Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-23 / 196. szám

Takarékosan a terméssel Aratás után a gabonafronton A gabona betakarításának befejeztével kezdődik tulaj­donképpen a terméssel való felelősségteljes munka, ame­lyet a gabonaforgalmi és ma­lomipari vállalat végez a me­gyében. Az idén minden ed­digi esztendőtől eltérően na­gyobb felelősséggel látják el ezt. Oka. hogy a tervezett­nél alacsonyabb termést taka­rítottak be a mezőgazdasági üzemek. Igaz. a terméssel való bánásmód már ott. az üzemekben a betakarítás so­rán is megnyilvánult. Igen jól felkészülve láttak az ara­táshoz. Ügyeltek, hogy elke­rüljék a legkisebb szemvesz­teséget is. A legkiválóbb trak­torosok. szerelők ültek a kombájnokon. Ütemes volt a szállítás, átvétel, gondos a magtározásra való előkészítés, amely elsősorban a szárítást jelentette. BIZTOSÍTOTT AZ ELLÄTÄS nem lesz gond a megyében a kedvezőtlen termés ellenére sem. Az azonban tény, hoav a készlettel a vállalatnak is. de a fogyasztóknak is lelki- ismeretesen takarékoskodni kell. Nem szabad az étkezési lisztet az állatokkal feletetni. Ez pazarlás, amelv visszahat az emberre. Nyílt titok a me­gyében, hogy egyes családok a drága kenyeret az állatok­kal etetik megí Az idei ter­mésviszonyok mellett ezt nem engedhetjük meg magunk­nak. Hasonlóan nem szabad a takarmányt sem pazarolni. Pontosan az előírt receptnek megfelelően kell a keveréket elkészíteni, és a kiszabott mennyiségben etetni a jószá­gokkal. Számolnunk kell az­zal is, hogy a takarmány egyik fő alapját képező kuko­rica sem terem a vártnak megfelelően. Az augusztusi kánikula visszavetette a nö­vekedését, befolyásolta termé­kenységét. Egyébként is a megyében a kukorica-termő­föld — viszonyítva más me­gyékhez — nem olyan jelen­tős. Mindössze 500 vagon felvásárlására kötött szerző­dést a gabonafelvásárló és malomipari vállalat a terme­lőkkel. Az igénvek teljes ki­elégítésére más megyékből hoznak be kukoricát. Termé­szetesen a közös érdek azt diktálja, hogy a termelőegy­ségek minél több termést ér­tékesítsenek a vállalatnál. Az aratást követően tehát folyik a munka, az idei ga­bonatermés feldolgozására, az állatállomány takarmányának biztosítására. Áz eddigi ta­pasztalatok azt igazolják, hoav a Nógrád megyei Gabonafel­vásárló és Malomipari Válla­lat a felelősségteljes munká­ját jól ellátja. Bobál Gyula Nem volt kapkodás a mos toha időjárás ellenére sem. Körültekintő munka jellemez­te az idei aratást, amely mint egy húsz nap alatt zajlott le a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban. A felvásárlás is befejezéséhez közeledik. Négyezernyolcszáz vagon kenyérgabona került a magtárakba. De hozzá kell tenni, hogy ez a mennyiség a tervezettnek 70—75 százaléka csupán. És a további felada­tok pontos végrehajtásában ez napjaink kulcskérdése. Meghatározza a terméssel va­ló körültekintő gazdálkodást, a termés gondos és romlás­mentes tárolását és felhasz­nálását. jó minőségű malmi feldolgozását. Számolnunk kell azzal is, hogy a termés minősége gyengébb mint volt az előző években. A vizsgálatok azon­ban pontosan kimutatták. ,Jtipgv a liszt sütőipari értéke azonos a mült évivel. így a sütőipari termékek a korábbi evek színvonalán maradnak. Az idei tisztabúza-termés őr­lését egyébként megkezdték. Érre a célra a legjobb minő­ségű búzát biztosítja a válla­lat a megyei termésből, mint­egy 3050 vagonnal. Ezt a mennyiséget azonban még a Heves megyéből vásárolt 500 vagon búzával egészíti ki. hogy az igényeket teljes mér­tékben és zavartalanul ki­elégíthessék. A JÓ MINŐSÉGÉRT A minőségre nagy súlyt he­lyez a vállalat. A napokban a malmok vezetőinek bevo­násával tartottak vállalati szintű tanácskozást. Ez a kongresszusi és hazánk fel- szabadulásának évfordulójá­ra kezdeményezett munkaver- seny-vállalás keretében zaj­lott. A szocialista brigádok és a vállalat vezetői fogadal­mat tettek arra, hogy a mun­kát javítják, a minőséget emelik a lakosság minél jobb ellátása érdekében, miközben a legnagyobb takarékosságira törekszenek. Pintér József, a szécsényi malom vezetője, a berceli és a pásztói malmok képviselői már konkrét javas­latokat is tettek. Azóta a fogadalmak megvalósításán dolgoznak. Például 480 vagon csomagolt, kisegyséeű lisz­tet biztosítanak a háztartá­soknak, a sütőipari vállalat ellátása mellett. TAKARMÁNYBAN NEM LESZ HIÁNY ,A háztáji és kisegítő gaz­daságokat közvetlen érintő takarmányellátás is állandó kötelessége a vállalatnak. Mi­után befejezték a tari keverő­üzem rekonstrukcióját. ezen feladatot ■ is zökkenőmentesen kívánják ellátni. Hatezer va­gon termést dolgoznak fel és készítenek belőle takarmány­keveréket. Ez a mennyiség kielégíti a megyei igényeket, amit még kiegészítenek a ser­tés és kérődző állatok részé­re készített korpaoótlóval. Mindenesetre sem az étke­zési célokra fordított liszt­éi1"'”ssal. sem az állatoknak szánt takarmány biztosítással Az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulója tiszteletére pótmunkaverseny-válla- lást tettek a Ganz-MAVAG acélszerkezeti gyár mátrano- váki gyáregységének dolgozói az ország kiemelt beruházá­sainak meggyorsítására. Vállalták többek közt, hogy a paksi atomerőműhöz gyártandó 415 tonnás acélszerkezetet a tervezett október 30-a helyett 10 nappal korábban elkészítik. A képen Kun Zoltán a hatalmas szerkezet egyik egysé­gét hegeszti. —báb— A munkások és az egyensúly GYAKRAN hallható napjainkban a műhe­lyekben: én megteszem tisztességgel a dolgo­mat, a többi nem rajtam múlik. S való igaz, a népgazdasági egyensúly javítása, valamint az egy-egy munkásra háruló feladatok között nagynak látszik a távolság. Ebből azonban hiba lenne arra következtetni, hogy semmi­féle összekötő kapocs nincsen; hogy szoro­sak a szálak, azt éppen a közelmúltban, az MSZMP XII. kongresszusa, a felszabadulás harmincötödik évfordulója tiszteletére tett munkaverseny-vállalások bizonyították. Az átfogó népgazdasági teendők mindegyike gya­korlatilag apró mozzanatok tömegére épül, azaz: ha jól meghatározottak ezek a teendők — a legcélszerűbben érvényesítik az össz­társadalmi érdekeltséget —, s ha a végre­hajtás valamennyi lépcsőfoka kellő szilárd­ságú — rendelkezésre állnak, illetve megte­remthetők a szükséges feltételek, s a cse­lekvési környezet szervezett —, akkor adott az egyensúly javításának lehetősége. Feltételes módot használtunk az előbbiek­ben, érzékeltetve: a puszta elhatározásoktól az eredményekig bonyolult út vezet. S így még indokoltabb az a kérdés — amint a be­vezetőben említett vélekedés is erre utal —, tehet-e, s ha igen, mit a sokat emlegetett egyszerű dolgozó egyensúlyi gondjaink eny­hítése érdekében? A társadalmi munkameg­osztás kijelölte szerepkörök nem cserélhetők fel tetszés szerint. Ahhoz, hogy a kétkezi em­ber elvégezhesse feladatát, másoknak kell elő­ször cselekedniük, eszközök, körülmények összefüggő rendszerének kialakításával. Ha ez megtörtént — azaz előírt minőségű az alap­anyag, nem hiányzik a szerszám, félreért­hetetlen a műveleti utasítás stb. —, akkor már jogos az igény: következzék a célra­törő végrehajtás. Sok munkahelyen mindent a műhelyek kol­lektíváitól várnak, abban bízva, hogy az irányítás láncszemeinél észlelt mulasztásokat a brigádok majd eltüntetik. S ha ez a csoda nem következik be — mert nem következ­het be —, akkor maliciózus megjegyzések hangzanak el a brigád- és versenymozgalom­ról, a kisközösségek szeszélyességéről. Csak ép-, pen arról nem esik szó, hogy amit vártak, az volt irreális, mert hiányoztak a feltételek. A műhelyek világában élők nagy többsége — tudatosan vagy ösztönösen, pusztán a sa­ját érdekeitől hajtva, vagy éppen a népgazdasági érdekeltséget is fölfedezve — cselekvő ré­szese kíván lenni a megnehezedett feladatok végrehajtásának. A folyamatos munka hiá­nya — azaz: a szervezettség alacsony szín­vonala akár az anyagellátásban, akár a gép­javításban — könnyen szűkítheti, apaszthat­ja ezt az erkölcsi forrást, hiszen a kapko­dás, a hajrá, a „most semmi nem számít, semmi nem drága” felfogású termelés a hol­napi célok végrehajtását kérdőjelezheti meg. Másfelől: a kivitelre kerülő áruk vizsgála­tát végző MERT — Minőség Ellenőrző RT. — megállapítása szerint egy év tapasztalatait figyelembe véve, a kifogások negyvenöt szá­zaléka a technológiai előírások lazaságára, illetve — gyakran durva — megsértésére ve­zethető vissza. Megbékélhetünk ezzel a tény­nyel? Közbeszólhat itt a munkás? Szónoki kérdések, hiszen sokféle minőségi reklamá­ciót csupán azzal is megelőzhetnének, ha már megmunkálás közben érvényesülne az az is­mert elhatározás, hogy hibás darabot ne adj tovább. S az is jó lehetőség, amit az ún. ön- meózás kínál, azután az apróbb géphibák megszüntetésének képessége, egészen a mes­terszakmunkások kellő rangjának megadásá­ig. SZŐ SINCS tehát arról, hogy akár az egyén, akár bármelyik kisebb közösség tétlenségre lenne kárhoztatva, mindenkor és mindenben várnia kellene, mikor teremtik meg számá­ra maradéktalanul a feltételeket. A munkás is sokat tehet az átfogó népgazdasági fel­adatok sikeres megoldásáért. Csakhogy vi­gyázni kell a cselekvési sorrendre, s minden­kitől azt követelni, amit valóban módjában áll megtennie. A sorrend hibái ugyanis átté­teleződnek az eredmény hibáivá; ahol a mér­ce rossz, ott a teljesítmény is elmarad a várttól. Mészáros Ottó Nógrádiak a miskolci vásáron Nemzetközi hírű sportren­dezvények után, immáron nyolcadik alkalommal, orszá­gos érdeklődésre számot tar­tó vásár és kiállítás színhelye a miskolci csupamodem sport­csarnok. Augusztus 17-től hu- szonhatodikáig „áll a bál”: fő. ként a megyét övező tájegy­ségekből — de Budapestről, s az ország más részeiről is — több mint száz vállalat, szö­vetkezet, termelőegység küldte el portékáit az ország máso­dik legnagyobb városába. Hogy megmutassák; mit tudnak, s hogy felkeltsék az érdeklő­dést... Nagy Jánosné — kénytelen- kelletlen, hogy elnyomja a hangosbeszélő szavait — kiál­tott oda harsányan két cse­metéjének, Jánosnak és Ildi­kónak: — Gyertek, nézzétek csak, tetszik? A gyerekeknek tetszett... Nem csoda, hiszen a Salgó­tarjáni Ruhagyár Betti fan­tázianevű termékcsaládja a vásár első díját kapta a bí­ráló bizottságtól — a nógrádi Elsődíjas a ruhagyár kiállítók között az egyetlen! —, és igen-igen sokan megáll­tak rácsodálkozni az emeleti kiállítóhely előtt. „Praktiku­sak, szépek, modernek a tar- jániak dolgai” — mondotta a sajószentpéteri háziasszony — „csak éppen — kapni nem lehet belőlük sohasem. Tán’ egy-két évvel ezelőtt is igen-, igen megtetszett valami .a ki­állított termékeik közül, azon­nal meg is vettem volna, de hát...” ☆ — Tetszik? — kérdem Feny­vesi Zoltánnétól, aki Kazinc­barcikáról látogatott be, igaz, csak másfél órára, a kiállí­tásra. — Nem! A tarjáni öblös- üveggyár évek hosszú során át sokkal tetszetősebb, szebb, „látványosabb” termékeket mutatott be. Most meg...? Le­het, más örömét leli benne, én viszolygok ezektől az agyonfestett poharaktól. Ta­lán, ez a divat, de... A parádi üveggyár vitrinje előtt tolongtak a nézők. Kiss Károly, a ZIM salgó­tarjáni gyárának kiállítási informátora viszont örült. Na­ponta — miként elmondotta — negyven-ötven „laikus” és legalább ekkora számú szak­ember kér tőle felvilágosítást a tarjáni gyár által kiállított hét, különböző típusú gáz- és az egyetlen, hazai.piacga még néma kerülő» »oigigtromós tűz­helyről. „Tetszenek terméke­ink, vélem, még jobban si­került felkelteni irántuk az érdeklődést.” — Megrendelést kaptak-e már? — Mi itt csak — miként a többiek — kiállítunk. Az Í5KÜ kiállítóhelye — eléggé eldugott részen — csen­des volt. Prospektusok, infor­mátorok, tolongó tömeg nél­kül szikráztak a napfényben a vállalat igen-igen híres ter­mékei; RAPIST AN-Salgó, DEXION-Reck, görgőspálya... k. gy. — Nehéz munka ez. Az üzemen belül a legnehezebb fizikailag — hallom az üzem egyik potentátjától. — Ez a helyiség régen mozdonyjaví­tó műhely volt. Ilyen ma is a fölszereltsége. Az emberek kézzel mozgatják a hatvan­hatvanöt kilós süveggerendá­kat. — Jó néhányan mégis már húsz éve itt keresik a kenye­ret. Miért tartanak ki a ne­hézségek mellett? — Leginkább a pénzért — ráncolja homlokát a brigád­vezető. — Az átlagkereset négy és fél ezer forint. Ez gyári viszonylatban nagyon jó. — Később lehet, hogy ke­vés lesz. Gépesítésre nincsen mód? — Volt e végből egy újítá­sunk — szól megint a brigád­vezető. — De nem valósulha­tott meg, mert a gerendagyár­tás visszafejlesztés alatt állt. Most a kapacitás ötven szá­zalékában gyártunk gerendát. * Robbantásos frontfejtések­hez kell az a süveggerenda, amit a Zalka Máté brigád tagjai gyártanak. A megye- székhely bányagépgyára Ózd- ról kapja a hengerelt szel­vényt. A zalkások ezt méret­re darabolják, egyik végére ráhegesztik a villásfejet, má­sikra a gerendafejet, majd az összeállt munkadarabot meg- edzik. Nem mindegy, hogyan: Évről évre élbolyban a gerenda több száz méter kő­zet nyomásának áll ellen oda­lent az aknákban. Amíg a gyártmány elkészül, a munká­sok egy párszor megemelik, így egyikük szerint naponta több tonnányi súlyt mozgat­nak meg. Elegük lehet. Ha csak az előírtakat teljesítik, akkor is rászolgáltak a Vállalat kiváló brigádja címre, amit tavalyi munkájukkal érdemeltek ki — az illetékes bíráló testület sze­rint. Saját maguk szerint jog­gal kapták-e a számos csapat által megpályázott címet? — Egymás után háromszor lettünk aranykoszorúsok; már tavaly úgy számítottunk, meg­kapjuk a vállalat kiválót. Nem sikerült — legyint Simon Ist­ván, a brigádvezető. — Bosz- szankodtunk, de szerencsére egyikünk se eresztette búnak a fejét. Ugyanolyan szorgal­masan dolgoztak, éppolyan könnyen vállalkoztak társadal­mi munkára az emberek, akár korábban. — Megérdemeltük — bólint > Balogh József hegesztő. — A jó termelési eredmények mel­lett sikerültek a megtakarí­tásra szabott tervek is. Olaj­ból sokat spóroltunk az „üres­járatok” kiküszöbölésével. Számított a hőkezelés! idő­normák pontos betartása is; ez a gerendák minőségén is meglátszott. A csapat legfiatalabbja, Si­mon Kálmán 27 éves lakatos szerint sem méltatlanokra szállt a dicsőség. — Régóta ostromoltuk a vál­lalati kiváló címet. Ennyire még nem volt együtt a bri­gád, mint az utóbbi pár év­ben. Lehet számítani az em­berekre. Ha valami sürgő­sebb munka adódik, a fő­nökök a brigádot keresik el­sőnek. Nehéz munkával az élre törni kétszeresen nehéz. A brigád tagjai egyéni normát teljesítenek, a munka iramát tehát saját zsebük határozza meg. Ügyelniük kell a minő­ségre is: ezzel kapcsolatban büszkén említik, hogy a bá­nyáknál létrehozott gerenda­javító műhelyeknek mind ke­vesebb dolguk marad a ge­rendákkal; másra használják a kapacitást. A Zalka brigád gyártotta süveggerendák egy­re jobbak. Mi ösztökéli az em­bereket a több, a jobb mun­kára? — Az első, ha az ember egy munkát kiad, hogy megkérde­zik; mennyi lesz a forint — meséli a bi igádvezető. — Kö­telezi a brigádot az évek óta elért rang is. Mert a rangot, a" címet’ megszerezni nem any- nyira nehéz, mint megtartani. — A brigád nagy része még „58 előtti” emberekből tevő­dik — hallom a hegesztőt. — Akkor még álltak kint a kapu előtt is munkások. Azóta ben­nünk él a munkahely megbe­csülése. A mai fiatalok egy részét támogatják a szülők, így aztán félválról vehetik a keresetet, éppígy a munkát is. Tisztelet a kivételnek. Volna köztük, aki többet tudna termelni, ám a kifizet­hető órabér határát 20 forint 30 fillérnél szabták meg a gyárban, ezt túllépni tehát nem érdemes a teljesítéssel sem, hisz nem vándorol zsebükbe az érte járó pénz. * Van-e egyéb gondja a kol­lektívának? — Az utánpótlás -i- mondja rögtön a brigádvezető. — Kevés a fiatal. Aki a gyárba jön, inkább az új csarnokba megy dolgozni. Segédmunkás meg két éve egyáltalán nin­csen. Szóval nagyobb létszám kellene. — Jobb szervezéssel nem volna mód enyhíteni ezen a gondon ? — Nem — csóválja meg a fejét Simon István. — Itt már ebben nincsenek tartalékok. Simon Kálmán a közös prog­ramok lebonyolítását véli ba­josnak. Ez utóbbi nehézség minden ■— legalábbis majdnem min­den ., — brigádban megoldan­dó föladat. Náluk is,, másutt is család várja otthon a bri- gádtagokat, sok a ház körüli tennivaló. Simon István két lány, egy fiú, Balogh József két fiú édesapja, Simon Kál­mán lakásra váró ifjú házas. A brigád természetesen (?) idén is a vállalat kiváló cí­met szeretné elérni, erre tet­tek vállalást. — Háromszor lettek arany­koszorúsok sorozatban, ne­gyedikre vállalati kiválók. Most megint kiválók akarnak lenni. Nem túl megerőltető évről évre az élbolyban haj­tani? A brigádvezető bólint, meg­erőltető; majd hozzáteszi: — Ez benne a pláne. Molnár Pál ] NÓGRÁD — 1979. augusztus 23., csütörtök 3 X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom