Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
Szakemberek a tanácsnál „A munkabér nem jelenléti díj...” BIZONY, vannak a hivatali munkának „árnyoldalai” is, és bár a tanácsoknál dolgozók nagyon nagy többsége azt vallja: felelősségteljes, szép munka ez — az élet itt sem könnyebb, mint máshol. Egyetlen rövid bepillantás is meggyőzheti az embert ezekről az igazságokról: az állampolgárok ügyeinek intézése, a jogszabályok megtartása, a képzettség megszerzése (gyakran munka mellett), a szakmai tudás folytonos megújítása, a bérezés és a végzett munka igazságos arányainak megtartása, a tanácsi területeken dolgozókat éppúgy foglalkoztatja, mint az üzemek, intézmények dolgozóit, vezetőit. Kovács Ferenccel, a Nógrád megyei Tanács VB pásztói járási hivatalának elnökével ezúttal a szakmai képzettség, a végzett munka és a differenciált bérezés összefüggéseiről beszélgetünk. Az elnök négy esztendeje került a hivatal élére, az azóta szerzett tapasztalatait így összegezi: — A fejlődés, például az iskolai végzettség tekintetében egyértelmű: ma már egyetlen dolgozó sem kerül a hivatalba érettségi nélkül. Kellő erőfeszítéssel sikerült élérni azt is, hogy a szervezett oktatásba, továbbképzésbe mindazok kapcsolódjanak, akik hiányos képzettséggel rendelkeztek. A járási hivatal rendszeresen köt szerződéseket fiatalokkal, akik az Államigazgatási Főiskola hallgatói lesznek, majd gyakornokként kezdik a munkát a tanácsnál. A tapasztalatok jók; érdemes ezen az úton járni, s ami különösen örvendetes, hogy az idei esztendő az első, amikor a szerződöttek jeles és kitűnő eredménnyel érettségiztek! A hivatalnak hosszabb ideje gyümölcsöző kapcsolata van a salgótarjáni közgazdasági technikummal, az utánpótlást (legalábbis gyakornoki szin- teh) onnan várják. Ezek a fiatalok, évente három-négy, a nyári szünidőben is a hivatalban dolgoznak három hetet, megérkezésükkor munkavégzésük ideje alatt és iskolai visz- szatérésük előtt is érdeklődnek tapasztalataikról, kíváncsiak a véleményükre. Ismeretes, hogy az érvényben levő rendelet szerint 1980 végéig — a társadalmi szükségleteknek megfelelve — öt százalékkal kell csökkenteni az államigazgatásban dolgozók számát. Ez egyben azt is jelenti — mint ahogy ezt az elnök is megfogalmazza — „jól kell gazdálkodni” a szakemberekkel. Itt is növelni szükséges a munkavégzés hatékonyságát, más szóval: kevesebben többet, s jobban kell dolgozni a tanácsoknál is. A jobb munkához azonban nagyobb tudásnak kell párosulnia. Milyen képet nyújt ez a járási hivatalban? NEGYVENEGY az apparátus létszáma, közülük sokan vesznek részt képzésen, ketten a munkakörükhöz szükséges jogi végzettség megszerzésén fáradoznak, pontosabban, egyikük már el is végezte a jogi egyetemet. Mindketten főelőadói munkakörben dolgoznak a járásnál, hosszú ideje bizonyítják rátermettségüket erre a cseppet sem könnyű munkára. Egyikük a szakdolgozatát is tanácsi területről, témáról írta. Talán azt sem érdemtelen hangsúlyozni, hogy évtizedes jól végzett munka után is szükségesnek tartják kimondani: itt akarnak bizonyítani a továbbiakban is. — Miként alakulnak a munkabérek a tanácsi hivatalban dolgozók körében ? — Hét-nyolc évvel ezelőtt még mintegy háromezer forint volt az átlagbér a tanácsnál, ez most ezerrel magasabb. Három éve rendszeresen az év elején történik a hivatali négyszög felelős, gondos mérlegelést magában foglaló döntése alapján, a bérfelosztás. A bérfelosztáskor ötszázalékos kerettel kell gazdálkodni, s bizony előfordul, hogy a hivatali dolgozók egy része kimarad az emelésből, de akkor ez mindig kellően indokolt is! A jutalmazásokra ugyanez vonatkozik. Az alap itt is a végzett munka, s ennek megítélése a legteljesebb demokratikus keretek között történik. A feladatok a tanácsoknál is nőnek, a keresetek pedig egyként kötődnek a végzettséghez és a végzett munkához, a fegyelmezett magatartáshoz és még egy sereg szemponthoz. Hogyan lehet igazságos mércét találni hivatali körülmények között? — Az egyik ilyen szempont például a szükséges, munkakör szerint előírt, és esetleg még hiányzó képzettség megszerzése a „türelmi időn” belül, amely általában öt-hát év. A tanulási kedv jó, a járás összapparátusának fele harminc év alatti, ilyenformán talán ez a legfiatalabb járás a megyében. A járás községeiben a tanácsok vb-titkárai mind megfelelő végzettséggel rendelkeznek. Ugyanakkor jelentősen csökkent a személyi cserélődés. Ez is a tanácsi munka tekintélyének erősödését bizonyítja. A tanácsi apparátusba kerülők ismerik a bérkategóriákat, a lehetőségeket és a feladatokat is. Elfogadott és igazságosnak tartott szempont, hogy aki jobban dolgozik, kapjon többet, akár soron kívül is. A SZEMPONTOK közül csak néhányat említek, előbb azonban egy beszédes adat: osztályvezetői szinten 1100 forint kereseti eltérés is van. A szempontok: a munkaköri leírásban foglaltak megtartása, a fegyelem, a magánélet tisztasága, a közéletiség vállalása. Általában annak a szemléletnek az elfogadása, hogy a munkabér a tanácsnál sem jelenléti díj! T. Pataki László Máié, Sumák-díj, s miegyebek avagy volt egyszer egy építőtábor:..? A kohászat te/iődése Most folyik a Havanna környéki Jósé Marti Kohászati Kombinát rekonstrukciója, amely a tervek szerint 1980- ban ér véget. Ennek révén az üzem a kubai kohászat központjává válik. A munkálatok során már befejezték az új hengerlőüzem és vasöntöde építését. A kombinát területén már építik azt a hőerőművet, amely a kombinát energia- szükségleteit elégíti majd ki. Az üzem az idén ünnepli fennállásának 20, évfordulóját — 1959-ben épült fel elődje, a kis kapacitású vasöntöde. A vállalat igazi története azonban 1962-ben kezdődött, amikor szovjet segítséggel nagyszabású bővítést hajtottak végre. A rá következő években a gyár folyamatosan növelt? kapacitását. Míg 1970- ben a Jósé Marti kombinát évi termelése nem haladta meg a 140 ezer tonnát, addig 1978-ban már elérte a 350 ezer tonnát is. A tervek szerint 1985-ig az évi produktum meghaladja majd a 675 ezer tonnát is. A szovjet segítséggel végrehajtott rekonstrukció révén Kuba a minimumra csökkent- heti a fekete fémek behozatalát. Mezőgazdasági hírek A kelet-mongóliai „Galut” mezőgazdasági szövetkezeti egyesülés a legjobbak közé tartozik. A gazdaság szarvasmarha-állománya több mint 160 ezres, évi pénzjövedelme pedig meghaladja a 7 millió tugrikol. A jó eredményekhez hozzájárul a gépesítés magas foka: a birkanyírást, a fejést, a mezei munkák zömét gépek végzik. A szövetkezet saját erejéből épített bölcsődét, óvodát, sőt középiskolát, orvosi rendelőt, klubházat, könyvtárat és szállodát is. * Három új takarmánytermelő üzemet létesítenek ebben az évben Mongóliában, amelyek évente 19 000 tonna kombinált takarmányt szállítanak majd az állattartó gazdaságokba. Ezzel a takarmánytermesztés volumene az előző évihez képest 10,3 százalékkal emelkedik, és eléri a 800 000 tonná3 mennyiséget. Emellett • tervek szerint 1,1 millió tonna szénát is biztosítanak az állattartó gazdaságok számára. Mindössze három megyét úgy tartottak számon az országban, hogy nem rendelkezik építőtáborral. E nyártól Nógrád megye „kiesett” közülük, s leírhatjuk: az évi, más megyékbe utazó ezer diák mellett az idén hozzánk is érkeztek csaknem háromszázan. De, hogy ez jövőre is így lesz-e, az még korántsem biztos... NEM FORINTBAN GONDOLKODTUNK Vájná Tamást, a palotási Május 1. Mgtsz elnökét kérdeztük a táboralapítás körülményeiről. — Rohammunkával jött létre ez a tábor — válaszolta — feltételeinkhez és lehetőségeinkhez mérten. Eredetileg öt turnusban száz-száz nyolcadikos gyereket fogadtunk volna, de szervezési hiba folytán alig háromszázan jöttek el. Június első napjaiban kerestek meg bennünket a KISZ központi építőtáboro- sok e gondolattal és már július elsején érkezett is az első turnus. — Megéri ez a téesznek? — Nem forintban gondolkodtunk, mikor igenlő választ adtunk a szükséghelyzetbe került KISZ-eseknek. Azt hiszem a gyerekek életében egyik legnagyobb és legemlékezetesebb pillanat a munkával való találkozás. Az érkező budapesti pajtások többsége itt látott először például cukorrépát, mezőgazdasági gépeket és ehhez hasonlókat, őszintén mondom, örömmel vettük az építőtábor gondolatát... Hogy nincs hagyománya a megyében? Magam sem értem, miért?! Pedig szükség van rá, jóval nagyobb mint amennyi figyelmet szentelnek neki. Nemcsak beszélgetésünkből, hanem a látottakból és hallottakból is kiderült, , az elnök személyes hozzáállása döntően meghatározta a tábor „lenni vagy nem lenni” kérdését. Ám. nem különben fogadták a vendégeket a termelőszövetkezet dolgozói is. Mások azonban, mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a megyei építőtáborozás alapkövét rakták le Palotáson. A látogatás mellett a feltétlenül szükséges segítségadás is csaknem elmaradt. Pedig ahhoz, hogy a mai (a katonáktól kölcsönzött) sátrakat egy valóban ideális építőtábori környezet váltsa fel, szükség van bővebb beruházásra, s az illetékes szervek segítségére is, annak ellenére, hogy a palotásiak a lehetségest nyújtják. MÁKOT A GAZTÓL Nézzünk be ezek után a tábori életbe, előbb talán a mindenről árulkodó naplóba: „Az éjszaka viszonylag csendes horkolással telt el. Reggel jóhiszeműen elaludt az egész táborvezetőség. Kicsit késve, de elindultunk a jól megérdemelt és beígért kukoricaföldre. Ott megismerkedtünk a kukoricaapa és -anya változataival. Ezután mákszedés következett. Először is megtanultuk megkülönböztetni a mákot a gaztól.” Majd alább: „A tábortűz végére megérkezett a községi rendőr a kutyájával. Ettől a gyerekek úgy megijedtek, hogy kimenni, sőt megmukkanni sem mertek. Ezért csakhamar elcsendesült a tábor.” Mladoniczki György takar- mány-ágazatvezető, egyben a téesz KISZ-titkára és „útikalauzunk” elismerően szólt az építősökről. — Fegyelmezettek, szorgalmasak — mondta — elégedettek vagyunk munkálataikkal is, gyakran 150—200 százalékot is teljesítettek. Mindezt mi változatos, színes programokkal igyekszünk „honorálni”. Éppen ma délután például a nálunk gyakoroló világ- bajnoki fogathajtók „kocsikáz- tatják” meg a gyerekeket, sőt ők maguk is próbálkozhatnak lovaglással! — Mindannyian a huszadik kerület általános iskoláiból jöttek — vette át a szót Joó Lajos táborvezető, aki már több mint hatvan csoportot, közösséget vezetett — S azért jöttünk jóval kevesebben, mert a beígért bodakaj- tori tábort lemondták, s négyszer kellett módosítani a helyszínt és az időpontot, két esetben a vakációs úttörők lakására kellett küldenünk az értesítést. Nem is csodálkozom... KUKORICAFÖLD, ISTENIG AZÁBŐL — Ismeritek-e a máiét? __ 777 — És a törökbúzát? __ 777 — Tengeri, kukorica? — Persze, most már igen — hangzott a válasz, s ebből kiderült, hogy a fővárosi gyerekek nagy része most ismerkedett meg a kukoricafölddel, ahogy ők mondták, „úgy istenigazából”. Molnár Karcsi a tábor egyik legnépszerűbb embere. Középmagas, mosolygós arcú, borzas hajú, fölös kilókkal terhelt vidám fiú. Bár kérdésünk most másra vonatkozott. — Te nyerted el legutóbb a lógósoknak, a „mihasznák- nak” kijáró Sumák-díjat. Szerinted méltó vagy rá? — Hát, igen... az az igazság, nem strapáltam agyom magam. De beláttam, semmi értelme a lógásnak, s azóta hajtok... nem árt néhány kilótól megszabadulnom. Kiss Zsuzsa, a tábortanács titkára ottjártunkkor éppen az exportra kerülő dzsemes- üveget csomagolta, a betakarítási munkák mellett az esős napok egyik foglalatossága ez volt. — Szükség van-e a táborvezetőség mellett a tábortanácsra is? — kérdeztük. — Feltétlenül — válaszolta Zsuzsa határozottan —, így jobban beleszólhatunk a programokba, a munkaversenybe, egyáltalán mindenbe, ami a tábor életével összefügg. Mi a közvélemény? Őszintén mondom, szeretünk itt lenni, jól érezzük magunkat és — nemcsak az én véleményem: jövőre is eljönnénk! ☆ Látogatásunk végén, amelyen részt vett Varga György, az Állami Ifjúsági Bizottság megyei titkára és Juhász András, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára is, egyöntetű vélemény alakult ki az építőtábor sorsát illetően. Egy év múlva az is kiderül, valójában egy mozgalom csírái hajtottak-e ki Palotáson, vagy csupán volt egy nyári építőtábor...? T. L. Borsodi bemutató Ma zárul Borsod megye székhelyén a VIII. miskolci ipari kiállítás és vásár. Az évről évre rangosabb bemutatón első díjat nyert a Salgótarjáni Ruhagyár Betti fantázianevű termékcsaládja. A vásáron sok látogatót vonzottak a Romhányi Építési Kerámiagyár termékei. A kiállított Jázmin falicsempék és a padlóburkoló lapok elismerő oklevelet kaptak a zsűritől. Ugyancsak elismerő oklevél jutott a salgótarjáni öblösüveggyár termékeinek. Az üzem javarészt poharakat, kelyheket állított ki Miskolcon. Számos látogató érdeklődött a ZIM salgótarjáni gyárának bemutatott termékei iránt. A legtöbb kérdés a gáz- és a — hazai piacon még nem látható — elektromos tűzhelyekre vonatkozott. —báb— NÓGRÁD - 1979. augusztus 26,, vasárnap 5 4 A,
