen túl — elköltözés foly­tán — 178 lakást utalt ki a tanács, ebből 140 fizikai mun­kás, közöttük 107 fiatal köl­tözhetett bérlakásba. Segí­tették a sokgyermekes csalá­dokat, közülük tízen jutottak nagyobb lakáshoz. A cigány származásúak közül 11 csa­lád kapott kedvezményt la­kásépítéshez, illetve -vásár­láshoz. A SZOLGÁLTATÁS JAVÍTÁSA A nagyközségben a lakos­sági szolgáltatás az utóbbi években sokat fejlődött. Űj hússzaküzletet, élelmiszer- boltot, barkácsboltot, olcsó - áruk boltját, zöldségesüz­letet alakítottak ki. Korsze­rűsítették a nagy forgalmú, 100-as élelmiszerüzletet Üzembe helyezték a pb-gáz- cse re telepet, a további intéz­kedések történtek a 600 négy­zetméter alapterületű ABC- áruház építésére. A tanács­elnök elmondta azt is, hogy a vendéglátó egységek sze­gényesek, szükség van a fej­lesztésükre- Befejezésül hangsúlyozta, hogy a szép eredményeken túl 6ok tenni­való vár a tanácsra, az elkö­vetkezendő években is. — gyenes — „Okoskodók” a határon A NYÄR az idengenforga- lom csúcsidőszaka. Tíz- és százezrek indulnak ilyenkor világot látni, utazni, megnéz­ni, hogyan élnek más orszá­gok lakói. Kaland, élmény, vidámság, ezt várják a leg­többen a külföldi úttól, de mindig akadnak, akik kevés­bé vidám élményeknek, ka­landoknak teszik ki magukat, sokszor még mielőtt megkez­denék tényleges külföldi tartózkodásukat, ök az „okos- kosdók”, akik azt hiszik, szem­fülesebbek a törvény őreinél, s kisebb-nagyobb szabály-, vagy törvényszegésekkel kí­sérlik meg útjuk szebbé, job­bá tételét. — A mi területünkön az elmúlt évek tapasztalataihoz viszonyítva nőtt a szabályta­lanságok száma — állapítja meg Sajgál Attila, a Somos­kőújfalui vámhivatal „Poló- nia” részlegének törzszászlósi rangban levő vezetője. — Egy-egy szerelvényen átlag ezer utast kell vámkezelnünk. A többség fegyelmezett, de akad majdnem mindig, akinek van takargatnivalója. Az ecse- gi K. Imréné például a leg­újabb párizsi divat szerint varrt szoknyájának szegélyé­ben akart 250 USA dollárt kivinni az országból. Ennél sokkal cifrább a sal­gótarjáni B. Andrásné esete. A fiatalasszony viselkedésével tette gyanússá magát, de a kérdésekre többször is hatá­rozottan tagadta, hogy bármit is rejteget. Mivel a gyanú ala­pos volt, az intézkedő szer-, vek hatósági orvosi vizsgála­tot rendeltek el. A salgótar­jáni Madzsar József Kórház nőgyógyászati osztályán főor­vosi közreműködéssel nyolc öt­százas bankó „jött világra” vízhatlan csomagolásban. Az asszonyka, aki úgy vélte, hogy felderíthetetlen rejtekhelyei talált,- devizabűntettéért bíró­ság elé kerül. Persze nemcsak a kiutazók, s nemcsak hazánk fiai akad­nak fenn a vámvizsgálaton. Krysztof D. lengyel állampol­gárnál például hazánkba való belépése alkalmával négy magnetofont, három lemezját­szót, 37 mikrofont, 220 mag­nókazettát találtak szatyorba, táskába csomagolva. — AZ ALTALANOS kép azt mutatja, hogy a magyar turisták a behozatni terén ál­talában szabálytartók — mondja Sajgál törzszászlós —, persze ebben jelentős szerepe van a magyar jogszabályban előírt 5000 forintos behozatali keretnek. — A forgalom nálunk is emelkedik — fűzi az előbbi­ekhez Stipsics Lajos alhad­nagy, a közúti részleg veze­tője — sokszor alig győzzük a besoroló gépkocsikat végig­vizsgálni. Pedig itt is alapos­ságra van szükség. A legkü­lönfélébb rejtekhelyekről ke­rültek már elő tilalmas dol­gok. A napokban például egy személygépkocsi külső visz- szapillantó tükréből 2000 fo­rint. Szabó Györgyi őrmester egy lengyel rendszámú Trabant utasainak „lett a végzete”, akik Olaszországba készültek. A nyelvet jól beszélő fiatal tiszthelyettes az „úti”-csoma- gok vizsgálata során a kereske­delmi mennyiség határait jócs­kán meghaladó számban talált parfümöket, magnetofonokat a hozzá való kazettákkal, gumi­matracot pumpával, golyóstol­iakat, törülközőket. Négy pá­don alig fért el a holmi. Az utasok egyike, mikor látta, hogy a fiatal pénzügyőrnő nem tréfál, félrehívta és húsz zöldhasú dollárt kínálgatva próbálta enyhíteni a szigorát. Természetesen a vesztegetési kísérlet csak súlyosbította a helyzetet. — Az idén úgy tűnik, ke­vesebb a magyar kiutazó, ugyanakkor nőtt a Lengyel- országból, illetve az NDK-ból idelátogatók száma — érté­keli a helyzetet Illés János százados, a vámhivatal veze­tője. A hazaiak kapcsán a legtöbb 'gondot az okozza, hogy sokan a kellő tájékozta­tás, a többszörös közzététel ellenére sem tudják, változóit a kivihető forintösszeg, s a címletek közül is legfeljebb az ötvenes hagyhatja el az or­szágot. A bejelentett többlet- összegek kezelése jelentősen növeli az időigényes admi­nisztrációnkat. ' hátráltatja munkánkat, így csökkenti az áteresztés sebességét. — A közfelfogás szerint sokan vannak, akik a határon keresztül bonyolítják le — finoman fogalmazva — a mindennapi, illetve a hét végi bevásárlásukat. Mi erről a ta­pasztalatuk? — Kétségtelenül fordultak elő efféle jelenségek, de amió­ta a közelmúltban a csehszlo­vák és magyar árak rendezé­se bekövetkezett, azóta szinte teljesen megszűnt az ilyen jel­legű forgalom. AKI BETARTJA a szabá­lyokat, annak a határ átlépé­se néhány perces várakozás. Aki nem, s emiatt időveszte­sége, kellemetlenségei lesz­nek, magára vethet. Csak az a kár, hogy az utóbbiak mi­att, olykor az előbbieknek is várakozniuk kell. — gáspár — A vaskohászat fejlődése A kragujeváci Crvena Zas- tava Autógyár megkezdte a Zastava 102-es programhoz szükséges vasöntöde építését. Ez része a jugoszláv kohá­szati fejlesztési programnak. A múltban a jugoszláv ko­hászok szétszórt, kis kapaci­tású öntödékben dolgoztak. Az utóbbi években azonban töre­kedtek a kis üzemek olyan egyesítésére, hogy egy-egy iparág számára szükséges öntvényeket egy helyen, na­gyobb üzemben, rentábilisan állítsanak elő. A jövőben a kohók fejlesztésénél ezt tart­ják szem előtt. Bár a kohászat tudvalévő­én a legdrágább beruházáso­kat tsányii, Jugoszláviában az elmúlt esztendőben több új kohászati üzem kezdte meg a termelést. Ezekben a korszerű nagyüzemekben például Ili- jas, Ada, Kamnik, Éjelovar, Muta és Crnomelje kohászati üzemeiben többnyire automa­ta gépsorok működnek. Új kohók építéséhez kezdtek nem­rég Belgrádban, Zrenjaninben és Kikindán. Ezek összesen csaknem 500 000 tonna vasérc feldolgozására lesznek képe­sek. A kohászat nagyarányú fej­lődése lehetővé teszi, hogy ez egykori kézműves módszerek­ről mind több helyen térje­nek át a nagyüzemi termeié i módokra. Jelenleg a vaskó!’ - szati termelés több mint 60 százaléka automatizált gyár­tásmódokkal történik. TEVÉKENYSÉGE A nagyközségi tanács rend­szeresen napirendre tűzi, beszámoltatja az üzemek, in­tézmények vezetőit a tett in­tézkedésekről. A tiribesi ak­naüzem, a PENTAMER Ipa­ri és Szolgáltató Szövetkezet a munkások élet- és munka- körülményeiről adott tájékoz­tatót. A harisnyagyár nagy- bátonyi gyáregysége, a Mát­ra Mg. Termelőszövetkezet a nők helyzetéről, a gazdasági és szociális körülményeinek alakulásáról számolt be. A nagyközségi pártbizottság po­litikai irányításával a Haza­fias Népfrontbizottságok közreműködésével tovább ja­vult a munkások, a nők, a fiatalok közéleti aktivitása. A tanácselnök elmondta azt is, hogy a falugyűléseken, az ifjúsági fórumokon, tanács­tagi beszámolókon, szocialis­ta brigádvezetői tanácskozá­sokon ismertették az elért eredményeket, s részvételü­ket, segítségüket kérték a megoldásra váró feladatok végrehajtásában. Ennek tudható be, hogy év­ről évre egyre több ember, idős és fiatal kapcsolódik be a nagyközség településfej­lesztő társadalmi munka­mozgalomba. Közös összefo­gással bővültek a játszóterek, szebbé, kulturáltabbá vál­tak a parkok, zöldterületek. (A Balaton és partja nyáron tükör. Zavaros, piszkosszürkc, gyakran hulladékkal teli vizé­ben ugyan aligha borotválkoz­hatna meg a jószemű férfi- kempingező is, a tóparti tü­kör sok mindenről árulkodik. Butaságról, emberi gyarlóság­ról is, minderről azonban a „tükör” tehet legkevésbé.) STILUS Hétágra süt a nap, igencsak kegyes volt hozzánk a termé­szetfelelős. Gyors pakolás a megérkezés után, máris . sie­tünk a vízhez. A néhány száz méteres távolság felén ugyan kis pihenőt kell tartanunk, mert a hét- és tízéves rokon­lányok felfedezik a jégkrém- árust. Ott pihen a hűsön, a Balatonszabadi vasútállomás épületének szomszédságában. Kocsijára könyököl, s utánoz­hatatlan nyugalommal társa­log egy tizenéves lánykával. A hűsítő jégkrémre vágyók sora egyre hosszabb, az ugyancsak tizenéves árus azonban mindebből semmit sem észlel. Háttal áll nekünk. Vevőknek. Egy idősebb asz- szony nem bírja tovább cér­nával, félénken megkocog­tatja az árus kocsiját és szin­te kérlelő hangon szólal meg: — Fiatalember, kérem, kap­hatnánk jégkrémet? A kérdezett dühösen fordul felénk, zörögve-csattogva kap­ja fel a hütökocsi tetejét: — Ne sürgessen, nyanya, mert sztrájkba lépekl ft. — Sebaj... akkor egy Román- cot kérek. Merthogy cigarettája van, dügivel. MINŐSÍTÉS Éppen az első forintunkat szándékoztunk elkölteni, ez is jól kezdődött. Szép remé­nyek. .. SOR Forint persze a legkevésbé a jégkrémre kell, nyaralási pénztárcánk tartalmát • első­sorban az élelmiszerüzlet, az ABC várja. Azaz... dehogyis várja. Beállunk körülbelül két­százötvenediknek a sorba, a hatalmas emberfolyam ide- oda hullámzik. A „ne tolakod­jon, maga csirkefogó” kiáltást elnyomja az autók tülkölése, a sokadalom ugyanis jobb hí­ján a forgalmas csomópont kellős közepén kénytelen vára­kozni a bebocsátásra. Tavaly ez bizony nem volt így — ez az első gondolat. A magyarázat ott is van nagy betűkkel az ajtón: a Siófok­üdülőtelep egyetlen élelmi­szeráruháza déli tizenkét órá­tól délután fél négyig (!) zárva tart. Remek újítás! Annál is inkább, hogy — egy tíz lépés­re levő büfét nem számolva — hetedhét határban, több kilo­méteres körzetben nincsen má­sik élelmiszerbolt. Hogy mi az oka ennek a három és fél órás zárvatartás- nak? Aligha az üdülők álló- képességét kívánják így nö­velni. Talán kevés a munka­erő... De lehet-e ez vigasz a kurta tíz napra, két hétre spó- rolók ezreinek, tízezreinek?! Elvégre, nem azért utaznak a Balatonhoz, hogy a közért előtt töltsék a szabadságukat... TÉVEDÉS Gyékény- és pokrócszomszé­dunk, az idős házaspár jó is­merősünk már, napok óta egy­más mellett napozunk. Este hat felé jár, amikor a mama megérkezik újra o vízhez, de­geszre tömött szatyrokkal. Ki­pakol. Ott sorjázik a pokró­con hús, mosópor, kenyér, gyümölcs, sok más egyéb. Szortíroz, átcsoportosít, senki sem szól, a papa sem zavarja az összeadást. A kasszacsináló — úgy látszik — nincs meg­elégedve. Nem hisz a szemé­nek. Újra összead, aztán cso­dálkozva szólal meg: — Papa, ez csudálatos, ma fillérre stimmel, nem több! Az öregnek arcizma sem rándul. a lehető legkomolyab­ban felel: — Tévedtek, mama. Ok is tévedhetnek. ÚJSÁG Éppen a tó partján olva­som — az algát, moszatot, hí­nárt, vízbe dobott hulladékot káprázatoson bemutató színes felvételekkel illusztrált riport­ban —, hogy tizenkét éve van még a Balatonnak. Ha addig nem történik valami, vége a tónak, fürdésre alkalmatlan lesz. Némely illetékesek már az ominózus tizenkettedik esz­tendőben járnak. Amikor né­ma lesz (?) a tópart, nem kell gondoskodni az üdülőkről. Mondom ezt azért, mert eltűnt a kedvesen lepcses szájú új­ságárus néni, meg vele együtt egy létfontosságú szolgáltatás is. Ül ugyan a helyén, a bó­déban egy rémség, de — ahogy mondani szokás — mi­nek? Július 17-én azt hittem, hogy a keblére ölel, amikor megjelentem a listámmal: ezekre és ezekre a napilapok­ra, hetilapokra, netán folyó­iratokra lenne szükségem. A válasz lehangolt: — Még nem kapok újságo­kat. Talán majd holnap vagy holnapután, de későn nyitok. Nyolckor... fél kilenckor...? | NÓGRAD = 1979. at Üjságügyben rögvest vi­gasztaltam is magam: legalább a NÓGRÁD meglesz mindé i- nap, ha egy kis késéssel is. Gondoskodtam erről jó előre. Hozza is az első keddi számot szerdán a postás egy nagy borítékban, aztán a többit is. Na, ez remek. Talán ötödször csenget be az ifjú postásem­ber, amikor megkérdezi: — Ugyan, mondja már, mi van ezekben a bazi nagy borí­tékokban? — A NŰGRÁD, a megyei lap. _ ??? — Szeretem tudni, mi tör­ténik otthon. — Ja, az más. Azt hittem, valami fontos. En meg azt hittem, nem a postás rangsorolja a küldemé­nyeket. tartalmuk szerint. En­nek ellenkezőjét csak másnap tapasztaltam, amikor hiába vártam a kézbesítőt. Véletle- nül aztán felfedeztem azt a „bazi nagy” borítékot. Nem a levélszekrényben, hanem a kerítés legelső kőoszlopának tetején. Még csak egy kavics sem volt rátéve, pedig szeles idők jártak akkortájt. — kde — 11., szombat 5 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom