Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

Sziráki csalogató Mint egy frissen mosdott, a ketten, talán emiatt is hall- elkel) ma már a községekben tiszta ruhát öltött arató;olyan gatnak rájuk a fiatalok. Az sem keresett „árucikk”, meg- üde, mutatós a művelődési idősebbekkel viszont már sok- érzik a hat-hét osztályt' vég­ház. Hosszú évek alatt meg- kai több a gond itt is, éppen zettek is. Ezért is fájlalják kopott padlózata, lehámló fa- úgy. mint máshol: nehezeb- annyian, hogy a Déryné Szín- lai új életre keltek a hozzáér- ben mozdulnak ki a portáról, ház megszűntével színházi keze Meg aztán otthon is válogat- előadások nélkül maradtak, hatnak a szórakozás között, Több faluban kialakult a kö- rendelkezésre áll a televízió, a zönsége. Most — kényszerű­ideje volt már, hogy a Szi- rádió, a könyv, az újság, né- ségből — veszni hagyják őket. — A megszépült házunkban szeretnénk minél több ember­tő kőművesek, festők nyomán, s puccosan pompa zik a tűző napsütésben. ráki községi közös Tanács melyik családban a magneto- rendbe hozza az épületet, hi- fon és a lemezjátszó is. szén látványa nem éppen volt _ Egyre nehezebb az em- ne^ élményt szerezni — mond­h ivogató. A múlt ev őszen bereket elcsalogatni ®gy*ßgy í^ a művelődési ház igazga­készültek el a felújítással. rendezvényre — mondja a ta- tója. — Kis csoportokkal meg— Milyen programokkal várja nácselnök —, a szerintem meg- teremteni minél szilárdabban látogatóit a művelődési ház? felelő, sőt jó propaganda el- a kultúra bázisát. A nagyte­remben azonban mozin kívül, nem sok jót tudunk fogadni. A hakni, a tucatelőadás ne­künk sem kell. S e kijelentés már a tény­leges igényekre vall. (sulyok) — kérdeztük Bányász Erzsé- lenére is. A művelődési in- betet, a körzeti könyvtár 20 tézmények programjait nem­éves vezetőjét, a kultúrház csak plakátokon, meghívókon, megbízott igazgatóját. de még hangosbemondón is — A nyár, a mezei és ház- népszerűsítjük. Ügy hiszem, körüli munkák, az üdülések népművelőink mindent meg- miatt, eléggé csendes nálunk tesznek a siker érdekében. állapotát Több okból is. Először is azért, mert még feleli a filigrán, szimpa­Nincsenek nagy terveim tikus népművelő. — Bár nem — mondja Bányász Erzsébet. üres a ház. Nemrégiben járt A realitások talaján szere­nálunk a pozsonyi bűvész- lek mindig mozogni. A fiatal­együttes, havonta discóműso- jaink egy kicsit elszoktak az rókát szervezünk, a könyvtár- utóbb1 időben a kultúrháztól, ban gyerekfoglalkozásokat, a fotószakkör is dolgozik. — Milyen kiscsoportok te­vékenykednek ? most azt szeretném, jó prog­ramokkal, jó szóval elérni, hogy visszajöjjenek. Mert aki szórakozni, művelődni akar, — Az említetten kívül még az itt nálunk is megtalálja a a néptánc, a képzőművész- lehetőséget, nemcsak a rend­szakkör, a kamarakórus és az kívül vonzó, új palotási mű­irodalmi színpad. Nyáron szü- velődési házban. neteltetik munkájukat, csupán Manapság nem egyköny­egy-egy társadalmi rendez- nyű az embereket „megmoz- vény — például esküvő — gatni”. Nagy elszántság is kí- előtt próbál az utóbbi két cső- vántatik hozzá... port. Valamennyi csoportot peda­Nekem vannak ambíció­im. Szeretek dolgozni, szere­gógus vezeti, tagjai általános tem a munkát. Általában nem iskolás gyerekek. Eddig leg- szoktam megriadni a felada- eredményesebben a fotószak- toktól. Bizalommal tekintek kör működik, tagjai különbö- a jövőbe, úgy érzem, sikerül ző helységekben nyertek dí- keresztül vinni az elképzelé- jakat. Egyébként községen ki- seimet. vüli ismertségre tett szert a Reméljük, tényleg sikerül, képzőművészeti kör is, s ezért Nem egyszerű a feladat, hi­nein tekinthetjük véletlennek, szén ma már azok is kritikus hogy szeptember második fe- szemmel tekintenek egy-egy lében itt rendezik meg a já­rási gyermekrajz-kiállítást. művelődési házi előadásra, akik korábban még minden­A községi tanács elnöke, nek örültek, s a lényeg szá- Podobén Mihály higgadt, nyu- mukra nem a színvonal volt, godt ember. Jól tájékozott hanem az esemény, közművelődési kérdésekben is. Az egyik falubeli vezető Az elismerés hangján szól a meséli az apósáról, aki cse- művelődési házban és a lédemberként élte életét. Több könyvtárban folyó munkáról, rendezvény után mondta; fi- Elégedett a jelenleg gyermek- am, baj volt a színészekkel, gondozási szabadságon levő jobban is játszhattak volna. művelődésitiáZfigázgató. mun- S e véleményt helyeselni' kel- kájával, s elégedett az; őt he- lett, mert igaz volt. A bóvli, lyettesítőével is. Fiatalok mind a szakállas vicc (noha még filmjegyzet A vadnyugat hőskora Már többször tetőzött az ne az előregyártott elem, na- A vadnyugat hőskora című, amerikai westernhullám, iv fordulat, olcsó klisé is. 1962-ben forgatott alkotás, Mostanában — mármint a hét- Mindenesetre filmtörténeti melyet az idei nyáron mutat- venes évek második felében — tény, hogy a cowboyhistóri- nak be a hazai mozikban, még éppen apály van. Alig forgat- ák — azon túl, hogy kedvelt a western tegnapi nak vadnyugati történetet a mozitáplálékot biztosítottak tükrözi, hollywoodi stúdiókban, pedig a nézők millióinak — alkal- a műfaj roppant népszerű az masak voltak lényeges társa- egész világon és talán nincs dalmi összefüggések, emberi a korábbi eszmei-művészi el- is valamirevaló filmes az konfliktusok, az erkölcsi ide- képzelések (továbbá technika) USA-ban, aki ne hódolt volna állal és az életmód tartalmá- jegyében fogant. A közremü- kalaplevéve előtte. val összefüggő jelenségek ködők nem tettek egyebet. Mennyit ér a western? Oly- megvilágítására is. Mint pél- mint kinyitották előttünk a kor nagyon sokat, máskor el- dául a klasszikus értékű Ha- képeskönyvet s kedvükre la- képesztően keveset. Erénye a- tosfogat vagy a nemrégiben pozgattak benne. Érezhető él- lendület mozgalmassága, a látott Kis nagy ember. A vi- vezettél és azzal a szándékkal, látvány színessége, a ritmus lág, melyet ezekben a filmek- hogy bálványaikat a nézők is féktelensége, a mese változa- ben a művészek elénk tár- megkedveljék, tossága. Ugyanakkor sok ben- nak, kissé idealizált. A pio- Másodszor azért, mert Ä nírokról tisztelettel, sőt alá- vadnyugat hőskora szerzői zattal emlékeznek meg s az egyáltalán nem akartak újat erőt, a leleményességet, a mondani. Mindössze enciklo- vakmerőséget, mely a rettent- pedikus „leltározásra” vállal- hetetlen hősökre jellemző, koztak, anélkül, hogy az egyes mindig eltúlozzák. Persze megoldásokat, beállításokat, nem szabad megfeledkeznünk gégékét stb. idézőjelbe tették arról sem, hogy a western volna. voltaképpen nem más, mint Végül, de nem utolsósorban^ egy legenda konzerválása, amiatt, hogy életrekeltői — a Vagy ha úgy tetszik: azame- rangos rendezők és színészek rikai Jancsi és Juliska fegy- — elég nagy számban letűn- verharccal, vágtákkal, üldözés- tek már a film porondjáról.' sei megspékelt sajátos váltó- John Ford, a Hatosfogat meg- zata. Mint előbb említettem, a régi típusú amerikai vadnyu­gati mozi csöndben „kimúlt”. teremtője nincs többé. És nerrj él több más szerző, szerepját- szó sem, akiknek nevéhez tu­catnyi jelentős (vagy jelleg­Fordék örökösei modern húro- zetes) vestern tapad. kát pengetnek. Nagyobb gon­dot fordítanak a lélekrajzra, Miről szól A vadnyugat hőskora? Az úgynevezett Hatalmas transzparensek hirdetik a nyár és ősz kulturális eseményeit Balassagyarmaton. A művelődési központ szer­vezésében a városba látogat a Pécsi Balett, szórakoztató ORI-műsoroknak tapsolhatnak a balassagyarmatiak, a fia­talokat discóprogramok csábítataak. — kj — kérdőjeleket írnak meséik ho- honfoglalás örömeiről és bosz- rizontjára, ironikusan meg- szúságairól. Arról, hogy a csipkedik a mítoszt. Ha éppen Vadnyugatot nagyon nehéz kedvük van hozzá. John volt „megszelídíteni”, s akik Wayne, a legendáshírű sztár vállalkoztak, kemény fickók nemrég bekövetkezett halálá- voltak a javából. Egy család val azonban mintha az „utol- élete szolgáltatja a keretet a só mohikán” is sírba szállt monstrehistóriához, s a háttér­volna. (Zárójelben szólva: ne ben a robbanásszerű mozgások tévesszen meg bennünket az festik alá az érdekek és el- olasz makaróniwestern divat- lenérdekek öldöklő harcát. A' ja. Sergio Leone és a többiek három epizódot jeles mesteq — mégha ügyesen kreálják is rek jegyzik John Ford, Henry az újfajta shaw-t — nem fel- Hathaxay és George Marshallj fedezők, hanem utánzók. Ök Értik a dolgukat, de diktál-* egyébként a „keményebb”, hattak volna erőteljesebb tenir nyersebb hangvételt kedvelik pót: kicsit fárasztó a részlete- s nem annyira a helyszín hi- ző előadásmód. Szemléletük is telességének megteremtésére, túlhaladott, de mindezért kár-i mint inkább a kalandfüzér Póto1 néhány betét izgalmas-j koreográfiájának kiagyalására sága és a pro£i szinészi ^áték^ fordítanak gondot.) s. f. (25.) Titokban mindegyikük tü­relmetlenül várta a három órát, de fesztelenséget mutat­tak egymás előtt. Paula vá­ratlan félszegséget érzett. Akarta a vásárt, mégis tartott tőle. Némi megilletődöttség" gél meresztette békaszemét a férjére. — Az a gyanúm, hogy még ma új gazdája lesz a mi laká­sunknak is. — Menekülve szorongása elől, a hallgatag Rózsi felé fordult: — Na, mit intéztetek? Akkor érezte magát bizton­ságban a lágy asszony, ha ön- állótlan lehetett. Tétován fér­jére ruházta a válaszadás jo­gát. — Zoli majd elmondja. Ez gyanús volt Dezsőnek. A lehetséges komplikációknak még a.gondolata is nyugtalan­ná tette. — Rossz az előérzetem. Ezek bosszantó hírrel jöttek haza. Legkevésbé a kőműves ag­godalmaskodott. Szárnyakat adott neki a nagy terv. Felis­merte, hogy ő sem nélkülözi az önbizalmat. Szeretett vol­na legalább olyan harsány és rámenős lenni, mint a kőfa­ragó bátyja. Utánozni próbál­— Ellenkezőleg. Le a ka­lappal az anyós előtt. Törjön ki a nyelvem, ha ezentúl csámpásnak nevezem. Edit szívesen siettette vol­na a fejleményeket. Próbált kitérni növekvő rosszkedve elől. Kapóra jött, hogy. bele­avatkozhatott Rózsiék dolgá­ba. — Lássuk a lényeget. Akár azonnal költözhetnétek? A szőke Rózsi, aki mind­össze huszonhét éves volt, de alakra negyven, jóságos von­zódással biztatta a rokonsá­got: — Ne aggódjatok. Rajtunk nem fog múlni a család sze­rencséje. Zoltán tetszéssel tapasztal­ta asszonya bátorodását. ön­magáról is nagy véleménye volt amiatt, hogy fontosság­tudata szemlátomást növeke­dett. Az eladandó ház építé­sekor nem sokat adtak a sza­vára. Majdnem gyermeknek nézték. Ezúttal más szerepre készülődött. — Igen, rajtunk nem múl­hat a siker. Annál is inkább, mert egyelőre mi vagyunk a sínen a legjobban. De ti még csak álmodoztok. Feltűnt a többieknek Zoltán megváltozott viselkedése, de most alkalmatlan volt a hely­zet a megszokott tekintélyi állapot rögzítésére. Paula hajlandónak mutatkozott en­gedni a régi fölényből. Nagy­lelkűen egyenrangúnak fo­gadta el Zoliékat. — Az én anyám is eléggé megértő. Akár két különszb- bát is tud adni. Dezső a lehetőség célszerű oldalát hangsúlyozta: — Ami annyit jelent, hogy édesapánkat is magunkkal visszük. ízlett Zoltánnak a testvéri egyenjogúság. Fokról fokra bátrabban kóstolgatta. Most Editet kerítette sorra. — És a mérnöknő hol húz­za meg magát, ha hajlékta­lanná lesz? Edit azt hitte, attól nő kö­rülötte szemlátomást a bátor­ság, mert mérséklődött az ő kezdeményező lendülete, nem törődött vele. — Hajléktalan remélhetőleg mégsem leszek. Protekcióm van, talán kapok albérletet. Kinéztem egy szép sarokszo­bát az Ópiac-tér sarkán. Bolt­íves és tele van tizennyolca­dik századi stukkóval. Bűbá­jos rokokó ház, zárt saroker­kéllyel. Öreg gyógyszerészné a főbérlő. Kakukkfű, meg le­vendulaillattal van tele a la­kása. — Mert sok lehet a bolhá­ja — vágta rá Zoltán, és rö­högött a saját mondásán. Dezső most ,nem méltányol­ta az építkezésekről származó humort. Vezérlő szerepénél maradva, komolyan folytatta. — Mit számít az. Velünk együtt Edit is megtanult va­karózni gyerekkorában. Itt az ideje, hogy a kivakarózást is megtanulja. Úgy tudom, en­nek az ügynek diplomás test­vérünk a felelőse. — Láttam, tájékozódtam — nyugtatta meg Edit. — össze­sen háromszáznyolcvan négy­szögöl, százhúsz forint négy­szögölenként, állami áron. Villany van, víz és csatorna még nincs. Ruganyossá tette Dezsőt a cselekvési vágy. Tervezőked­ve oly nagy volt, mintha in­tézkedett vodna. Beszéd köz­ben még a sarkát is emel­gette. — Szóval, még nincs köz- művesítve. Annyi baj legyen. Arra terjeszkedik a város. Fő, hogy a fekvése megfelel­jen. Az pedig festői. És olcsó. Az illetékkel együtt bőven megússzuk hatvanezerből. Két éven belül az ötszörösét fog­ja érni. Ez a telkünk is, meg a másik is. — Miféle másik? — kérdez­te Paula, és meglepettségében nyitva felejtette a száját. Hozzáhajolt, közelről be­szélt arcába a kőfaragó: — Amit majd Csopakon ve­szünk a fölösleges pénzün­kön! Paula még jobban elképedt. — Micsoda? . . . — Igen, igen. Kocsi kell, meg telek Csopakon egy ga­lambház nyaralóval. Lehető­leg a Szeredás-villa közelé­ben. Bambára konyult Zoltán szalmasárga bajusza. — Én sem értem, hogy mi­ről beszélsz . . . Válaszul a levendulaillatú stukkós albérleti szobára, De­zső megmutatta, hogy milyen is az életképes képzelőerő. — Arról a maszek Szere- dásról beszélek. A szaktár­samról. Egymás mellett ül­tünk az irasiskolában. Butább volt, mint egy választási ma­lac. Most meg villája van Csopakon. Mert, ugye önálló kisiparos. Ügy viselkedik a piszok, mintha ő építette vol­na a Halászbástyát. Hát majd adok én ennek az adócsaló pojácának. Olyan nyaralót építek Csopakon, de olyan mosolyszépet, hogy Szeredás úr agyvérzést kap az irigy­ségtől. Kipirult, felhevült Paula. — Igazad van, Dezső! Edit óvatos hallgatással mondott véleményt. Ez fel­tűnt a kőfaragónak. — Mi az? Nincs kedved családi nyaralót tervezni? Rajzasztalán babrált a mér­nöknő, kiválasztott néhány öles papírt a rajzlapok töme­géből. — Tartsuk be a sorrendet. Addig a csopaki nyaralóig egyetmást még el kell intéz­nünk. Csináltam néhány váz­latot. Rózsi állt leghátrább, de így is kibetűzte, kinek a neve áll a tervezett lakások kereszt­metszeti rajzán. Bátortalanul kérdezte: — A mi lakásunk megint a földszinten lenne? Rossznak vélte Dezső a kérdést. Ennek megfelelően válaszolt, méghozzá epésen. — Igen, a földszinten. Te­kintve, hogy Zoli néha ezen­túl is részegen fog hazajönni. Kissé nehezen találna fel a lépcsőn. Az ilyen nyílt ócsárlás nem fért össze Zoltán egyenjogú­sági elképzeléseivel. Bátyjára támadt: — Semmi közöd a magán­életemhez! Ha tudni akarjá­tok, az új házban csak eme­leti lakást vagyok hajlandó elfogadni! A majdnem rikácsoló Pau­la, akinek érdesen trombitált a hangja, most gyógyító fi­nomsággal próbált beszélni. — Ezen nem szabad össze­vesznünk. Ugye, te sem látod aggasztónak, Dezsőkém? Mintha jobban szerette volna a kőfaragó a megszo­kott trombitáló hangot, dühö­sen intette le feleségét. — Te csak ne nagylelkűs- ködj. Miért éppen mi ássuk be magunkat az ürgelyukba? Ügy igazságos, hogy marad a régi beosztás. Zoltánban már egészen megizmosodott az önbizalom. Annál is inkább, mert előre­láthatóan fölismerte, hogy az új építkezésnél sokkal jobban rá lesznek utalva, mint a ko­rábbinál. Különben is, Dezső csak hét évvel volt idősebb. Merészen szembeágaskodott vele. 1 — Milyen jogon viselkedsz úgy, mintha te lennél a pa­rancsnok?! Piszok önző vagy. Nem engedek. Inkább kilépek a buliból. Ekkora bátorodás láttán Dezsőnek magasabbra kellett emelkednie, és a hangját is muszáj volt bömbölőbbre ereszteni. — De nagyon megijesztet­tél! öcsikém, inkább csókolj kezet, hogy ilyen testvéreid vannak! Csupa ész és csupa jószándék vesz körül. De úgy látszik, kezded semmibe ven­ni, hogy így kényeztet a sors! Szuszogva húzta feljebb a nadrágját Zoltán. — Én legyek a balek, mert egyedül én vagyok a melós közöttetek? Megmondtam. Emeleten akarók lakni. — Hát legyen —- szólt köz­be elnyújtott, békülékeny hangon Paula. Mint a feldühített bika, De­zső teljesen elvesztette a fe­jét. Karnagyi lendülettel ha­donászott felesége előtt. — Te meg szavald inkább a Talpra magyart, ha már végképp megbolondultál! Edit meg akart bizonyosod­ni, Paula miért olyan nagy­lelkű. Próbát tett. — Rendben van. Vállalom a földszintet. De csak bizo­nyos feltételekkel. — Nem hagyják szóhoz jut­ni az embert — panaszolta türelmetlenül Paula. — Parancsolj — mondta a mérnöknő. Összeszedte magát Paula, s ártatlanul pislogott békasze­mével. — Azt akartam mondani, hogy jó lesz nekünk a föld­szint is, ha egy szobával töb­bet kapunk. És külön garázs tartozik a lakásunkhoz. Cseppet sem tette boldoggá Editet, hogy próbája sikerrel járt. Valódi kedvénél sokkal derűsebben szólt sógornőjé­hez. — Látod, édesem, ilyenek a férfiak. Még azt meri rád mondani a bátyám, hogy megbolondultál. Elege volt belőlük. Vigyá­zott, hogy égyikükre se néz­zen. Élő rokonait ugyanolyan egykedvűen kerülte meg, mint a holt bútorokat, és át­ment a másik szobába. Be­csukta maga mögött az ajtót, ledőlt a domború heverőre. A hátán feküdt, vízszintesen, s türelemmel várta, hogy eny­hüljön a fejfájása. (FolutaliOB ta. 4 NŰGRAD - 1979. augusztus 29., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom