Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

Tapasztó fatcsere Egerben Csanády János * * Önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők IX. országos találkozója A SZÁMVETÉSRE, a meg­tett út felmérésére, az ered­mények, hiányosságok összeg­zésére, az elkövetkező idők teendőinek megállapítására az élet minden területén szükség van. Ilyen számvetést tettek az önkéntes néprajzi, nyelvjá­rási gyűjtéssel foglalkozók is, akik az 1977-es kőszegi talál­kozó után most — immáron 9. alkalommal — jöttek össze augusztus 17—19-én Egerben. A háromnapos rendezvény há­zigazdája Heves megye és Eger város tanácsa volt, me­lyek a Magyar Néprajzi Társa­sággal, a Magyar Nyelvtudo­mányi Társasággal, a Hazafias Népfronttal karöltve vállalkoz­tak a találkozó megrendezésé­re. Az ünnepélyes megnyitóra a városi tanács dísztermében — mely zsúfolásig megtelt — került sor. Dr. Harmata János, az ELTE tanszékvezetője el­nöki megnyitójában hangsú­lyozta a tudományos kutatás, az önkéntes gyűjtés fontossá­gát, melybe célszerű aZ álta­lános és középiskolai tanu­lók minél szélesebb körű be­vonása, mely munka a társa­dalmi tudat formálásának is fontos eszköze. Kalmár Péter, Eger város tanácsának általános elnökhe­lyettese a vendéglátók nevé­ben üdvözölte a gyűjtőtalálko­zót. Dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes is szólt a ta­lálkozó résztvevőihez, hang­súlyozva e munka fontosságát, hiszema honismeret, a köz- műverodés mindenkit kötelez a múlt emlékeinek megmenté­sére. Kiemelte — többek kö­zött — a tanórán kívüli ne­velésben a honismereti szak­körök munkájának fontossá­gát, pedagógai jelentőségét. Ígérte, hogy az Oktatási Mi­nisztérium, a KISZ, a Hazafi­as Népfront — ismerve e mun­ka fontosságát — ezután is segíteni fogja a gyűjtőket, a honismereti munkát. A Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa és a KISZ központi bi­zottsága nevében a gyűjtőta­lálkozót üdvözlő Pásztor Gab­riella is fontosnak tartotta az amatőr gyűjtők munkáját, melyben a résztvevők száma egyre növekszik, örvendetes, hogy mind több általános is­kolai és szakmunkástanulót is találunk soraikban, össze­gezte a gyűjtőmunka szélesíté­sével kapcsolatos további te­endőket. Minden találkozón az elért eredmények értékelésé­nek legszebb bizonyítéka, hogy ekkor adják át a gyűjtőmun­kában élenjárók részére a ISemcsak a húszéveseké!... Látogatóban a szécsényi Nógrádi Két esztendővel ezelőtt, 1977 nyarán indultak, főleg fiatalokkal. Az 1978-as év munkája, programjai alapján a MEDOSZ által kiírt klubos pályázaton második díjat ért el az ÉPSZÖV Nógrádi Sán­dor nevet viselő klubja. Nem írom azt, hogy ifjúsági klub­ja — célkitűzéseik között ott van a többi korosztály szá­mára is a szabadidős-progra­mok biztosítása, de természe­tesen a fiatalok veszik igény­be elsősorban a klub szol­gáltatásait. Érthető ez, hiszen a szócső- nyi ÉPSZÖV munkásszállót nem tart fent, a dolgozók hazajárnak a vállalati autó­buszokkal, így elsősorban a fiatalok, akiket család, gye­rekek gondja még nem köt, tudnak bent maradni avagy visszajönni a programokra. Bár vannak kivételek —, ahogy maga a klubvezető, Táborszki János műszaki elő­készítő is. — Balassagyarmaton la­kom, családom van —, de a diszkók kivételével általában minden fontosabb programon itt vagyok. Szerencsére van­nak segítőim, aktív klubo- sok — Bozány Erzsébet, Ró­ka Jolán például —, akik a szervezésben, lebonyolításban mindig részt vállalnak. Egy­re kedveltebbé válik a klub: a szórakoztató rendezvénye­ken 60—70 fő van általában, néha 100-ra is felmegy a szám, a vitakörök, előadások, az úgynevezett komolyabb programok sem üres székso­rok előtt mennek, 30 fő el­jön azokra is átlagosan. — Mi szerepel a kínála­tukban? — Széles skálán mozog: a szocialista brigádok vetél­kedőitől élménybeszámoló­kon, ankétokon keresztül pantomimig, politikai vita­körig mindent itt tartunk. Közben alaposan körbené­zek a klubban. Mielőtt kinyi­totta volna az ifjú klubveze­tő, előre is elnézést kért az esetleges rumliért, mivel az előző hét végén diszkó volt. De feleslegesnek bizonyult a mentegetőzés, szép rendet raktak a fiatalok maguk után. Tulajdonképpen két helyiség­ből állt a terem — függöny­klubban nyel elválasztva itt az ebéd­lő, a másik része a dohányzó és olvasósarok, a terem végé­ben az audiovizuális felszere­lések. Az egyik fal ötletes tapétát kapott tojástartó do­bozokból, harmonikusan illik a berendezés és a függönyök sárga, piros, zöld színe egy­máshoz. — Korábban raktár volt itt, 1977-ben sok társadalmi munkával alakították át ilyen közösségi helyiséggé. Borik Albert üzemmérnök álmodta meg így — és megvalósult. A friss folyóiratok, hetila­pok azt mutatják, járhatnak, járnak ide a szövetkezet dol­gozói. Vajon mennyire ki­használt ez a hely? — Nyáron előfordul, hogy egy-egy hét program nélkül megy el, sokan nyaralnak, nincs olyan igény rá. De té­len hetente rendszeresen van egy-egy kötött program este, háromhetente diszkó. A KISZ-szervezet rendezvényei is itt zajlanak. Volt már író­olvasó találkozó Csurka Ist­vánnal, Czakó Gáborral, él­ménybeszámolót tartott Mol- doványi Ákos. Remekül si­került a közös klubest az EL- ZETT-es fiatalokkal — vetél­kedő, játék, ismerkedés egy­más vállalatának és KISZ- szervezetének tevékenységé­vel, zenés program váltotta egymást. — És a szürke hétköznapo­kon be lehet ide térni és böngészgetni az újságokat? — A klubvezetőség vala­melyik tagjától el lehet kér­ni a kulcsot, bejöhetnek dél­utánonként. Sakkozni, ping­pongozni, televíziót nézni, le- mezezni a program nélküli napokon is szoktak, egyéb­ként mindennap hattól tízig este nyitva van a klub. A jövőben szeretnénk az eddi­ginél több jó programot biz­tosítani a középkorúaknak, a szocialista brigádoknak is. A második díj mellé kap­tunk 10 ezer forint jutalmat — ezt a fotólabor fejlesztésé­re fordítjuk — mert, hogy ne feledjem, néhányan fog­lalkoznak a klubtagok közül ezzel is. És jó lenne tartani, továbbfejleszteni az elért szintet. G. Kiss M. NöGRÁD — 1979. augusztus 26., vasárnap Sebestyén Gyula-emlékérmet. Ez alkalommal négyen (dr. Túri Róbert, dr. Máday Gyu­la, id. Dobossy László és Pusztainé Mada Ilona) érde­melték ki ezt áz elismerő ki­tüntetést. Az ünnepélyes megnyitó után dr. Bakó Ferenc, az egri Do­bó István Múzeum nyugdíjas igazgatója tartott előadást a palóckutatás céljáról, eredmé­nyeiről, s a további feladatok­ról. Ismertette a palócok ere­detével kapcsolatos történelmi és antropológiai vizsgálatok alapján kialakult véleménye­ket, a nyelvészeti vonatkozáso­kat, a palóckutatásban alkal­mazott módszereket, a temati­kus kérdőívek szerepét, az ed­dig publikált munkákat. Ter­veik szerint a palóckutatás eredményeit 1980-ban nagy monográfiában (hat fejezet, 75 nyomdai ív terjedelem) kí­vánják összefoglalni, megje­lentetni. Munkájukban az ön­kéntes gyűjtők segítségére ezután is számítanak. A nap további részében a megyei művelődési központ adott otthont a program foly­tatásához. A munkaülés ke­retében tudományos kutatók, önkéntes gyűjtők számoltak be végzett munkájukról. Előbbi­ek sok hasznos módszertani ■útmutatást, segítséget is . adtak az önkéntes gyűjtőknek. Dr. Imre Samu akadémikus a tájszógyűjtéssel, a regionális tájszótárakkal kapcsolatban tartott általános módszertani tájékoztatót, s konkrét taná­csokkal is ellátta a tájszótá­rak készítésével foglalkozókat Foglalkozott azzal is, hogy mi­lyen témakörökben célszerű az önkéntes gyűjtés. Készülő tájszótárakról, mun­kájuk állásáról számolt be dr. Markó Lehel Imre (a kiskani- zsai szótár) és Galuska Imre (a kesznyéteni szótár). Az elő­adók bemutatták településüket, gyűjtési módszerüket is. Dr. Morvay Péter tájékoz­tató és kedvcsináló bevezető előadásából az „Ezerjófű-ak- ció”-ról — A népi növényne­vek és a kapcsolatos népha­gyomány országos gyűjtése — hallhattak a gyűjtőtalálkozó résztvevői. Kiemelte a munka újszerű voltát, fontosságát, is­mertette a gyűjtés módját, s a kapcsolatos irodalmat. Pén­tek János, a kolozsvári egye­tem tanára a romániai magyar népi növénynévgyűjtésről szá­molt be, melyet 1971-ben kezd­tek, hangsúlyozva, hogy ez a munka is része az általános honismereti munkának. Egy- egy növénynek több neve is van, fontos tehát, hogy nyelvi­leg teljes gyűjtést végezzünk, a fogalom és név egységét megvalósítsuk munkánk során. Konkrét eredményekről hal­lottunk Csetényi Mihálynétól, is, aki a Csépán (tiszazugi község) és környékén meg­valósított növénynévgyűjtésről számolt be és ismertette a Ti­sza mentén található növények felhasználását is. Népművészeti est és tanul­mányi kirándulás színesítette a programot, melynek kereté­ben népdalkincsünk, néptán­caink szép darabjaival ismer­kedhettünk, illetve gyönyör­ködtünk a hevesi táj szépsé­gében. Felkerestük a tarna- szentmáriai templomot, a verpeléti kovácsmúzeumot, a kisnánai várat és parasztházat, a parádi kocsimúzeumot és pa­lócházat. A további munkaüléseken elhangzott előadások az anya­gi és társadalmi kultúránk ér­tékeivel, feladatainkkal fog­lalkoztak. Dr. Hofer Tamás és dr. Morvay Judit szólt konk­rétan arról is, mit kíván a néprajztudomány az anyagi kultúra és a társadalmi kul­túra önkéntes gyűjtőitől; fog­lalkoztak a hivatalos és ön­kéntes gyűjtők közötti kap­csolattal. Hallottunk népitánc- és nép­zenekultúránk eredményeiről, az önkéntes gyűjtőkre váró feladatokról, a díszítőművé­szeti körökről, a néphagyo­mány értékeinek társadalmi védelméről. A „Szabad fó­rum” kötetlen formában mint­egy továbbvitte a szervezett program keretében elhangzot­takat. Eredményekről, gon­dokról esett szó, melyek azt tükrözték, hogy sokat tettünk eddig — közös erővel — népi kultúránk, népművészeti érté­keink megmentése, feldolgozá­sa érdekében, de még nagyon sok a teendő ahhoz, hogy a még meglevő értékeinkből semmit se hagyjunk elpusztul­ni! MUNKAÜLÉS, tapasztalat- csere volt ez a három nap, s talán kissé biztatás is min­denki számára, hogy — ha sokszor nehéz körülmények között is, de — érdemes dol­gozni ! Leblanc Zsoltné Dimitro Pavlicsko ukrán költő : Gólyák Gólyák járnak a lóherében, Piros lábuk elő se villan, Ring szép fehéren csak a törzsük, Elérhetetlenül lebegve, Mint réges-rég vízre bocsátott Gyerekkorom papírhajói... Ez az öröm — kibírhatatlan! Mert visszatér hozzám a flotta Elmúlt idők tájairól, És nagyváros is lehetek még, A hajóűrben — csak nekem! Lábalok cipőstül-ruhástul A zöld tengerbe, nincs türelmem, Hogy bevárjam őket; kitárom Két karomat e víz fölött. Talán hajókötél leszek csak, De lehet, hogy úszódaru, Es nagyváros is lehetek még, Mely hajókat fogad: szerencse Gyémántjaival játszhat ekképp. De mi történt? Fregattjaim most Fekete-fehér szárnyukat mind Megemelik, s az óceánból Piros lábak tűnnek elő, És e gyors szárnylebegtetésre Arcom sápadva dermed ... Állok A lóherében, s egyre látom: így füg eltűnni életem, Fénylő kékségben egy madár. (Tandori Dezső fordítása) Arany dűlőknek szélein Arany dűlőknek szélein hajladoztunk kelet-nyugatra, az égető nap szálai fonódtak kócosán hajunkba, ki-kitérünk, ha szekerek közeledtek kévékkel rakottan, meg sem lebbentek a szelek, míg kalászt szedegettünk ottan, a rakott szekerek nyomában kibomlott teljesen a nyár, ontotta aranyló tüzét, hónunk alatt kalászfüzér, körül ringott a sík Mezőföld szíves, édes hazai táj, füttyünk az akáclombokig tört, harangszó kongott déltájt, hajladoztunk kelet-nyugatra, ahonnan annyi ellenség tört egykor ránk — zöld ággal galamb szállt, és a miénk volt a világ. ÉLŐ ÁNYÁMYELV Első hallásra talán furcsá­nak hangzik a megállapítás: nem mindenki tud olvasni. Sőt gyakran még az sem tud olvasni, aki elsajátította az iskolában a stílus ismereteit, a műfajok elméletét. Mert más dolog olvasni, és megint más érteni is azt, amit elol­vastunk. Még nehezebb és bonyolul­tabb a helyzet az olvasás mű­vészetét illetően a nemzetisé­gek lakta területen. Nem biz­tos az, hogy akik elnézően megértik egymást, azt a nyel­vet is értik, amelyen a re­gény és versek születnek. Óvodáskortól kezdve Az anyanyelvi oktatás a nemzetiségi lét egyik legfon­tosabb biztosítéka. Érthető tehát, ha fejlesztése a ha­zánkban élő nemzetiségek — németek, szlovákok, délszlá­vok és románok — fő felada­ta. A lehetőség adott: tör­vény van rá. hogy hazánk­ban a nemzetiségek szabadon gyakorolhatják anyanyelvű­ket. Pártunk nyílt gyakorlati végrehajtásában is következe­tes nemzetiségi politikája le­hetővé i teszi, hogy nemcsak otthon, a szűkebb családi kör­ben, de az óvodáskortól kezdve a legkülönbözőbb ok­tatási intézményekben is el­sajátíthassák az itt élő nem­zetiségiek anyanyelvűket. Az elmúlt években tovább nőtt az igény a német nyelv- oktatás iránt, — fogalmazta meg a közelmúltban a Ma­gyarországi Németek Demok­ratikus Szövetségének orszá­gos választmánya. Arról ad­tak számot, hogy az óvodák­ban ma már háromezer-ötszáz az általános iskolákban közel tizenhétezer, a gimnáziumok­ban pedig háromszázötven gyermek tanulja a német 'nyelvet. A megyék közül a legtöbb német nyelvoktató óvoda Pest megyében talál­ható, szám szerint húsz. s ezekben ezerháromszáz kis­gyermek tanul. A második Baranya megye, tizenhat óvo­dában ezer gyermekkel. A német nyelvoktató álta­lános iskolák számát illetően Baranya megye áll az élen ötvenöt iskolával. Pest me­gye huszonnégy intézmény­nyel a második, de ennek el­lenére itt ezerkétszáz diákkal több tanulja a német nyelvet, mivel ezek az iskolák lénye­gesen népesebb településeken működnek. összességében az országban hatvannégy óvodában és százhatvanegy általános is­kolában tanítják ma már a német nyelvet, s ezt egészíti ki három gimnázium: Buda­pesten, Pécsett és Baján. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségében mondták el: A négy eszten­dővel ezelőtti statisztikához képest csak az általános is­kolákban ezerkétszáz gyer­mekkel több kapcsolódott be a szlovák nyelv tanulásába. „MY SME DETI” Jelenleg az ország negy­venegy óvodájában is tanul­hatnak szlovákul a legkiseb­bek. Számuk évről évre nő. Tavaly például Nógrádon és Nőtincsen nyílt szlovák nyel­vű óvoda. Munkájukat a szö­vetség sokrétűen segíti. Pél­dául „My sme deti” címmel dalos játékfüzetet jelentettek meg, amely szinte egyik nap­ról a másikra közkedveltté vált. A nyelvoktató általános is­kolák a legnépesebbek. Négy év alatt a tanulócsoportok száma háromszáztízről há­romszáznegyvenre emelke­dett. Ebben az iskolatípusban ma. már hatezer-hétszáz tanu­ló részesül anyanyelvi okta­tásban. Ugyanakkor nő a tan­nyelvű általános iskolák ta­nulólétszáma is. Ma már mintegy nyolcszázan tanul­nak ebben az iskolatípusban. A szövetség munkatársai rendszeresen segítik az okta­tást, gyakran részt vesznek a szülői értekezleteken is. Egyre több azoknak a szá­ma is, akik a szerb-horvát nyelvvel ismerkednek isko­láinkban. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára pél­daként a Pest megyei Tökölt említette, ahol évtizedekre visszanyúló hagyománya van a nyelvoktatásnak. Ennek kö­szönhető, hogy ma már az általános iskola valamennyi évfolyamának van egy szerb- horvát nyelvet is tanuló osz­tálya. A tököli diákok több! mint egyharmada vesz részt az anyanyelvi oktatásban. Hogy mi tette ezt lehetővé? Elsősorban az, hogy a község három óvodájának kis látoga­tói közül öt esztendő óta mintegy százhuszan tanulják játékos formában az anya­nyelvet. Itt az sem ritka je­lenség, hogy magyar szülök kérik: szeretnék,, ha az ő gyermekük is részt vehetne az óvodai, vagy általános is­kolai nyelvoktatásban. Ami pedig a hazánkban élő román nemzetiségieket illeti: az anyanyelvi oktatás legfőbb bázisai továbbra is az okta­tási intézmények; az óvodák­tól a kétnyelvű és a nyelvok­tató iskolákon, a középisko­lákon át egészen a felső fokú intézményekig., Ezt a munkát azzal is segítik, hogy rend­szeresen rendeznek román nyelv és irodalom szaktár­gyi vetélkedőket, valamint anyanyelvi olvasótáborokat. OLVASÓTÁBOROK, KLUBOK, KÖNYVTÁRAK Az idei nyáron valameny- nyi, hazánkban élő nemzeti­ség fiataljai számára szer­veztek olvasótáborokat azzal a céllal, hogy a résztvevők nagyobb jártasságot szerez­zenek az anyanyelv haszná­latában, ugyanakkor meg­szerettessék velük az anya­nyelven írt könyveket is. Borsod, Heves és Szabolcs megye szlovák anyanyelvű fiataljai számára júliusban Sátoraljaújhelyen szerveztek ilyen tábort. Pest megyében Pilisszentkereszten, Komá­rom megyében Tatán, Vas megyében Vépen. És sorol­hatnánk még hosszan az anyanyelv elsajátításának egyre gazdagodó lehetősége­it, a gyarapodó nemzetiségi könyvtárakat, a sorra alakuló nemzetiségi klubokat, ame­lyek legfőbb célja, hogy élő maradjon az anyanyelv. Prukner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom