Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-22 / 195. szám
Oh nép a vár mentében Kulturális bemutató Hollókőn Voltak kétkedők is. De többen voltak azok, akik hittek abban, hogy a megnövekedett balassagyarmati járás magára tudja vállalni a szécsényinek hagyományokkal rendelkező, emberek ezreit vonzó rendezvényeit is. A Palóc Szőttes kulturális napok hollókői programjait a szokásoknak megfelelően több ezer ember tekintette meg. Sikere volt Czinke Ferenc Munkácsy-díjas grafikusművésznek, a palóc népművészeti háziipari szövetkezet bemutatójának, s a . könnyedebb, táncos, zenés eseményeknek. Alkotmányunk ünnepén vérbeli ünnep volt a balassagyarmati járás keleti felében. Var- sány, Nagylóc, Nógrádsipek, Rimóc és Hollókő lakosai kitettek magukért a kategóriába sorolásért folyó bemutatókon. Az elsőbe Hollókő és Rimóc, a másodikba Nagylóc, Nógrádsipek, majd Varsány együttese került. Produkciójuk színvonalának megfelelően részesültek pénzjutalomban. A vándorserleget Rimóc lakosai nyerték, s megszerezték a járási KISZ-bizottság különdíját is. A rendezés díját Liszkai Zsuzsa hollókői népművelő nyerte. A Palóc Szőttes kulturális napok idén is nagy tömeget vonzottak a vadregényes hollókői vár aljába, s a környékbeli községek művészeti csoportjai kellemes élményben részesítették a közönséget. De kitettek magukért a vendégek is, különösen a mihálygergei néptánccsoport tagjai. Jövőre újabb találkozó csalogatja az érdeklődőket. A környezet hangulatához illő színpadon forró sikereket értek el az együttesek Megszólaltak a régi „rezesek” is A nógradsipeki folklóregyüttes a kenderfeldolgozás egykori „módiját” mutatta be — képek: kulcsár — 4> NOGRAD - 1979. augusztus 22., szerda vezet, szemben a proli Rózsival, aki nő létére darusként dolgozott az építőiparban, és akkor is lecsót főzött, amikor még darabszámra adták a paprikát, és nyolcvan forintba került a paradicsom kilója. Paula mélységesen lenézte ezt a gasztronómiai primitívséget, de többre becsülte, mint Edit elfajzott szokását. A mérnöknő egyáltalán nem főzött. Hentesárut, joghurtot, sajtféléket hordott haza vacsorára. • Danka Károly cseppet sem bosszankodott emiatt. Tökéletesen beérte a hideg falatokkal. A nyomasztó vasárnapot követően visszanyerte nyugalmát, kezdte hinni, hogy a házeladás hívei elejtették a szerencsétlen ötletet. Már ő sem gondolt rá. Pénteken este a delicates- boltból vásárolt stefániavag- daltat, aszpikos borjúvelőt, (19.) Napokon át szót sem ejtettek a házról. Óvatosan kerülték egymást. Az öreg betonkockákat készített a járdához, azokat locsolgatta, s ha már kezében volt a műanyag cső, a kertet is kiadósán öntözgette. Alkonyattájt kiöltözött és ment sörözni a Sárga Csikóba. Ugyanekkor lecsót főzött Rózsi, estéről estére, mert Zoltán bolondult a lecsóért. Paula viszont változatos vacsorákkal várta a munkából érkező Dezsőt: rizsfelfújt, gombasaláta, töltött karalábé éppúgv szerepelt étlapján, mint a frankfurti sertésborda, a vaníliás stíriai metélt, vagy a zöldséges szárnyasragu. Büszke volt rá, hogy úrias háztartást Aki ráért, mind ott volt... Bátor ifjak — ropogós ingekben Képernyő előtt Vív a a televízió TARTOZOM EGY VALLOMÁSSAL; mikor jó egy hete kézbe vettem a Rádió- és Televízióújságot, nem lelkesített az ünnep előtti hét választéka. Már megint a szokásos „mesék” ! — bosszankodtam. Kedden a hellyel-közzel izgalmas, de nagyon átlátszóan politizáló és sematikusan végigpörgetett Veszélyes nyomozás, szerdán a nyár elején tragikus körülmények között elhunyt Cousteau kapitány ismeret- terjesztő filmsorozatának befejező része, csütörtökön A bűvész. Mi új van mindezekben? Utólag bevallom: ha nem is sok, de akad. Legkézzelfoghatóbban A bűvész című amerikai filmsorozatban, amelynek utóbb már olyan csapnivalóan rossz darabjait láthattuk, hogy bűn volt üzemben tartanunk a készüléket. Most pedig, a Tökéletes transzplantáció után hallom, hogy a lépcsőházi gyerekek üldözősdit játszva azon versengenek, melyikük legyen a bűvész, aki horogra keríti a többieket. Egy laza, a címszereplő által egybefűződő sorozat is megújulhat, vonom le a következtetést, s gyorsan hozzáteszem még, sohasem szabad az előítéletünkre hallgatni; a művészet, a szórakoztatóipar, • a televízió mindig hozhat meglepetést. Kezdeti, újságolvasói szenv- telenségem fokról fokra, ahogyan követték egymást a hét napjai, s lettek . számomra egyre érdekesebbek a programok, úgy engedett fel, s fordult kedélyem ellenkező oldalára. Tévésiskolákon akár tanítani is lehetne, hogyan kell ökonomikusán, a néző figyelmét folyamatosan ébren tartva szerkeszteni. Példa rá a múlt hét. Zenei hasonlattal élve, a program piano indul, bele- csendesül a painissimóba, majd fortéba csap, s ezen az erősségen marad a hét utolsó hapjain, alkalmanként átlendülvén a fortissimóba. Művészi színvonal, esztétikai érték és nézői magatartás együtt van jelen ebben a képzeletbeli hullámzásban. A KATONÁK és a Kiálts, város című tévéjáték után el-l mondhatjuk, korábbi sikerek-! kel is igazolhatóan, tévéseink magas fokon tanulták meg a tormás sonkatekercset tálalt vacsorára a mémöknő. Jó hangulatban verték el éhü* két, majd Lipton-teát szürcsölgettek az erkélyen. Ekkor közölte Edit: — Vasárnap meg fog jelenni az apróhirdetés. Nem a forró tea okozta, hogy kiverte a víz a tanár magas homlokát. — Egyúttal a válóperi keresletet is be kellett volna, adnod — mondta halkan, a felindultság minden. látható jele nélkül. Délre járt az idő. Számítani lehetett rá, hogy bármelyik pillanatban megszólalnak a város ódon harangjai. Egészséges veröfény tündökölt, súlytalanul árasztotta melegét a nyár. Edit kontyba csavarta haját, kis indiai papucsot viselt, karcsú testét mindössze fürdőruha és egy virágos selyem fésülködő köntös takarta. Így tett-vett mérnöki rajzasztala előtt. Gondtalan jókedvűség sugárzott róla. Még apjával sem törődött, aki pedig kitartóan téb- lábolt mögötte, szomorú gyanakvással pislantgatva a lánya kezében zizegő rajzokra. — Nem merem elhagyni a házat... — vallotta meg az öreg panaszosan. Edit ragaszkodott gondtalan jókedvűségéhez. Hátra sem nézett, őrizte az apja iránti jószándékú közönyét. Épp azért vigyázott rá annyira-, meat eltökélten színlelt. — Miért ne merné?... Csodás idő van. Semmi kilátás záporra, vagy ilyesmire. — Nem a záportól félek! — csattant fel Burján Péter. műfaj készítését. Ez leginkább a színházhoz, a színi előadás- hos áll közel, dramaturgiáját, technikáját illetően, ezért megméretni a vele való összehasonlításban célszerű. Egy fél évtizede sokak még, ha választaniuk kellett, főként ha színházbarátok voltak, a színházi előadásra szavaztak, nem a tévéjátékra. A színházi előadásoknak ugyanis összességében jobb volt a színvonaluk. Egy mai választásnál minden bizonnyal a „tévéjátékosok” lennének többségben, mert színházi' előadásaink a tévé képernyőjén még fáradtabbak, mint a deszkákon, tévéjátékaink pedig egyre frissebbek, elevenebbek, gondolattelibbek, vonzók, áramkörükbe húzók. Mi van a ragyogás, a csillogó főhadnagyi mente mögött? Látszatöröm, látszatnyugalom, látszatjólét — feleli Thury Zoltán, a Katonák című dráma szerzője, a haca- cárés millennium utáni esztendőben. A katonatiszt „snáj- dig”, adni kell a rangjára, az egyenruhára, nem járhat csak konflison, fényes bálokon po- fafürdőzhet — vagy kinézik maguk közül. A fizetés kevés, adósságok injekciózzák. Lassan halmozódnak a gondok, keserűvé erjed a szerelem, zátonyra fut a szépen, jónak indult házasság. Egyszerűsítve ennyi a Katonák története, de ebben egy egész világ, egy irigyelt társadalmi réteg, egy csodált hadsereg, az Osztrák—Magyar Monarchia véderejének hazugsága, illúzióvesztése benne van. Udvardy főhadnagy, mivel nincs szakmája, semmihez sem ért, kiszolgáltatott a seregnek, egyébként is másabb karakter, mint sógorjelöltje, Veress hadnagy, tehát későn ébred, s a golyó a logikus választása. A kortársak a dráma kritikai erejét dicsérik. Ady a debreceni bemutatót követően új- jongva jegyezte meg: „irányt adhat elsekélyesedett színműirodalmunknak.” Sajnos, népes családjának gondja a gán- csoskodás, a korai halál megakadályozta ebben. Havas Péter feszes tempójú, ritjnusos előadásban, a 'mához is szóló gondolatok alá- jhúzásával (látszat és valóság ütközése) dicséretesen támasztotta fel a nyolcvanéves Majd mintha megbánta volna hevességét, szelíden sajnálkozott. — Károly meg elutazott a csapattal. Nem is látta az apróhirdetést. A mérnöknő tárgyilagos mozdulatokkal húzkodta hosszú vonalzóját a rajzon. — Károly nem utazott el a csapattal. És látta az apró- hirdetést. — Üjabb igazítással rézsút fektette a vonalzót. — Károly e pillanatban albérletet keres. — Bűn volt feladni azt az apróhirdetést — tört elő .‘az apóból a panaszos vád. — És bűn ennyire elvadítani a férjedet. Csak aztán rá ne fizess erre a nagy üzletre. — Én megértem édesapámat — állította gond nélkül Edit valódi véleménye ellenkezőjét. — De tessék már belátni, hogy itt most a család anyagi jövőjéről van szó. Édesapám Is bölcsebben tenné, ha felhagyna végre a makacskodással és teljesen a gyerekeire bízná magát. A könnyű nyár is nyomasztó teherként nehezült az öregre. Erőlködve szedte a levegőt, orra belesárgult a szenvedésbe. — Ezt a gőgöt nem tőlem tanultad, kislányom. De jól vigyázz. Aki a házunkat árulja, az nem csak tetőt, falat, lépcsőt, kéményt, pincéi árul. Hanem pénzre akarja cserélni mindazt, ami eddig engem és a családomat jelentette. — Arra talán mégsem adtunk okot, hogy ennyire rossz legyen a véleménye a gyerekeiről. drámát. Thury érzelgősségét azonban esetenként még jobban tompíthatta volna, • éppen a mondanivaló keménysége, ütőképességének fokozódása érdekében. Szép színészi alakítások egész sorát láthattuk. Vörös Esztertől, Zsurzs Katitól, Deák Sándortól, Szilágyi Tibortól. Udvardy főhadnagy szerepében illúziót keltett Lukács Sándor, noha túlságosan paranoiásra „vette” az erre egyébként lehetőséget nyújtó szerepet. Gazda Péter katonás, mulatós zenéje remekbe sikerült, stílusos. Kiálts város!- — mondja Szabó Magda és legemberibb hőse, a debreceni főbíró leánya, Eszter, A XVII. század első évtizedének közepén vagyunk. Országunkat a császári zsoldosok, a török, tatár hordák pusztítják, hajdúk védik. Pénz, élelem kell a katonáknak, adjon Debrecen, a konokul kálvinista, cívisváros.' A főbíró ad, míg teheti, a városért. Aztán minden forrás kiürül, s bekövetkezik a tragédia... Szabó Magda színműve lelkiismereti dráma. A főbíró egész életét, személyes vágyait a közösség érdekeinek rendelte alá, mert így kívánta a szokás, a jog, közben elvesztette a maga és családja boldogságát. Sokrétegű, gondolatokban bővelkedő dráma a Kiálts, város — Hajdúíy Miklós feldolgozásában és rendezésében ünnepi ' élmény. Szabó Sándor meggyőző volt a súlyos döntések előtt álló főbíró szerepében. Hatásos alakítás Sinkovits Imréé. Bessenyei Ferencé, Horváth Sándoré, Mécs Károlyé. Kitűnő kettőst formál a tipikusan Szabó Magda-i szerepekből, a kemény, konok, nagymamából és az emberi, személyes jogait érvényesíteni igyekvő unokából: Lontay Margit és Kovács Nóra. AZ ALKOTMÁNY napján öt helyszínről közvetített, mű-J fajban, vidámságban, zenében gazdag ünnep esti sokadalom üdvözlésre méltó törekvése a televíziónak lehetőségei kitágítására, egy össznépi vigalom megteremtésére az összművé- szet eszközeivel. Mindenféleképpen folytatni érdemes. Viva a televízió! A szép élményekért. (ok) — Az én véleményem.. i — legyintett keserűen a nyugdíjas kőműves. — Számít is valamit az én véleményem... De kz erhbereké! Miattuk nem merek kimenni az utcára! Kisimult a mémöknő arca a csodálkozástól. — Ugyan miért? — Mert megszégyenít azaz apróhirdetés! Tudtára adja mindenkinek, hogy a Burján család ma már nem ugyanaz, ami tegnap volt! Kezdte elhitetni magával Edit, hogy fölösleges komolyan figyelnie az apjára. Jóindulatú nevetésre fakadt. — Ó, hát ennyi az egész? Nem venné ennyire a szívére, ha jobban ismémé az embereket, édesapám. Megalázta és ingerelte a nevetés Burján Pétert, mert bizonyos volt afelől, hogy kinevetik. — Értened kell, hogy miről beszélek! Érezned kell, hogy jogosan apellálok a becsületre! Ennek a háznak erkölcsi tulajdonosai is vannak! Tud róluk az egész város! Tudják, hogy egész sereg nyugdíjas gürcölt velünk együtt. A barátaim. Hogy álljak eléjük? Lehetetlent kívántok tőlem! Azzal büntetnétek, hogy elbújdossak előlük?!... Burján Pétter alacsonyabbra roskadt, feje meg-megrez- dült a könyörgés szándékától, de látva Edit eltökélt közönyét, görcsösen legyintett és kisomfordált a szobából. (Folytatjuk)
