Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

Sziráki csalogató

Mint egy frissen mosdott, a ketten, talán emiatt is hall- elkel) ma már a községekben tiszta ruhát öltött arató;olyan gatnak rájuk a fiatalok. Az sem keresett „árucikk”, meg- üde, mutatós a művelődési idősebbekkel viszont már sok- érzik a hat-hét osztályt' végház. Hosszú évek alatt meg- kai több a gond itt is, éppen zettek is. Ezért is fájlalják kopott padlózata, lehámló fa- úgy. mint máshol: nehezeb- annyian, hogy a Déryné Szín- lai új életre keltek a hozzáér- ben mozdulnak ki a portáról, ház megszűntével színházi

keze Meg aztán otthon is válogat- előadások nélkül maradtak, hatnak a szórakozás között, Több faluban kialakult a kö- rendelkezésre áll a televízió, a zönsége. Most — kényszerűideje volt már, hogy a Szi- rádió, a könyv, az újság, né- ségből — veszni hagyják őket.

— A megszépült házunkban szeretnénk minél több embertő kőművesek, festők nyomán, s puccosan pompa zik a tűző napsütésben.

ráki községi közös Tanács melyik családban a magneto- rendbe hozza az épületet, hi- fon és a lemezjátszó is.

szén látványa nem éppen volt _ Egyre nehezebb az em- ne^ élményt szerezni — mondh

ivogató. A múlt ev őszen bereket elcsalogatni ®gy*ßgy í^ a művelődési ház igazgakészültek el a felújítással. rendezvényre — mondja a ta- tója. — Kis csoportokkal meg—

Milyen programokkal várja nácselnök —, a szerintem meg- teremteni minél szilárdabban

látogatóit a művelődési ház? felelő, sőt jó propaganda el- a kultúra bázisát. A nagyteremben azonban mozin kívül, nem sok jót tudunk fogadni. A hakni, a tucatelőadás nekünk sem kell.

S e kijelentés már a tényleges igényekre vall.

(sulyok)

— kérdeztük Bányász Erzsé- lenére is. A művelődési in- betet, a körzeti könyvtár 20 tézmények programjait neméves vezetőjét, a kultúrház csak plakátokon, meghívókon,

megbízott igazgatóját.

de még hangosbemondón is

— A nyár, a mezei és ház- népszerűsítjük. Ügy hiszem, körüli munkák, az üdülések népművelőink mindent meg- miatt, eléggé csendes nálunk tesznek a siker érdekében.

állapotát

Több okból is.

Először is azért, mert még

feleli a filigrán, szimpaNincsenek nagy terveim

tikus népművelő. — Bár nem — mondja Bányász Erzsébet.

üres a ház. Nemrégiben járt

A realitások talaján szerenálunk a pozsonyi bűvész- lek mindig mozogni. A fiatalegyüttes, havonta discóműso- jaink egy kicsit elszoktak az rókát szervezünk, a könyvtár- utóbb1 időben a kultúrháztól,

ban gyerekfoglalkozásokat, a fotószakkör is dolgozik.

— Milyen kiscsoportok tevékenykednek ?

most azt szeretném, jó programokkal, jó szóval elérni, hogy visszajöjjenek. Mert aki szórakozni, művelődni akar,

— Az említetten kívül még az itt nálunk is megtalálja a a néptánc, a képzőművész- lehetőséget, nemcsak a rendszakkör, a kamarakórus és az kívül vonzó, új palotási műirodalmi színpad. Nyáron szü- velődési házban.

neteltetik munkájukat, csupán

Manapság nem egykönyegy-egy társadalmi rendez- nyű az embereket „megmoz- vény — például esküvő — gatni”. Nagy elszántság is kí- előtt próbál az utóbbi két cső- vántatik hozzá...

port.

Valamennyi csoportot pedaNekem vannak ambícióim. Szeretek dolgozni, szeregógus vezeti, tagjai általános tem a munkát. Általában nem iskolás gyerekek. Eddig leg- szoktam megriadni a felada- eredményesebben a fotószak- toktól. Bizalommal tekintek kör működik, tagjai különbö- a jövőbe, úgy érzem, sikerül ző helységekben nyertek dí- keresztül vinni az elképzelé- jakat. Egyébként községen ki- seimet.

vüli ismertségre tett szert a Reméljük, tényleg sikerül, képzőművészeti kör is, s ezért Nem egyszerű a feladat, hinein tekinthetjük véletlennek, szén ma már azok is kritikus hogy szeptember második fe- szemmel tekintenek egy-egy

lében itt rendezik meg a járási gyermekrajz-kiállítást.

művelődési házi előadásra, akik korábban még mindenA községi tanács elnöke, nek örültek, s a lényeg szá- Podobén Mihály higgadt, nyu- mukra nem a színvonal volt, godt ember. Jól tájékozott hanem az esemény, közművelődési kérdésekben is. Az egyik falubeli vezető Az elismerés hangján szól a meséli az apósáról, aki cse- művelődési házban és a lédemberként élte életét. Több könyvtárban folyó munkáról, rendezvény után mondta; fi- Elégedett a jelenleg gyermek- am, baj volt a színészekkel, gondozási szabadságon levő jobban is játszhattak volna. művelődésitiáZfigázgató. mun- S e véleményt helyeselni' kel- kájával, s elégedett az; őt he- lett, mert igaz volt. A bóvli, lyettesítőével is. Fiatalok mind a szakállas vicc (noha még

filmjegyzet

A vadnyugat hőskora

Már többször tetőzött az ne az előregyártott elem, na- A vadnyugat hőskora című, amerikai westernhullám, iv fordulat, olcsó klisé is. 1962-ben forgatott alkotás,

Mostanában — mármint a hét- Mindenesetre filmtörténeti melyet az idei nyáron mutat- venes évek második felében — tény, hogy a cowboyhistóri- nak be a hazai mozikban, még éppen apály van. Alig forgat- ák — azon túl, hogy kedvelt a western tegnapi nak vadnyugati történetet a mozitáplálékot biztosítottak tükrözi, hollywoodi stúdiókban, pedig a nézők millióinak — alkal- a műfaj roppant népszerű az masak voltak lényeges társa- egész világon és talán nincs dalmi összefüggések, emberi a korábbi eszmei-művészi el- is valamirevaló filmes az konfliktusok, az erkölcsi ide- képzelések (továbbá technika) USA-ban, aki ne hódolt volna állal és az életmód tartalmá- jegyében fogant. A közremü- kalaplevéve előtte. val összefüggő jelenségek ködők nem tettek egyebet.

Mennyit ér a western? Oly- megvilágítására is. Mint pél- mint kinyitották előttünk a kor nagyon sokat, máskor el- dául a klasszikus értékű Ha- képeskönyvet s kedvükre la- képesztően keveset. Erénye a- tosfogat vagy a nemrégiben pozgattak benne. Érezhető él- lendület mozgalmassága, a látott Kis nagy ember. A vi- vezettél és azzal a szándékkal, látvány színessége, a ritmus lág, melyet ezekben a filmek- hogy bálványaikat a nézők is féktelensége, a mese változa- ben a művészek elénk tár- megkedveljék, tossága. Ugyanakkor sok ben- nak, kissé idealizált. A pio- Másodszor azért, mert Ä

nírokról tisztelettel, sőt alá- vadnyugat hőskora szerzői zattal emlékeznek meg s az egyáltalán nem akartak újat erőt, a leleményességet, a mondani. Mindössze enciklo- vakmerőséget, mely a rettent- pedikus „leltározásra” vállal- hetetlen hősökre jellemző, koztak, anélkül, hogy az egyes mindig eltúlozzák. Persze megoldásokat, beállításokat, nem szabad megfeledkeznünk gégékét stb. idézőjelbe tették arról sem, hogy a western volna.

voltaképpen nem más, mint Végül, de nem utolsósorban^ egy legenda konzerválása, amiatt, hogy életrekeltői — a Vagy ha úgy tetszik: azame- rangos rendezők és színészek rikai Jancsi és Juliska fegy- — elég nagy számban letűn- verharccal, vágtákkal, üldözés- tek már a film porondjáról.' sei megspékelt sajátos váltó- John Ford, a Hatosfogat meg- zata.

Mint előbb említettem, a régi típusú amerikai vadnyugati mozi csöndben „kimúlt”.

teremtője nincs többé. És nerrj

él több más szerző, szerepját- szó sem, akiknek nevéhez tucatnyi jelentős (vagy jellegFordék örökösei modern húro- zetes) vestern tapad.

kát pengetnek. Nagyobb gondot fordítanak a lélekrajzra,

Miről szól A vadnyugat hőskora? Az úgynevezett

Hatalmas transzparensek hirdetik a nyár és ősz kulturális eseményeit Balassagyarmaton. A művelődési központ szervezésében a városba látogat a Pécsi Balett, szórakoztató ORI-műsoroknak tapsolhatnak a balassagyarmatiak, a fiatalokat discóprogramok csábítataak. — kj —

kérdőjeleket írnak meséik ho- honfoglalás örömeiről és bosz- rizontjára, ironikusan meg- szúságairól. Arról, hogy a csipkedik a mítoszt. Ha éppen Vadnyugatot nagyon nehéz kedvük van hozzá. John volt „megszelídíteni”, s akik Wayne, a legendáshírű sztár vállalkoztak, kemény fickók nemrég bekövetkezett halálá- voltak a javából. Egy család val azonban mintha az „utol- élete szolgáltatja a keretet a só mohikán” is sírba szállt monstrehistóriához, s a háttérvolna. (Zárójelben szólva: ne ben a robbanásszerű mozgások tévesszen meg bennünket az festik alá az érdekek és el- olasz makaróniwestern divat- lenérdekek öldöklő harcát. A' ja. Sergio Leone és a többiek három epizódot jeles mesteq — mégha ügyesen kreálják is rek jegyzik John Ford, Henry az újfajta shaw-t — nem fel- Hathaxay és George Marshallj fedezők, hanem utánzók. Ök Értik a dolgukat, de diktál-* egyébként a „keményebb”, hattak volna erőteljesebb tenir nyersebb hangvételt kedvelik pót: kicsit fárasztó a részlete- s nem annyira a helyszín hi- ző előadásmód. Szemléletük is telességének megteremtésére, túlhaladott, de mindezért kár-i mint inkább a kalandfüzér Póto1 néhány betét izgalmas-j koreográfiájának kiagyalására sága és a pro£i szinészi ^áték^ fordítanak gondot.) s. f.

(25.)

Titokban mindegyikük türelmetlenül várta a három órát, de fesztelenséget mutattak egymás előtt. Paula váratlan félszegséget érzett. Akarta a vásárt, mégis tartott tőle. Némi megilletődöttség" gél meresztette békaszemét a férjére.

— Az a gyanúm, hogy még ma új gazdája lesz a mi lakásunknak is. — Menekülve szorongása elől, a hallgatag Rózsi felé fordult: — Na, mit intéztetek?

Akkor érezte magát biztonságban a lágy asszony, ha ön- állótlan lehetett. Tétován férjére ruházta a válaszadás jogát.

— Zoli majd elmondja.

Ez gyanús volt Dezsőnek. A lehetséges komplikációknak még a.gondolata is nyugtalanná tette.

— Rossz az előérzetem. Ezek bosszantó hírrel jöttek haza.

Legkevésbé a kőműves aggodalmaskodott. Szárnyakat adott neki a nagy terv. Felismerte, hogy ő sem nélkülözi az önbizalmat. Szeretett volna legalább olyan harsány és rámenős lenni, mint a kőfaragó bátyja. Utánozni próbál— Ellenkezőleg. Le a kalappal az anyós előtt. Törjön ki a nyelvem, ha ezentúl csámpásnak nevezem.

Edit szívesen siettette volna a fejleményeket. Próbált kitérni növekvő rosszkedve elől. Kapóra jött, hogy. beleavatkozhatott Rózsiék dolgába.

— Lássuk a lényeget. Akár azonnal költözhetnétek?

A szőke Rózsi, aki mindössze huszonhét éves volt, de alakra negyven, jóságos vonzódással biztatta a rokonságot:

— Ne aggódjatok. Rajtunk nem fog múlni a család szerencséje.

Zoltán tetszéssel tapasztalta asszonya bátorodását. önmagáról is nagy véleménye volt amiatt, hogy fontosságtudata szemlátomást növekedett. Az eladandó ház építésekor nem sokat adtak a szavára. Majdnem gyermeknek nézték. Ezúttal más szerepre készülődött.

— Igen, rajtunk nem múlhat a siker. Annál is inkább, mert egyelőre mi vagyunk a sínen a legjobban. De ti még csak álmodoztok.

Feltűnt a többieknek Zoltán megváltozott viselkedése, de most alkalmatlan volt a helyzet a megszokott tekintélyi

állapot rögzítésére. Paula hajlandónak mutatkozott engedni a régi fölényből. Nagylelkűen egyenrangúnak fogadta el Zoliékat.

— Az én anyám is eléggé megértő. Akár két különszb- bát is tud adni.

Dezső a lehetőség célszerű oldalát hangsúlyozta:

— Ami annyit jelent, hogy édesapánkat is magunkkal visszük.

ízlett Zoltánnak a testvéri egyenjogúság. Fokról fokra bátrabban kóstolgatta. Most Editet kerítette sorra.

— És a mérnöknő hol húzza meg magát, ha hajléktalanná lesz?

Edit azt hitte, attól nő körülötte szemlátomást a bátorság, mert mérséklődött az ő kezdeményező lendülete, nem törődött vele.

— Hajléktalan remélhetőleg mégsem leszek. Protekcióm van, talán kapok albérletet. Kinéztem egy szép sarokszobát az Ópiac-tér sarkán. Boltíves és tele van tizennyolcadik századi stukkóval. Bűbájos rokokó ház, zárt sarokerkéllyel. Öreg gyógyszerészné a főbérlő. Kakukkfű, meg levendulaillattal van tele a lakása.

— Mert sok lehet a bolhája — vágta rá Zoltán, és röhögött a saját mondásán.

Dezső most ,nem méltányolta az építkezésekről származó humort. Vezérlő szerepénél maradva, komolyan folytatta.

— Mit számít az. Velünk együtt Edit is megtanult vakarózni gyerekkorában. Itt az ideje, hogy a kivakarózást is megtanulja. Úgy tudom, ennek az ügynek diplomás testvérünk a felelőse.

— Láttam, tájékozódtam — nyugtatta meg Edit. — összesen háromszáznyolcvan négyszögöl, százhúsz forint négyszögölenként, állami áron. Villany van, víz és csatorna még nincs.

Ruganyossá tette Dezsőt a cselekvési vágy. Tervezőkedve oly nagy volt, mintha intézkedett vodna. Beszéd közben még a sarkát is emelgette.

— Szóval, még nincs köz- művesítve. Annyi baj legyen. Arra terjeszkedik a város. Fő, hogy a fekvése megfeleljen. Az pedig festői. És olcsó. Az illetékkel együtt bőven megússzuk hatvanezerből. Két éven belül az ötszörösét fogja érni. Ez a telkünk is, meg a másik is.

— Miféle másik? — kérdezte Paula, és meglepettségében nyitva felejtette a száját.

Hozzáhajolt, közelről beszélt arcába a kőfaragó:

— Amit majd Csopakon veszünk a fölösleges pénzünkön!

Paula még jobban elképedt.

— Micsoda? . . .

— Igen, igen. Kocsi kell, meg telek Csopakon egy galambház nyaralóval. Lehetőleg a Szeredás-villa közelében.

Bambára konyult Zoltán szalmasárga bajusza.

— Én sem értem, hogy miről beszélsz . . .

Válaszul a levendulaillatú stukkós albérleti szobára, Dezső megmutatta, hogy milyen is az életképes képzelőerő.

— Arról a maszek Szere- dásról beszélek. A szaktársamról. Egymás mellett ültünk az irasiskolában. Butább volt, mint egy választási malac. Most meg villája van Csopakon. Mert, ugye önálló kisiparos. Ügy viselkedik a piszok, mintha ő építette volna a Halászbástyát. Hát majd adok én ennek az adócsaló pojácának. Olyan nyaralót építek Csopakon, de olyan mosolyszépet, hogy Szeredás úr agyvérzést kap az irigységtől.

Kipirult, felhevült Paula.

— Igazad van, Dezső!

Edit óvatos hallgatással

mondott véleményt. Ez feltűnt a kőfaragónak.

— Mi az? Nincs kedved családi nyaralót tervezni?

Rajzasztalán babrált a mérnöknő, kiválasztott néhány

öles papírt a rajzlapok tömegéből.

— Tartsuk be a sorrendet.

Addig a csopaki nyaralóig

egyetmást még el kell intéznünk. Csináltam néhány vázlatot.

Rózsi állt leghátrább, de így is kibetűzte, kinek a neve áll a tervezett lakások keresztmetszeti rajzán. Bátortalanul kérdezte:

— A mi lakásunk megint a földszinten lenne?

Rossznak vélte Dezső a kérdést. Ennek megfelelően válaszolt, méghozzá epésen.

— Igen, a földszinten. Tekintve, hogy Zoli néha ezentúl is részegen fog hazajönni. Kissé nehezen találna fel a lépcsőn.

Az ilyen nyílt ócsárlás nem fért össze Zoltán egyenjogúsági elképzeléseivel. Bátyjára támadt:

— Semmi közöd a magánéletemhez! Ha tudni akarjátok, az új házban csak emeleti lakást vagyok hajlandó elfogadni!

A majdnem rikácsoló Paula, akinek érdesen trombitált a hangja, most gyógyító finomsággal próbált beszélni.

— Ezen nem szabad összevesznünk. Ugye, te sem látod aggasztónak, Dezsőkém?

Mintha jobban szerette volna a kőfaragó a megszokott trombitáló hangot, dühösen intette le feleségét.

— Te csak ne nagylelkűs- ködj. Miért éppen mi ássuk be magunkat az ürgelyukba? Ügy igazságos, hogy marad a régi beosztás.

Zoltánban már egészen megizmosodott az önbizalom. Annál is inkább, mert előreláthatóan fölismerte, hogy az új építkezésnél sokkal jobban rá lesznek utalva, mint a korábbinál. Különben is, Dezső csak hét évvel volt idősebb. Merészen szembeágaskodott vele. 1

— Milyen jogon viselkedsz úgy, mintha te lennél a parancsnok?! Piszok önző vagy. Nem engedek. Inkább kilépek a buliból.

Ekkora bátorodás láttán Dezsőnek magasabbra kellett emelkednie, és a hangját is muszáj volt bömbölőbbre ereszteni.

— De nagyon megijesztettél! öcsikém, inkább csókolj kezet, hogy ilyen testvéreid vannak! Csupa ész és csupa jószándék vesz körül. De úgy látszik, kezded semmibe venni, hogy így kényeztet a sors!

Szuszogva húzta feljebb a nadrágját Zoltán.

— Én legyek a balek, mert egyedül én vagyok a melós közöttetek? Megmondtam. Emeleten akarók lakni.

— Hát legyen —- szólt közbe elnyújtott, békülékeny hangon Paula.

Mint a feldühített bika, Dezső teljesen elvesztette a fejét. Karnagyi lendülettel hadonászott felesége előtt.

— Te meg szavald inkább a Talpra magyart, ha már végképp megbolondultál!

Edit meg akart bizonyosodni, Paula miért olyan nagylelkű. Próbát tett.

— Rendben van. Vállalom a földszintet. De csak bizonyos feltételekkel.

— Nem hagyják szóhoz jutni az embert — panaszolta türelmetlenül Paula.

— Parancsolj — mondta a mérnöknő.

Összeszedte magát Paula, s ártatlanul pislogott békaszemével.

— Azt akartam mondani, hogy jó lesz nekünk a földszint is, ha egy szobával többet kapunk. És külön garázs tartozik a lakásunkhoz.

Cseppet sem tette boldoggá Editet, hogy próbája sikerrel járt. Valódi kedvénél sokkal derűsebben szólt sógornőjéhez.

— Látod, édesem, ilyenek a férfiak. Még azt meri rád mondani a bátyám, hogy megbolondultál.

Elege volt belőlük. Vigyázott, hogy égyikükre se nézzen. Élő rokonait ugyanolyan egykedvűen kerülte meg, mint a holt bútorokat, és átment a másik szobába. Becsukta maga mögött az ajtót, ledőlt a domború heverőre. A hátán feküdt, vízszintesen, s türelemmel várta, hogy enyhüljön a fejfájása.

(FolutaliOB

ta.

4 NŰGRAD - 1979. augusztus 29., szerda