Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-03 / 180. szám

Cossiga kapóit kormányalakítási megbízást

Pertini olasz köztársasági elnök csütörtökön délután magához kérette Francesco Cossiga kereszténydemokrata párti politikust, és kormányalakítási megbízást adott neki- Qulrinale palotából távozóban a kijelölt miniszterelnök újságíróknak elmondotta, hogy „széles körű megbízatást” kapott a kormányválság megoldására. Egyúttal közölte azt a szándékát, hogy minél előbb megkezdi kormányalakítási tárgyalásait, és lehetőleg a jövő hét első napjaiban bemutatja kormányát a parlamentben.

Római politikai körökben

egyelőre nem tudni, hogy

Cossiga milyen pártok bevonásával kíván kormányt alakítani.

Cossiga 51 éves, Szardínia- szigetéről származik. Jogi tanulmányokat folytatott, és Olaszországban, mint kiváló alkotmányjogász ismert. 1958. óta mint a kereszténydemokrata párt képviselője, tagja a parlamentnek. Az 1960-as évek második felében előbb államminiszteri, majd különböző miniszteri tisztségeket töltött be az azóta meggyilkolt Aldo Moro kormányában. A kereszténydemokrata párt elnökének elrablása és meggyilkolása idején Cossiga belügyminiszter volt Andreotti kormányában. Mint ilyen, a leghatározottabban kiállt a kereszténydemokrata párt és a kormány álláspontja mellett, nevezetesen, hogy nem szabad engedni az Aldo Morót elrabolt terroristák zsarolásának. Amidőn azután Róma központjában 1978. május 9-én egy gépkocsi csomagtartójában megtalálták Aldo Moro holttestét, Cossiga 24 órán belül lemondott a belügyminiszteri tisztségről.

Németh Károly, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára fogadta a Chilei Szocialista Párt küldöttségét, amelyet Clodomiro A1 meyda fűtitkár vezet.

Gerillatámadás Rhodesiában

r A rhodesiai szabadságharcosok csütörtökön ismét az ország egyik legfontosabb katonai központját, Fort Victo- riát támadták meg. A Zimbabwe Afrikai Nemzeti Felszabadító Hadsereg (ZANLA) fegyvereseinek egy osztaga eljutott a település központjáig, robbanótöltetű rakétákkal tüzet nyitott több épületre, majd visszavonult.

Fort Victoria ellen első ízben idén áprilisban, a választási színjáték idején intéztek támadást a gerillák. Mint emlékezetes, az akció következtében kigyulladt egy hatalmas üzemanyag-tároló, s több ezer liter benzin megsemmisült.

A csütörtöki támadás elsősorban azért jelentős, mert a szabadságharcosok, több sikertelen kísérlet után, a szl<gorú biztonsági rendszabályok ellenére, most ismét megjelentek az egyik legnagyobb katonai körzet főhadiszállásán- Akciójukkal egyidőben zajlik a lusakai brit nemzet- közösségi csúcsértekezlet Rho- desia-vitája, amelynek során több nyugati vezető minden valószínűség szerint megint megpróbálja majd kétségbe vonni a hazafias front ütőképességét. (MTI)

Camp Davidben, az amerikai elnökök „hegyi rejtekhelyén” a meglehetősen titokzatos körülmények között tartott „belpolitikai csúcsértekezlet” drámai hangú elnöki beszéddel és vihart kavaró új energiajavaslattal fejeződött be. Az amerikaiak többségét mindebből elsősorban az akut üzemanyaghiány és a további, ködös kilátások foglalkoztatták. Ez a Fehér Ház és az egész kormányzat számára eisőrendű politikai problémát is jelent. Hiszen az egész amerikai életforma — mondhatni az ország belső szerkezete és gazdasági infrastruktúrája — az olcsó és bőséges üzemanyag-ellátásra épült Feltehetően a mély gazdasági válság váltotta ki azt a politikai fordulatot, amely ma még csak kezdeti szakasz, ban van, s amelynek jelentőségét éppen ezért a társadalom szélesebb rétegei fel sem mérik.

BIRODALMI ELNÖKSÉG

Arról van szó, hogy Camp David után, az amerikai energiaválság körülményei között és az 1980-as választási év felé közeledve Carter megkezdte annak a kormányzati stílusnak a felszámolását, amelynek jegyében ' hatalomra került!

Az ügy előtörténetéhez tartozik, hogy voltaképpen már Roosevelt elnök hivatalba lépése óta általános irányzat volt az Egyesült Államokban a kormánvzat végrehajtó ágazatának (Fehér Ház) fokozódó hatalmi túlsóivá a másik két alkotmányjogilag, függet- . len ágazathoz fa törvényhozáshoz é.s bírósági rendszerhez) kénest. A tényleges döntések egyre inkább a Fehér

USA

A mindenható Fehér Ház

Ház és ezen belül is az elnök személye körül kristályosodtak ki. Az amerikai társadalom előbb a vietnami háború, majd később a Water- gate-botrány idején súlyos krízist élt át. Mire a válság bekövetkezett, a döntéshozatal mechanizmusa oly annyira a Fehér Házban összpontosult, hogy az amerikai szakértők a „birodalmi elnökség” jelenségéről beszéltek.

Nixon elnöknek a modern amerikai történelemben páratlan bukása és a vietnami háború elvesztése politikai visszacsapást eredményezett a „birodalmi elnökséggel”, a Fehér Házban összpontosuló döntéshozatali mechanizmussal szemben. Carter 1976-ban jóformán a teljes ismeretlenségből ennek a visszacsapás- nak a hullámain emelkedett magasra és három kormányzati alapelvet hirdetett meg: 1. szoros együttműködés a kongresszussal és lemondás arról, hogy az elnök a törvényhozás feje felett cselekedjék, 2. a kormány tényleges bekapcsolása a közvetlen döntéshozatalba és 3. ezzel összefüggésben lemondás arról. hogy a Fehér Ház tanácsadói gárdája mintegy a kormány helvett hozza meg a lényeges döntéseket.

Ezek a kormányzati alapelvek közvetlenül a Nixon- féle „birodalmi elnökség” bukásával voltajc kapcsolatban. Azt ugyanis énpen az el-' nők körül tömörülő tanácsadók teljhatalma jellemezte.

'2> NÓGRÁD — 1979. augusztus 3., péntek

Ezek maguk is az elnökkel együtt buktak, s köztük a leghatalmasabbak a Watergate-ügy miatt még börtön- büntetést is kaptak.

CARTER SAKKHŰZÁSAI

Carter új politikai kezdeményezésének lényege az, hogy megkezdte ennek a folyamatnak a visszafordítását. Miután hivatalbalépésekor eltörölte a „Fehér Ház vezérkari főnöke” címet és hivatalt — most váratlanul visz- szaállította azt. Annak idején Nixon „vezérkari főnöke” a Fehér Házban a rosszemlékű Haldeman volt. Funkciójának lényegét az jelentette, hogy napi ügyekben az elnök helyett is hozhatott döntéseket, szervezetileg az elnöki tanácsadók egész csapatát fennhatósága alá rendelték, s így a végrehajtó hatalomban egyedülálló pozíciót szerzett. Carter elnök most pontosan ugyanilyen hatalommal ruházta fel legközvetlenebb tanácsadóinak egyikét, Hamilton Jordánt. *

Jordan fiatal georgiai (tehát az elnök szőkébb pátriájából származó) politikus, akinek korábban semmiféle komoly kormányzati tapasztalata nem volt. Most egv csapásra az Egyesült Államok „második leghatalmasabb emberévé” vált. (Carter még azzal is hangsúlyozni kívánta Jordan és a Fehér Ház aoni- rátusának hatalomnövekedését, hogy az új „vezérkari főnököt” bízta meg azzal, közülié: az elnök elvárja, hogy a kormány tagjai benyújtsák

Izrael

neheztel

Izraelben heves ellenkezést váltottak ki azok az amerikai nyilatkozatok, amelyek szerint az Egyesült Államok hajlandó tárgyalásokat kezdeni a PFSZ-szel, ha az elismeri Izrael állam létét. Jigael Jadin miniszterelnök-helyettes csütörtöki r iiónyilatkozatában azt állította, hogy „a közel- keleti békeíolyamatot akadályozza minden olyan lépés, amely a Biztonsági Tanács 242-es számú határozatának megváltoztatására irányul”.

A miniszterelnök-helyettes nyilatkozata válasznak tekinthető azokra a hírekre, amelyek szerint az Egyesült Államok hajlik a 242-es határozatnak a PFSZ számára is elfogadható értelmezésére. E határozat hangsúlyozta valamennyi közel-keleti állam, közöttük Izrael jogát az állami léthez, a palesztin kérdést azonban csupán menekültproblémaként kezelte.

Jehiel Kadisai, Begin miniszterelnök tanácsadója az Egyesült Államok szemére vetette, hogy az arab olajtermelők megnyerése érdekében „közeledik a PFSZ-hez”. Kormányforrások szerint az izraeli kabinet vasárnapi ülésén megvitatja az amerikai lépést.

Szaúdi álláspont

Szaúd-Arábia továbbra is szembehelyezkedik az egyiptomi—izraeli különbéke-tár- gyulásokkal és a Camp Davidben megkötött egyezményekkel — jelentette ki szerdán Szaúd Al-Fejszal herceg, szaúd-arábiai külügyminiszter.

A politikus cáfolta az Egyesült Államok amerikai közel- keleti különmegbízottjának, Robert Straussnak azt a kijelentését, hogy Szaúd-Arábia csatlakoznék az egyiptomi—izraeli különbéke-tárgyalások- hoz és részt venne a palesztí- naiaknak nyújtandó „korlátozott önkormányzati autonómiától” folyó megbeszéléseken. Al-Fejszal hangsúlyozta, hogy országa az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről való kivonásában látja a Palesztina! kérdés megoldását és síkra száll a Palesztinái arab nép törvényes Jogai, beleértve az önrendelkezéshez és a független állam- alapításhoz való joga mellett.

(MTI)

lemondásukat és beleegyezzenek egyes miniszterek lecserélésébe.)

A kabinet tagjai közül öt minisztert váltottak le, köztük az energiaügyi, közlekedésügyi, valamint a pénzügy- minisztert. A Fehér Ház törzsgárdájából viszont senkit nem bocsátottak el. Ott a szervezeti változást Hamilton Jordan kiemelése jelentette. E válság lebonyolításával párhuzamosan az úgynevezett „biztonsági háromszög” mindhárom tagját (Brown hadügy-, Vance külügyminisztert, és Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadót) megerősítették hivatalában.

HATALOM- KONCENTRÁCIÓ

A kormány meggyengítése és szerepének visszaszorítása, valamint Jordan kiemelése és a Fehér Ház apparátusának hatalomnövekedése azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy Carter oldalán a konkrét belpolitikai döntésekben Jordan, nemzetbizton60 éré történt

Egy hősi borszak utolsó órái korabeli dokumenlumok tükrében

1. „A proletariátus a diktatúra életbeléptetésével vállalta nemcsak a munkások uralmának átvételét, nemcsak a kapitalista termelőrend lerombolását és a szocializmus fölépítését, hanem vállalta mindazt a küzdelmet és szenvedést, amire a külső és belső osztályharc a fölszabadult munkásságot rákényszeríti.” (Vörös Üjság, 1919. augusztus 1.)

2. „Annak a szervezkedésnek, amely a szocialista lobogó alatt 1917-ben a közalkalmazottaknál megindult, a proletárdiktatúra kikiáltása idejében az volt az eredménye, hogy a régi bürokrácia fehér rabszolgái nagy tömegeikben lelkesedéssel állottak a Tanácsköztársaság mellé és csak égy egészen jelentéktelen kis részük volt az, amelyik nem akart volna az új rendbe beilleszkedni. Természetes, hogy a diktatúra mellett állott a közhangulat, mert a több mint kétéves szocialista agjtáció megtanította a hivatalok munkásait arra, hogy csak a szocialista ideálok megvalósulása juttathat minden dolgozó embernek és így a közalkalmazottaknak is becsületes, kul- túremberhez méltó életet. A régi ellentétek megszüntetése céljából nem mulasztotta el az agitáció azt sem, hogy a fizikai és szellemi munkások állandó együttműködésének szükségességét és hasznosságát hangoztassa.” (Vörös Üjság, 1919. augusztus I.)

3. „Abban a törekvésbeg, hogy valamennyire enyhítsük azt a nyomorúságot, amely a háború nyomán szakadt ránk és elviselhetőbbé tegyük azokat a nélkülözéseket, amelyeket nem is annyira az entente blokádja, sokkal inkább az általános európai áruhiány és a kapitalista termelés nemzetközi csődje okoz, csak a saját erőnkre, saját munkánkra támaszkodhatunk. Így is, minden erőnk és munka- képességünk teljes megfeszítésével, csak éppen enyhíthetjük a közellátási helyzet rendkívüli nehézségeit. A megoldást, a jogos igények valóban emberi módon való kielégítését csak a vilégforradalom hozhatja meg, amely a kapitalizmus kielégíthetetlen profitéhsége által ma teljesen megbénított termelőerőket ismét felszabadítja majd és a dolgozó emberiség szolgálatába állítja.

(...) A forradalom belső frontján semmire sincs nagyobb szükség, mint hogy minden dolgozó a legnagyobb öntudatossággal és fegyelmezettséggel teljesítse a maga nrunkakötelezettségét. A dolgozók különböző kategóriái pedig megértéssel fogjanak össze, hogy a fizikai munka, a műszaki, a szervezői és az ezekhez kapcsolódó — tehát produktívnak minősítendő — adminisztrációs tevékenység abban a szoros összhangban és összefüggésben érvényesülhessen, amilyenre a termelés legjobb lebonyolítása érdekében feltétlenül szükség van.” (Hevesi Gyula: Munka és forradalom. Vörös Üjság, 1919. augusztus 2.)

4. „Üzérek sáskahada élős- ködik a Tanácsköztársaság nemes testén és mohón szívja annak életgyökereit. A kapi- talimus szelleme általában

arra tanított, hogyan lehet dologtalanul, mások be ve- rejtékes munkájából, részesedés, vagy csalás útján rohamosan vagyonhoz jutni.”

(Vörös Üjság, 1919. augusztus

2.)

5. „A Tanácsköztársaság lemondása. A központi munkás- és katonatanács történelmi ülése. A budapesti központi munkástanács ülését tegnap délután 3 órakor az újvárosháza gyűléstermében -Bier- mann elvtárs nyitotta meg; Az elnök felhívta az elvtársakat, hogy a komoly órák teljes jelentőségét érezzék át és őrizzék meg mindvégig higgadtságukat és nyugalmukat. Megnyitó szavai után Rónai Zoltán elvtárs több mint egyórás beszédében ismertette a helyzetet.

(...) .. .abban a gigászi küzdelemben, amelyet a kis magyar Tanácsköztársaság folytatott a hatalmas entente- imperializmussal szemben, ma az a helvzet. hogy átmenetileg győzött az entente, győzött anélkül ugyan, hogy döntően megvert volna bennünket, gvőzött azért, mert a harc további folytatása egyelőre kilátástalannak látszik.

(...) Ezért a kormányzótanács és a pártvezetőség hosz- szas megfontolás után egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kormánynak ott kell hagynia a helyét, mert Magyarország a mai körülmények között nem folytathatja sokáig elszigetelt harcát az ententével szemben.

(...) Rónai Zoltán elvtárs lelkes helyesléssel és tapssal fogadott beszéde után Kun Béla elvtárs lépett a terembe. A munkástanács lelkes éljenzéssel és tapsviharral fogadta. Kun elvtárs rendkívül elfogódottan kezdte meg beszédét.

Beszédét a következőképpen fejezte be:

.. .Ha lehet, az osztályegységet fenntartjuk, ha nem lehet, akkor más módon küzdünk, hogy újult erővel, tapasztalatokban gazdagabban, reálisabb körülmények között, érettebb proletariátussal új harcba kezdjünk a proletariátus diktatúrájáért, új fázisát kezdjük meg a nemzetközi proletárforradalomnak.

Kun Béla elvtárs ezzel lesietett az emelvényről. A terem közönsége felállott és percekig tartó tapssal üdvözölte. Biermann elnök azután azt indítványozta, hogy vita nélkül vegyék tudomásul Rónai Zoltán és Kun Béla előadásait. Ez megtörtént. Azután lelkes szavakban szólította fel az elvtársakat, hogy mindenki teljesítse továbbra is kötelességét, a munkástanácsok továbbra is működjenek és mindenki járuljon hozzá teljes erejéből, hogy ebben az átmeneti időben a rendet fenn tudjuk tartani és a fehér ellenforradalom fel ne üthesse a fejét. Ezzel az ülés egynegyed hat óra után Véget ért”. (Vörös Üjság, 1919. augusztus 3.)

sági és külpolitikai ügyekben Brzezinski lesz az irányadó. Ezt a tendenciát még csak

Rosszak a ka fonák?

fokozta hogy a Time hírmagazin volt főszerkesztőjét, Do- novant. különleges tanácsadóvá nevezték ki. ö nem tartozik Jordan „csaoatához” és közvetlenül az elnöknek felelős világosan még meg nem határozott hatáskörrel.

Ez rendkívül jelentős új fordulat az amerikai belpolitikában, amelynek következ- ménveit ma még nem lehet felmérni. Az nyilvánvaló, hogy n F”h°r Ház és a kongresszus közötti kapcsolatot rendkívül erősen mecterheü. ami hatással lehet nemcsak az USA politikai életére, hanem a nemzetközi viszonyokra is.

(i—c)

A kínai népi felszabadító hadsereg lapja — az egyetlen sajtóorgánum, amely az idei augusztus 1-et vezércikkel köszöntötte — feltűnést keltő módon adta értésre, hogy nem a kínai fegyveres erők fegyverzetét, hanem a tisztikar és a személyi állomány hozzáértését kell korszerűsíteni.

A haderő modernizálásának ez az új — megfigyelők szerint merőben a gazdasági lehetőségekhez igazodó — koncepciója a vezércikkben a következőképp fogalmazódott meg:

„Hadfelszerelésünk a (koreai) háború éveihez képest

nagyban megjavult. És a (gazdasági) építés előrehaladásával tovább javul majd. Mindazonáltal,, a hadsereg parancsnoki állományának színvonala, valamint a harcosok műszaki és taktikai képzettsége nem mérhető össze a hadfelszerelés színvonalával és nem tesz eleget a modern hadviselés támasztotta követelményeknek sem”.

Másszóval: ha a kínai hadsereg még a meglevő fegyverzetéhez sem képes „felnőni” — mi okból követel akkor magának még korszerűbbet? (MTI)

%

I