Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-22 / 195. szám
Napközis gyermekek közölt Nem hiányzik a szabadság Szécsényben a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Marx Károly utcai épülete a nyári napközi „főhadiszállása”. A gyermekek egy része Juhász Katalin vezetésével az udvar árnyékos részén körjátékot játszik; többen tóllaslabdáz- nak, a nagyobb fiúk a bőr- labdát kergetik, a legkisebbek a teremben szőnyegre telepedve Bagó Magdolnával társas- játékoznak. — Jelenleg szabad foglalkozás van. A csoportvezetőkkel játszanak a gyermekek — újságolja Deák Imréné, a napközi vezetője. — Hány gyermek veszi Igénybe a nyári napközit? — Naponta 40—50 között, változik a létszám. Zömével alsó tagozatos gyermekek, olyanok, akiknek a szülei dolgoznak és nincs a közelben nagymama, így nem tudják az otthoni felügyeletét megoldani. Reggel 8-tól délután 5-ig yannak itt a gyermekek. — Emlékszem, gyermekkoromban alig vártam a nyarat, a szabadságot jelentő szabad időt, azt amikor bizonyos mértékig én döntöttem el, hogy mit csinálok: olvasok, játszom, vagy a barátaimmal a téren rúgom a labdát, esetleg csoportba verődve céltalanul járjuk a környéket. — A napközi bizonyos korlátokat szab az egyéni elképzelések megvalósításában... — Ez igaz. Viszont van egy olyan előnye, hogy a gyermekek együtt vannak; van játszótárs. Amint látja, most azonos időben több helyen más-mást játszanak a tanulók. Mindenki megtalálja a maga kis közösségét. Iparkodunk a programot színesen, változatosan összeállítani, úgy, hogy közben a gyermekek neveléséről sem feledkezünk meg. A nevelésben nincs vakáció. — magyarázza a napközi vezetője. A program változatosságáról a napközis napló tanúskodik. Filmvetítés a művelődési házban. Ügyességi versenyek. Játék a várkertben, sportpályán, játszótéren. Kirándulás Rárós-pusztára, Bükkszékre. Szavalóverseny, melyet Márkus Ferenc nyert. Mese- és zenehallgatás a könyvtárban, ugyanott vetélkedő: a győztes Ocsovai József. A rajzverseny házi győztese Széplaki Péter. Séta a múzeumban és lehetne tovább folytatni a sort. A napközi valóban korlátokat emel a féktelen gyermeki szabadságnak, mégis keretet, lehetőséget biztosít a szabad idő hasznos eltöltésére. Belső megnyugvást ad a szülőknek, hogy míg ők dolgoznak, a gyermekük alatt van. felügyelet Lakáselosztás és a szakszervezet " 'A Szovjetunió a világ első olyan állama, amely az ember jogát a lakáshoz alkotmányosan rögzítette és ezzel magára vállalta a felelősséget, hogy ez a jog a gyakorlatban is érvényesüljön. Ebből a célból gazdasági jellegű garanciákat nyújt: állandó szinten tartja a kommunális szolgáltatások és a lakások viszonylag alacsony bérét (egy átlagos munkáscsalád jövedelmének 3—4 százaléka), ingyen, előzetes befizetések nélkül adja a lakásokat, lakásépítkezések céljára telket biztosít, gyors ütemben .építtet új lakóházakat, lakótelepeket (évente kétmillió összkomfortos lakást), elősegíti a szövetkezeti és csa* ládiház-építkezést. Sajnos, ami az összkomfortos lakások mennyiségét illeti, még a futószalagszerű lakásépítkezés sem tudja gyorsan kielégíteni a szovjet emberek igényeit. Ezért fontos a másik alkotmányos törvény, hogy a társadalmi szerveknek ellenőrizniük kell az igazságos lakáselosztást. Az alkotmány ezt a jogot a szak- szervezetekre ruházza. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban? A városok, kerületek minden lakásügyi problémájával a tanács foglalkozik, ám a lakáskiutalás eldöntésénél minden esetben jelen van annak . az üzemi, vállalati, intézményi szak- szervezeti bizottságnak a képviselője, ahol a kérelmező dolgozik. Azokban az üzemekben, gyárakban, amelyek saját dolgozóik részére saját anyagi eszközeikből építenek lakást, a vállalatvezetőség szintén a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben dönt arról, ki kapjon lakást. A juttatás sorrendjénél figyelembe veszik a családtagok számát, a meglevő lakás méreteit, a munkában eltöltött időt. Előnyben részesülnek a sokgyermekes családok, a második világháború rokkantjai, a nyugdíjasok, akik az adott üzemben dolgoztak, vagy nyugdíjasként is tovább dolgoznak. A szakszervezetek a legszigorúbban járnak el az olyan vezetőkkel szemben, akik ezt a sorrendet megszegik. Követelhetik a vezető leváltását. Így például, amikor az alma-atai repülőtér vezetője — egyébként jó szakember — néhány kollégájának önkényesen utalt ki lakásokat a helyi szakszervezeti bizottság beleegyezése nélkül, a köztársasági szak- szervezeti tanács a kazahsztáni polgári légiforgalom igazgatósága elé vitte az ügyet, amely a repülőtér vezetőjének leváltásával végződött. Ebben az esetben is érvényesült a Szovjetunió alkotmánya, amely kimondja: „Az állampolgárok jogainak és szabadságának védelme — minden társadalmi szerv, társadalmi szervezet és hivatalos személy kötelessége”.“ Csúcsforgalom a tengerparton Románia fekete-tengeri üdülőhelyein az idén rekord- forgalom van: a nyáron várhatóan mintegy 3 millió ember tölti itt a szabadságát. A házigazdák mindent megtettek, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Az előkészületekről a fekete-tengeri román idegenforgalmi egyesülés igazgatója a következőket mondotta: ,,A turistaszezon előkészítésénél igen nagy figyelmet fordítottunk a hazai dolgozók és a külföldi turistairodák igényeinek kielégítésére. Tovább fejlesztettük az anyagi bázist, és ez nemcsak új szállodák és éttermek építését, hanem a már meglevő régiek átalakítását, korszerűsítését is jelenti. Több mint 100 vendéglá- tóipari egység, csaknem 100 sportlétesítmény, 50 uszoda, vízisí-, vízibicikli- és csónak- bérlőhelyek, 10 kulturális park, játéktermek segítik a kulturált pihenést, a kikapcsolódás zavartalanságát. Mi nemcsak a Fekete-, hanem a »zöld«-tengerrel is várjuk vendégeinket, hiszen parkjaink rengeteg virággal, üde pázsittal, árnyékot adó fákkal, mintegy 500 hektáron terülnek el.” — Nagyon sokat segítenek ezek a fiatal csoportvezetők. Állandóan a gyermekek között vannak, hol közvetlenül, hol közvetve irányítják a kis csoportok tevékenységét — vélekedik a napközi vezetője. Juhász Katalin a tanárképző főiskola matematika—fizika szakán tanul. — Most tudom az elméleti ismereteimet a gyakorlati élettel szembesíteni. Sok érdekes és hasznos dologra jöttem rá. Érdemes a gyermekeket játék közben megfigyelni, hasznos' információt gyűjthetünk össze, amit az egyéni nevelésnél fel lehet használni — összegezi a tanárnőjelölt. Bagó Magdolna óvónőnek készül. Számára is hasznos tapasztalatgyűjtést - jelentenek a napközis napok. — Hogy vélekednek azok, akikért az egész létrejött: maguk a gyermekek. — Én nagyon jól érzem itt magam — magyarázza Bolgár Zsolt. — Sokat játszunk a barátaimmal. — Hasonló véleményen vannak a társak: Ebecz László, Atovics László és Márkus Ferenc. A Bago- si testvéreknek Melindának és Gabinak a rárósi kirándu[ lás tetszett. — Sok új játékot tanított velünk a Kati és a Magdi. — újságolja a napbarnított bőrű Szentkúti Kitti. Oláh Helga megerősíti barátnője kijelentését. Jászberényi Ferinek épp úgy mint Oláh Józsefnek a sportversenyek jelentették a legnagyobb élményt. Bara- nyi Beáta az énekversenyt említi az első helyen. — Ügy elmegy egy-egymap, hogy észre sem vettük — így Balkus Imre. A nyári napközi az iskolában kapott helyet. Más formában, mondjuk egy sátortábor, vagy úttörőtábor minden bizonnyal több romantikát jelentett volna a szécsé- nyi napközis gyermekeknek. A nevelők (nyár folyamán többen is vezették a napközit) úgy állították össze a programot, hogy abban benne le gyen a gyermekek kívánsága, a napközi lakói ne vágyakozzanak a féktelen szabadság után. Sz. P. (A Balaton és partja tíyá- ron tükör. Zavaros, piszkosszürke, gyakran hulladékkal teli vizében ugyan aligha borotválkozhatna meg a jószemű férfi kempingező is, a tóparti tükör sok mindenről árulkodik. Butaságról, emberi gyarlóságról is, minderről azonban a „tükör” tehet legkevésbé.) ADRIA, ÓH! Gömbölyű kis asszonyka, n.yiszlett férfi. Az előbbi viszi a szót. a férj csak ritkán szól. Pedig fenemód szeretné ő is produkálni magát, éberen figyeli asszonyát, hoav az mikor vesz levegőt. Ilyenkor szinte beleharap a beszámolóba. — A repülőút, kedvesem, csodálatos volt. A szálloda... a tenger... az ellátás, sokat tudnék mesélni. Képzeld csak, az embernek semmire gondja. Reggel lemegyünk az étterembe, elénk teszik a teát. vajat, lekvárt... — ... meg a felvágottat... — Persze. István, a felvágottat is. De hát.’ Istenem, húszezer forintért tehetik is. Ennyibe került ugyanis kedvesem, az adriai kirándulás. Mondtam is a páromnak többször: fejedelmi dolog ez. el tudnám képzelni az életemet utazással, meg ho«” kiszolgáljanak. Ha lenne rá elég pénzem, meg nem kellene mindennap felhúzni a rolót a vegytisztító szalonunkban.... Ki tudja, talán maid jövőre úira elmegyünk. Mondtam is a páromnak: Te István, ezen a hét végen szaladCukráathialány Az első fizetés Inycsiklandozóan keveredik a csokoládé, a gyümölcsíz, a hűlő tészta finom illata. Az asztalokon szebbnél szebb sütemények. Gyönyörűen díszített torták, fényesre „suvic- kolt” linzertészták. Cukrászüzem — helyesebben cukrászszoba — Nagy* bátonyban a FŰTÖBER gyárában. „Albérletben” van itt a cukrászat. Innen szállítják a környező cukrászdákba, bisztrókba, pavilonokba is a süteményeket, tortákat. Az ablakot körülölelő asztalnál Kispál Márta forgolódik. Keze akár a motolla. Gyümölcsízt tölt egy nagy vászonzacskóba, aztán ügyesen odapöttyenti egy kisült kerek tésztalapocska közepére. Rá a másik tésztát, megszórja cukorral, máris kész a linzerkarika. Márta Gyöngyösön tanulta a szakmát, júliustól dolgozik. Így nem csoda, hogy nagyon törekszik, egyszerre akár száz dolgot is csinálna. Meg akarja mutatni a világnak is, saját magának is, hogy lány a talpán, érti a mesterségét — Akármilyen hihetetlen, de kislány koromtól mindig csak cukrász akartam lenni. Ha édesanyám sütött valamit, ott lábatlankodtam mellette, amíg elkunyeráltam egy kis tésztát. Nálunk a családban mindenki szívesen süt is, főz is, ilyen légkörben nőttem fel. Ha egykét nap szabadságon vagyok, már alig várom, mikor jöhetek vissza. Az édesapja elektroműszerész, ugyancsak a FŰTÖBER- ben dolgozik. Beszélgetünk. Márti keze egy percre sem áll meg. A lekváros sütemények szaporodnak, már egy hatalmas tálat töltenek meg. Márta mosolyog: — Ezt a gyerekek nagyon szeretik... — És mit szeret a cukrász? — A magasra nőtt, jól megkelt, pillekönnyű kalácsot. Na, meg a rántott húst. — És sütni? — Mindenféle piskótát. Ha az ember tortát készít vagy díszít, kipróbálhatja a fantáziáját, ügyességét, képzelőerejét, mert ilyen is kell a cukrászatban. Szívesen csinálom a dobostortát. — Az nehéz... — Csak annak, aki nem ismeri a fogásait. Márta nagybátonyi, most kapta meg az első fizetését. Nagy nap. nagy öröm volt amikor a borítékból kivehette a munkája ellehértékét. Az idei esztendő mindenképpen nagy jelentőségű Márta életében. Befejezte a tanulást, megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt, munkahelye van, szívesen csinálja a mesterségét. Szeptemberben ^pedig esküvőre készül. A vőlegénye autószerelő. Szeptember 29-ére tűzték ki a házasságkötés napját. — Sok vendéget várnak? — Körülbelül százat. — Ki fog sütni, főzni? — Többek között én Is. Elköszönünk a fiatal cukrászkislánytól, mert a keze ügyében már újabb sütemények sorakoznak, „megmunkálásra” várva. Kifelé menet az egyik asszonyka még odasúgja: — A Márti ügyes kislány, sok új ötletet is hozott magával az iskolából. Azóta csinálnak narancsos szeletet, kókuszosat, piramist, amióta ő bevezette. Ha így folytatja, ténvleg mestere lesz a szakmájának... Csalai Erzsébet MENETREND? Csak irkálnának az utasok mindenféle leveleket, majd megszűnne ez az állapot! — Az indulatos biztatás nem mástól, mint a Volán egyik — hallgassuk el, hogy milyen beosztású — alkalmazottjának szájából hangzott éi augusztus 14-én, Pásztón. Szaván fogom. Az „állapotról’’ mindenekelőtt annyit, hogy megint nem indult útjára a 12 óra 40 perces járat. Megint, mert alig néhány napja, hogy másik kocsira utasítottak, majd egy faluban leraktak, aztán ugyanez a busz értünk jött. Amikor elvégezte az eredeti, menetrend szerinti fuvarját. Ezen a napon más az autóbusz vezetője, a kimaradt járat utasai is végig a kocsiban maradhatnak, csak... csak éppen elvitték őket kirándulni, tájat nézni. Fölösleges, egyáltalán nem szándékuk szerinti útra, meglehetősen zsúfolt autóbusszal. Mindez szót sem érdemelne, egyszer el lehetne viselni, de a dühös Volán-alkalmazott 'szerint is állapotról ' van szó. A „12.40-es” autóbusz maholnap olyan lesz Pásztón, mintha nem is lenne. Vagy indul vagy nem, állandóan csak a menetrendben szerepel. A hazatérő meg a délutáni műszakba éppen ezzel a járattal — visszafelé Pásztora — induló munkások pedig ebben bíznak. Mindezek alapján a „megoldás" is kézenfekvő. Ha a „roncs" kocsikkal — körűi kell nézni Pásztón! — a Volán képtelen a járatot „biztosítani”, akkor törölje a menetrendből. Az utasok pedig másikhoz igazítják óráikat. K. G. lóparti ftikÖF junk még le a Balatonhoz, megnézni azt a pocsolyát... — ... hogy mellette még jobban tudjuk értékelni az Adriát. ALOM — Pénz kellene, sok. Nem tudsz valami jó bulit? — Lehetőség mint a pelyva. Nézz körül: halsütés, pecsenye, megszaladt most itt a parton a pizza is. Viszi a nép. mint a cukrot. — Nem jó. Kibrusztolni az engedélyt, kenőpénz, miegymás. Erről a rohadt olajszagról nem is beszélve... nem nekem. az én gyomromnak való ez. — Csirke. — Mi? — Mondom, csirke. Keltetés. Nem kell csak egy néhány kel tetősén — tudnék jutányosán szerezni —. aztán a tél végén már mehet is a bolt. Adómentesen. Kis helyen megoldhatod, a kutya sem veszi észre, a pipiket meg bepakolod a kocsiba, viszed falura a parasztoknak. — Na látod, ez mór iobb. Aztán, mi még a teendő ezzel az izé... keltetéssel? — Naponta kétszer megforgatod a génekben a tojást. — Megvagy te őrülve. Tojást forgassak, méghozzá naponta kétszer? Én? MÖDI Ennek a málészá.iú, alvajáró fiatalasszonynak, itt a balatonszabadi kemping előtt, már megvan a maga üzlete. Zöldséges. (Istenkém. ha legDAC Az alábbi monológ még az augusztus 4-i nagy vihar élőit hangzott el. Most éppen csak jelzik a várható veszedelmek néhány perce robbant csak az égen a figvelmeztető rakéta. A távolban rendőrségi motoros csVnak himbálódzik a vízen, rövidesen ki is szúrják, hogy a vízből időnkért előbukkanó „fej” túlságosan messzire merészkedik. A motoros indulásával egyidőben alább az árus is lenne olvan kezdi monoiógiát p. szem re való mint a portékájának zöme!) Csúnyácska szegény, de ennél sokkal nagyobb baj. hogy van idő hosszan szemlélni. Merthogy a lelkem végképp nem zöldséges stand mögé termett. — Nézzétek, megint érv marha öngyilkos jel ölt. akit kihoznak majd a vízből. Kár a benzinért, én ugyan erre nem áldoznék egy forintot sem. 1 Egyre többet szajkózzák a veszélyt, de a sok dim'- nye rá se ránt. csak mennek a vízbe. Dacból vagy miért; mert azt hiszik, hoav őket nem érheti baj. Hát ezért nem küldenék én értük haiót meg embert, fölösleges kiadás. Aki csalt ennyire becsüli az életét, aki az állandó fjével mertetést sem éri fel emberi ésszel, az csak hadd A zöldségeslányt egy este hizlalja a halakat. Rá is viszontlátjuk, a közeli étté- férne szegénykékre... Vagy mégis? Csak kevesen veszik észre, hogy a teljesen élvezhetetlen. agvonrothadt őszi barackot mind elsüti a zacskók aljára. Számolni meg tökéletesen tud. itt mindenki kerek összeget fizet. Lefelé, persze, sohasem kerekít. remben. A Pihenő zsúfolt, mi is heten szorongunk egy asztalnál, amikor Ö megérkezik. Agyoncir mázva, még gyakorlatlan eleganciával ül — egyedül — a szomszédos foglalt asztalhoz. Majd beletanul. Néhánv nap múlva újabb vízi halálról olvasunk, a kétszáz-yalahánvadikról. P. ezúttal sem állja meg szó nélkül: — Nem baj. Ha a híg agyúak mind a vízbe fulladnak. mi — gyávábbak (?) — akkor is elegen maradunk. — kele — ] NÖGRÁD — 1979. augusztus 22., szerda 5
