Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-23 / 196. szám

Üduözlö távirat Romania nemieti ünnepe alkalmából NICOLAE CEAUSESCU élvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság elnökének ILIÉ VERDET elvtársnak, a Román Szocialista Köztársaság kormánya első miniszterének , Bukarest A Román Szocialista Köztársaság nagy nemzeti ünnepe. * felszabadulás 35. évfordulója alkalmából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és őszinte jókíván­ságainkat küldjük önöknek és a szomszédos szocialista Ro­mánia minden dolgozójának. A magyar nép elismeréssel tekint azokra a nagy ered­ményekre, amelyeket Románia dolgozói az eltelt három és fél évtized alatt a szocialista társadalom építésében, a nép­gazdaság sokoldalú fejlesztésében elértek. A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köz­társaság közötti együttműködés szervesen illeszkedik a test­véri szocialista országoknak a Varsói Szerződésben és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsában a marxizmus—leni- nizmus eszméjén alapuló és a proletár internacionalizmus szellemében fejlődő gyümölcsöző kapcsolatainak rendszeré­be, egyaránt szolgálva a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzetközi béke és biztonság ügyét. Őszinte törekvésünk, hogy az országainkat összekötő ba­ráti szálak és sokrétű kapcsolatok népeink akaratának meg­felelően, a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződésben kinyilvánított szándékaink szellemében tovább erősödjenek. Nemzeti ünnepükön további jelentős sikereket kívánunk önöknek, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának, kor­mányának és Románia valamennyi dolgozójának a fejlett szocialista társadalom építésében, az országaink és népeink közötti baráti és jószomszédi kapcsolatok elmélyítésében. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Apró Antal, az országgyűlés elnöke az évforduló alkal­mából táviratban üdvözölte Nicolae Giosant, a Román Szo­cialista Köztársaság nagy nemzetgyűlése elnökét, a KISZ központi bizottsága, a SZOT elnöksége, a Hazafias Népfront elnöksége, a Magyar Nők Országos Tanácsa, az Országos Béketanács pedig román partnerszervezetét. (MTI) Földosztás {Nicaraguában A nicaraguai forradalmi kormány által életbe léptetett agrárreform lehetővé teszi, hogy a „campesinok” a föld- nélküli parasztok — akik ed­dig éhbérért robotoltak a nagybirtokosok földjein — most saját maguk és a nica­raguai nép számára termel­hessenek ugyanazokon a föl­deken — jelentette ki Jaime Weelock földművelésügyi mi­niszter. Hozzátette: az utóbbi napokban a Chinandega kö­zelében fekvő Posoltegában további 700 hektár földet osz­tottak szét a mezőgazdasági munkások között és így csu­pán ebben a körzetben több mint 4000 hektárnyi terület került a dolgozók birtokába. A nicaraguai parasztok je­lenleg azon fáradoznak, hogy a Somoza-családtól és a nagy- birtokosoktól kisajátított föl­deken közös munkával ké­szítsék elő a felszabadulás utáni első vetést, mezőgazda- sági gépekben azonban egye­lőre még súlyos hiányok mu­tatkoznak. A mór megalakult termelő- szövetkezetekben megfeszí­tett munkával igyekeznek enyhíteni az országos mére­tekben súlyos nehézségeket okozó élelmiszerhiányon. (MTI) 175 nap a világűrben Az utóbbi években, a világ­űr békés célú kutatása során egyre hosszabb időtartamú repülésekre került sor. A 60- as évek elején néhányszor tíz, közepén pedig már néhány­szor száz óráig tartó űrrepülé­seket végeztek. Ezeket a re­püléseket még űrhajók fedél­zetén hajtották végre szovjet és amerikai űrhajósok és az időt, amit a világűrben tölt­hettek, az űrhajók viszonylag kis mérete határozta meg. Űrhajóval végrehajtott, leg­nagyobb időtartamú repülés résztvevői Andrián Nyikolajev és Vitalij Szevasztjanov szov­jet űrhajósok voltak, amikor is 1970. júniusában, a Szojuz— 9 űrhajó fedélzetén 425 órát töltöttek a világűrben. Ez a majdnem 18 napos űrrepülés a Szojuz típusú űrhajó lehe­tőségeinek a felső határát je­lentette. A 18 nap időtartam azon­ban nem jelentette az embe­ri szervezet űrben tartózkodá­si lehetőségének a felső hatá­rát. Ez a felismerés vezette a konstruktőröket és a tudóso­kat, amikor megalkották az űrhajóknál nagyobb méretű, s így hosszabb időtartamú űr­repülést biztosító első űrállo­mást, a Szaljut—1-et. Az első űrállomáson 24 napig tartózko­dott három szovjet ,űrhajós, akik nagy jelentőségű kísérle­tek tucatjait hajtották végre. Mindez még 1971. júniusában történt. A továbbiakban a Skylab űrállomáson három amerikai személyzet összesen 171 napot, a szovjet űrhajósok pedig a Szaljut 1—5 űrállomásokon 199 napot töltöttek el és több száz kísérletet hajtottak vég­re. Űj korszakot nyitott az űrállomások, történetében a Szaljut—6, amely második generációs űrállomás. Ez azt jelenti, hogy míg a korábbi űrállomások csak egy bejárati nyílással voltak felszerelve, addig a Szoljut—6-nak két be­járati nyílása van és két Szo­juz, vagy egy Szojuz és egy Progressz típusú teherszállító űrhajó csatlakoztatható hoz­zá. Ezen kívül a Szaljut—6 berendezései cserélhetők, a Progressz űrhajók segítségével hajtóanyag-, műszer- és élel­miszer-utánpótlás juttatható fel az űrállomásra. Így a vi­lágűrben tartózkodásnak most már gyakorlatilag csak az emberi szervezet tűrőképessége szab határt. A Szaljut—6 három alap­személyzetének mindegyike a világűrben tartózkodás új re­kordját állította fel. Roma- nyenko és Grecskó űrhajósok 96 napos űrrepülésükkel meg­döntötték az amerikaiak által tartott 84 napos csúcsot. Ko- valjonok és Ivancsenkov ezt az időtartamot is túlszárnyal­Az indiai dilemma Újabb fordulóponthoz érke­zett India eseménytelennek az utóbbi időben egyáltalán nem mondható belpolitikai élete. Alig egy hónapja, hogy az Indira Gandhit 1977-ben legyőző Dzsanata-koalíció lát­ványos gyorsasággal széthul­lott. A több hetes párt- és sze­mélyi hatalmi csatározás után a kormányalakítási megbízást kapott Csaran Szingjj sem ju­tott azonban túl az első aka­dályon: nem tudott elegendő támogatót maga mellé állíta­ni a parlament hétfőre terve­zet bizalmi szavazásig. Igaz, helyze' 't sokan eleve reménytelennek Ítélték: az alsóház igen megosztott párt­viszonyai mellett Szingh csak a szövetséges pártcsoportok segítségében bízhatott. Ezt a baloldali pártok a dolgozó tömegek számára kedvező kormányprogramtól tették függővé, az úgynevezett In- dira-kongresszus pedig a volt miniszterelnöknő ellen még mindig folyamatban levő pe­rek leállítását kérte cserébe. Egy ilyen ígéret viszont saját híveinek, a frissen verbuvá­lódott Dzsanata (világi) párt tagjainak elvesztését jelentet­te volna. Szandzsiva Reddi köztársa­sági elnöknek a parlament feloszlatásáról és a rendkívü­li választások kiírásáról ho­zott szerdai döntése utón In­dia komoly erőpróba előtt áll. A személyes vetélkedésen túl előtérbe kerülnek a 640 mil­liós ország átfogóbb gondjai: a lakosság 55 százaléka a hi­vatalos adatok szerint is a nyomorszint alatt él. megol­datlan a munkanélküliség és a születésszabályozás problé­mája. A társadalmi feszültsé­gek mellett állandóan kísért a vallási ellentétek kiéleződé­sének veszélye. Növekvőben van a korrupció és az inflá­ció is. Mindezekben — ígére­tei ellenére — a Dzsanata- kormányzás sem hozott érde­mi változást. Ez magyarázza, hogy a nemrég végzett köz­vélemény-kutatási eredmé­nyek szerint a városi lakos­ság körében halványul óban van az Indira Gandhi idejé­ben bevezetett, sok szempont­ból negatív hatású rendkívü­li állapot emléke. Persze In­dia népességének döntő több­sége falun él — az ő meg­<m NÖGRÁD - 1979. augusztus 23., csütörtök ] nyerésükre törekedett Csaran Szingh, amikor a költségve­tésben a mezőgazdaság első- rendűségét igyekezett érvény­re juttatni, s a nagyszabású iparosítási programokkal szemben a kis- és kézműipar fejlesztését szorgalmazta, Gandhi asszony és Csaran Szingh vetélytársa lesz Dzsag- dzsivan Ram volt miniszter­elnök-helyettes is, akit általá­ban a szegényebb néprétegek (köztük a legelnyomottabb „érinthetetlenek”) szószóló­jának tekintenek. Mint ilyen, jelentős, párthatárokon is át­nyúló népszerűségnek örvend, s a most feloszlatott parlament erőviszonyai alapján talán ne­ki lett volna még reális esé­lye egy többséggel rendelke­ző kormány megalakítására. Bár egy ilyen kísérletre Reddi államelnöktől végül nem ka­pott lehetőséget, tény, hogy a szétesett Dzsanata-párt frank- cióinak jelentős része mögöt­te áll. A személyi és pártpolitikai ellentétek felvázolása is jel­zi: Indiában heves választási kampány és nagy jelentősé­gű, irányt szabó választások várhatók. Szegő Gábor va, 140 napot töltött a Szal­jut—6 fedélzetén. Most pedig néhány nappal ezelőtt feje­ződött be minden idők leg­hosszabb űrutazása, amely során két szovjet űrhajós, Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin 4200 órát, vagyis 175 napot töltött munkával a vi­lágűrben. Meg kell jegyezni, hogy az egyre hosszabb ideig tartó űr­repüléseket nem a rekordhaj- hászás. hanem az ember hosz- szan tartó űrrepüléséhez szük­séges feltételek megteremté­sének szükségessége hozza lét­re. Az űrben végzett folya­matos munka előnyei vitatha­tatlanok. Azt is figyelembe kell venni, hogy az ember el akar jutni naprendszerünk más bolygóira is, ami a legkedve­zőbb esetben is 1—1,5 évet vesz igénybe. Nem indulhat el az ember Ilyen útra anél­kül, hogy ne ismerné a hosz- szan tartó expedíció során rá váró helyzeteket, főleg pedig azt, hogyan őrizheti meg testi és szellemi képességeit. Ezen túlmenően biztosítani kell azt is, hogy az űrhajósok, akiknek szervezete megszokta a súlyta­lansággal járó sajátos helyze. tét, visszatérésnél se káro­sodjék, amikor is újra hat szervezetükre a földi súlyerő. Ilyen vonatkozásban is je­lentős volt a 175 napos űruta­zás. Bebizonyosodott, hogy megfelelő rendszabályok be­tartása esetén mind a súlyta­lanság, mind pedig a vissza­térés nehézségeit viszonylag könnyen elviselik az űrhajó­sok. A jó kiválogatás, a rend­szeres földi edzés az indulás előtt és az űrhajósok napi­rendjében szereplő speciális programok maradéktalan vég­rehajtása segít kivédeni az űrhajósokra váró, a súlytalan­sággal, majd pedig a súlyerő ismételt megjelenésével kap­csolatos problémákat. Az a tény, hogy Ljahov és Rjumin a visszatérés után két órával, ha némi segítséggel is, de sa­ját lábán hagyta el az őket Bajkonurba szállító repülőgé­pet, bizonyítja kiváló kondí­ciójukat és azt, hogy a rend­szeres testedzés megtette jóté­kony hatását. Jogos tehát a feltevés, hogy az ember, meg­felelő feltételek mellett, még ennél is hosszabb időt képes eltölteni a világűrben. Ha tehát a jövőben egy másik páros a 175 napos rekordot is megdönti, már pedig ez biz­tosan bekövetkezik majd, ak­kor még közelebb jutunk ah­hoz az időtartamhoz, amely szükséges a szomszédos boly­gók felderítéséhez. A Szaljut—6 űrállomás, amellett, hogy ilyen hosszan tartó űrrepülésekhez biztosí­totta a feltételeket — össze­sen hét személyzet 441 napot töltött a fedélzetén — az első nemzetközi űrállomás szerepét is betöltötte. Fedélzetén dol­gozott egy-egy hétig az első csehszlovák, lengyel és NDK- beli űrhajós. A világűrben végzett tudományos kutató munkájukkal kibővült az Interkozmosz keretében már több mint 14 éve folytatott nemzetközi együttműködés, amelynek célja: á világűr bé­kés célú kutatása és az ered­ményeknek országaink nép­gazdasága érdekében törté­nő hasznosítása. Ügy gondo­lom e célból az eddigieket to­vábbi nemzetközi legénysé­gekkel végrehajtandó űrre­pülések követik majd, ame­lyek során a Szaljut—6, vagy a Szaljut—7 fedélzetén az első magyar űrhajós is el­végzi azokat a tudományos kí­sérleteket, amelyeket tudósa­ink állítottak össze és ered­ményük népünk és az egész emberiség javát szolgálja. Dr. Szabó József ezredes Pintér István dokumentumsorozata a második világháború kirobbantásáról: Indokról a nácik gondoskodtak 2. Egy SS-Sturmbann- führer kapott parancsot A hírhedt müncheni egyezmény létrehozói: Chamberlain angol és Daladier francia mi nisztcrelnök, mellettük Hitler és Mussolini. Nürnbergben, a háborús bűnösök perében a nemzet­közi katonai bíróság 1945. no­vember 20-án hallgatta ki Alfred Helmut Naujocksot. A személyi adatok felvételénél elmondta, hogy SS-katona- ként töltötte a háborús esz­tendőket. A vád kérdéseire aztán bevallotta, hogy 1939- ben SS-Sturmbannführer volt, vagyis őrnagy. Az SD, a biz­tonsági szolgálat egyik alosz­tályát vezette, a VI. F.-t, vagyis: a „műszaki osztályt”. A náci párt külföldi hírszer­ző szolgálatánál irányította a különböző titkos műhelyeket. Az ő emberei állították elő például azokat a hamis útle­veleket, személyazonossági igazolványokat, és más ok­mányokat, amelyekre a náci kémeknek szükségük volt. Naujocks SS-Sturmbann­führer kapta a feladatot, hogy ürügyet teremtsen Hit­ler számára a háború kirob­bantásához. Amint Nürnberg­ben vallotta: .,1939. augusztus. 10-e körül; Hevdrich, a SIPO (rendőrségiéi* aüMfitflPl, pa­rancsnoka, személyesen pa­rancsot adott nekem, amely­nek értelmében a lengyel ha­tár közelében fekvő gleiwitzi adóállomás ellen színlelt tá­madást kell intézni olyan lát­szatot keltve, mintha a tá­madók lengyelek lettek vol­na.” i Heydrich (később, mint a cseh-morva protektorátus helytartóját megölték a cseh­szlovák hazafiak) Hitler leg­szűkebb köréhez tartozott. A geliwitzi lengyel áltámadást annak a határprovokáció-so- rozatnak a csúcspontjaként tervezte, amelyet valójában az SD szervezett. Hitler háborút akart. A fa­siszták „élettérelméletéből”, a felsőbbrendű német ember misztikus tanából és a hódí­tás ideológiájából magától ér­tetődően következett ez a cél. A német kommunisták Hitler hatalomrajutása előtt már fi­gyelmeztették népüket, hogy Hitler a háborút jelenti. A nemzeti szocialista vezér ak­koriban — közkézen forgó könyvének, a Mein Kampf- nak célkitűzéseivel ellentét­ben — a gvűléseken a béke védelmezőjének pózába lépett fel. Tudta, hogy a háború nem népszerű: még nagyon közel volt az 1914. és 1918. között kapott lecke. S Hitler tanult belőle — támadó há­borúját védelmi harcnak igyekezett álcázni... Fél évvel azután, hogy kan­cellárrá nevezték ki, 1933. ok­tóber 14-én Hitler kiléptette Németországot a Népszövet­ségből, amely a béke megőr­zését volt hivatva szolgálni. A nyugati hatalmak tétlenül Zavargások Limonban Kedden az eddigi legsúlyo­sabb zavargások robbantak ki a Costa Rica-i- fővárostól 200 kilométerrel keletre fekvő Limon városában, ahol a munkások egy hete sztrájkol­nak, jobb életfeltételeket kö­vetelve. A tüntetők össze­csaptak a biztonsági erőkkel, s az összetűzések halálos és sebesült áldozatokat követel­tek. A négy napja tartó za­vargásokban ketten meghal­tak, 150-en megsebesültek, s több mint 80 szlrájkolót tar­tóztattak le. nézték. 1935. március 16-án felmondta a versailles-i béke- szerződés katonai cikkelyeit, amelyek a német hadsereg méreteit megszabták, beve­zette az általános hadkötele­zettséget és a nyílt fegyver­kezés útjára lépett. A követ­kezmények elmaradtak. 1936. márciusában bevonult a de-’ militarizált Rajna-vidékre — a franciák, angolok tűrték. 1938. februárjában magához rendelte Schuschnigg osztrák kancellárt, s szerződésnek ál­cázott diktátumot kényszerí- tett rá. Márciusban megszeg­ve ezt is, bevonult Ausztriá­ba és az országot bekebelez­te a német birodalomba. Nem ütközött lényeges akadályok­ba. Ezután jött München. Hit­ler ugyanis most csehszlovák: területeket követelt — siker­rel. A bajor fővárosban, amelynek sörpincéiből a dik­tátor annak ideién útnak in­dult, találkoztak egymással Anglia, Franciaország, Olasz­ország és Németország kép­viselői. Megegyeztek, Cseh­szlovákia rovására. 1938. ok­tóber 1-én a Wehrmacht csa­patai megkezdhették bevonu­lásukat a Szudéta-vidékre. Nem egészen fél évvel később Hitler elfoglalta egész Cseh- és Morvaországot, Szlovákiát pedig „német védnökség” alatt álló bábállammó vál­toztatta. Büntetlenül, ellenál­lás nélkül! Az akkori angol és francia kormányzat tét­lensége felbátorította Hitlert.' Mikor kiadta Lengyelország megtámadására a parancsot, kijelentette: „Ellenfeleink kis férgek. Én láttam őket Münchenben”. Miután elérte célját Cseh­szlovákiában, egy percig nem késlekedett, s Lengyelország­ra vetette álmatlanságtól, ki­alvatlanságtól rendszerint véreres szemét. A már az osztrák és csehszlovák eset­ben jól bevált módszerek szerint a kiszemelt áldozatot vádolta ellenséges szándék­kal. S ehhez volt szükség a provokációkra, amelyek 1939. márciusának végén kezdődtek meg, az SD, a birodalmi biz­tonsági szolgálat szervezésé­ben. Alátámasztandó azt a diplomáciai kampányt, amely­nek célja eleve nem egysze­rűen bizonyos lengyel enged­mények kicsikarása, hanem egy háború előkészítése volt. Hitler követelte: a lengye­lek járuljanak hozzá ahhoz, hogy Dánzig szabad állam „visszatérjen a Birodalomba”, egyezzenek bele abba, hogy Berlin a kikötővárost Len­gyelországgal összekötő korri­doron keresztül 1 km széles, területen kívülinek számító autóutat építtethessen. Egyéb­ként pedig a hatalmas Né­metország hajlandó Lengyel - országot megvédelmezni, ha a lengyel kormány külpolitiká­jában igazodik hozzá. Hitler ezúttal azonban nem behódolást, hanem katonai akciót akart, további hódító sikerek kiindulópontját. A támadási parancs kiadásakor a tábornokai előtt így sóhaj­tott fel: „Csak amiatt aggó­dom, hogy valami gazember, disznó az utolsó pillanatban közvetítő javaslattal áll elő”, (Következik: Danzig csali ürügy volt).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom