Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-03 / 180. szám

Bürokrácia nclkü!

*

A Salgő I. beruházási program keretében 110 millió'forin tos költséggel új kehely- és pohárgyártó üzemcsarnokot építenek a salgótarjáni öblös üveggyárban. Az üzemcsarnokhoz kapcsolódó tömbépületben anyagraktár, asztalos-, illetve dobozüzem kap helyet. A kivitelezési munkálatokat a NOTÉV végzi. Az exportnövelő beruházás befejezésére — várhatóan — a jövő év II. fél évében kerül sor.

A fogyasztás növekedése

A lakossági fogyasztás növekedése a szocializmus egyik törvényszerűsége. A Szovjetunióban az utóbbi négy év folyamán a munkások és az alkalmazottak átlagos fizetése 19 százalékkal, a kolhozparasztok jövedelme 26 százalékkal nőtt. Javult a nyugdíjellátás. Következésképpen tovább javult a lakosság vá- sárlőképessége. Tavaly például az állami kiskereskedelem és szövetkezeti kereskedelem forgalma 9 milliárd rubellel növekedett és elérte a 240 milliárd rubelt.

A fogyasztás növekedését néhány állandóan ható tényező tette lehetővé, mindenekelőtt a lakosság pénzbeli jövedelmének gyarapodása.

Másodszor: jótékony hatást gyakorol a reáljövedelmek emelkedése. A városok és a falvak dolgozói a munkabéren felül jelentős kifizetésekben és kedvezményekben részesültek a társadalmi fogyasztási alapokból. Az elmúlt évben ezekből az alapokból 105 milliárd rubelt fizettek ki, 5,7 milliárd rubellel többet, mint 1977-ben. Harmadszor: a lakosság reáljö- vedelmenek növekedésében döntő jelentőségű az alapvető árucikkek kiskereskedelmi árának és a szolgáltatások árának a stabilitása. Ha az 1970. évi árakat 100 százaléknak vesszük, akkor 1977- ben az árindex 100,9 százalékkal egyenlő. Emellett az élelmiszerek árindexe 100,6 százalékot tesz ki, a nem élelmezési cikkeknél viszont Alacsonyabb — 99 százalék. Csupán a szeszes italoknál volt emelkedés.

A háború utáni években a Szovjetunióban az egy főre jutó fogyasztás állandó növekedése figyelhető meg. 1977- ben — 1970-hez képest — a kiskereskedelmi áruforgalom csaknem kétötödével volt nagyobb. Emellett — például tavaly — jelentős mértékben nőtt a legértékesebb élelmiszerek, és különösen a tartós fogyasztási cikkek eladása.

A háború előtt, 1940-ben egy átlagos munkáscsalád a költségvetésének 53.8 százalékát, a kolhozoarasztcsalá- dok pedig költségvetésük 67.3 százalékát fordították

táplálkozásra. Mára ez a kép lényegesen megváltozott:

1977-ben a munkáscsaládok táplálkozásra csupán jövedelmük egyharmadát fordították, 45 százalékát pedig ruha, cipő, szövet, bútor vásárlására valamint kulturális és jóléti szolgáltatásokra. Nagyjából így festenek a parasztcsaládok kiadási tételei is.

A fogyasztás szerkezetének vizsgálata azt mutatja, hogy a szovjet család étrendjében nőtt a hús. és a húskészítmények, a tejtermékek és a hal- készítmények, a tojás, a cukor, a zöldségfélék, a gyümölcsök és citromfélék részaránya. Ami az iparcikkeket illeti, különösen megnőtt a kereslet a tartós fogyasztási cikkek, például a személygépkocsik, a televíziós készülékek iránt. Tavaly a televíziós készülékek eladása 12 százalékkal nőtt, a színeskészülékeké pedig 20 százalékkal. A kereslet tovább nő. az idén a kereskedelmi forgalom értéke várhatóan eléri a 251 milliárd rubelt, azaz 11 milliárd rubellel növekszik.

Nemcsak

A pásztói Mátraaljai Állami Gazdaságban hagyományai vannak az újítómozgalomnak. Számottevő az újítómunka haszna, mert a jó ötletek megvalósítását kellőén ösztönzik, értékelik és hasznosítják.

*

Az első fél évben 18 újítást bíráltak eí, melyből tizenhetet már be is vezettek. Olyan számottevő újítások ezek, mint például a pásztói kerület szakosított sertéstelepén a hígtrágya felszíni el- csörgedeztetése a termőterületre. Ugyancsak idei újítás, amely a termények szelektálását oldotta meg. Lényege, hogy a törött gabona nem kerül a szemétbe, hanem takarmányként még hasznosíthatják. Nagy újítási terület a pásztói kerület szakosított sertéstelepe- Többek között üzembiztossá tették a rostánál levő elszívó ventillátort és a fűtőolaj tárolását is. Biztonsági rendszert szereltek be a szárító fogadógaratjába. Erre azért volt szükség, mert ha több termény került oda, mint amennyit elbírt, akkor gyakran meghibásodott.

Borbós Ferenc mérnök, az állami gazdaság újítási felelőse nagy figyelmet fordít az újítási feladattervek kidolgozására, és az elfogadott ötleteknek a gyakorlatban történő gyors alkalmazására.

— Üjítási bizottság dolgozza ki — mondja Borbás Ferenc — és fogadja el a terveket. A bizottságban olyan munkatársak vesznek részt, akik a legjobban ismerik azokat a munkaterületeket, melyemnek problémái az újítókra várnak. Az eredmény nem is marad el. Az 1975—1979-ig terjedő időszakban elfogadott közel száz újításból több mint hatvahat ma is alkalmazunk.

— Hogyan segítik újítóikat?

— Nagy figyelmet fordítunk" tevékenységükre, azt akarjuk, hogy a jó és hasznos ötletek ne maradjanak sokáig csak papíron. A hatvannapos átfutási időt igyekszünk a cél érdekében lerövidíteni, hogy minél előbb a gyakorlatban láthassuk viszont az újításokat. Újítóink legfőbb patrónu- sai a kerületi gépészmérnökök. Nem vagyunk bürokratikusak, nincsenek túlzott követelményeink a küllemmel szemben. Korábban tapasztaltuk, hogy a jó ötletek gyakran emiatt nem kerültek el hozzánk, hiszen a dolgozókat

Intézkedésre

jogosutt

V

askos kötet a vállalat szakszervezeti és működési szabályzata, s mert kezembe adták, böngészgetem. Egy zárójelbe tett mondat kelti fel a figyelmemet, így hangzik: az intézkedésre jogosultak körét a 11. sz. melléklet tartalmazza. Föllapozom ott a díszes borítású fényes papírra nyomott könyvet, ahol a sokféle melléklet között a tizenegyes számot viselő található, s mert még mindig várnom kell, összeszámolom a fölsorolt munkaköröket, a vezér- igazgatótól az önálló csoportvezetőig; összesen harminckilenc. Később azután, már azzal beszélgetve, akire vártam a kérdést is fölteszem, körülbelül mennyien vannak azok, akik a szóban forgó munkörökben — tehát intézkedésre jogosultan — dolgoznak? Hozzávetőleg háromszázan, hangzik a felelet. S valóban intézkednek? Kesernyés mosollyal kísérve érkezik a válasz: húsz, huszonöt százalékuk igen.

Töprengésre okot adó arány, s mint tapasztalatok mutatják, nem ezen az egyetlen helyen lelhető fel. Olyannyira nem, hogy a vállalati szervezetről folytatott vizsgálatok megállapítása szerint az un. vezetők és irányítók kategóriájába soroltaknak mindössze egyharmada nyilatkozott úgy: az intézkedésekre nem formális, hanem tényleges lehetőségei vannak. Annak tehát, hogy valaki intézkedhessék, a feltételeit is meg kell teremteni, s még akkor sem biztos, hogy a joggal ^lnek is.

Válasszunk ki találomra egy területet, mondjuk a vegyipart. Itt — a rendelkezésre álló legutolsó összesítés szerint — a foglalkoztatottak teljes létszáma 115 ezer fő volt. Ebből az un. legfőbb vezetők csoportja 265, valamennyi vezetőé 2746, a közvetlen termelésirányítóké 3626, az összes irányítóé 4625 főt tett ki. Ha most a részadatokat egybevesz- szük, akkor kiderül: a foglalkoztatottak 6,4 százaléka — azaz minden százból hat ember — tartozik az intézkedésre jogosultak körébe. Ez az arány, elsősorban a technikai és technológiai jellemzők következtében, magas, jóval az átlag fölött van. A szocialista iparban ugyanis a vezetők és az irányítók körébe a foglalkoztatottaknak mindössze 4,9 százalékát sorolhatjuk, ami nemzetközi összehasonlításban sem túlzott, sőt, megfelelő. Akkor persze, ha az, akj jogosult, valóban intézkedik, ha intézkedni tud, és hagyják, azaz cselekvésének eszközei, terepei is adottak, s nemcsak papírjoga van minderre.

Hosszú ideje és gyakran szereplője vitáknak, vizsgálatoknak a vállalati szervezet. Kevés olyan jelző akad, amely

körül ne került volna minősítésként elő ezekben a vitákban

és vizsgálatokban, a merevtől a túlszabályozottig, a korszerűtlentől az ésszerűtlentől hierarchikusig. Csakhogy — viták, vizsgálódások ellenére a vállalati szervezet nem sok hajlandóságot mutatott az átformálódásra, s föltételezhető, aligha alaptalanul, azért, mert ennek szükségét nem érezte, nem volt kényszerítve erre, azaz — nevén nevezve a dolgot — hiányzott átlátható érdekeltsége.

Ennek kimondása már felelet arra a kérdésre is, miért csak az intézkedésre jogosultak körének töredéke él — élhet — a vállalati szervezeten belül un. jogosítványaival. Azért, mert a szervezet működése lehetőséget nyújt erre, mert a nehézkes vállalati szervezet eltűri az alkalmatlanokat, a tétovákat, a bátortalanokat is; mert fedezéket kínál a felelősség örökös vándoroltatására — személyektől, pontosabban munkaköröktől való — függetlenedésére, — s vastag takaróként működik ez a szervezet akkor is, amikor az elmaradt intézkedések következményeivel kell szembenézni.

Az elmaradt intézkedések következményeivel egyre több termelőhelyen kényszerülnek szembesülni, ám kérdés; fölfedezik-e, nem okokkal, hanem csupán okozatokkal van dolguk?! Sajnálatosan gyakori tapasztalat: az ismétlődő gondok, hibák, melléfogások ellenére sem vállalják a ^gazdálkodó, termelő közösségek vezetői azt a bőségesen megtérülő többletfáradtságot, amelyet a szervezet alapvető felülvizsgálata, módosítása, s ezzel együtt, tőle elválaszthatatlanul a jogok és a felelősségek félreérthetetlen tisztázása követelne. Megnyugszanak abban, hogy a termelés gondokkal jár, de megkerülik a válaszadást a kérdésre, miért mindig ugyanazokkal a gondokkal jár. Ahogy az is formális nyugtatószer: megtörtént az intézkedésre jogosultak körének kijelölése. Itt sem fogalmazódik meg a kérdés, rendelkezésre állnak-e ehhez a feltételek, megfelelőek-e a személyi adottságok, az irányítói, vezetői képességek a mindenkori lehető legjobb intézkedésekhez; az a fontos, hogy a szervezeti és működési szabályzatban tételesen meglelhető legyen, ki intézkedhet.

F

élre nem érthető fogalmazását adta témánknak az MSZMP Központi Bizottsága 1978. április 19—20-1 ülésének határozata — a XI. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól —, amikor kimondta: „A fejlődés, az előttünk álló feladatok megkívánják, hogy a kádermunka az eddiginél is nagyobb figyelmet kapjon. Megkövetelik, hogy a vezető posztokon, különösen a kulcspozíciókban csak rátermet, a politikai, szakmai magatartásbeli követelményeknek egyaránt megfelelő vezetők legyenek. Következetesen érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy elsődleges a társadalom érdeke, s az értékelés mércéje a végzett munka eredménye”.

____________________ Veress lamás

Edisonok kellenek

vissza riasztotta a sok esetben mérnöki végzettséget feltételező külalak. Most,, ha egy ötlet életrevaló, mi azt szóbeli közlés alapján is elbírálhatjuk- Szakembereink szaktanácsokkal. és a tervek megfelelő formába való öntésével

— számítások, ábrák, szakszövegek — adnak segítséget azoknak, akik erre igényt tartanak.

Üjítási propagandájuk is eléggé kiterjedt. Az üzemi híradó rendszeresen ismerteti az újítási feladattervet és felhívja az egyes területek megoldásra Váró problémáira a szakmunkások figyelmét. Tömegszervezeteink is napirenden tartják az új'ítómozgal- mat. A szocialista brigádok jó eredményeiben nagy része van a vállalt újítások teljesítésének is.

— Nincs olyan javaslat, amire mi oda ne figyelnénk

— móndja az újítási felelős, de a mondatot nem tudja befejezni, mert keresik. Miltner Lajos érdeklődik tőle, egy már beadott újítás felől. Az érdekli, hogy folytassák-e megkezdett munkájukat, mert valaki azt mondta, hogy az nem újítási téma, hanem munkaköri kötelesség.

— Ne hallgasson maga senkire, Miltner elvtársi Az újítási bizottság a maguk tervét újításként fogadta el, erről kaptak értesítést is, már szeretnénk a gyakorlatban találkozni ennek alkalmazásával . ;;

*

Miltner Lajos, a pásztói kerület sertéstelepén dolgozik, a karbantartóbngád egyik tagjaként. Neki már múltja van az újítási mozgalom terén. Eddig 14 újításban vett részt, mint szerző és mint közreműködő- A fiatal újító, Miltner Lajos vázolja a „problémás” újítást:

— A telepen levő új hizlaldával kapcsolatos. A sertések itt elörvedvesített abrakot kapnak, egy csőhálózaton keresztül. Ha a hálózat valahol meghibásodik, akkor nem kapnak az állatok moslékot. Jöhet a vödör, a cipekedés. de ha 2—2 rendszert összekötnénk, akkor az egyik rendszer el .tudná látni a meghibásodott rendszer területén levő állatokat is.

Borbás Ferenc veszi át a szót:

— Néhabyan még ma is —, mikor már írásban rögzítettük az újításokkal szembeni követelményeket, hajlamosak arra, hogy túl nagy igényeket támasztanak az újításokkal szemben. Pedig nekünk nemcsak Edisonokra, hanem soksok Miltner Lajosra lenne szükségünk.

*

Miltner Lajos 1973. óta dolgozik a pásztói állami gazdaságban. Mikor egy-egy újítását gyakorlatban iá viszontlátja, ugyanúgy örül, mint amikor otthon sikeTül készítenie magának valami hasznosat.

— Régóta csinálom én már ezt. talán nem is tudnám abbahagyni, hozzátartozik a munkámhoz, s azzal együtt az életemhez.

— Szakmailag hogyan tudnak lépést tartani az egyre magasabb műszaki követelményekkel ?

— Sokat segítenek a műszaki mérnökök. Mi is állandóan olvassuk a szakirodalmat még a külföldi kiadvá- hyokat is. forgatjuk. Ha a szöveget nem is értjük, de az ábrák, képek sokat elmondanak nekünk.

A gazdaság vezetői Miltner Lajost ideális szakembernek tartjákTaxa Istvánná

Arányok veszélyben ?- i - •?> (-r .j.;;: r,;.- ' h V1

Remények, gondok, feladatok

A Nógrádi Szénbányák szocialista brigádjai jelentős felajánlásokat tettek az idei esztendőre. Közöttük is a legfontosabb, hogy húszezer tonnával szándékozzák megte- tézni az egymillió 50 ezer tonnás széntermelési tervet, s a vága'hajtást, amitől nemcsak az idei, hanem az elkövetkezendő évek eredménye is függ, 15.9-röl 16.2 kilométerre akarják növelni.

Természetesen, a gazdasági élet egyéb területeinek javítására is irányultak e vállalások, s ha már elismertük azt. hogy a szocialista versenymozgalom a vállalati eredményesség elérésének egyik meghatározó tényezője, akkor időnként szükségszerű az eddigi tapasztalatok összegzése.

Elöljárójában leszögezhetjük: az eredmények — különösen júliusban — elmaradtak a várakozástól. A vártnál több alkalommal ismétlődtek és sűrűsödtek azok az objektív nehézségek, amelyek hátrányosan befolyásolták az emberi törekvéseket. A termelési és gazdálkodási gondok rendkívüli mértékben hatással voltak a versenymozgalomra. Mindezek ellenére jobb. tökéletesebb szervezéssel, a munkakapcsolatok javításával, a technika figyelmesebb és gondosabb kezelésével enyhíteni lehetett volna a nehézségeket. Sőt, a verseny- vállalások teljesítését még az is gátolta, egyik fő okként is elkönyvelhető, hogy a munkafeltételek megteremtése több esetben — csak elképzelés maradt.

Munkaverseriyt szervezni, s azzal eredményeket elérni pedig csak ott lehet, nem eltekintve a brigádoknál, csapatoknál még itt-ott meglevő

belső lazaságok felszámolásától, ahol a folyamatos munkavégzés biztosított, s megfelelő anyagi ösztönzési rendszerrel is párosul. Mindemellett változtatni kell azon a szemléleten is, mely szerint a termelési-gazdálkodási gondokat a hiányzó és elmaradó műszaki és egyéb intézkedéseket, a versenymozgalommal pótolni lehet. Csak mindezek összhangjára lehet alapozni.

A vállalatnál az első fél évben a széntermelés és a vágathajtás területén dolgozók közül "csak néhány brigád teljesítette átlagot meghaladóan időarányos vállalásait. Például Ménkesen Nagy Pál Máté frontfejtési, Bakos József ifj., Bakos László sa- tus és a Molnár Vendel által irányított 'brigádok, a kányá- sl aknaüzemben pedig Szundi Lajos, Dénes Pál és Séber Ferenc vezette kollektívák jeleskedtek csak:

A szénen kívüli termelőtevékenységet folytatók viszont szinte valamennyien üzemnél teljesítették időarányos vállalásaikat, és segítettek a szén árbevételből történt „kiesés” nagyságát enyhíteni.

Mivel a július jelentős szén- termelési. szénárbevételi és vágathajtási lemaradást okozott, eszerint a bányásznapra méghirdetett műnkaver- seny első felében sikerekre számítani nem lehet. A gont dók zömének megoldása a második részre marad.

A lehetőségek természetesen megvannak az év elején kitűzött célok megvalósítására. S ezt olyan feladatnak is kell tekinteni, amelynek teljesítése elősegíti és folyamatossá teszi a párt XII. kongresszusára történő felkészülést is.

K. F..

NÓGRÁD — 1979. augusztus 3., péntek 3

f