Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

Futballpénx Amíg a bableves íő Alakul a legnagyobb TermészeVuédelmi séta Jó illatok áradnak kifelé a konyhából. Kukucska Pálné s: ..porán tesz-vesz a tűzhely mellett, amelyen fazekak so­rakoznak. Iegyekeznie kell, délutános műszakba indul. A vanyarci kis házat körül­veszi a kert, szebbnél szebb virágokkal. Büszke rájuk a háziasszony, joggal. Az ő ke­ze munkáját dicséri minden a szép porta körül. Ezen a délelőttön paradicso­mot főz Kukucskáné. Jó lesz majd a téli hónapokban elő­venni a kamrából az illatos, piros paradicsommal teli üve­geket. Mariira asszony — a köze­lebbi és távolabbi szomszé­dok Markának becézik szlová- kosan — Vácra jár dolgozni. A Budapesti Finomfonó és Cérnagyár üzemének mun­kásnője. Megtartotta a va­nyarci viseletét. A haja egy­szerű kontybán. — „Megváltozom” nagyon, amikor beérek, mosolyognak rajtam az asszonyok. Levetem a viseletét, ugyanolyan kö­penyben dolgozom, mint a többiek. Eleinte szokatlan volt, kényelmetlenül éreztem ma­gam, aztán természetessé vált. Mit gondol, Marika, mondta a művezető, majd fog nekem sokszoknyában flangálni a gépek között. Aztán majd el­kapja valamelyik a „slafrok- ját”, leshetünk egymásra... Ennyit a köpenyről. Ku­kucska Pálné még hozzáfűzi: — Időnként, ha hivatalos helyre megyek, felveszem az „egyruhámat”. így hívják nálunk, Vanyarcon az egysze­rű. sima ruhákat. De legin­kább a viseletét szeretem. Meg a jó, ropogós nótákat, az ugyancsak ropogósra ke­ményített ingválj és a főkötő mellett. A vanyarci fiatalasz- szony alapító tagja a nemze­tiségi népdalkörnek. Nyomós indok nélkül el nem mulasz­tana egyetlen próbát, fellé­pést sem. Az édesanyja szomszédságá­ban saját házában él Eszter Geoszövet az útpályán Természetes édes víztárolók Igazolódott az alma-atai tu­dósoknak az a hipotézise, amely szerint a földkéreg óri­ási tektonikus törésvonalai mentén természetes édesvíztá­rolók helyezkednek el. A bolygónk testén levő ősrégi „sebhelyek” tobolszki rendsze­rében például — amelyek 1300 kilométeres hosszúságban hú­zódnak a szűzföldek alatt — új tárolókat fedeztek fel. Ezekből annyi ivóvíz szerez­hető, amennyi egy több mint százezer lakosú város számára is elegendő naponta. A sárga állomásépület ré­gen látott ekkora port. A vá­gányzár miatt vonatot helyet­tesítő autóbuszok sárga kígyó­ja™ bukdácsolva-prüszkölve ka­nyarodott mögé. hogy a szisz- szenve nyíló ajtókon kiöklen- dezze az egymásba kapaszko­dó,” izZadlságszagú embertö­meget. Az autóbuszok kavarta port még sűrűbbre rúgta a soka- dalom. Egymás sarkára hág­tak; táskák, könyökök szorul­tál? idegen csípőkhöz, s a több száz ember — mint egy vízre terített hatalmas tarka rongyszőnyeg — hullámzott a vonat felé. Átszállni. Az Öreg kikönyökölt az I. osztályú kocsi fülkéjének ab­lakán, kárörvendő vigyorral leste a tülekedést. Széles szá­ja™ szinte körülnyalta az or­rát, úgy szólt vissza a kupé­ba ; P • — Nézze, kolléga, ezt a csürhét! Tapossák, gyilkolják egymást azért a rohadt he­lyért. A Fiatalember kelletlenül nézett ki az ablakon. Lábait hosszan elnyújtva, majdnem egyenes testhelyzetben ült, színes dzsekijét az ölébe húz­ta, Ritkás bajusza néha ide­gesen megrándult, odakapott, s valahogy így csinált: „szi- sziii... a mindenit”; Bizonyá­ra fogfájás. A kutyafáját, sosem indu­' Thüringiában nagy hagyo­mányai vannak a kézműves­ségnek. Közülük egyes kiha­lófélben levő mesterségek ma újraélednek. Ilyen a kékfestőipar, amelyről ez a vidék már a XVIII—XIX. században híres Húsz név az anyakönyvbe A magyar néphadsereg pol­gári védelem központi anyag­raktár és javítóüzem parancs­noksága művelődési otthona és szakszervezeti bizottsága rendezésében a napokban névadó ünnepségre került sor a jobbágyi helyőrségi műve­lődési otthon színháztermé­ben. A névadón húsz kis­gyermek nevét jegyezték be az anyakönyvbe. A kis ünne: pelteket Beniczky Antal al­ezredes köszöntötte, majd megajándékozták a gyereke­ket. Az óvodások műsorral, a kisdobosok kék nyakkendő­vel. az úttörők virággal ked­veskedtek á kicsiknek. Szanszbrit kéziratok ' „Az indiai kultúra — hagyo­mányok és áramlatok” címmel a IV. szanszkrit világkonfe­rencia alkalmából kiállítást rendeztek Weimarban, mely betekintést nyújtott az ó-indiai kéziratok és miniatűrök vilá­gába. A berlini német álla­mi könyvtárban 520 ó-indiai kéziratot tartanak számon, melynek egyharmadát szanszk­rit nyelven írtak. A Német Demokratikus Köz­társaság hét egyeteme közül öt nemzetközileg is jelentős indo­lógiái kutatásokra tekinthet vissza. Berlin már a XIX. század elején az európai szanszkritológia központja volt. Az első szanszkrit stú­diumokat 1825-ben tartották. A királyi könyvtár első 7—8000 szanszkrit kézirata Wilhelm von Humboldtnak köszönhető. A berlini egyetem alapítója felismerte, hogy egy ilyen sokrétű gyűjtemény szá­mos kutatás kiindulópontja le­het. A XIII—XIX. századból származó kéziratok olyan le­írásokat is tartalmaznak, me­lyek az i. e. I. századról szól­nak. Ezek a költészet, mesék és drámák mellett a tudomány, a filozófia, a matematika, a csillagászat, az orvostudomány, a jog és a vallás kérdéseivel is foglalkoznak. lünk? — bődült el az öreg, s a vonat ebben a pillanatban megmozdult. A reklamáló le­huppant a párnás ülésre az ajtó mellé — kettejükön kívül csak egy harmadik utas volt a fülkében — és kicsomagolt. Gondos feleséget tarthat. Da- masztszalvétából bújt elő a kenyér, a megterített lapos táskán kisvártatva ott sorako­zott a rántott hús, a zöldpap­rika is. Mind külön-külön, pe­dánsan becsomagolva. Az öreg tömött pofazacskójába gyömöszölte a harsogó zöld­paprikát és kenyérmorzsát fröcskölve a Fiatalemberhez fordult: — Itt fog dolgozni nálunk? Hogy smakkol? * — szisziii... nem tudom. Még csak két napja vagyok itt. Az öreg szája éppen ki­ürült, tehát nem kérdezett semmit. Meglegeltette a sze­mét a terítéken, egy pillana­tig habozott, hogy a hús me­lyik részét vágja is le, aztán összepárosította a kenyérrel, bekapta és már böfögte is: — Me ...........eó? Meó? A Fiatalember éppen a meg­rángó bajuszával volt elfog­lalva, megsimogatta-tapogatta a bal orcáját, úgy bólintott. Az igenlés nyomán valami furcsa fény villant az Öreg szemében. Lenyelte a már megőrölt ételmaradékot, elpa­volt. A hatvanas években úgy hitték, ez is kihalásra ítélt. És íme, azóta Greizben és Weimarban új kékfestő­műhelyek nyíltak, ahol a mesterek —, mint egykor elődeik — ma is indigót használnak színezőanyagnak. Régi hagyományokkal ren­delkező iparág a harangön- tós is. Ez sem a múlté. Az apoldai Peter Schilling ha­rangöntőmester, aki jelenleg is készít nagy harangokat, különféle szebbnél-szebb ha­rangjátékokat tervez és önt formába. Az erfurti Manfred Wittrien a sárgarézharang- öntés mestere. Ö készíti az óceánjárók és a parti vízi­járművek hajóharangjait. Ma­napság divat az otthoriokat vörösréz- dísztárgyakkal éke­síteni. A középkorban elter­jedt .ipart ma is több helyen űzik. Leghíresebb közülük az erfurti Edgar Nossmann mű­helye. A thüringiai kézművesek közül híresek meg a bürgeli fazekasok, a lauschai üvegfú­vók, a zeulenrodai fafaragók. Hát, mondaná más is, aki még csak először látja: gyö­nyörű ez a megyei legna­gyobb kiterjedésű természet- védelmi terület. Csak közle­kedni rajta . . . Tegnap reg­gel — mondják az itteniek, mikor kocsink hegynek neki­lódulta előtt informálódunk a terepviszonyok iránt — ki­adós zápor áztatta a kifelé vezető szerpentin agyagalap­ját. Ügyhogy nehéz lesz fel- jutniok a hegyre . . . Moso­lyog rajtuk a GAZ vezetője, s nekilódulunk. Két-háromszáz méter után már beérik a jóslat: csúszkál, fáról, bukdá­csol a terepjáró. Kollár Jó­zsef, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezési osz­tályának szakfelügyelője mondja is: „GyaJLog simább utunk lenne”. Szó, ami szó, igaza van a megyebeli természetvédelmi területek „főgazdájának”, hi­szen Mátrapováktól — né­hány rövid szakasztól elte­kintve, társadalmi munkában készült betonjárda köti össze a falutól hat kilométernyire levő Mátracserpusztát. Gon­dolom, sehol az országban nincs párja ennek a kímélet­len, szakadékokkal, emelke­dőkkel tarkított, ám nosszú munkával „komfortossá” ala­kított hegyi útnak, ami jóté­kony „köldökzsinórként” köti össze a -pusztát a faluval. Mi­kor a pusztaiak munkájukat elkezdték, dehogy gond oltak arra, hogy valaha is a mesve legnagyobb kiterjedésű, nyoic­kolt a táskájába. Közelebb húzódott. — Hallgasson rám, fiatal kollégám! Legyen erős, kö­nyörtelen. Érti? Kíméletlen. Ne,hagyja magát'befolyásolni! Mert ez a lusta tahó banda csak siránkozni tud, a meló meg büdös neki. Nekem elhi­heti, igazén elhiheti. Ismerem én már őket, mint a rossz pénzt, nem hiába járok le minden héten egyszer a tröszttől. A Fiatalember az idegesen izgő-mozgó bajuszával — ha lehet — még közelebb húzó­dott az ablakhoz. Az Öreg utána nyomakodott, s egy nagy levegőt véve már foly­tatta is: — A sírásukat majd meg­szokja! Hogy lekezelik őket, hogy nincs artyag, hogy a pes­ti anyagyárban jobban keres­nek a melósok, hogy itt a ku­tyába sem veszik őket... meg ilyesmi. Ne vegye fel, ez csak duma!.... Figyel maga rám, kolléga? — I... szisz... Igen. — Akkor jól van... Egyéb­ként a foga? Sajnálom. Most jut eszembe, bemegy maga holnap? Igen, ez nagyszerű. Mondja már meg a Kovács­nak, hogy péntekre készítse elő a papírokat! Kivételesen nem fogunk vacakolni, tingli- tanglizni. Aláírásra legyen minden előkészítve és hadd menjen a portéka! Egyébként .s ez a hőség... jó lenne va­lami kellemes hétvégét csi­nálni. Hol is tartottam? Szó­val a nyavalygás... Én azt mondom magának, fogja meg keményen a dolgot most az elején, szorítsa a... mogyorói­kat, akkor nem fognak el- szemtelenedni. Tudja, mit csi­náltam én? Tudja, hogy én mit csináltam? Egy sürgős rendelésre legyártottak két va­gon árut, én meg visszavág­tam az egészet!. Az utolsó da­rabig! Mert állandóan csak lébecolnak, kártya meg mi­egymás, aztán meg összecsap­ták az egészet... mi az, maga leszáll? Nem jön Pestre? A Fiatalember már az aj­tóban állt kis motyójával, on­nan sziszegte vissza: — Szisziii... most nem. — Kár, Nagy kár. Csak ne-> gyed négyre érünk be, addig még elmondhattam' volna egy néhány dolgot. Jó iskola az enyém, kitaníthatnám. Majd megismeri... Most álltak először közvet­len közel, szemtől szemben egymással. Az öreg a Fiatal­ember szemébe nézett, s fel­fedezte benne a méla közönyt. ... de úgy látom, ez magát nem is érdekli, ifjú kolléga. Határozott fejrázás volt a valasz meg egy rövid, szisze- gés nélküli mondatocska: — Futballpénzen vagyok. Kelemen Gábor száz hektáros természetvédel* mi területének kialakítása érdekében dolgoztak. Pedig így adódott. Köny- nyű megközelítést nyújt, a „betonösvény” mindazoknak, akik a festői környezetben levő halastót, a közeli, régen abbahagyott művelésű kőbá­nyát, a patakok ezernyi szép­séget rejtő, ám veszélyes, zord szíriek között kanyargó folyását, avagy még rn°sz- szebb: a Szépfa-pusztát. a Nagy-Dél-lapost felkeresik. Mert van itt szépség . . 1 Azt mondta a közelmúltban Jan Sykorski, a wroclawi egyetem fiatal tanársegédje, akivel a Bükk-tetőn az ép­pen néhány nappal azelőtt épített, friss szagú, erdélyi kápolnára emlékeztető formá­jú kilátótoronyban akadtam össze: — Semmi érdekem nem fűz ahhoz, hogy dicsőítgessem Magyarországnak ezt a részét, ám még a mi, Tátrához szo­kott szemeinket is megkapja ennek a résznek a gyönyö ű- ségé. És — szinte mellbe vág — kihasználatlansága! Isme­rőseink révén feleségemmel körbejártuk kocsinkkal a me­gyét, de ehhez fogható szép vidéken nemigen fordultunk meg. Mi mindent lehetne itt tenni . . . — Hát, igen . , . Hiába nyilvánítottuk természetvé­delmi területté ezt a tájegy­séget, az ezzel járó munká­nak még csak az elején tar­tunk — mondja Kólláf Jó­zsef. — Hiszen, bár ez a megyében a legnagyobb, ám figyelembe kell vennünk, hogy „rajta” kívül még net- venhét hasonló minősítésű terület felett mi, négy felett — Hollókő, Salgó és környé­ke, Ipoiytarnóc, valamint a Börzsöny-vidék — pedig az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal őrkö­dik. Erőnk és — pénzünk is véges, s hiába a nagy igye­kezet: egyik napról a másik­ra sehol sem tudunk túriatd- paradicsomot varázsolni. Valóban: hiába kö'Lenek egyetlen esztendő alatt erre a részre is több mint százezer forintot; látványos dolgokat nemigen lehet ebből felmu­tatni. Bár azért akad már mi­re rácsudálkozni. — Jelenleg három kiépített forrásunk van — mondja Hasznosi István, a homokte- renyei Zagyvavölgye Terme­lőszövetkezet természetvé­delmi ágazatának vezetője, akiről meg kell jegyezni, hogy ebbéli funkciója egye­dülálló a megyében, (Nógrád dicsőségére és a megyei ta­nács mezőgazdasági és él ;1- mezésügyi osztályának elis­Készül az ebéd.. (Bábel László felvétele) nevű kislányával, aki most lesz nyolcadikos, Esztinek ugyanolyan szép, vagy tán még szebb népviseletes ru­hája van, mint az édesanyjá­nak. Ketten csinálták. — Szívesen és sokat kézi­munkázunk, a kislányt is er­re neveltem. Tanuljon meg E Csehszlovákiában gyár­tott, újfajta nem szövött anyag nevében nem véletle­nül szerepel a „geo” szótag: ez a polipropilén' vagy poli­észterszálakból készült szö­vet nem rothad, nem pené- szedik, kivételes kémiai ellen­állóképesség, tartósság, hosz- szú élettartam jellemzi és utakhoz, valamint más, föld­be épített létesítményekhez szánják. A geoszövet — mint­egy „szövet a föld számára”. A geoszövetet az útpálya egyik rétegeként fektetik le és ez nem keveredik össze az alapozásnál használt másik méréséként mondva, sehol az országban eleddig, ilyen gyor­san, s ekkora következetes­séggel nem tudták még meg­szervezni a természetvédelmi területek feletti gazdát. Ná­lunk ez rövid idő alatt sike­rült: a homokterenyei Zagy­vavölgye Termelőszövetkezet lett e tájegységek felelőse, s Oravecz Vilmos mátracser- pusztai lakosú természetvé­delmi őrnek ezért is tűnik természetesnek, amikor Hasz­nosi István mondja neki: „Bátyám! Holnap korán kel­jenek, mert néhány napi te­endőjük akad az ipolytarnóci láp környékén”. Az oda egyébként van vagy kilenc- ven-száz kilométer . . .). — Ám ezen Kívül — foly­tatja a „gazda” — a nyírme- di halastót, a kőbányát és a patakot övező térségben több mint négy kilométer hosszú­ságban alakítottunk ki séta- utakat, tíz kiépített szalonna- sütőt „üzemeltek már be” a kirándulók, melyek mellett pihenőpadok és asztalok ta­lálhatók. További — még erre az esztendőre szóló progra­munk is gazdag: a héten meg­kezdjük a területen a tájé­koztató- és útmutató táblák kihelyezését, melyeken szere­mosni, főzni, takarítani, hogv majd a saját háztartását jól ellássa. Akármilyen modern világ van, enélkül nem lehet családot alapítani, otthont te­remteni. Ezt a szép térítőt is ő hímezte. A fiatalasszony kilenc éve dolgozik Vácon. Három mű­szakba jár a cérnagyárba. Hozza-viszi a busz, jóformán a ház előtt teszi le. Mégis fá­rasztó. — Ennyi év alatt hozzá­szoktam. Két gépet kezelek, mindegyiken nyolcvan orsó. Van mit ugrálni. Ennek elle­nére szeretem. Volt, hogy elindultam, nekem ebből elég volt, • megyek egy műszakos munkára. Aztán meggondol­tam. Megszoktam a helyet, a avárat, brigádban dolgozunk. Ha az ember ráhajt, a három­ezer-öt—háromezer-nyolcszáz forint megvan egy hónapban.' Mivel egyedül neveli a kis­lányt, szüksége van rá. Két esztendeje a saját erejéből megvette azt a házat, amely­ben most laknak. Még a kü­lönleges, régi lámpa is ma­radt, amely már sok évtizede szolgálja a világítást. A délelőtt gyorsan elszalad a konyhában. — Könnyebb is, jobb is, hogy amíg teszek-veszek, fő­zök. takarítok, énekelek ma­gamnak. , Még anyámtól tanul­tam a szlovák és mag var da­lokat, tőlem meg a lányom. El ne felejtsem, a húgom' is tagja az együttesnek. Az óramutató veszedelme­sen közeledik a tizenkettőhöz, hamarosan itt a busz. Marika még egyet kavarint a bable­vesen, aztán félrehúzza. Megfőtt az ebéd közben, öltözködik, Esztit ellátja délutánra jó tanácsokkal. Sza­lad a buszhoz. Még egyszer odapillant a konyhaajtóra, az­tán az jut az eszébe, szólni kell a műszerésznek, valahogy nem tetszik a benti gép... Csatai Erzsébet kétfajta alapréteggel hanem mintegy szűrőül szolgálhat, s lehetővé teszi a homok-kavics keverék kiküszöbölését az útépítésnél. Az újdonságot már alkalmazzák Csehszlo­vákiában. A Morvaország és Szlovákia határán húzódó, új autópálya alapja például eb­ből áll. A geoszövetet a Brno és Breclav közötti autóút épí­tésénél is felhasználták. Az újdonságot a mélyépíté­si létesítmények bratislavai tudományos kutatóintézeté­nek szakemberei a „Mitop” textilkombinát kollektívájá­val közösen dolgozták ki. pelnek a legfontosabb tudni­valók. Hol van a legközeleb­bi pihenő-, forrás, tűzrakó- hely.í?) — Ezektől lesz igazán pi­henőhely a terület? — Korántsem! — hangoz­tatja Kollár József. — Ha jól tudom — pillant Hasznosi Ist­vánra, aki szemrebbenéssel alátámasztja a szakfelügyelő mondókáját — a további ter­vek között a halastói oldal­ban kialakítandó erdei tofna- pálya, Nyírmed-pusztán, a volt kastély háta mögött pe­dig ródli- és sípálya megte­remtése szerepel. Ide egyéo- ként felvonóberendezést is szeretnénk beszerezni. Mind­ezek mellett további ..össz­komfortos” tűzrakóhelyeket építünk, és, újabb jó vizű forrásokat tárunk fel. — A faluból kivezető út rendbehozatalára nem gon­doltak ? — De igen. Ez azonban a mi erőnket jóval meghalad­ja. Sokrétű társadalmi össze fogás azonban eredménnvL’l járhatna. Ez még —. ha sza­bad így fogalmazni — a lövő zenéje. Igen, az még csak a jövőé. A természet szépsége azon­ban már régtől adott. S, hogv e látvány . csak keveseknek adatott meg eleddig, v az vi­szont nem a szép fekvésű he­gyek mulasztása . . . Karácsony György NÓGRÁD — 1979. augusztus 29., szerda 5 Ritka mesterségek újjáéledése Thüringiában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom