Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

V

Bakonyi szélmalmok

. esztendőben

A szélmalom szóról az Alföldre gondolunk — nem is alaptalanul. Ott forgott a legtöbb szélmalom vitorlája — csaknem valamennyié — sott áll még ma is megőrizve vagy csonkán, helyreállítva vagy romosán a legtöbb szélmalomépület. De azért nemcsak az Alföldön állnak szélmalmok!

FALU — VÍZ NÉLKÜL

Fönt a Bakonyban még áll két emléke az egykor ott is valamivel gyakoribb szélmalmoknak. Kissé félreesik a falu, ahol találhatók: Tés. Ha Várpalota felől közelítjük meg, szívósan tör egyre magasabb-' ra és egyre kopárabb hátakra a Bakonyon átvágó út, amelyről egy bekötőút vezet Tésre. Észak felől is odajuthatunk, a győr—székesfehérvári útró Bodajkon át, vagy a győr— veszprémi útról Bakonyszent- királytól, avagy Zirctől. E két főbb útvonalat összekötő, nagyjából nyugatkeleti útra érkezik az is, amelyiken Várpalotától elindultunk: Szapárnál csatlakoznak. így onnan is eljuthatunk a tési elágazásig egy szép és derekas szerpentinen.

A Bakony egyik fennsíkján, gerincén fekszik a falu. Szép, de — különös helyen. Alatta a Bakony ősi dolomit- és mészkőtömbje minden vizet elnyel — a patakok a hegyek alján bukkannak elő. így aztán a tésieknek hajdan lajttal kellett hozni az ivóvizet. Ma már fölnyomja a vízmű az éltető nedűt a településre.

AZ UTOLSÓ MOLNÁR

S éppen ez: a víz hiánya hozta létre ott a szélmalmokat. Ámbár igaz, ha patak nincs, azért másfajta malom is keletkezhetett volna Tésen: szárazmalom, amelyet lovak forgatnak. De a vidék szeles, s talán a lovat nagyon kímélték a tésiek. Mindenesetre szélmalmokat építettek.

A Tésre érkező már mesz- szebbről, az útról megpillanthatja a szélmalom jellegzetes alakját, de amint befelé halad a faluba, balkézről az egyik háznál a tábla is feltűnik, amelyik a malom látogatásáról tudósít. Helt Józsefé a ház, s övé az udvar folytatását képező szabad kert végén a malom is.

— Én voltam az utolsó molÉpp ajánlani akarta a szerszámlakatos Mártinak, hogy menjenek és keres- , serek vidámabb időtöltést, amikor megszólalt a lépcsőházi csengő. Mintha a mérnöknőn is végigfutott volna az áram, akaratlanul megrándult.

— Talán a hirdetésre jönnek. .. — nézett bátyjára.

Dezső egyetlen pillanat alatt átváltozott. Máris rontott az ajtónak.

— Akkor most gyorsan csőre töltöm az intelligenciámat. Miatyánk, ki vagy a meny- nyekben... — Kirohant a

szobából, az ajtót nyitva hagyta maga mögött. A bent- maradottak pontosan hallották harsány szavalatát, melyet kissé torzított a lépcsőházi akusztika: — Á, fölséges szomszéd urunk!... Meg az ő hercegkisasszony lánya! Hát miért nem táviratoztak?! Micsoda szégyen ránk nézve, hogy az állami himnusz nélkül kell fogadnunk önöket!

nár — mondja az érdeklődőnek. — A mi elődeink építették valamikor a malmot. Ma már nem őriünk, legföljebb olykor a látogatók kedvéért mutatom be, hogyan működik a szélmalom. Még tavaly is megforgattuk, különben hivatásszerűen a hatvanas évekig működött, amíg be nem vezették a villanyt a faluba.

I

HAT FAVTTORLA

Ez a malom 1840-ben épült. Első tulajdonosa — Helt József szerint az ő felmenő elődje — Picher János volt: 6 is építette a malmot. Szép szerkezetet csinált. A látogató bízvást megcsodálja a fafogaskerekeket és bordáskerekeket, a hatalmas tengelyt, a remek ácsolatokat, a körülbelül egyemeletes háznak megfelelő magasságú — belül három szintre osztott — épület falazatának felső peremén körbefutó „sínen” forgatható tetőrészt (ezzel állítható a szél irányáDe biztosíthatom a fényes vendégeket, hogy az érzelem majd pótolni fogja a külsőségeket !

Alig észrevehető zihálással érkezett fel az emeletre Félix Elek. Kissé féloldalt fordult az előtérben, hogy egyszerre léphessen lányával a szobába. Nyomban a beléje rögződött álszerénység hangján kezdte:

— A világért sem akarok ám zavarni, kérném tisztelettel. .. Csókolom a kacsóját, Editke... — A fémdiszműves viszont biztos, ami biztos alapon, a kőfaragót is nagy reverendával üdvözölte: —Szerencsés jó napot, kedves Dezső.

— önnek is, drága szomszéd. Érezzék otthon magukat.

— Kedves Dezső, szavai mély benyomást tesznek rám. Szívélyessége felbátorít, hogy atyai gyengédséggel köszöntsem tündöklő leányát, — s ellágyulva, nyitott tenyérrel mutatott Dezső lányára, Karikó- ról azonban tudomást sem vett.

ba a szélkerék), és a tető fazsindelyeit. Sajátossága az is ennek a bakonyi szélmalomnak, hogy „vitorlázata” fából van és hatszámyú, míg az alföldi szélmalmokon négy vitorlaszárnyat láthatott rendre a néző.

*A közelben még egy szélmalom áll — árnyuk élesen rajzolódik az égre a domb szegélyén. Hajdan még egyszer, ennyi volt Tésen!

— A mienk mellett ott balra a legfiatalabb áll: az 1923- ban épült — meséli az utolsó molnár. — De hajdan négy szélmalom volt itt Állt egy az északi részen az újutcai faluvégen, s egy nyugatra, a kistési dombon is....

A malom aljában egy deszkafal mögött a régi molnárszoba dikóval, paddal. Több mint száz éven ót várakoztak itt az őrletők a molnárnál, míg zúgott a malom, a Bakony fölött járó szelek pörgették a vitorlákat.

Várakozón köszönt Mártika.

— Jó napot... Szervusz Boa.

Mintha néma lett volna . a

fémdiszműves menyasszony lánya. Szó nélkül, mesterkélten kedves biccentéssel fogadta Márti köszönését. Karikót felületes érdeklődései mérte végig. Bea különben csillogott a világos, fémes tisztaságtól. Haja szőke, benne a hullámok keményre lakkozottak; bőre fehér, de nem hamvasan, hanem krémektől fénylőn; mű- szempillája mereven állt, mint a babáké. Szemhéját, a rézoxid kékje borította. S mindezt a festékes-fémes csillogást egy neoszecessziós fodrokkal teli ruha csomagolta ciklámen színű göngyölegbe. Senkivel nem törődve a lakást mustrálgatta.

— Azt hiszem, jól el tudnám itt rendezni a kolóniái garnitúrát. Mondjuk ide középre kerülne a hatszemélyes asztal, oda az ablak mellé a bárszekrény, abba a sarokba a kerek társalgóasztal a két fotellel, ebbe a sarokba meg a heverő, na és a könyvespolc?. ..

Edit ironikus mosollyal figyelte a szomszédlány szán- déktalanul is tolakodó tervez- getését. Szívélyessége szintén ironikus volt, amikor helyet ajánfva a könyvespolcnak, a vele szemben levő falfelületre mutatott:

— Talán oda.

Élénk bizalommal helyeselt Bea.

— Valóban! — De hirtelen aggodalma támadt. — És megbírja a fal a kolóniái könyves polcot?

Nem állhatta tovább szó nélkül Karikó ezt a birtokbavételi terepszemlét.

— Igen, megbírja. Feltéve, ha tiplikre akasztják. Egyébként a ház falai garantáltan erősek.

. Dezső pöffeszkedően simp

A Í01

Jeles napon — az egyhónapos állományellenőrzés utáni első nyitvatartáskor — kerestem fel az acélgyári kolónia nagy múltú könyvtárát, a tavaly 100. születésnapját ünneplő acélgyári olvasóegylet „jogutódját”.

— Sokan sürgettek már bennünket, mikor lesz nyitás — azt hiszem, jó ideje nincs nyári uborkaszezon, sőt, ilyenkor olvasnak legszívesebben az emberek. Persze, mást, mint a téli estéken . . . Olvasnivaló nélkül a gyári dolgozók nem maradtak — a letéti fiókokban folyt a kölcsönzés az állományellenőrzés munkái idején is. Tulajdonképpen még most 6em vagyunk teljesen kész — nem kis dolog az elavult, megrongálódott könyvek cseréje, a végleges leltár megállapítása. Különösen, hogy már hosz- szabb ideje nem szántuk rá magunkat.

Vonsik Ernőné könyvtárvezetőnek nincs röstellnivalója az elmúlt fél év eredményeiben: — jók a mutatók, élénk volt a könyvtári élet.

— Míg tavaly egész évben 30 rendezvény zajlott, idén a fél év során már 22 volt —, véleményem szerint nem lesz „gyengébb” az év második fele Sem. A nemzetközi gyermekév jegyében sok programot tartottunk, figyelembe vettük a Tanácsköztársaság évfordulóját, a Móricz-jubi- leumot.

— Hallottam, sikeres vetélkedőt rendeztek Móricz műveiből . . .

— Sok embert megmozgatott ez a program, hiszen a szocialista brigádok 5 fős csapatokkal indultak. Az első fordulóban így 5x23 fő versenyzett, a másodikban 17 brigád csapata, a döntőben hat gárda. Négy művet — a Pillangót, az Árvácskát, a Fáklyát és a Rokonokat kellett 'ismerniük és Czine Mihály Móriczról szóló monográfiáját. Általában a készülés során felosztották egymás között a könyveket, alaposabban mindenki egy-egy írásban mélyült el. Számunkra sem volt könnyű a felkészülés — alapvető feladat volt mindegyik művet újraolvasni, megfelelő példányszámban beszerezni, jó és érdekes kérdéseket, játékos feladatokat, irodalmi totót összeállítani. A könyvtárosok ilyenkor összetartanak — másutt nem volt ilyen nagyszabású vetélkedő, így kölcsönöztek Mó*

totta melléhez széles nyakkendőjét.

— Hát nem is bóvli. Elvégre szakemberekből áll a család.

— Tanúsíthatom — sietett az igazolásai Karikó.

A kőfaragó hálásan fogadta a segítséget, jólesőbben húzta ki magát.

— Na ugye.

De kétkedőbben fülelt, amikor hangot váltott a bordó- garbós legény: .

— Meg azt is tanúsíthatom,

hogy az összes többi szakember ugyancsak a párját ritkítja.

Valósággal felragyogott Márti szeme, hogy udvarlója alkalmat teremtett a'leckéztető játékra.

— Dömötör bácsira gondolsz, a parkettásra?

— Például. Ö készítette a városi tanács dísztermében az intarziás padlózatot. — Majdnem parancsolóan szólt Félix- re és Dezsőre: — Nézzék, micsoda, pompás parkettet rákot ide! — Cipője talpával alaposan megdöngette a padlót.

Mintha megijedt volna Márti, hogy valami fontos kimaradt, sürgősen idézte a fiú emlékezetébe:

— És a vakolat? Meg a mennyezetrozetta ?

— Igazad van — kapott észbe vidáman Karikó. — Szalóki bácsi a gipszmunkában is profi. Nincs az a nehéz ornamentika, amit meg ne mintázna. A műemlékek stukkóihoz hozzá sem nyúlnak nélküle, pedig már elmúlt hetvenéves.

— Akárcsak Pintér bácsi, a villanyszerelő! — derült fel még jobban a lány.

— Az ám, az örök viccmesélő. És olyan keze van, mint az idegsebésznek. Valóságos plasztikai műtéttel ooerálta be a falakba a huzalcsöyeket,

ricz-köteteket a verseny idejére. Az igazi érték a brigádoknak valószínűleg a felkészülés volt, de kellemes izgalommal zajlottak a vetélkedők is.

— Milyen kiemeltebb rendezvények voltak még? \

— A folyosóra is kiszorultak az érdeklődők a Galló Olga-ankéton. Járt itt Szako- nyi, Berkesi — ő az egyik szocialista brigád vendége volt, ez a brigád szervezte az író-olvasó találkozó közönségét bent az üiemben.

. — Ez egyfajta kulturális

vállalás? . . .

— Igen — elég sok brigád tesz könyvekkel, könyvtári élettel kapcsolatos ajánlást. Azt lehet mondani erre, hogy formalitás — pedig egyre kevésbé az, hiszen oldja az érdeklődés megléte, az igényekhez való igazodás. Ha bejönnek az olvasók, általában nem szó nélkül vesszük be, adjuk ki a könyveket, érdeklődünk, mi tetszett. Az üzemi letétesek pedig még közelebbről ismerik, kinek a hobbija az autó, a kertészkedés, a nevelési kérdések kit érdekelnek, a szépirodalom

Az egyik film szerzi a másikat. Pedig című filmjét két évvel ezelőtt készítette Csőke József. Rácz Mariról, a cigánylányból lett orvosnőről szólt a film. Amikor elkészült, levetítették a filmet a faluban. Egy esős áprilisi szombat délután. A művelődési ház előtt feketébe öltözött emberek álltak. Először azt hitték a filmesek, valami ünnepre érkeztek. De kiderült, a filmnek szól.a tisztelgés. S olyan sokan gyűltek össze, hogy háromszor kellett levetíteniük a filmet, mig mindenki megnézhette.

Ez a film aztán nagydíjat nyert a miskolci fesztiválon.

Ezt a filmet aztán háromszor sugározta a televízió.

Ezt a filmet nézte meg Bözsike néni egy jászsági faluban. S elhatározta, felkeresi bajaival a közeli faluban a doktornőt.

A doktornő ellátta tanácsaival az asszonyt. De mivel jó pszichológus is, felfigyelt

a csatlakozó dobozokat, a konnektorokat, meg a kapcsolókat. Közben állandóan mesélte a százéves vicceit.

Elhülve hallgatott Edit, nyugtalanul pislogott a fém- díszműves, Bea mit sem értve, tompán bámészkodott. Dezsőnek remegett a tokája, rángott a szája.

— Elég a viccekből — mondta baljósán.

Karikó szándékosan vigyázott gyanútlannak látszó jókedvére.

— Miért?

Dezső jócskán feljebb srófolta hangerejét:

— Mert nincs bennük humor!

— Az lehet. De a legrosz- szabb vicc nem tőlünk származik! — mondta Márti.

— Hát — kérdezte vallató érdeklődéssel az apja.

— Azoktól, akik előtt semmi sem szent! Akik mások ingyenmunkájával , kereskednek!

Dezső eltökélten mozdult a lánya felé. Edit határozottan ráparancsolt: 1

— Türtőztesd magad.

De nem is támadhatott volna Mártira a kőfaragó. Szótlanul, ám annál tömörebben állta útját a pirosgarbós legény. Belátva, hogy a tettle- gesség jóvátehetetlen következményekkel járna, fújtatva lefékezte magát. Kárpótlásul a tekintélyének ártó megtorpanásért, rekedtségbe bicsakló hangon kiáltotta el magát:

— Ki innen!

A lány megremegett, de Karikó nyugodtan, békés szánakozással mosolygott a kőfaragóra.

— Én is úgy gondolom, hogy el innen — szólt egyetértőn, indulatmentesen. Megfogta Márti kezét. — Gyere. Menjünk. ..

íFolytatjuk)

kihez áll közel — és eszerint választják ki a cserére a könyvcsomagot.

— Mit mondanak a száraz „számszaki adatok” az első fél évről?

— A központi- és letéti egységekben együtt beiratkozott 1489 fő, a kölcsönzött kötetek száma 18 781. Könyvbeszerzésre jutott 60 ezer forint — ez már jó helyzet, régebben szűkösebb volt a keret, ebből a legfontosabb könyveket megfelelő számban be tudjuk szerezni.

— Mire készülnek mostanában?

— Mindenfajta könyvtári rendezvény lesz az elkövetkező hetekben: jön a hagyományos kétnapos Radnóti városi versmondóverseny, Vadász Ferenc új könyvéről íróolvasó találkozót tartunk, októberben a műszaki könyvhónaphoz nagyszabású vásárlással egybekötött könyvkiállítással kapcsolódunk. A tanév beindulásával az iskolai könyvtári rendezvények is „bejönnek”. Ezért is gondolom, a második fél év sem lesz rosszabb, mint az első...

G. K. M.

a jászdózsai védőnő különös sorsára. S elmondta Csőke József rendezőnek, milyen szokatlan jelenséget tapasztalt ebben a faluban, ahol még a gyerekes családok is magukhoz vesznek néhány állami gondozott gyereket — nem azért, hogy dolgoztassák, hanem, hogy meleg családi otthonban neveljék őket.

A védőnőt az egész falu csak így szólítja: Bözsikefnéni. Ha bemegy az óvodába,' az iskolába, körülrajongják a gyerekek. Most a kis Misi nála ismerkedik e szó jelentésével: Anyuka. Csőke ezzel a címmel filmet forgatott Jász- dózsán. Megható és derűs filmet.

Nagyon sok sportfilm fűződik Csőké József nevéhez.

A hatperces Mozgás, gyerekek elnyerte az OTSH Ezüstgerely-díját, amelyet az év legjobb sporttémájú művészeti alkotásának ítéltek. (Csőke már öt filmjéért kapott Ezüstgerely-díjat.) Akisfilmnek nincs szövege — és arról szól, hogyan lehet játékosan, ügyesen mozgásterhel« ni a gyerekeket.

— A televízió megjelenésekor néhányan, filmesek, felismertük, hogy a híradó- és dokumentumfilmben nem a pillanat aktualitására kell törekednünk. Ebben az elsőség a televízióé. Nekünk a tartós aktualitást kell megtalálnunk. Az első kísérletem erre a Mai Herkulesek című film volt, amely a budapesti súlyemelő Európa-bajnakságról szólt, de amelyben a küzdőtér csak apropó volt, s túl az eseményeken a sportág történetéről, népszerűségéről is elmondhatunk egyet-, s mást.

1970-ben a 25 év legjobb sportfilmje címet Margitka című alkotásával nyerte el.

— Margitka, az akarat, a küzdeni tudás diadala. Egy féllábú kajakozólány sikereinek és kudarcainak története. A j társak segítsége, s a lány mindennél erősebb akaratereje meghozza a sikert, amikor is két mankóval, magyar címeres mezben felállhat a dobogóra.

— Hogy születnek a filmjei?

— Hiszek a hír műfajában! S ezt azzal is bizonyíthatom, hogy legtöbb filmem hírből, riportból született. Találkozom a hírrel, a ténnyel, s ebből bontom ki a filmtörténetét.

Egyik legnagyobb sikere, a Torna mesterei, először 3 perces riportfilm volt, aztán ugyanezt a témát más variációban fogalmazta meg bővebben.

— Témában az eredményességet szeretem. Formában a tények kendőzetlen megjelenítését. S híve vagyok a rövidségnek, tömör megfogalmazásnak. Az ilyen film legyen 15 perces vagy még rö- videbb, hiszen ennyi idő alatt is nagyon sokat lehet mondani.

Kádár Márta

4 NOGRAD = J979. augusztus 26., vasárnap [

„Filmjeim hiiekből születnek"

*

4